Láttuk, hogy Kézai Simon is tetrarkhának nevezte az akkor itt uralkodó római fejedelmet. Azt is észrevettük, hogy a krónikáinkban emlegetett Tetrikusz valójában Róma egyik tetrarkhosza lehetett. Diocletianus és Maximianus rejtélyes 305-ös lemondását is a hunoktól elszenvedett vereségükkel magyaráztuk. Ha mindezek a gondolatok helytállóak voltak, akkor hogyan történhetett volna a hunok bejövetele 168 évvel Diocletianus trónra lépése után?

Ezen a ponton tehát egy igen súlyos problémával kellett szembenéznem. A 168-tól 240-ig tartó hun idősík eseményeinek dátumai vajon diocletianusi dátumok, vagy Krisztus szerinti dátumok? Ha diocletianusiak, akkor értelmét veszti mindaz, amit az Isten ostora és a tetrarkhák c. fejezetben feltártam. Hiszen ha a hunok 168 évvel Diocletianus trónra lépése után érkeztek meg, akkor nyilvánvalóan nem harcolhattak ezzel a keresztényüldöző császárral. Ha azonban ezeket a dátumokat Krisztus szerint kell értelmeznünk, akkor nagyon is harcolhattak vele. A kérdés tehát úgy szólt: Krisztus szerinti vagy diocletianusi?

Ha elfogadnám, hogy ezek diocletianusi dátumok, akkor magyarázatra lelnének Kézai extrém magas dátumai is, hiszen kiderülne róluk, hogy azok az arszakida időszámítás szerint értendők. Egy csapásra világossá válna, hogy e két idősík eseményei között miért van éppen 532 év távolság. Viszont ez esetben el kellene felejtenem a keresztényüldözéseket felszámoló hunokat és vissza kellene vonnom mindazt, amit az Isten ostora és a tetrarkhák c. fejezetben feltártam. És persze vissza kellene vonnom a Fehérlófia, Beowulf és A sárkányölő c. fejezetek megállapításait is, mely szerint a rabszolgatartó és keresztényüldöző ókorból éppen Attila hatalmas műve vezette át a kontinens népeit a keresztény középkorba. De hogyan tudnám visszavonni e felismeréseket, amikor azok igazsága mindmáig elevenen él bennem? Hosszú hetekig rágódtam a problémán és nem jutottam előrébb.

Ekkor eszembe jutott, hogy A sárkányölő c. fejezetben már idéztük Sir Thomas Malory Arthur királynak és vitézeinek, a Kerek Asztal lovagjainak históriája c. munkáját, amelyben így ír:

Vagyis Launcelot, akit A sárkányölő c. fejezetben Attilával azonosítottunk a nyolcadik, Galahad pedig, akiben Aladárt ismertük fel a kilencedig nemzetség. Na de honnan számítva? Diocletianus trónra lépésének évétől? ... Egyáltalán nem! Úgy olvastuk: „a mi Urunk, Jézus Krisztustól számítva”! Eszerint tehát mégis Krisztustól számítódik az a 168 év. Hosszú-hosszú heteken át ez az apró információmorzsa tartotta bennem a lelket, hogy talán mégsem kell majd visszavonnom korábbi megállapításaimat. Viszont továbbra sem tudtam összeegyeztetni e két dolgot. Ahhoz, hogy a legkorábbi és legkésőbbi idősíkok közötti 532 év különbség mögött a diocletianusi és arszakida dátumok közötti eltérést sejthessük, a legkorábbi idősík dátumainak szükségszerűen diocletianusi és nem krisztusi dátumoknak kell lennie.

Ezen a ponton már valósággal a hajamat téptem: igenis lennie kell valami megoldásnak! Lehetetlen, hogy e feladványnak ne legyen valami kézenfekvő és frappáns megfejtése! Napokon keresztül hurcoltam magammal mindenhová a kockás füzetemet, rajzolgattam a különféle idővonalakat, számolgattam a különböző idősíkok közötti távolságokat és próbáltam értelmezi az előttem álló talányt. Valahogy éreztem, hogy mindkét megközelítés egyszerre és egyidejűleg igaz. Tudtam, hogy a legkorábbi hun idősík krisztusi lesz és nem diocletianusi. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy az 532 éves távolság alapvető oka a diocletianusi és arszakida évek különbsége. De sehogy sem állt bennem össze a kép. Ez volt az a pont ahol feladtam a harcot. Megértettem, hogy ezt egyedül sajnos nem fogom tudni megfejteni. Átkopogtam hát a fiam szobájába és segítséget kértem tőle.

Fel voltam készülve rá, hogy nagyon hosszú folyamat lesz, amíg el tudom magyarázni neki az összefüggéseket és sokáig fog tartani, amíg eljutok odáig, hogy végre felvázolhatom előtte a problémát. Elkezdtem tehát az elejétől kezdve szép lassan, lépésről lépésre bevezetni őt az időrendi anomáliák és az egymással párhuzamosan futó időszámítási rendszerek világába. Legnagyobb meglepetésemre a fiam (több értetlenkedő és akadékoskodó történészt megszégyenítve) egyetlen röpke délután alatt megértette és felfogta a teljes probléma-halmazt. Amikor szembesült a kérdéssel, hogy a legkorábbi idősík dátumai vajon krisztusi vagy diocletianusi dátumok, természetesen ő sem tudta azonnal a megoldást. Föltett viszont egy olyan kérdést, amely hamarosan elvezetett a megfejtéshez. A kérdés így szólt:

Ekkor döbbentem rá, hogy noha már tizenkét éve próbálom megérteni a naptárhamisítás logikáját, még sohasem foglalkoztam behatóan Dionysius Exiguus műveletével. Valahogy úgy voltam vele, hogy igazából nem is számít hogyan vezette be a Krisztus szerinti időszámítást, hiszen az általa javasolt évszámok valójában sohasem kerültek használatba. Úgy gondoltam, hogy noha névleg bevezetésre került ugyan a Krisztus szerinti időszámítás, de annak dátumai nem a Dionysius Exiguus féle dátumok, hanem valami más, ókorból örökölt időszámítási rendszer évei lehetnek. Persze ezzel a megközelítésemmel nem voltam egyedül. Szekeres Sándor is pontosan így gondolkodott akkor, amikor azt állította, hogy még a mai napig is az arszakida éveket használjuk. Mit számít tehát, hogy hogyan vezette be Dionysius Exiguus a Krisztus szerinti éveket, ha azokat végül senki sem használta?

A fiam kérdése kapcsán azonban egyszeribe gyanússá vált Dionysius Exiguus különös művelete. Ez a kérdés ugyanis ráirányította a figyelmemet arra, hogy ez a rejtélyes 532-es szám már rögtön a Krisztus szerinti évek bevezetésekor is felmerült. Alaposabban is utánanéztem tehát, hogy ki volt Dionysius Exiguus, mikor élt, honnan származott, mi motiválta a Krisztus szerinti időszámítás bevezetésekor és egészen pontosan milyen módon, miféle kalkulációt elvégezve vezette be a Krisztus szerinti éveket.

Dionysius Exiguus egy szkíta származású szerzetes volt, aki 470 körül született Scythia Minor tartományban, amely a mai Románia és Bulgária határvidékének Fekete-tenger melléki területeit foglalta magába és nagyjából a későbbi Dobrudzsa területével esett egybe. Egyike volt azoknak a szkíta szerzeteseknek, akik a tartomány legnagyobb városában, Tomisban, vagyis a mai Constantában éltek. I. Gelasius pápa hívására 496 körül érkezett meg Rómába és ott is maradt egészen haláláig. Noha származása szerint szkíta volt, mégis ízig-vérig rómaivá vált. Kitűnően beszélte mind a görög, mind pedig a latin nyelvet, számos munkát fordított görögről latinra, köztük Alexandriai Szent Cirill leveleit is. Ő állította össze az apostoli kánonok és zsinati határozatok első nagy és átfogó gyűjteményét.

Mindezeknél azonban számunkra jóval fontosabb, hogy 525-ben I. János pápa tőle kért segítséget a húsvét időpontjának kiszámításához. Dionysius Exiguus a pápa kérésének eleget téve 95 évvel továbbvezette Alexandriai Szent Cirill húsvéttáblázatát, s e táblázatban egy óriási jelentőségű újítással állt elő. Felhagyott a korábban használt diocletianusi évekkel és bevezette a Krisztus szerinti datálást. E művelet kapcsán általában el szokták mondani, hogy Dionysius Exiguus hosszú időn át nem talált követőkre és további évszázadokat kellett várni, míg egy Beda Venerabilis nevű angolszász szerzetes átvette Dionysius újítását és a Krisztus szerinti évek használatát ténylegesen átültette a gyakorlatba. A legfontosabb kérdés azonban, amely most bennünket leginkább foglalkoztat, így szól: milyen kalkulációt végzett el Dionysius Exiguus a Krisztus szerinti évek bevezetésekor?

Keresni kezdtem tehát, hogy találok-e valahol részletes leírást a Dionysius Exiguus által elvégzett számításról. Elsősorban az érdekelt, hogy az általa elvégzett műveletnek egészen pontosan mi köze volt ehhez a rejtélyes 532-es számhoz. Mivel a Dionysius Exiguus által szerkesztett húsvéttáblázat teljes egészében elérhető az Interneten, így lehetőségem nyílt alaposabban is megvizsgálni ezt a kérdést.

Dionysius Exiguus táblázata a Diocletianus császár trónra lépésétől induló mártír kort veszi alapul. Egyik évet veszi a másik után, minden esztendőnél feljegyezve annak különböző jellemzőit, mint pl. az adott év indictio, epacta és concurrens számait, amelyek a húsvét napjának megállapításához elengedhetetlenek voltak. Így halad tehát előre, a diocletianusi 244-es esztendő után veszi a 245-ös, aztán a 246-os majd a 247-es dátumot. Ekkor azonban egy különös fordulat következik! A mártír kor 247. éve után következő 248. évnél felhagy a diocletianusi datálással, és a 248-as évszám helyett a következő bejegyzést teszi:

 ANNI DOMINI NOSTRI JESU CHRISTI DXXXII

Vagyis „a mi Urunk Jézus Krisztus 532. éve". Dionysius Exiguus tehát a diocletianusi időszámítás 248. évét a Krisztus születésétől eltelt 532. évvel azonosította. Természetesen meg is magyarázta különös újításának okát: nem akarta egy keresztényüldöző tyrannus emlékét továbbvinni azáltal, hogy az éveket az ő trónra lépésétől számítja. Ehelyett úgy vélte sokkal helyénvalóbb, ha az évek számlálásának kiindulópontját Jézus Krisztus megtestesüléséhez rögzíti. Hogy jobban megértsük Dionysius Exiguus különös műveletét, lássunk most egy rövid részletet az általa szerkesztett húsvéttáblázatból. Mivel e táblázat meglehetősen sok adatot tartalmaz, néhány oszlopot a könnyebb áttekinthetőség kedvéért elhagytam, s a diocletianusi (illetve krisztusi) évszámok mellett csak az indictio, epacta és concurrens értékeket tüntettem fel:

E táblázat alapján tehát jól megfigyelhetjük Dionysius Exiguus műveletét. A diocletianusi időszámítás 248. esztendejében felhagy a mártír kor szerinti datálással és áttér a Krisztus szerinti évek használatára. Diocletianus trónra lépésének 248. esztendejét Krisztus születésének 532. évével azonosítja. Mit tesz tehát? A 248-hoz hozzáad 284-et és így megalkotja a Krisztus szerinti 532-es dátumot.

Ekkor kis híján leestem a székről meglepetésemben! Egyszeribe tudatosult bennem, hogy Dionysius Exiguus pontosan ugyanazt a számítást végezte el, mint amit különös álmomat követően én magam is elvégeztem! Én is a 248-hoz adtam hozzá 284-et és így kaptam meg a Julián naptárra jellemző 532 éves húsvétciklust. S most kiderül, hogy Dionysius Exiguus is pontosan ugyanezt tette. Igen ám, csakhogy én ezt a számítást valami egészen más okból végeztem el! E művelettel ugyanis az arszakida és a diocletianusi évek különbségét akartam kiszámolni!

Ekkor szinte záporozni kezdtek bennem a kérdések. Miért épp a diocletianusi 248-as évnél vezette be Dionysius Exiguus a Krisztus szerinti évszámlálást? Milyen jelentősége lehetett ennek a 248-as évnek a diocletianusi időszámítás szempontjából? Vegyük észre, hogy semmi! A mártír kor szerinti évszámlálásban ez az év ugyanolyan év volt, mint az összes többi. Semmi lényeges dolog, semmi világrengető esemény nem történt ekkor. Az arszakida időszámításban azonban már egész más a helyzet. Ott a 248-as dátumnak óriási jelentősége volt. A pártusok időszámítása szerint ugyanis ez a 248 nem más, mint Jézus Krisztus születésének éve! Ez volt tehát az a pont, ahol egy különös gyanú kerített hatalmába. Lehetséges volna, hogy Dionysius Exiguus nem is a mártír kor éveit vette alapul húsvéttáblázatának megalkotásakor, hanem az arszakida időszámítást? Lehetséges lenne, hogy a csalást éppen ő követte el azáltal, hogy névleg ugyan a diocletianusi évekből indult ki, de valójában az arszakida évszámokat használta?

Ahogy azt néhány bekezdéssel korábban kifejtettük, Dionysius Exiguus egy szkíta származású szerzetes volt. Scythia Minor tartományban, a későbbi Dobrudzsában született. Nyilvánvaló tehát, hogy szkíta származása révén ismerhette a pártusok időszámítását. Vegyük észre, hogy amikor mi a hunok első bejövetelét a legkorábbi általunk beazonosított idősíkon 168-ra toltuk vissza, és feltételeztük, hogy az ekkor kibontakozó szarmata, jazig, markomann, stb. támadások mögött már Attila seregeinek hőstetteit kell felismernünk, akkor kimondatlanul is megteremtettük az időrendi kapcsolatot az éppen felbomlóban lévő Pártus birodalom és Attila népe között. Szekeres Sándor feltételezése tehát, mely szerint az Európában felbukkanó hunok ismerhették és használhatták az arszakida időszámítást, időrendileg is egyre megalapozottabbnak tűnik. Ha ez így van, akkor könnyen belátható, hogy egy észak-balkáni területeken élő szkíta származású szerzetes, aki ráadásul nem sokkal a hun korszak eseményei után él, és annak a Nagy Theodoriknak a kortársa, akit korábban krónikáink Veronai Detréjével azonosítottunk, nagyon is ismerhette a pártusok időszámítását.

Ha tehát Dionysius Exiguus a diocletianusi évek helyett az arszakida dátumokat vette alapul húsvéttáblázatának szerkesztésekor, akkor szükségszerűen 532 évvel nagyobb dátumokat állított elő a kelleténél. Az arszakida és a diocletianusi évek között ugyanis éppen ennyi a különbség. Az arszakida időszámítás dátumai 248-cal nagyobbak az igazi Krisztus szerinti dátumoknál. Ha Dionysius Exiguus ezeket az arszakida éveket Krisztus szerinti évekké akarta volna alakítani, akkor minden józan számítás szerint 248-at le kellett volna vonnia belőlük. Ő azonban nem hogy nem vont le belőlük, hanem 284 év hozzáadásával még tovább növelte azokat! Így egy olyan Krisztus szerintinek nevezett fals időskálát hozott létre, amely a valódi Krisztus szerinti dátumoknál 532 évvel, vagyis éppen egy nagy húsvétciklussal mutatott többet! Tehát az általa bevezetett időszámítás valójában egy 284 évvel megnövelt számértékű arszakida időszámítás volt.

Miután e hatalmas felismerés okozta sokkból magamhoz tértem, lázasan kutatni kezdtem: valaki már biztosan észrevette ezt előttem! Lehetetlen, hogy ez eddig még senkinek nem szúrt szemet! Hamarosan kiderült, hogy valóban volt, akinek már korábban is feltűnt ez a különös együttállás. Szekeres Sándor honlapjának (http://eltevedtidoszamitas.hu) egyik hozzászólója ugyanis 2011 nyarán a következő bejegyzést írta:

Szekeres Sándor e felvetésre a következőt válaszolta:

Tehát már Szekeres Sándor is észrevette ezt a furcsaságot, a jelek szerint azonban nem tudott vele mit kezdeni. Meg nem nevezett „bizonytalan tényezők” miatt teljesen kihagyta ennek a témának a tárgyalását, pedig a megoldó kulcs éppen e furcsa adat mögött rejlik. Mivel ő egy 247 éves csúszás nyomait kutatta nem pedig egy 532 éves időrendi anomália eredetét, így számára ez csupán egy elgondolkodtató érdekesség maradt. Tapasztalva azonban, hogy bizonyos összetartozó események pontosan egy nagy húsvétciklusnyi távolságba csúsztak egymástól, kézenfekvőnek tűnik, hogy éppen Dionysius Exiguus hibás művelete áll a jelenség hátterében.

Mit jelent tehát mindez? Nem kevesebbet, mint hogy korábbi súlyos dilemmánk világos és érthető magyarázatra talált. Miközben az alapvető probléma valóban a diocletianusi és arszakida időszámítások összekeverése által keletkezett, mindez mégsem jelenti automatikusan azt, hogy az általunk beazonosított legkorábbi idősík dátumai diocletianusi dátumok volnának. Ezek ugyanis valódi Krisztus szerinti évszámok. A Kézai krónikájában fellelt legkésőbbi idősík dátumai pedig Szekeres Sándor korábbi feltételezésével szemben nem arszakida dátumok, hanem Dionysius Exiguus extrém magas évszámai. Az arszakida dátumok a kettő között félúton, a négyszázas évek idősíkján találhatók. Mivel Dionysius Exiguus az általa kreált időszámítás dátumait az arszakida évek 284-gyel való megnövelésével hozta létre, ezért a hun bejövetel arszakida dátumát úgy kapjuk meg, ha Kézai 700-as dátumából visszavonjuk ezt a 284 évet. Így eredményként 416-ot kapunk. De vajon van-e bármi adatunk arra nézve, hogy a hunok első bejövetele 416 táján történt volna?

Néhány hónapja egy rendkívül érdekes írás került elém, amely megerősítette fenti gondolatmenetemet. Az írás Botos László tanulmánya volt, melyet a következő címmel közölt: Magyar őstörténet egy XV. századi szentbeszédben. Ebben Michael De Ungria (Magyarországi Mihály) 1499-ben Hagenau-ban megjelentetett Sermones de Sanctis c. beszédgyűjteményére hívja fel a figyelmet. E forrás, melyet a barcelonai könyvtár magyar vonatkozású ősnyomtatványokat tartalmazó részlegében őriznek, olyan szószéki szentbeszédeket tartalmaz, melyek a XV. században rendkívül népszerűek voltak. E Barcelonában őrzött ősnyomtatvány számunkra most elsősorban azért fontos, mert olyan őstörténeti adalékokkal szolgál, amelyek nem lelhetők fel hagyományos krónikás irodalmunkban. Botos László így számol be ezekről az adalékokról:

A legfontosabb azonban – amely miatt e forrásról most említést tettem – a következő apró, szinte lényegtelennek tűnő információ:

Vagyis ez a forrás a magyarok Attila idején történt első bejövetelét 417-re (illetve 418-ra) teszi, szemben a Képes Krónika 373-as dátumával. Vegyük észre, hogy ez a dátum mindössze egy-két év eltéréssel lényegében ugyanaz az évszám, mint amit néhány bekezdéssel feljebb mi magunk is kikalkuláltunk. Ez a 417-418-as dátum, amelyet Michael De Ungria a magyarok első bejövetele éveként említ, majdnem pontosan 284-gyel kisebb Kézai Simon adatánál. Ha Kézai krónikájának évszámai feltételezésemnek megfelelően Dionysius Exiguus évszámai, akkor Michael De Ungria dátuma semmi más nem lehet, mint ugyanezen eseménynek az arszakida éve. Ugyanakkor ne kerülje el a figyelmünket az a két év bizonytalanság sem, amely ezen a ponton ismét felbukkan, s amely a diocletianusi és arszakida évek különbségének pontatlan meghatározásából fakad.

Ugyancsak érdekes megfigyelni, hogy ebből a Michael De Ungria féle arszakida évszámból az általunk már jól ismert Julián szöktetést felhasználva hogyan gyártották le más krónikáink különböző dátumait. A Képes Krónikában található 373-as dátum ugyanis éppen 44 évvel kisebb Michael De Ungria adatánál. Itt azonban még nem álltak meg. Ezt a Képes Krónikában található 373-as dátumot egy újabb Julián szöktetéssel tovább csökkentették és előállították a Hess András krónikájában található 328-as dátumot.

A középkor krónikásait Dionysius Exiguus művelete teljesen összezavarta és félrevezette. A legtöbb jó szándékú krónikás szembesülve Dionysius extrém magas dátumaival ugyanarra az egyébként teljesen logikusnak tűnő következtetésre jutott, amelyet mindeddig mi magunk is valószínűsítettünk. Nevezetesen hogy e dátumok azért ilyen nagyok, mert valami más, ókorból örökölt időszámítás szerint értendők. A kitalált középkor elmélet kapcsán megindult hazai kutatás résztvevői is ugyanebben a félreértésben voltak hosszú éveken keresztül. Mivel mindenki érezte, hogy Kézai dátumai túl nagyok, ezért mindenki azt kereste, hogy azok vajon mely ókori időszámításnak feleltethetők meg. A helyzet azonban úgy áll, hogy egyiknek sem. Ezek a dátumok Dionysius Exiguus dátumai, amelyeket az arszakida időszámítás éveiből gyártott 284 év hozzáadásával.

Ez a tény azonban évszázadokon át rejtve volt. Minden krónikás, aki csak szembesült e hihetetlenül magas évszámokkal, úgy gondolta, hogy azokat feltétlenül korrigálnia kell. Ahány krónikás csak volt, annyiféleképpen értelmezte e dátumokat. S ahányféleképpen értelmezte, annyiféleképpen korrigálta. Volt olyan krónikás, aki úgy gondolta, hogy e dátumok azért ilyen nagyok, mert a Nagy Sándor halálától induló időszámítás szerint értendők. Levont hát 323-at a magyarok második bejövetelének Kézai által közölt 872-es évéből és 549-re javította annak dátumát. Így született meg az utigurok által a Kárpát-medencébe üldözött kutrigurok története. Később ebből az 549-ből levonták az Attila halála és a magyarok második bejövetele között eltelt 104 évet és megalkották azt a 445-ös dátumot, amelyet a Képes Krónika Attila halála évének tart.

Aztán olyan krónikás is akadt, aki Dionysius Exiguus évszámait szeleukida évszámoknak tartotta, s ezért 311 évet vont le Nagy Károly koronázásának 768-as dátumából. Így létrehozta a 457-ben trónra lépő Childeriket, és vele együtt a teljes Meroving korszakot. És persze olyan krónikás is volt, aki ezeket az évszámokat arszakida évszámoknak vélte, s a hun bejövetel Kézainál közölt 700-as dátumából egy arszakida szöktetést vont le. Hogy ki volt ő? Nos, ő nem más volt, mint Béla királyunk jegyzője, Anonymus, aki Gestájában így írt:

Anonymusnál tehát a magyarok Attila idején történt első bejövetele a 451-es esztendőre esik. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a dátum úgy jött létre, hogy Anonymus a Kézai féle 700-as évszámot arszakida dátumnak tartotta és annak megfelelően korrigálta. (Figyeljük meg: itt újra felbukkan a már jól ismert két éves bizonytalanság!) Azt is mondhatnánk tehát, hogy Anonymus volt a középkor Szekeres Sándora. Viszont Anonymus némileg következetesebb volt, mint Szekeres Sándor, mert az így kapott dátumot nem Attila halálával, hanem – nagyon helyesen – a hunok bejövetelével hozta összefüggésbe.

Meggyőződésem szerint azonban a középkor krónikásai mind tévedtek. Azok az extrém magas dátumok, amelyekkel szembesültek egyetlen ókori időszámításnak sem voltak megfeleltethetők. Ezek Dionysius Exiguus mesterséges dátumai voltak, amelyeket ő az arszakida időszámítás évszámainak 284-gyel való megnövelése által hozott létre.

Persze mindebből más is következik. Innentől kezdve teljesen egyértelművé válik, hogy valóban csalással állunk szemben, nem pedig ártatlan tévesztéssel. Ha ugyanis Dionysius Exiguus az arszakida időszámításról váltott a Krisztus szerinti évszámlálásra, és nem a diocletianusiról, ahogy ő azt állította, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy húsvéttáblázatát nem előre, hanem utólag írta meg, mégpedig visszamenőleges hatállyal. Miből tudható ez ilyen biztosan? Abból, hogy a 248-as arszakida évnél neki nem Anno Domini 532-őt kellett volna írnia, hanem Anno Domini 1-et. Vagyis az a kilencvenöt évet átfogó időszak, amelynek ő a „húsvéttáblázatát” megalkotta, valójában nem a hatodik században volt, hanem közvetlenül Krisztus születése után.

Húsvéttáblázatot senki sem készít utólag, hiszen annak semmi értelme sincs. Olyan ez, mintha egy nyomda 2014-ben nagy tömegben kezdené gyártani az előző évi, vagyis 2013-as kalendáriumokat. Ugyan miért tenne ilyet? Hiszen senkinek sincs szüksége tavalyi lejárt naptárra! Ha mégis ezt tenné, már kezdhetnénk is gyanakodni, hogy valami hátsó szándéka van a dologgal. Ha Dionysius Exiguus valóban összekeverte a diocletianusi és arszakida időszámításokat, akkor a táblázata egy utólag, visszamenőleges hatállyal szerkesztett táblázat. Így nyilvánvaló, hogy annak egyetlen célja az időszalag meghamisítása volt.

Mivel tehát az egész művelet mögött meghúzódó szándék már eleve az időrendi csalás volt, nem pedig a Krisztus szerinti évek bevezetése, így abban sem lehetünk biztosak, hogy Dionysius Exiguus valóban akkor élt-e, amikor számon tartjuk, valóban ő szerkesztette-e ezt a táblázatot, illetve hogy ilyen néven valaha is élt-e Rómában szerzetes. Amit biztosan tudunk az csupán az, hogy valamikor valaki elkészítette ezt a táblázatot, s abban a diocletianusi éveket összekeverte az arszakida évekkel. Így állt elő az a hatalmas időrendi anomália, amely a hun korszak eseményeit 168-tól egészen a 700-as évekig szórta szét.

 Folytatás... A nagy ciklus IV. - Mártír kor →