- Dolgozószobája falán fénykép, rajta a Wass fiúk: Vid, Huba, Géza, Miklós. Endre akkor még nem élt. Mikor készült a fotó?

- Ez volt az utolsó otthoni felvétel rólunk. Azelőtt készült, hogy el kellett hagynunk Magyarországot, 1945 áprilisában. Veress Miklós tábornok segített a kapcsolatain keresztül, noha akkor már vizsgálati fogságban ült. Veress korábban titkos tárgyalásokat folytatott a szövetségesekkel. A háborúból való kiugrást készítette elő, míg a nácik le nem tartóztatták. Apám, aki korábban a szárnysegédje volt, meglátogatta a fogságban. Az volt a terve, hogy amint lehet, visszatér Erdélybe. Veress ezt ellenezte. Rábeszélte apámat a távozásra azzal, hogy a család életét kockáztatja még akkor is, ha az anyaországban marad, nemhogy Erdélyben. Azt mondta, hírt kell vinni a világnak a szovjet megszállásról.

- A család szétszakadt?

- Nem, akkor még együtt maradtunk. Talán az utolsó vonattal hagytuk el az országot Sopronnál. A bajorországi Bleibachig jutottunk, mert a falu határában kilőtték a mozdonyunkat. Egy bajor házában kaptunk szobát, a trágyadomb fölött. Azt hittük, ez is átmeneti szállás lesz. Négy évig éltünk ott.

- Milyen emlékeket őriz az édesanyjáról?

- Anyám a német Siemers iparmágnáscsaládból származott. Nagyapai ágon unokatestvérek voltak apámmal, akivel 1935-ben kötöttek házasságot. A háború előtt nagy hajózási társaságuk volt Hamburgban. Az utolsó hajójukat az amerikaiak elvették, most étteremként működik Bostonban.

- Miért nem mentek rögtön a hamburgi rokonokhoz?

- Németországot szétbombázták, nem mehettünk a háború végén. Négy év után konszolidálódott a helyzet, ránk talált anyánk testvére, és unszolására átköltöztünk Hamburgba. Édesapám - Sorbonne-diplomával és öt nyelv ismeretével - éjjeliőr lett a család cégénél, mondván, így nappal írhat. Látszólag békésen vette tudomásul a helyzetet, de valójában bántotta az önérzetét, s nem tett le arról, hogy kivándoroljunk Európából. Ezért 1951 elején be kellett költöznünk a kitelepülésre várók táborába, Wentorfba. Négy család élt együtt két szobában - mint a heringek. Papi ez idő tájt fejezte be az Elvész a nyom című regényét. Eleinte a mama is velünk volt, de aztán tüdőbaj gyanújával kórházba került, majd a család elhelyezte egy magánklinikán. Abban az évben született Endre öcsénk. A család kettészakadt. Mi négyen apánkkal maradtunk, Endre édesanyánkkal Hamburgban.

- Hogyan hagyták el Európát?

- Nehezen ment. A papírjaink mindig visszakerültek a dossziék aljára. Amerikában Ohio és Montana államba adtuk be a kérvényt, ezenkívül apánk Ausztráliát és Argentínát jelölte meg célországnak. Amerikába úgy lehetett kitelepülni, ha egy ottani család befogadó nyilatkozatot küld. Ohióban a McClain család keresett valakit a farmjára, akire rábízhatja a gazdaság vezetését. Mivel apánknak erdőmérnöki végzettsége is volt, rá esett a választás. Éppen jókor, mert félő volt, hogy visszatoloncolnak bennünket Ceauşescu Romániájába, ahol a biztos pusztulás várt volna ránk.

- Hogyan emlékszik az első találkozásra Amerikával?

- Nem tudtunk angolul, akkoriban még apánk se beszélte jól a nyelvet, úgyhogy tele voltunk félelemmel és gyanakvással. A McClain-farm úgy él az emlékezetemben, hogy hatalmas volt. Valójában akkoriban már leszálló ágban volt a gazdaság, korábban rosszul vezethették. Papi sokat vesződött vele. Később tudtam meg, hogy már ekkor, havi 200 dollárért tudósította a Szabad Európa Rádiót. Az iskolában engem harmadik osztályba írattak, holott Németországban is csak fél évig jártam iskolába. Bebe, a McClain házaspár lánya sokat foglalkozott velünk, hogy mielőbb értsünk angolul.

- Bebét édesapjuk egy év elteltével feleségül vette. Hogyan alakult a sorsuk ezután?

- A McClain família - a családfőtől eltekintve - elzárkózott tőlünk. Apánk nevetve mondta: alighanem fájt nekik, hogy a lányuk rangon alul ment férjhez egy európai grófhoz. A gazdaság rosszul ment, McClain bácsi végül feladta, s a család leköltözött Floridába. McClain bácsi, Bebe, a dadánk, apánk, a négy Wass fiú, két dán dog, egy pekingi pincsi, a macskánk és három papagáj elindultunk új otthont találni. Apánk munkát kapott, a Delandi Katonai Akadémián tanított algebrát és mértant. Rátaláltunk egy nagy erdőségre, benne öreg erdészház. Apánk 44 évig, kilencvenéves korában bekövetkezett haláláig itt, az Astor Parkban élt. Mindig hazavágyott a Holt-Maros vidékére, ahol regényeinek jó része játszódik, mégis, életének leghosszabb szakasza Floridához kötötte.

- Milyen volt Astor Parkban az élet?

- Nagy jövés-menés volt, sok vendég. Ezzel együtt apánk szigorú napirend szerint élt. Fölkelt hatkor és írt fél tizenkettőig, ebéd után folytatta az írást négyig. Utána gyakran horgászni ment. Elmaradhatatlanok voltak a vadászatok, papi gyakran zsákmánnyal tért haza, kiválóan lőtt.

- A négy Wass fiú közül kivel mi lett Amerikában?

- Én közgazdász lettem, üzleti tanácsadóként dolgoztam, partnereimmel PPP-programokat készítettünk elő. Wisconsin állam egyetemeinek stratégiai tervezője voltam, állami pénzt szereztem Buffalo fejlesztésére, hogy az indián kézműves kultúra méltó múzeumhoz jusson. Összesen 500 millió dollárt sikerült elnyerni az indián rezervátumok számára. Annyira jóban lettem velük, hogy a végén már törzsi ellentétekhez engem hívtak békebírónak.

- Hogy ismerte meg a feleségét?

- Kilencvenben találkoztunk először, mert a cégem szervezte a Live Aid koncert tévésugárzását. Fel merült egy Freedom fesztivál terve Berlinben, erről tárgyaltunk, s Zsuzsanna szórványosan dolgozott nekünk Los Angelesben. Akkoriban mindketten tartós kapcsolatban éltünk. A párja autóbalesetben meghalt, én pedig időközben elváltam. 1999-ben találkoztunk újra, mert cégünk a Millennium tévéhálózatát szervezte - azt a monstre televíziós műsort, melyben a világ minden táján élő emberek köszöntötték az új évezredet. A munkakapcsolatból szerelem lett, azóta boldog házasságban élünk.

- Folytassuk a sort a legidősebb fivérrel, Viddel.

- Vid Arizonában él, ingatlanfenntartó vállalkozást vezetett hosszú időn át. Most már 75 éves. Öregségében ő segített legtöbbet apánknak, mindvégig mellette volt, miközben a többiek szétszóródtak Amerikában.

- Huba viszont katonai karriert csinált.

- Nem is akármilyet! Dandártábornok lett, kétszer megjárta Vietnamot. A sivatagi háború stratégiájának alakításában fontos szerepe volt. Amikor a felesége rákbeteg lett, a nyugdíjazását kérte, s vele maradt az asszony haláláig. Most, 69 évesen még mindig aktív, stratégiai elemző csoportot vezet.

- A fiúk sorában Miklós után Géza következik.

- Géza Floridában maradt, természetvédelmi mérnöknek tanult, majd ezzel foglalkozó céget alapított. Ma már ő is 65 éves.

- Endrével - gondolom - nem sok kapcsolatuk volt, hiszen ő az édesanyjukkal nevelkedett Hamburgban.

- Felnőtt fejjel ismertük meg egymást, de ez nem változtat azon, hogy éppoly mély testvéri kapcsolat van közöttünk, mint ha együtt nevelkedtünk volna. Édesapánk szellemi örökségének ápolásában Endre központi szerepet tölt be.

- Úgy tudom, hogy minden évben Floridában találkoznak.

- Február elején öt-hat napot mindig együtt tölt a nagycsalád édesapánk végakarata szerint. Ne gondoljanak könnyed nyaralásra, napközben keményen ülésezünk. Áttekintjük a Wass Albert Alapítvány ügyeit, az apánk akarata szerint működő holt-marosi Tulipán gyermekotthon fenntartásának dolgait. Célunk, hogy Wass Albertet a kommunista idők hazugságai után ne csupán rehabilitálják Magyarországon, s reméljük, Erdélyben is, hanem méltó helyre kerüljön az irodalomtörténetben. Apánk rendkívüli személyiség volt: kedves, könnyen szóra bírható, nagy mesélő. Azt mondta nekünk, mintát kell adnia minden Wassnak arról, hogy milyen a magyar. Mert a magyarok furcsák, ha kikerülnek a nagyvilágba. Egyszerre kivagyiak és kisebbrendűségtől szenvedők. Gyakran széthúzóak és önzők. Meg kell mutatni, hogy miféle emberi tulajdonságok teszik büszkévé a magyar embert a hovatartozására.

 Forrás: Válasz.hu