Alapállapotban hihetetlenül egyszerű az élet egyenlete: legyen egyensúly, és elindul a fejlődés! Bár annak akinek a szívét épp a dermesztő félelem mardossa, elméjében pedig kétségek és kérdőjelek sorakoznak, annak ez az egyenlet megoldhatatlannak tűnik.

A félelem egy érzés, tehát az élet lelki síkjához tartozik, mégis, mint az agykutatók eredményei is mutatják, bénítólag hat a szellemre, sőt ha az élsportból veszünk példákat azt látjuk, hogy a testre, vagyis az ember fizikai teljesítőképességére is nagyon rossz hatással van. Hiszen az a sportoló aki ideges, szorong, mert fél a kihívástól ami vár rá, a valódi teljesítőképességének csak a töredékét képes megmutatni ebben az állapotban.

Ha a modern orvostudomány eredményeit vizsgáljuk szintén azt látjuk, hogy a félelem és a belőle fakadó stressz, ma a földbolygón a leggyilkosabb kór! Hiszen a félelemben és stresszben élő embereknél, a különféle megbetegedések esélye igen magas, szinte minden úgynevezett civilizációs betegség mögött ott állnak.

Nem véletlen hogy a másik oldalon, minden szanatórium, vagy rehabilitációs központ első számú feladata, a félelem és stresszforrások kiszűrése, megszüntetése a gyógyulás érdekében.

A baj ezzel csak az, hogy az élet minden esetben a problémák megoldásáról szól. Tehát amíg van élet, addig lesznek problémák is, ‒ és vele félelem is lesz, hogy mi van ha nem találunk megoldást. Ebben az a legfélelmetesebb, hogy ilyenkor a létünk szó szerint megoldhatatlan problémává, vagyis értelmetlenné válik!

Minden lény nap mint nap problémák garmadáját oldja meg hogy életben maradhasson, így érdekes tapasztalata az emberiségnek, hogy minden probléma csak addig tűnik nagynak és megoldhatatlannak, amíg nincs meg a kulcs, vagyis a megoldás a problémára... Azután a megfelelő tapasztalat és tudás birtokában, az előtte megoldhatatlannak, életünk megkeserítőjének gondolt probléma, már semmiségnek, apró kényelmetlenségnek tűnik.

Aztán több ezerszer megtörténik, hogy félelmetes emberekről, helyzetekről, kiderül hogy semmi félelmetes nem volt bennük, csak meg kellett őket ismerni, és a félelem ami addig bénultságban tartott minket egy nagy, megkönnyebbült nevetéssé változik. ‒ Mégis, hiába tudjuk, hogy ez a tapasztalat, úgy tűnik hogy a szimpla ismerete a jelenségnek itt kevés, mert jön az újabb probléma, és a félelem újra és újra felüti a fejét...

A jó kérdés itt az, hogy vajon hogyan lehet ezen úrrá lenni? ‒ Ha a félelem az élet természetes velejárója, akkor biztosan van hasznos félelem is. ‒ De ha van, akkor hol válik ketté a hasznos, és a haszontalan félelem útja?

Nagyon fontos igazság, hogy az élet nevű rendszer titkait felfedni, a természet megfigyelésén keresztül lehet! Például ha a félelem valódi természetét szeretnénk megérteni, a valódi természetben kell megfigyelnünk, hiszen a félelem is jól láthatóan a természet része, s mint ilyen, tanít valamit az életről. Mert a természetben minden dolog hasznos és jó, amíg a helyén van, amíg a természetes közegében tartózkodik.

így a félelem is, a természetes közegében nyilvánvalóan hasznos, hiszen itt a természetes óvatosságra, fegyelmezettségre és vele tudatosságra tanítja a lényeket.

Viszont itt jön a lényeg! ‒ Vajon a hasznos, fokozott figyelemre és tudatosságra tanító folyamat, hogyan fordul át beteges és életellenes, bénító rettegésbe? ‒ Hogy ezt megértsük egyetlen kérdésre kell válaszolni: A félelem uralkodik rajtunk, vagy mi uralkodunk a félelmen?

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogyha teljes lényünkkel, minden tudatosságunkkal, érzékszervünkkel, figyelmünkkel és tettrekészségünkkel jelen vagyunk egy szituációban, a félelemnek már nem marad hely a lelkünkben, az elménkben. Tehát a kulcs, ami legyőzi a félelemet a kíváncsi, de tettre kész tudatosság. Amiben viszont ott kell hogy lobogjon a lelkesedés tüze, hiszen ő adja a tettrekészséget a néha kissé lusta tudatossághoz.

Tehát a lényeg ami eldönti hogy a félelem uralkodik e rajtunk, vagy mi uralkodunk a félelmünkön az az, hogy a tudatosságunk mennyi lelkesedést és ezáltal tettrekészséget tud mozgósítani.

Mert a természetben nincs indokolt, vagy indokolatlan félelem, csak ismeretlen van, és az a tény, hogy mi hogyan állunk az ismeretlenből érkező problémákhoz.

Itt nagyon fontos belátni, hogy a lelkesedés tettre kész tudatosságot teremt, a bénult félelem viszont leblokkol, cselekvésre-, és vele fejlődésre-képtelenné tesz. Csak rajtunk múlik, hogy rálelünk e lelkesedésünkre és vele a tudatos felfedezés örömére, ami az életet izgalmas és érdekes kalanddá teszi, vagy jó magas falakat húzunk magunk köré és elbújunk mögé siratni az életünket.

A különbség az, hogy tudunk e uralkodni a félelmeinken, vagy ők uralkodnak felettünk?

Ami dönt, az megint a lelki tartás, a lélekjelenlét, a lelkiismeret, és bennünk élő, vagy hiányzó lelkesedés, ami a tudatos élet legfőbb támasza! Hiszen mi más tudna bátorságot és vele tettrekészséget adni az élet kihívásaihoz, mint egy magabiztos érzés, hogy igen, ‒ meg tudom csinálni!

Így a lelkesedés, olyan mint egy varázsló aki a mi oldalunkon száll harcba, hiszen pillanatok alatt beállítja bennünk a helyes figyelem és fegyelem állapotát! Ami azt jelenti, hogy teljes lényünket, minden érzékszervünket, tudatosságunkat, figyelmünket és tettrekészségünket beszippantja a szituációba úgy, hogy a félelemnek már ne maradjon hely a szívünkben, a lelkünkben. Ez az a pillanat, amikor a lelkesedés legyőzi a félelmet, és a bénult rettegést felváltja a bizalom, a hit, és a korlátlan fejlődés lehetősége.

Így az élet lényegének megértése felé az igazi racionalitás az, hogy minden élőlényt a lelkesedés, vagyis a saját hatékonyságába vetett hit vezet a legbiztosabb kézzel. Hiszen mint az agykutatók eredményei is mutatják, ha van lelkesedés, a fejlődés lehetősége korlátlan! Csak ez tud elvinni a félelem helyes, természetes megélésének állapotába, ami azt jelenti hogy tettre kész vagyok, uralom a problémákat amiket az élet hoz elém, tehát uralom a velük érkező félelmeket is!

Mert fontos dolog a tudatosság, de lelkesedés nélkül, az élet kihívásai és a felőlük érkező félelem elleni csatában nem nyerhet. Hiszen a tudatosság oszt, szoroz, és néha arra a következtetésre jut, hogy reménytelenné vált minden, jobb ha feladom...

Mert amikor kiveszik a lelkesedés, mert megölik az eszméket amik táplálni tudják, akkor elkezd a félelem uralkodni az embereken!

Ami korlátoltságot, fejlődésképtelenséget és egy beteg társadalmat eredményez. Ahol az emberiség lélektelenül tengődve egyre nagyobb falakat épít önmaga köré, mert azt hiszi az eszközei majd megvédik a céltalanságtól. De ő mégis, lassan de biztosan süllyed. A félelmei bénító hatása miatt már nem tud megbirkózni a saját létéből fakadó gondokkal, ez pedig nyílegyenes út a saját pusztulása felé...

Részlet "AZ IGAZSÁG AZ EMBERRŐL" című könyvből...

Forrás: A tudatosság Forradalma
Beküldte Fodor Heléna