TRIANON
Az ördög neve - Akinek háromszoros Nem a fegyvere. Szívünk sebes - merő vér - Golyóval a szívünkben - Álljunk ki az életért!
***
Trianon
Emberi jogok? Van neked még ilyened? Hun volt, hol nem volt? Mért titkolták előtted? Mikor elvették tőled?
***
Trianon enigma
Mozgósítaná Sötétség angyalait A pénz hatalom. Pusztuljon Magyarország Egy halálos futamon!
|
Szent hely
Ezüst Hargitán, Hótakarón – egy templom Vár, száz éve már!
Free mason helytartó
Jaj a népnek, ha néki hatalmat ad? Bú-bajában, ő lesz majd az áldozat. Hamis intrika mérgezi a sorsát, - Népről szónokol és pusztul az ország! Jaj a népnek, mert kit szívébe fogad, Maga a nemzet-rontás, a kárhozat. Haynau stigmáját hordja homlokán, Meztelen a finnugrista sarlatán! Petőfit már „Háromszor megtagadta" Mikor csontjait temetetlen hagyta, Szabadkőműves mákony tagadja itt, Szabadságunk költőjének hamvait. Mohó siserahad ül felettünk tort, És ez a stróman vizezi fel a bort. Ám egyszer volt csak Budán kutyavásár, Hol vakok között áruló a kormány. Elég volt, dobjuk ki a rossz cselédet, Ki ételünkbe csepegtetett mérget, Jaj annak, ki Júdásának ad bizalmat! Jaj a népnek kit árulás igazgat!
|
Hétszer büntet (Kasszandra gyermekei)
Hétszer büntet az Isten: el ne feledd a mondást – És nem lesz más, aki majd leveszi rólunk a láncot. Bölcs embernek régi barátja az írás, a szokás, Hát tudnunk kell méltón, állva várni, a csapást. Ki hinti közénk a bűn magvait? Mammon, a bankár, Szítja a gyűlölet lángját és szórja közénk a ragályt? Vagy nem a sors büntet minket, csak a vaksi homály? Magunkra ütünk sebeket: Aki kapja vagy adja: Te vagy! Így ütik egymást a harácsolás gyermekei ma – Gyalázva is megalázza testvér tejtestvérét, Vére elleni gyűlölet veri a negraboltat, Félelmek ülnek a tájon és fortélyos viszály – Így hullott átok Trójára, mi megsebezte, És hiába szólt már Kasszandra könyörögve, Földre lökte Iliont népe árulása - Eljött a vég, s hétszer égett Trója vára –
|
ARADI 13
Aradi hősök Vére hullt magyar rögre - Legyen átkozott A galád Habsburg gyilkos Emléke mindörökre!
|
japán rövid versem néhány darabja:
Képmás tanka
Az Úr hívása: Teremtővé kell válni - Felszabadulván A láncainktól - Gyújts fényt anyagba zárva! Az éjszakába!
CSILLAGÖSVÉNYEN Jövünk az idő Kezdete óta - Jövünk Fékezhetetlen -
Förgeteg hátán Jövünk az Öreg puszta Honából - szárnyas
Szép mezős jó szél Fúvásai honából, - Hunor és Magor
Házából jövünk - Örökkön örökké és Rendíthetetlen - Nimrud Birodalmából - S általunk a múlt üzen.
Proteszt haikára és tankára a világhoz
Gec.aner Legyen átkozott Hetedízig' a magja - Ki nevét hordja -
Aki vagyonát - Szegények filléreit - Népétől lopta -
*
Zsarnok
Hatalma őrzi - "A tolvajok aranyát" - Amíg a világ - Látva uralkodását - Dühödten "tolvajt kiált!"
|
japán rövid versem néhány darabja:
MINOTAUROSZ
„Ne reméld költő!" Hogy a bika is ember - Akitől e vad, Végtelen kőrengeteg Ma megtanulja - Mi a rettenet? Semmit ne várj homályban - Fenevadat sem - Ebben a feketedő Labirint szürkületben."
"Végezd munkádat, Még mielőtt alakot Ölthetett volna?" Rendezd el dolgaidat, Mert bár kicsi a tied - Szertefoszlik mert, Ami törékeny - könnyen Szilánkra hasad - De amit várnak tőled? Könnyen megszerezheted - ( De ne add el magadat!)
Mert a nagy dolgok? Parányi kicsinységek, Gyökéig érnek - Ami fent az lent is inverz - Tükör és fordítottja.
Derű és béke Az emberség szűz vétke - Tápláld a lelkét! Melegítsen a lángja: S hozzon fényt éjszakánkba.
****
OLÜMPOSZ
Villám s gyűlölet - Támadt valaha átok – A hegyen most is
Zeusz haragja lebeg - Jaj engedd el szívemet!
Felhő suhan át - Megérint Isten ujja - Int az idő - Fény korbácsa méri őt - És minden szív megremeg.
***
ÉLETFA
"Te vagy mindennek: Zádok-ős élet fája - Te izzó tüzek -
Örök forrása - Kiből a nappal terem? S éjszaka retten?"
***
919' vörös stigma
Hebrencs harácsnép Patkány-hada követel A bűnnek jogot – Az idő fordítva jár A pénzvilág piacán.
***
Véres Grál
Illumináti - Az őrült nagyravágyás Bábeli tornya -
„Novus ordo seclorum": (a dollár jelmondata) Sátáni birodalma.
***
Huniverzum
Én is hun vagyok - Hiába tagadnak meg Zsíráf ordasok -
***
Jön az iszapár!
Holdbéli a táj - Intő jel rőt Kolontár! Változás kell már - Áldozz meg emberfia! Ketyeg az időbomba!
***
Szerelmes
Rugó a lényeg - Él-feszül és újra kezd - Tanuld míg éled.
***
Szentírás
Az Isten ravasz De nem rosszindulatú - Hisz Ő az élet.
****
|
A Szer törvénye Az Igazság Tanítója*
Nézz fel és nevess! Az aggódás körülnéz, Kiutat keres.
De a Hit szeret: Istent követ az Egyben, Hogy ember lehess.
|
Egy út
Beszélj Istenről, Ki jó-rossz közt nem választ: Ő a teljesség, A kétség és félelem, Örök útvesztőiben –
Tiéd a Mikor – Te vagy az idő Ura, Válts mindent jobbra, A Te örök jelened, Legyen enyém is egykor!
|
Hozzászólás
A levelek már régen lehullottak. A fák ágai között nagyon könnyen átjött már az "öszitéli" ködös világosság. Szokjuk, jön a tél..... De így.....A szépséges, nyugodt erdő romokban. Nem romokban, hanem haldoklásában. A fák többségének törzse megtörve, tövükben embermagasságban a letört, letarolt gally-hegyekkel.
Erre hogyan lehet felkészülni? Hogy lehet ezt kivédeni? Megóvni, megvédeni ettől a jeges kaszabolástól. Az apróra tört ágak alatt még ott fehérlik a felhalmozódott, most már csak jégdara. A hegy északi oldalában lévő részhez már el sem jutok. Kezdetben nem volt gond ez az átlépni, kikerülni, az útra dölt fák alatt átbújni vagy átmászni. De mikor már a sok egymásra dölt, fától nem lehetett tovább haladni és a látvány is lebénitott, visszafordultam. Pedig nem láttam még mindent, el akartam jutni bizonyos pontokig, ahol számomra oly kedves részek vannak, látni akartam, hogy ott mi történt. Nem, nem mehetek még haza, gyerünk a másik írányból.....Jól, egész jól haladok, lejebb már dolgoznak a fürészek,..... a kilátó felé lezárva,....a műút felől lezárva,......kiírás: " Az erdőben tartózkodni TILOS",....ebből az írányból is az északi rész járhatatlan. Itt is a "fatüskék", az egymást kereszbe-kasul tartó kidölt fák,..csak a sziklák, a sziklák vannak ugyanúgy sértetlenül a helyükön....nincs tovább, haza kell menni....
(Akiről már tudjuk, hogy nem vak, de mégis csak egy kisegér. Hangja erőtlen cincogás, agya oly piciny, mint egy mustármag.)
Hangulat? Hm......
.....futás,.... már megint hegynek fel. Nekem ez már nem megy! Holnaptól ezt a meredek szakaszt csak "séta üzemmódban" fogom leróni. (Sétálva a Himalájára is felmegyek :)). Mindig csak holnaptól, aztán majd egyszer elfogy az a "szusz". .....Na még kb. 145m és félúton vagyok. Ott van egy kis egyenes szakasz. Már látom!....... Ki az? Mi az?......... Egy lelkes "középkorú" :) (na egy kicsit idős'bb) férfiember egy hatalmas szikla darabot görget maga előtt. Itt lakhat az erdő szélén és biztos a sziklakertjébe "viszi". Nem mintha pont ez a "sziklácska" hiányozna a kertjébe, de önmagának akarja bizonyítani, hogy megy ez még neki, elégedett, finom, szerény kis mosollyal fordít egyet, még egyet és még egyet a kövön. Egy csöpp nekifeszülés és ......megy ez neki tényleg! Odaérve mellé, felemelem a mutatóujjamat és mutatok a hegyre: "A hegy, az marad! Ugye?" - kérdeztem tettetett szigorúsággal. Először bizalmatlanul és már-már ellenségesen felhúzta a szemöldökét, hogy: "Mit akar *EZ* itt nekem.....?", .......de aztán látszott a szemén, hogy vette a "lapot"és kedélyesen válaszolt: "Igen asszonyom, a hegy, az marad!", majd egy kis kajánsággal a hangjában, látva kifulladásom megkérdezte: "Nem baj? A hegy, az marad!"....... "Neeeem"-szusszantam egyet(de nem az "utolsót"). Na futás........