Mónus József minden korábbi távlövési világcsúcsot megdöntött

Miközben államilag és a Magyar Íjász Szövetség által az olimpiai íjászatot támogatják és propagálják, addig tradicionális íjászaink előkelő helyeket érnek el a különböző világversenyeken, és világcsúcsokat lőnek. Így volt ez az elmúlt hétvégén is.

A szentpétervári Ermitázs múzeumban őrzik az első emlékművet, amelyet a világon először sporteredményért állítottak. 1226 körül Dzsingisz Kán „Esunkhei" nevű íjásza 502 méterre lőtt. A kán elismerve a rendkívüli tettet, elrendelte, hogy ezt megörökítendő faragott követ állítsanak neki. Ezt a rekordot 780 évvel később 2010-ben Mónus József 6,74 méterrel szárnyalta túl először.

Augusztus 25-én új távlövő világrekordot állított fel a Kína belső-mongóliai tartományának Ergun városában rendezett nyílt, nemzetközi hagyományos íjászversenyen. Saját készítésű íjával és vesszőjével elért 653 méteres lövésével csaknem 145 méterrel haladta meg saját korábbi rekordját. Az eredményt mongol, kínai és török bírák hitelesítették. A bajnokság szervezői az új csúcs tiszteletére emlékoszlopot emelnek, hasonlóan az 1226-ban lőtt kiemelkedő eredményhez. A verseny második legjobb eredményét is magyar íjász érte el: a 15 éves Posta Csongor 11 ország és 12 tartomány több mint száz versenyzőjét előzte meg.

Néhány nappal később a belső-mongóliai Ordoszban Mónus József nagy fölénnyel nyerte meg az íjászat távlövés versenyszámát, 10 ország és 16 tartományi válogatott csapat versenyzői előtt, ezúttal is túllőve az 502,5 méteres történelmi csúcson. Ebben a versenyszámban nem mérik - legalábbis nem hitelesítve - a távolságot; itt a lényeg a középkori rekord minél nagyobb meghaladása. Ugyanebben a több mint 150 fős felnőtt mezőnyben 4. helyezést ért el Posta Csongor junior magyar íjász.

Mónus József

Mónus József hat évvel ezelőtt kezdett az íjászattal foglalkozni, jelenleg nincs a földön még egy olyan íjász, aki nála messzebb tudná repíteni nyilait. Távlati célja, hogy 907 méterre lőjön, ezzel tisztelegvén Árpád Fejedelem 907-es Pozsonyi diadala előtt, továbbá a Boszporusz-szoros átlövése, melyet ez idáig íjásztörténeti legendának tartanak. József sport helyett harcnak tartja az íjászatot, amelyet sohasem tanult, az ösztöneire hallgat, és ahogy ellövi a nyilat, mindig megérzi, hogy eltalálta-e a célpontot. 2006 tavaszán Egerben járt, és egy íjászversenyt látva borzongató érzés fogta el. "Tudtam, hogy valamikor régen jártam és harcoltam már itt. Ez a felismerés eredményezte, hogy belevágtam az íjászatba" - meséli a kezdetekről. Az addig gépész üzemmérnökként dolgozó József azt mondja, nem a sport, hanem a tradíció miatt foglakozik az íjászattal, nem is tartja magát sportembernek, és amikor a versenyeket emlegeti, harcosoknak hívja az ellenfeleket.

"Mindannyian harcolni akarnak, a mongol még akkor is lő, ha mész a célhoz a saját nyiladért. Mindenkit motivál, hogy más nemzetekkel versenghet, ilyenkor érezni a másik harcos közelségét, ahogy lihegnek a nyakadba, aztán a végén jöhet a baráti kézfogás, bár a mongolok ebben is mások, ha legyőzöd őket, nehéz szabadulni az erős kézszorításukból".

József az íjászatot annak rendeli alá, hogy a magyarság múltjával, csatáival, főbb harci eszközeivel foglalkozzon. "Nagyon érdekel, hogy milyen lehetett a magyarok íja a 10-11. században, és ha az őseinkre gondolok, mindig az íjászat az első, ami az eszembe jut. Szeretném bebizonyítani, hogy szinte elképzelhetetlen messzinek tűnő távolságba is el lehet lőni tradicionális jellegű íjjal. Arra szeretném felhívni a figyelmet, ha egy török harcos az 1500-as években képes volt 800 méterre ellőni, akkor ugyanerre a magyar is képes lehetett, csak lehet, hogy arról nem maradt írásos emlék. Ami akkor elmaradt, azt szeretnénk most pótolni" - ad magyarázatot elhivatottságára.

Révület

Mónus 2008-ban nyerte első világversenyét, amikor Dél-Koreában részt vett a Hagyományos Íjászok Világfesztiválján, amely része volt az olimpián kívüli sportágak Világjátékának. A verseny előtt 20 napon keresztül napi 1000 nyílvesszőt lőtt ki. Azt mondja, mindig hosszú időt szán a felkészülésre, mert fontos neki, hogy azt érezze, minden összeállt. "A lelki nyugalom csak akkor van meg, ha érzem a felkészültség magabiztosságát, ehhez pedig idő kell. Az embernek, az íjnak és a nyílnak tökéletes összhangot kell alkotnia" - magyarázza, de amikor arról kérdezzük, az íjászoknál is fontos-e, hogy a levegőt benntartsák lövés előtt, azt mondja, sosem tanulta a technikát, csak az érzéseire, ösztöneire hagyatkozik. Szerinte az ember bármilyen távolságra el tud lőni, és a legerősebb íjat is ki tudja húzni, csak fejben el kell hinnie, hogy meg tudja csinálni.

Ez az ember minden állami támogatás nélkül legyőzi a világot

"Az 508 méteres rekordot 2010-ben a Bugacon rendezett Kurultáj nevű hagyományőrző rendezvényen sikerült 603 méterre javítani, de volt már 704 méteres lövésem is. Arra is büszke vagyok, hogy tavaly az Ősök napján háromezer ember előtt 240 méterről előttem a másfél centis zászlórudat, az egyik nap négy, a másik nap kilenc lövésre volt szükség ehhez, pedig olyan szembeszél volt, hogy hét méterrel arrébb kellett céloznom."

Meghódította Amerikát is

Az időjárási körülményekkel máskor is meg kell küzdeni, a tavaly szeptemberben, az amerikai Utah államban lévő Grand Salt Flatsen rendezett nemzetközi távlövőversenyen például a száraz, meleg sivatagi éghajlaton sorra szakadtak szét az íjak. Mónus a meleg miatt nem tudta használni a 100 font (45, 95 kg) húzóerejű íjat, helyette 54 fontossal lőtt, és így is két világrekordot ért el: az összetett tradicionális íjak korlátlan erejű Turkish kategóriájának 2008-ban felállított világcsúcsát több mint 32 méterrel lőtte túl, a vadásznyílvessző stílusban pedig a korábbi rekordot több mint 60 méterrel verve, 274 méternél landolt a nyila. A legnagyobb eredménynek mégsem ezeket tartja, hanem azt, hogy a korlátlan erejű vadászvesszős kategóriában 300 méteres lövésével három méterre megközelítette a távlövőlegenda, Don Brown világrekordját.

"A verseny után odajött hozzám egy 80 év körüli indián férfi, Lary Hatfield, aki jelenleg is világrekorder, és könnyes szemmel mondta, hogy ő ilyet még nem látott, majd barátilag fenékbe billentett. Visszavágyom Amerikába, van még négy olyan kategória, amelyben szeretném, ha az én nevem mellett lenne a világrekord" - mondja Mónus, aki a versenyre 600 nyilat készített, ezekkel összesen tizenhétezret lőtt, és végül csak tizennyolcat vitt el magával.

A magyar csapat összesen 12 aranyéremmel és öt világrekorddal zárta a versenyt, ebből öt aranyat és két rekordot a fia, a 17 éves Mónus László József szerzett, aki apjához hasonlóan 2006-ban vett íjat a kezébe először. "Meglő mindent, ösztönből csinálja, így született. Ugyanakkorát tud lőni, mint én, de egymás ellen sosem fogunk harcolni" - mondja Mónus, majd büszkén sorolja középiskolás fia díjait, köztük a miniszteri kitüntetést, Európa-bajnoki címeit és világrekordjait, amelyek eléréséhez tanárai rugalmasságára is szükség van, hogy tanév közben versenyeken indulhasson.

József a legutolsó érmet Dél-Koreából hozta haza, ahol a csapatversenyben második helyen végeztek (összesen tizenkét magyar íjász vett részt a viadalon), a győzelem nyolcvan nyíl után mindössze egy lövésen múlt. Az úgynevezett Naadam-lövészet hagyománya a legenda szerint Dzsingisz kán idejére nyúlik vissza, a mongol vezér szórakozása volt ugyanis, hogy a legyőzött ellenfél harcosait beásta a földbe, úgy, hogy csak a fejük látszott ki, majd nyíllal lőtt rájuk. A mostani verseny barátságosabb körülmények között zajlik, a harcosok 75 méterről lőttek egy bögre nagyságú célpontra, Mónus ezt a lövést térdelve hajtja végre, míg a több százméteres távolságokra ellőtt nyilakat álló helyzetből, a fegyvert negyvenöt fok körüli szögben tartva küldi útjára - Utah-ban például GPS-szel mérik le, milyen messzire szállt.

A nyilak súlya és kialakítása az egyes kategóriákban más és más, nem mindegy, mennyi toll kerül a végére, és milyen a hegye, a nehezebb, vastagabb nyilak nagyjából ötszáz méteres távolságig használhatóak, de akár 300 km/h-s sebességgel is repülhetnek. A nem természetes anyagból készült íjak értéke 40-60 ezer forint körül van, a szarus íjaké százezertől egymillióig terjed, de Mónusnak ezekre nem kell költenie: Grózer Csaba barátja látja el őt felszereléssel, akit ő mindig meg is említ a sikerei után. A védőfelszereléseket is egy barátja, Váradi László és felesége készíti neki, a kezét védő, ősi magyarokét is idéző eszközöknek nagyon fontos szerepe van, mert biztonságot adnak neki azzal, hogy minimálisra csökkentik a sérülés lehetőségét.

"Ez veszélyes mutatvány, és az ember akkor tud jól lőni, ha mindent ki tud kapcsolni, csak a célt látja maga előtt. Ha eltereli a figyelmét bármi más, akár az, hogy fél, hogy megsérül lövés közben, akkor már nem tud ugyanúgy teljesíteni. Ahogy ellövöm a nyilat, abban a pillanatban érezni szoktam, hogy célba talált, vagy elkerülte" - árul el egy műhelytitkot a totemállata után Farkasnak hívott íjász, akit eddig négyszer sebesített meg a lövés közben eltört nyíl.

Koncentráció

Ruházatában is ápolja az ősök emlékét, de azt mondja, nem érték még kellemetlen élmények emiatt, mindig talál, ahogy ő mondja, mélyebb érzésű embereket, akik tudják, mit képvisel. A jövőre nézve két nagy célt tűzött ki maga elé, az első, hogy 300 méterről tradicionális íjjal beletaláljon egy emberalak nagyságú célpontba - a kétszáznegyvenet korábban már sokszor kipipálta -, a másik, nagyobb szabású terv, hogy a 907-es pozsonyi csata emlékére 907 méter fölé lőjön el egy nyilat.

Az utóbbi lassan esedékes lesz, helyszíne pedig a Boszporusz-szoros, eredetileg ugyanis az volt a terv, hogy a legkeskenyebb pontja fölött lő át íjjal, ami nagyjából 750 méteres távolságnak felelt meg, de időközben merészebbek lettek a célok. Törökországban egyébként is nagyon népszerű a hagyományos íjászat, és József szerint évek óta csábítják őket török íjászbarátaik, hogy tartsanak bemutatót. "Ez olyan kihívás, olyan feladat, amely csak egyszer adódik az ember életében, világraszóló esemény lesz" - harangozza be az egyelőre csak tervezett rekordkísérletet, és a lelkesedését látva biztosak lehetünk benne, hogy a törökök is meg fogják jegyezni az íjász nevét.

Elmondása szerint a „felszerelés mellet a legfontosabb, hogy belső akaratunkra és összpontosításunkra alapozva már csak a hitünkre van szükség. A nagy távolságokat már csak teljes hittel tudom meglőni."

Ez az a hit, amitől a sportolóból harcos lesz, e hit miatt segítik az Ősök a Hadak Útjáról és erre a hitre van nekünk is szükségünk ahhoz, hogy a magyarság ősi életfájának újra termő ága sarjadjon.

Forrás: mti/origo.hu/richpoi.com, de mi a jovonk.info portálról vettük át a cikket.