Forrai Sándor tisztelői részére
A lejáratásokkal, idegen szavakkal, tévedésekkel telezsúfolt „műalkotás" címe: A tények azonban makacs dolgok. 2014-ben került kiadásra, a Rovás Alapítvány (Hosszú Gábor-Rumi Tamás-Sipos László) kiadásában, akik mint kiadók, bizonyára egyet értenek Záhonyival.
Záhonyi a 42. oldalon melegíti fel újra a Forrai Sándor elleni, az évtizedek alatt már többször cáfolt rágalmat, hogy Forrai egy Kr. u. 1000-ből való okiratot hamisított Szent István ellen. Ezt híreszteli „művében" Forrairól, a látását ekkor már elvesztett, keresztény, református presbiterről, az életét szorgalmasan végigdolgozott gyors és gépírás tanárról, aki ezen a területen is maradandót alkotott, de még maradandóbbat a rovásírás területén. Tette mindezt az aljas kommunizmusban, amit a hozzá hasonló becsületes emberek nagyon megszenvedtek. Ebben a kommunizmusban nem kedvelték a keresztény-hazaszerető, hazájukat felemelni akaró okos embereket. Ezernyi gonoszsággal igyekeztek őket tönkretenni. Volt, aki elmenekült előlük, pl. Fehérné Walter Anna kiadó-szerkesztő és Fehér Mátyás Jenő volt domonkos rendi történész Buenos Airesbe.
Innen Forrai elmondása nyomán folytatom: Forrai levelezett a rovásírásról a Buenos Airesben élő Fehérné Walter Annával, egy nagyszerű mű írójával (Az ékírástól a rovásírásig, 1975). Ezért a kommunista titkosszolgálat figyelni kezdte, sőt felszólította, hogy fejezze be a levelezést. Forrai erre nem volt hajlandó. De nem csak ez nem tetszett a kommunistáknak. Forrai levelezett Dr. Csallány Dezső régésszel, múzeum igazgatóval, szintén keresztény, nagyszerű magyar emberrel is, aki nagyszerű műveket írt a rovásírásról. Az avar rovásemlékeket pl. ő gyűjtötte egybe.
A kommunisták a következőt eszelték ki, hogy szétugrasszák a levelezőtársakat: 1969-ben Forrai nevében küldtek egy levelet Csallány Dezsőnek, benne egy gépírásos cetlit a Szent István rendelettel a rovásírás ellen. Csallány azt hívén, hogy Forrai küldte, lehozta a Nyíregyházi Jósa András Múzeum 1969-71-es évkönyvében (Nagyszerű írások vannak ezekben az évkönyvekben). Óriási
botrány kerekedett, Csallányt is sikerült lejáratni, Forrait is. Csallány nemsokára meghalt, Forrai ellen pedig két-három évente feldobja valaki az okirathamisítás vádját, főként azután lángolt fel ellene a gyűlölet és irigység, hogy Szakács Gábor többszöri beadvánnyal, több év alatt elérte, hogy a munkássága megkapja a Magyar Örökség Díjat.
Forrai sajnos ezt már nem érhette meg. 2007-ben elhunyt. És hét évvel később, 2014-ben Záhonyi leírja „művében" ezt az aljas mondatot: FORRAI ÁLLÍTÓLAG HALÁLOS ÁGYÁN BEVALLOTTA A „HAMISÍTÁST".
Nem azért írom ezt a levelet, mert Záhonyi a rovásírás szabványosításánál azok mellé állt, akik az arámi és kazár rovásírásból eredeztetik szkíta-hun-avar-magyar rovásírásunkat és a W, Q, X, Y-al szerették volna felhígítani. Nem azért írom, mert Záhonyi évek óta fosztogatja az írásaimat hivatkozás nélkül, ennek ellenére hazudozik rólam és most is abból él, hogy a Fríg Kiadóval kiadatott saját és Mandics György neve alatt egy könyvet, amely 75%-ban az én Torma Zsófia és Tatárlaka tanulmányomból, fényképeimből áll. Ezt a levelet nem ezért írom, hanem kizárólag Záhonyi halottgyalázó mondata miatt.
Kérdéseim:
Honnan tudja Záhonyi, hogy Forrai mit mondott halálos ágyán?
Csak nem hallgatták le Forrait még a halálos ágyán is?
És ha igen, akkor ennek eredményét hogyan tudhatja Záhonyi?
Üdvözlettel: Friedrich Klára 2018. Halottak Napja idején
Beküldte: Ballán Mária
Hozzászólás
Sajnálom, hogy személyeskedő, lejárató leveledet a DOBOGÓ c. lap is lehozta. Nem értem, hogy gondolataid hogyan kapcsolódnak Pap Gábor születésnapjához?
Remélem, hogy Sárosi úr a TE NEVEDBEN IS elnézést fog kérni az alaptalan lejárató kampány miatt!
Leveled egyébként az ÚJSÁGÍRÓI MANIPULÁCIÓ, az ÖNKÉNYES ADATVÁLOGATÁS és a "KARAKTERGYILKOSSÁG" mesterműve -- gratulálok hozzá!
Csupán egyet kérek: a továbbiakban NE NEVEZD MAGADAT alapos munkát végző TUDOMÁNYOS KUTATÓNAK! Ez a két tevékenység egyszerre ugyanis nem megy!
VAJON VONATKOZIK-E az ÚJSÁGÍRÓKRA, hogy az IGAZMONDÁS KÖTELEZŐ?
Klárika esetében úgy látszik, hogy NEM!
Pl.
Mandics György személyesen ismerte a tatárlakai feltárás régészét, Vlassa Miklóst -- kezébe vehette a leleteket még a kiégetés előtt. Klárika akkor még általános iskolás volt -- mégis azt állítja, hogy a MANDICS könyvéből vett IDÉZETEK, BESZÁMOLÓK (is) Klárika könyvéből lettek "ELLOPVA"! (A 75%-nyi 'átvétel' ezt sugallja.)
Közös könyvünk több mint felét Mandics írta -- ezek szerint Mandics ELŐRE MEGÉREZTE, HOGY KLÁRIKA MIT FOG ÍRNI 40 ÉVVEL KÉSŐBB???
A HIVATKOZÁS nélküli FOSZTOGATÁS vádpontodra a válaszunk a következő:
Könyvünkben több mint 70-szer szerepel hivatkozás Friedrich Klárára, s MINDIG POZITÍV kicsengéssel. A könyv fejezetenként (Mandicsnál minden szerző munkájának bemutatása után is!) tartalmaz irodalomjegyzéket
(pl. az angol összefoglaló végén is, a 25., 48., 72., 77., 90., 108. oldalon is).
Klárika igen FELSZÍNES MÓDON CSAK a LEGUTOLSÓ, 206. OLDALON KÖZÖLT IRODALOMJEGYZÉKET NÉZTE MEG -- ez azonban CSAK "A FEJLŐDÉS MEGTORPANÁSA" C. FEJEZETre vonatkozik. E kérdéskörrel Klárika nem foglalkozott, ezért nem áll ott a neve.
Vitázz inkább Varga Gézával (A székelység eredete, IK, 2000, 237-242. o.),
vagy Csontos Péterrel, aki ezt írta a Demokratában:
Tréfából hamisítva
Friedrich Klára a Magyar Demokrata 50. számában olyasmivel próbálkozik félrevezetni az olvasókat, amivel csak önmagát teszi nevetségessé... A hozzáértő, aki olvasta, rögtön látja, hogy a szöveg és a „keltezése” önmagát leplezi le, és -- helyesen -- tréfának véli!
Mellesleg Forrai Sándor „beismerte” nekem is, többek között, hogy még a ’60-as évek elején egy Eszes István (megj.:esetleg Pataky László) nevű jó barátjától kapta a kitalált „turanista szöveget”, és csak viccből küldték meg Csallánynak, aki komolyan vette és leközölte a Nyíregyházi Jósa A. Múzeum Évkönyvében. Innentől aztán a dilettánsok hada nyakra-főre idézgeti.
(Csontos Péter, Demokrata, 2000/4)
flagmagazin.hu/flaneur/szent-istvan-es-a-rovasiras
Áldott Húsvéti Ünnepeket kíván::
Záhonyi András
A Jósa András Múzeum Évkönyvének XII-XIV. -- összevont -- kötetében jelent meg a múzeum hajdani igazgatójának, Csallány Dezsőnek az egyik tanulmánya rovásírásos régészeti leletekről (CSALLÁNY 1972.).
A cikk első két bekezdésében egy korábban soha és sehol nem olvasható forrásadatot közöl a szerző, egyben a kötet szerkesztője (István király rendelkezései a rovásírással kapcsolatban).
Az első látásra már primitív hamisítást PÜSPÖKI NAGY tette védhetetlenné tudományos érvekkel (2001).
Ha Forrai formailag korrekt ember, akkor (Püspöki leleplező írása után) ő is közzé tette volna: hamisításról van szó.
Makkay írja még:
"...hogyan jutottak Forraiék a pogány hagyományok kiirtásának ötletéhez?
Fehér M. Jenő szerint „eddig magyari berkekben hallgattak... IV. Ince 1252-ben kiadott híres bullájáról (Ad extirpanda). Marcellust, a magyar domonkos-rendi tartományfőnököt erre alapozva bízták meg a 'félkeresztények extirpálásával'. Forrai levele valamikor 1969-ben, tehát az első Fehér-könyv után két évvel kelt. Rekonstrukcióm szerint a Fehér-könyvet nyilván ovációval fogadó hamisítók innen vették a megkeresztelt pogányok ('félpogányok') kiirtásának ötletét. (Bátorítást adhatott nekik az, hogy a Fehér-könyv nagyszabású hamisítás-gyűjtemény, telis-tele hasonló szamárságokkal.)"
Csallány Dezsőt egyébként 1971. december 31-edikével, 69. életévében nyugdíjazták -- tehát még a Jósa András Múzeum Évkönyve XII-XIV. kötetének megjelenése előtt!
A Demokrata 45. számában Varga Géza a Badiny Jós Ferenccel készített interjúra hivatkozva azt állítja, csupán ostoba rágalom, hogy István király törvényt hozott a rovásírás ellen.
Ezt a határozott kijelentését arra alapozza, hogy Püspöki Nagy Péter nem találta az iratot a levéltárban. Én viszont találtam otthon két bizonyítékot arra, hogy a törvény igenis létezett. Az egyiket Grandpierre K. Endre Aranykincsek hulltak a Hargitára c. könyvének 74. oldalán, a másikat Ruffy Péter Bújdosó nyelvemlékeink c. könyvének 6. oldalán.
Ha Püspöki egy reggel nem találja a zokniját, az még nem bizonyíték arra, hogy a zokni soha nem is létezett. Lehet, hogy valamilyen okból eldugta valaki ... (Friedrich Klára, Demokrata, 1999/50)
Csontos Péter válasza Friedrich Klára "gúnyolódó" levelére a Demokratában:
Tréfából hamisítva
Friedrich Klára a Magyar Demokrata 50. számában olyasmivel próbálkozik félrevezetni az olvasókat, amivel csak önmagát teszi nevetségessé a híresen-hírhedt ún. „októberi decretummal” kapcsolatos megszólalásával. A hozzáértő, aki olvasta, rögtön látja, hogy a szöveg és a „keltezése” önmagát leplezi le, és -- helyesen -- tréfának véli!
Mellesleg Forrai Sándor „beismerte” nekem is, többek között, hogy még a ’60-as évek elején egy Eszes István nevű jó barátjától kapta a kitalált „turanista szöveget”, és csak viccből küldték meg Csallánynak, aki komolyan vette és leközölte a Nyíregyházi Jósa A. Múzeum Évkönyvében. Innentől aztán a dilettánsok hada nyakra-főre idézgeti ... Hasonló a helyzet, mint a szegény Horváth Istvánnak tulajdonított Nabukodonozor Ne bolondozzon az úr-féle tréfák esetében, amelyekkel egyszerűen le akarták járatni a komoly kutatót -- mellesleg bárki ellenőrizheti Horváth István műveit a könyvtárakban -- nyomát sem találni ennek a neki tulajdonított szófejtésnek. Ezt sajnos még a hivatásos történészek sem tudják, mert nekik is kényelmetlen az eredeti szövegeket ellenőrizni, inkább tekintélyelven tovább idézgetik mások szövegeit.
Ha Badiny leírja, hogy friss narancslét kapott a marslakóktól, amit Grandpierre Endre „lehivatkoz” és megtámogatja mondjuk egy újságíró szintű Ruffy, vagy az a maglódi Dr. X. Y., aki Horváthot akarta lejáratni egy szintén Demokratában megjelent olvasói levélben -- akkor komolyan kezdek aggódni Friedrich Klára miatt, mert egy reggelen, felébredvén „nem találja” a józan eszét, akkor ez azt jelenti, hogy volt neki, vagy nem volt neki? (Csontos Péter, Demokrata, 2000/4)
vargagezairastortenesz.blogspot.com/.../...
Sajnálom, hogy egy ilyen személyeskedő, lejárató levelet úgy tártok a nyilvánosság elé, hogy nekem el se külditek.
Javaslom, hogy problémátokkal forduljatok Püspöki Nagy Péterhez, aki alapos elemzéssel igazolta, hogy az állítólagos Szent István-rendelet későbbi hamisítvány.
flagmagazin.hu/flaneur/szent-istvan-es-a-rovasiras
Pl.
"Vitéz András rozsnyói kanonok, Gömör és Kishont vármegyék táblabírája ”.
Ha ugyanis kanonok volt, akkor nem volt táblabíró, ha pedig táblabíró volt, akkor nem volt kanonok. Ez a két hivatal kizárta egymást.
„Szilassy család levéltárában 1816-ban"
A Szilassy család az 1750-es években átadta levéltárát a Magyar Országos Levéltárnak, jegyzőkönyv mellett. Nincs benne ilyen oklevél.
No meg vitázzatok Csontos Péterrel, aki ezt írta a Demokratában:
Tréfából hamisítva
Friedrich Klára a Magyar Demokrata 50. számában olyasmivel próbálkozik félrevezetni az olvasókat, amivel csak önmagát teszi nevetségessé... A hozzáértő, aki olvasta, rögtön látja, hogy a szöveg és a „keltezése” önmagát leplezi le, és -- helyesen -- tréfának véli!
Mellesleg Forrni Sándor „beismerte” nekem is, többek között, hogy még a ’60-as évek elején egy Eszes István (megj.: inkább Pataky Lászlól) nevű jó barátjától kapta a kitalált „turanista szöveget”, és csak viccből küldték meg Csallánynak, aki komolyan vette és leközölte a Nyíregyházi Jósa A. Múzeum Évkönyvében. Innentől aztán a dilettánsok hada nyakra-főre idézgeti ...
(Csontos Péter, Demokrata, 2000/4)
flagmagazin.hu/flaneur/szent-istvan-es-a-rovasiras
KÉRDÉS: Miért nincs semmi nyoma, hogy Forrai tanár úr még életlben tiltakozott: valakik (a kommunisták?) Forrai nevében küldték volna el a rendelet másolatát Csallánynak?
Tisztelettel:
Záhonyi András