A mongol mosolyogva fogadott, hiszen már régen vágyta- velem együtt- a találkozást. Feleségét és hét hónapos gyermekét is magával hozta, hogy megismerhessem a családját is. Éppen egy mongol nemzeti étel elkészítésében segédkezett, amikor megöleltük egymást. Hosszú- hosszú ideje szerveztük ezt a találkozást.
Bátornak hívják (bizony ám!) és neve ugyanazt jelenti, mint nálunk: ember, aki nem fél.

De vajon kik azok a mongolok?

Főleg Külső- Belső Mongóliában és Kínában élnek. Egyenes, sötét hajuk vastag szálú. Hosszú a törzsük, rövidek a végtagjaik, sárgás vagy barnás a bőrük, erőteljes a járomcsontjuk. Metszőfoguk általában lapátfog. Gyenge arc- és testszőrzet, mongolredő jellemző rájuk.

Bátor és felesége, népe tipikus jegyeit hordozta magán. Az üdvözlő pálinkából – ősei szokása szerint három „gyöngyöt" (italcseppet) áldozott az Istennek, akit elődeink Hadúrnak neveztek, majd népeinknek és végül szeretteinknek és rokonainknak.

Ezt követően vette kezdetét az órákig tartó múltidézés a magyarok és mongolok között... Szóba került : Jiszügej-baatur , Temüdzsin, Dej-szecsen, Börte hatun, Kubiláj, Ögödej, Szübötej, Batu kán, az Arany Horda és Atilla hun király és természetesen Árpád vezér is. A mongol történelemkönyvek egészen mást tanítanak a magyarokról és mondjuk a „tatárjárásról". Hallgassuk csak, hogy mivel is pallérozzák a mongol gyermekek elméjét tanáraik!

Ismert történelmünk szerint, az i. e. 3. században hun törzsek hódították meg törzseinket és területeinket. A hunok, akiket most magyaroknak hívnak, szépen bántak a mongolokkal, tisztelték isteneiket és megbecsülték nemzetségünket. Innen ered a mongol mondás is: „Mongol! Miért ilyen nagy a hazád? Mert várjuk vissza hun- magyar testvéreinket"! A derék hunok után jöttek a 600-as években a hódító türkök, majd az ujgur kánság uralkodott a mongolok felett. 1162-ben megszületett Dzsingisz kán, aki egyesítette a mongol erőket és megalapította a történelem legnagyobb birodalmát. Kubiláj kán vezetése alatt Mongólia még inkább megerősödött, de az íjfeszítők közötti átok, ismét beteljesült. Dzsingisz kán utódai nem egyeztek és részeire esett szét a birodalom. Az ország 1634- től kezdődően mandzsu-kínai kézre került, majd 1919-ben a kínaiak szállták meg az országot. A kínaiak után az oroszok érkeztek és Mongólia a kommunista szovjet elnyomás alá került. 1990-ben tudtak csak kitörni a béklyóból és innentől szabad újra a Mongol Köztársaság.

Az 1241-42-es „tatárjárásról" is, Bátor mást tanult: Bátor szerint a mongolok sokszor kérték IV. Béla királyt, hogy adja ki az általa befogadott kunokat, mert, ha nem, akkor véres bosszút állnak. Ennek én is utánajártam:

„Én a Kán, az Égi Király küldöttje, kinek hatalmat adott a földön, hogy a meghódolókat a maguk viszonyai között fenntartsam, az ellenszegülőket pedig eltiporjam: csodálkozom rajtad magyarok királyocskája, hogy amikor már harmincadszor küldök hozzád követeket, vajjon miért nem küldesz vissza közülük egyet sem hozzám? Sem követeidet, sem levelet nem küldtél viszont hozzám. Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, hogy sok az alattvaló katonád és hogy egyedül uralkodsz egy nagy királyságban és éppen ezért saját jószántadból nehezen hódolsz meg előttem. Pedig jobb és üdvösebb lesz reád nézve is, ha önként hódolsz meg előttem. Értesültem arról is, hogy a kúnokat, az én szolgáimat pártfogásodba vetted. Ezért meghagyom neked, ne tartsd őket továbbra is magadnál, hogy ellenségeddé ne legyek miattuk. Könnyebb ugyanis a kúnoknak kivándorolniok, mint neked, minthogy azok ház híján sátraikkal ide-oda vándorolnak, talán elkerülhetnek engem, de te házakban lakozol, neked váraid és városaid vannak, hogy menekülsz meg hát kezemből?!" A bosszú véres volt. A mongol tankönyvek úgy írják, hogy seregeiket a magyarok akasztották meg, akik pedig sem a Pápától, sem mástól nem kaptak segítséget. Vitéz nép a magyar! A magyar iskolásoknak mi azt tanítjuk, hogy a nagy kán 1241-es halála miatt tértek vissza hazájukba a mongolok, ők meg azt, hogy ez nem igaz, mert az új kán választására, majd csak 1246- ban kerül sor. A magyarok ellenállása és a rengeteg erőfeszítés miatt indultak el haza. Nem is tartották megszállás alatt hazánkat, büntetni jöttek.

A beszélgetés alatt Bátor babáját a keblemen tartva, látom a férfi arcán a velem való hasonlóságot. Felesége, mint egy szép alföldi parasztleány, gyermeke meg, mint egy jász baba. Nevetgél a mongol: a testvérnek a testvér a szép! A legszebbek a magyarok, ujgurok és a mongolok.

Ennek a furcsa dolognak is utánajártam: „Már 1910-ben kimutattam, majd 1921-ben fokozott mértékben újból felhívtam a figyelmet, hogy a matyók között, főleg a nőknél, de általában az Alföld északi szélein élő palócok között, továbbá Erdélyben s a Dunántúl sok helyén nemcsak mongoloid, hanem határozottan mongolid vonások is tapasztalhatók. Azóta végzett vizsgálataim és gyűjtött adataim e véleményemben még inkább megerősítettek. Kiderült, hogy ilyen, több-kevesebb bélyeg tekintetében mongolid jellegű egyének szórványosan az ország minden részében s minden társadalmi rétegében előfordulnak, a palóc, vagy palócos nyelvjárás vidékein pedig egyenesen felhalmozódnak. Néha már az első szempillantásra feltűnnek lapos arcukkal, kiálló járomtájukkal, befelé lejtő szemrésükkel, lapos, széles orrgyökükkel, egymástól távol álló mandulavágású szemükkel, sárgás, vagy barna bőrükkel, ritkábban, felső szemhéjuk úgynevezett „mongol redő"-vel. Szinte azt hiszi az ember, hogy nem magyarokkal, hanem valóságos mongolokkal, tunguzokkal, kirgizekkel, malájokkal, stb. van dolgunk, oly kirívóak bennük a mongolid-bélyegek. Ezt különben a már említett Winkler boroszlói professzor is észrevette.

Ezeknek a mongollá típusoknak hazánkban négy főfészke van. Egyik és legfontosabb a palócság, ahol gyakoriságuk egyes községekben 20-25 százalékra is felemelkedik. A másik ilyen, már jóval kisebb gyakoriságú központ a Dunántúl északnyugati része, pontosabban Győr, Mosón, Sopron megyék területe. Harmadik elterjedési terület a Jász- Kunság s negyedik a Székelyföld. Ezen kívül még apróbb szigetek is vannak, aminő a tolna- megyei Sárköz, az Ormánság, a Maros-Kőrös szöglet, stb. S ha ezeket a mongolid arcokat alaposabban szemügyre vesszük, azt is megállapíthatjuk, hogy nem egységes típusúak, hanem közöttük a mongolid rasszkör mind a négy alakja képviselve van. Országos átlagos gyakoriságukat 4-5 százalékra becsülöm."(Bartucz Lajos)

Bátor azt is elmondja, hogy a mongolok nagyon szeretik a magyarokat, ismerik a történelmünket és szívesen látott vendég a magyar Mongóliában. Ő 16-17 évet élt nálunk és visszatér most a hazájába. Évekig kereste a lehetőséget, hogy Mongólia és Magyarország között gazdasági és társadalmi kapcsolat jöhessen létre, ám mindig falakba ütközött. Az ulánbátori Magyar Nagykövetség is bezárt. Magyarországnak nem kellett a mongol testvériség. Bátor szerint a 3 milliós lélekszámú népének minden tagja szeretné felvenni a kapcsolatot a magyar rokonokkal, de éppen a magyar vezetők torpedózzák meg ezt a remek gondolatot. Minden magyart üdvözöl
és ugyanolyan hazájának tartja Magyarországot, mint Mongóliát.

Nagyon meghatóra sikeredett a búcsúzás: „Tudod Feri, én itt nálatok magyar lettem! Jó híreteket viszem haza és egyszer még visszatérek hozzátok... Tanultam tőled, de nem csupán történelmet, hanem szeretetet. Kérlek, gyere el hozzám, a jurtámba és ismerd meg népemet! A te néped az én népem, az én népem a te néped! Barátoddá lettem."

Isten áldja Bátort, a családját és Mongóliát!

Hálás szívvel köszönöm Csonka Lacinak és családjának a találkozás lehetőségét és a finom mongol ebédet!

Beküldte: Kunavar