A téli napforduló múltával a nappalok hosszabbodnak, nő a fény, a világosság ereje. Napatyácska napról napra jobban világít, és termékenyítő sugarával nemzé meg a szent anyaföldet. Mikor még senki nem látja, nem hallja, elindul valami mélyen legbelül. Hogy beteljesüljön, megnyilatkozzon a maga ezer meg ezer színpompás formájában, hogy mindenütt ott legyen a földben, a vízben, a levegőben. Addig a bizonyos pillanatig, amíg útjának végére nem ér, a végkiteljesedés pillanatáig, mikor is leghosszabb a nappal. Ez napisten havának 21. napján következik be.

És mi ez, amiről idáig beszéltünk? Az élet! Mi ilyenkor születik és növekszik, majd megmutatkozik, és halad az ő maga csúcspontjáig, hogy ott a legfényesebben, legtovább ragyogjon. Őseink nagyon jól tudták ezt, és ezért akartak minél közelebb kerülni az éltető fényatyához, szittya fajtánk lelkiségében a kerecseny sólyommal tudott azonosulni, és eme bizonyos napon röptették a világosság irányába e nemes állatokat. Valamint ennek a bizonyos körforgásnak megvan az oka, szerepe: a kiteljesedéssel az élet mindig magasabb és magasabb szintű köröket fut. Célja: a megújuláson túl, a tökéletesség érvényesülése az egyre jobbá válás folyamata. Az az ember, aki nem igazítja életét ezen ősi törvényekhez, annak szenvedések sokaságában lesz része, mert szembefordult Isten akaratával.

Ezekben az időkben el kell, hogy mélyedjünk magunkban, számot kell vetni, hogy ebben az évkörben mit tettem, és mit nem? Fejlődtem-e valamiben, vagy sem? Mert az ki nem tudott a fejlődés terén semmit felmutatni, az megrekedt egy szinten, sőt mi több, visszafele sorvad. Az ilyen minden bizonnyal rossz úton jár. Ezért szertüzeink lángjánál, testben, lélekben váljunk sólyommá, aki elindul a nap, a fény felé hogy elhozza ide a földre azt.

Kellemes Kerecseny és Fényünnepet kívánok mindenkinek!

Kun György – Jövőnk.info