Nem emlékszem, hogy az elmúlt harminc évben ilyen szavakat hallottam valamikor is egy európai parlamenti tudósításról. Ostendorf igazat mondott: a jelenet sokkolta azokat, akik még komolyan veszik a nyugati demokráciát. Hiányzott a szakszerűség, a kulturáltság, a civilizált viselkedés, a tisztelet a demokratikusan megválasztott miniszterelnök iránt, aki egyébként úriemberként viselkedett, higgadtan érvelt. Bizony ez már nem Schumann és Monnet, de nem is Kohl és Mitterand Európája, hanem útszéli stílusban politizáló népbiztosok Európája.
Vajon ezek láttán, hallatán kell-e még magyar katonákat messzi harcterekre küldeni, hogy az Európai Parlamentben bársonyszékekben kényelmesen ülő Cohn-Benditnek és társainak kikaparják a gesztenyét? Folyjon-e még magyar vér messzi harctereken csak azért, hogy ezek az emberek a színdarabukat játszhassák egy erkölcsileg süllyedő világban, s akik a minimális tiszteletet sem adják meg egy tagországi miniszterelnöknek?
A „vita" messzemenő következményei új lehetőséget nyújtanak Magyarországnak, katalizátorként működik, hogy mindazokat a lehetőségeket kiaknázhassuk, amelyeket az új világrend, a huszonegyedik század kínál. Strasbourg tanulságainak egyik fontos következménye, hogy Magyarországnak át kell térni az úgynevezett multivektorális, többirányú külpolitikára a jelenlegi egyoldalú euroatlanti politizálás helyett; ez utóbbit már nem lehet jóhiszeműen vállalni. Nagyon jól tudom, hogy a külpolitika reálpolitika is, de külkapcsolatokat a kölcsönös tisztelet, becsület, sőt szeretet nélkül nem lehet építeni.
Az Európai Unió ma már csődtömeg. Nem csak mély, megoldhatatlan pénzügyi válságba került, még mélyebb az erkölcsi válság, ahogyan azt a strasbourgi kirakatper, az ötvenes évek sztálinista perek e hű másolata megmutatta.
Az európai mélyrepülés visszafordíthatatlan, illúzió lenne valami mást hinni. A németek külpolitikai mozgásai is azt mutatják, hogy ők már nem akarnak felelősséget vállalni ezért az unióért, járják a saját útjukat. Ez már a „senki uniója", nincs gazdája, pénzügyi, ideológiai csatatérré változott. Ha már nem léphetünk ki belőle, maradjunk benne kerékkötőnek, ahogyan az angolok...
Európa még a huszadik században tart, holott a huszonegyedik század már régen elkezdődött. Ebben a században a Nyugat kétségkívül elveszíti a világ feletti uralmat. Lehet, hogy éppen az váltja ki az agressziót, hogy házon belül már a csöppnyi Magyarországra sem sikerül ráerőltetni a balliberális pénzügyi manipulációk vadhajtásait. Az is világossá lett, hogy az újjászületett Magyarországnak csak jelentkeztek a barátai. Üdvözlendő, hogy Lengyelország teljes mellszélességgel Magyarország mellé állt. Donald Tusk lengyel miniszterelnök jelenleg az egyetlen olyan európai kormányfő, aki még józan ítélőképességgel rendelkezik. Ebből az következik, hogy itt egyértelműen a lengyel–magyar tengelyt kell erősíteni, a NATO-felé Magyarországnak ez fontos kapocs. A tavaly Kínával megkötött szerződés is fontos lépés az új multivektorális külpolitika felé, de nem elég.
A mai, huszonegyedik századi globális átrendeződés sok kiaknázásra váró, új lehetőséget kínál. A magyar magánútnak azonban számos lehetősége van, hogy Magyarország a globális színtéren is megjelenjen. 1849 és 1956 miatt roppant kényes a kérdés, de meg kell egyezni Oroszországgal is. Nem páneurópai keretben, de ez lehetne a lengyel–magyar tengely feladata. Putyin elnöki beiktatása után lehetőség nyílna az előrelépésre. Persze a tárgyalásokkal nem a régi moszkovitákat kell megbízni, mert rögtön szervilis magatartást tanúsítanak, friss, fiatal diplomatákra van szükség. Azonkívül Magyarországnak kapcsolatokat kell keresnie a türk világgal, amely nemcsak tisztel bennünket, hanem kimondottan szeret, rokoni szálak fűznek ezekhez a népekhez. A régió államai, beleértve Törökországot, Azerbajdzsánt, Kirgizisztánt, Kazahsztánt, gazdaságilag és erkölcsileg globális tényezővé növekednek a következő évtizedekben.
Igen, elkezdődött a huszonegyedik század. Most, hogy Magyarország rendezte alkotmányát, Kárpát-medencei magyar–magyar viszonyát, a világszíntéren csak cselekedni, átfordítani kell a perspektívákat.
Dr. Marácz László egyetemi tanár, Amszterdami Egyetem Európai Intézet
Forrás: magyarhirlap.hu
Hozzászólás
ismeri a Mo-i magyarság ... a kormánya, az OV-i oldali verziót, de túl keveset ismer abban, amit itt nyugaton ismernek. Egy hatalmas nézetkülönbség van ezek között ...
vegyük a csaknem 3 éve kezdodött migráns-kérdést ! Na ott OV nyiltan az EU-s többségi akarattal szembe-áll. Az EU-s többség egy kötelezo, országonkénti befogadást írt elo, a kvota
rendszert, amely Mo -ra (a csonka) is egy bizonyos
számot rákényszerit. Na ezt Mo. mai politikai vezetosége egy elfogadhatatlan diktátumnak mondja ki ... és ezt odahaza a nagy többség el is fogadja annak. Na ugyanezt a nyugat egy szívtelenségnek, de foként egy demokrácia (a többség-elve) sértésének veszi. Ha az EU, a többségi akarat eldönt valamit, azt ott be kell tartani.
Na ez ellen akaratoskodik a magyar kormányfo ...
két különbözo nézéspont ütközik itt össze. A nyugati politikusok számára OV egy elvetendo személyiség. Ebben van is logika. Viszont ugyanez, a magyar oldalról érthetetlen. Ha Mo
visszautasíthatja a Brüsszel-i döntést (amelyben
önmaga is résztvett, szavazott) ..., akkor mi a fenét
morognak azok Mo ellen, ha az él a jogával (a vétó-jogával) ...
itt az hiányzik (a magyar oldalról), hogy tudják, tudjuk azt, hogy az EU-s tagság milyen jogot ad pontosan a tagállamoknak. En magam sem tudom azt, hogy Mo-nak joga van-e elleneznie egy közös határozatot ? Milyen, mennyi joga, mennyi kötelezettsége van Mo-nak az EU-val szemben ?
ha Mo-nak joga van visszautasítania egy közös,
EU-s döntést, akkor persze megteheti. Viszont itt nekem úgy tunik (nem vagyok ,szakérto !), hogy
Mo-nak NINCS joga erre. Meg is teszi (pl-ul az ún. kvota esetében még túl is teljesíti a kötelezettségét) és közben OV még mindíg járatja a száját 'Brüsszel', a szuverenítása ellenes magatartása ellen. Ha igazam van, akkor itt sokak
számára nyugaton, Orbán(ék) oket teljesen hülyéknek veszik. Az, hogy a magyar választópolgárokat annak veszik, azzal nem törodik 'a' nyugat, viszont, hogy oket veszik annak ... , az nem igen tetszik nekik ...
ha Mo-nak nem tetszik az EU, nem kötelezo maradnia ebben. Ha marad, akkor kötelességeit ott be kell tartsa. Ha pl-ul az eloír minden tagállama számára egy bizonyos számot a jövevények befogadására, ezt meg kell tegye. Ha kevesebbet fogad be, akkor ezt 'Brüsszel' ellen teszi, ha többet, akkor a magyar lakosságot veri át, hazudik nekik ...
ha Mo-nak (ennek politikai vezetésének) nem tetszik 'Brüsszel' és jobban szeretné Moszkvát, hát lépjen ki és lépjen be az Orosz államszövetségbe !
Ha nem ... akkor alkalmazkodjon !
Ha az EU eloír egy GMO -ellenes határozatokat, amelyek Bp-nek nem tetszenek, az az (az EU) csak egy közös akarattal, az egy többségi akarattal hozhatta meg, hogyan mer ellene tenni ? Ha Mo
egészségtelent, sz.rt ... akar enni ..., miért nem mondja ezt ki kerek-perec !? Elsosorban a lakosságának ...
ha Mo-nak elfogadható a fasiszta szellemu Benes dekrétumok (a kollektív bunösség elve) és ez nem
az EU-nak ... én még addig is elmegyek, hogy NINCS helye az EU-ban !!!
amikor az EU -ban egyetlen tag sem hagyta volna fenn posztján a hazudozásain lebukott kormányfojét ..., Mo ... igen. Ehhez persze joga volt, viszont ez milyen képet nyujt itt a nyugatiakban Mo-ról !?
a fenti cím itt külpolitia (is). Ez akkor logikusan nagyobb részt nem az egy EU-Mo közötti kell legyen, hanem inkább az egy Mo- az EU-n kivüliekkeli ...
na ez is hiányzik, a máskülönben jó tanulmányban itt. Mikett tett, tesz Bp pl-ul az ukrán, a Kiev-i dolgokban ? Próbált-e Kievvel egyezkedni a kárpátaljai magyar közösség fennmaradása érdekében ? Na szerintem ez lenne pl-ul az egy "külpolitika" témája és nem az, hogy Mo hörcsögösködik az EU-val szemben ...
egy 'külpolitika' egy házaspár részérol nem az, hogy a férj meg a feleség vitáját, viszályát firtatja, hanem a kívül-állókkal (szomszédokkal pl-ul) való
kapcsolat inkább ...
még ezt ; igaz, hogy a politika, az nem 'erkölcstan', de azért annak is helyet kell adjon. Ami nagyon hiányzik Mo-on, a magyaroknál ..., az az igaz, ill. az ahhoz-való elkötelezettség. Ez a magyarság számára egy életfontosságú kérdés. Amig mi magunkat el nem kötelezzük az igaz mellett ..., képtelenek vagyunk magunkon segíteni ...
szeretettel, L
Levelét az interneten olvasva a lelkemet testemet felviditotta, hól ott nem is innen az öshazából irta pártfogó levelét. Mi itt túlnyomó részt, még mindég aluszuk a tunyha álmunkat, nehezen ébredezünk még akkor is amikor a miniszterünk egymagában inteligensen küzd a megvadúlt, erkölcstől túl messze csuszott, csaholó EU-parlamenterekel. Én megértettem öket is , pontosan ugy viselkednek mint a vizbe fuldokló, a szalmaszálban is kapszkodnak, azthiszik tetejében tudnak mászni és megmenekülnek, de a szalmaszál gyenge nemtartja meg öket, ELMERÜLNEK. Az új testamentumban olvastam Jézust kérdezték az apostolai, mikor jön el armagedon, Jézus igy válaszolt láttok nagyháborukat,földindulásokat,éhinséget,dög-halált ,és a hetedik nemzetböl, kinö a nyolcadik nemzet -
Szerintem a cikk lényege (számunkra), nem a szerző álláspontja az alkotmányt, EU-t, NATO-t, pártrendszert, demokráciát, stb., illetően - mindenkinek lehet véleménye -, hanem a vég észlelésének, a vele járó kétségbeesés tüneteinek - az össze-vissza kapkodás, ellenmondás, idegeskedés, minden eddig betartott protokollt elvető zűrzavar, másképp mondva, a pánik tünetei - megvilágítása az EU szerkezetében. Az pedig, számunkra jelentős tudnivaló: A halálosan megsebesült vadállat a legveszélyesebb, megvadult viselkedése kiszámíthatatlan. Ezt azért jó tudni, hogy ne váratlanul érjen bennünket. Ilyesmit még akkor is jó tudni, ha most semmit sem tehetünk ellene, mert az efféle tudással a megadott időben tisztábban látjuk helyzetünket.