Útban Trianon felé.... (I. rész)

A történelmi Magyarország, a Kárpátok övezte föld, Európa közepe. Minden oldalról jól védhető, természetes határokkal övezett terület. Tökéletes földrajzi és gazdasági egység. Sokak szerint Magyarország határait nem is az emberek húzták meg, hanem maga az Úristen alkotta. A magyarok hiszik ezt, és tudván tudják, hogy 1920-ban a Trianonban erőszakkal és csalással létrehozott békediktátum érvénytelen.
Pár éve Romániában, az Ojtozi-szorosnál egy nénikével beszélgettem. Ott lakott a hágón: „Tudja kedveském, amíg világ a világ, a magyar határ mindig itt lesz a Kárpátok gerincén." S valóban, bármilyen kicsi is ma a haza, bármilyen erőszakos az agymosás, hamisan hazug az oktatás, a magyarok vérében kitörölhetetlenül benne van Nagy-Magyarország mesterségesen elfojtott emléke; s az utódokból elemi erővel tör ki a vágy, hogy újra együtt, újra egy hazában legyen minden magyar.

Magyarország

Magyarország évszázadokon keresztül védelmezte Nyugatot, óvta az európai kultúrát a tatárdúlástól, a török pusztítástól. Végül keserűen kellett tapasztalnia, hogy saját magyar halottjai helyét a szerbek, a románok és a tótok foglalták el. Európa meg az I. világháborút lezáró békekötéskor „hálából" e népeknek ajándékozta azokat a területeket, melyekért a magyarok a véröket ontották. Magyarországot „megbüntették", mert elhanyagolta az egyesítést, és hagyta a saját földjén a nemzetiségeit szabadon fejlődni. Ha valóban elnyomta volna őket, mint ahogy állítják a szomszédaink, nem lennének trianoni határok, s oly nagy lenne hazánk, mint pl. Franciaország.
Magyarországnak az idegenekkel való bánásmódját 1027 táján a cseh Asztrik, pannonhalmi apát, a király bizalmas tanácsosa István király intelmei-ben fogalmazta meg:
„A vendégnek és az idegennek adj helyt országodban! Hagyd meg nyelvöket, szokásaikat, mert gyenge és törékeny az ország, amelynek csak egy nyelve és azonos szokásai vannak!"
István király ültette el azt a magot, amely ezer év múltán Trianon fájává terebélyesedett, mert a menekültként érkezett és befogadott idegenek ádáz dühvel vetették magukat hazánkra.

• A románok a XII. századtól a török elől menekülve húzódtak Erdélybe.

• A szerbek a XV. századtól kezdődően szintén a török elől menekültek

• A szlovákok őseit, a tótokat az avarok határőrnépként telepítették az Északi Kárpátokba, s csak a jobb megélhetés kedvéért húzódtak a magyar Alföldre.

• Az erdélyi szászokat II. Géza (1141-1161) magyar király hívta be.

• A svábok a török kiűzése után a XVIII. században érkeztek.

• Horvátország a XII. században örökségként került a Magyar Koronához.

• A ruténok, a „gens fideleissima, a leghőségesebb nemzet, amit másokról nem lehet elmondani, a XII. században keletről menekültek Magyarországra.

• A muraközi vendek erőszakkal soroltatnak a horvátokhoz. Hivatalosan nem is külön nemzetiség, pedig magánbeszélgetéseken elárulják, hogy a XIV. században betelepült franciák (templomosok) leszármazottjai.

• A zsidók csak most már uralkodó nemzetiségnek érezik magukat. Első csoportjuk Géza fejedelem idején érkezett. A XIX. század végétől tömegesen vándoroltak be Galíciából. A történelmi Magyarországon számuk kb. egymillió volt, ma is ennyien élnek a trianoni határokon belül! Idegenszívű kormányaink jóvoltából jelenleg is jönnek, jönnek, és folyamatosan jönnek...

• És a most érkező afrikaiak, ázsiaiak, balkániak...?  A magyar föld nem tudja a tízezrével érkezőket ellátni, s nem is akarja. A nép sem akarja.  S majdan, ha jó későn  a nép megelégeli, vajon miként ebrudalja ki őket? Fegyverrel? Úgy tűnik, a "világ vezetői" a menekültáradattal az ellentéteket  végsőkig ki akarják élezni. Gondolván, ha egymásnak esnek, magától megoldódik a hely-problémájuk, s Kárpát-medencében lesz elegendő terük; szolga jut is, marad is, ha nem magyar, akkor néger, koszovói és ki tudja még melyik náció.

• A magyaroktól sem fajilag, sem nyelvileg nem különböző szkítafajú népek a kunok, a jászok, az úzok, a besenyők a magyarságot gyarapították. Későbbi csatlakozásukról csak a népnevük árulkodik. Nem is tekinthetők külön nemzetiségnek.  
  

 A Magyar Szent Korona magába foglalja a nemzet hagyományos szabadságjogait fajra, nyelvre, nemzetiségre való korlátozás nélkül. A nemzetiségeink mindegyike századokig teljes egyetértésben élt a magyarokkal, s csak osztrák hatásra lettek ellenségek (Divide et impera!). Műveltségi szintjük és életszínvonaluk messze magasabb volt, mint az anyaországban élőké.
A török uralom elmúltával a Magyarországon soha nem üldözött, s lassan-lassan nemzetté érlelődött mindenáron igyekeztek létrehozni saját nemzeti államaikat.
A szlovák nemzeti mozgalom, a Slovenská matica a XIX. század derekán Pesten kezdődött. Emiatt a emlegetik a szlovákok Pestet fővárosukként.
A századforduló román értelmisége a debreceni egyetemen anyanyelvi oktatásban részesült. 1544-ben Kolozsvárt nyomtatták az első román nyelvű könyvet.
A XIX. században a szerb nemzeti mozgalom és a szerb irodalmi műhelyek is Pesten szerveződtek.
E nemzetiségek a Magyarország testéből kiszakított területeket nem harccal, hanem cselvetéssel, hazugságokkal, a történelmi tények hamisításával szerezték meg, és adták a kezére az alig 100 éves államiságra visszatekintő országaiknak. S ehhez a I. világháború un. győztes hatalmai (USA, Anglia, Franciaország és Olaszország...) hozzájárultak.
Manapság sokan már tudják, hogy mi történt az I. világháborút követő békekötésen, de azt kevesebben, miért lett Magyarország bűnös nemzet, miért kellett eltűrnie, hogy elvegyék területének 2/3-át és népességének 3/5-ét.
Az 1980-as években cseh ismerősömmel vonaton jöttünk Budapestről. A komáromi hídnál a túloldalra mutattam: Nekünk, magyaroknak mindig összeszorul a szívünk, ha átnézünk a Dunán. Fáj, hogy elveszítettük. Miért mondom ezt? - kérdezte az ismerősöm, hisz a magyar bűnös nemzet, megérdemelte. Egyébként is, ha valamelyik szlovákiai magyarnak nem tetszik, jöjjön Magyarországra, senki nem tiltja.
A beszélgetés során kiderült, hogy minden holmiját, házát, szívét hagyja ott, csak menjen el. Nem értettünk egyet.
Ha egy cseh értelmiségeinek, hetvenöt évvel a trianoni békekötés után is ez a véleménye, és ezt komolyan is gondolja, akkor semmi könyörületet nem várhatunk a világtól, de segítséget sem.
Magyarország az I. világháború befejeződése után Németországgal, Ausztriával, Törökországgal és Bulgáriával együtt vesztes maradt. Mindenik országot területcsonkítással büntették meg, de a legnagyobb veszteség Magyarországot érte.
Magyarország útjában állt és áll a világnak, az egyes érdekcsoportoknak, ezért elhatároztatott, el kell tűnnie, életképtelenné kell zsugorodnia, ami, hála Horthynak, minden területcsonkítása dacára sem sikerült.
Oroszország a XIX-XX. sz. fordulóján többször próbálkozott a háború kirobbantásával, de mindig sikerült diplomáciai úton elodázni. Az oroszok célja az volt, hogy egy egységes szláv államot hozzanak létre Európában. E terv egyedüli akadályozója az Osztrák-Magyar Monarchia, főleg Magyarország volt. Az oroszok megtalálták szövetségeseiket a Monarchia kis szláv népecskéiben, a csehekben, a szerbekben és a tótokban. Segítőjük a háttérben Franciaország, ill. Románia volt.

Masaryk és Benes, a két cseh értelmiségi vállalta az un. pánszláv mozgalom vezetését, és mesterien kiszolgálták az orosz megbízóikat. Osztrák-magyar állampolgárságuk dacára ők ártottak a legtöbbet Magyarországnak. Kiváló diplomáciai érzékkel számos szláv és nem szláv, főleg szabadkőműves politikust, nemzetközi újságírót nyertek meg a pánszláv eszmének.
A századforduló elejére az Osztrák-Magyar Monarchia megérett a változásokra. Ennek szükségét a Monarchia vezetői is felismerték: Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös Horvátország és Szlavónia részvételével, a magyarok megkerülésével katolikus szláv uniót akart létrehozni. Oroszország és Szerbia nem nézte jó szemmel e tervet. Ezért 1914. június 28-án Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinándot és feleségét. A szerb konfliktust az Osztrák-Magyar Monarchia békésen akarta rendezni, de orosz utasításra Szerbia minden békés kezdeményezést visszautasított. Így a Monarchia 1914. július 23-án ultimátumot küldött Szerbiának.

I. 28-án Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinándot és Chotek Zsófiát, a feleségé

A közvélemény úgy tudja, a háborút Ausztria-Magyarország robbantotta ki, mégpedig gr. Tisza István magyar miniszterelnök ösztönzésére. Ma már köztudott, hogy Tisza volt az egyedüli a Monarchia kormányában, aki ellenezte Magyarország hadbalépését.

Gavrilo Princip elfogása (Bosznia, Szarajevo)

A franciák, legalábbis a hivatalos körök ádáz ellenségeink lettek, mert az 1871-es francia-porosz háborúban Magyarország nem az oldalukon harcolt. Franciaország és Oroszország szövetséges volt; s a magyarok úgy tartottak az oroszoktól, hogy még a franciákat sem támogatták. Inkább az osztrákokkal együtt a németekkel szövetkeztek, ennek ellenére a háború idején nem volt magyar katona a francia fronton.

Gróf Tisza István (1861-1918)

 A politikai erőviszonyok már a XIX. században körvonalazódtak:

1879-ben megalakult a német-osztrák-magyar kettős szövetség, ehhez később Olaszország (Az olaszok a háború kitörésekor kiléptek), majd Bulgária és Törökország is csatlakozott, s létrejött a Központi Hatalmak Szövetsége.
A Központi Hatalmak ellensúlyozására l892-ben Oroszország, Franciaország, Anglia... és az USA egymásra talált és létrehozta az Entente Szövetséget.

 "EINIGKEIT MACHT STARK" = EGYÜTT ERŐSEBBEK VAGYUNK

( >Zoli< Elnézést kérek elsősorban Marton Veronikától az általam betett kávéscsésze képért de valahol megszerettem volna jelentetni, hogy kérdést csatolhassak a képhez. - Megboldogult anyósom "bazárjai" közt találtuk ezt a kávéscsészét Ha jól látom Tisza István és Ferenc József császár arcképe van rajta. Semmi pecsét vagy ismertető jel nem látszik rajta. Tudja valaki kik és mikor készíthettek ilyen kávéscsészéket?)

A világ két ellenséges táborra szakadt, s csak az erőpróba, a háború volt hátra.
Az 1914. július 24-i orosz mozgósítást a franciák elől két napig sikerült eltitkolni, akik csak az erre fel elrendelt német mozgósításról szereztek tudomást. Az oroszok mégis hamisan tájékoztatták Franciaországot, hogy az orosz háborús intézkedés a német mozgósítás következménye.

A k.u.k. haderő a Szávánál (korabeli képeslap)

Masaryk 1916-ban állt elő az l904-ben megszerkesztett követeléseivel, miszerint a „cseh nép független, önálló alkotmánnyal bíró cseh államot követel", Magvát a cseh-morva-sziléziai tartományok és a hozzácsatolt magyar Felvidék képezné. (Ekkor még nem használták a Szlovákia elnevezést!) Társaival követelte, hogy az így létrejött Csehországot Magyarország testéből kihasított, nyugati folyosó kösse össze a szerb és a horvát néppel, hogy könnyebbé váljon a cseh ipari állam és a szerb agrár-állam közötti összeköttetés. A cseheknek pedig kijutásuk legyen a tengerhez. „Kinyilvánította, hogy az „új cseh állam Oroszországhoz köti sorsát. A csehek és az oroszok osztoznak a Felvidéken. A csehek megkapják a Ruténföldet, Munkácsot, Ungvárt és Mármarosszigetet. "A cseh nép akarata, hogy az új cseh államnak, mint királyságnak orosz nagyherceg legyen a királya". Az orosz cár bukása után Masaryk elejtette a korábbi gazdáival való közösködést.
Masaryk, az egyetemi tanár 1924-ben maga árulta el, hogyan fáradozott egy „jó" béke megteremtésén. Már 10 évvel a szarajevói merénylet előtt a pánszláviszmusra nevelte, buzdította a szláv ifjúságot, anélkül, hogy összeütközésbe került volna a Monarchia hatóságaival.
A csehek nem harcoltak a háborúban, mégis ők kapták a zsákmány oroszlánrészét. Amikor Clemenceau végre tisztán kezdett látni a „győzelem sakáljai"-nak nevezte őket.
A pánszlávistákkal megdolgozott közvélemény egyengette a bizalmas tárgyalások menetét, így mire a békekonferencia összeült, már megvolt a döntés: Magyarországnak pusztulnia kell!
Erősen közrejátszott Magyarország könyörtelen feldarabolásában az a körülmény, hogy először megnyirbálták, majd a háború után betiltották a szabadkőművességet.
A románok 1916-ban megváltak osztrák szövetségesüktől, csatlakoztak az Entente-hez, s hadat indítottak a Monarchia ellen, azaz megtámadták Erdélyt. Árulásukért Franciaország odaígérte nekik Erdélyt és a Partiumot.
1916-ban a Monarchia támadásai elől az egész szerb hadsereget Korfu szigetére menekítették, számítván arra, hogy a háború befejeztével, a békekötéskor jó hasznukat veszik.
1917-ben, az orosz-osztrák különbéke felmerülésének idején Franciaország magyar területeket ígért a cseheknek, akik orosz és ukrán területeket is kértek, mondván csak addig, amíg Oroszország vissza nem nyeri erejét, vagyis a bolsevizmus bukásáig.
A békekötéskor mind a románoknak mind a cseheknek tett ígéreteket teljesítették.
1918-ra hadviselő feleknek elegük lett a háborúból; csak az alkalomra vártak, hogy befejezhessék. Kapóra jött Wilson amerikai elnök l918 elején közzétett un. 14 pontja, amely kimondta az Osztrák- Monarchia népeinek önrendelkezési jogát, s hogy e jogot tiszteletben fogják tartani. Bízva ez ígéretben, a k.u.k. hadsereg letette a fegyvert.

A világ urai: Lloyd Georges, David (1863-1945), Clemenceau, Georges (1841-1929), Wilson, Thomas Woodrow (1856-1924) (Érdekes Újság)

1918. november 3-án Páduában Weber tábornok Ausztria részéről aláírta a fegyverszüneti egyezményt, amely kimondta, hogy Ausztria és Magyarország területe mentes legyen minden katonai megszállástól.
A francia kormány alig egy hónappal a fegyverszünet megkötése után elvetette a wilsoni 14 pontot és elfogadtatta az annexió elvét.
Ezzel megkezdődött Magyarország pokoljárása.