1953. november 25.-én történt a magyar labdarúgás egyik legnagyobb haditette.
A magyar fiúk legyőzték a híres angol labdarúgó válogatott csapatot saját hazájában, a londoni Wembley Stadionban.
Az angolokat otthon 1863 óta - tehát 90 éven át - senki nem tudta legyőzni.
1953. november 25.-én megtörtént a csoda a magyar nemzeti válogatott 6:3-ra győzött ellenük. A magyar csapat csodálatosan játszott és az angol lapok "bűvöletes magyarok"-ról (Magic Magyars) beszéltek, akik csodát műveltek a pályán.
Mások a " Mighty Magyars" ("Hatalmas Magyarok") kifejezést használták a magyar labdarúgó válogatott méltatására.
Az angolok szerint ilyen mérkőzés még nem volt. A szakértők "AZ ÉVSZÁZAD MÉRKŐZÉSE" nevet adták az 1953. november 25.-én játszott magyar-angol mérkőzésnek. Jogosan mert a magyar csapat nagyszerűen játszott és méltán érdemelte ki az "ARANYCSAPAT" nevet.
Ez a magyar nemzeti labdarúgó csapat 4 éven át legyőzhetetlen volt. Felvetődik a kérdés:
MI VOLT A PÉLDÁTLAN SIKER TITKA?
Külföldön ez a kérdés még ma is élénken foglalkoztatja a sport történelmet.
Aki hallotta, vagy látta a 6:3-as mérkőzést az valószínűleg egyetért a következő rövid összegzéssel.
A MAGYAR ARANYCSAPAT EREDMÉNYESSÉGÉNEK, SIKEREINEK NÉHÁNY "TITKA":
1. Kiváló képességű játékosok.
2. Jó edzési módszer (labdakezelés, helyezkedés stb.)
3. Jó erőnlét, szorgalom.
4. Új meglepő felállítás.
5. Célatörő, erőteljes játék (győzni akarás).
6. Szép összjáték. (bizalom egymásban).
7. Váratlan helyváltoztatások (kiszámíthatalanság).
8. Éles helyzetfelismerés, rögtönzés.
9. Az ellenfél helyes értékelése.
10. Gyorsaság, jó labdakezelés, magabiztosság.
11. A játékterv alakítása szükség szerint.
12. Dicsőséget akartak szerezni a letaposott, kifosztott, elnyomott magyar népnek.
Itt érkeztünk el alapvető témánkhoz a magyar önvédelemhez.
Mindenki láthatja, hogy a magyar ARANYCSAPAT az ősi szittya-hun-magyar bölcseleti rendszer megvalósítója lett. (Függetlenül attól, hogy ezt tudaotsan tették, vagy pedig a tudatalattit követték.)
A magyar sport sikerei, ezen belül a labdarúgás jó eredményei, visszaadták a magyar nép önbecsülését.
1948-ban (három évvel a II. világháború befejezése után), a romokból még fel sem épült Magyarország negyedik lett a londoni olimpián. 1950-ben elkezdődött a magyar labdarúgó válogatott siker sorozata.
Az 1952-es nyári olimpián, Helsinkiben Magyarország összesen 42 érmet szerzett a különböző sportágakban.
Ezzel hazánk 3. lett a nemzetek között. A 42 éremből 16 arany volt, amelyből az egyiket labdarúgóink szerezték.
Ilyen előzmények után került sor 1953-ban az "ÉVSZÁZAD MÉRKŐZÉSÉRE" az angolok ellen, Londonban.
A 6:3-as magyar győzelem a koronát jelentette a magyar sikereken.
Valahogy mégis szinte mindenki érezte, hogy itt többről van szó.
Talán csak sejtésként élt bennünk, hogy a sport mint eszköz, mint jelkép megtestesítette népünk alapvető felfogását és bizonyította, hogy ÉLÜNK és ÉLNI AKARUNK!
Hogy Trianon, a háborúk, megszállások, meggyalázások, szibériai elhurcolások, bebörtönzések, kínzások, kitelepítések, megalázások, pusztítás, sötétség, titkos rendőrség, rákosi, gerő, a szovjetunió, hazugsághadjárat, agymosás, és az ellenség minden aljas erőlködés ellenére is MEGMARADTUNK és MAGYARNAK MARADTUNK. (A két hóhér és az elnyomó birodalom neve akarattal lett kis kezdőbetűkkel írva.)
Sport hőseink a világ tudatára adták, hogy ÉLÜNK és FENNMARADÁSUNKÉRT KÜZDÜNK.
Aki másokkal együtt hallgatta rádión a 6:3-as mérkrőzést az átérezte mindezt.
MEGTALÁLTUK ÚJRA MAGUNKAT!
S úgy érezte minden magyar, hogy "egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók!- Sőt!
A 6:3-as magyar labdarúgó siker egyik tényezője az újfajta felállási rendszer volt. Az angolok nem tudtak mit kezdeni vele, ugyanis Angliában évtizedek óta az u.n. WM rendszer volt használatos, amit most a magyarok megváltoztattak MW felállítási rendszerre.
Az angol WM rendszert sokan úgy ismerik, mint a 3-4-3 felállítási rendszer.
Ennek egyik alapvető része, hogy a közép hátvéd (aki általában az 5-ös számot viselte) rá áll az ellenfél középcsatárjára (aki a 9-es szám birtokosa) és nem engedi labdába rúgni.
Az "ÉVSZÁZAD MÉRKŐZÉSÉN" az angol középhátvéd Harry Johnson volt, aki kereste a magyar középcsatárt. A 9-es számot Hidegkúti Nándor viselte, felálláskor nem az angolok által megszokott helyen, elől középen, a két összekötő között, (de előttük) kezdett, hanem pontosan mögöttük.
Ebben az esetben Kocsis (8-as) és Puskás (10-es) mögött. A szokásos középcsatár helyett, Hidegkúti (9-es) a hátravont középcsatár, szerepét töltötte be és ez teljesen megzavarta az angolokat.
Nem tudták eldönteni, hogy Hidegkúti milyen helyen játszik, s ezért nem tudták elhatározni, hogy miként ellensúlyozzák.
Ha az angol középhátvéd Hidegkútit követte, akkor a középcsatár szokásos helye védelem nélkül maradt, ha pedig a területet őrizte, akkor Hidegkúti akadály nélkül, szabadon mozoghatott.
Ő volt a magyar csapat legidősebb tagja (a 31 éves játékost társai csak úgy hívták, hogy az "Öreg"), de aki a 90. másodpercben akkora gólt lőtt, hogy az angol kapus Merrick, meg sem tudott moccani.
Emlékeznünk kell azok nevére, akik visszaadták a reményt, az önbecsülést a magyar népnek.
A dicsőséges "ARANYCSAPAT" tagaji:
1. Grosics Gyula kapus, 2. Buzánszky Jenő jobbhátvéd, 3. Lantos Mihály balhátvéd, 4. Bozsik József jobbfedezet, 5. Loránt Gyula középhátvéd, 6. Zakariás József balfedezet, 7. Czibor Zoltán balszélső, 8. Kocsis Sándor jobb összekötő, 9. Hidegkúti Nándor hátravont középcsatár, 10. Puskás Ferenc balösszekötő, 11. Budai László jobb szélső.
Ugyancsak meg kell említeni Gellér Sándor, Tóth Mihály, Várhidi Pál nevét.
Az 1952-es olimpián pedig Palotás Péter, Dalnoki Jenő, Kovács Imre, Csordás Lajos is játszott.
Mindegyiknek meg volt a maga különleges, egyéni képessége, adottsága és azt külön-külön is és együttesen is eredményesen hasznosították.
A sport ugyanúgy mint a tudomány, művészet, irodalom, költészet, zene, gazdasági tevékenység, vallás, stb. népünk megmaradását, fejlődését kell, hogy biztosítsa.
Forrás: http://www.osmagyaregyhaz.hu/omvedelem.html
Beküldte: N László