Most még hiába? In memoriam Patkányforradalom Most még hiába panaszolod – Hallod? A széltől rezzenetlen, S hiába mondod:, hogy az a nap, - NTK Horváth Sándor Kaposvár
|
Őrizd meg magodnak Az időtől terhes karcsú hajókat Ki vermeli el a titkos lezüllést, Igaz emberek! Akik beolvasztották a szobrokat, Nem volt 89-ben egy sem, Ahogy megszólalok, Ahogy megszülettem, De nem szól már a dal, Ha lett volna több, jó esélyem?
|
|
Kőre hullott mag Kőre hullott mag, fodor a folyóban,
|
Mammon kísértet „a Ti hitetek ne emberek (Pál 1. lev. Kor.)
Isten gyilkosa lesz a Mammon teszt:
|
|
Requiem egy patakért Titkos erek táplálják? Sóhajos erdők sűrű magányát
|
Káin szindróma Lucifer jár az Éden kertben,
|
|
Kifosztva nyomorultan Rekviemet mondok az emberért,
|
Valami fény Valami tegnap ránk sugárzott,
|
|
Valami fény Valami tegnap ránk sugárzott,
|
Ki védi meg a sasokat? Ki látott sast, mely fészkéhez repül,
A sikoltó, ásító téren át,
Ki látott sast fészkéhez repülni?
Szárnyal bátran minden rémségen át,
Már megkezdődött a vég nyitánya,
A víz, s a jég elszökik – minden kék
|
|
Ősbűn Közeleg a világ vége, 1794. II. 28. Jegyezzük fel a dátumot Izzott a Nap – szinte lángolt: És csak hull a bárány pirosló vére, Hamis ige, bűnbak és véráldozat vörös fonala vezet az embertelen élet,
|
Heródes helytartóság Hideg napok jöttek, börtön éjszakák, Így adták tudtára a nagyvilágnak, Győzött az erő és az árulás. Kiálts reánk, hogy ne feledjük Júdást,
|
újabban haikukat, Tankákat írok és képverseket, ebből a legfrissebbek csatolt fájlban találhatók ITT
A Király álma Dániel próféta könyve: 2, 5, 7, 8, 11 rész parafrázisa Alexander: Dániel! Mondd! Álomból ébredező! Emberek vagyunk mi még? Álomfejtő Próféta! Tudtad-é, mily poklot zúdítottál a nyakunkba? Tudtad-e, hogy minden élet: cél, és büntetés? Kérlelhetetlen lassú erjedés, vagy kataklizma, Mely lavinaként visz bennünket a pokolba? Isten megmutatta néked az elviselhetetlen Jövendőt, A rendelt idő betelt – véget érhet – minden Próba lét és mérhetetlen szenvedés! Anonymus: Már kétezer éve, álomfejtők kutatják a titkokat, Követ raknak piramisba – Mindenki tudja, A titkos rend, nem legenda – novus ordo seclorum. Véletlen elszabadult kő – mondád – „kéz nélkül", És bekövetkezik a katasztrófa! Íme az álomi gondolat – Értelmezése végett, „éber ítészek" Kutatják a jeleket – miről beszélnek a tények (?) Eljött-e ama pillanat? Vajúdik-e már az idő? Megérett-e már a végzet? Mert a romokból új hegy nő a régi falakon – Vérszerinti Világhatalom: Bilderberg - Mert a vas, cseréppel nem elegyedik, mondád – Gyenge cserép lények – többé nem rontják meg. Magvas második gondolat: Dániel! Lehet-e jó szívvel vak pusztulásra várni? Lehet-e egy álom miatt a világgal szembe szállni? Dániel! Egy szörny ragadta el az álmodat! Szörnyűség az álmod – Ha ily kívánság vezérel egy titkos társaságot (?) Téboly víziója lehet ama, álomi hegyhát – Ne legyen hát titok tovább próféciád! Lássa meg mindenki, merre halad a világ! Lássa meg a kiválasztott nép! Prófétája reá „vasalt," baljós szerepét. Lássa meg, mint romlottak meg a birodalmak! Nincs helye az irgalomnak: „Megmérettél..." Mene, mene, tekel, ufarsim – írt a falra, Ama láthatatlan kéz – Akkor hát, csak rajta, Lássuk – hogy horgad az ékes, penge ész, Mit rejteget nekünk a KÉP! Uram, Uram irgalmazz! Életük idegén rezeg a halálos veszedelem, Tekints vissza Cserép-Ember! Titkos erők koholják vesztedet szüntelen. Mert csak pusztulásod tengerén születhet meg A prófétált esély – az új birodalom – a kő titka! Nem kéz által – mondád – kegyesen, de ritka Álomképed alkotása rettenetes lesz, ugye Dániel? A Teremtő, mint fenyegető Áriel (?) Aki egy gyilkost ad mellénk késsel a kezében (?) Aki a veszély óráiban a bosszú angyalaként gyilkol, Hogy hatalomhoz jusson: Bizánc kapuinál, Ölni készen Bastille bástyája alatt, Vendéé Mocsaraiban és Zára várfalain – Minő ősi iszonyat tört utat, mely örök időkre Velence és a Templomos Lovagrend bűnjele marad? A rejtett hatalom Hegymestere, rossz szelleme Lágy lelkekbe rejtve magokat, Melyből szárba szökhet a gondolat – És lőn, vértenger, háború – a négyszelű földön – Elpusztult egy gyarmatbirodalom, majd eljött A pokol: Drezda, Hirosima, Pearl Harbour, – És nem maradt töretlen fedél, a falakon! Tegnap ledőlt a bábeli torony! És most a kapuk előtt itt dörög a harmadik – Pedig fáj még Auschwitz – A bombák gyújtó zsinórja körül mindig ott matat Egy árnyék, mely a Káosznak tör utat, Mit a Rejtett szándék, a láthatatlan kéz, Az embercselvetés, ha égig emel – Megszülethet végre, az új Bábel – És majd hegyhát-hegyként, Nagy Izráel. A Bilderberg birodalom dollár eszméje: A gúla: kő nő a köbön – mondaná Dániel. A gondolat, Nem hagy nyugalmat, Megérint a legmélyebb ihletett akarat: Az embertelen félelem játékszere, a szellem! Dániel! Könyved, mint tömör kőtömb: Rétegről rétegre vall a komor sorstalanságról – A rontás erőinek kitett, szétszakított, Hontalan lélek, megszédült, részeg bukásáról – Lénye alapjáig ér meghasonlott álma: Az emberiség pusztulása, dicső jövőjének ára. Íme, Isten megjelölte választott népét – Csillagok zuhannak az éjszakába, Büntet az idő feléig, de megtartja ígéretét – Nincs irgalom a mában – de talán az utókor? Soha nem látott rémület ül az arcokon, Ember így nem szenvedhet – mondják a bölcsek, De Istenen kívül, ki segíthet? Ki emel fel, terel össze, ily szétszaggatott népet? Csak az együtt érző jóindulat – Szerezhet békességet. Alexander: Óh Istenem! Nem tetted könnyűvé életem! De köszönöm Néked, igen, köszönhetem, Hogy világot gyújtottál bennem – Köszönöm álmaim, jézusi szívem, Köszönöm, hogy bajban és fényben, Tőled, Uram, nekem nem kell félnem. Uram, Egyetlen Hatalmas Isten! Mondd meg, hogy e mérhetetlen kinccsel Most már, mit kell tennem? Egy álom, Dániel álma: Erinnüsz és Erisz almája: Pusztulást hoz a világra – F. Engels: Kísértet járja be Európát! – mondád A kommunizmus kísértete – A vörös hegykép: véres tetem, oly sötét Törvény, mit fel sem fog, a józan értelem! Milliók élete elenyészik – Nabukodonozor álma vérpadán – Mert vas és cserépnép magja nem keveredik: Nincs közös sors – az emberi lét színpadán! Egy iszonyú álomkép megront, Pénz és hatalom a pusztulás partjára sodor, Mert az Armageddon mögött ott áll A harcra szerveződött Démon, a karzaton – Dániel: Elmondanám eme titkom, Amit fülembe súgtál Uram, az Ulai folyóparton Elmondom a 77-nek, Aki, letéteményese a Törvénynek, Mert cseréplábon áll a bálvány, De egy véletlen kő lehullván, eltöri az állóképet. Íme (...) az ő ábrázata rettenetes! Nézed mindaddig, míg egy kő lehasad, Kéz nélkül, és összetöré azt – A kő pedig, heggyé lőn, és betölté Az egész földet – és a kő birodalma: örökké lesz, Más népek nem döntheték meg – Anonymus: Íme a történet, Egy álom rejtélye köré szövődött Szövétnek, százados lángfénye éget, És elvakítja az emberiséget. Aminek történnie kell...megtörténhet. Egy álom eszmény, foszladozó szövete alatt, Időről-időre, új élettel telik meg a harag. Hatalmas ősök dús örökségét ígérte, A király álmának ősi Őre, első követe – És jutalmát az égig emelte a Szövetség költészete. (Minő hibátlan, ragyogó szellem volt Dániel?) Az élet mögött, mint hatalmas árnyék Suttogott szüntelen – Sokaknak ártatlan, titkos társasjáték, De a Szövetség fiainak, ez lett a küzdelem – Az időt átfogó álomi ajándék, Elszabadult, roppant ereje Damoklész kardjaként, Lebegett a bűvészinas feje felett, mint tébolyult szándék, - Egyre szorosabb, oldhatatlan csomó, Mely soha nem ereszt – oly vízió, Mely árad, feszít, vonz szüntelen. M. Teresa: Oh Istenem! – elragadtatásban – Elszabadult valami sötét szellem, Mely fokról-fokra megváltoztatta az embert, A gyűlölet bosszút nevelt, És már oly hatalmas, hogy nem állhat senki ellent. Felhőnyi hegy árnyéka takarja a Földet, E költészet súlya alatt megroppan a Föld, Rossz álom, mely az emberiség létére tört – Hénok Apokalypszisét hallom közeledni, (De Isten nem engedi népe magját keveredni) Már vaspaták szaggatják a csöndet – Íme, itt az utolsó ítélet, a mély bánat, Mert ellenség lett, akit megaláztak – Emberek, szabadítsuk meg a választott népet! Törjük össze együtt az álomi képet! Legyenek egyszerűen vidám emberek, Akiknek ragyog szemükben a szeretet! Legyen a múlt csak emlék, semmi több, Jézus gyermek álma, aki szép anyjára ütött, És nem a fekete harag ármánya szült: Bűnbak, az áldozati bárányok között! Anonymus: Így ér az idő fele véget – De nem festheti többé vér a Szövetséget: Az új Eon, idő-templom kapujában nincs üzlet, Zsarolás, félelem, hamis feltétel – Kibontakozhat a megbilincselt élet – Tiszta szívvel, ölelő karokkal, Ünnepi rendben, terített asztalokkal, Mondanak köszöntőket a bölcsek, Mindent betölt az újszülött irgalom, Ég és Föld - újra, az emberé lesz – Bepecsételt fóliánsok közt kushad a rágalom: Szívünkben nincs már intrika, félelem, pokol, Tudjuk, elkerülhetetlen, letesszük hát A fegyvert – és mégis – látod Dániel? Észak, s Dél királya is világot nyert. M. Teresa: Íme Gábrielnél az olajág, A Fény pora megszenteli a Béke kartusát, Urunk kegyelmed végtelen – Hozzád közel, Lám időnk felénél, megérett a bölcs értelem: Dániel, tündér álma ragyog az éj vízén, Honnan hozott ide? – veletek, miért ne érteném? De ama álomi képet feladni – a véghez közel, - Feledni, a próba idejét, mit elénk tárt az ég? Nem lehet, nem hagyja többé Dániel – Alexander: A tavaszi szél, minden nap Elhozza a hűs hajnal üzenetét: Béke, béke – Hozsánna néktek! Hallelu-Jah, hallelujah Dániel – Ám, az idők végezetéig nálad a bepecsételt titok – Az idő gyümölcse, a kegyelem, mi Hozzád hajlított: Áve, salute, szálem, üdvözlégy örök Jeruzsálem – Aki, nevében így köszön Néked – Teremtő Isten – Szerelmes Uram: mindörökké Ámen.
|
|
A helytartóság Hideg napok jöttek, börtön éjszakák, Így adták tudtára a nagyvilágnak, Győzött az erő és az árulás. Kiálts reánk, hogy ne feledjük Júdást,
|
Félelem igazgat Mitől fél, aki csak él? Nyilvánosság ad rangot, Szemfényvesztő parlament És ha van, ki nem veszi be, Gúzsba köt, igába hajt Igen, nem szabadulhat Igen, esernyőszabály,
|
A helytartó Jaj a népnek, ha néki hatalmat ad? Jaj a népnek, mert kit szívébe fogad, Petőfit már „Háromszor megtagadta" Mohó siserahad ül felettünk tort, Elég volt, dobjuk ki a rossz cselédet, Ajánlás
|
Geciáner helytartó Az élet olcsó - Haynau vés Nergál szelleme - *** Október tanka Közelit a tél -
|
HAIKÁK? KÖRÖM VERSEK 56' évfordulója A bitófák közt Szép berkenye ág Roskadozó fák Múltba fagyottan Rám feszül álmom Már szélütötten Árnyhegyet látok – Az évfordulón 56' népe Sorsos ez a nép -
Szakadék felett Árny ujjaival, - Közelit az est: Mi lassúnak tűnt? Az ég szemében Mert a szívnek fáj Már őszre váltak Ám mind hiába - Axióma: Élj az életért Közös ég alatt Ez a jó nekünk: FÖLDRENGÉS 2O16 Villám, hirtelen, A kő – rázkódik Az emberi én - Halál árnyékában Van e értelme? Charlie Hebdo Az agyába nyúlt - A Szer törvénye Nézz fel és nevess! De a Hit szeret: Fuin Őszi esőben Abszurd Rontás virága - Fiaskó stigma: Életkör Az idő, barát - Az idő, asszony, - Szerelme a fény - Pazarol, megáll - Kútba dobott kő Hulló hang után, Nakonxipán Üveghegyen túl, Ifjan Vakmerő élet A nő gyógyszere Búcsúcsók Hajnalig mesélt Üzenetek Néma haiku: Isten világát A hit, álmait Ki félti? Elveszíti - Minden bűnömet Földi buborék: Olimpia Nem perctörténet
Messze-messze jársz - Az Egy verse Jin és Jang párban: Jin-jang harmónia Csábít keserve - ARIMÁTHIA Felhő karcolta Fehér angyalhaj EU Mesterterv Ég már a határ - |
30 EZÜST Uram irgalmazz! AXIÓMA Bölcs a feledés - KAMAT Aranyborjú bőg: Paradox hit Ha félti? Elvész - ARIMÁTHIA Isten világát Haiku tűrő Haiku költő A VERS LELKE Szép kacagásod Kaktusz virága - A szerelemben De jön a hajnal - Haiku szivárvány Fehér szirttetőn Táncos hópelyhek Tó nárciszokkal - Hasad a hajnal - Nimrud nagykirály - Gordonka hangját Hitmix Örök haiku: A pillangó lét: Nem panaszkodik Vak tükör előtt VIHAR UTÁN Mozdulatlan tó - Fecskék röprajzzal Platon Nem volt szerelem, Mint egy drága nő - Brexit Böffent a mocsár - Tankák, vakák (5-7-5 7-7) Öreg-Isten népe Magyar Szkítia Mágia sutra Hamvas etalon: Arimáthia: csak Meg ne halj élve, Ne tovább! Ünneprontó fagy Magyar végeken Égbekiáltó Szzzz.. Sziszeg a porból - SZÜRKÜLET Vajúdó idő A bukott angyal Álmaink űzött A teljes Igazság Csillag órákban – Lent, a fent mása, Fent a Mennyben Arimáthia: Bennünk és értünk Felszállt a sólyom HAI ARS POETICA A lelked rajta - Ám munka közben Amit csak a perc Nevesincs Káposztalepke Balatoni anzix Közelit az éj Kitárul a nyár |
Van Gogh álma Bársony fényfelhő Újszülött Olyan akarok lenni - Kórisme Beteg a világ - Idill A múltba néztünk Csillagpor tanka A vers ihlete: A hitbuzgó én Stigma Nagyboldogasszony Te mesélj hajnal Pedagojim tanka Minden hiába - Apostolok Mese nyár: Seherezádé Nem volt még soha, KÉPMÁS tanka Az Úr hívása: Scyta vallás Az Úr temploma: A fényvallás sólymai Memento Templom romok közt Elég, hogyha int, Picasso szemével Mindent meghalad
|
Bocsánat nélkül Tündöklő napfény - https://www.youtube.com/watch?v=_O-an1V3Wuw A csönd beszél Isten ránk gondolt Hosszú Katka Arany koronát PARADOXON Isten temploma: Bölcs tekintetét PLATON PARADOXONA A nagy dolgoknak RÉGI-ÚJ STIGMA Szólásszabadság? Jézus titka Nézd őt, s nézz engem - Örökség tanka Szeretet hídján, CSIPKE-RÓZSA Álmot sző az est A jövő záloga Amennyi gyermek, Rákos pusztulás - Újjászületés tanka Tegnap vágy voltam - Paradoxon Ha félti? Elvész - Fantasy tanka Alszik a város Jákob a pásztor Lábán juhait M.: Jákob, mint pásztor, 3x7 esztendőt szolgált Lábánnál. Lábán és Jákob megállapodása szerint a szaporulat fehér juhai Lábánt, míg a tarkák Jákobot illették meg. |
A póba Áve Atilla! Lelki ismeret Lásd a lelkemet? Talán a szeretet? Az élet mély verem, Korunk stigmája Nincs háborús bűn - FEKETE PÁPA Fekete Pétert BŰNJEL A migráció: Kamu flage Műbáj, műmosoly - |
Mindig együtt – NTK HS Mindig együtt az idővel: Őrzi István Király Jobbját, Őrzi Mátyás Igazságát, Dicsőséggel, oly sok évig, Mindig együtt az idővel: Köszönet! Százszor is köszönet, Óvtátok a megszenvedett Ünnep van ma. Nagy-nagy ünnep: Mondjátok el mindenkinek! S lélekben, a Szent István-i, Videós változat: https://www.youtube.com/watch?v=UoNgiE4GSkk
|
Szent kartusa vagy másfél ezer éve Video változat: https://www.youtube.com/audio?video_referrer=watch&v=ZFt8v0G8s1Y
|
Álmos parancsa Menjünk vissza az ősi Földre, Mánit kell keresni, ki elveszett!
|
A halál civilizációja 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Epilógus:
|
"Micsoda groteszk fintora a sorsnak: Trianon, mint a nemzeti összetartozás napja, és Judapest ünnepsége, - így egymás mellett: tettes és áldozat" Kufár ünnep: 2o16. 06. 4. Koldus minta - centekért szivar, - Fáj Trianon, mi fogva tartott, Emeld fel fejed és nézz körül! Ne légy Te, kamatláb áldozat, Ki kéveként hullik szerte szét, - Ki párt tokban vérzi életét: Ne légy magyarfób, sisera had, Ki meglopja népünk végzetét!
|
Habszivacs törmelék között hevert A feleslegesség béklyói bénították, És úgy halt meg, hogy nem érzett még bűntudatot: Józan látlelet: https://www.youtube.com/watch?v=IVy4qpeduDI
|
Jöjj és nézd! Jöjj és nézd! Béke van mindenekben Jöjj és nézd! Video változat: https://www.youtube.com/watch?v=1wOJers_dQQ
|
Tölgyek közt bolyongok órákon át, https://www.youtube.com/audio?video_referrer=watch&v=B-wAZpJpVzg
|
Ostorcsapás a hideg, esti szél, Büszkén török börtön-országon át, Várok ünnep arccal hideglelősen, Vagyok fodor az elfutó vízen, https://www.youtube.com/audio?v=XiMbmrVtJIU&video_referrer=watch
|
Mint félelem hosszú éjszakája Bár nem voltam adósa senkinek, Már nem vagyok adós sem köteles, Nem érdekel világ kincse-nincse, Már nem hajtanak ösztönök vágyak, https://www.youtube.com/audio?v=ZiqZeCV9G7E&video_referrer=watch
|
Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, Ki mondja meg, milyen utakról Káprázat bűvöli el szemed: Kufárok sürögnek, forognak, Sokan vagytok már, jövőtöket Már rég kihajoltak elétek https://www.youtube.com/audio?video_referrer=watch&v=QkC4x2oj3cg
|
Jó-rossz együtt: Minden ugyanaz volt már – Mi az ember élet? A létezés végtelen tengerén? Elmúlás kísért – Még semmi nem történt és már itt a vég – S lőn újjászületés – Minden ugyanaz már – https://www.youtube.com/audio?v=liHvyOeXjNk&video_referrer=watch
|
A hit tornyai Tágas térre néz a keresztes óriás, Íme, elválaszt a lélektelen elme, Káint és Ábelt új útra taszították, A jóság dombjain vár reánk az Isten, Video változat:
|
Ez nem csak inspiráció: ihletett https://www.youtube.com/audio?v=oRuGsWb0CKY&video_referrer=watch
|
Ígéret földjén Munkács, Pozsony, Arad, fáradt ege alatt, Ezer éve itt tért haza vérben ázva, Árulás pusztít közöttünk, mint a métely – https://www.youtube.com/audio?video_referrer=watch&v=L_DBhVyelwI
|
Árad a szüzesség kagyló szomorúsága, Által lépve a krisztusi poklot, Gyűrt szárnyú pilleként megperzselt a láng, Te láttad a kármin vértenger apályát, https://www.youtube.com/audio?video_referrer=watch&v=52EVKmRfssI
|
Mindig együtt az idővel: Őrzi István Király Jobbját, Mindig együtt az idővel: Köszönet! Százszor is köszönet, Ünnep van ma. Nagy-nagy ünnep: Video változat: Mindig együtt,
|
Kedves Testvérem, lélekben együtt vagyunk Pünkösd vigíliáján M betűs Isten pecsétje Igaz tükröt tart elénk - * Nézz önmagadba - Mind a kettő a tiéd, Megj.: Arimatriai József neve azonos a babiloni ősvallás Mennyek országának a nevével. Lélekből reményt Megj.: Hamvas Béla hasonló nevű műve * A választottnak * Ki szívével lát, * Választottaknak Új reményt hozhat nekünk * Eljött az idő Mert ő az életöröm, * Fák, virágok, ég – Közel a segítség, Utak változnak: * Tiéd a Mikor – A Te örök jelened, * Agatirs népe, *megj.
|
Kárpátaljai himnusz Mert a haza nem eladó, Mert a haza kereszted is,
*
Magyar holokauszt Omló testek alá hullnak, Virágillat orgonája Ím a halott kiterítve – Isten áldjon Jó barátom! Kardlappal ver a diktatúra, Omló testek alábuknak, Isten veled Jó barátom! Trianonnal ver Európa, Isten veled Jó barátom! VIDEÓS VÁLTOZAT ITT TEKINTHETŐ MEG
|
Az első ok bölcsessége Hegyek, vizek, fák teremjetek, Mennyország és pokol? Sírás áldotta szájjal kérleltél, Irgalom nővére, Éva leánya,
|
Elemészti fiait Kedves Mester, ha minden úgy történt, Elégedett vagy-e? – mutass jelet! Szívedben a kínzó kérdésekkel, „Kétoldalt karod tört evezője, A féltékeny föld mindenkit beföd. Mint megszabott adót fogadja itt S lehullik az idővel egy megint, Ismerik mind arcod szép emlékét, Miért nem volt elég csak az élet? Szabadság – szerelem Gyermekeként És hány síron nőtt korai virág? Elemészti Költő fiait a Kor,
|
Költészet napra két ikonnal Emlékszik: Emlékszik álmában
|
|
A költészet ma mindent visz! Íme, a történelem játéka, 89'-ben írt versem újra aktuális. Üzenet: Eljő a hajnal Zuhanásos éjszakák után, * Valóban országos vírus támad Költészet napján is.L. Simon barátai szállták meg a Magyar Irodalom bástyáit, és osztogatnak egymásnap pénzt, kitüntetést és KÖZszereplést az idegen kúltúrhának.
|
Farkasok beszélgetése Farkas fegyelemmel, Különös az ember, -
|
Vau, vau kutyavilág Kutyák, ebek holdévadján, Vadul vonít agyar vezér, Kóbor korcsok sintérláncon, Ebül szól a sintérnóta, Jönnek, jönnek vérfarkasok, Ha ínség éhe sarkantyúz – Vau, vaú - a veszett eb,
|
Tanítómestereim- Költészet napra Ma három költő volt a társam: Vidámak voltak mind a hárman: A Dunánál találtunk pincét, De ennyi idő sok a jóból, Jó iskola lesz, meglátod – Lalla, lalla – lári, fári! Rég tudjátok: Csak szeretve szeressék! Ő akarta! Tanítottuk: jóra, rosszra – Így van, így volt, így legyen! Ám – falra hányt borsó a szó,
|
Számvetés Hétszer hét év volt az iskolám, A másodikban – országút Már kétszer hét év telt az óta, A börtönt és a szegényházat, Kincseket? – vagyont nem szereztem, Mert rég csak oly szavakra vágyom, Hétszer hét év volt az iskolám, |
A költő emlékére Mint harangszó hangzik neved, Vigasztaló, bús lélekkel: A szívedre hullott könnyek Valakiért nagyon fájtak Lelked fázott, lánggal égett, Nálad méltóbb nem volt még, sem Csak félig voltál küldetéses Százszor elátkozott élet
|
Dániel próféta könyve: 2, 5, 7, 8, 11 rész parafrázisa
Alexander:
Dániel! Mondd! Álomból ébredező!
Emberek vagyunk mi még?
Álomfejtő Próféta!
Tudtad-é, mily poklot zúdítottál a nyakunkba?
Tudtad-e, hogy minden élet: cél, és büntetés?
Kérlelhetetlen lassú erjedés, vagy kataklizma,
Mely lavinaként visz bennünket a pokolba?
Isten megmutatta néked az elviselhetetlen Jövendőt,
A rendelt idő betelt – véget érhet – minden
Próba és mérhetetlen szenvedés!
Anonymus:
Már kétezer éve, álomfejtők kutatják a titkokat,
Követ raknak piramisba – Mindenki tudja,
A titkos rend, nem legenda – novus ordo seclorum
Véletlen elszabadult kő – mondád – „kéz nélkül”
És bekövetkezik a katasztrófa!
Íme az álomi gondolat próba –
Értelmezése végett, „éber ítészek”
Kutatják a jeleket – miről beszélnek a tények (?)
Eljött-e ama pillanat? Vajúdik-e már az idő?
Megérett-e már a végzet?
Mert a romokból új hegy nő a régi falakon – Vérszerinti Világhatalom:
Mert a vas, cseréppel nem elegyedik, mondád –
Gyenge cserép lények – többé nem rontják meg
Magvas második gondolat:
Dániel! Lehet-e jó szívvel vak pusztulásra várni?
Lehet-e egy álom miatt a világgal szembe szállni?
Dániel! Egy szörny ragadta el az álmodat!
Szörnyűség az álmod –
Ha ily kívánság vezérel egy titkos társaságot (?)
Téboly víziója lehet ama álomi hegyhát –
Ne legyen hát titok tovább próféciád!
Lássa meg mindenki, merre halad a világ!
Lássa meg a kiválasztott nép!
Prófétája reá „vasalt” baljós szerepét.
Lássa meg, mint romlottak meg a birodalmak!
Nincs helye az irgalomnak: „megmérettél…”
Mene, mene, tekel, ufarsim – írt a falra
Ama láthatatlan kéz – Akkor hát, csak rajta,
Lássuk – hogy horgad az ékes, penge ész,
Mit rejteget nekünk a KÉP!
Uram, Uram irgalmazz!
Életük idegén rezeg a halálos veszedelem,
Tekints vissza Cserép-Ember!
Titkos erők koholják vesztedet szüntelen.
Mert csak pusztulásod tengerén születhet meg
A prófétált esély – az új birodalom – a kő titka!
Nem kéz által – mondád – kegyesen, de ritka
Álomképed alkotása rettenetes lesz, ugye Dániel?
A Teremtő, mint fenyegető Áriel (?)
Aki egy gyilkost ad mellénk késsel a kezében (?)
Aki a veszély óráiban a bosszú angyalaként gyilkol,
Hogy hatalomhoz jusson: Bizánc kapuinál,
Ölni készen Bastille bástyája alatt,
Vendéé Mocsaraiban és Zára várfalain –
Minő ősi iszonyat tört utat, mely örök időkre
Velence és a Templomos Lovagrend bűnjele marad?
A rejtett hatalom hegymestere, rossz szelleme
Lágy lelkekbe rejtve magokat,
Melyből szárba szökhet a gondolat –
És lőn, vértenger, háború – a négyszelű földön –
Elpusztult egy gyarmatbirodalom, majd eljött
A pokol: Drezda, Hirosima, Pearl Harbour –
És nem maradt töretlen fedél, a falakon!
Tegnap ledőlt a bábeli torony!
És most a kapuk előtt itt dörög a harmadik –
Pedig fáj még Auschwitz –
A bombák gyújtó zsinórja körül mindig ott matat
Egy árnyék, mely a Káosznak tör utat,
Mit a Rejtett szándék, a láthatatlan kéz,
Az embercselvetés, ha égig emel –
Megszülethet végre, az új Bábel –
És majd hegyhát-hegyként, nagy Izráél.
A Bilderberg birodalom dollár eszméje:
A gúla: kő nő a köbön – mondaná Dániel
A gondolat
Nem hagy nyugalmat,
Megérint a legmélyebb ihletettségében:
Az embertelen félelem játékszere, a szellem!
Dániel! Könyved, mint tömör kőtömb:
Rétegről rétegre vall a komor sorstalanságról –
A rontás erőinek kitett, szétszakított,
Hontalan lélek, megérlelt szédült bukásáról –
Lénye alapjáig ér meghasonlott álma:
Az emberiség pusztulása: dicső jövőjének ára…
Íme, Isten megjelölte választott népét –
Csillagok zuhannak az éjszakába,
Büntet az idő feléig, de megtartja ígéretét –
Nincs irgalom, a mában – de talán az utókor?
Soha nem látott rémület ül az arcokon,
Ember így nem szenvedhet – mondják a bölcsek
De Istenen kívül, ki segíthet?
Ki emel fel, terel össze, ily szétszaggatott népet?
Csak az együtt érző jóindulat –
Szerezhet békességet…
Alexander:
Óh Istenem!
Nem tetted könnyűvé életem!
De köszönöm Néked, igen, köszönhetem,
Hogy világot gyújtottál bennem –
Köszönöm álmaim, érzékeny szívem,
Köszönöm, hogy bajban és fényben,
Tőled, Uram, nekem nem kell félnem…
Uram, Egyetlen Hatalmas Isten!
Mondd meg, hogy e mérhetetlen kinccsel
Most már, mit kell tennem?
Egy álom, Dániel álma:
Erinnüsz és Erisz almája:
Pusztulást hoz a világra –
F. Engels: Kísértet járja be Európát! – mondád
A kommunizmus kísértete –
A vörös hegykép: véres tetem, oly sötét
Törvény, mit fel sem fog, fel nem emel
A józan értelem! Milliók élete elenyészik –
Nabukodonozor álma vérpadán –
Egy iszonyú álomkép megront,
Mert vas és cserépnép magja nem keveredik:
Nincs közös sors – az emberi lét színpadán!
Pénz és hatalom a pusztulás partjára sodor,
Mert az Armageddon mögött ott áll
A harcra szerveződött Démon, a karzaton –
Dániel:
Elmondanám eme titkom,
Amit fülembe súgtál Uram, az Ulai folyóparton
Elmondom a 77-nek,
Aki, letéteményese a Törvénynek,
Mert cseréplábon áll a bálvány,
De egy véletlen kő lehullván eltöri az állóképet
Íme (…) az ő ábrázata rettenetes!
Nézed mindaddig, míg egy kő lehasad,
Kéz nélkül, és összetöré azt –
A kő pedig, heggyé lőn, és betölté
Az egész földet – és a kő birodalma: örökös lesz,
Más népek nem döntheték meg –
Anonymus:
Íme a történet,
Egy álom rejtélye köré szövődött
Szövétnek százados lángfénye éget
S elvakítja az emberiséget.
Aminek történnie kell…megtörténhet
Egy álom eszmény foszladozó szövete alatt
Időről-időre új élettel telik meg a harag.
Hatalmas ősök dús örökségét ígérte,
A király álmának ősi Őre, első követe –
És jutalmát az égig emelte a szövetség költészete.
(Minő hibátlan, ragyogó szellem volt Dániel)
Az élet mögött, mint hatalmas árnyék
Suttogott szüntelen –
Sokaknak ártatlan, titkos társasjáték,
De a szövetség fiainak, ez lett a küzdelem –
Az időt átfogó álomi ajándék
Elszabadult, roppant ereje Damoklész kardjaként,
Ott lebegett a bűvészinas szédült feje felett,
Egyre szorosabb, oldhatatlan csomó,
Mely soha nem ereszt – oly vízió,
Mely árad, feszít, vonz szüntelen.
M. Teresa:
Oh Istenem! – elragadtatásban –
Elszabadult valami sötét szellem,
Mely fokról-fokra megváltoztatta az embert,
A gyűlölet bosszút nevelt,
És már oly hatalmas, hogy nem állhat senki ellent.
Felhőnyi hegy árnyéka takarja a Földet,
E költészet súlya alatt megroppan a föld,
Rossz álom, mely az emberiség létére tört –
Hénok Apokalypszisét hallom közeledni,
(De Isten nem engedi népe magját keveredni)
Már vaspaták szaggatják a csöndet –
Íme itt az utolsó ítélet, a mély bánat,
Mert ellenség lett, akit megaláztak –
Emberek, szabadítsuk meg a választott népet!
Törjük össze együtt az álomképet!
Legyenek egyszerűen vidám emberek
Akiknek ragyog szemükben a szeretet!
Legyen a múlt csak emlék, semmi több,
Jézus gyermek álma, aki szép anyjára ütött,
S nem az örök mágia ármánya -
A fekete harag szült: kiközösített
Bűnbak, az áldozati bárányok között!
Anonymus:
Így ér az idő fele véget –
De nem festheti többé vér a szövetséget:
Az új idő-templom kapujában nincs üzlet
Zsarolás, hamis feltétel –
Kibontakozhat a megbilincselt élet –
Tiszta szívvel, ölelő karokkal
Ünnepi rendben, terített asztalokkal
Mondanak köszöntőket a bölcsek,
Mindent betölt az újszülött irgalom,
Ég és Föld - újra, az emberé lesz –
Bepecsételt fóliánsok közt kushad a rágalom:
Szívünkben nincs már félelem, pokol
Tudjuk, elkerülhetetlen, letesszük hát
A fegyvert – és mégis – látod Dániel?
Észak, s Dél királya is világot nyert.
M. Teresa:
Íme Gábrielnél az olajág,
A Fény pora megszenteli a Béke kartusát,
Urunk kegyelmed végtelen – Hozzád közel,
Lám időnk felénél, megérett a bölcs értelem.
Dániel, tündér álma ragyog az éj vízén,
Honnan hozott ide – veletek, miért ne érteném?
De ama álomi képet feledni – mindenhez közel
Feledni, a próba idejét, mit elénk tárt az ég?
Nem lehet, nem hagyja többé Dániel –
Alexander:
A tavaszi szél, minden nap
Elhozza a hűs hajnal üzenetét:
Béke, béke – Hozsánna néktek!
Hallelu-Jah, hallelujah Dániel –
Ám, az idők végezetéig nálad a bepecsételt titok –
Az idő gyümölcse, a kegyelem, mi Hozzád hajlított:
Áve, salute, szálem, üdvözlégy örök Jeruzsálem –
Aki, nevében így köszön Néked – Teremtő Isten –
Szerelmes Uram: mindörökké Ámen
A hűség zsoltára Mert nem ölhették meg gonosz ostobák, Azért születünk, hogy szépen éljünk,
Jöttem, általdöfve – s csak harmadnapon |
Feltámadás: 2016 Gyász vagyok és fájdalom Te nélküled: Ezt a napot az Úr értünk adta – Mert a Szaturnusz roppant jegyben áll Ezt a napot az Úr értünk adta –
|
A kommunizmus áldozatai 2016
Hadifogoly Lassan jött meg. Bibliásan, Jött- jött a növő alkonyatban, És mintha sírást hallana? Édesanyám! – csak ennyit mondhat,
|
Carpe diem Csábító nap susog, Csontvázak ketrecében giliszták, csigák,
|
Öreg idő 2016! Öreg már az idő, - hosszú az éjszaka, Kevés fénnyel, szutyokban Bármerre megyek, sárba lépek, Álom hava: Mire ébred?- aki ébred? Nem keltik fel többé Mágiák,
|
Intermédia Koldus minta - centekért szivar, - Fáj a szó, ami fogva tartott, Emeld fel fejed és nézz körül! Ne légy Te, kamatláb áldozat,
|
Orwell 1984 HALÁL KÖZELI FÉNY. |
CSAK SEMMI HULL... Sok semmi hull, vak semmibe, Pártos, kettős állampolgárság, Csak semmi hull, vak semmire, Talmi vágy, és hamis csillogás, Semmilét hull, csak semmire, Reciprokra áll a váltó, Utószó
|
Hozzászólás
A levelek már régen lehullottak. A fák ágai között nagyon könnyen átjött már az "öszitéli" ködös világosság. Szokjuk, jön a tél..... De így.....A szépséges, nyugodt erdő romokban. Nem romokban, hanem haldoklásában. A fák többségének törzse megtörve, tövükben embermagasságban a letört, letarolt gally-hegyekkel.
Erre hogyan lehet felkészülni? Hogy lehet ezt kivédeni? Megóvni, megvédeni ettől a jeges kaszabolástól. Az apróra tört ágak alatt még ott fehérlik a felhalmozódott, most már csak jégdara. A hegy északi oldalában lévő részhez már el sem jutok. Kezdetben nem volt gond ez az átlépni, kikerülni, az útra dölt fák alatt átbújni vagy átmászni. De mikor már a sok egymásra dölt, fától nem lehetett tovább haladni és a látvány is lebénitott, visszafordultam. Pedig nem láttam még mindent, el akartam jutni bizonyos pontokig, ahol számomra oly kedves részek vannak, látni akartam, hogy ott mi történt. Nem, nem mehetek még haza, gyerünk a másik írányból.....Jól, egész jól haladok, lejebb már dolgoznak a fürészek,..... a kilátó felé lezárva,....a műút felől lezárva,......kiírás: " Az erdőben tartózkodni TILOS",....ebből az írányból is az északi rész járhatatlan. Itt is a "fatüskék", az egymást kereszbe-kasul tartó kidölt fák,..csak a sziklák, a sziklák vannak ugyanúgy sértetlenül a helyükön....nincs tovább, haza kell menni....
(Akiről már tudjuk, hogy nem vak, de mégis csak egy kisegér. Hangja erőtlen cincogás, agya oly piciny, mint egy mustármag.)
Hangulat? Hm......
.....futás,.... már megint hegynek fel. Nekem ez már nem megy! Holnaptól ezt a meredek szakaszt csak "séta üzemmódban" fogom leróni. (Sétálva a Himalájára is felmegyek :)). Mindig csak holnaptól, aztán majd egyszer elfogy az a "szusz". .....Na még kb. 145m és félúton vagyok. Ott van egy kis egyenes szakasz. Már látom!....... Ki az? Mi az?......... Egy lelkes "középkorú" :) (na egy kicsit idős'bb) férfiember egy hatalmas szikla darabot görget maga előtt. Itt lakhat az erdő szélén és biztos a sziklakertjébe "viszi". Nem mintha pont ez a "sziklácska" hiányozna a kertjébe, de önmagának akarja bizonyítani, hogy megy ez még neki, elégedett, finom, szerény kis mosollyal fordít egyet, még egyet és még egyet a kövön. Egy csöpp nekifeszülés és ......megy ez neki tényleg! Odaérve mellé, felemelem a mutatóujjamat és mutatok a hegyre: "A hegy, az marad! Ugye?" - kérdeztem tettetett szigorúsággal. Először bizalmatlanul és már-már ellenségesen felhúzta a szemöldökét, hogy: "Mit akar *EZ* itt nekem.....?", .......de aztán látszott a szemén, hogy vette a "lapot"és kedélyesen válaszolt: "Igen asszonyom, a hegy, az marad!", majd egy kis kajánsággal a hangjában, látva kifulladásom megkérdezte: "Nem baj? A hegy, az marad!"....... "Neeeem"-szusszantam egyet(de nem az "utolsót"). Na futás........