Magyarország a fegyverszünettől a trianoni békediktátumig - Útban Trianon felé (II.rész)

Magyarország trianoni megcsonkítását nem csupán a szerencsétlenül alakult történelmünk, hanem a magyar nép lelkiségében idegen hatásokra bekövetkezett változások, a több ezer éves hagyományoktól való eltávolodás, a legendás magyar erkölcs meggyengülése eredményezte. (Tormay Cecil)

A magyar haza a harácsolók markában

A trianoni területrablás nemcsak a pánszlávisták és a békekötő hatalmak bűne, jócskán kivette belőle részét a korabeli magyar vezetés is.
Magyarországon a háború miatti elégedetlenség az őszirózsás forradalomba torkollott. Az önhatalmúlag megalakult Magyar Nemzeti Tanács működésének utolsó napján 1918. október 31-én 16.30-kor Hermina úti villájában meggyilkolták gr. Tisza István miniszterelnököt. Fegyveres különítmény ismeretlen tagja a felesége és az unokahúga szemeláttára lőtte le.

Tisza István, a meggyilkolt magyar miniszterelnmök

Tisza „bűne" a népszerűsége és tisztessége mellett, hogy a Monarchia kormányában egyedül ő tiltakozott a háború ellen. A személye akadályozta volna gr. Károlyi Mihály miniszterelnökségét, aki tiszte első napján, 1918. november 1-jén jelentette be az (első) Magyar Köztársaság megalakulását

Tisza István dolgozószobája a Hermina úti villában

Az Károlyi-kormányban a legfontosabb posztokra kommunisták kerültek, bár voltak köztük tisztességes magyar emberek is.
Szmrecsányi György főispán a cseh megszállók elleni nemzetvédelemhez Esztergom, Komárom és Pozsony vármegyében önkénteseket toborzott, de felfegyverezni nem tudta őket, mert Károlyi jóváhagyásával, Pogány (Schwarz) József rendeletére a fegyver- és lőszerszállítmányt föltartóztatták. Fegyverek nélkül a szervezkedés hiábavalónak bizonyult.

← A Károlyi-kormány bemutatkozik : Linder Béla, Hock János, Károlyi Mihály

A háború véget ért. Leszerelő katonákkal tömött vonatok sorra érkeztek haza a frontról. Károlyi kommunista hadügyminisztere, Linder Béla kijelentése, hogy „Nem akarok több katonát látni, csak a kaszárnyákban!", a tömegek számára kedvező és rokonszenves volt. Kevesen vették észre, hogy a kommunisták előre eltervezett, jól átgondolt tervének részét képezte: Fegyveres védelem nélkül, idegenek kénye-kedvére átjátszani az országot.

Azóta idestova 100 év telt el. A rómaiak kitalálta „panem et circenses - kenyeret és cirkuszjátékokat" módszert hazánk, népünk vesztén munkálkodók az ország vezetőinek segedelmével minduntalan bevetik. Az un. rendszerváltás után örömujjongás közepette leszerelték a magyar honvédséget, de katonákat kellett küldeni Irakba, Afganisztánba – s küldtek. Amerika nehézfegyvereket telepítene hazánkba (szalagcímes közlemény a TV-ben). Vajon csak az elhagyott orosz bázisok helyére, esetleg az autópályák mentén létesítendő újakba? Ezzel párhuzamosan szokatlan, más országok által is irigyelt kedvezményeket (bérek, banki hitelek rendezése stb.) kapott a lakosság. A szigorúan ellenőrzött, felügyelt EU-s országokban, pl. Magyarországon a látszat ellenére felsőbb engedély nélkül ez aligha következhetett volna be. S itt a tragikomikus legújabb: A még életben levő kilencven év körüli világháborús hadiözvegyeknek és a hetven-nyolcvan év körüli hadiárváknak a minimálbér harminc százalékának megfelelő havi juttatást biztosít a kormány (napihír). Vajon fel lehet ezzel itatni a rég elsírt könnyeket? Esetleg új könnyeknek szánt zsebkendő lenne? Közben megy a hangos, minden gondolatot, szót elnyomó csinnadratta: egyik fesztivál, borkóstoló, falunap, színes kavalkád és még ki tudja mi minden a másik után..., csak gondolkodni ne lehessen, ne kelljen! A megélhetési menekültek meg jönnek, egyre jönnek... ; s akik nemzettestvéreinktől féltették a csonka hazát, épp azok várják epedve őket. Százezrével mennek el itthonról a fiatalok. Vajon visszajönnek-e a hívó szóra? Úgy tűnik, a régi Trianon roncsain új készülődik. Hova lesz, mivé lesz nemzetünk?

Mi történt még 1919-ben?
A Károlyi- kormány beleegyezésével a teljesen ép és sértetlen magyar hadsereg harc- és védelemképes részét leszerelték, szélnek eresztették, lehetetlenné téve az ország védelmét. Katonailag légüres tér jött létre Magyarországon. Ezt az intézkedést az Internacionálé is szentesítette, ha nem éppen a sugallatára történt!

Linder Béla felhívása – 1,5 millió katonát szereltetett le

A Károlyi kormány egy nappal a páduai fegyverszünet megkötése után, 1918. nov. 4-én, Belgrádban békét akart kötni d'Espery tábornokkal, a társult hatalmak balkáni hadseregének vezetőjével. Mivel egy hadsereg tábornokával nem lehet békét kötni, katonai egyezmény lett belőle, amit 1918. nov. 13-án éjjel ½ 12-kor írtak alá. Ebben a magyar kormány hozzájárult, hogy a szövetséges és a társult hatalmak (csehek, szerbek, románok) csapatai egy esetleges német támadás elhárítására előrenyomulhassanak a Maros-Szabadka-Pécs vonaláig. Ostoba lépés volt, mert egy nappal korábban, 1918. nov. 11-én már létrejött a román-német különbéke, és a 300 ezer fős német hadsereg kivonulóban volt Romániából.
Sajnos a román-német különbéke megkötése után Károlyi nem hatálytalaníttatta a „Belgrádi egyezmény"-t, ezért erre hivatkozva a franciák jóváhagyásával a román csapatok a kivonuló németek nyomán megszállták Erdélyt a Szatmár-Nagyvárad-Beszterce vonaláig. Károlyinak ez és az összes többi „tette", rendelkezése felért egy-egy hazaárulással, ennek ellenére a II. vh. után Rákosi franciaországi nagykövete lett. 1955 évi halála után a Kerepesi temetőben még mauzóleumot is kapott, napjainkban iskolák viselik a nevét.
A magyar kormánynak a fegyverszüneti egyezmény értelmében joga lett volna fegyverrel védekezni, de nem volt hadserege. Egyedül a Kratochwill vezette Székely Hadosztály állt ellen. Nem sokáig védhette Erdélyt, mert Kún Béla hatalomra kerülése után nem kapott utánpótlást. A román túlerővel szemben megadta magát. A Székely Hadosztály katonáit a románok kegyetlenül megkínozták, élve dobták őket a mozdonyok kazánjaiba, a fűrészmalmok kései közé; az erdélyi patakok vizét véresre festette a vér.

 ← Kratochwill Károly, vezérezredes, a Székely Hadosztály parancsnoka

A román hadsereg erdélyi előrenyomulásának szinte elfeledett oka, hogy a franciák Oroszországban milliárdokat ruháztak be, amit csak a szovjet megsemmisítése révén tudtak volna visszaszerezni. Clemenceau l918 októberében megbízta Foch marsallt, hogy a románok bevonásával készítse elő a szovjet elleni hadműveletet. Mivel Románia nem támadta meg a szovjetet, a franciáknak ki kellett üríteni az elfoglalt dél-orosz területeket, pl. Ogyesszát.
1919. III. 21-én Magyarországon Károlyi átadta a hatalmat a kommunistáknak. A Tanácsköztársaság megalakítását a szociáldemokrata Garbai Sándor és a kommunista Kun Béla hirdette ki. Ezzel elszabadult a pokol. Szamuely Tibor 1919. április 20-án Győrött tartott beszédében kertelés nélkül felvázolta mi vár az ellenszegülőkre, mi vár a magyarságra:

„A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani,. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát!"

A kommunisták mind a felső tízezernek, mind a középosztálynak, de a tisztességes dolgozó rétegeknek is hadat üzentek. A bőrkabátos Lenin-fiúk osztagai nemcsak a kommunista uralom ellen fellépőket, hanem számtalan józanul gondolkodó, szavát hallató, hazáját féltő magyar embert is legyilkoltak.

Cserny József a Lenin-fiúk parancsnoka

Mihelyst valamelyik városban a tanácsrendszer–elleni megmozdulásnak neszét vették, páncélvonatokon megjelentek a különítményesek, és válogatás nélkül ütlegelték, kínozták, ölték az embereket. Számos kommunistaellenes szervezkedést fojtottak vérbe.

A Tanácskormány terrorlegényei – börtönfelvétel

A románok saját javukra fordították a magyarországi kommunista uralmat: Elhitették a nagyhatalmakkal, Európa számára sokkal nagyobb veszélyt jelent egy kommunista Magyarország, mint a távoli szovjet.
Pedig a kommunisták ellen erőteljes fegyveres szervezkedéssel készülődött a magyar arisztokrácia, melléjük állt a vidéki magyarság javarésze. A kommunista megtorlás elől, a magyar arisztokrácia Bécsbe menekült. Ott hozták létre 1919. ápr. 12-én Gr. Bethlen István Szmrecsányi György és társai vezetésével a Tanácsköztársaság megbuktatására, a magyarországi kommunistaellenes szervezkedések egyesítésére, harcuk összehangolására az Antibolsevista Comité-t, az ABC-t. Sikeres ténykedésük egyike 1919. június l-én a dunántúli vasútvonalak megbénítása; egy hét múltán a vörösöknek visszaállították a közlekedést.

Báró Lehár Antal és gróf Bethlen István

 A szervezkedés fegyverek nélkül mit sem ért. Az ABC-nek sikerült kommunisták bécsi Bankgasse-i „magyar" követségéről a nemzet megmentésére megszerezni Európa bolsevizálására szánt 135 M. koronát, 150 E francia frankot és 70 E svájci frankot. Bruckban Sigray gróf, Szmrecsányi alispán és Pallavicini őrgróf parancsnokságával három katonai egységet szerveztek. E három főerővel indultak volna Nyugat-Magyarországra. Persze az osztrákok most sem tagadták meg önmagukat. Megszimatolván a magyar katonai szervezkedést még a magyar határ átlépése előtt osztrák rendőrosztagok tartóztatták fel a magyar fegyveres csapatokat. Schober, Bécs rendőrfőnöke, a későbbi osztrák kancellár parancsára elfogták őket, később kiszabadultak, de e végzetes késleltetés a vörösöknek kedvezett. Szamuely Rákosi vezetésével a Bruck felől várható magyar betörés megakadályozására a Vörös Őrség újabb ezredét vezényelte a nyugati határra
A dunántúli akcióparancsnok, Lehár vezérőrnagy, a kiváló és tapasztalt katona magyarországi menekültekből Grácban katonai csapatokat szervezett. Segítségére volt Ludwig Hülgerth Karinthia ezredese. A magyar csapatoknak sikerült a vörösöktől több dunántúli települést visszafoglalni. Lehár megakadályoztatta a letartóztatott vöröskatonák elleni bosszúálló túlkapásokat. (Pickner különítmény).

A nyugati határszélen Lehár csapatai komoly harcot indítottak a vörösök ellen. Szomor Aurél őrnagy vezetésével önálló, katonai karhatalom jött létre. Bozó Pál leszerelte a Vörös Őrséget. Vasban és Zalában lázadás tört ki. Muraszombatban megalakult a „Mura-köztársaság". Lehár katonai segítségnyújtása ellenére a Vörös Hadsereg leverte a megmozdulásokat. A vörös megtorlás elől menekülő fegyveresek csatlakoztak Lehár egységéhez.
A szegedi nép, amíg békén szánthatta a földjét jól elvolt a háborúval. 1918. okt. 31-én jjött a hír, vége a háborúnak, itt a szabadság. Sokan amerre mentek, a szent szabadság nevében bevertek minden ablakot. Egy pár ház, szénakazal is kigyulladt...
Néhány hét múltán a szegedi alsó határt megszállták a szerbek; a Tisza túloldaláról szerb ágyúk meredtek a városra. Érkeztek a gazdák. Sírva-ríva panaszkodtak, mezítláb jöttek, mert elvették a csizmájukat, rongyokban jöttek, mert elvették a ruhájukat, nem tudtak hazamenni, mert felgyújtották a házaikat...
A vörösterror elől elmenekült, majd hazaszökött emigránsok Szegeden alakították meg a Nemzeti Kormányt, itt kezdte Horthy a vörös hatalom elleni toborzást.
Sajnos a világ urai tudomást sem vettek a magyarság kommunistaellenes erőfeszítéseiről, magános, kétségbeesett harcairól. A békekonferencián a Magyarország testéből kihasított utódállamok tevőleges létrehozói könnyedén félrevezették a nagyhatalmak képviselőit, akiknek szándékukban sem állt tenni valamit is Magyarország megmentéséért.
Benes a londoni Times-nak nyilatkozott, hogy Budapesten kommunista uralom van, és Magyarország megszállása európai érdek. Ezzel a cseh megszállás legálissá vált. Majd 1918-ban, a békekötő hatalmakhoz intézett beadványában, hamisított népességi adatok alapján területet igényelt a cseheknek.
Bratianu román miniszterelnök kérésére engedélyezték, hogy Románia a Foch-terv végrehajtása helyett Magyarországot szállja meg. Sőt, az Ukrajnában harcoló nyugati intervenciósok helyzetének megnehezítésére a magyarországi kommunista kormány még a lemondása előtt megnyitotta Budapestet a román hadsereg előtt.
A szerbek megszállták a védtelenül hagyott Délvidéket, és berendezkedtek Baranyában.
A Tanácsköztársaság vezetői Kun Bélával az élen 1919. augusztus 1-jén a tanácskormány lemondása mellett döntöttek, s nagy hamarjában különvonattal Bécsbe menekültek. Véget ért a 133 napos rémálom, hogy átadja a helyét egy újabbnak: Magyarország a megalakuló utódállamok szabad prédája lett. Az egymást követő kérészéletű magyar kormányok gyengének bizonyultak az ország megmentésére.
Az utódállamok megalakulása
Wilson 1918. október 23-án ismerte el a rutén nép önállóságát. Erre Masaryk 1918. október 25-én írásos szerződést kötött néhány Amerikába kivándorolt ruténnal, akik a rutén nép nevében csatlakoztak a leendő Csehországhoz. Az Ungváron megalakult Rutén Nemzeti Tanács a Magyarországgal való unió mellett foglalt állást..., de Ungvár messze esett Párizstól.

1918. december 1-én Gyulafehérvárt, a magyarokat mellőzve a románok a szászokkal egyetemben kimondták a Romániához való csatlakozást.

A szerbek a magyarok részvétele nélkül kimondták a Délvidék Szerbiához való csatlakozását, amelyre a franciák áldásukat adták. 1918. december 21-én alakult meg Jugoszlávia, amit Wilson 1919. február 5-én ismert el. Ekkor megkapták Bácskát és Dél-Baranyát, és a horvátok megkérdezése nélkül Horvátországot.

A Muraköz megszerzése nehézségekkel járt, mivel soha nem tartozott Horvátországhoz. A szerbek megkísérelték elfoglalni, de a helyi vend lakosság elzavarta őket. Elismerték ugyan Magyarország jogát a Muraközre, de valószínűleg cseh kívánságra Tardieu, a békekonferencia elnöke a jegyzőkönyvet a szerbek javára meghamisította. Így került Muraköz a szerbekhez.

Fiumét 1918. október 29-én horvát csapatok szállták meg. A lakosság Olaszországhoz akart csatlakozni, de a szerbekhez csatolták őket. Csak 1920-ban, a Rapallói egyezmény után lett szabad királyi város, majd csatlakozott Olaszországhoz.

1919. július 19-én Ausztria kapta meg a magyar Őrvidéket, Burgenlandot. Masaryk Nyugat-Magyarországot szláv korridorrá akarta tenni, hogy egy esetleges másik háború esetén fel lehessen vonulni a németek ellen. E tervet elvetették. Ausztria kérte e terv saját javára való módosítását, így lett övék az Őrvidéket.

1918. október 30-án Túrócszentmártonban párszáz tót, minden felhatalmazás nélkül kimondta a magyar Felvidék csatlakozását Csehországhoz. Az olasz tisztek vezette cseh hadsereg rögvest elfoglalta a Felvidéket.

 ← A Stromfeld vezette magyar Vörös Hadsereg kassai bevonulása (1919. jún. 6.)

Stromfeld Aurél, k.u.k. tiszt, majd Károlyi honvédelmi államtitkára emlékirataiban bevallotta, „az ördöggel is cimborált volna, hogy megszabadítsa Magyarországot az idegen megszállástól", továbbá leírta azt a katonai koncepciót, amelynek vége Magyarország teljes felszabadítása lett volna: A Vörös Hadsereg által a csehektől visszafoglalja a Felvidéket, nyugat felé kiűzi a cseheket, utána keletre fordul a románok majd délre a szerbek ellen. E tervnek megvolt a valós alapja, a 12-14 magyar hadosztály és a székelyek, továbbá a csehek harc-undora, a románok közmondásos gyávasága, és a szerbeknek csak a legyőzöttekkel szemben erőfitogtatása.

← Stromfeld Aurél u.k. vezérkari tiszt, a TK vezérkari főnöke egy vasúti kocsiban berendezett irodájában

A szövetségesek felszólították a magyar kormányt ürítse ki a Stromfeld felszabadította Felvidéket, és a cseh, valamint a román és a szerb határszakaszon fegyvermentes övezetet hozzon létre. Sajnos az akkori kormány bízván a békekonferencia igazságos döntésében e kívánságokat maradéktalanul teljesítette. Stromfeld Aurél erre lemondott. Alig vonultak ki a magyarok a Felvidékről, bevonultak a csehek. A szerb és a román csapatok nemcsak a demarkációs sávot foglalták el, hanem mélyen benyomultak magyar területre.
A magyar kormány, hadserege nem lévén, nem tudta megvédeni az országot az idegen megszállástól. Így a katonai területrablást már csak politikailag kellett szentesíteni, erre volt jó a trianoni döntés.

← Bandholtz ezredes, a Budapestre bevonult angol katonai misszió parancsnoka zárolta a Magyar Nemzeti Múzeumot a román rablók elől (1919. okt.5.)

Törökországot éppúgy fel akarták darabolni, mint Magyarországot, de a török kormány az épen maradt hadseregét nem oszlatta fel, hanem Kemal Atatürk vezetésével a nagyhatalmak minden ellenkezése dacára megvédte az ország etnikai határait. Az 1920. augusztus 10-i békeszerződés nagy területeket csatolt le Törökországról, de ezek az ország központjától messze estek, és a lakosságuk sem volt török.
Az utódállamok, „a győzelem fogadott gyermekei", a letűnt uralom leghűségesebb kiszolgálói „azokat gyűlölik, akiknek ártottak" (Tacitus). Magyarországgal szembeni gyűlöletük rossz lelkiismeretükből fakad, s ez az érzés Trianon után sem hagyta el őket, sőt mindmáig tart.
A Tanácsköztársaság bukása után József főherceg vette át a kormányzást, ám le kellett mondania, mert az antant-hatalmak nem nézték jó szemmel egyetlen Habsburg politikai szereplését sem. Magyarországon kormány, kormányt követett: Peidl egyhetes kormányát a három hónapig működő Friedrich, majd a Huszár kormány váltotta fel. A román csapatok kivonulása után 1919. december 1-én megalakult Huszár kormány kapta meg a békeparancs átvételére, nem pedig a megtárgyalására idéző levelet.
A Friedrich-kormány idején Horthy Miklós fővezér, majd 1920. március 1-jén Magyarország kormányzója lett.

← Horthy Miklós fővezér fogadása a Gellért szálló előtt

A magyar politikai körök javarésze a határozott, kiváló politikai adottságokkal megáldott királyhű báró Lehár Antal ezredest alkalmasabb tartotta a fővezérségre, s talán a kormányzóságra is, mint a tétován megfontolt Horthyt. Lehár egyik balszerencséjére Horthy Miklós az adriai flotta Horvátországnak történő átadása ügyében éppen akkor járt Bécsben, pontosabban József főherceg és IV. Károly király tárgyalószobája előtt, amikor Magyarország fővezérének személyét vitatták. József főherceg a folyosóról behívta Horthyt, .....és kinevezték. Horthy esküt tett a királynak, hogy mind a magyar, mind a horvát trónt visszaszerzi. (Egyiket sem teljesítette.) Lehár Antal (Lehár Ferenc zeneszerző öccse) a Friedrich-kormány hadügyminisztériumában „Nyugat-Magyarország katonai parancsnoka" lett.
Clemenceau 1919. május 1-én egyszerre hívta meg a béketárgyalásokra Ausztria és Magyarország képviselőit. Csak az osztrákok tudtak elmenni, mert Magyarországról az osztrákok a kommunista uralom miatt nem engedték tovább a békeküldöttséget szállító szerelvényt. Így Ausztria előnyösebb helyzetből tárgyalhatott, és méltányosabb békekötésben is részesült. Az 1919. szeptember 10-én Saint Germaine-i békeszerződés biztosította Ausztria függetlenségét.
A béketárgyalások alatt törvényessé vált az igazság elferdítése és a gyűlölet felkorbácsolása. A kis, társult államok egymással vetekedtek a magyar területek megszerzéséért, és nem átallottak tisztességtelenebbnél tisztességtelenebb eszközöket felhasználni.

← A világ urai: Lloyd George angol miniszterelnök, Vittorio Orlando olasz kormányfő, Georges Clémenceau francia miniszterelnök és Woodrow Wilson amerikai elnök

A trianoni béketárgyalás rosszindulatú és gonoszul szánalmas színjáték volt. Ezt alátámasztja, hogy meg sem hallgatták a magyar érveket, meg sem nézték Apponyi Albert küldöttsége által átadott dokumentumokat, hiszen aláásta volna Magyarország előre eldöntött halálos ítéletét.

Az előre eldöntött tény mellett szól, hogy 1917. VI. 28-30-án, jóval a háború vége előtt a Szabadkőműves Kongresszus megrajzolta Magyarország új határait. Eduard Benes. a cseh szabadkőműves nagypáholy nagymestere itt is latba vetette minden befolyását, hogy országa, a jövendő Csehszlovákia határait az elképzelése alapján jelöljék ki. Így is történt. A határkijelölés ugyanaz volt 1917.VI. 28-30-i kongresszuson, változatlan maradt a szabadkőmüvesek 1919. XII.2-i Temps-i kongresszusán, és ezt juttatták érvényre 1920. június 4-én Trianonban.

Apponyi Albert a béketárgyaláson

Gr. Apponyi Albert a trianoni döntnököknek hiteles dokumentumok alapján hasztalan próbálta hazánk jogos igazát észérvekkel bebizonyítani. Az emberi butaság és a tájékozatlanság, a könyörtelenség és a rosszindulat, s azóta kiderült, hogy az önös érdek az ítészek agyát betonfallal vette körül, amelyet nemhogy ledönteni, de még megkörnyékezni sem lehetett.

1920. június 4-én délután fél négykor Franciaországban, a Kis-Trianon palotában a Magyarország megcsonkítását jelentő, az I. világháborút lezáró békediktátumot Drasche Lázár Ervin kíséretében, a sorshúzás alapján kijelölt Lénárd Ágoston kultuszminiszter írta alá.

Felhasznált irodalom

Badiny Jós Ferenc: Trianon és a harmadik világháború. Ősi Gyökér. Buenos Aires, 1984.
Daruvár, de Yves: Trianon. 1920. június 4. - A feldarabolt Magyarország. Balogh J. Kiadása, Svájc, Luzern
Familienlexikon, Isis Verlag, Chur-Schweiz, 1992. 1-5. k.
Petit Larousse en coleurs, Librarie Larousse, Paris 1980.
Pethő Sándor: Világostól Trianonig. Bp. 1925. Enciklopédia R-t. kiadása
Pozzi, Henri: századunk bűnösei. Dr. Marjai Frigyes kiadása. 1936.
Raffay Ernő: Trianon titkai, avagy hogyan bántak el országunkkal, Tornado Danenija Kvk. Bp. 1990.
Révai Nagylexikona, 1-20. kötet. 1911-1927. Révai Kvk. Bp.
1921. XXXIII. törvénycikk =...az 1920. évi június 4. napján Trianonban kötött békeszerződés becikkelyezése. (Országos Törvénytár, 1921. júl. 31.)
A világháború története, Franklin Kvk. (1927?)

Forrás: http://martonveronika.blog.hu/

Folytatás: A Fruska gora-i sárkánygyík és a migránsok - A föld népe pedig marad, III. rész →