„A legmagasztosabb dicsőség a gyalázatból fakad.”  Victor Hugó

Akinek mindebből már nagyon elege van, s segíteni akarna magán, vagy akár a szellemileg elsötétített környezetén is, módjában áll az egykezűségről árulkodó, latinos felfogású dezinformáltságának bűvköréből kilépni. Mindenkinek lehetősége van egyébb, mondhatni régebbi kultúrák feltárásában résztvevő kutatók írásaira is támaszkodni!

   Tanulhatunk akár mások hibájából is. Mint például a színészi és újságírói múltjával, emberies magatartásával, jó kommunkációs képességét, latinos műveltségét az anyaszentegyház oltáránál kamatoztató II. János Pál lengyel pápa esetében ez felszínre is került. A szellemi tekintetükkel a világ eseményeit követők számára azért bizonyossá vált az egykezűség, az egy kézben tartott latin történetírásnak azért megvannak a buktatói a sok-sok előnye mellet is!
   Arra a számomra először a megdöbbenés erejével ható pápai nyilatkozatra gondolok, mely szerint „a kereszténység a zsidóság fájába ültetett”. Levelem első részében már írtam erről a fából vaskarika ügynek a képtelenségéről, a jó érzésű embereket felháborító kinyilatkoztatásról.
   Most ennek a kinyilatkoztatásnak az időbeliség konkrétságát figyelembe nem vevő latin hirforrások egyeduralma hatásának kitett emberiség szellemi sötétségére alapozó kijelentés alaposabb vizsgálatát ajánlom felebarátaim figyelemébe. A gondolkodó elme számára az a jogos kérdés is felmerülhet, hogy mi lehetett előbb: a tyúk, vagy a tojás?
   A latinos felfogású történelmi ismereteinkre támaszkodva nyilván sokan tudjuk, hogy az a bizonyos beültetés, Jézus urunk keresztrefeszítése, az emberiség történetének leggonoszabb bűnténye, időben mikor következett be, amire azt mondjuk, hogy elvégeztetett!

   Azt már kevesebben tudják, hogy a feszítsd meg-t kiáltókat a judeó projekt korabeli vezérkara; a Szinhedrin államtanácsa azzal hergelte gyilkolást követelő indulatba az amúgy nem sok bíztatásra váró népséget, ha valakit gyilkolni kell, hogy Jézus szombatnapon is gyógyított. Azaz nem tartotta be a tóra törvényét. Jeruzsálemben az álamvallás törvényeit megszegőkre halál várt.
   S milyen érdekes, abban a korban még csak Jeruzsálemben ismert, és bevett szokásnak számító korrupciót az ottani törvények semmilyen szakcióval nem súlytották!
    Latinos műveltségünkre támaszkodva azt is tudhatjuk, hogy az önsajnálkozásra hajlamos népséget nagy megaláztatás érte a 70 évig tartó babiloni fogságuk ideje alatt, mert erről a szentírásukban is panaszkodnak. A nyitottabb szemmel járók viszont a régi korokat kutatók leírásából azt is megtudhatják, hogy a babiloni fogság fogalomkör mit takar!  
   A sumerok, az országukat már másodszor lerohanó, lakosságukat legyilkoló, kultikus építményeiket földig romboló szemita barbár hordát, A Hammurábi elhíresült törvénykönyve szerint irányítottan a leigázott lakosságot az elszemitásítás szándékával elrendelt születésszabályozás törvényeivel együtt kitakarította a sumer földről. A kizavart ellenség egy részét a vendégszeretetéről, jószándékúságáról ismert Nabukonodozor sumer királyunk Babilon területén letelepítette. S az értelmesebbeket a sumer kultúrára tanította.
   Ily módon a szemiták az egyistenhitről, a Megváltónk, a Fény Fia évezredekkel előbb megjósolt, de időben pontosan megjelölt megérkezéséről is ismereteket szerezhettek. Nem a királyunkon múlott, hogy az integráció félresikeredett! Mert ez a dicső társaság a sumer kultúra emlőjén nevelkedve, a szabad akaratuknál fogva homlokegyenest más utat választottak! Megalkották a tóra törvényeire épülő zsidó vallásukat, a haragvó büntető Jahve istenüket emberáldozatokkal kiengesztelhető ószövetségi felfogásukat, a szemet szemért, fogat fogért elvet, a cél szentesíti az eszköz elvét, a kiválasztottságukat igazolni szándékozó judeó projektet, a Római Katolikus vallást, téveszméjüket, mellyel mostanra már szellemi sötétségbe borították, és katasztrófába sodorták az egész világot. Meghatározták ünnepeik időpontját, zsidó húsvétot, és így a szombatnapot is.

   A szellemi integráció céljából letelepített, de szabad akaratukból egyéni felfogásuknak megfelelően más irányt felvevő barbár népséget akkor még csupán csak szemitáknak hívták. Később kapták meg az előkelőbbnek hangzó zsidó elnevezést. Manapság, ha egy nem zsidó a zsidók viselt dolgairól említést mer tenni, akkor antiszemitának, fasisztának nevezik.

   E díszes társaság Babilonban elcsaklizta a sumer kultúránknak évezredes hagyományát jelentő, kétszeri szentháromságot jelképező hatágú csillagunkat. Melyet a magyarok az erőszakos térítésig szellemi kultúrájuk jelképeként kultikus tárgyaikon használtak. A szemiták Dávid csillagként használták, nemzeti hősük, Dávid királyuk emlékének felmagasztalására. E hatágú csillagból, ha a történelem eseményei úgy kívánták meg, ötágú csillag lett. A pentagramm először vörös színben pompázott, de most már jól mutat aranysárga színben is, vagy kontúrjai szivárványszínének pompázatában is. A tálalás élményszerű, a tartalom azonban ugyanaz: tiltott önkényuralmi jelkép. Mindezek ellenére minden szembetűnő helyen jól láthatóan értésünkre adja, mire számíthatunk, ha pentagrammjukat ilyen nyíltan mutogatják.
   A babiloni tartózkodásuk alatt szerzett ismereteikre támaszkodva a szemiták körében az adventi készülődés jegyében a Megváltónk érkezésének fogadására pontosan kidolgozott haditerv készült. Első lépcsőben Heródes lett kijelölve problémamegoldó személynek. S ha sikerült volna feladatát jól teljesítenie, elkerülhette volna az emberiség azt a megszégyenülés érzést, hogy az ő bűnei megváltásának érdekében kellet jézus urunknak a megfeszítés borzalmait elszenvednie. De hát hiába volt Heródes minden tisztes igyekezete, meg a nagy számok törvénye, a sok-sok legyilkolt csecsemő tetem közé nem jutott Mária méhének gyümölcse, a fényből született Jézus kisded teste.
   Jobb megoldás híján csupán csak kényszerűségből került sor arra a bizonyos beültetésre. Melynek következtében megrendült a föld, elsötétült az égbolt, dörgött villámlott, megnyíltak az ég csatornái, a jeruzsálemi templom kárpitja kettérepedt. Az elvégeztetett eseménye előrevetítette árnyékát annak a sok borzalomnak, melyben a szellemileg elsötétített emberiségnek e 2000 év alatt mindezidáig része volt, s úgy tűnik e jelenség tendenciájában egyre csak erősödik.
   A szellemi vakságában egymásnak eső emberiség lába alatt pedig megbokrosodott a föld, hányja-veti magát, eresztékeiben recseg-ropog. Hurrikán, vízözön, földcsuszamlás, földrengések sora követi egyre sűrűbben egymást, mi meg ülünk nyugodtan a babérjainkon!

   Nyugodtságunk abból fakad, hogy látjuk-halljuk az Isten földi helytartója, végzi helyettünk is a dolgát. Egyszer szózatot intéz a világhoz, s békére, szeretetre bíztatja nyája népét, máskor pedig előszólítja a kispados Jahve istenét, és egyházi átokkal súlytja azokat a kinai püspököket, akik pápai áldás nélkül kezdték el lelkipásztori működésüket.
   Abban reménykedem, hogy rajtam kívűl is, léteznek talán olyanok is, akiket nyugtalanít egy kicsit, hogy az emberiség sorsát szellemi sötétségben leledzők csapata irányítja. Talán megfogalmazódik sokunkban, hogy a békéről, szeretetről gajdolók helyett nekünk mégiscsak Jézus apostolaira lenne szükségünk, akik bennünket szellemi értelemben is kigyógyíthatnának a gajdolóktól ajándékba kapott békétlenségünkből, szeretetlenségünkből, szemita vírusfertőzöttségünkből.

   Előbb-utóbb be kellene látnunk, hogy a lengyel pápa emberies magatartása, joviális külseje kevés volt a mi üdvösségünkre juttatásunkhoz. Azzal sem használt senkinek, hogy Istentől kapott betegségét keresztényi alázatosságal tűrte, és csak a legkiválóbb materiális felfogással és tudással rendelkező orvosok hada gyógyította, de szellemi gyógyításnak még véletlenül sem vetette alá magát. Ilymódon ő szentsége csak szellemi sötétsége mellett tett tanúbizonyságot. Mert hiába volt ő a kiválasztottságában tetszelgő nép felkentje, Isten földi helytartója, az ő betegségének mégiscsak olyan lelki oka volt, melyet úgy fogalmazhatunk meg, hogy érzelmeit Isten teremtői rendjétől eltérő módon élte meg.
   S nekünk az ő érzelmei megismerésére is lehetőségünk nyílt, ha másból nem, az én írásomból megismerhettétek a pápa nyilatkozatának lírai hangvételű igazságait: „a kereszténység a zsidóság fájába ültetett.” Ha jól utánagondolunk írásom gondolatmenete segítségével, történeti igazságokat csak latin kultúránkból kiindulva nem igen lehet bebizonyítani!

   Ezenkívűl indoknak is kevés néhányunk előtt már az emberiség érdekében hangoztatása közepette a fasizmus eszköztárát felvonultató keresztrefeszítés borzalmait Megváltónkon végrehajtani.
S ha már megtörtént az a borzalom, hogy Megváltónkat kereszthalálra ítélve kivégezték, és ő harmadnapra feltámadt, a megfélemlített, bezárkózott tanítványinak bátorításul, ajtónyitás nélkül szellemtestében láthatóvá téve magát, megjelent, mellyel tanúbizonyságot tett a lélek hallhatatlanságáról, a lélek továbbéléséről, és az emberi test múlandóságáról, taníthatnák híveiknek ezt másképp is, mint ahogy ezidáig dogmáikban a test feltámadásának rögeszméjét sújkolják a szellemileg elsötétített emberiség fejébe! Körül kellene már egyszer néznünk: az emberiség földünkön eddig körülbelül 100 000 évig leélt ideje alatt feltámadt valaha egy, csak egyetlen ember is a halottaiból. Ha mégsincs ilyen eset, mire való az a sok ez irányú fohászkodás Istenhez.
   Mert bizony fordítva van minden, amit erről ők eddig tanítottak! A lélek örök, a megfogható matéria, a test, és az öt érzékszervünkkel érzékelhető fizikai környezetünk, az a múlandó!  A testünkben azok a folyamatok játszódnak le, melyek a lelkünkben zajlanak. A test csak a lélek színpada. E miatt csak a lélek állapota a fontos. Azt éljük meg a jelenünkben, mely cselekedetek gondolatok, érzések, az előző életeinkben kezdődően, egészen a napjainkig a lelkünkben összegezve bennünk megtörténtek. Ezáltal a sorsunkat, karmánkat éljük meg jelenünkben. E miatt nem lenne ildomos sorsunk által magunk számára kiérdemelt és elszenvedett keserveinkért, tragédiánkért, betegségeinkért másokra hárítani a felelősséget.

   De a Judeó projekt segít rajtunk. Nehogy a sorsunk keserveiért magunknak okozzunk fejfájást, ellenszerként mindenfajta fájdalomcsillapító szert kínál, melyek mellékhatásuk fontossága révén újabb más panaszokat gerjesztenek testünkben.
   S hát nagyon jó felelősségünk alól felmentő, fájdalomcsillapító szer – az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit, + bűnbak – vezető szlogenjük is! Igaz, hogy cserébe kiragadják kezünkből a sorsunk irányítását! S még lényegesebb: A gyógyításra fordított költségek szintje az egeket ostromolja. Teljes joggal, mert csak ott van igazság, idelenn nem igen! Mert mostanra már gyógyíttatni magát jóformán csak a hatalmi elitnek van pénzbeli lehetősége, az elnyomott többségnek nem igen futja súlyosabb betegségek kezelési költségeinek kifizetésére.
   Ezért van az, hogy súlyos betegségben szenvedő, gyermekét meggyógyíttatni kívánó szülők alapítványokat hoznak létre, vagy már meglévő alapítványokhoz fordulnak segítségért, hogy a többmilliós nagyságrendű gyógyítás költségeit a társadalomtól összekoldulják. Mert az állam kivonult a szociális kötelezettségeinek vállalása alól, csak a gyógyítás céljára a keresőktől jövedelmüknek felét elvonja, különféle adók formájában, de ezt nem fordítja a gyógyítási rendszer finanszírozására. Hozzájuk képest a latinos felfogású történelmünkben is ismert Spártai társadalom kegyetlensége sokkal tisztességesebb volt! Ők ugyanis az életképtelen, gyógyíthatatlan csecsemőket, betegeket a Taigetosz hegyükről szakadékba taszították!

   Telefonomon időnként gyermek gépi hangján előadott könyöradomány kérés hallatszik. Ennek a karitatív akciónak az még a hátulütője, hogy a segíteni akaróknak a kedvét elveszi az a háttérinformáció, hogy ezeknek a jól menedzselt alapítványoknak az ügyviteli költségeinek fedezetére, a jólértesültek szerint, a menedzsment jóval többet kaszál magának, mint ami a beteg gyógyíttatására fordítódna.
   Ezért mondhatom magamat Isten kegyeltjének. Mert 18 évvel ezelőtt, amikor gyógyíthatatlannak bizonyult betegségemből menekülési szándékomban az önmegismerés útjára tévedtem, három év alatt rájöttem, hogy betegségemnek lelki oka van. Mégpedig az, hogy cselekedeteimmel, érzéseimmel Isten teremtői rendjétől tértem el. Arra is ráébredtem, hogy betegségemben üzenet, tanítás van. Isten szeretete nyilvánul meg: nem enged engem eltévelyedni, letérni a Jézusi útról a szeretet útjáról, a morálról, amely Isten teremtői rendjének megismerése által engem alantasságomból az ő szeretetéhez fölemel.
   A lelki önvalóm megismerése által lettem keresztény-pogányból, tudatosság útjára lépő, hivő lélek. Szellemi tanítóim, s ezoterikus témájú könyveim útmutatásai szerint cselekedve a szellemvilággal kerültem kapcsolatba. Onnan szorgos munkálkodással olyan ismeretekre, gyógyító, vagy ún. karmaoldó imákra tettem szert, melyeknek segítségével a magam, s mások lelki gyógyulásában is tudok segíteni. Lelki sötétségemből a sorsomat kézhezvéve, és ezt másoknak is segítve a szellemi szabadsághoz vezető útra tértem. Kinyílt előttem a világ! De ez nem ment egy varázsütésre. A szellemi sötétségünkbe kényszerítettségünk folytán mi logikus gondolkodásra képtelenné lettünk kifejlesztve. Ezért nekem csak lassan esett le a tantusz. De szellemi segítőim súgtak nekem felülről. Be kell ismernem: minden okfejtésem, gondolatom tőlük származik. Igazságtartalmukról azonban én is meg vagyok győződve! S meggyőződéssel vallom, semmi sem történik véletlenül velünk.

   Elmondom nektek a ma délelőtti megdöbbentő sors élményemet. Családunk nemesi származását igazoló dokumentumokat, a nemes eszményeket lejárató és gyalázkodó felfogás miatt nem volt ildomos mutogatni akkoriban. 1983-ban azonban az Amerikába távozott rokonunk 3.-ik leszármazottja, Dick nagybátyám, családi gyökereit kutató, megkereső levelére válaszolva azért előszedtük azokat. Ezen felül az apámtól örökül hagyott címeres pecsétgyűrűt a ládafiából előszedve hozzáértővel rekonstruáltattunk egy másik gyűrűt, és azt oda is ajándékoztuk neki. Végtelen nagy örömet okoztunk vele. Azóta nevét Richard Dick Von Bárándy nemesi előnévvel, büszkén használja. Mert ott ilyen értelemben a nemesi előnév használata nincsen korlátozva.
   A pecsétgyűrűről rekonstruált címerpajzs színes képe immár 25 éve lakásom falán függ. Nem sok jelentőséget tulajdonítottam neki, és az is zavart, hogy az árpádsávos címerpajzs másik felén egy felkarral ábrázolt kézben tartott lobogó-világító fáklyaláng fölött egy Dávid csillag látható. Igazából nagyon zavart, hogy őseim a feszítsd meg-ek népéhez tartoztak, s ezzel együtt én is közéjük tartozom.
   Ma világosodott meg előttem, hogy pár napja a szellemi vezetőim által sugallt gondolatokat papírra vetve én már írtam a babiloni eseményekről. S az a fanyalogva nézett hatágú csillag tulajdonképpen a sumér hitvilág kétszeri szentháromságát jelképezi, s még véletlenül sem lehet Dávid csillagnak értelmezni. A hatágú csillagot megvilágító, fáklyát tartó kéz pedig őseim szellemi világosságot árasztó, szellemi tanító-gyógyító mesterséget űző tevékenységét jelenti, amiért ők nemesi oklevelet kaptak magyar királyunktól. Ennél fogva, én már tizenöt éve őseim szellemi-gyógyító mesterségét művelem! Anélkül, hogy ezt őseimről tudtam volna!
   Isten sorsunkat irányító keze betegségemmel engemet őseim szellemi kultúrájának felfedezéséhez vezetett. Ha engemet, akkor a rokonságban, ismerősi körben szép számmal, gyógyításommal küszködő orvosoknak sikerült volna meggyógyítaniuk, maradtam volna pogány keresztény! Mint minden honfitársam, aki szellemi sötétségébe kényszerítettségében, állandó gyaláztatottságában már porig van alázva!

   Eszméljetek Honfitársaim. Itt az alkalom, hogy büszkén felemeljétek a fejeteket. Itt a bizonyság; a judeó szellemi terror dacára volt nekünk legalább egy királyunk, aki nemesi levelet, nemes emberi tevékenységért adományozott! S nézzetek jól a szemébe a gyalázkodóknak! Világos a céljuk, miért a nagy buzgóságuk! Az,hogy a jöttmentek bennünket földönfutókká gyalázzanak! Jézus Urunk után most Jézus népe következik. Cinikus szentjeik most éppen a mi fejünkre helyezik a töviskoronát.
   Maguk szellemi szintjére integrálták a nem a múlt nyáron lebarnult kissebbséget. Bestiális gyilkosságaik sorát elkövetőknek mentelmi joguk van. Nevén nevezni e népséget a miskolci rendőrkapitány esetét alapulvéve, törvényszegésnek számít. A cél szentesíti az eszközt szellemisége jogfosztottá tette a már nem sokáig létszámfölényben lévő nemzeti többséget.
   Az elhíresült olaszliszkai lincselők ügye akadozik a római jog útvesztőjében, harmadik éve egész közvéleményünket megrázó kegyetlenségnek, ártatlan emberen gyerekei szeme láttára végrehajtott kivégzés ügyében még nem született ítélet! De a jogegyenlőség alapján a lincselést elkövetők ellenpert indíthattak a megbélyegző lincselés kifejezés miatt a társadalmunkat jellemző emberjogi felfogás anyagi támogatottsága által.

   Nem reménykedhetünk abban, hogy a liberális elveket valló hatalmi elit a mindenki egyenlő elvét egyszer végre oda-vissza fogja alkalmazni! Szellemi felkészültség szintjükből adódóan, csupáncsak a mi kedvünkért egyenlőség jelet húznak majd az alacsony és magasabb szellemi kultúrával rendelkezők között. Inkább megengedik, hogy a képzetlen népcsoport önbíráskodjon a társadalmilag kiszolgáltatott helyzete miatt az ő sorsukért nem hibáztatható nemzeti többség fölött.
   Ha azonban a judeó projektet kisé már felnyitott szellemi szemünkkel történelmi távlatokban próbáljuk felmérni, rájöhetünk, hogy a hatalmi elit országunkat érzelmi, morális, gazdasági válságba, hozzá nem értésük látszatát keltve sodorja. Mi egy masszívan végigvitt tudatos gonoszsággal irányított téveszmének vagyunk a kárvallottjai.
   Mert amit Babilonban tőlűnk megtanultak, velünk meg ezer év alatt elfeledtették; az önzetlenség elvét ők is ismerik, ha nem is alkalmazzák a filozófiájukban. Csak az ellenszerét!
    A keresztrefeszítést, a máglyahalált, az elrettentést, megtorlást, nemes eszményképek gyalázását, a valamit-valamiért, a fogat-fogért, szemet-szemért, a cél szentesíti az eszközt, elvét. A kiválasztottságuk hangoztatását, kissebbrendűség érzésünk előidézését, szellemi elbutítást, felelősségtudatunk elaltatását, sorsunk kezünkből kiragadását, a betegségeinkből nekünk szóló tanítás megismerésének lehetőségétől való megfosztásunkat a kizárólagosan csak a testünk méregdrága, de nekik nagy ületet jelentő gyógyításával, békétlenséget családjainkban, országunkban, és az egész világon.

   Szeretetlenséget, a tisztesség elvének mellőzését, a korrupciót, morálvesztést, felpörgetett élettempót, az állandóság hiányából, és a létbizonytalanság érzésből adódó félelem és kiszolgáltatottság érzést, akaratgyengeséget, befolyásolhatóságot, a kapzsivá, pénzorientáltá, hiteltelenné tevést, jogfosztottságot, félelmében agresszivitást felmutató, intoleránssá tett emberiséget.
   Az így alacsony szellemi és értelmi szinten tartott emberiségnek, az alantassá rögzült emberi tulajdonságaiba egy kis felsőbbrendűségtudatot ha belekevernek a judeó projekt fekete mágusai, mindig összejön végeredménynek a FASIZMUS.
   Ilyen volt Hamurábi, Heródes, a keresztrefeszítés, a keresztények élve elégetése, üldözésük, vadállatokkal cirkuszi mutatványokká vált széttépetésük, a magyarság pogánnyá tétele, szellemtudatának kioltása, a „pusztítsd a magyart” német jelszava, a „Szent Istvánnal” végrehajtatott emberirtás, a szabad magyar emberek rabszolgasorsba kényszerítése, az egyház hatalma alá kényszerítése az elrettentés eszközeivel. Máguspapok, szellemi gyógyítók, tanítók, urusok, bábák eretneknek, boszorkánynak nyilvánítása, megölésük, élve elégetésük, az inkvizició kegyetlen terrorja.

   A Habsburg terrorral a nemzetí függetlenségünk eltiprása, Trianon, az I. és II. világháborúba való belekényszerítésünk. Mussulíni, Frankó, Hitler, Szálasi, Marx, Engelsz, Lenin, Sztálin, Hruscsov, Rákosi, Kádár, Benes, nevével fémjelzett fasiszta kommunista diktatúra. A francia forradalom, német orosz haláltáborok, Rákosi korszak, nemességünk üldözése, internáló táborokban megalázásuk, eltiprásuk, vagyonuktól megfosztásuk. német, orosz megszállás, kitelepítések, Málenkij robot; civil lakosság munkatáborokba elhurcolása. 1956-os forradalmunk eltiprása, erőszakos hittérítéssel kombinált gyarmatosítások, a 30-as évek, és a 2008-09 év világválsága.
   A keresztes seregek Szentföldre indított rablóhadjáratai elleni védekezésül alakította meg Mohamed próféta az Iszlám vallást. A kereszténység és az arab világ örök ellenéggé akkor váltak. A kiásott csatabárdokkal elindított háborúk a mai napig tartanak.

    Izrael szítja a tüzet, és a nagy testvér odacsap ahol embervér árán később, olaj folyik bele a tartályhajóikba. Szinte ingyen, mert az embervérnek nem jegyzik az árát a tőzsdén, csak az olajét. A tömegpusztításra szánt fegyverek kipróbálásán minden veszteség dacára csak nyerni lehet! Afganisztán ma több kábítószert termel a rendfenntartó csapatok felügyelete mellett, mint 2001. szeptember 11. előtt! Csak hát a haszon nagy része elmegy a terrorizmus elleni küzdelemre. Ezért most majd Irak után Irán következik.
   Felsorolásom még sokáig folytatható lenne, de példának talán ennyi is elég! Egy igen fontos momentumra szeretném felhívni a figyelmet. Ezek az általam felidézett események mind egyazon kaptafára készültek; az alantas emberi érzületekkel rendelkező embercsoportoknak a keresztapa szerepét betöltő judeó projekt a felsőbbrendű tudat sugallatát programmozza be a hatalomra és bosszúra szomjazó emberlelkekbe. Melyet a busás haszon reményében a kiszemeltek örömmel végrehajtanak. Ezek az események minden esetben vérengzésekbe, emberi kegyetlenkedésekbe, mások megalázásába, megszégyenítésébe, emberi jogainak megsértésébe, hatalommal való visszaélésbe torkollanak.
   Tanulsága is rengeteg van, de számunkra a legfontosabb talán az lehet, hogy a judeó projekt ezen egyforma gonoszságot, emberiség szégyenét jelentő eseménysorozatából, latinos felfogásából kiindulva, kizárólag a Hitler által celebrált eseményeket nevezi FASIZMUSNAK!
    Egyszerűen kitalálható, minek szól e kitüntető megkülönböztetés! Ez volt az egyetlen eset, amikor puskájuk, nagyon bosszantó módon, de mégiscsak fordítva sült el!

   Nekünk, magyaroknak nem kell országhatáron kívülre tekintenünk, ha a fasizmusra szeretnénk példát találni. Itt van a 2006 szeptemberében nyilvánosságra hozott öszödi beszéd. A kormányfő eldicsekedett a kebelbelieknek, hogy az országért nem tettek semmit, csak élvezték a hatalmukat. Végighazudták a ciklusukat, az ország adósságunkat a többszörösére duzzasztották, de a valós adatok eltitkolásával és a nagy testvér pénzével megvásárolt szavazatokkal megnyerték a választást. E gonoszság és tisztességtelenség ellen tiltakozókat a TV székházánál, és okt.23-i békés ünneplőkre rendőrattakkal odaszorított provokátorok feloszlatásának indokával, 10000 fős előre odaszervezett idegenlégiós rendőrhadsereggel, terrorisztikus módszerekkel szétverték, szétlőtték a demokratikus jogaikkal élő tüntetőket, ünneplőket!
   A rendőrterroral szétoszlatott, menekülésre kényszerített, hazafelé induló ünneplők egy-egy csoportját körbezárták, kommandós módszerekkel, terroristáknak kijáró bánásmóddal ártalmatlanná tették őket. A hasrafektetett, szorító bilincssel hátrafeszített kezű honfitársainkat később összegyűjtötték, bezárták, ahol további ávós, fasiszta kegyetlenséggel elkövetett kínzás, és megaláztatás várt rájuk. Majd még el is ítélték őket a rendőrők elleni támadás vádja alapján. Időben számítva elég gyorsan, az események után egy-három hónapon belül. A bezárva tartottaktól még a jogvédelmet is megtagadták, hozzátartozóikkal kapcsolattartást sem engedélyezték.
   A három éve történt, a kissebbség cirka negyvenfős csoportja által elkövetett, olaszliszkai lincselés bűntényét, az áldozat két kiskorú gyermeke szemeláttára, alantas emberi indulatokkal elkövetett kivégzést a törvényhozás még nem tudta ítélettel értelmezni. Nyilván nem is célszerű a kormány szavazótáborának létszámát meggondolatlanul csökkenteni. Ez számukra öngyilkosság lenne!

   Ezért garázdálkodhatnak a bőrszínűkről is megkülönböztethető módon felismerhető bűnbandák, a főleg vendéglátóhelyektől sápot szedő üzleti tevékenységükkel szerte az egész országban. A siófoki, 2008-ban térmegfigyelő kamerák által rögzített, 2-3oo fősre becsült, üzlet, szállodasoron végigmasírozó gengszter csoport, felvonulásához nem kért magának előre rendőri biztosítást. De látszott rajtuk, elég biztosak magukban rendőr nélkül is!
 A kiskunlacházai, csepeli gyilkosságok sorát, Veszprémben, Jan Kozma válogatott kézilabdázó meggyilkolásával tetéző, kisebbség által elkövetett bűnténysorozatokra, a nemzetközi közvélemény hatására, megmozdult végre a rendőrség is. A legalább hat-nyolc érvényes elfogatóparanccsal a zsebében szabadon lébecoló bűnözőt, újabb gyilkossága miatt, nemzetközi elfogatóparanccsal, végre-valahára Auszriában letartóztatták.
   Az elszaporodó etnikai bűnözésre, mely főleg a törvényes rend szerint élő, de rendkívül hátrányos helyzetbe hozott, létbizonytalanságba kényszerített magyar többségből szedi az áldozatait, a felelős tisztet betöltő kormányfő nyilatkozata szerint: „A kormánynak nincsen válasza!”
    A fel nem tett kérdéseinkre azonban több választ is kapunk. A Trianonnal szétszabdalt, és azóta is csak pusztított magyarságot csodával határos módon, már csak a szép és erős, sumer kultúránkból magunkkal hozott magyar nyelvünk tartja egyben.
   Méltányolja is ezt a judeó projekt. Intézkedéseiben fő helyen szerepel a valamikori híres nevezetes magyar oktatásügyünk szétzilálása, lesilányítása.
   Az alacsony IQ-jú etnikum integrálása érdekében, a jobb képességűekkel egy osztályba kényszerítettségük folytán, egyik csapat sem képes tudáshoz jutni. Mert az alacsonyabb IQ-jú társaság renitens magatartásával meggátolja a tananyag átadását a magassabb képességűeknek is. Ezen-felül a pedagógus meg van fosztva minden jogától, hogy a renittenseket érdemei szerint értékelje, vagy esetleg eltanácsolja az osztályközösségből. Vagy a testi épségét, mint hivatalos személyét a törvény is védelmébe vegye!

   A szemita vírushordozók csemetéi ezzel szemben csillagászati összegekkel megfizetett elit oktatásban részesülhetnek! Nyilván azért, hogy ha majd az idő úgy hozza, felkészülten állhassanak az ország élére, vezetői pozicióikba! Ezért a nagyszerű elképzelésükért, Hamurábi tanítójuktól, posztumusz, piros, ötágú, csillagos ötös jár!
   A magyar nyelv fontosságát a jelenleg fungáló pápa, elődeihez hasonlóan értelmezi. E miatt ő sem engedi az amúgy kegyes lelkületű pápa, a határainkon kívül rekedt Csángó magyarjainknak a magyar nyelven misézést, hiába kérlelik. Ebből is látszik, hogy kiemelt fontosságú nemzet vagyunk! Rajtunk kívül már mindenütt a judeó keresztény fennhatóság alá tartozó kül országokban, nemzetük nyelvén hallgathatják a misét az odavalósiak!     
    Önzetlenségébe nyilván nem fér bele, hogy a lakosság vérével, verejtékével felépített, és onnan már a pápai birodalom tulajdonát képező templom gettókban a hazájuktól kirekesztett magyarok, nemzetük nyelvét közösségi szinten gyakorolhassák.
   Az írás, olvasás, számolás, megtanulásának, begyakorlásának régtől fogva jól bevált módszereit, eszközeit, a palatáblát és a többször használatos tankönyveket az utóbbi ötven évben jobbnál-jobb, korszerűbbnél-korszerűbb, oktatási módszerek, valamint egyszer használható drága tankönyvek váltották fel! Melyet az egyre nagyobb arányúvá váló, leszakadásban lévő családok, gyermekeik számára már nem tudnak kifizetni.

   Az iskolákban sűrűn rendezett pedagógus továbbképzéseknek az a fő témája, hogy a most már minden eddigi, jól működő nevelési eszközétől, s jogától megfosztott pedagógus, a kialakult új helyzet miatt, hogyan értelmezze át nevelői feladatát. Ne sajnálja a fáradtságot a reníttensek miatt nevelési célját el nem érő energiáinak elfecsérlése miatt. Tartson további önvizsgálatot, aláztassa meg magát mégjobban, törje össze kezét-lábát, hogy az önmaga fejlődéséért semmit tenni nem akaró, leszakadás, de méginkább már zuhanásba lévő családok gyerekei figyelmét a tanulás fontossága irányába terelje.
   Arra is nagy hangsúlyt helyeznek, hogy a leszakadók gyerekeit elsősorban megérteniük, és szeretniük kell! Mert ők otthon nem kapnak szeretetet, azért ilyen megfékezhetetlenek az iskolában. Legutóbb egy nem is olyan nagyon távolinak feltüntetett feladat lett felvázolva az álmélkodó pedagógusoknak. Az elsőtől a tizenkettedik osztályig a leszakadók és e miatt jórészt szeretethiányossá váló gyerekeket, nem a tanulás, hanem a közösségben megtanulható, szeretethez jutás megtanítása miatt kell majd iskolába járatni. Ily módon az iskoláknak az oktatás helyett a szociális gondozó szerep jutna! Hozzáteszem: a kialakult helyzet miatt, természetesen, csak kényszerűségből!
   Egy nemrégiben középiskolásoknál végzett nemzetközi szintű, összehasonlító felmérés alapján, az értő olvasás terén, a magyar tanulóifjúság az utolsó helyen kullog. Ez azt jelenti, hogy ha el is tudják olvasnia szavakat, nem értik teljesen, hogy az, mit jelent.

   Arany János költészetében felhasznált közel húszezer magyar szavából, a magyar nyelv gazdag szókincséből a leszakadófélben levő családokból iskolába került gyerekek mostanság alig 3-500 szót használnak. S azok jó része káromlással, gyalázkodással van kombinálva. Nem kell csodálni, ha ezek a kisgyerekek kikerekedett szemmel rácsodálkoznak az amúgy őket szeretettel tanító tanítónénijűkre, aki nem tartja számukra megengedhetőnek azoknak a káromló szavaknak az iskolában használatát, amellyel otthoni környezetükben elég jól elboldogulnak.
   A judeó projekt emlőjén 1000 éve nevelkedő magyar társadalom nagyrészt olyan családokból áll, ahol a szellemi tudatosságal elérhető önzetlen szeretetadással a világ teremtésében való részvétel gyönyörélményét, a boldogsághoz jutás lehetőégét nem ismerik!
   Ennek következtében a szülők szeretetínségüket gyerekük önzetlenül feléjük áradó szeretetének kisajátításával, birtoklásával igyekeznek pótolni. E miatt kényeztetik, ajnározzák, hogy a gyerekükből minél több szeretet sugározzon vissza csakis neki(k). A kényeztető, minden kényelmetlen feladattól gyermeküket megkímélő, gyerekcentrikussá váló szülők egymással versengve igyekeznek kiszolgálni, az egyre követelődzőbbé váló gyermeküket. Aki rövid idő alatt átveszi a család fölötti irányítást. Mire felnőtté válik a gyerek, nem tud önmagáról gondoskodni. Mert a szülők mindent átvállaltak helyette. Mert még nem tudja olyan jól megoldani a feladatát, mint a felnőtt. Meg ha feladattal lenne ellátva, nem tudná oly felhőtlenül feléje sugározni a szeretetét. A gyerek meg rájön, mindent megkap, amire szüksége van, fáradni sem kell érte, csak egyre erőszakosabb hangon követelőzni, s máris ölébe hullik minden.

   Tudományos felmérések szerint az ily módon feladatoktól megkímélt gyerekek feledékennyé válnak. Mert az agyuknak az a része, mely az információk tárolására szolgálna, nem volt kellő mértékben igénybe véve. Azaz edzés híján a hipokampus, az agy rövididejű memóriatároló képessége nem fejlődött ki megfelelőképpen.
 Szintén tudományos megfigyelés: az ilyen piedesztálra állított, kényeztetett gyerek, aki rájön, hogy már két-hároméves korától ujja köré tudja csavarni a szüleit, félni kezd. Azért mert nem érzi magát biztonságban! Tudat alatt felméri magának azt a lehetetlen helyzetet, milyen védelmet tudnának adni neki a szülei, ha ő, őket gyerek létére kénye-kedve szerint irányítani tudja!?
   Lelki segítői ismereteim, tapasztalatai alapján hozzáteszem: az önzetlen szeretet híjával nevelt gyerekek érzelmileg önállótlan felnőtté válnak. Ez félelem érzettel, érzelmi labilitással jár. A családi háttér érzelmi biztonságának hiánya önmagukról gondoskodásra képtelenné teszi őket.
   A félelemérzet agresszívvá, intolarenssá változtatja őket. A konfliktushelyzeteket az erő oldaláról akarják megoldani. Az önmagukat korlátozni meg nem tanult gyerekek, a társadalmi minta bőven eléjük tálalt lehetőségeit szem előtt tartva önbíráskodni kezdenek. S mivel a mi társadalmunk a gyerekek személyiségi jogainak álságos hangoztatása mellet nem alkalmaz az önbíráskodókkal szemben szankciókat, elszabadult a pokol az iskolákban is.

   Az életképtelenné, önállótlanná nevelt gyerekek között gyakori a Diszlexia, Díszgráfia. Ez olvasásra, írásra és logikus gondolkodásra való képtelenséget jelent. Amit elolvas, nem tudja értelmezni. Ezt a káros jelenséget a tanítás projektjében alaptételként alkalmazott lexikális tudás erőltetésével, azok szószerinti visszakérdezésével eredményesen segítik.
   A magyarázatokat nélkülöző töméntelen információhalmaz távoltartja a tanulót a társadalmi események fizikai törvényszerűségek logikai összefüggésének mentén való megismerésétől. A hatalom szándéka nyilvánvaló. Az önmagát képviselni nem tudó, gondolkodásra képtelen társadalmunkra mostanában már a saját nyelvét, szavát nem értő Bábeli zűrzavar a jellemző.
   Elérték kitűzött céljaikat, és le is teszteltek bennünket a judeó projekt szentjei. A Trianon gonosz békekötésével anyaországunkról leválasztott magyarságot 2004. decemberi népszavazáson mi eltaszítottuk magunktól. Mert ránk ijesztettek, és sokan el is hitték, hogy országunk meg fogja sínyleni az állampolgári jogot kapott országunkba beözönlő külhoni honfitársaink gyógyítási költségeit. Anyagiassá téve bennünket, megtagadtuk hazánk testéről erőszakkal leválasztott honfitársainkat, akik segítségével a 2006-os választáson eltakaríthattuk volna fejünk fölül, a mai napig csak kimúlásunkra játszó zsarnokságot. Amely mostanra országunkat a végromlás szélére sodorta.
   S ez a zsarnok nem elégszik meg azzal, hogy térdre kényszerített bennünket. Szemmel látható, hogy a teljes megsemmisítésünkre törekszik. Könyörtelen, kegyetlen, bosszúálló magatartása azonos azzal a cigány maffiózóéval, aki nemrég Veszprémben a pultoslányt megvédelmezni szándékozó sportolót egyik késszúrásával földre küldte, majd ott a magatehetetlenné vált embertársát, kését a szívébe megforgatva könyörület nélkül kivégezte.
   Jól kikövetkeztethető a zsarnok viselkedés kultúrájából, hogy tudatában van annak, hogy nincs olyan külső tényező, mely őt ebben a világhatalmi őrült ámokfutásában megállíthatná. S 2000 év alatt épp eleget tettek azért, hogy a mostani végkifejlethez eljussanak. Az ő szempontjukből a hibátlan következetességgel végigfuttatott szemita projekt olajozottan működik. S legyenek akár ezerszámra igazságaikat megkérdőjelezhető momentumok, ők fedve vannak a cél, szentesíti az eszközt szlogenjével.
   S kétségbevonhatatlannak látszó tény az is, hogy elévülhetetlen érdemeket szereztek maguknak azzal, hogy az emberiség boldog jövője érdekében példát szolgáltattak önzetlen, önfeláldozó magatartásukról: a kereszrefeszítés kínhalálával kivégezték Jézus urunkat!

   A jézushitű magyarságot, a sumer egyistenhit-kultúra egyedüli képviselőit, szellemi és fizikai terrorjukkal szintén kínpadjukra kötözték! Az ezer évvel ezelőtt megkezdődött gyarmatosítással, és a zsidó-keresztény téveszméjükkel szellemi sötétségünket, adósrabszolgaságunkat, a nemzetünk lassú, de teljes megsemmisítésünket előidéző projektje, ugyanazt a szemita felfogást jelenti, mellyel eddig kivégeztek, megsemmisítettek mindenkit, akikről úgy gondolják, hogy világhatalmi törekvéseiknek útjában áll.
   Döbbenetes hát az a tudatlansággal, és jóhiszeműségünkkel vegyes szellemi sötétségünk, mellyel, lelki szemünkkel nézünk ugyan, de nem látjuk, hogy a világ leggonoszabb szemfényvesztésének lettünk az áldozatai! A békét és szeretetet gajdolók, a Jahve istenüket szolgálva, távol tartják a békességre és szeretetre vágyó emberiséget a Teremtő Isten szeretetének megismerésétől.
 
 „Gyógyítsatok, tanítsatok!
   Legyetek szelídek, mint a galambok,
  És ravaszak, mint a kígyók!”
                Jézus e szavakkal bocsátotta útjára Apostolokká beavatott tanítványait.