Hűtő nélkül az élet – avagy miként tették el télire a nyarat nagyanyáink

Tegyük el a nyarat! rovatunkban rengeteg tippet adtunk már arra, hogy miként őrizhetjük meg a nyár ízeit legjobban. A befőzések, tartósítások mellett szinte mindig szerepel a listában az is, hogy ha tehetjük, tegyünk a fagyasztóba is frissen a gyümölcsökből, zöldségekből. Ma már elképzelhetetlen az élet mirelit termékek nélkül. Megváltoztak étkezési szokásiank is. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk az egészséges táplálkozásra és a tudatos vásárlásra.

De vajon miként tették el a régiek télire az élelmet? Milyen volt az élet hűtő, fagyasztó nélkül? Szerencsére az emberi leleményben mindig lehet bízni. Megtalálták a módját, hogyan lehet megőrizni minél többet a nyár zamatából. És, ami még fontosabb volt, elfogadták, hogy a télből nem lehet tavaszt csinálni. Mindennek megvolt a maga helye és ideje.

Gyümölcsök

A gyümölcsök befőzése talán a legismertebb tartósítási forma. Szinte minden gyümölcsöt el lehet tenni üvegekben télire, sőt, a következő szezonig is biztosan eláll. A gyümölcs levéből szörp készült. Érdemes újra felfedezni ezt a fajta tartósítást – a kólák és szénsavas üdítők helyett mindenképpen egészségesebb. Mivel fagyasztani nem lehetett a gyümölcsöt, maradt a hűs pince. Ide került az alma, körte – ezeknek is a téli fajtája. A nyári almát lereszelve, cukorral és fahéjjal fűszerezve üvegekbe porciózva tették el, kiváló sütemény alap!

A lekvár készítés szintén ismert és ma is használt tartósítási forma. Régen talán nem volt olyan sok féle, nem készültek dzsemek és zselék, de szinte minden háznál volt barack- és szilvalekvár. Ez utóbbit hosszan főzték, üstben, tartósítószer nélkül. Szinte keményre kellett főzni és cserépedényben tárolták. A tetejére ún. hólyagpapírt kötöttek, így került a hűvös kamrába, ahol évekig is elállt.

Az aszalt gyümölcsök ma újra fénykorukat élik. Régen ez is inkább szükségből adódott. Az egészséges gyümölcsöket napon szárították. Nem ment olyan gyorsan, mint manapság a szárítógéppel, de odafigyeléssel, forgatással picit több idő alatt ugyanazt az eredményt érték el. A fehér delavári szőlő azon túl, hogy rendkívül fűszeres, illatos fajta, arra is alkalmas, hogy télire eltegyük. Igen, télire és nem bor formájában! A szőlőfürtöket egyenként fölkötözzük egy faágra vagy régi partfis nyélre és kiakasztjuk hűvös, szellős kamrába. Itt akár januárig is eláll. Gyakorlatilag megaszalódik és mazsola lesz belőle. Aki kedveli az édességet, annak kiváló csemege lehet ma is!

Tudtad? Hogy a még zöld sárgadinnyét régen a gabonatárolóban az árpa közé tették? Itt a dinnye beérett és hetekig elállt.

Zöldségek, fűszerek

A zöldségek befőzése ugyanannyira megszokott volt, mint a gyümölcsöké. Lecsót, zöldbabot, egész fehér húsú paprikát tettek üvegekbe. Az uborka, káposzta, dinnye és sok más zöldség savanyúságként minden háztartásban előfordult. De miként tudták eltenni a leveszöldséget, krumplit? A pincékben mindig volt egy kis sarok, ahova homokot tettek. Ebbe rétegezték a sárgarépát, gyökeret, karalábét, céklát. A kiásott, földtől megtisztított krumplit szintén a hűvös pincében tárolták. Akinek nem volt pincéje, az vermet ásott és ide tette el a zöldséget.

A szárazbabból készített leves vagy főzelék a falusi ember téli asztalán gyakran megfordult. A kipergetett babot vászonzsákba tették és a szellős kamrában felakasztották. Szintén vászonzsákban tárolták a mákot, diót mely így nem avasodott meg.

A zöldfűszereket régen is gyűjtötték, csokorba kötötték és a konyhában vagy a kamrában tárolták. Szárítottak gombát is, de készült házi vegeta is. Utóbbi úgy készült, hogy 1 rész szárított, apróra vágott vagy darált zöldséghez ¼ rész sót tettek és ezt rétegezték üvegekben. A pritamin paprikát vagy a petrezselyem zöldjét sóval darálták le, így tették üvegekbe. Levesek, sülthúsok kiváló ízesítője volt. A sóskát zsírban vagy olajban dinsztelték, üvegekbe töltötték végül szárazgőzben dunsztolva tették el télire.

Tudtad? Hogy régen is volt vaníliás cukor? Ritka kincsnek számított a vaníliarúd. Ezért ha lehetett kapni, készítettek belőle vaníliás cukrot. A ledarált kristálycukrot üvegbe töltötték, ebbe szúrták a vaníliarudat, majd légmentesen lezárták. Érdemes kipróbálni ma is, a készen kapott tasakos cukorba egyéb "származékok" is kerülhetnek.

Húsok

Mivel nem volt hűtő, amit lehetett, frissen fel is dolgoztak. Ez az apró állatokkal nem is volt probléma. A tyúk, nyúl, galamb vagy vadak közül ami éppen akadt, például fácán, vadnyúl, vadgalamb, szalonka – nem nagy méretű -, így annyit vágtak le, amennyi a családnak éppen kellett. A nagyobb jószágokkal viszont már körültekintőbbnek kellett lenni. Nem véletlen, hogy a disznóölések inkább télire estek. Egyrészt, mivel nagy munka volt, nyáron az egyéb mezőgazdasági munkák mellett nehezebb is volt erre időt szakítani, másrészt a melegben könnyebben meg is romlik a hús. Ezért, amit nem használtak föl frissen, besózták és felfüstölték. Vagy páclében legalább két hétig pácolták majd 2-3 napig hideg füstön füstölték. A kolbászt nem is kell említenem. De nagy "találmány" volt a húsok zsírjára való lesütése is. Tarját, oldalast sütöttek ki jó alaposan, már majdnem szárazra. A megsült hússzeleteket lábasba vagy zsíros bödön aljára tették, erre öntötték rá a zsírt. Ezzel gyakorlatilag légmentesen lezárták és a hűs kamrában hosszú ideig elállt. Ezt az étket főleg nyári munkákra, aratásra tették el, mikor nem volt idő a főzésre, minden kézre szükség volt és a kemény munkához kellett a tartalmas étek is.

Italok, tejtermékek

A borospince külön bejegyzést érdemel, most csak annyit róla, hogy falun, aki csak tehette, készített bort, a rokonságban legalább egy helyen biztosan akadt pince is, ahol tárolhatták.

Keveseknek jut eszébe, hogy otthon sört főzzön. Pedig régen ez sem ment ritkaság számba. Komlóból vagy árpából főzték és csatos üvegekben tártolták a hűs pincében. Azon túl, hogy elfogyott, egy baj volt csak a sörrel: az erjedés során könnyen felrobbanhatott, így a pince néhány napig sörtől illatozott.

Falusi portán, főleg ahol teheneket is tartottak, a tej, tejtermékek tárolása nagyon fontos volt. A könnyen romlandó termékeket tiszta helyen, nagy odafigyeléssel kellett tárolni. Leginkább ezeket is a hűvös pincében tárolták. A tejet, aludttejet, tejfölt erre a célra tartott csuprokban, a vajat vizes vajtartóban.

Hűtő helyett

Láthatjuk, nem estek kétségbe a régiek, amiért nem volt otthon hűtő és fagyasztóláda. Megtalálták a módját, hogy a felhasználásig megőrizzék a zöldségek, gyümölcsök, húsok szavatosságát. És ha kellett, még hűteni is tudtak. Hogy mivel? Jéggel, vagy a kút hűs vizével és természetesen a pince hidegével. Télen a tiszta vizű források jegét vágták és az erre a célra kialakított szalmával bélelt jégvermekbe tették. Nyáron ezt darabolták, árulták. Kút minden portán volt, hiszen víz nélkül nem lehetett egy család sem. Nyáron pedig a friss húst, kész ételt vagy akár dinnyét egy edénybe beletették, lekötözték és beengedték a vödörrel a kútba. Gyorsan lehűlt, nem kellett félni, hogy megromlik az étel...

Forrás: http://videkielet.hu/blog/videki_elet/huto-nelkul-az-elet-%E2%80%93-avagy-mikent-tettek-el-telire-a-nyarat-nagyanyaink

Fűszerolaj házilag

Nem tudom, Önök hogy vannak vele, de nekem a boltban vett bazsalikom még sosem maradt életben. Ennek ellenére időről-időre nekifutok, hátha... Így tettem most is, mert annyira szép és az illatát is nagyon szeretem, meg az olasz konyhának is nagy rajongója vagyok, tehát mindig jól jön(ne) egy kis friss bazsalikom. Nem mindenkinek adatik meg a fűszeres kiskert, vagy a balkon, nekik/nekünk be kell érnünk a piacon vásárolt fűszernövényekkel, így most is vettem néhány tövet.

Azonban, ahogy vártam is, másnap hazaérve a munkából azt tapasztaltam, hogy a bazsalikomlevelek szélei komoly barnulásnak indultak (24 óra sem telt el!). De most már előre gondolkodtam, felkészülve vártam a pusztulás első jeleit: ha a bazsalikom pusztul, akkor fűszerolaj lesz belőle, így konzerválom a szépségét, meg az ízeit! Szerencsére barátja, a rozmaring jól bírja a konyhaablak klímáját (egyelőre), de azért belőle is csippentettem ehhez a kedves, szívmelengető, nyáridéző díszhez, ami persze egyben ínyenc finomság is.

Hogyan készül?

Nagyon egyszerű: a fűszereket mutatós üvegbe rakjuk és felöntjük olajjal. A nyers fűszereknél azonban vigyázni kell, nehogy levegő buborék üljön meg rajta, mert ott romlásnak indulhatnak. Illetve a zöldfűszereket üvegbe rakás előtt meg is kell mosni, lecsöpögtetni, szépen leitatni róluk minden csepp vizet. A fokhagymát kicsit meg kell tisztítani, a legbelső, vékony hártya maradhat, de a külső „burkolatot" mindenképp érdemes leszedni, mert ha esetleg a cikk már barnul imitt-amott, akkor ne rakjuk el, hiszen ez is a romlás forrása lehet. A száraz fűszerek pedig mehetnek ízlés szerint.

Az apróbb, porózus fűszereket pedig gézbe csomagolva helyezhetjük az üvegbe. Az egészet pihentetjük néhány hétig, amíg jól összeérnek az ízek. Erre két módszer van: napoztatjuk és megforgatjuk naponta, vagy pedig eldugjuk a sötétbe. Nem tudom, hogy melyik a jobb, én napoztatok, mert így látom őket és mindig mosolyt csalnak az arcomra, mert szépek, vidámak. Az olíva olajnak pedig gyönyörű telt színe van, hol narancsos sárga, hol pedig sárgás-zöld, attól függően, hogy milyen fényt kap.

Két üveggel készítettem, az egyikbe bazsalikom, babérlevél, fokhagyma, mustármag, koriander, szegfűbors és színes bors kerültek, úgy gondolom ezt inkább húsok pácolásához fogjuk használni, de biztosan salátára is finom. A másikba pedig rozmaringot, fokhagymát, szegfűborsot és színes borsot tettem, amit elsősorban salátára szánok, de a nyári grillezések során is biztosan gyakran fogjuk használni.

Szerző: Dr. Simon Zsófia