Gyógynövényként a zöld burkot sőt magát a termést is használják, gyógyteát legtöbbször a levélből készítünk.
A dió termésében számos vitamin és ásványi só található: magnézium, foszfor, vas, kálcium, cink, B9, B6, E és A vitamin.

Hagyományos felhasználása:
tonizáló, stimuláló, emésztést elősegítő és salaktalanító. Ezért ajánlják angolkórra, nyirokrendszeri betegségekre, tüdő- és csonttbc-re. Jól megfigyelhető hatása van az emésztőrendszerre és az izomzatra. Vértisztító, serkenti a máj tevékenységét és a vérkeringést. Antibiotikus hatása régóta ismert a népgyógyászatban. Vidéken a lépfenét is kúrálták vele .Cukorbetegséget is kezelnek vele, mert szabályozza az anyagcserét, csökkenti a vércukrot, enyhíti a szomjúság érzetet, csökkenti a vizelések számát és megakadályozza a szövődmények kialakulását. A cukorbetegségre hajlamos egyéneknél az omega-3 fokozott bevitele javíthatja az inzulinképződést, így csökkentve a cukorbetegség kockázatát. Ezen okból kifolyólag cukorbetegek is fogyasszák bátran. A levelek összehúzó hatásúak, ezért enyhe hasmenésre és gyomorhurutra használják. Külsőleg: nőgyógyászati problémákra (fehérfolyás, méhgyulladás), ekcémára, tejallergiára, korpára és hajhullásra, visszérsebekre, szemhéj duzzanatra, szürke hályogra, mandulagyulladásra és fekélyes sebekre használják. Angliában fejtetű és atka ellen használták megelőzésre. Orrpolip esetén az orrba felszívott diólevél tea hatásos.

DIÓLEVÉL:

Binet francia professzor 1961-ben így írt a Biológialeckék egy parkban c. művében: “Érdekes, a bakteriológia, a növényi kémia, a gyógyszerek, a kemoterápia vagy az antibiotikumok nem érik el azt az antimikrobiális aktivitást, amit a diólevél. A diólevelet elfelejtették. Miért?”

A diólevél a gyógyító anyagok raktára, ezért sajnos sok természetgyógyász nem is foglalkozik a diófa egyéb részeivel mint természetes gyógyszerekkel.

Mire használhatjuk a diófalevelet?

Külsőleg borogatásként a diólevél-főzetet, hasonlóan a hagymához, ekcéma, fagyás, égés, napégés, zúzódások, ínszalag megnyúlás, kötőszöveti gyengeség kezelésére, ízületi fájdalmak enyhítésére, ütésből eredő véraláfutások eloszlatására, pattanásokra, kelésekre, továbbá korpás fejbőrre használják. Segít a kiütések, az élelmiszerallergiából eredő bőrkiütések, csalánkiütés megszüntetésében. Jól alkalmazható fagyási sérüléseknél de a fizikailag fáradt lábra is kiváló, mind e mellett az ekcémát és egyéb bőrbetegségeket is jól gyógyítja.

Diólevél-tea többféleképpen készíthető. A különböző receptekben általában a száraz diólevél súly szerinti mennyiségét adják meg. Ha friss, zöld levelet használunk, nyugodtan vegyük a négyszeresét. Bár a diólevél-főzet alkalmazásának módja sokféle lehet, – tea, főzet, oldat, fürdő, borogatás, szájvíz, gargalizálószer, beöntő vagy hüvelyöblítő, kenőcs, stb. – mindnek az alapja a diólevél hatóanyagainak főzéssel, áztatással való kinyerése. Az egyes receptek eltérhetnek.

Egy egyszerű diólevéltea-recept: Apróra vágott száraz diólevélből 1 jól púpozott teáskanállal egy bögre forró vízhez öntünk, állni hagyjuk, leszűrjük. A recepthez saját tapasztalat alapján hozzátehetem, hogy a zöld diólevelet nem kell összevágni, 0,5 l vízhez 4 közepes levél adható, levélkékre bontva. Rövid ideig kell forralni, és amikor már enyhe vagy ízlés szerinti színe van, leszűrve iható. Kellemes dióillatú.

Egy francia recept szerint se kell a diólevél súlyának megmérésével bajlódni. Dióteának 1 liter forrásban lévő vízhez egy maréknyi friss vagy száraz levelet adjunk, és főzzük 15 percig. A legkülönbözőbb betegségek esetén egyaránt naponta legalább három csészényit igyunk.

Végül nem tea ugyan, de ajánlanak gyógyhatású, tonizáló dióbort is. Úgy készül, hogy 50 g friss diólevelet 8 napig áztatnak 1 l borban. Akinek kifejezetten tonizálásra van szüksége, minden étkezés előtt vegyen magához egy likőröspohárnyit. Ugyanezt egy olasz természetgyógyász-ajánlás úgy fogalmazza meg, hogy 3 gramm száraz diólevelet 1 dl fehér borban 10 napig kell áztatni, és étkezés után egy kávéskanálnyi szükséges.

DIÓKOPÁCS

A diókopács főzetét bél- és gyomorhurut esetén javasolják. A diókopácsot diószüretkor, szeptember táján kell gyűjteni. Ehhez érdemes kesztyűt húzni, mert lemoshatatlanul sötétbarnára színezi a kéz bőrét. A gyűjtött kopácsot jól szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell szárítani, de a már megromlott, penészes részeket előtte és közben el kell távolítani.

Amikor potyognak a diók a fáról, a zöld burkot amiben megszületik a dió héjastól, simán összegereblyéztük eddig és hagytuk elszáradni, kidobtuk. Hát ezentúl aki nem tudta, hogy ez is gyógynövény, ne dobja el, hanem gyűjtse össze. Értékes anyagokat hagyhatunk odaveszni!

A diókopácsban a diófa hatóanyagai nagyon töményen megtalálhatóak, de flavonoidokban különösen gazdag. Egy szlovéniai vizsgálat 12-féle flavonoid jelentős mennyiségét találta meg a dió zöld, vastag ruhájában, mely a barna héj körül található. Megéréskor kinyílik és a földre hullik belőle a dió, vagy együtt esnek le a fáról. Ilyenkor kifejthető a kopácsból a csonthéjas csemege. Az újabb vizsgálatok tehát igazolják a népi tapasztalatokat, és azokra magyarázatul szolgálnak.

A diókopács külsőleg és belsőleg egyaránt hatékony a sebek begyógyításában.
A diónak csak a zöld burkát használhatjuk gyógyászati célra, mert a feketén begyűjtött burokmaradvány már veszít értékes beltartalmából. Már nincs C-vitamin tartalma, ami a zöld kopácsban bőven van. Csersavtartalma is lecsökken.

Ha  jobb minőségű alapanyagot szeretnénk házi patikánk számára, akkor már az érés előtti állapotú diókról is lefejthetjük késsel, körbevágva, augusztus és szeptember hónapokban.

A feketedő és a romló foltokat viszont vágjuk ki és azokat ne használjuk fel. Vékony rétegben terítsük ki a napon, vagy jól szellőző helyen szétterítve szárítsuk. Szárító berendezést, kemencét is használhatunk, de a hőfok 40 celsius foknál ne legyen nagyobb, a kopács C-vitaminja ne vesszen el. Érdemes kesztyűt húzni, mert sötétbarnára színezi a kéz bőrét és nem lehet lemosni. A már megromlott, penészes részeket előtte el kell távolítani, azt ne szárítsuk meg.

A diókopács juglont és hidrojuglon glikozidokat tartalmaz.
A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javasolják, e mellett rendkívül hatékony száraz köhögés elleni szer.
Külsőleg bőrfertőtlenítés és hajhullás kezelésére használható.
Az intenzív barna színeződésért, színezésért a festékanyagok mellett a juglon felelős. A kezet, a hajat, a gyapjúszövetet egyaránt megfesti. A kézről csak több hét elteltével, a felső hámréteg lekopásával tűnik el.

A juglon az emberi szervezetet nem károsítja. Sőt, gyógyhatású az emberre, mert egy sor betegséget okozó baktériumra és gombára mérgező.

Tisztán, keserűn ihatjuk a diókopács-főzetet. Három-négy evőkanálnyi zöld dióburkot fél liter forró vízbe teszünk, egy percig főzzük, és állni hagyjuk két óráig. Lehűlés után szűrjük le. Általános erősítőszer, és gyógyítja a szájüreg és a torok betegségeit és köhögésre is kiváló. A főzet a begyulladt torok és mandula gargalizálására is jó. Szájvízként is ajánlják, a fogíny kezelésére, összehúzó hatása miatt.

A dióburok gyógyhatását már Hippokratesz is ismerte és ismertette, gyomor- és bélbetegségek ellen dióburok-főzetet alkalmazott. A dióburok-főzet, mint a gyomor- és bélhurut gyógyszere. Szárított, pörkölt diókopácsot használtak a vizelés megkönnyítésére. Egy egészen kis mennyiség elég belőle. Német népi megfigyelés szerint tejallergia, élelmiszerallergia esetén előálló kiütések elmulasztása során nem mondhatunk le a (diólevél-teával kevert) diókopács-főzetes borogatásról. Ekcéma vagy túlzott lábizzadás esetén a svédek diókopács-főzetes lábfürdőt ajánlanak. Ótvar ellen pedig kopácsfőzetes hajmosást. A túlzott, megmagyarázhatatlan lábizzadás hátterében is gyakran gombafertőzés áll, ezért indokolt a svéd ajánlás. Csak egyre kell ügyelni a dióburok-kúra során: Nemcsak bőrünket, de ruhánkat, ágyneműnket is megfesti a dióburok leve, ha nem vigyázunk.

A diókopács-főzet egyébként ugyanúgy jó gyomor- és bélhurutra, és a kúra eredményeként a hurut miatt megromlott étvágy helyreállítására, mint a diólevél-tea. És mit csináljon, akinek bélférge van? Természetesen, igyon diókopács-teát, aminek féregölő hatást is tulajdonítanak. Meglátja, rendszeres kopácstea-fogyasztással a közérzete sokat fog javulni. Nemcsak bélféreg, hanem májmétely ellen is ajánlják. Hát láthatjuk, ezt a részét sem érdemes eldobni a diónak, hanem értékelni kell és jól használható szüret után.

DIÓBÉL

100g dióbél energia- és tápanyagtartalma (Bíró Gy. – Lindner K. Tápanyagtáblázat) alapján

Energia: 654 kcal (2747 kJ)

Tápanyag:

• Fehérje 8,6g
• Lipid (olaj) 57,0g
• Szénhidrát 11,7g
• Víz 8,2g
• Hamu 1,7g

Vitaminok:

• E-vitamin 24,7mg
• B1-vitamin 400ľg
• B2-vitamin 100ľg
• B6-vitamin 0,34mg
• biotin 6,3ľg
• folsav 33ľg

Ásványi anyagok:

• nátrium 10,5mg
• kálium 1710,0mg
• kalcium 202,0mg
• foszfor 400 mg
• magnézium 25,6mg
• vas 3,8mg
• réz 0,86mg
• cink 4,2mg
• mangán 1,85mg

Miért fogyasszunk minden nap diót?

A dióban található esszenciális zsírsavaknak köszönhetően a dió rendszeres fogyasztásával sokat tehetünk azért, hogy vérnyomásunkat egészséges szinten tartsuk. Mindehhez elég mindössze napi néhány szemet ennünk belőle! Napi mindössze 25g dió fogyasztásával gondoskodunk a napi omega-3 zsírsav beviteléről. Kutatások szerint az omega-3 zsírsavak csökkentik a koszorúér-betegség, magas vérnyomás, stroke, vastagbél- és prosztatarák kockázatát. A diónak nagy szerepe van a vérrögképződés megakadályozásában és az érfalak rugalmasságának megőrzésében is.

Napi néhány szem dió már biztosíthatja a kívánt hatást. A dió fogyasztásával gondoskodunk szervezetünk E-vitaminnal való megfelelő ellátásáról, amely egy zsírban oldódó antioxidáns. Ezáltal erősítjük immunrendszerünket, segítjük a nyálkahártya megfelelő működését és szervezetünk könnyebben égeti el a telített zsírsavakat is.
Terhesség alatt már a népi gyógyászat is ajánlotta a dió fogyasztását. Úgy tartották, hogy a születendő gyerek okosabb lesz tőle – ezt a dió és az agy hasonlósága alapján állították. 
Bizonyított hatása azonban inkább a folsav tartalma miatt van.

A dió nagyon gazdag mangán, réz, kálium, kalcium, vas, magnézium, cink és a szelén forrás. A réz építőeleme számos  létfontosságú enzimnek, mint a citokróm c-oxidáz és szuperoxid dizmutáz. 

A cink segíti a növekedésért és fejlődésért  felelős enzimek összetételét és működését, de fontos szerepe van a sperma képződésben, emésztésban és nuklein sav szintézisben. 

A szelén fontos nyomelem, amely társfaktorként működik az antioxidánsokkal.

DIÓ A NÉPI GYÓGYÁSZATBAN

A népi orvoslás szerint a dió jótékony hatásai közé sorolható, hogy elpusztítja a laposférgeket, mézes-rozmaringos keveréke megállítja a mellbimbók gyulladását, gyógyít bizonyos tályogokat, és jó a ficamokra. A testen megszünteti a véraláfutásokat. Mézzel, sóval, hagymával keverve pedig a kutyaharapásra jó.

Régen hajnövesztésre is diókészítményt ajánlottak: Pörkölt, őrölt dióhéjat borral, olajjal keverve, a fejbőrre kenve alkalmazták.
Egy régi orvosi javaslat szerint, minden reggel: éhomra vegyünk magunkhoz két-három dió beléből, kevés jó minőségű aszalt fügéből, húsz rozmaring-levélből, két-három só szemcséből készült csemegét, amit összezúzással, töréssel, keveréssel állítunk elő. Ez meg fog védeni a mérgezésektől és a fertőzésektől. A spanyolok szellemi gyengeség ellen is ajánlják. Kiváló a szívre és az észre – mondják. Javasolják még vérszegénységre, sápadtságra is. Ha valakinek erősödésre, hízásra van szüksége, a dióbél-fogyasztás igen ajánlott. Fehérjetartalma nagyobb, mint a húsé, tojásé, és szinte teljes értékű. A cukorbetegeknek is javasolják, mert cukor- és poliszaharid-tartalma alacsony, emellett a létfontosságú aminosavak és olajok nagyobb részét tartalmazza, és igen tápláló. Ezen felül rendszeres fogyasztása rendben tartja a beleket. Székrekedés ellen olajtartalma hat, megnedvesíti a beleket, elősegíti a rendszeres ürítést. Hasmenése is mérsékli.  A bélgörcs és hasmenés ellen a dióolaj is jó. Mintegy 15 g dióolaj bevétele eredményt hoz. A bélparazitákat is kitakarítja. Étvágytalanság ellen is jó, mert ha a belek rendben vannak, az étvágy is megjön, a dióbél meghozza.

Egy erdélyi, csíkszentdomokosi etno-botanikai kutatás szerint az összevágott dióbelet külsőleg is alkalmazták, kelésre kell köötték. A dió héjteát cukorbajra fogyasztották, naponta legalább 3-4 csészével, hat héten keresztül. A csíkszentdomokosiak a dióhéjteát csonterősítő céllal itták.

Régen az angolok a dióolajat nemcsak sebek, üszkösödés, hanem lepra ellen is alkalmazták.
A dióolajat bőrbetegségek fellépésekor, hanem menstruációs problémák alkalmával is használták.
Bőrkiütések elmulasztására a török népi gyógyászatban is alkalmazták dióolajat.

Erdélyben pedig a dióbélből forró vasalóval kinyomott dióolajat bőrgombásodás ellen kenték a bőrre, hajhullás esetén pedig a fejbőrbe dörzsölték. Paraziták (bolha, fejtetű) ellen is, vagy csak egyszerű száraz haj vagy korpásodás esetén is alkalmazták. Fejsebre is kenték.

A friss diót fogyasztás előtt áztassuk be egy éjszakára, hogy az enzimgátló réteg lekerüljön róla. Majd másnap szárítsuk meg, és már fel is lehet használni. Ellenkező esetben a szervezetnek sokat kell dolgoznia azon, hogy valamennyi tápanyagot hasznosítson belőle. Így sokkal finomabb is, hiszen nincs olyan kesernyés íze! Közvetlen fogyasztáshoz a legjobb a friss, idei dió. Sütéshez, pirításhoz használjuk inkább a tavalyról maradt termést. A tavalyi egész diót könnyen felfrissíthetjük, ha egy éjszakára beáztatjuk, és aztán törjük meg. A gerezd szinte pattanva törik majd fogaink alatt, nem is beszélve arról, hogy megindul benne az Élet, ezáltal fokozódik áldásos hatása. A pucolt diót is felfrissíthetjük ugyanezen a módon.

Diófa gondozásáról

Kevesen tudják, hogy a diófát nem tavasszal kell alakítani. Augusztusban, szeptemberben van az ideje a ritkító metszésnek, mert ekkor a legkisebb a gyökérnyomás, és a nyílt sebeken keresztül a diófa a legkevesebb légveszteséget szenvedi.Ilyenkor kell lefűrészelni, lemetszeni az elfagyott, száraz vesszőket is.

A diócsemetéket kezdetben alakító metszésben kell részesíteni. Ennek az ideje télen van. Ha a fákat tavasszal metsszük, akkor a sebekből szinte kicsordul a fa nedve, ami nehezen szárad be, és ez korhadást indít meg.

A kertekben álló diófákon igen gyakori a baktériumos levél- és termésfoltosság, a gnomóniás levélfoltosság és a nektriás ág-rák. A kártevők közül a diófát is megtámadják a levéltetvek, az almamoly és a szövőlepkék. A legcélszerűbben akkor járunk el, ha az alma- és körtefák permetezésekor a diófákat is ugyanabban a kezelésben részesítjük.

A dió szüretét akkor kell elkezdeni, amikor a termés zöld burka felreped. Ilyenkor vékony bottal veregetjük az ágakat, hogy az érett diók lehulljanak. A fák ütögetése kíméletes legyen. Nem igaz az a hiedelem, hogy a diófa annál jobban terem jövőre, minél jobban megverik az idén!

Az oltott fák a 3-4. évtől, a magról keltek a 10-12. évtől kezdenek teremni. Egy egészséges, jól fejlett diófa 30-40 kg termést ad, és 80-100 évig él.

A diófa ősszel lehullott lombját ne használjuk komposztálásra, mert benne a juglandin nevű vegyület van, ami a talaj mikroszervezeteinek életét akadályozza. A diólombot – a vadgesztenye lombjával együtt – égessük el, és csak a hamut szórjuk a komposztra.

A levert diókat haladéktalanul össze kell gyűjteni és megtisztítani, mert a zöld héj fekete nedvet ereszt, és ez elcsúfítja a dió héját.

Azokat a gyümölcsöket, amelyekről a burok nem akar leválni, nejlonzsákba rakjuk, és abban egy napig füllesztjük. Ezután a héj könnyen lebontható. A diót száraz, szellős helyen, egy rétegben továbbszárítjuk, majd raktárban vagy padláson, zsákban, vászonzacskóban, esetleg kartondobozban tároljuk.

Forrás: http://tudnodkell.info/a-dio-igazi-kincs-amit-a-diorol-tudnod-kell/

Beküldte: Begovits Lálszló

A TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ ÍRÁS: A diófa az ember legnagyobb barátja