Mottók:

Részlet a könyvből:

A mai kronológiánk vitatóinak zászlóvivője a német származású Heribert Illig, aki a „kitalált középkor" nevet adta tézisének, amiben azt próbálja bizonyítani, hogy a kora középkor 614-től 911-ig tartó idő-szakát utólag tették be az időszámításokba,[1] és egyúttal valamennyibe.

Óriási felzúdulást keltő elmélete többnyire elutasításra talált az érintett tudományok képviselői által. Az ellenérzés egyik, és talán legfontosabb oka Illig problémamegoldása, amely szerint a kérdéses időszakot, azaz 297 évet, egyszerűen ki kell törölni az időskálából az ott történt eseményekkel együtt.

Az időszámításokban a nevezett korban valóban fennálló ellentmondások és forráshiányok ellenére, a szakértők túlnyomó többsége képtelenségnek tartja a gondolatot. Egyrészt a 297 év betoldásának nyom nélküli elvégzését tartják lehetetlennek, másrészt a törlendő korban több esemény valós bizonyítékkal rendelkezik. Ide illik ez a történelemórai epizód: Láthatóan felkészületlen diák toporog a tanári katedra előtt. - Mondd el, mit tudsz a kora középkor Európájáról. – kérdezi a tanár. - A kora középkor a...az európai... Tanár úr! – nyögte ki végül a diák - Erről én, szinte semmit nem tudok... - Ez az! – kiáltott fel segítőkészen a tanár – Tökéletesen megfogtad a kor lényegét. Szaladj a helyedre. Jeles!

Az adott korról igen szerény ismeretanyaggal rendelkezik a história a korábbi korszakokhoz képest. A tanárnak nehéz egy visszaadható anyag felépítése, a tanulók zömének pedig egy egészséges felelet jelent gondot. Így talán sokan egyet is értenének Illiggel, hogy jobb lenne az egészet kihagyni a tananyagból. Ha Illig elmélete csak az információhiányra épülne, aligha állna meg. Majd háromszáz év észrevétlen beszúrását feltételező elméletet könyv-piaci kacsának lehetne minősíteni, de az 1582-es naptárreform is felszínre hozott egy rendellenességet, amelyet az akadémiai tudomány a „naptárreform körüli anomáliának" nevez, amiről később lesz szó. [2] A probléma két irányból kapott igazolása más megoldás keresésére ösztönzött.

Az összeesküvés-elméletet, vagyis az utólagos és szándékos naptárhamisítást továbbra sem tartottam a probléma elfogadható magyarázatának. Az elmélet részletesebb tanulmányozása után lassan kialakult egy megérzésre támaszkodó gondolat, amely szerint a mai időszámításunk nem a Krisztus születése utáni, hanem egy másik időszámítás, ami valamilyen tévedés vagy félreértés miatt terjedt el a keresztény Európában. [45] Az ötlet igazolásához olyan történelmi adatokat, forrásokat, jelenségeket kellett keresni, amelyekre a hivatalosan elfogadott történelemírás nem talál elfogadható magyarázatot. A középkori magyar krónikák - a hivatalostól jelentősen eltérő évszámaival - szinte azonnal előtérbe kerültek.

Az azokban fellelhető évszámokból sorban kivonva a szóba jöhető időszámítások kezdő évszámait, egy érdekes egyezés található.

Kézai Simon A hunok és magyarok viselt dolgai című krónikájában a hunok bejövetelét a Kárpát-medencébe 700-ra teszi. Az egykori pártus birodalom időszámításának kezdő évszámát, 247-t kivonva 453 a különbség, ami pontosan Attila halálának éve a Jézus születése szerinti idő-számításban. A szóban forgó időskálát a birodalom első királyáról, I. Arszakról nevezték el és ma arszakida időszámítás a neve. [3] Az elképzelés szerint Kézai Simon krónikájának évszámai az arszakida időszámításban íródtak, és a további vizsgálódás ebben az irányban folytatódott.

Az időszámítás magyar neve, az „Urunk megtestesülésének esztendejében" kifejezés adott egy újabb támpontot. A magyar nyelvben az úr szónak több jelentése van, egyrészt úr vagy uralkodó, másrészt az Úristent is jelenti. Ezt egy másik nyelvre történő áttételkor félre lehet érteni. Az etimológiai szótár szerint az úr szó eredeti formája uru volt, ami „fejedelmet", „uralkodót" jelentett, és a honfoglalás korában még valószínűleg csak a törzsfők (vezérek), illetve később a király és a hercegek megszólítása volt, akárcsak a kizárólag a fejedelemnőnek, királynénak járó asszony cím.

Az úr szóból származik többek között az ország kifejezés is, ami eredetileg uruszág.[46] Az úr lehet, hogy elvezet az időszámítás nevéig: Úr – uradalom – úrság - uruszág (ország) – Arszak – arszakida. Az úr kifejezést honfoglalás előtti ótörök vagy iráni eredetűnek tartják, amivel egy másik szál is kapcsolódik a mai Türkmenisztán és Irán területén létezett pártus birodalomhoz. Az Úr elnevezés többértelműsége lehet a 'kitalált középkor' elméletének és a sötét középkornak egyik titka, ami egy nem szándékos, a történelemben azonban homályos korszakot létrehozó tévedéshez vezetett. Ahol az időszámítás eredete a különböző népek közötti többszörös átadás-átvétel során homályba vész, és a nevét egy többértelmű szó miatt félreértik, ez elképzelhető.

Ezen a ponton annak a lehetőségét kellett megvizsgálni, hogy az arszakida időszámítás elterjedhetett-e a kora középkor keresztény területein Krisztus születése szerinti időszámításként. A magyar-pártus kapcsolatokra bőségesen található mind írott történelmi, mind régészeti forrásanyag.[6] Így az elterjedése bekövetkezhetett oly módon, hogy valamelyik Kárpát-medencébe bevonuló nép magával hozta a pártusok időszámítását, amit az itt élő népesség hitéletében jelen lévő keleti keresztény elemek és az elnevezése miatt, Jézus születésétől számított időskálának vélt.

Szándékosan nem nevezem meg az Árpádokat, annak ellenére, hogy a történéseket a 895-ös honfoglalásuk köré fűzöm. Azt a lehetőséget is fenn kell tartani, hogy az időszámítás már korábban bekerült ide a hunok (avarok) közvetítésével.[7]. A fantomkor létrejöttének folyamatát ez a körülmény nem befolyásolja. [8] Meglepő élmény volt, ahogyan maguktól ugrottak helyre az időszámításban és történelemben meglévő tisztázatlan, homályos események, időpontok.

A Julián-naptár bevezetési évének csillagászati eseményei a forrásoknak megfelelően kerülnek a helyükre. A fantomévek szinte automatikusan kerülnek be az érintett időszámításokba, és maradnak ki például az iszlám, a kopt és az etióp időszámításból, mindenféle összeesküvés-elmélet nélkül.

Kijelenthetem a következőket: A „kitalált középkor" tézise valós alapokon nyugszik, és az időszámításunk fiktív, meg nem történt éveket tartalmaz. Amikor e sorokat írom, a hivatalosan 2009. július 25-én, állítom, hogy az Úrnak 2009. esztendejében járunk, és július hónapjának 25. napját írjuk, és egyetlen évet sem kell kivenni az időszámításunkból. A Jézus Krisztus születése szerinti időszámítás pedig soha nem terjedt el, és sehol nem vezették be. A következő oldalakon megpróbálom igazolni azt a gondolatot, hogy ez az időszámítás, amiben a világunk gondolkodik, számszerűen egyezik ugyan, de valójában egy másik időszámítás, ami egy, ma már magyarnak számító kifejezés kettős jelentésének félreértelmezése miatt terjedt el és ma úgy ismerik, hogy az „arszakida időszámítás".

A könyvben a következőket kell bizonyítani, illetve vizsgálni:

1. Elterjedhetett-e a pártusok időszámítása a kora középkorban, Európa keresztény területein, Jézus születése szerinti időszámításként?

2. Létrejöhetett-e benne a „kitalált középkor" elméletében leírt kérdéses korszak, és hogyan?

3. Található-e bizonyíték arra, hogy a mai időszámításunk valóban az egykori pártus birodalom időszámítása?

Remélem, Önök is részesei lesznek azoknak a meglepő szellemi élményeknek, amelyek az elmélet kialakítása és a könyv megírása során értek

Rövid kivonat a könyv tartalmából:

A Julián naptár bevezetésétől a Gergely naptár bevezetéséig az évhosszak eltérése miatt a napéjegyenlőség március 21.-ről március 11.-re csúszott vissza. Gergely pápa, tíz nap kiha-gyásával, és a százzal osztható szökőévek elhagyásával, kijavította a naptárat.

Ez rendben is volna, de egy nap eltérés 128 év alatt jön össze. A tíz nap eltérés 1280 év alatt gyűlt össze. A két naptárreform között viszont 1627 év telt el.

Honnan került elő több mint 340 évnyi többlet?

Ez a többlet lenne a kitalált középkor elméletének egyik alapja. A csillagászati programok szintén a probléma meglétét igazolják, mivel a régi dokumentumok által jelzett és a kiszámolt napéjegyenlőségi helyek nem egyeznek. Az eddigi szerzők 2-300 évnyi fantomkort tételeznek fel, amit szerintük utólag, szándékosan illesztettek be az időskálákba, 614-911 közé.

A kora középkor e szakaszáról valóban rendkívül gyér az ismeretanyagunk. Mintha Európában erre a két-háromszáz évre generációk butultak volna el. Elfelejtettek írni, építkezni, majd a 900-as évek után úgy folytatják, mintha mi sem történt volna. Pedig Róma bukása nem egy világégéssel egybekötött pusztulás volt, ahol minden kultúra elporladt. Egyszerűen csak hatalmát vesztette, még a hatalmi jelvényeket is átküldték Bizáncba. Kifosztották ugyan, de a tudás megmaradt, lehet hogy egy rövid ideig kevésbé virágzott, de nem kellett mindent újra kitalálni, mint ahogyan a sötét kora középkor történelme sejteti velünk.

Az észrevétlenül maradt, szándékos beszúrás azért sem valószínű, mivel több időszámítás létezett, szinte valamennyi jelentős államalakulatnak volt, és ezeket a különböző államok, hatalmak mindegyike nyilvántartotta, jegyezte és viszonyította, a kapcsolatok, az adók, a hadi és egyéb események miatt. Itt nem lett volna esélye annak, hogy valaki csendben ide-oda beszúrjon két-háromszáz évet. Az ellenlábas hatalom azonnal feljegyezte volna, és nyoma lenne valahol. De ilyenről nem tudunk. A mai időszámítás is inkább háttérbe szorította a többit és terjedt el, nem pedig bevezetés által lett elfogadva. Sok korabeli időszámítást a mai napig jegyeznek, vezetnek.

Egy használatban lévő, és valamennyi keresztény nagyhatalom (a német-római, a magyar, a bizánci, a kijevi és a többiek) által ismert, jegyzett, figyelemmel kísért időszámítás, félreértésből adódó, széleskörű elterjedése viszont nagyon is valószínű.

Ez az időszámítás, amit egy idő után „ab incarnatione Domini" címmel ruháztak fel, és amit magyarra az „Úr megtestesülésének" alakban fordítanak, ma pedig polgári időszámításnak neveznek.

A magyar krónikák adataira, történelmi és régészeti tényekre alapozva a következőt állítom:

A mai időszámításunk azonos az egykori pártus birodalom arszakida időszámításával, amely a Krisztus születése szerinti i.e. 247-ben indult I. Arszak uralomra kerülésével.

A pártus-magyar kapcsolatra több igazolást találtak, például a harcmodor, az öltözködés és az eszközök, a hét törzs vagy család, és maga a pártus név is magyar hangzású.

Az arszakida időszámítást valamelyik keletről bevonuló, pártusokkal rokon lovasnomád nép hozta magával a Kárpát medencébe, és feltehetőleg rovásírás egyik változatával jegyezték. A hódítók igen aktív fellépése során ismertté válik a Európa keresztény területein. A diplomáciai kapcsolatok és egyéb szerződések irataival szinkronizálják a többi időskálával, azaz megállapítják az egyidejűségét.

Neve a birodalom, ország, uradalom, időszámítása, vagy ha I. Arszak úrrá válásának tényét vették alapul, akkor az Úr, Úrnak időszámítása lehetett (úr - uradalom - úrság – ország – Arszak, vagy úr- uraság). Vagy félreértik a nevét és tévedésből az uradalom, ország (Anno Regnum) helyett az Úr időszámításának (Anno Domini) fordítják, vagy a behozó nép is „Úr esztendejének"nevezték.

A kor bonyolult időszámításai között a praktikus, egyszerűen követhető és rokonszenves nevű időszámítás széles körben elterjed. A neve miatt Krisztus születése szerinti időszámításnak vélik.

A magyarság kereszténységre történő áttérítése során a régi rovásírásos leiratokat megsemmisítik, a rovásírást pedig betiltják. Elfelejtődik honnan ered és maga az elterjedés folyamata is lassan, száz-kétszáz év alatt történik.

A XI.- XIV. század során megkeresték Jézus születését a Justinianus korában megszakadt római időszámításban, de a félreértés miatt 247 évvel korábbra teszik. A megszakadt római kor miatt a 900 utáni éveket nem tudják korban visszadatálni, azok ott maradnak a helyükön. Az 550-es és a 900-as közé 247 fiktív év kerül be. A nyomravezető évszám Kézai krónikájában található, aki a hunok bejövetelét teszi 700-ra, de ez Attila halálának éve.

A helyes időszámításban (a továbbiakban Úr időszámításának nevezve) a rómaiak kora 247 évvel előbbre kerül, így az i.sz. 476-os Róma bukásának éve Úr. 723 lesz.

A hátracsúsztatás műveletével a 247 évnyi fantomkor bekerül azokba az időszámításokba, amelyek első évét hipotetikusan, utólag állapítják meg (bizánci, zsidó, keresztény) Azok, amelyek valós első számú évvel rendelkeznek, érintetlenek maradnak. Az egyik kivétel az akkor még nagyon szűk körben ismert iszlám időszámítás, ami a maradt 622-es induló évszámon, de még bőven benne van a római korban., de ilyenek még a kopt és az etióp éra.

A Julián naptár Úr. 203-ban lett bevezetve. A január elsejei újhold talán pontosabb, mint jelenlegi i.e. 45-ben. A napéjegyenlőség időpontja Úr. 203. évében március 21.-én 21:45 –kor van. Julius Caesar halálának időpontja: Úr. 204. március 15.

Kálti Márk Képes Krónikájának évszámait Kézaitól veszi át. A krónikában Attila halálát a 700-as évszámból származtatják, és 445-re módosítják, a 872-es magyarok bejövetelét pedig 677-re. Az indictio ciklusok számai, a 247-es és a 172-es számok ismétlődnek (872-700=172).

Attila halálának írt, a 700. és 445. évek indictio cikluson belüli sorszáma ugyanaz: INDICTIONE XIII. A magyarok bejövetelének tartott 872. és 677. évek indictio cikluson belüli sorszáma pedig: INDICTIONE V. Ez azt mutatja, hogy valakik észrevették, hogy ezek az évszámok nem a Krisztusi éra évszámai, ezért megpróbálták visszadátumozni az éveket, ami sajnos a Kálti krónika hitelességének rovására ment. Rendkívül érdekes és fontos találkozási pont, László Gyula „kettős honfoglalás" elméletének i.sz. 670-re jelzett griffes-indás első honfoglalásának kezdeti időpontja.

Nagyon érdekes az i.sz. 420-453 és az Úr. 670-700 közötti korok párhuzama. Mindkettő Attila halálával ér véget, és mindkettő egy nép Kárpát-medencébe történő bevonulásával kezdődik. A hunokról, és az avarokról van szó.

László Gyula a következőket írja: 670 körül eddigitől különböző kultúrájú nép áramlik a Kárpát-medencébe, akik magyar helyneveket adnak szállásainak.

Az e korból talált temetők rendkívül nagy lélekszámúak, gyakran több száz, néha ezernél is több sír található egy-egy temetőben, szemben Árpád magyarjainak 10-15-ös lélekszámú temetőivel.

Ez a tény egy olyan, a történelmi iratokban nyomtalan, népvándorlási hullám régészeti bizonyítéka, ami sokszorosan meghaladja a történelemben határozott nyomot hagyó magyar honfoglalás méretét.

A magyarázata pedig az, hogy ez a népvándorlási hullám azonos a hunok i.sz. 420 körüli, méretében a Római Birodalmat is megrendítő, bevonulásával a Kárpát-medencébe.

László Gyula leírja azt is, hogy az i.sz. 420 utáni fejedelmi sírokat megtalálták ugyan, de a közemberek sírjait nem, amit a temetkezési szokásokkal, illetve a rövid 20-30 éves ittléttel próbálnak magyarázni. Egyrészt, ez egy emberöltőnyi idő, ennyi idő alatt a fele lakosságnak ki kellett cserélődnie. Másrészt, ha a hamvasztás után urnasírokba temetkeztek, akkor ezeknek is nyomai lennének.

Priszkosz rétor írja, hogy Attila egy faluból nősül, egy helyi vezető lányát veszi el. Később egy letelepedett göröggel találkozik, akinek hun felesége és gyerekei vannak. Vagyis az ekkor itt élt nép hosszabb, vagy állandó tartózkodásra rendezkedett be. Szintén Priszkosz rétor leírásából tudjuk, hogy Attila megtiltotta hunjainak a kereskedelmet Bizánccal, aminek régészeti bizonyítéka a bizánci érmék szinte teljes hiánya e sírokból. Véleményem szerint a hun közemberek sírjai ott vannak a 670-es évek utáni régészeti leletekben.

Az Úr időszámításában a római érát megszakító Justinianus császár 812-ben hal meg. A magyarok honfoglalása viszont marad 896-on. Ebben az időszakban kellene rendbe tenni az európai történelmet, amit valamikor a XI - XIV. század során körülbelül 350 évre húztak szét.

Nem biztos, hogy törölni kell a történelem fiktív szakaszába tartozó eseményeket. Lehet, hogy csak össze kell nyomni a 350 évet 100 évre, és a lelet- és forrásanyag egy ideális mennyiségűvé válik. A honfoglalástól kezdve a kronológiánk többé-kevésbé rendben van. Feltételezem, hogy a fantomkor egyúttal rátolta a római kort, az őt megelőző korokra, és nem az egész történelem csúszik. A csillagászati jelenségek azonosítása segíthet ebben.

Az összeesküvés elmélet végül is abban a formában megállhat, hogy később rájöhettek az időszámítás hibájára, de vagy a kijavítása esett kútba, vagy a bevezetésének kudarcától féltek, ezért elhallgatták és eltüntették a nyomait. Véleményem szerint először Gergely pápa naptári reformjának előkészítői döbbentek rá, hogy valakik, valamikor elrontottak valamit, ha nem is szándékosan, és ez nem az, aminek hiszik. Ezt mutatja a rovásírásos emlékek későbbi szisztematikus üldözése, eltüntetése. Arra nem számítottak, a tudomány fejlődésével nyomára akadnak a hibának, és mindig marad valamennyi forrás, ami segít felfedni a titkot.

Egy igazán komoly bizonyíték lenne az elmélet igazolására, ha az arszakidák időszámításának egy adott évszámához köthető csillagászati eseményt, a mai, polgári időszámítás szerint ugyanabban az évben azonosíthatnánk be, találnánk meg.