Egyik mondata: "ismertességek az igazságot s az igazság szabadokká tészen." - ez alapján élt, műveit e jelszó szellemisége hatja át.

Wass Albert erdélyi főnemesi családban született 1908. január 8-án a Kolozsvár közelében fekvő Válaszúton, gróf Wass Endre és Bánffy Ilona gyermekeként. Szülei házassága hamar szétbomlott. Nagyapja segítségével, anyagi támogatásával járta ki a kolozsvári Farkas utcai Református Kollégium osztályait. 1926-ban érettségizett, majd Magyarországon, a Debreceni Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait. Bukarestben tölti katonai szolgálatát, majd Németországban és a Sorbonne-on tökéletesíti ismereteit, erdészeti és kertészeti szakterületen. 1944-ben - tudása elismeréseként - a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatják.

Tanulmányai befejezése után visszatér a szülői birtokra, és az akkori elvárásokhoz igazodva, egy mintagazdaságot rendez be. 1935-ben nősült meg, első házasságából hat fiúgyermek születik.

Wass Albert pályáját versek írásával kezdte, melyeket gyakorta publikált a Pásztortűz, az Ellenzék, majd az Erdélyi Fiatalok című folyóiratokban. Ez utóbbi kettőnek később munkatársa lett. 1927, ill. 1928-ban két verseskötettel lép az olvasók elé ( Virágtemetés, Fenyő a hegytetőn), melyek nem keltettek különösebb irodalmi szenzációt; azonban e kötetei és az 1932-ben szavalókórusra írt A temető című színművének köszönhetően felfigyeltek rá az erdélyi helikonisták, mely társaságnak később a tagjává vált. Egész életén át annak az eszmének a hirdetője, melyet transzilvanizmusként határoznak meg: az erdélyi kultúrák és népek sorsközösségének gondozását vállalta fel célkitűzésként.

Első regényével, a Farkasveremmel már osztatlan sikert aratott, melynek révén országosan ismertté vált az irodalmi körök és a nagyközönség számára is. Munkája elismeréseként 1940-ben hazánkban megkapta a Baumgarten-díjat. A díj odaítélésének indoklása: "olyan társadalmi kor- és kórrajz, amely Erdély tragédiájának gyökereit tárja fel." 1942-ben Klebelsberg-díjat, '44-ben pedig Zrínyi irodalmi díjat nyert. 1938-ban tagja lett az Erdélyi Helikonnak, '39-ben az Erdélyi Irodalmi Társaságnak és a Kisfaludy Társaságnak, végül '44-ben az MTA is tagjai sorába választotta.

A háborúban 1943-ban került ki a keleti frontra zászlósi rangban, ahonnan '44 februárjában német vaskereszttel érkezett otthonába. Hazakerülése után a szülőföldjén vette fel a harcot a román és orosz katonák ellen. A szovjetek előrenyomulása miatt elhagyta Erdélyt.

Ettől kezdve, ami számára fontos és kitörölhetetlen volt - a szülőföld, a táj, nyelv, emberek - ami a hazát testesítette meg számára, még fokozottabb, határozottabb formában jelentek meg műveiben. Minden regénye, novellája Erdélyről szól, arról mesél, azzal kapcsolatos.

1945 húsvétján Sopronnál hagyta el Magyarországot; emigráns íróvá vált.

Emigrációjának első állomása Bajorország, ahol erdőmérnökként dolgozott. A bajor erdők után Hamburgba költözött, itt éjjeliőrként kapott állást.

1951-ben érkezett Amerikába, ahol először egy ohiói farmon dolgozott, majd Astorba költözött. Lakóhelye haláláig az Okala Nacional Forest területén található Astor villa.

Wass Albert életművének meghatározó része az USA-beli emigrációjában született. Nem csak alkotásai révén vált halhatatlanná, hanem irodalomszervező igyekezetével is kiemelkedett. Ő alapította 1962-ben az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet. Saját kiadóvállalata Damubian Press néven működött. Létrehozta a Gróf Czegei Wass Albert Alapítványt, melynek célja:

"az óhazában, kisebbségben és a világban szétszórattatásban élő magyarságot a szellem erejével összetartsa."

Ezen a mozgalmas életúton hű társa volt második felesége, aki 1987-ben hunyt el. Élete vége felé az írónak betegségekkel kellett megküzdenie, s menekült a magány elől, ami gyermekkorában oly sokszor társa volt. Újból megnősül, de egy súlyos baleset után nehezen küzd már meg az élet apróbb, nagyobb megpróbáltatásaival. 1998. február 17-én öngyilkos lett. Halálának valódi okát senki sem tudja. Ezzel véget ért egy különleges, és kiemelkedő életút. Emigrációja során mindig visszavágyott a hegyeihez, szülőföldjére, Erdélybe. Erről ír a "Dalol a honvágy" című versében is:

Sajnos e kívánsága csak halála után teljesülhetett; nyughelye a marosvécsei kastély parkja, ahol ma egy a Marosból kiemelt hatalmas kövön áll Wass Albert domborműve, emlékeztetve az utókort az ott nyugvóra.

Hatalmas életművet hagyott ránk Wass Albert, mely halála után is folyamatosan bővül, az eddig ki nem adott, elfelejtett, mégis megtalált alkotásokkal.

Néhány legismertebb regényének címe: Farkasverem, Csaba, Mire a fák megnőnek, A kastély árnyékában, Egyedül a világ ellen, A rézkígyó, Adjátok vissza a hegyeimet, Ember az országút szélén, Tizenhárom almafa, Elvész a nyom, A funtineli boszorkány, Átoksori kísértetek, Elvásik a veres csillag, Magukrahagyottak, Kard és kasza, Halálos köd Holtember partján, Hagyaték Versek, mesék, elbeszélések: Virágtemetés, Tavak könyve, Erdők könyve, A láthatatlan lobogó, Valaki tévedett, A költő és a macska

Forrás: kigyoshirado.freeweb.hu