Ennek ellenére jogosan és helyesen bírálja a „statisztiká”-t, feltehetően tapasztalatból. De – tetszik, nem tetszik – a társadalmi folyamatok csak ezen tudományág segítségével mérhetők (nem elhanyagolható, bár lényegesen kisebb a szerepük a természettudományokban). Fel lehetne róni neki, hogy minek kontárkodik bele számára idegen szakterületekre tartozó kérdésekbe, de egy laikusnak is lehet véleménye, és amit érzékel a mai világban, az sokszor igaz: nem a statisztika segítségével jelölik ki a célokat, hanem a célokhoz „igazítják” a statisztikát – az adatok „megfelelő” csoportosításával. A cikk véleményem szerint korrekt, de az utolsó gondolatok valóban elárulják a közgazdaságtanban való járatlanságát.

A hozzászólásokhoz annyit, hogy sokan elmondták, leírták már, hogy mindenki olyan gondolatokat társít (asszociál – hogy elég tudományos legyek), illetve olyan következtetéseket von le egy másik ember által leírt gondolatokból, amire képzettsége, tapasztalatai, előélete, világnézete, stb. előkészíti (predesztinálja). Egyszerűbben: az üléspont meghatározza az álláspontot. Ez alól nem kivétel – számomra – az előző két hozzászólás, s az enyém sem.

Két bírálatot érzékeltem a két hozzászólásban: az egyik a „közösen kidolgozott stratégiá”-val megoldani a problémát értelmezhetetlensége, a másik a génmanipuláció veszélye. Ehhez a kettőhöz is kapcsolódok, de közben a saját gondolataimról is szólok.

A szerző a világban végbemenő folyamatokról alkotott naiv elképzelését mutatja számomra a következő mondat: „Ma már csak egyet tehetünk: ezeket a folyamatokat, az észszerűséget és a közjót szem előtt tartva a Föld összes országát átölelő, szigorú kontroll alá vesszük, és kiírtjuk gondolataink közül a profittermelés mindenek fölött álló kényszerét, amire időközben – minden mást kizárva – a világ működésének egyetlen elengedhetetlen feltételeként tekintünk.”

Azért értelmezhetetlen számomra, mert többértelmű: „a Föld összes országát átölelő, szigorú kontroll alá vesszük” kitétel olvasható, mint egy Világkormány – amely számomra egy agyrém – utáni vágyakozás. A „kiírtjuk gondolataink közül a profittermelés mindenek fölött álló kényszerét” kitétel végtelen naivitásra vall, hiszen egyrészt az árutermelés értelmét a profit adja, másrészt érthetetlen – legalábbis nem fejti ki – és megvalósíthatatlan is az agyakból való kiirtásának „ötlete”.

A profittal az a gond, hogy – mint sok más fogalom a társadalomtudományokban, köztük a közgazdaságtanban is – pontatlan fogalomként rögzült az emberek agyában. Nem a nyereséges árutermelés okozza a problémáinkat, hanem az, hogy ez magánemberek kezébe jut és ekkor magánprofit lesz belőle. A magánprofitból lettek a magánbankok és szedik a magánkamatot, ami hosszabb távon fenntarthatatlan pénzrendszerhez és ebből következően fenntarthatatlan gazdasági folyamatokhoz vezet(ett). Erre próbált – sikertelenül – megoldást adni Marx a kommunizmus (amiből egy torz szocializmus lett) eszméjével. Pedig a helyes irányt már 1844-ben kijelölték a rochdale-i takácsok a szövetkezés elvének kidolgozásával és sikeres megvalósításával, azaz a közösségi profit bevezetésével, amiből sok minden következik, például a közösségi bank, biztosító és egyéb, csak a közösségekhez kapcsolható fogalom, amely képes lenne felszámolni a magánpénzrendszert.

Nézzük meg a vírus által gerjesztett problémákat más oldalról is:

A középkortól a XIX. sz-ig az élet sok területen – elsősorban a kriminológiában és a politikában – dívott a „cherchez la femme¹” mondás, mára ezt felváltotta a „whose interest²” (hogy stílszerűen angolra váltsak). Tehát amikor az események mozgatórúgóit keressük, már nem a nőkre, hanem az érdekekre kellene koncentrálnunk.

Tavaly márciusban igen sokan firtatták azt kérdést, hogy természetes vagy mesterséges eredetű-e a ránk szabadult vírus. Ha igaz, Vuhanból – ahol ma már köztudottan a világ egyik legnagyobb víruskutató intézete van – indult és az amerikaiak rögtön Kína felelősségét hangoztatták, majd érdekes módon elhalt ez a vonal. Ma mindenki azt gondol, amit akar, a valóság valószínűleg –korunk szokása szerint – sohasem fog kiderülni.

És most fel lehet tenni komolyan a kérdést: kik húzzák a legnagyobb hasznot ebből a járványból?

Szerény ismereteim alapján három csoportot tudtam beazonosítani. Az első kettő nyilvánvalóan közvetlenül óriási hasznot húz az egész folyamatból, a harmadik várhatóan csak közvetve.

A legnagyobb hasznot – természetesen és ma ez sajnos magától értetődő – a magánbankrendszer húzza. Szüksége is van rá, mert a teljesen eladósodott világ egyrészt nem nagyon hajlandó sok kamatot fizetni, másrészt az alacsony kamatláb melletti „csekély” kamat fizetéséhez is többletpénz kell és az újabb hitelek felvételéért sem lelkesedtek már a nagy hitelfelvevők, az államok. Sőt némelyek csökkentették is adósságaikat és veszélybe került a jelenlegi hitelalapú pénzrendszer fenntarthatósága. Hát most beindult az üzlet! Leálltak a gazdaságok, zuhannak az állami bevételek. Aki él és mozog – nemcsak az EU – igyekszik hitelhez jutni a vakcina vásárlás érdekében.

És ez csak az egyik fele az üzletnek. A másik fele az, hogy „Az egyénben és ezen keresztül a tömegekben fokozatosan kialakult egy részben művileg generált pánikérzés”, amit a média a kezdetektől fogva és még ma is mesterségesen gerjeszt, és hatására az országok igen sok érthetetlen és láthatóan értelmetlen korlátozó intézkedést hoztak és nem kis részükben leálltak a gazdaságok. Nyitott plázák mellett bezárt éttermek, üzletek, stb. tulajdonosai, alkalmazottai kaptak – már ahol erre odafigyeltek a vezetőik – némi anyagi segítséget, de a veszteségeket valójában megtakarításaikból kellett és kell még ma is fedezni (már akinek volt megtakarítása). Akinek elfogynak a tartalékai és nem akar tönkremenni, mehet a bankokhoz hitelért, kölcsönért. És ne feledjük (amiről, sajnos, a mai 60 alatti korosztály nem is igen hallott): a kölcsönvevő a kölcsönadó (rab)szolgája.

Egy kis kitérő³:

A 2007-ben indult subprime válság – elsősorban a szakemberek számára – nyilvánvalóan nem természetes, a dolgok rendjéből következő volt. Szemmel láthatóan a magánbankrendszer aljas trükkje idézte elő, de erről beszélni nem PC. Aki nem tudná, a trükk a következő volt: létrehozták a derivativát⁴, egy „jogilag tiszta” banki innovációként. A bankok által támogatott hitelminősítők AAA (magas hozamígéret, alacsony kockázat) jelzést adtak ezeknek a bóvli (nagy kockázatú, értéktelen) termékeknek, amiket nyugdíj-, befektetési alapok, stb. vásároltak meg többségükben. Emellett Amerikában felfújták az ingatlanlufit és 2007 végén kipukkasztották. Az ingatlanokra adott hitelek szerződései is benne voltak a derivativákban. A hitelminősítőket senki nem vonta felelősségre azóta sem és változatlanul minősítgetnek. A cél világosan látható, a különféle pénzügyi alapok tőkéjének megszerzése. És a „too big too fall” elve alapján az USA és az EU több, mint 1500 Mrd$ adott a magánbankoknak. Ezt a pénzt is természetesen magánbankok adták kölcsön, egyszerűen pénzt teremtettek a semmiből. És talán a mostani is csak egy kis „trükk” a részükről, mint ahogy az 1929-es válság is az volt.

De a magánbankrendszer ma is szent és sérthetetlen és hatalma –eme járványból adódó helyzettel is – egyre növekszik. Az ECB is óriási hiteleket vesz fel a magánbankoktól a járvány elleni küzdelem jelszavával, holott maga is kibocsájthatná ezt az összeget, ha … Mert az EU képtelen szabadulni az agyrémnek tekinthető „független jegybank” ideájától. Pedig az állam által a gazdaságokba kényszerűen benyomott, a „pénzpiacról” felvett hitelek, amelyek értelemszerűen fogyasztásra fordítódnak, ugyanúgy inflációt fognak gerjeszteni, mint normál esetben a jegybankok által finanszírozott költségvetési hiányok. És ezeket a pénzpiaci pénzeket természetesen kamat is terheli. „Önként” tesszük fejünket a hurokba.

A másik komoly hasznot húzó ágazat a gyógyszeripar. Talán nem mindenki tudja, de az amerikai multinacionális gyógyszergyárakat igen kellemetlen helyzetbe hozta egy nemrég hozott törvény, amely kimondja, hogy szabadalmi jogot csak olyan gyógyszer kaphat, amelynek alapösszetevője nem a természettől, azaz nem növényből, vagy állatból származik. (Valószínűleg ezért fontos, hogy a vírus élőlénynek tekinthető-e.)

Feltehetően mind a magánbankok, mind a gyógyszergyártók számára örömhír, hogy „hétmilliárd ember beoltása hat hónaponként mindig újabb és újabb oltóanyaggal nemcsak technikailag, hanem anyagilag is kivitelezhetetlen és illuzórikus.”

Végül, de nem utolsósorban, a harmadik potenciális nyerők a GMO gyártók (elsősorban a Monsanto Company) lehetnek, mivel – és erre a hozzászólók sem figyeltek fel – például a Pfiser és a Moderna vakcinái – a magyar víruskutató hölgy jóvoltából – génmódosított vírust tartalmaznak hatóanyagként (persze lehet, hogy laikusként félreértettem!). Így már felléphetnek azzal az igénnyel, hogy termékeiket vegyék le a tiltólistákról, hiszen ha a vakcináknál használható a módszer, az ő termékeik ellen van-e erkölcsi alapja ennek a nagy ellenállásnak.

Befejezésül még egy mondat a cikkből: „Az évszázadok során az emberiség megtanulta, hogyan kell a járványokat kezelni. A tapasztalatok alapján olyan szabályokat állított föl, amik idővel és adott esetben működtek, de ezek ma már nem elég hatékonyak.” És nem történt semmi, pedig Bill Gates már 2015-ben felhívta a figyelmet a vírusveszély lehetőségére, majd 2017-ben egy „megfelelő” vírust, mint a túlnépesedés elleni szert vizionálta. ⁵

Egy járvány terjedése hagyományosan egy módszerrel akadályozható meg: a legszigorúbb karanténnal. Erről mintha „elfelejtkeztek” volna az országok vezetői. A globalizáció nem engedte meg a határok lezárását, mivel az önellátást sikeresen felszámolták a multi- és transznacionális cégek a bankok és természetesen a kormányok segítsége mellett – és ebben Magyarország a rendszerváltás óta „sikerország”. Amíg ezen a területen nem sikerül előre lépnünk, egy újabb vírus (vagy más trükk) már teljesen padlóra teheti a gazdaságot és eladhatunk mindenünket a pénztulajdonosoknak bagóért a rövidtávú életben maradásunk érdekében.

Budapest, 2021. február 1.

dr. Bánóczy János

nyugdíjas