Ahogyan már a korábbi ünnepek kapcsán elmondtunk, a jeles ünnepekhez kapcsolódó szokások jó része a magyarság táltoshitében gyökerezik, őseink nem váltottak mitológiát és nem vettek át keresztény szokásokat, mivel ünnepekre szabott előírások nem is léteztek az ókeresztény közösségekben.
Nálunk az ünnepek idején a mágikus termékenység varázslás folyik, hogy azzal biztosítsák a közösség bőségét és fennmaradását, illetve az ősi természeti erők tisztelete is megmutatkozik egy-egy jeles ünnep kapcsán. Azért, hogy őseink megőrizhessék az eleiktől kapott tudást, nem a régi, jól „bevált” ünnepeiken változtattak, hanem azokat átnevezték egy-egy keresztény szent nevére. Például a tavaszi napfordulót Benedek nevére cserélték. Ennek az okos megoldásnak köszönhetjük, hogy szinte máig megmaradtak a több ezer éves szokásaink.
Időjós megfigyelések
Általános nézet, hogyha Sándor, József és Benedek napokon süt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt, akkor hosszú, lucskos ősz lesz. Máshol az a mondás járja, hogyha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár. Ebben az időszakban vigyázni kel a böjti szelekkel, mert megbolygatják a háztetőket. A göcsejiek szerint Benedek ereszti ki zsákból a szárnyas bogarakat.
Mágikus gyógyítás
A magyarság ősi gyógymódjai a táltoshit módszere alapján történt. A magyarok hagymát és zsírt szenteltek ezen a napon. Úgy hitték, hogy az ekkor vetett fokhagyma szép és nagy gerezdű lesz. Ezen a napon ültetett fokhagyma varázserővel bírt: ezzel kenték meg a gyermekágyas asszonyt és a kereszteletlen csecsemőt, hogy ne fogja a rontás. Ezzel lehet legjobban elűzni a lidércet a háztól. A fokhagymát, de az ezen a napon ültetett hagymát is általános gyógyszerként alkalmazzák ezen a napon.Szeged környékén a Benedek-napon duggatott hagymát Bertalan napján szedték fel, utána a háztetőre rakták, ahol hét nap érte a napsugár és hat éjszaka a harmat. Ennek a benedeki hagymának a főzetével a tífuszos betegek fejét és hasát mosogatták. Máshol beteg állatokat, elsősorban marhát gyógyítottak vele.
OB
Hozzászólás
_________________
(*) Magyar Adorján, Az ősműveltség, VI. köt.
(**) E szó a korai görög-latin istenhitekben "superstitio", fölött-áll, föntről figyel, ügyel.