Tűzzel-vassal pusztított ősi műveltségünk egy egészen egyedülálló szilánkja került pár hónappal ezelőtt a nyilvánosság elé, de a szkíta és hun gyökereinket tagadó hivatalos álláspontra jellemzően teljesen visszhangtalan maradt.
A Hír TV Különkiadás című műsorának vendége volt Juhász Zoltán, az MTA kutatómérnöke és elismert népzenész, aki egy rendkívül meglepő dologról beszélt. Érdemes először az adás részletét meghallgatni: Letöltés Mp3 (1.7 MB)
http://magyartaltos.info/mth/hangtar/honlap/cikk/ostortenet/hun.lovassagi.indulo.mp3
A zalavégi Badacsonyi Lajos az apjától tanulta a különleges dallamot, és ahogy neki akkor hozzáfűzték, hogy ez „a régi magyar lovasságnak az indulója”, ugyanúgy járt el ő is később, amikor megmutatta Juhász Zoltánnak. Megtartva ezt a szokást, a kutatómérnök szintén nem mulasztotta el felemlíteni a nézőknek a dallam eljátszása előtt.
A népzene személyes emberi kapcsolatokon keresztül maradt fenn, ezért minden további nélkül elfogadható, hogy a hozzá tartozó címke együtt öröklődött a dallammal nemzedékről nemzedékre, évszázadokon át. Sok zenének a megszólaltatása kötődik valamilyen ünnepélyes alkalomhoz, rítushoz, élethelyzethez. A régi lovasságnak és hadrendnek a letűnése után a hagyományőrzők idővel már csak szóban tudták továbbadni azt a tudást, hogy a dallam milyen helyet foglalt el egykor ősi műveltségünkben.
Külön tisztázást igényel, hogy jogosan érthető-e a „régi magyar lovasság” kifejezés alatt hun haderő, ahogyan az a címben olvasható. A hunok önmegnevezése a magyar volt (Grandpierre Attila: Királyi mágusok ősnépe a magyar. 2007. 73. old.), a több oldalról bizonyított szkíta-hun-magyar folytonosság alapján is kijelenthető, a különböző népnevek leginkább korszakolást jelentenek. A magyar dallam előtt hallható, kísértetiesen hasonló - csak valamivel rövidebb - kínai változat legalább másfél ezer évre, a hun-korig viszi vissza ezt a motívumot. A két nép Belső-Ázsiában élt olyan hosszú ideig egymás mellett, amivel magyarázható a népzenéik közti ilyen nagyfokú egyezés. A dallamnak attól a kortól már biztosan léteznie kellett, ha mindkét műveltségben megtalálható. A „régi magyar lovasság” ezért vonatkozhat sokkal inkább Atilla nagykirály harcosaira, mint mondjuk Mátyás király Fekete Seregére. A történelemben nem a kínaiak, hanem a hunok-magyarok szerepelnek lovasnépként, a vágtázást idéző dallam tehát nagy valószínűséggel nem a kínaiaknál, hanem őseinknél született meg, de érdemes ezt is körültekintőbben megközelíteni.
Juhász Zoltán a különböző népzenék számítógépes vizsgálatával kapott eredményeit A zene ősnyelve című, 2006-ban megjelent könyvében foglalta össze. A számítógépes elemzés kimutatta, hogy a magyar népzenének olyan egyedülálló kapcsolatai vannak más népek zenéjével, amit csak a több ezer éves kárpát-medencei helyzetével lehet magyarázni (uo. 142. old.). Ezzel a népzenekutatás is felzárkózott a kárpát-medencei őshonosságunkat bizonyító többi tudományág mellé. A matematikai alapú zenekutatás másik jelentős lépése, hogy végérvényesen eldőlt, a magyar népzene sokszínűségét, gazdagságát nem idegen minták átvétele teremtette meg, hanem belső fejlődés hatására alakult ki. Az eddig vizsgált népzenék közötti átfedések arra utalnak, hogy komolyan kell számolni a Kárpát-medence zenei magasműveltségének a kisugárzásával a keleti és a nyugati területekre egyaránt. A dallam kora másfélezer évnél jóval több lehet, mert valószínűleg innen került az ókori Kína határának a Nagy Fal védte vonalához.
Az ősi lovassági-induló fennmaradásának helye összhangban áll történelmi tudásunkkal, hiszen a Kárpát-medence mindig is az egyik legjelentősebb hun központ volt. A dallam előkerülése mégis megrendítő, mert az általános vélekedés szerint eredeti műveltségünk végérvényesen a múlté, szinte alig valami őrződött meg belőle. Erre a beidegződésre cáfol rá ez a harci induló is, ami nyílván másként szólt egy sereg kobzos előadásában, a lovak két oldalára szerelt üstdobok kíséretével, csontgolyós, fütyülő nyílvesszők zajával aláfestve.
Mátyás király török indulója néven fennmaradt a Fekete Sereg hadi muzsikájának egy dallama, sajnos szintén szöveg nélkül. Meghallgatható furulyán eljátszva az Egyszólam együttes Zöld erdőben táncolnak című albumán.
A teljes interjú Juhász Zoltánnal
Juhász Zoltán Népzenei összehasonlító elemzések mesterséges intelligenciákkal című tanulmánya
Grandpierre Attila a magyarság önmegnevezéséről
Samu Pál Attila
Magyar Táltos Honlap
Hozzászólás
viszont ezt olvasva egy már elég régen felszínre jött
kérdésem újra felötlött. Ez az, hogy a mi huszárjainknak van-e valami közük Márton (százados/püspök) személyével ?
na ez most azért jött nekem az eszemben (újra), mert itt az 'okoskodásban' a hun lovasság és a Mátyás- lovasság között valahogy elfelejtjük a
huszárságunkat. Esetleg lehet azoké volt ezen 'dal'. ...
na persze ez nem azt mondja, hogyha ez a huszároké lett volna, hogy az nem magától a hunoktól maradt volna fenn ...
egy dolgot (tudom, már sokszor ...) ; amikor a IX. sz. végén az Arpád-népe betelepedett (ezek magukat, sem oket mások nem nevezték magyaroknak), akkor ezek száma olyan kb.; 10, maximum 15 % volt. A nyelvünk nem tolük jön, hanem a befogadóktól (avar, hun, szittya ...). Okvetlenül rendet kellene tegyünk a fogalmainkban, az azonosságunkban, a történelmünkben !!!
szeretettel, L