A mai dátum végett beidézem amit Wilson elnök hangoztatott a szenátusban:

Magyarország szenvedte a legsúlyosabb területi és gazdasági megcsonkítást.
Ez a szegény ország, amely egykor a civilizációt és a kereszténységet is megmentette, olyan kegyetlen bánásmódban részesült, amelyre nem találni magyarázatot, hacsak nem a szomszédos népek prédára való vágyában és abban a tényben, hogy ezek az alantasabb népek, látván az erősebb legyőzését, teljes tehetetlenségre kívánták kárhoztatni.

Tényleg semmivel sem lehet igazolni azokat az erőszakos rendszabályokat és azt a kizsákmányolást, amely magyarföldön történt. Ami Magyarországon a román megszállás során lefolyt, a rendszeres rablást és rombolást sokáig igyekeztek titkolni.

A háború után Magyarországtól mindenki áldozatot kívánt és nem akadt senki, aki érdekében egy békülékeny, jó szót szólt volna…

Valamennyi hadviselő állam közül talán Magyarország az az ország, amely lakosságának számához viszonyítva a legtöbb halottat vesztette: a Habsburg-monarchia tudta, hogy számíthat a magyarok hősiességére s a legvéresebb vállalkozások tömeggyilkosságára jelölte ki őket. így ez a kicsiny nép ötszázezernél több halottat és tömérdek hadirokkantat áldozott fel.

Egy nép, amely olyan szellemi fokon van, mint a magyar, elfogadhatja jelenlegi status quoját ideiglenes szükségül, de remélhetjük-e mi, hogy nem fog igyekezni mindent visszaszerezni, amit igazságtalanul elvesztett és nem lesz-e néhány éven belül újabb és rettenetesebb háború. ?*

Ugyancsak Nitti írja „Európa hanyatlása és az újjáépítés útjai” című művében a következőket:

Az összes legyőzött országok között Magyarországon él leghatalmasabban a nemzeti érzés. Bizonyos, hogy a büszke és kitartó magyar nemzet még talpra fog állani és senki sem hiszi, hogy Magyarország sokáig tűri a trianoni szerződés kemény rendelkezéseit. A magyar bíboros hercegprímástól kezdve az utolsó parasztig senki sem nyugodott bele mai sorsába. Magyarország ezer éven át nagyon sokszor megmentette Európát és a kereszténységet az ázsiai betörésektől és ma is Európa legfontosabb bástyája a bolsevizmus ellen.

A háború után három évvel Budapesten még mindig ott voltak a szövetségközi katonai ellenőrző bizottságok. 1922. április 15-ig ott volt az angol katonai bizottság 19 tisztje és 18 altisztje. A franciának 22, illetve 48, az olasznak 33 és 62, a japánnak 6 tisztje volt ott. Április 15-e után csökkentették a missziók létszámát. A missziók tagjai nemcsak, hogy általában elsőrangú szállodákban éltek a magyar állam költségén, hanem fizetésüket is saját országuk pénznemében kapták. A természetben kapott szolgáltatáson és e fizetésen kívül a katonai misszió tagjai még más járandóságot is kaptak.

A jóvátételi bizottság, valamint a határmegállapító bizottság és a katonai bizottságok kiadása akkora, hogy amikor olvassuk, megalázást és borzalmat érzünk.
Nitti nyilatkozatai közül legérdekesebb talán „A béke” című könyvének magyar fordításához fűzött előszava, melyben a többi között ezt mondja:

A versaillesi szerződés és a saint-germaini, trianoni, neullyi szerződések a legbecstelenebbek, amelyeket csak ismer a modern történet. Ezek Wilson valamennyi elvének megtagadását jelentik és megszegését mindannak, amit az antant a háború alatt hirdetett.
Egyetlen néppel sem bántak el azonban gonoszabbul, mint a magyar néppel: egyetlen országot sem kínoztak meg, marcangoltak szét s raboltak ki jobban. Magyar­ország lakosságának szétosztása a modern civilizáció egyik legszégyenteljesebb lapja.

A magyaroknak nincs többé fegyverük s nincs pénzügyi eszközük sem, a lelkük azonban szilárdabb, mint valaha volt. Nem lennének annak a nemes és lovagias nemzetnek sarjadékai, amely megmentette Európát a barbárok beözönlésétől, ha megtörtek volna a fájdalom eme korszakában.

Az angol, francia és amerikai írók közül többen elismerték Magyarország megcsonkításának igazságtalanságát. Egyikük sem akart azonban rámutatni arra, hogy ki volt a felelős ezért a bűnért.

Amikor én mint Olaszország miniszterelnöke részt vettem a nemzetközi konferenciákon, már túlkéső volt a szerencsétlenség elhárítása: sokat szenvedtem azonban ezért a bűnért, amelyet ilyen könnyelműen követtek el s ma is kérdem, miért követelték Clemenceau és munkatársai, – őket az a gondolat vezette, hogy szolgálatot tesznek ezzel azoknak az államoknak, amelyeknek elő kell segíteniük a francia hegemóniát, – hogy ilyen lehetetlen módon osszák fel az ősi Magyar földet.

A magyar nemzet rá fog találni a maga útjára.

Előre látom, hogy Magyarország új háború és új rombolás nélkül vissza tudja venni elvesztett területeit.
Ennek a kilátásnak biztosítása végett meg kell azonban őriznie jelenlegi józanságát és össze kell szednie magát.

A nagy fájdalmak lesújtanak, de gyakran a feltámadás okai. Ami a holnapot illeti, minél erősebb lesz Magyarország, s minél nagyobb lesz ellenálló képessége, annál inkább fognak neki igazságot szolgáltatni.

magyartudat.com

Ajánlotta: Kunavar

A mai dátum végett (2020-01-22) Wilson mondanivalójából idézek a szerzô írásából:

"1917-január 22-én mikor Wilson elnök az amerikai szenátusban kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt a háború befejezését indítványozta, azt hangoztatta, hogy a legnagyobb veszedelem volna olyan béke, amelyet a győzelem után rákényszerítanek a legyőzött népekre. Abban az időben azt mondották, hogy ne legyen se győztes, se legyőzött.

A győzelem után a legyőzöttre ráerőszakolt béke az ellenségnek oly megalázását jelentené, oly elviselhetetlen áldozatokat róna rája és oly bosszúvágyat ébresztett volna benne, hogy ez a béke nem tartós, de  futóhomokra épített  béke volna."

Különös, hogy Wilson elnök, aki mindezt Amerikaban oly világosan látta, Európaba érve fokról-fokra feladott minden ellentállást és olyan békének felelősségét vállalta magára, amelyet az amerikai nép el nem  fogadhatott."