Lábjegyzetek
____________________
1) A szemiták saját hagyományaik szerint is "kelet felől jőve" érték el Mezopotámia határait, a Szín istennő (Hold) országát. And it came to pass, as they journeyed FROM THE EAST, that they found a plain in the land of Shinar; and they dwellet there, Genezis XI 1-2. Régen azt hitték, hogy a szemiták őshazája az Arábi- sivatag volt és onnan áradtak volna szét az Eufrátesz és Tigris tájaira a Kr. e. II. évezred folyamán, vagy talán még ennél is korábban. Tekintve, hogy az Arábi- sivatag már a Kr. e. III. év ezredben kiszáradt és nem volt alkalmas emberi élet fenntartására, ezt a sivatagot ma már nem tekintik a szemiták őshazájának: To consider the Syro-Arabian desert as the centre of diffusion of the Semites is out of question, 220m 125. A szemiták földrajzi kiindulópontját most Nagy- Ázsia belsejében képzelik el, mint a turkokét általában. Thus, the Semites clearly were not Arabian in origin but came from western Turkestan, Central Asia, 204m 145.
2) Zsidó kutatók szerint: The anthropotogical findings indicate that the Jews are a very mixed and vers variable both in their ancestry and in physical characters. 109m 8. They were a conglomerate of many different stocks, 221m 187.
3) A statisztikai táblákat közli 109m 17. Ugyanez a munka bemutatja a leggyakoribb mai zsidó arcéleket is.
4) Egyes szerzők kétségbe vonják, hogy a sötét típus már az ókorban is uralkodó zsidó típus lett volna. Szerintük a feketeség csak a kelet-európai zsidóságnak jellemvonása, ami a kazárokkal (kusokkal) való bensőséges, keveredés következménye s jelen időszámítás 8- 12. századában állt volna elő a Kaspi- tó és Fekete-tenger közti pusztaságokon: The typical short, squat, dark, phlegmatic so-called Jew of Eastern Europe descended from Khazar (Turko-Ugrian) and not Hebraic ancestry, 204m 157) A kutatók többsége azonban a kazárokkal való keveredésnek csak azt tulajdonítja, hogy fokozta a kelet-európai zsidóság kezdettől fogva meglévő fekete hányadosát. Álláspontjukat azzal is erősítik, hogy Etiópia fekete bőrű zsidói magukat Ábrahám, Izsák és Jákob közvetlen leszármazóinak tartják, nem pedig zsidó hitre tért négereknek: The Toronto Jewish Press, 1969 november 14 és The Canadian Jewish News. 1970 június 19.
5) A bejövő nomádok alacsony kultúrfokát minden szemita ágban megállapították: The Aramaeans, wheather merchants, peasants, shepherds, soldiers or bandits, were originally uncouth bedouins and contributed nothing to the civilization of the Near East, 220m 227. As for the Sutaeans, numericalIy perhaps the most important, they appear as inveterate handits who attacked caravans, raided tows and ravaged estire districts and against whom the use of force was almost always necessary, 220m 161. A héber vagy habiro törzsek: in Babylonia they also were known as the Sa-Gas, which had the hapless meanin of "robbers". 204m 147. 221m 7-9. A Sa- Gas pontosan annyi mint 'A Gaz (ember)' aki nem sokat ér, akárcsak a gazból álló legelő. In the Amarna texts the Habiro frequently appear as raiders and rebels, akiket az asszír király igyekezett összegyűjteni és a maga céljaira felhasználni, 109m 85 sk és 40m 76. Az asszírok nyerseségéről és műveletlenségéről egy egész külön irodalom létezik, amelyből alkalomadtán majd többször idézünk. Minden kultúrát, amit a bejövők később birtokoltak, az őslakosságtól kaptak: The lator culture of Semitic Babytonia and Assyria is based almost entirely upon foundations set by non-Semitic people, the Sumerians, 87m 171.
6) Az egyiptomi írásrendszerben az ujj rajza a szavak összecsengése alapján az "újdonság, új" fogalom megjelölésére szolgált (olv. 25m 85). Az újszülött gyermeket pl. Horust, úgy szokták ábrázolni amint egyik ujját a szájában tartja, 22m 73.
7) A kifejezés írásjeleit 199m A-33 alatt találjuk, az olvasás tőlünk. Az új hazát kereső, vándorló nép vezetőjét többször nevezik Menőnek s belőle rendszerint dinasztia-alapító király lett. Ilyen volt az egyiptomi Ménes a théba dinasztia őse, a Kréta szigetére vándorolt őshazaiak vezetője Minos és Ilyen nevet viselt a perzsák vándorlását vezető és dinasztiát alapító Acha-Ménes is.
8) A mai Szemita-nevet a Göttingában tanító August-Ludwig Schlözer német professzor hozta forgalomba 1781-ben, hogy ezen a módon közös névvel nevezhesse meg a bibliai Shem ősatyától eredő Assúri, Héber, Arámi és más névrészek nyelvi rokonságát. A névhasználat körül élénk vita folyt. olv. 220m 124 sk; 204m 143 sk: 215m 118 sk és 262m 84. Mi ebben a munkában a szemita nevet történeti értelmében használjuk, homokföldön élő nomádok megjelölésére.
9) Figyelemre méltó dolog, hogy a zsidó szakemberek. akik magyarul nem tudnak és népnevüket ebből a nyelvből nem tudják más beméréssel mégis sejtik, hogy a Suti néven szereplő ókori nomádok azonosak a zsidókkal, 218m 38.
10) Both clans and tribes (a zsidóknál) and Hebrew were designated by names of some ancestor from whom they clalmed to be descended. . . such as Gad. "good fortune" or the totems of the hyena and the dog, in Arabic and Hebrew "Simeon" and "Caleb".Gad. Simeon and Caleb were severaily the ancestors of the families who renged themselves under their respective names. 129m VI 254. - Az Arab név az Eb-Er elemek fordított sorrendben való összerakása: Úr-Eb Ők is egy állatot tekintettek nemzetségi szimbólumuknak és népősüknek s azt egyszerűen ALLAT. 'ÁLLAT' néven nevezték. 220m 352. Az európai Magyarországon az ismert legrégibb zsidó családnév talán nem ok nélkül volt Farkas (173m 549), olyan állat amely a turki népek totemjel közé tartozott.
11) A Maúri-nevet vizsgáló nem-magyar tudósok is észrevették, hogy ezt a nevet az, anyaországból elvándorolt csoportok másutt is alkalmazták s az szerepel nemcsak Marokkó nevében, hanem a franciarországi Morbihan és az Angliai Morland (182m 216 sk.) Ehhez hozzátehetjük, hogy Cézár idejében az egész Breton félsziget (Bretagne) neve is Armorica ( Móri kő) volt.
12) A maúrik Európába vándorolt részei a Napisten tiszteletére ott is mindenfelé kerek alakú templomokat és tornyokat építettek. Ezeket a "kerek egyházakat" a keresztények utóbb elkobozták és saját imaházukként használták. A környező népesség azonban az épületet új szerepében is régi nevén nevezte 'Kereknek'. Így lett a germán és brit világban a keresztény imaház neve Kerke, Kirke majd Kirche és Church. A magyarból eredő indo-európai szavak jegyzékére ezt a szót is felvehetjük. Egyébként a templom építészeti formájának egészen a legutóbbi időkig az ősi pogány torony volt a fő ismertető jele, elengedhetetlen kelléke, a felkelő Napisten felé fordított szentéllyel együtt. Mindez a régi magyar népek vallási képzetéből került a kereszténységbe, ahol azonban elvesztette értelmét és rituális kellékké lett.
13) A széken ülő dámát Elámban Is DIMESHnek nevezték, Illetőleg így írják át nevét ábécésen az angol szakemberek (129m IV 50). A mezopotámiai Úr város védő istene is a Hold Istennő volt. ezért ezt a várost egyházi vonatkozásban ' Dáma Szín városának' nevezték (I. k. Okmánytárában a 25. tábla) . A Hold Istennő neve 'Dama sec' (Dámaszék) alakban az erdélyi emlékanyagban is fennmaradt. Ezek szerint a Dáma szó nem lehet a latin Domine származéka, hanem szintén ősmagyar szó, amely a latin nyelv létezését évezredekkel megelőzi. Inkább azt kell mondanunk, hogy a latin Domine eredt az ősmagyarból. A Boldog Arábiában alakult maúri gyarmatokon, Katabán királyság fővárosában. Timában, a régészek egy olyan istenszobrot találtak, amely telt Idomú nőt ábrázol és széken ül. A dáma nevét a szobor hátára írták s azt a nem-magyar tudósok BARÁT, azaz 'Barát' alakban olvassák (52m I 58; 105m 83).
14) Egy ilyen kilátásos házat csodált meg nyugati hadjárata alkalmával Sennacherib, Assiria szemita királya és hazatérve, ugyanilyen házat csináltatott magának: Iike a palace of the Khatti-land which is called in the tongue of the Muru (or Amarites, section of Hittites). KHILAANI. 182m 69
15) Amorites. Commonly known as Babylonians because their capital was the city of Babylon, took over Sumerian culture and civilization lock. stock. and barrel, - írja 115m 288. Az idézet záradékát (except for the language) nem tartjuk elfogadhatónak.
16) The inhabitants of peninsular Arabia (or Arábia proper) until the l0th century B.C. were wholly Aryans, 204m 146. Államaikat a perzsák pusztították el A.D. 575-. ben; az arabok 630- ban az elhagyott földeket kardcsapás nélkül vehették birtokba. A Boldog Arábiába vándorolt magyar nyelvű lakosság sorsával ebben a kötetben nem foglalkozunk.
17) A nyugatra húzódásban a föniceiek vezettek, akik legszívesebben az észak-afrikai tengerparti sávban állapodtak meg. Legnagyobb csoportosulásuk Karthágóban alakult ki, amely város a telepesek első lakónegyedéről, az elkerített hegyről: Kert-Hegy kapta magyar nevét. Karthágó Kr. e. 800-tól kezdve rohamosan növekedett s egy nagy ország szellemi és gazdasági központja lett (235m). Az Afrikába áttelepült maúrik (mórok) leszármazói máig megtartották külön népiségüket. Összlétszámuk hét millió magukat Amazigheknek nevezik a korábbi A-már-i-k nevük lágyított formájával. Az idegenek Berbereknek hívják őket, de e név magyarázatát nem tudják. Az afrikai mauriknak jelenleg nincs külön államuk; arab alattvalók s szerencsétlenségüket a franciáknak köszönhetik. Marokkó mai népességének 45 százaléka, Algíré 35 százalékban hiteles mór azaz maúri. A legtöbb mór az Atlasz-hegységben lakik.
A római uralom idején az afrikai mórok közül sokan átkerültek Európába s ott mint, rómaiak nevelői és tanítómesterei kimagasló állásokban szerepeltek. Afrikai maúri eredetű volt Septimus Severus római császár (193-221), akinek húga is átment Rómába s akkoriban csakis anyanyelvén beszélt. Afrikai maúri asszony volt Szent Ágoston anyja és az volt Marcus Aurelius római császár (161-108) nevelője is, valamint a római egyház számos kiváló püspöke (19m 38-41).
18) Mindegyik szemita vezetésű államba nagyobb tömegű őslakosság zárult be: Kein einziger der stets sogenannten "semitischen Kulturstaaten" des Altertums ist rein semitisch, kein einziger - írja 30m l. 450.
19) A legfontosabb assszír királyok neve és uralkodási ideje a következő: Assurballit, Kr. e. 1356- 1328; I. Salmaneser, 1265- 1234, ő Babilon első hódítója; I. Tiglathpile ser, 1112-1074, az első nagy hódító; IlI. Tiglathpileser, 745-727, alatta Asszíria tetőpontján állt; Assurbanipal, 668- 626, az utolsó nagy asszír király. Ninive, az asszír főváros eleste: Kr. e. 612; az Asszír birodalom vége: Kr. e. 606.
20) The Assyrians had taken over from Sumerians and Akkadians the whole equipment of civilization. - not only their techiqes and armaments. but also their script, their learning, and their ideology. 35m 162. Az asszír kultúra mindvégig átvett kultúra maradt, eredeti műveket nem alkotott 2m 50. Az asszíriai szemita annyira magán viselte a ragozó nyelvek, jellegét, hogy E. Renan kizárta a szemita nyelvek csoportjából: C'est la raison pour laquelle E. Renan, bon juge cependant en Ia matiére, se refusalt de voir dans I'assyrien une langue sémitique. Il n'y retrouvalt pas ce qui caractérisait celles qu'on reconnaissalt pour telles, 236m 47.
21) Az asszír uralkodók vallási indítékait így összegezi 220m 236: In Mesopotamian philosophy, the divine hiararchy in heaven had its counterpart on earth and since the god of Ashur stood well above the other gods, it was imperative that his vicar and representative, the king of Assyria, should hold sway over all other princes. This, in general, could only be achieved by force and, if necessary, by recourse to terrorism. What to us seems simply massacre and robbery was therefore religiously justifiable. The king's ennemies were the god's ennemies: they were "wicked devils" deserving punishment.
Az asszírokkal szemben az egyiptomi királyok, akik magukat szintén földi istennek tekintették és királycímük is 'Isten' volt tartózkodtak a vallási fanatizmustól. Az politikájukat jóindulatú türelmesség és emberiesség jellemzi: Behind all this lies the spirit of benevolent tolerance which we already noted as characteristic of the Egyptian mentality, a spirit completely opposed to the violent obduracy which distinguished other peoples ot the ancient Orient and especially the Assyrians. Because of this trait in Egyptian character, we shall find their world . . far more human, and so more highly civilized, 143m 117.
22) Akik Ábrahám idejét az 1200-as évekre helyezik azzal érvelnek, hogy az Ószövetség Ábrahámot a pilisi (Philisti) néppel kapcsolatban említi, akikről tudott dolog hogy Kr. e. 1200 táján költöztek Kánaánba és ott 1080 táján lettek vezető néppé. E pilisiek adták Kánaán általuk elfoglalt részé a PAL-EST-INA, 'Bál Est Hona', azaz Bál isten nyugati országa nevet.
23) And I will give unto thee and to thy seed after thee, the land wherein thou art a stranger, all the land of Canaan for an everlasting possession: and I WILL BE THEIR GOD, Genezis XVII 8.
24. Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy az asszír király nem királyságról és nem független országról beszélt és hogy a szuverenitást Kánaán felett magának tartotta fenn. Amikor utóbb a Kánaánba betelepített izraeliták ezt a világosan meghúzott határvonalat átlépték és Izrael néven királyságot. független országot alkottak, azaz onnan Asszíriát kiszorították, főbenjáró bűnt, szerződésszegést és lázadást követtek el az Úr ellen. A megtorlás nem is sokáig váratott magára: Asszíria elpusztította az államot és Izrael népét szétszórta.
25) A 'megfelez' magyarázattal kapcsolatban jelezzük, hogy a héber nyelvben a 'kettéosztani, felezni ' fogalom jelzésére a PELACH és PELEG szó szolgált, ami a magyar 'felez' szó változata a P/F változás előtt. In the Hebrew tongue . .. Pelach separate and Peleg to sever and divide. The son of Heber was named Peleg because in his days the earth was divided: and his name accordingly signified division and separation, 191m 25.
26) Amikor József testvérei Kánaánból megérkeztek és gabonáért könyörögtek, József velük tolmács útján érintkezett, mert nem akarta kilétét felfedni. József azonban a fiúk egymásközti beszédét is értette, Genezis XLII 23.
27) Az egyiptomi írnokok a szót betűsen írták: M-A-K-T A-R, az utána tett két értelmező egyike jelzi. hogy a dolog téglából készült, másika meg. hogy épületről van szó. Az írásjeleket velünk teljesen egyezőleg oldja fel és értelmét is "storehouse. granary,' állapítja meg 193m V 130.
28) József nevének Jó és Szép magyarázatával kapcsolatban még azt is megemlíthetjük, hogy testőrgárda parancsnokának neje szintén felkacsintott a vonzó férfira, utóbbi azonban- a hagyomány szerint- az ajánlatot visszautasította: And it came to pass .. . hat his master's wife cast her eyes upon Joseph; and she said, lie with fome But he refused (Genezis XXXIX 7-8). Úgy látszik azonban, ellenkezőleg történt a dolog: József tett ajánlatot a testőrparancsnok nejének. Az ebből származó bonyodalom miatt el is vesztette állását és börtönbe került, amint ezt a Genezis idézett fejezetének további szakaszai. különösen a 20. előadja. Ez ma az elfogadott nézet (Horizon. 1959 november 16). - József hites felesége ASSONATH, a heliopoliszi főpap lánya volt. Genezis XLI 45.
29) A tárgyalás alatt álló időben a fontosabb egyiptomi fáraók uralkodási éve az egyiptomi kronológia szerint (amit sokan túl magasnak találnak) ez lehetett: I. Tudómása (Tuthmes) Kr. e. kb. 1525-1512; III. Tudómása kb. 1504-1450 III. Aménapa (Amenhotep) 1405- 1367; IV. Aménapa 1364- 1347; Smenkaré 1347-1346; Tudónk- Amén (Tutenkamen) 1346-1337; Ay 1337-1333: Horemhab (Harmais, Úrmása) 1333-1304. - A XIX. dinasztia királyai közül említsük ezeket: I. Ramás 1304-1303; 1. Seti 1303-1290; II. Ramás. 1290-1224; Mernepteh1223-1211.
30) Amíg a zsidók egyiptomi uralmát Manethot 13 évben állapítja meg (216m 363), Flavius Josephus 500 évről beszél. Túlzását azzal magyarázzák, hogy emelni akarta a zsidók tekintélyét a rómaiak előtt a nagy múltú Egyiptom zsidó vezetésű országként való feltüntetésével (193m III 143 sk, és 193m V római 9. 118 sk).
III. Aménapa Tiyétől származó gyermeke nemcsak IV. Aménapa volt, a későbbi király, hanem egy Smenkaré nevű fiú is, aki az előbbi társuralkodója lett és azonkívül egy Sita- Mun nevű leány, akit utóbb apja vett feleségül, végül még több más leány is. - Tudónk- Amént is III. Aménapa fiának tartják, de nem Tiyétől, hanem egy más (talán kus) anyától származtatják.
IV. Aménapa felesége is idegen asszony volt, egy világos bőrű egyszerű származású hölgy, név szerint Nefertiti (Neve titok?), akinek faji hovatartozása vitatott. Képét Id. 51m 77, nevének írásjelei: 193m IV 114.
31) A szíriai gyarmatról való tömeges bevándorlást, a 18. dinasztia vérének erős hígítását s az ezzel kapcsolatos öntudatbeli elváltozást hangsúlyozza John A. Wilson, The culture of ancient Egypt c. munkájában (Chicago 1968) a 201. sk. Ott olvassuk ezeket a sorokat: However, this rapid process of diluting the royal blood shows clearly how far the former canons and traditions had broken down, how it was possible to ignore the old sacred prescriptions and the old isolations of Egypt and of the pharaoh.
32) The doctrine as he loved to call itt jegyzik meg a reformátor IV. Aménapa királyról, 70m II 124. vagyis az angol szerző helyesen fordítja az eredeti egyiptomi (magyar) ' A Tan' szót a doktrínával. A napkorong egyiptomi magyar nevét. 'A Tányért' is helyesen értik az angol kutatók: The word Aten (ezután következik a hieroglif - lejegyzés amit mi AT-áN-ERnek olvasunk), means "Sun-Disk". 193m IV 172
33) Aménapa új trónnevét az egyiptológusok sem olvassák egyértelműen és jelentését sem tudják határozottan megállapítani. Talán a mi olvasásunk jobb.
34) Az egyiptológusok számos esetben megmondják, hogy a kendő adott formájában a NEMSET szót írja. Pl. Tutenkamen's head wearing the NEMSET, with sacred vulture and cobra on the brow. A szerző a szót több alkalommal ismétli: 51m 60, 172 Plate XIX és Plate XX.
35) A szöveg írásjeleinek olvasása így: SET-eT-AN NEPE NAUR- HAT ÚR-A-AN-Na-K
NEKI AD-A-TA HERU-S Na-Ta-2, E-KES Uri SETEP-Pa-SZAT So-K UR Sa-Se K-aP AJ-áNTé-2. E' Me-K-aP-JA ASZÉ MER eS-T-áN UR KEPE 3 NEP URA . . .
A Setéthon vagy Esthon Dél-Egyiptom neve, a thébai királyságé; a nagyúrház a király koporsója, tehát a nagyúrház ura. annyi mint a koporsóban fekvő király; a híres nádak alatt a nádból készített ostort kell érteni, a sétapálca meg a bot. Egyiptom két királyi jogara.
36) Setről szólva: His statues were broken and on the bas-reliefs his features were smashed with hammers. Anyone who wrote his name was forced to erase it. Finally he was driven from the Egyptian pantheon and made a god of the unclean, 57m 65. Az egyiptomi magyarok szótárában a 'Setét' most lett egyértelmű a Gonosz, Rossz, Zűrzavar és Rombolás fogalmával. 192m 244, 247-254: 57m 64 sk; 24m 144, 181: 22m 161; 193m III 139, 169; 200m Il csillagos 54. - Érdekes. hogy mai nyelvünkben a Setét és Fekete szavak ugyanilyen értelemben is használatosak. Szólunk pl. ,,setét alakról", ,,sötét ügyről", beszélünk "fekete piacról", stb.
37) Az általunk használt Biblia-fordításban a fáraó lánya lement a folyóra "to wash herseIf" (mosakodni). Az ige visszaható része (herself) azonban dőlt betűkkel van szedve, mint fordított betoldás (Exodus I 5). Ha ezt a betoldást kihagyjuk, kiderül, hogy az eredeti szövegben nem mosakodásról van szó hanem mosásról (to wash).
38) Here (a pusztaságban) the fugitives became the " servants" of Jahweh, and received Jahweh sign of protectlon, olvassuk 109m 243 sk. Majd ismét: Jahweh manifests himself .. . as the protective deity of those who are compelled to leave their home and folk. 109m 241.
39) Erre nézve olv. 221m 64 sk. - Schuré szerint Jetró fekete bőrű ember (kus) volt: C'était un homme de peau noire. következésképpen Mózes Jetró lányával való házassága révén a Jáhve hitére tért kusokhoz csatlakozott, 213m 221 sk. A kusokkal való keveredés (238m 91 sk) miatt Mózesnek szemrehányást tettek rokonai [Numbers XII 1 ) . - Josephus is tud Mózes kus házasságáról, de úgy adja elő a dolgot, mintha a kus asszony Mózes első felesége lett volna, akit aztán elhagyott (47m 59 és 22). Josephus véleményét más forrás nem támogatja.
40) Mózes egykorú ábrázolását látva kiderül, hogy Michelangelo Mózes-szobra meg se közelíti a történelmi személy igazi portréját. A szobor fényképét a francia kis Larousse-ban találjuk meg. - A fent közölt szöveg írásjeleinek ábécés átírása, a hosszú sor jobbról balra, így: AS aJ-To UR (h)AN-N-Na-T MES-eS NER-Te. T-eS.ER-TA (h)AN. Ni-Ni-Fe AA-A-Ma, Si-KOTE 37. Alul, a jobbra eső első oszlop eS (a kőtáblára mutatva) eS-T-A-AN "írása" NEFERE eK.eT.Ta.Ba. A két egyiptomi tisztviselő között: Ta-Nu-SETJU-, KHA T 1. A központi figura előtt: SZUESZI (SAITI) KoSOK URA AST.MA E-KET-ABA HO.SZ-A. Mózes személyazonossága: a beszorított marok (Ma), az S alakú hajlított bot. amit szorít (ST), az állat őz (Őz), az őz nyakához vezető egyenes vonal (A], az újabb marék (Ma), a keresztbe tett karok (SE), az ék alakot mutató váll (eK). az emberalak (URA). Egybeírva: Ma.ST.OZA.Ma.Se.K URA, 'Most ez a mezők ura'.
E régészeti lelet idejét régebben a Kr. e. 19. századra tették, ami éppen annyira túlzottan korai idő, mint Ábrahám korábban feltételezett ideje. Újabban e lelet korát is lejjebb szállították s jelenleg a 17. századra helyezik (206m 73), de még ez is túlságosan korainak látszik és a Kr. e. 1200 közelítené meg a valóságot. A keltezés kérdése itt is zavaró mozzanat.
41) A Deut. IX 5 fejezetében ezeket a nagyon világos szavakat olvassuk: "Nem becsületességedért vagy lelked tisztaságáért fogod te az ő (kánaániak) országukat birtokolni, hanem . . . hogy az Úr elvégezhesse azt a tervet (a világ meghódítását) amit esküvel fogadott atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak." Közös célra együttműködő "konfederált" csoportok kialakítása hűbéres paktumok révén ebben az időben szokványos dolog volt. The formation of co-operating groups by covenant was customary long before the time of Moses, 218m 40.
42) A Biblia angol fordításában így: We remember the fish, which we did eat in Egypt freely; the cucumbers and the melons, and the leeks, and the onions and the garlick (Number XI 5) . . the land of Egypt, when we sat by the flesh pots, and when we did est bread to the full (Ex. XVI 31. - Wherefore hast thou dealt thus with us, to carry us forth out of Egypt? Is not this word we did tell thee in Egypt, saying, Let us alone, that we may serve the Egyptians? For it had been better for us to serve the Egyptians than we should die in the wilderness (Ex. XIV 11. 12).
43) A "föld kiokádta" kifejezést Leviticus XVIII 25 írja: The land itself vomiteth out her inhabitants. Ezt a bibliai klisét egyes történetírók még mindig szerepeltetik. Pl. Les habitants de Canaan sont 'vomis' par leur pays á cause de leurs pratiques abominables. Comme ces actes ne sont pas naturels, leur punition est I'expulsion du coupable hors de la nature per la nature elle-méme, 157m 15.
Akik a kánaáni kultúrát védik a vádaskodókkal szemben, ki szokták emelni, hogy az ott hont foglaló izraeliták erkölcse nem egyetemes érvényű erkölcs volt, hanem törzsi és faji. Az ellenséget pl. megölni és egész népet kiirtani nem ment bűnszámba. A lopás sem volt bűn, ha a megkárosított a törzsön kívülálló volt. Olv. The Old Testament meaning of murder and theft c. fejezetét, ahol a fő megállapításokat a szerző e szavakkal adta: Theft, therefore, like murder, was not a crime unless it was perpetrated within the tribes, 47m 116-118. A kánaáni állítólagos orgiákkal viszont szembe szokták állítani az Ószövetség saját leírását a Loth házában, Sodomában történt dolgokról, ahol tulajdonképpen egy örömtanya volt berendezve. A vita állandóan folyik s a történettudósnak is kényelmetlenné teszik helyzetét még ha a vitázó felek nézetét tolmácsolja is.
44) Az a felfogás. hogy szeresd "felebarátodat" mint tenmagadat, az újabb vizsgálatok szerint nem helyes, mert a felebarátnak fordított szó az eredeti szövegben REA, tehát "király" olv. 61m 27. Következésképpen a kikötés az volt, szeresd uradat, azaz királyodat, mint önmagadat.
45) asszírok hadviselési módjáról és kegyetlenkedéseiről az alábbi munkák adnak összefoglaló képet: 129m VI 201-204; 160m t09, 116, 119, 126; 119m 186-189 35m 188; 87m 445.
46) Prof Wright írja: The group which escaped from Egypt seems to become lost in the population of Palestine which joined the religious federation. 218m 43. - Az ország jelentékeny részében a "hangya sokaságú" kánaáni nép lakott. 206m 169 sk.
47) Almost the entire culture of the northern tribes from the alphabet onward was based upon Canaanite culture. 47m 49. Certainly the Israelites did more than merely ''borrow" from the Canaanites; they absorbed the greater part of the Canaanite culture. 47m 80 sk.
48) Meck szerint: Israel and Judah were in their origin two separate and distinct peoples, 221 m 82.
49) A Jóspapok (próféták) az asszír titok letéteményesei voltak: The Lord revealeth his secret unto his servants, the prophets. Amos III 7: 129m VI 306 sk). - Az asszír király izraeli szócsöveit kezdetben jósoknak és látóknak nevezték, később profétáknak, amit rangosabbnak véltek. A próféta szóhasználat Samuel idejében kezdődött. bár ő magát még "Főszemnek, Látónak" (felügyelőnek) nevezte. Nála olvassuk: He that is now called a Prophet was beforetime called Seer, I Samuel IX 9. - Les prophétes considérent I'Institution royale comme point culminant de la rebellion humaine contre l' Eternel. 38m 60. - Les prophetes fulminent contre les cultes indolétriques et finissent se mettre en opposition ouverte contre I'autorité royale, 142m 132.
50) Izrael hűtlenségéről és szerződésszegéséről az ószövetség így ír: He (Israel) rebelled against the KING OF ASSYRiA, and served him not....they obeyed not the voice of the LORD THEIR GOD, but transgressed his covenant, and all that Moses the servant of the lord commanded, and would not hear them, nor do them, 2 Kings XVIII 7. 12. Itt tehát egészen világosan látható, hogy az az isten, aki ellen az izraeliták fellázadtak, akit nem szolgáltak, akinek a parancsait nem teljesítették és akivel a kötött szövetséget (covenant) megszegték Asszíria királya volt: king of Assyria.
51) A Médiába deportált tíz izraeli törzs sorsával kapcsolatban több elmélet merült fel. Ezek egyike szerint a deportáltak utóbb átkerültek Európába, ahol a helybeli népekkel keveredtek, különösképpen a britekkel, és e keverék eredménye lenne az angolszász világ. A mai dánokat is az izraeliták leszármazóinak vélik, az Izraelben élt egykori Dán törzsből. Egy további elmélet szerint, a héber nyelv egyes szavainak előbukkanása alapján úgy vélik, hogy a szétszórt tíz törzs egyes részei Kínába, Indiába, sőt Amerikába és Mexikóba is eljutottak. Az angolszászok az elméletnek velük kapcsolatos része ellen tiltakoznak: 204m 155.
52) A babiloni deportálás ellen, amely az egykori Izraelnek csak parányi töredékét érintette, sok panaszt hallatnak a szemita írók. de semmi kifogást nem tesznek az asszír deportálás ellen, amelynek során az izraeliták több mint 80 százaléka elpusztult. E mérleg láttán világos, hogy Mózes elgondolása, aki az asszír kártyára tette népe sorsát, teljesen tévesnek bizonyult. De ezzel kapcsolatban se olvashatunk sehol egyetlen kritikus megjegyzést sem.
53) A Biblia-kutatással kapcsolatos aggodalom ez: The fear is, apparently - to put it bluntly - that Bible will not stand investigation . . . what this implies is that religion is only safe if it based upon ignorance rather than knowlegde, 47m 10. A Talmud tudósai viszont így érvelnek: Ces rabbins, qui ont interdit toute explication rationnelle des commandements. Ont craint qu'elle ne porte atteinte á la pratique religieuse; ils ont pensé qu'elle était plus nuisibie que bénéfique. Majd így: Les rabbins considérent comme essentielle I'abolition de la volonté humaine devant celle de Dieu, les philosophes estiment, eux,que I'obéissance a d'autant plus de valeur qu'elle est plus éclairée. Ez utóbbi idézeteket a Belgiumban megjelenő 'La Bible' c. folyóirat 1970. évi 7. számából a 4. oldalról vettük.
54) Die Rache der lange Geknechteten war furchtbar: keine Stadt Assyriens blieb unzerstört. Grausame Gemetzel rotteten die Bewohner aus, so dass das Land in Wüste verwandelte, 160m 141.
55) Nabukadnezár királyról az a hír terjedt el, hogy álmatlanságban szenvedett és uralkodásának utolsó éveiben megőrült volna. Állítólag négykézláb mászkált palotájában és füvet evett volna Isten büntetésképpen amiért Júda lakosságát deportálta. E szemita forrásból eredő mesére természetesen sehol sincs hiteles adat és az állítás nem is helytálló, a király szórakozásának félremagyarázásából eredhetett.A király ugyanis nem álmatlansága miatt virrasztott éjszakákon át, hanem azért, mert szenvedélyes csillagász volt és az égitestek mozgását figyelte.
56) Olv. 218m 63 sk. - La langue parlée par les Hébreux (en Canaan) n'était probablement pas leur idiome original... ils avalent alors pris un UN IDIOME CANAANEEN, celui qui est précisément I'hébreu de la Bible, 142m 127. Du point de vue linguistique, I'affinité entre Hébreux et Canaanéens est trés notable et c'est la raison pour laquelle on a pris l'habitude d'apoeler I'HEBREU UNE LANGUE CANANEENNE, 142 98. Ugyanilyen értelem szól 40m 177 és 221 m 185. Továbbmenőleg ez a Kánaánban felvett nyelv ragozott nyelv volt és így érthető az a megállapítás amely szerint: The Semitic language originally was AGGLUTINATIVE, 204m 145 szemben a zsidók későbbi nyelvével, amely hajlított (inflected) nyelv.
57) In any case parts of the Old Testament derive from the writings of the older civilizations of Babylon and Egypt, absorbed and reused by the Jewish scribes. For instance one of the Psalms can be paralleled almost word for word, in an Egyptian hymn of the fifteenth century B.C. Many of the Proverbs come from Egypt and Sumer. The story of the Flood, in Genesis, probably derives from a Sumerian epicdating from long before the time of Abraham. The traditional site of the Garden of Eden was in Sumer. 42m 106. Mózes öt könyve . . . était en réalité un amalgame de piéces provenant de sources hétérogénes. 142m 145.
58) Az Exodus IV 24-26 versei előadják, hogy Mózes neje gyermekeivel utazva egy vendéglőben szállt meg, ahol az asszonyt egy asszír ügynök molesztálni kezdte. A jelenetet a Biblia-fordítók úgy értelmezik, hogy az asszonyt az illető meg akarta "ölni". Helyesen bizonyára csak meg akarta "ölelni". A dologhoz ugyanis hozzá tartozik, hogy ez alkalommal Mózes neje két fiát rituálisan (kőkéssel) körülmetélte és az asszony a támadót "perverz" férjének nevezte: Bloody husband art thou me.
59) Ab Hebraels itaque non descendimus, linquae tamen cognatio intercedit, qualis est neptes ab avia ex fillabus diversis Révai, Elaboratior grammatica Hungarica. idézi 123m 179 és 200.
60) Isaijás próféta (XI 11j a perzsa király feladatául a szemita népek maradványainak összegyűjtését jelölte ki: The Lord
(az új király) shall set his hand again the second time to recover the remnant of his people which shall be left from Assyria and from Egypt, and from Pathros, and from Cush, and from Elam, and from Shinar and from Hamath, and from the Islands of the sea.
61) Delfi jósnője így szólt: Cyrus was that mule. For the parents of Cyrus were of different races and of different conditions, his mother was a Median princess, daughter of king Astyages, and his father a Persian, and a subject who though so far beneath her in all respects, had married his royal mistress, 94m I 48. Azonfelül hogy apja oldaláról assziro-izraeli - volt. Cyrus minden valószínűség Jáhve tiszteletén élt. Egy korabeli zsidó író ugyanis úgy emlékezett meg róla mint " Jahve felkentje"(Jahveh's anointed) 109m 122.
A nevezetesebb perzsa királyok a következők voltak: II. Cyrus (Kurusl, Kr. e. 559-528, ő a birodalom megalapítója, kinek Kurus trónneve éppen ezt mondja: Kő-úrőse, egyúttal ő a zsidók első nagy lekötelezettje. A legnagyobb perzsa király I. Dárius, Kr. e. 522- 486, a zsidók második nagy lekötelezettje. kinek DAR-YAVA-US nevében már a Jáhve név is szerepel. Az utolsó perzsa király III. Dárius, Kr. e. 336-tól 330-ig uralkodott. A Perzsa Birodalom fennállása: Kr. e. 559-től Kr. e. 330-ig.
62) A könyörgők beadványaikban határozottan elvetik az önálló királyság alkotására irányuló törekvést, Judea függetlenségét (deliberate relection of the monarchial tradition) és kifejezetten a próféták elgondolását hangsúlyozzák, akik mindenkor az asszír politikai irány követői voltak, 218 49 sk. Csak a Júdeába való visszatérésről volt szó; Izrael visszaállítása szóba se került.
63) Anxious that the key-road that run through Palestine should be held by a people bound to his interests by gratitude. Cyrus issued a decree authorizing the return, 61m 80.
64) Történeti tény, hogy a zsinagógát a visszatelepítő királyi biztos, Ezékiel (Hezékiel) alakította ki, mondja 61m 79. Ezzel a zsidó imaházba a Ketab (írások) olvasgatása mellé bevonult a PEH (beszéd). 61m 84 sk. - A Synagoga nem lehet "görög eredetű héber-arameus szó" már csak azért sem, mert a görög kultúra első hulláma csak a zsinagóga kialakulása után mintegy kétszáz év múlva. a Kr. e. 4. század utolsó harmadában jutott el a Régi Keletre, miután Nagy Sándor a Perzsa Birodalmat megdöntötte.
65) Nagy Sándort, a Perzsa Birodalom ledöntőjét, a júdabeliek felszabadítójukként üdvözölték. Jeruzsálem főpapja bíborba és öltözve, fehér köntösű papjai élén hódolva ment Alexander elé és megáldotta fegyvereit. A görög uralom idején sok zsidó görögebb akart enni a görögöknél, a rómaiak idején pedig magukat a római érdekekkel azonosították, 61m 91. 95, 99. A Rómába szakadt részeik is megtalálták a császári udvarral való kapcsolatukat és nagy befolyásra tettek szert. Ismeretes e tekintetben Cézár, Néró és Augusztus császár velük való kapcsolatai, 67m római 11 és római 33.
66) A történettudósok általában nagyon elítélik Júdea Hasmoni- dinasztiájának vérengzését és . . . look upon the work of the Hasmonians as an autburst of the forces of barbarism und of religious fanaticism, 216m 247-249.
67) Biblia-fordítók a BRANCH szót nagy betűkkel közlik szövegeikben, mert pontos értelmét nem tudják megállapítani; azt gyanítják, valamilyen személynév lehet( 97m 737,739) Mi a B/P ikerhangok alapján, de meg a környező szövegből is világosan látjuk, hogy itt 'Parancsról' van szó.
68) Úgy látszik, hogy Jáhve tisztelete a perzsa királyi udvarban kezdettől fogva megvolt. Herodotos szerint Cyrust Lídia meghódításakor mindenben a zsidó Isten Jáhve (JOVE) látta el tanáccsal, 94m 1 105; 3m 5. - Flavius Josephus szerint Cyrus egész Ázsiában ilyen tartalmú rendeletet tett közzé: "Mivel a legfőbb Isten tett engem a földkerekség királyává, meggyőződésem, hogy ő ugyanaz, mint akit az izraeliták népe imád (87m 31. A perzsa vallás valóban kezdettől fogva hasonlított a Jáhve kultuszhoz, amennyiben abban sem használtak sem szobrokat, sem oltárt (3m 13, 19). De a döntő fordulat s a zsidó vallás általánossá tétele csak a mágusok lemészárlása után következett be, Dárius alatt, aki rendeletet adott ki: That in every dominion of my kingdom men tremble and fear before the God of Daniel, vagyis az emberek országom minden részében tiszteljék Dániel istenét (Dániel VI 26).
69) A mai perzsák nem rajonganak dicstelen ókori történetükért. Ezért a "perzsa" nevet letették és országukat és népüket a jelen század húszas éveitől kezdve Iránnak illetve irániaknak keresztelték át. Ezzel egyidejűleg történettudósaik a hangsúlyt az árja elemre helyezték s magukat főleg az árják leszármazóinak tekintik. ,,ln modern times . . , the more comprehensive name Iran was . . . adopted, as part of a policy exalting the . . . Aryan tradition. Vele egyidejűleg a szemiták egykori szerepét minden vonalon csökkenteni igyekeznek. Túlzottnak és kitalálásnak mondják az ószövetségben megőrzött Dániel- és Eszter- féle előadásokat, sőt - alig hihető - a zsidókról és görögökről mint Perzsia "nemzeti ellenségeiről' beszélnek: Jews and Greeks. the national enemies of Persia, 3m 1, 2, 6.
Az idézett munkák jegyzéke
A szerzők neve előtt álló szám az illető munka rövidített megnevezése. A jegyzetekben az utalásokat ezekkel a mutatószámokkal adjuk. Például: 5m 72 az ötödik szám alatt megnevezett munka 72. lapját jelenti; 129m IV. 76 sk az idézett munka negyedik kötetere utal. a 76. és következő oldalra.
1m. ADAM Kari: The Christ of faith. The christology of the Church. New York. 1962.
2m. ALBRIGHT W. F.; The archaeology of Palestine. London, 1960.
3m. ARBERRY A. J.: The legacy of Persia. Oxford, 1953.
4m. Art [L'J du livre á nos jours. Bibliothéque Nationale. Parts, 1951.
5m. BARATH Tibor: A magyar állam adóügye 1605-1648. Budapest, 1930, Kny. Századok.
6m. BARATH Tibor: Kolozsvár-Klausenburg. das Herz Siebenbürgen. Kolozsvár, 1944.
7m. BÁRCZI Géza: A magyar nyelv életrajza. Budapest, 1963.
8m. BÁRCZI Géza: A magyar szókincs eredete. Budapest, 1958.
9m. BÁTHORY László: Összehasonlító nyelvtudomány és a szumírok. Magyar Szemle. Sao Paulo, 1954, 1955.
10m. BAYLEY Harold: The lost language of symbolism. 2 vol. London, 1912.
11m. BEIGBEDER Olivier: Le symbolique. Paris, 1957.
12m. BEKE Ödön: A cseremiszek (márik) népköltészete és szokásai. I Budapest, 1951.
13m. BENDEFY László: Kunmagyaria. A kaukázusi magyarság története. Amerikai Magyar Hang, New York, 1955.
14m. BERTHELOT André: L'Asie ancienne centrale et sud-orientale d'aprés Ptolémée. Paris, 1930.
15m. BIRKET-SM1TH Kaj: The path of culture. A general ethnology. Madison and Milwaukee, 1965.
16m. BOBULA Ida: A sumér-magyar rokonság kérdése. Buenos Aires, 1961.
17m. BOBULA Ida: Sumerian affiliations. A plea for reconsideration. Washington, 1951.
18m. BOUILLET M. N.: Dictionnaire classique de l'Antiquité secrée et profáné. 2 vol. Paris, 1841.
19m. BOUSOUET G. H.: Les Serbéres. Paris, 1957.
20m. BOWMAN John: Early civilizations. The universal history of the world, vol. I. New York, 1966.
21m. BRANSTON Brian: The lost gods of England. London, 1957.
22m. BRODRICK M. MORTON A : A concise dictionary of Egyptian archaeology, London. 1922.
23m. BUDGE E. A. Wallís: The Book of the Dead, London, 1956.
24m. BUDGE E. A. Wallis: The Book of the Dead. The hieroglíphic transcript of the papyrus of Ani. the translation into English and an introduction. New York, 1960.
25m. BUDGE E. A. Wallis: Egyptian language, Easy lessons in Egyptian hieroglyphics wlth sign list. London, 1958,
26m. CERAM C. W.: A hetiták regénye. Hegyi Márton fordítása, Budapest, 1964.
27m. CERAM C. W.: The secret of the Hittites. New York, 1956.
28m. CÉSAR: La guerre des Gaules. Par Maurice Rat. 2 vol. Paris, 1955.
29m. CHADWICK John: The decipherment of Línear B. Cambridge, 1958.
30m. CHAMBERLAIN Houston Stewart: Die Grundlagen des neunzehnten Jahrhunderts, 2 Bde. München, 1938.
31m. CHARLES-PICARD Gilbert et Colette: La vie quotidienne á Carthage au temps d'Hannibal. IIIe siécle avant Jésus-Christ. Paris, 1958.
32m. CHIERA Edward: They wrote on clay. The Babylonian tablets speak today. Chicago, 1956.
33m. CHILDE Gordon: The Danube in pre-history. Oxford, 1929.
34m. CHILDE Gordon: The pre-hitstory of European society. London, 1958.
35m. CHILDE Gordon: What happened in history. Edinburgh, 1954.
36m. CIHAR C. etc.: Symbolae ad studia Orientis pertinentes Frederico Hrozny didicatae quas ediderunt. Pars prima. Praha, 1949,
37m. CLARK R. T. Rundle: Myth and symbol in anclent Egypt. London, 1959.
38m. CLEATOR P. E.: Lost languages. New York, 1961.
39m. COLÉ Sonia: The prehistory of East Africa. London, 1954. Újabb bővített kiadása 39m. bis, 1965.
40m. CONTENAU G.: La civilisation des Hittites et des Hurrites du Mitanni. Paris, 1948.
41m. COOK Stanley: An introduction to the Bible. London, 1954.
42m. COTTRELL Leonard: The anvil of civllízatron. New York, 1957.
43m. COTTRELL Leonard: The bull of Minos. London, 1956.
44m. CSALLANY Dezső: A székely-magyar rovásírás történetéhez. Budapest, 1966. Kny. Archaeologiai Értesítő.
45m. CZEGLÉDY Károly: 4-9. századi népmozgalmak a steppén. Budapest, 1954.
46m. DAUZAT Albert: La toponymie francaise. Paris, 1946.
47m. DAVIES A. Powell: Ten Commandments. New York, 1956.
48m. DAVIES S.: Race relations in ancient Egypt Greek, Egyptian, Hebrew. Roman. London, 1951.
49m. DE BURGH W. G.: The Legacy of the Ancient World. Vol. I. London, 1955.
50m. DE VOS Michel: Histoire de la Yougoslavie. Paris, 1955.
51m. DESROCHES-NOBLECOURT Christiane: Tutenkamen. Life and death of a pharaoh. New York, 1965.
52m. DORESSE Jean: L'empire du Prétre-Jean. L'Ethiopie antique. L'Ethiopie médiévaie. 2 vol. Paris, 1957.
53m. DOWSON John: A classical dictionary of Hindu mythology and religion, geography, history and literature, London, 1953.
54m. EDWARDS t. E. S.: The pyramids of Egypt. London, 1955.
55m. Egypte (L'). Encyclopédie par l'image. Paris, 1930.
56m. Egyptian art. Guide to collections. New York, 1962.
57m. Egyptian mythology. New York, s.d.
58m. Egyptian wall paintings from tombs and temples. New York, 1962.
59m. EMERY Watter: Archalc Egypt. Edinburgh, 1961.
60m. Encyclopaedia Biblica. A critical dictionary of the literary, pofiticai and rellgious history, the archaeology and natural history of the Bible. 4 vol. London, 1899-1903.
61m. EPSTEIN Isidore: Judaism. A historical presentation. London. 1960.
62m. FEHÉR M. Jenő: Képek a magyar sámáninkvizíciók történetéből. Warren, Ohio, 1967.
63m. FERENCZY Endre: A magyar föld népeinek története a honfoglalásig. Budapest, 1958.
64m. FETTICH Nándor: A szilágysomlyói kincs. Budapest, 1932.
65m. FETTICH Nándor: La trouvaille de tombe princiére hunnique á Szeged-Nagyszéksós. Budapest. 1953.
66m. FIL1P Jan: A kelta civilizáció és öröksége. Horváth Ferenc fordítása. Budapest, 1966.
67m. FLAVIUS Josephus: A zsidók története, XI-XX, könyv. Fordította Révay József. Budapest, 1966.
68m. FOKOS-FUCHS D. R.: Volksdichtung der Komi [Syrjánen). Gesammelt und herausgegeben von. Budapest. 1951.
69m. FRANKFURT Henry: The birth of civilization in the Near East. New York, 1956.
70m. FRASER James George: Adonis, Attis, Osiris. 2 vol, New York, 1961.
71m. FRIEDMANN Georges: Fin du peuple Juif? Paris, 1965.
72m. GAER Joseph: How the great religions began. New York. 1956.
73m. GHIRSHMAN R.: Iran from the earliest times to the Istamic conquest. Bungay, 1954.
74m. GILGAMES, Ékírásos akkád eposzok. Fordította Rákos Sándor. Budapest, 1960.
75m. GOLDBERG B, Z.: The sacred fire. The history of sex in religion, New York, 1962.
76m. GONDA J.: A sanskrit reader. Utrecht, 1935.
77m. GOSZTONYI Kálmán: Művelődéstörténeti és nyelvtudományi egyeztetések. Ahogy Lehet. Paris, 1959.
78m. GOURVIL Francis: Langue et littérature bretonnes Paris, 1952
79m. GROOT Gerard, J.: The prehistory of Japan. New York, 1951.
80m. GROUSSET René: L'empire des steppes. Attila, Gengis-Khan, Tamerlan. Paris, 1952.
81m. GURNEY O. R.: The Hittites, Bungay. 1964.
82m. GYŰRFFY György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Budapest, 1948.
83m. GYORFFY György: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról kortársak és krónikások híradásai. Budapest, 1958.
84m. GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, A-CS. Budapest, 1963.
85m. HABERLANDT Michael: Ethnology. London, 1920.
86m. HAJDÚ Péter: Finnugor népek és nyelvek. Budapest, 1962.
87m. HALL H. R.: The ancient history of the Near East from the earliest times to the battle of Salamis. London, 1952.
88m. HAMBIS Louis: La Sibérie. Paris, 1957.
89m. HAMPEL József: A régibb középkor emlékei Magyarhonban. II. rész. Budapest, 1897,
90m. HARRISON R. K.: Teach yourself Hebrew, London, 1955.
91m. HAWKES Jacquetta, WOOLLEY Leo nard: Prehistory and the beginnings of civilization New York, 1963.
92m. HENNING VON DER OSTEN Hans Die Welt der Perser. Stuttgart. 1956
93m. HERING Elisabeth: Az írás rejtélye Vajda Endre fordítása. Budapesl 1966.
94m. HERODOTOS: History. 2 vol. Every Man's Library 405. 40S. London, 1949
95m. HERODOTOS: The histories. Trac Aubrey de Selincourt, Edinburgh 1961.
96m. HIGOUNET Charles: L'écriture. Paris, 1959.
97m. Holy Bible (The), King James version. Cleveland-New York, s.d.
98m. Holy Bible (The). London, 1949.
99m. HOMER: The Odyssey. Translated by George Hebert Palmer. New York, 1962.
100m. HOMER: The Iliad. Translated by Alston Hurd Chase and Willlam G. Perry Jr. New York, 1960.
101m. HOOKE S, H.: Babylonian and Assyrian religion. London, 1953.
102m. HUBERT Henry: Les Celtes. 2 vol. Paris, 1950.
103m. HUS Alain: Les Etrusques. Peuple secret. Paris, 1957.
104m. ISPAY Ferenc: Magyar föld- és néprajz. Cleveland. 1958.
105m. JACOBI Bernbard: Templomok és paloták. Borzsák István fordítása. Budapest, 1966.
106m. JAHN Hugó: Hand composition. New York, 1947.
107m. JAMES E. O.: Prehistoric religion. A study in prehistoric archaeology. London, 1957.
108m. JAMES T. G. H.: Sculptures Egyptiennes. Collection d'Art UNESCO. S.I.. s.d.
109m. Jewish people (The). Past and present. Vol. I. New York, 1946.
110m. KITTO H. D. E.: The Greeks. Edinburgh. 1956.
111m. Korán (The). Ed. J. M. Rodwell, New York. 1953,
112m. KRAIAERT Wilfried. etc.: Atlas zur Gescbichte der deutschen Ostsiediung. Berlin, s. d.
113m. KRAMER Sámuel Noah: Twenty-five firsts in man's recorded history, From tbe tablets of Sumer. Indian Hills, 1956.
I14m. KRAMER Sámuel Noah: Sumerian mythology. New York, 1961.
115m. KRAMER Sámuel Noah: The Sumerians. Their history, culture and character. Chicago, 1964.
116m. KROHN Gyula: A finnugor népek pogány Istentisztelete. Fordította Bar Aladár. Budapest, 1908
117m. LASZLÖ Gyula: Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. A finnugor őstörténet régészeti emlékei a Szovjetföldön. Budapest, 1961.
118m. LIGETI Lajos (szerk): A magyarsag őstörténete, Budapest, 1943.
119m. LIPIN L , BELOV A.: Az ékirás regenye. Oroszból fordította Borzsák István. Budapest, 1956.
120m. LISSNER Ivar: The living past. Translated from German by J. Maxwell Brownjohn. New York, 1957.
I21m. LLOYD Seton: Foundations in the dust. Bristol, 1955.
122m. LLOYD Seton: Early Anatolia. London. 1956.
123m. LUKÁCSY Kristóf: A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakóhelye. Kolozsvár, 1870, utánnyomás 1957.
124m. LUKMAN Niel Clausen: Skjoldunge and skiflinge. Hunnen- und Herulen-könige in ostnordischer Überlieferung. Koebenhaven, 1943.
125m. Magyar (A) őstörténet kérdései. A Magyar Nyelvtudományi Társaság vitaülése 1953 december 1. Budapest 1955.
126m. Magyarország helységnévtára, 1944 Budapest, 1944.
127m. Magyarországtól (A) elcsatolt területek községeinek és városainak névjegyzéke, 1944. Budapest, 1944.
128m. MARQUES-RIVIERE Jean: Histoire des doctrines ésothériques. Paris, 1950
129m. MASPERO G.: History of Egyip: Chaldea, Syria, Babilónia and Assyria 6 vol. London, s.d.
130m. MASSON-OURSEL Paul, etc.: Ancient India and Indian civilizatlon. London 1951.
I31m. MATZ Friedrich: Kréta, Mykene, Trója. Die minoische und die homerische Welt. Stuttgart, 1956.
132m. MEAD Margaret: Coming of age in Samoa, New York, 1956.
I33m. MEILLET A,: Les langues dans l'Europe nouvelle. Paris, 1923.
I34m. MELICH János: Dolgozatok II. Budapest, 1963.
135m. MELLOY Camille: Suomi ou le bonheur de Finlande, Paris, s.d.
I36m. MÉSZÁROS Gyula: Kelet-Európa nép-története: chattiak és skythák. 2. füzet. Szeged, 1938.
137m. MÉSZÁROS Gyula: A másfél ezeresztendős magyar nemzet. New York, s.d.
I38m. MOLEM: L'lran ancien. Paris, 1965.
I39m. MONGAIT A. L: Archaeology in the USSR. London, 1961,
140m. MONTÉT Pierre: La vie quatidienne en Egypt au temps des Ramsés. XIIIe-XIIe siécles avant J. C. Paris, 1946.
141m. MOÓR Elemér: A nyelvtudomány mint az ős- és néptörténet forrástudománya, Budapest, 1963.
I42m. MOSCAT1 S.: Histoire et la civilisation des peuples Sémitiques. Paris, 1955.
143m. MOSCATI Sabatino: The face of the Ancient Orient. A panorama of Near Eastern civilizations in pre-classical times. New York, 1962.
144m. MUNKÁCSY Bernát, KÁLMÁN Béla: Manysi (vogul) népköltési gyűjtemény. 111/2: Medveének. Budapest, 1952.
145m. NÉMETH Gyula: A nagyszentmiklósi kincs feliratai. Budapest, 1932.
146m. NÉMETH Gyula (szerk.): Attila és hunjai. Budapest, 1940.
147m. NEUBERT Ottó: The valley of the kings. London. 1957.
148m. NOUGAYROLL Jean, AYNARD J, M.; La Mésopotamie. Paris, 1965.
149m. PADANY1 Viktor: Dentumagyaria. Buenos Aires, 1963.
150m. PALLOTTINO M.: The Etruscans. London, 1955.
151m. PARDUCZ Mihály: Denkmáler der Sarmatenzeit Ungarns. Bd 111. Budapest, 1950.
152m. PiTTARD Eugéne: Les races et l'histoire. introduction ethnologique a l'histoire. Paris, 1953.
153m. RAGOZIN Jénáidé A.: Chaldea from the earliest times to the rise of Assyria. London, 1896.
154m. RENOU Louis: Histoire de la langue sanscrite. Paris-Lyon, 1956.
155m. BICE Tamara Talbot: The Scythians. London, 1963.
156m. BÓHE1M Géza: Hungarian and Vogul mythology. New York, 1954.
157m. ROTH Léon: La pensée juive. facteur de civilisation. Paris, 1954.
158m. Sainte-Bible (La). Version compléte d'aprés les textes originaux par les moines de Maredsous. Brain-le-Comte. 1950.
159m. SAKS Edgár V.: Aesti. An analysis of an ancient European civilization. Montreal, 1960.
160m. SCHMÖCKEL Hartmut: Ur. Assur und Babylon. Dreí Jahrtausende im Zwischenstromtand. Stuttgart. 1955.
161m. SCHMÖCKEL Hartmut: Das Land Sumer. Stuttgart. 1956.
162m. SEBESTYÉN Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei. Budapest. 1915.
163m. SEVIN Heinrich: Die Gebiden. München, 1955.
I64m. SOMOGYI Ede: Szumírok és magyarok. Budapest. 1903.
165m. STEFFENSEN James L.: Ancient Greece. The universal history of the world, vol. II. New York, 1966.
166m. SWEET Henry: The history of language. London. 1930.
167m. SZENTPÉTERY Emericus [ed,]: Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. 2 tom. Budapest, 1937, 1938.
168m. SZÖLLÖSY Sándor: Szittyák, hunok, avarok, magyarok. Schloss Teising, Germany, s.d.
169m. Tájékoztató, 1961. Tagjai számára kiadja a Szumir-Magyar Tudományos Társaság. Buenos Aires, 1961.
170m. THOMAS Edith B. (szerk.): Archaologische Funde in Ungarn. Budapest, 187m. 1956.
171m. THUKYDIDES: The history of the Peloponnesian war. Everyman's Library, 455. London, 1952.
172m. Tutankhamun treasures. Trésors de Toutankhamon. Montreal, 1964.
173m. ÚJVÁRI Péter (szerk.): Zsidó lexikon. Budapest, 1929.
174m. UNDI Mária: Hungarian fancy needlework and weaving. Budapest, s.d,
175m. Ungarn. Das Antlitz einer Nation. 191 m. Budapest. 1940.
176m. UNGNAD Arthur: Grammatik des Akkadisohen mit Obungsbuch. München, 192m. 1949.
177m. UXBOND F. A.: Munda - Magyar - Maori. An Indian link between antipodes. New tracks of Hungarian origins. London, 1928.
178m. VAMBERY Ármin: A magyarság bölcsőjénél. A magyar-török rokonság kezdete és fejlődése. Budapest, 1914.
179m. VERCOUTTER Jean: L'Egypte ancienne. Paris, 1957.
180m. WADDELL L. A.r Egyptian civilization, Its Sumerian origin and real chronology and Sumerian origin of Egyiptian hierogliphs. London, 1930.
181m. WADDELL L. A.: The Indo-Sumerian seals deciphered. Discovering Sumerians of Indus Valley as Phoenicians, Barats, Goths, etc., famous Vedic Aryans, 3100-2300 B C. London. 1925.
182m. WADDELL L. A.: The Phoenician origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons. London, 1924.
183m. WADDELL L. A.: A Sumer-Aryan dictionary. Part 1: A-F. London, 1927.
184m. WILLETTS R. F.: Cretan cults and festivals. London, 1962,
185m. WOOLLEY Leonard: A forgotten kingdom, London, 1953.
186m. WOOLLEY Leonard: Ur of the Chaldees. London, 1954.
187m. ZAMAROVSKY Vojtech: Kezdetben volt Sumér. Csorba Lajos fordítása. Budapest. 1966.
188m. ZSIRAI Miklós: A finnugorság ismertetése. Budapest, 1963.
189m. AFRICA. Countries of the Nile. The National Geographic Magazine, October 1963.
190m. BRION Marcel: La résurrection des villes mortes. Vol. II: Asie Centrale, Afrique, Proche-Orient. Paris, 1959.
191m. BRYANT Jacob: A new system or analysis of ancient mythology. Vol. IV. London, 1807.
192m. BUDGE E, A. Wallis: The Gods of the Egyptians, Vol. II. New York, 1904 (Reprint 1969).
193m. BUDGE E. A. Wallis: A history of Egypt. Vol. I-VIII. Osterhout, The Netherlands, 1902 (Reprint 1968).
194m. CARY A. - WARMINGTON E. H.: The ancient explorers. London, 1929.
195m. CSÖKE Sándor: A sumér ősnyelvtől a magyar előnyelvig, New York. 1969.
196m. DAVIDSON Basil: The lost cities of Africa. Boston, 1970.
197m. DAVIES Nina M.; Picture writing in Ancient Egypt. London, 1958.
198m. DAWSON Christopher: The age of Gods. Boston, 1928.
199m. GARDINER Sír Alán: Egyptian grammar. An introduction to the study of hieroglyphs. London. 1969.
200m. GARDINER Alan H.: Ancient Egyptian onomastica. Text: Vol. I-II Plates: Vol. III. Oxford. 1968.
201m. GORDON Cyrus H.: Forgotten scripts. New York, 1968.
202m. HEVESY Wilhelm von: a 177m. jelzésű, UXBOND álnéven írt munka szerzője.
203m. A Kazár Birodalom bomlása. Északi Vártán (Svédország) c. folyóirat 1970 augusztusi számában.
204m. KEPHART Calvin: Races of mankind. Their origin and migration. New York, 1960.
205m. KÉZDI-VASARHELYI Zoltán: Elő-Azsia és a Párthus Birodalom története. Túrán c. folyóiratban (Argentína), 1969-1970. évf.
206m. KOSIDOWSKI Zenon: Bibliai történetek. Fordította Varsányi István. Budapest. 1968.
207m. MONTET Pierre: Eternal Egypt. Translated by Doreen Weightman. New York, 1964.
208m. MOSCATI Sabatino: Ancient Semitic civilizations. New York, 1960.
209m. PETRIE W. M. Flinders: Egypt and Israel. London, 1912.
210m. PETRIE Flinders: Wisdom of the Egyptians. Vol. LXIII. London, 1940.
211m. R1EFSTAHL Elisabeth: Thebes in the time of Amenhotep III. Norman, U.S.A., 1964.
212m. SAKS Edgar V.: Esto-Europa. A treatise on the Finno-Ugric primary civilization. Montreal. 1966.
213m. SCHURÉ Édouard: Les grands initiés. Paris, 1960 (1ére éd. 1889).
214m. SCRAMUZZA Vincent M, - MACKENDRICK Paul L.: The Ancient World. New York, 1964.
215m. T. F. K.: Strong reasons. S. L.. 1941. (A British-lsrael gondolat fejtegetése) .
216m. TCHERIKOVER Victor: Hellenistlc civilization and the Jews. Transiated by S. Applebaum, Philadelphia, 1959.
217m. TOYNBEE Arnold J.: Greek historical thought. New York. 1962.
218m. WRIGHT G. Ernest: The Bible and the Ancient Near East. New York, 1965,
219m. ZAKAR András: A sumér nyelvről. Északi Vártán, 1970 okt.
220m. ROUX Georges: Ancient Iraq. Cleveland, 1964,
221m. MEEK Theophile James: Hebrew origins. New York, 1960.
222m. BUDGE E. A. Wallis: A history of Ethiopia, Nubia and Abyssinia. Oosterhout, 1970.
223m. DAVIDSON Basil: Africa in history. New York, 1969,
224m. RAWLINSON H, G.: India, A short cultural history. London. 1948.
225m. HAMBIS Louis: La Haute-Asie. Paris, 1953,
226m. BACON Edward (ed.): Vanished civilizations. New York, 1967.
227m. BARÁTH Tibor: L'histoire en Hongrie, 1867-1955, Paris, 1936 (Extr. de la Revue historique].
228m. WARD John: The sacred beetle. Egyptian scrabs in art and history. San Diego, 1902 (Reprint).
229m. DEL BUSTO DUTHURBURU Jósé Antonio: Peru Pre-lncaico. Lima (1971).
230m. PIGGOTT Stuart: Prehistoric India. London. 1952.
231m. VAN SETERS John: The Hyksos. London, 1966,
232m. MONTGOMERY McGOVERN William: The early empires of Central Asia A study of the Scythians and Huns and the part they played in world history. Chapel Hill, N.C., 1939. .
233m. PETIT Paul: Précis d'histoire ancienne. Paris, 1971, .
234m. DONNE T. E.: Moeurs et coutumes des Maoris. Parts, 1938,
235m. WARMINGTON B. H.: Carthage. Paris. 1964.
236m. CONTENAU G.: La civilisation d'Assur et de Babylon. Paris, 1951.
237m. KALLAY Ferenc: A pogány magyarok vallása. New York, 1971 (az 1861. évi kiadás utánnyomása).
238m. WINCHELL Alexander: Preadamites or a demonstration of the existence of men before Adam. Chicago. 1890.
239m. KÉZDY-VÁSARHELYI DE KÉZD Béla von: Lebt Attilas Blut noch weiter in europáischen Geschlechtern? Extr. du Recueil du 7e Congrés International des Sciences Généalogique et Héraldique, 1964.
240m. NIEL Fernand: Dolmens et menhirs. Paris, 1958.
241m. DIÓSZEGI Vilmos (szerk.): Az ősi magyar hitvilág. Budapest, 1971.
242m. WATERBOLK H. T.: Food production in prehistoric Europe. The spread oi farming. Science, Vol. 162, No 3858, December 6, 1968.
243m. GLOCK Th.: Stenographische Werte in der altungarischen Schrift, SA. von Korrespondenzblatt, amtl. Zeitschrift des kgl. Stenographiscben Landesamts zu Dresden, Nr. 7, 1916.
244m. NEMES VÁRADI imre: Mérlegen. Garfield, N.J.. 1969.
245m. HOOD M.S.F.: The Tartaria tablets. Scientific American, May 1968.
246m. CHAUVIRÉ Roger: Histoire de l'lrlande. Paris, 1949.
247m. Dictionnaire des communes. France métropolitaine, Algérie, départements d'outre-mer, territoires d'outre-mer. Paris, 1956.
248m. REANEY P. H.: The origin of English place-names. London. 1961.
249m. La Bretagne. Paris, 1934.
250m. BLOCH Raymond: The Etruscans London, 1958.
251m. THEVENOT Emilé: Histoire des Gaulois. Paris, 1949. Ugyan e munka bővített kiadása 1971-ből: 251m. bis.
252m. REISS Sámuel: The rise of words and their meanings. New York. 1950
253m. God's Commonwealths, British and American. By "The Roadbuilder" Toronto. 1928.
254m. RUDNAY Egyed: Attila trilógia. I-III k. Bruxelles, 1964-1966.
255m. Az ezeréves Magyarország. Budapest, 1940.
256m. BOURNIOUEL Camille: Irlande. S L 1955.
257m. GERMAIN Gábriel: Homere. Paris 1958.
258m. GILLIARD Charles: Histoire de Suisse Paris, 1949.
259m. HAWKES Jacquetta and Christopher Prehistoric Britain. London, 1958
260m. OEBTWIG Siegfríed: Elsüllyedt városok. Borzsák István fordítása. Budapest, 1965.
261m. BENDEFY László: A magyarság és Középkelet. Budapest, 1945.
262m. LINTON Ralpb: The tree of cluture New York, 1958.
263m. MERTZ Barbara: Temples, tombs and hieroglyphs. The story of Egyptoiogy New York, 1965.
264m. KŰR Géza: Etruszk-magyar nyelvrokonság. Warren, 1962.
265m. HURÉ Jean: Histoire de la Sicilie Paris, 1957.
266m. KÚR Géza: Amit az etruszkok beszélnek. Warren, 1964.
267m. LEVEEL Pierre: Histoire de la Touraine. Paris, 1956.
268m. BRADE-BIRKS S. Graham: Archaeology. London. 1953.
269m. HORVÁTH Ferenc (szerk.): Vas megye. Helytörténeti tanulmányok. Szombathely, 1958.
p align="justify">
Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete - Negyedik könyv, PDF akta