20241129
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2009 október 09, péntek

Patrubány Miklós válaszai Mihályi Molnár László kérdéseire

Szerző: Mihályi Molnár László

 Miből gazdálkodott a MVSZ, miből tartotta fenn magát korábban, és milyen forrásai vannak jelenleg? Hogyan befolyásolja ez a szervezet célkitűzéseit?

A Magyarok Világszövetsége 1938. augusztus 18-án bekövetkezett megalapításától kezdve 2000. december 31-ig mindvégig részesült a magyar állam adófizetőinek pénzéből, a működéséhez szükséges anyagi eszközök biztosítottak voltak. Ez így volt még a kommunizmus évtizedei alatt is. 1992. után az MVSZ-nek szerzett jogává vált, az országos költségvetés önálló tételeként, a mai értékben kifejezve, mintegy fél- és egymilliárd forint közötti, évi támogatás fölött rendelkezni. Ettől a szerzett jogától fosztotta meg – máig tartóan – egy előzetes figyelmeztetés nélkül, puccsszerűen előkészített, és szabálytalan országgyűlési eljárással meghozott döntés, 2000. decemberében. Az ekkor már egyre nyilvánvalóbbá váló magyarországi többpárti diktatúra, ekként büntette meg azt a szervezetet, amely nem volt hajlandó behajtani fejét a pártdiktatúra igájába, amely ragaszkodott az alapszabályába foglalt párt-függetlenséghez. És ekként „köszöntötte” az MVSZ első külhoni magyar elnökét.

Akkor az MVSZ több mint harminc jól képzett, fizetett alkalmazotti gárdával működött. Őket egyik napról a másikra utcára kellett tennünk. Még így is, amíg az MVSZ napi egymillió forintot fogyasztó gépezetét „leállítottuk”, adósságunk százmillió forintra ugrott. Ezek után évekig, az adósságok teljes körű törlesztéséig, fizetett alkalmazottak nélkül, a választott tisztségviselők és lelkes önkéntesek munkájára alapozva végeztük feladatunkat. Képzeljék el a Magyarok Világszövetségének elnökét, mely tisztségről 1992-ben a Magyarok III. Világtalálkozóján, néhai Antall József miniszterelnök így nyilatkozott: míg a magyar miniszterelnök csak lélekben lehet tizenötmillió magyar miniszterelnöke, addig a Magyarok Világszövetségének elnöke valóban tizenöt millió magyar elnöke. A 2000 decemberében bekövetkezett megvonás után az MVSZ elnöke titkárnő, asszisztens és gépkocsivezető nélkül. Csak a jogászt és a könyvelőt tartottuk meg azért, hogy a meg-megújuló hatósági zaklatások – rendőrség, ügyészség, adóhatóság – ellen védekezzünk. A politikai támadásokat magunk hárítottuk.

Működésünkhöz és számottevő programjainkhoz a szükséges anyagiakat önerőből teremtjük elő. Elsősorban működtetjük a birtokunkban levő vagyont. Ebből évi ötven-hatvan millió forint jövedelemre teszünk szert. Szellemi termékeinkből – könyvek, filmek, találmányok, stb. –, a tagdíjakból, céladományokból és pályázatokból kikerekedik még egyszer annyi. A közpénzek felhasználása nélkül lebonyolított népszavazás és a Magyarság és a Kelet című, Magyarok VI. Világkongresszusa beszédes példája annak, hogy így is lehet. Nem kell hozzá csak hazafias elkötelezettség és sok-sok közcélra felajánlott munka.
Ha meglenne költségvetési támogatásunk, kétségtelenül megsokszorozódna magyarság-szolgálatunk hatásfoka. Ám nem panaszkodunk, mert így, anyagi eszközöktől megfosztva, valóságos politikai vesszőfutássá tett élettel is, többet valósítottunk meg, mint azelőtt milliárdok és pártos támogatások birtokában.

A tömegtájékoztatásban a MVSZ a partvonalon túlra került, a kispadra, mintha nem vennék komolyan, hogy még labdába rúghat. Beszéljen a Világszövetség céljainak súlypontjairól, fő feladatairól! Mit szeretnének elérni, és hogyan?

A globalista iga alá hajtott magyarországi többpárti diktatúra és a teljes mértékben befolyása alatt álló sajtó nem tud mit kezdeni, egy önállóságához, és elveihez ragaszkodó magyar szervezettel. Megoldás az össztűz, és a teljes hírzárlat, megfelelően váltakozó adagolásban. Különösen akkor, ha az a bizonyos szervezet nem csak jelszavává teszi, hanem életének mindennapos gyakorlatába is ülteti Tamási Áron jelmondatát: Aki embernek kevés, az magyarnak alkalmatlan!
2000 óta az MVSZ-nek van programja, amelynek tömör foglalata így hangzik: HAGYOMÁNY-TUDÁS-ÚJJÁSZÜLETÉS. Értékes hagyományainkat ápolva, a tudás eszközeit használva szolgáljuk nemzetünk újjászületését.

Az MVSZ mostani szervezeti életében mindenek fölött áll az értékrend. Az alapvető értékekből fakadnak az elvek, az elvekből a célok, a célokból a feladatok. Engedje meg, hogy idézzem Alapszabályunk azon részeit, amelyek a minden magyar számára elérhető honlevél igazolványban is benne foglaltak:
· Alapvető értékek. A Magyarok Világszövetsége a magyar közösségek legalapvetőbb értékeinek az igazságot, a méltányosságot és a tisztességet tekinti, melyek akkor érvényesülhetnek, ha áthatja e közösségeket a szolidaritás, a szeretet és az életigenlés. E nélkül a magyar közösségek gyarapodását nem tartja elképzelhetőnek.
· Alapelvek. A Magyarok Világszövetségének első számú alapelve, hogy azon személyek, akik magukat magyarnak vallják, a magyar kultúrához taroznak, a többi magyarral sorsközösséget vállalnak, közös értékeiket és érdekeiket a leghatékonyabban nemzeti egységben őrizhetik és védhetik meg. A Magyarok Világszövetségének második legfontosabb alapelve az élet védelme, a család- és gyermekvédelem. A Magyarok Világszövetségének világnézeti alapelve, hogy az egyén szabadsága csak a közösségben kap értelmet és kaphat védelmet. A Magyarok Világszövetségének politikai alapelve az önrendelkezés elve, mely minden ember született minőségéből, az emberi méltóságból fakad.
· Célok. A Magyarok Világszövetségének legfőbb célja a magyar nemzet világméretű egységének megjelenítése, ezen belül a magyar önazonosság megőrzése és a nemzet épülése. A Szövetség meghatározó célja a nemzet egységének megteremtése az önrendelkezés elvének alapján. Célja a magyar nemzet számbeli növekedése, a család és gyermek megvédése, gazdasági és kulturális gyarapodása. Célja, hogy a magyarok egyéni, közösségi, kulturális és szociális, politikai és gazdasági jogai, valamint nemzeti önazonossága bíztosíttassanak nemre, vallásra és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül, bárhol is élnek.
· Első számú feladat. Befolyást gyakorolni annak érdekében, hogy a magyar állampolgárság az azt igénylő minden magyart, alanyi jogon illessen meg.

Ön szerint miért nem udvarolnak a pártok a Világszövetség házatáján, mert azért azok szavazatokat akarnak nyerni, és rendszerint megkörnyékeznek minden lehetséges szavazóbázist?

A Magyarok Világszövetségét fölösleges megkörnyékezni. Elsősorban azért, mert a Magyarok Világszövetsége egy világos képlet: világnézete nem változik választási ciklusonként. Másodsorban azért, mert a Magyarok Világszövetségének nincs szavazóbázisa. A Magyarok Világszövetségének tagjai és hívei vannak, akiket a magyar nemzet iránti elkötelezettség fog egybe. Szövetségünk szemben áll azokkal, akik számára a magyar nemzet nem érték, és egy irányba halad azokkal, akik számára nemzetünk szolgálata legfőbb cél és feladat. Mindez ma a napnál is világosabb pártok és szavazók számára egyaránt. Fölösleges tehát az MVSZ-re kortes-szerepet szánni. Úgy sem lehet.
De van ennek más, a fentinél lényegesebb oka is. Sokak számára megdöbbentő dolgokat kell mondanom. A magyarországi pártok pontosan tudják, hogy a mai Magyarországon nem a választók akarata dönti el a választások eredményét, Tudják, hiszen ők hozták, közös egyetértésben azt a választási törvényt, amely teljesen alkalmatlan arra, hogy segítségével demokratikus választásokat lehessen rendezni ebben az országban. Ezzel a törvénnyel akár egymillió szavazatot is el lehet csalni, anélkül, hogy ez bárkinek feltűnne. Ez a törvény az ezredéves magyar jogállam szégyene.
A mai Magyarországon nincs tehát szüksége a pártoknak „pártfogókra”. A magyar adófizető polgároktól beszedett, és önmaguknak leosztott milliárdokkal „egymás között intézik” a hatalmi berendezkedést.
Elhihetik amit mondok, hiszen koronatanú vagyok: a kommunizmus bukása óta a Magyarok Világszövetsége volt az egyetlen, aki – éppen a december 5-i népszavazás során – végigjárta a választási törvény jogorvoslati lehetőségeit. Panaszunkat a Legfelső[1] Bíróság megalapozottnak találta, és megsemmisítette az országos eredményt. Ez a törvénynek alig nevezhető tákolmány pedig még ilyen esetben is megakadályozhatja a szavazatok újraszámlálását...

Van-e ön szerint a pártoknak (vagy valamelyiknek) egészséges nemzetstratégiája? Egyáltalán milyen legyen egy magyar nemzetstratégia?

Viszontkérdéssel válaszolok: Lehet-e nemzetstratégiáról beszélni ott, ahol a pártok színeiben megválasztott 386 országgyűlési képviselő minden évben négy hónapon keresztül vitázik az állami költségvetésről, és miközben „rettenetesen” összeszólalkoznak pár millió forintos tételek fölött, aközben tizennyolc év alatt egyiküknek sem jut eszébe megkérdezni, hogy a költségvetésben szereplő 1000 milliárd forintos kamatot kinek, meddig és miért kell fizetni? Ma nincs Magyarországon olyan parlamenti párt, amely számára a nemzet szolgálata fő feladat lenne. A nemzet iránt elkötelezett pártot arról lehet majd megismerni, amely azzal kezdi országgyűlési tevékenységét, hogy élére állítja a magyar államadósság kérdését.
Továbbmenve el kell mondanom: nemhogy nemzetstratégia nincs, még egy nemzeti minimum elfogadására sem hajlandók a mai magyarországi pártok. 2006-ban a Magyarok Világszövetségének Elnöksége kidolgozta, és több lépcsős döntéshozatal során elfogadta Magyar Nemzeti Minimum című dokumentumát, amelyet – amint azt neve is mondja – az a legkisebb közös nevező, amelynek minden párt programjában jelen kellene lennie. Megtekinthető az MVSZ honlapján (www.mvsz.hu). Példaként említem, hogy a Magyar Nemzeti Minimum 5.§ 1. pontját a benesi dekrétumok kényszerítő erejével Magyarországra áttelepített felvidéki magyarok kisemmizése ihlette. A „mai” Magyarország hatvan évvel ezelőtt, a Párizsi béke aláírásával kötelezte magát arra, hogy kártalanítja, azokat a Csehszlovákiából áttoloncolt magyarokat, akiknek ottragadt vagyonával megfizette a békeparancs által Csehszlovákiával szemben rá rótt 50 millió dolláros hadisarcot. Vállalt kötelezettségét a „mai” magyar állam hatvan év múltán sem teljesítette, annak ellenére, hogy időközben a kárvallottak közül már sokan nem élnek, és annak ellenére, hogy alkotmánysértő mulasztására az Alkotmánybíróság hét éves időközzel, már két ízben figyelmeztette, és annak megszüntetésére kötelezte.
Ami pedig egy lehetséges hatékony nemzetstratégiát illet, kulcsszavakban így foglalnám össze: a magyar nemzet egységének helyreállítása (magyar állampolgárság visszaadása) és a kisebbségben élő magyar nemzeti közösségek autonómia-harcának következetes támogatása, a történelmi magyar alkotmány jogfolytonos helyreállítása, középpontjában a Szent Korona értékrenddel, stratégiai partnerkeresés Európában és Ázsiában (Arccal Európa felé, de szívünkben Ázsia minden zsongásával.), tudásközpontú nemzetfejlesztés, a Bartók-modell érvényesítése a kultúra terén.

Hogyan értékeli azt a helyzetet, hogy a magyar pártok Szlovákiában és Romániában (MKP, RMDSZ) kormányzati szerepet vállaltak?

Az MKP és az RMDSZ a következő okok miatt kerülhetett kormányzati pozícióba az elmúlt években Szlovákiában, illetve Romániában:
· A két kisantant ország szeplőinek leplezéséért – a gyilkos szándékú, emberi jogokat tipró, magyarellenes benesi dekrétumok életben tartása Szlovákia esetében, Románia esetében pedig a nagyhatalmakkal 1919-ben kötött szerződés folyamatos megszegése, hiszen Románia ekkor, még Trianon előtt kötelezettséget vállalt arra, hogy Székelyföldnek autonómiát biztosít;
· A globalista erők, és ezen belül jelesül az Európai Unió azon tagországainak önös érdekű, burkolt és lényegmegkerülő kegye folytán, amely erők felelősséggel tartoznak Trianonért, a világtörténelem legigazságtalanabb békediktátumáért;
· A felvidéki és az erdélyi magyarság nyolcvan év alatt megszenvedett és kiérlelt közösségi összetartása okán, aminek eredményeként e közösségek részvétele a választásokon messze meghaladta az országos átlagot.

Most, miután Szlovákia és Románia bekerült az EU-ba, anélkül, hogy lényegében feladta volna a magyarság asszimilációjára törekvő nemzetállami politikáját és törekvéseit, most az MKP-ra és az RMDSZ-re nincs többé szükség kormányzati pozícióban.

Visszatérve a Magyarok Világszövetsége helyzetére. Sok bírálat érte a szervezet vezetésének megválasztását. Hogyan lehetne elérni, hogy ez a világ magyarjainak egy tömegeket képviselő, hiteles és tekintélyes nemzetközi szervezete legyen? Gondoltak-e arra, hogy kik, hogyan kapjanak szavazati jogot a közgyűlésben (területi elv, kollektív tagság v. egyéni, delegáló szervezetek taglétszáma avagy egyéb szerint ). Készül-e ilyen irányú módosítás?

A Magyarok Világszövetségének tisztújításáról már szóltam. Bírálat alig érhette ennek okán a szervezetet és mai vezetőit. Mint tudjuk, azok akik képtelenek voltak a választás realitásait elfogadni – közöttük valamennyi megválasztott felvidéki tisztségviselő is, vezényszóra – egy azonnal hírhedtté vált közleményt adtak ki az elnökválasztás másnapján: „A választások ugyan demokratikusan zajlottak le, a folyamatot és annak eredményét azonban ennek ellenére sem tudjuk elfogadni.”, ezért felfüggesztjük tevékenységünket... Ha ekkor akadt volna Magyarországon egy közjogi méltóság, mondjuk miniszterelnök, köztársasági elnök, netán az Alkotmánybíróság elnöke, aki megszólaljon, és annyit mondjon: „De Uraim, ez a gondolat összeegyeztethetetlen Magyarország társadalmi berendezkedésének demokratikus alapelvével...”, akkor nem következett volna be az MVSZ elmúlt „hét szűk esztendeje”, és lehet, hogy Gyurcsány Ferenc sem jutott volna soha hatalomra.

A Legfelfőbb Ügyészség négy éven keresztül perelte a Magyarok Világszövetségét, a 2000-es választások megsemmisítését kérve, mondván, hogy az egyes országokban vélhetően szabálytalanul választották meg a küldötteket. A Legfelső Bíróságon az MVSZ győzelmével végződött per során egyedül Szlovákiában derült fény szabálytalan a küldöttválasztásra. Ám tekintettel arra, hogy az elnökválasztás eredményének bejelentése után a szlovákiai küldöttség egyemberként vonult ki a küldöttgyűlésről, a bíróság számára is nyilvánvaló volt, hogy a szlovákiai küldöttek szavazatai nem befolyásolhatták az eredményt, hiszen magatartásuk szerint, ők valamennyien a megválasztott elnök ellen szavaztak. A Magyarok Világszövetségében az egyes országokat megillető küldöttek helyét 1996. óta két tényező befolyásolja: az adott országban élő magyarok lélekszáma, és az adott országban élő MVSZ tagok száma. A két tényező egyforma súllyal bír. Az egyik a Magyarok Világszövetségének azon törekvését tükrözi, hogy minden magyar érdekképviseletévé váljék, a másik pedig azt a realitást domborítja ki, hogy az MVSZ mégiscsak egy társadalmi szervezet, amely elsősorban tagjainak akaratából testesül meg. Példaként megemlítem a Kárpát-medencei küldöttek országonkénti létszámának alakulását, az oly sokszor emlegetett „erdélyi gőzhenger” létrejöttét. Miután az erdélyi magyar nemzeti közösség lélekszáma nagyobb a többi elcsatolt területek magyarjainak összlélekszámánál, és miután a Magyarok Világszövetségének Erdélyben háromszor annyi tagja van, mint a többi utódállamban együttvéve, Erdélyt 62 küldötthely kellett volna megillesse a 100-ból. Ám Erdély leadott négy helyet a kisebb országok – Kárpátalja, Horvátország, Szlovénia – küldöttszámának növelésére, és maradt 58 küldöttel.

Miután ebben a képviseleti elvben megvalósul mind az MVSZ tagjainak (több mint ötven országban hétszáz tagszervezet, és több mint tízezer egyéni tag), mind a magyar nemzeti közösségeknek arányos képviselete, kérdésére válaszom, hogy mindez az MVSZ-ben már több mint egy évtizede valóság. Ám miután életünk folyamatosan alakul, a kérdés mostani felvetése új gondolatokat szül.
Említettem már, hogy idén ősszel elkezdjük a Magyarok Világszövetségének eddigi legnagyobb vállalkozását, amelynek célja egymillió aláírás összegyűjtése a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáért kezdeményezett második népszavazásra. Ám ezúttal nem csak Magyarországon gyűjtjük majd az aláírásokat, hanem a világ minden magyar közösségében. Nem mintha ezek a külhoni magyar aláírások „de iure” befolyásolnák az eredményt, hanem azért, mert mindennél fontosabbnak tartjuk, hogy ebben a sorsdöntő négy hónapban egyszerre dobbanjon minden magyar szíve. Azt is tudni kell, hogy ebben az összmagyar megmozdulásban még két másik kérdésre is gyűjtünk aláírásokat. Az egyik ezt kérdi: Akarja-e Ön, hogy a Szent Korona eszmén (értékrenden) alapuló történelmi alkotmányt alkotmányozó nemzetgyűlés helyezze vissza jogfolytonosságába? A másik pedig így szól: Akarja-e, hogy a csalással, a magyar nemzet megtévesztésével hatalomra jutott képviselők és kormány soha, sehol ne maradhassanak hatalmon? E két kérdésben a „mai” Magyarországon nem lehet népszavazást kiírni. Ezért közvéleménykutató, közvéleményalakító szerepük van.

Számunkra nem kétséges, hogy ezekkel a kérdésekkel végig kell házalnunk minden magyar falut, minden városi magyar közösséget. Nemzetünknek jelenlegi elesett állapotában ezt meg kell tennünk, mert tudnunk kell, hogy kik azok, akikre a magyar nemzet ebben a globális fenyegetettségében számíthat?

Az Ön kérdése arra késztet engem, hogy a jövő évben, a Magyarok Világszövetsége alapításának 70. évfordulóján megrendezésre kerülő Magyarok VII. Világkongresszusára új képviseleti arányokat fogadjunk el. Javasolni fogom, hogy háromezer küldötthelyet hasonlóképpen súlyozva osszuk le országonként. Egyrészt az egyes országokban élő magyar közösségek lélekszáma szerint, de az MVSZ tagok országonkénti száma helyett, második tényezőként alkalmazzuk a mostani sorsdöntő összmagyar aláírásgyűjtés során településenként és országonként begyűjtött aláírások számát.

Az erkölcseiben megtisztult, és mára bizonyíthatóan önzetlen nemzetszolgálatra szegődött Magyarok Világszövetsége bízik abban, hogy a magyarok felismerik benne és ténykedésében azokat a valós magyar értékeket, amelyek nemzetünknek a népek történetében különleges szerepet juttattak. És akkor a Magyarok Világszövetsége a magyar nemzetnek nem csak hiteles és legitim, hanem erős és tekintélyes képviselője is lesz.

Budapest- Kolozsvár, 2007.augusztus 27-én
Patrubány Miklós

(beszélgetett: Mihályi Molnár László Szepsi-Kolozsvár hírlánc)

Megjegyzés: a Magyar Alkotmánybíróság azóta visszatartotta, ürügyet színlelve elszabotálta a népszavazási kezdeményezés ügyét, teljesen a magyar jogrenddel és az emberi jóérzéssel ellentétesen. A bírák magyar érzelmét nem is merem említeni…

A másik szomorú tény, hogy ez az interjú nem kellett a szlovákiai magyar sajtónak….! Ezért jelenik meg ilyen késedelemmel.


[1] A „mai” Magyarországon ennek a testületenek a hivatalos neve Legfelsőbb Bíróság, amely elnevezés magyartalansága ordító.

Forrás:http://karpatiharsona.info/index.phpoption=com_content&view=article&id=7145:patrubany-miklos-valaszai-mihalyi-molnar-laszlo-kerdeseire&catid=43:civ

Beküldte: tapsihapsi


« Prev Next

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.