- Engem senki sem szeret! – kiáltott fel.
De mióta is nem szeretnek engem?
Engem, a koboldot az ember talált ki, aztán pedig sosem szerettek engem.
Itt vagyok, ragyogok, kicsi vagyok, szeplős és vörös, vagy zöld, és mégsem szeret senki!
- Akkor ti se tudjátok megélni a szeretetet! - kívánta dühében a kobold, majd bement a nappaliba, ahol már feldíszítve várta őt egy nagy fenyőfa, a rajta csillogó díszek és villogó lámpák szinte elvakították a szemét.

   A kobold agytekervényei tovább csikorogtak kócos fejében, nem hagyták nyugodni az újabb gondolatai:
- Soha nem kapok senkitől egyetlen igazi ajándékot sem, aminek örülhetnék! Senki sem figyel rám igazán, pedig akkor tudhatnák, hogy mit szeretek! Ne legyen hát többé öröm a Karácsony!
- Pakoljátok tele a fátokat csupa értéktelen, haszontalan és felesleges kacattal, aminek senki sem fog örülni!

   Már nagyon izgatott és durcás volt. Felnézett a karácsony fára és elkiáltotta magát:
- Zavarnak engem ezek a rettenetesen csillogó fények!”. Ebben a pillanatban eltűntek a fények a karácsonyfáról.
- Úristen, mi ez? Ez én voltam?
- Zavarnak ezek a giccses kristálygömbök! – mondta a kobold.
Abban a pillanatban a díszes gömbök is eltűntek a fáról. A kobold ekkor nagyon megijedt.
- Mi ez a képesség, amit tapasztalok?
Aztán mélyen magába roskadt, elkezdett gondolkodni, hogy mik történtek vele az elmúlt hetekben, hónapokban. Talán nem is most kezdődött ez nála, csak eddig nem vette észre, hogy mire képes?

   Emlékszik, hogy egyszer nagyon zavarta őt a késői busz, ami ott megy el mindig a háza előtt, mert a zaja mindig belesüvített az éjszakába.
- Csudába ezzel a ricsajos busszal! Nem akarom többé hallani! És a busz nem is jött többé. A kobold igen jó szívű volt, sosem csak magára gondolt, amikor kívánt valamit:
- Senkinek ne legyen többé csendje, békéje és nyugodalma! A külső zaj, a morajlás pedig az emberek környezetében állandósult. Koboldunk közben persze észre se vette, hogy eltűnt a busz és hogy a kis átkaival miket okoz.

   Aztán eszébe jutott, hogy a barátai mennyit zavarták őt, mindig hívogatták különböző eseményekre és különböző felesleges dolgok kapcsán.
Erre is azt mondta, hogy a fenébe ez a sok barát! Hopp, mind eltűntek a barátok.
Aztán azt mondta, hogy mi a csudának ez a sok ember körülöttem? És sorban eltűntek amközeli és távoli ismerősök is.

   Ekkor rájött, hogy a képessége működik! Szinte minden kívánsága valóra vált eddig és még csak észre sem vette! Aztán az öröme egy kicsit alábbhagyott, mert rájött, hogy azt, hogy egyedül van és hogy nem szereti őt senki, egyedül és kizárólag csak saját magának köszönheti! Ez a képesség egy óriási adomány és egy félelmetes átok is egyben. Nagyon gyorsan elment aludni, mert nem bírt tovább ennek a felismerésnek az izgalmával és a terhével.

   Másnap mélyebben elgondolkodott. Hogyan tudná hasznosítani ezt a különleges képességet? Elég pihenten ébredt, aminek a hatására olyat gondolt, amin maga is nagyon meglepődött.
- Megmentem a világot!
Talán a Karácsony hangulata szédítette meg így a fejét.

   Bekapcsolta a tévét, és látta, hogy gyerekeket lőnek le valahol a világban. Azonnal azt kívánta, hogy tűnjön el az összes fegyver az emberek kezéből! Másnap bemondták a híradóban, hogy nagy botrány van Umbutumbu falván, mert mind eltűntek a fegyverek.
- Hoppá! – mondta a kobold és boldogan összedörzsölte a tenyereit.
- Akkor most mit tüntessek el?

   Eltüntette az atomtengeralattjárókat, az atombombákat, a hazug politikusokat, és egyre jobban káoszba döntötte a világot, mert senki sem értette, hogy hová tűntek a karácsonyi díszek, a fegyverek, és a katonák…

   Megéhezett, hiszen így karácsonykor legalább tízszer annyit kell enni, mint úgy általában, ezért bement a gazdaságos áruházba valami ünnepi harapnivaló után nézni. Odament egy eladóhoz, hogy megkérdezze, merre van a káposzta, ugyanis a koboldok szeretik a káposztát – de ezt csak neked mondom el kedves Olvasó. Mivel minden „k - mint kobold” betűvel kezdődő dolgot szeret, így nem kell félnünk, hogy mondjuk eltünteti a kutyákat, vagy a kapucsengőt, esetleg a karácsonyfát.

    De térjünk vissza a kis koboldhoz, aki érdeklődött az eladótól. Ez az eladó éppen nem ért rá, mert nyomkodta az okostelefonját. A kobold első felindulásában azonnal eltüntette a telefont az eladó kezéből.
- Úristen, ellopták a telefonomat!- kiabálta.
De már a biztonsági őr is, akinek a kamerákat kellett volna figyelnie, és szinte az össze ember elkezdett kiabálni, mert az ő kezükből is eltűnt az okostelefon. Felemelték a fejüket, egymásra néztek és mint akik már évek óta nem láttak élőben embert, döbbenten mondták:
– Uram Isten, mennyi ember van itt?! Mi lesz most velünk telefon nélkül?

   Az egyik pénztáros, akinek úgyszintén eltűnt a telefonja, amit nyomkodott, miközben a pénztárgépet kellett volna püfölnie, mikor látta, hogy mi a helyzet, felkiáltott:
– Megfájdult a fejem! – és átrohant gyorsan a Gyógyszertárba. Kért egy megszokott csodaszert, amit a kezelőorvosa és a gyógyszerésze javasolt neki, amitől valóban elmúlhatott volna a fejfájása, de mivel a koboldunk előző nap foglalkozott a kérdéssel, hogy a gyógyszer lobbik által kínált szerek igazából nem gyógyítanak, hanem csak tüneteket kezelnek, haragjában az összes kémiai szert elvarázsolta a polcokról…

    A kobold nagyon gyorsan távozott a gazdaságos áruházból, mert attól tartott, hogy mérgében még az egész áruházat eltünteti. Persze sok mindent már nem tudott volna, mert az üzletet az emberek szinte teljesen kifosztották.

  Kilépett a parkolóba, ahol fiatalok kisebb csoportja pöfékelt a dohányzásra kijelölt helyen. Az egyikük már nagyon csúnyán köhögött. Jobb kezében energiaitalt szorongatott, lábánál pedig egy üveg kóla fityegett.
A kobold nem sokat gondolkodott, egyetlen szempillantással a cigi–kóla-energiaitalt is eltüntette.
- Hova tetted?! – kiabálták egymásnak.
A mi kis koboldunk pedig elégedetten, mosolyogva távozott.
Hazaérkezvén bekapcsolta a tévét, de ismét csak idegesítő dolgokkal szembesült.
- Akkor most a tévét is eltüntetem! - kiáltott fel.
Egy pillanat alatt megszűnt az agyak hekkelése, már csak a politikai újságok, és a szennylapok voltak soron. Egyre tisztább és tisztább lett a környezet.
Még a wc papír eltüntetésén is elgondolkodott, mert egy másik újságban olvasta, hogy naponta százezer fát vágnak ki azért, hogy az emberiséget wc papírral lássák el. Igen ám, de mi lenne akkor helyette?
A komfortérzet győzött a környezetszennyezés felett. Ezért van még a mai napig is wc papír.
Elővett egy értelmező szótárt és szisztematikusan válogatott, és azokat a dolgokat, amiket negatív ítélettel látott el, nagyon gyorsan eltüntette.

     Miután végzett ezzel is, belenézett a tükörbe. Nem tetszett neki sem a haja, sem a szeplős arca, sem pedig a fizimiskája.
- Most akkor magamat is eltüntessem? – kérdezte.
Azonnal beugrott neki, hogy ha eltünteti saját magát, akkor ki fogja eltüntetni a többi dolgot? Aztán eszébe ötlött, hogy az embereknek is mindig a külső a legfontosabb. Folyamatosan ott tetszelegnek, illegetik magukat az új cuccaikban a tükör előtt.
- Nem engem kell itt eltüntetni, hanem a tükröt! – és már el is tüntette gyorsan.
Óriási zsibvásár kerekedett, ugyanis a fodrászatok, a színházi öltözők, de még az autók is mind-mind tükör nélkül maradtak! Az okosabbak kimentek a tóhoz, hogy annak tükrében meglássák igazi arcukat, szépségüket, de a kirakatüvegek is adtak még egy kis lehetőséget az önmagukban való gyönyörködésre.

    A mi koboldunk már hosszú hetek és hónapok óta dolgozott így. Egyre csak nőtt és nőtt az űr, az üresség, mindemellett pedig egyre nagyobb lett a káosz és a zűrzavar körülötte. Szinte minden eltűnt a világból, amit az emberek az életükben azelőtt oly fontosnak véltek. Fáradtan leroskadt a fotelbe, melynek rugói már meglehetősen kényelmetlenek voltak, de most visszafogta magát, hiszen hokedlin ülni mégsem olyan kellemes. A kobold a saját komfortzónáját mégsem akarta feladni, mert hogy a koboldlétnek is megvannak a maga nyalánkságai…

      Innentől, kedves Olvasó, szeretnélek belevonni a mese írásába.

Ha van még foteled, akkor abba, ha nincs, akkor ülj le a sámlira, és írd le magadnak, hogy mi lenne az a három dolog a világban, amit mindenképpen megtartanál? Azt is leírhatod, amiről úgy érzed, hogy már elveszett, de jó lenne visszahozni.
Nemcsak dolgokra, hanem érzésekre is gondolok, amitől szebb és jobb az élet, amitől könnyebb lehet az embereknek, amitől újból azt a fajta életet élhetnénk, amit valaha az őseink elképzeltek az emberfiának.

     Nézzük, hogy mi a mi kis koboldunk három kívánsága:

1. Minden kobold legyen újra ember!
2. Minden ember szívébe költözzön vissza a szeretet, és a szíve szerint döntsön a világ dolgairól, legyenek igazi érzései!
3. Az őszinte, igaz barátok, akiket sokan szeretnénk visszakapni. Emlékeztek, hogy a kobold akkor vette észre képességét, az eltüntetésre való hajlamát, amikor ráébredt arra, hogy eltüntette a szeretetet és a barátait a környezetéből?

    Hányan vagytok tudatos teremtők és tisztítók, akik egyre több mindent elengedtek, kitakarítotok az életetekből, a gondolataitokból, és egyszer csak ezek elkezdenek hiányozni? A kobold sem akar már többé kobold lenni. Gondolkozzunk el ezen. Ő is a tiszta, emberi értékekre vágyik, és az sem bántja őt, ha mint csibész kobold, nem tudja majd eltüntetni többé a dolgainkat.
Ha a szívünkre tesszük a kezünket, érezzük, hogy az ember sem akar már olyan ember lenni tovább, aki ide juttatta saját magát és a világot.

     Milyen érdekes ez. Tehát itt egy „gumicsont”, egy feladat, egy ajándék Nektek Karácsonyra. Mi az a három dolog, amit szeretnétek visszakapni az életetekben azok közül, amiket a benned huncutkodó kobold eltüntetett, vagy a legszívesebben eltüntetne a világunkból?

Lejegyezte: Jakab István
Ötletadó: Horányi Ágnes

Áldott, Békés, Szeretetteljes Ünnepeket kívánunk Mindenkinek nagy szeretettel!