II. rész

AZ ÕSMAGYAR MITOLÓGIA RÉSZLETES RAJZA SZUMIR-URAL-ALTÁJI MÛVELÕDÉSI KERETBEN

Tartalom: 

EGYEZÕ MANAIZMUS ⇒

AZ ŐSÖK EGYEZŐ KULTUSZA ⇒

EGYEZÕ MANAIZMUS ⇒

Szumir-ural-altáji hõsi kultusz  ⇒

EGYEZÕ SÁMÁNIZMUS  ⇒

⇐ Vissza az első részre: Az ősmagyar mitológia sumir és ural-altáji öröksége

EGYEZŐ ANIMIZMUS    ⇑tartalomhoz

Az animizmus rövid, általános jellemzése

1) Az animizmus a latin anima-lélek szóból eredõ gyûjtõ foglalata és rendszerezése azoknak a képzeteknek, melyek a primitív lélekhitre vonatkoznak. Elsõ észlelõjük a modern primitív népeknél, valamint elsõ rendszerbe foglalójuk is E. B. Taylor, híres angol antropológus volt. Kívüle többen is hozzájárultak a rendszer tökéletesítéséhez és egyetemes uralomra juttatásához. De nem célunk itt irodalmi felsorolást adni.

2) Az animizmus primitív szellemfejlõdési kategória, amelyen minden vallásos fejlõdésnek keresztül kell mennie. El lehet mondani, a mana (erõ) fogalommal együtt minden vallásnak az alapja. Ezért a legegyetemesebb szellemfejlõdési kategória.

3) Mi vezette és vezeti rá a primitív népeket, hogy a lélek létezését elsõ sorban magukon, majd a jelenségeken szükség szerint észleljék? Röviden szólva az álom, az önkívületi állapot (ájulás, extászis, árnyék, tükrözés és a halál).

4) Primitív észlelés szerint több lelke van az embernek. Ezek a következõk: a) testlélek, melyet a test egyenletes fejlõdése involvál. A testlélek további elágazását a szervi lelkek sorozata jelenti, t. i. minden fontosabb szervnek külön lelke van (máj, szív, vese stb.); b) lehellet-lélek, melyet a lélegzés nélkülözhetetlensége és szabályüteme hív létre; c) az árnyéklélek, melyet kivált a primitív szemléletbõl az álomkép, az extasis és a kivetítõdõ árnyék. A nyál, a vizelet, a ganaj, a köröm, a haj stb. a test-lélek váladékai, az orr- és szájcsók a lehellet-lélek kölcsönös kicserélõdése, az álomlátás, az extasis az árnyéklélek idõleges eltávozása a testbõl.

5) A halál a földi életteljesség megszakadását jelenti. Nem kívánatos állapot. De egyelõre csak a lehellet-lélek szünteti meg kapcsolatát véglegesen a halál folytán a testtel. Sok primitív nép az utolsó lélegzetvételnél a haldokló fölébe kis gyermeket tart, hogy abba menjen át és azt erõsítse meg az elszálló lélek, mert hitük szerint a lélek ilyenformán transzferálható. Ha ezt nem teszik meg, akkor a lehelletlélek felhatol a világûrbe és ott nyomtalanul elvész. Az árnyéklélek nappal kóborol a világõrben, de éjszakára visszatér a testbe. Ez az állapot addig tart, míg a primitív ember meg nem gyõzõdik róla, hogy a test semmiféle mesterkedéssel meg nem tartható. Látja u. i., hogy férgek bújnak elõ belõle, felbomlik, részeire oszlik, sõt még a csontváza is széthull, mi volna természetesebb elõtte, minthogy ily körülmények között még a testlélek is magára hagyja a szétmálló porhüvelyt és átköltözzék a lélekhordozó férgek, pillangók, madarak stb. csoportjába. Kialakul tehát a testlélekre nézve a lélekhordozók képzete. A szétbomlott testtel természetesen az árnyéklélek sem tart fenn semmi közösséget. A halál tehát megszünteti a primitív lelkek személyi érdekeltségét, azaz szabaddá teszi õket minden megkötöttségtõl. Ez további két fontos következménnyel jár, nevezetesen:

6) Kialakítja az erõs lelkek halotti tiszteletét, vagyis démonizálja õket. Ez a polidémoniznus kezdete. Másfelõl: létrehozza a minden halotti lelket befogadó alvilágot, azaz halotti birodalmat. Az alvilág minden népnél sötét és kietlen. Betegségek, démonok tanyája, hol a lelkek árnyszerû életet élnek, világosságot nem látnak, az élõk gondoskodásától függenek. A túlvilági élet a földi élet árnyszerû, kietlen, szomorú folytatása.

7) A primitív népek igen félnek a haláltól és a halottaktól. J. G. Frazer egy 3 kötetes nagy mûvet hordott össze a primitív és kultúrnépek halálfélelmes adattárából. E félelem az oka negatíve azoknak az elhárító rendszabályoknak, amelyekkel a primitív népek védekeznek a halotti lelkek visszatérése ellen és pozitíve azoknak a kielégítési intézkedéseknek, amelyekkel a búcsúlakoma (tor) idejétõl eltekintve bizonyos ideig emlékünnepek alakjában rendszeres áldozatokat mutatnak be a halott lelkeknek. Sõt már a temetkezési eljárásmódokban is tükrözõdik e gondoskodás. A pietás a félelem mellett csak másodrendû szerepet játszik.

8) Az alvilág sötét, kietlen helye minden halotti lélek befogadó szállása. Nincs kivétel. Mindenkinek ide kell alászállnia. Primitív fokon a sorsok között nincs különbségtétel. Csak az juthat vissza a földre, akit az istenek arra méltatnak, hogy az élet vizével megfecskendezvén, újból földi élethez jussanak. De ilyen csodaszerrel kizárólag az istenek rendelkeznek és nem erkölcsi szempontok szerint osztogatják, sõt nyilván kegyenceiket részesítik ilyen kedvezésekben.

9) Az alvilág bilincseiben sínylõdõ árnyéklélek is, ha kóbor árnyként a földön idõleges látogatást tesz, féreg, bogár, pillangó, vagy madár alakot ölthet fel, ez nem a lehelletlélek kiváltságos formája. Az árnyak gyorsak, a gyorsaságnak pedig elengedhetetlen kelléke a madárszárny.

10) Az alvilági holtlelkek irigyek az élõkre, és nem értvén meg saját sorsukat, csak azt érzik, hogy míg a hátramaradott élõk sütkéreznek a földi lét örömeiben, addig nekik itt kell sínylõdniük. Ezért vissza-visszajárnak, vagy úgy adnak neheztelésüknek, bosszújuknak kifejezést, hogy mindenféle bajt, betegséget, csapást zúdítanak a hátramaradottakra, esetleg nem is akarnak megválni régi otthonuktól. Így alakulnak ki a változatos ceremóniák, melyeket a halotti kultusz felmutat, és található bennük a föld legtávolabbi részén is annyi és oly sok feltûnõ egyezés. Az ember mindenütt ember és lelke is úgy van megalkotva, hogy azonos helyzetben azonos esetre azonos módon reagáljon.

11) De az ember nemcsak önmagában észlelt lelkeket, hanem lassanként megtelkesítette a mindenséget is. Elõször szûkebb környezetét, az állatokat és növényeket, majd láthatára kibõvülvén, a távolabb esõ dolgoknak is lelkeket tulajdonított. Pl.: a víznek, a hegynek, a szélnek, a világosságnak, a sötétségnek, a hidegnek, a melegnek stb. Fõképp pedig az égitesteknek. E folyamatot a vallástörténelem animatizmusnak nevezi. Ez nem más, mint az animizmusnak a mindenség dolgaira való kiterjesztése. Ez azonban már a polidémonizmusból az istenvilág elõállását, a politeizmus kialakulását jelenti, amihez az animizmus jelentõs módon hozzájárult.

12) Az animizmus vallástörténeti jelentõsége így foglalható röviden össze: ráirányította a primitív ember figyelmét a lélekre, s bár a lélek fogalmát nem tudta egészen mentesíteni az anyagelvûségtõl, mindazonáltal megvetette a szilárd alapját a szellemi istenfogalomnak.

Az animizmus szumir-ural-altáji sajátossága

Egyezõ lélekelnevezések
Vámbéry egyik mûvében ezt írja az Altáj körül lakó török-tatár törzsek lélekképzeteirõl: "Es ist vor allem interessant zu wissen, dass der turko-tatarische Urmensch die menschliche Seele, den Geist oder das Leben nach jener Erscheinung benannte, welche dasselbe am untrüglichsten manifestiert. Es ist dies der Atem, oder Atemzug, zugleich auch Dampf. Dunst, in welcher Form der primitive Mensch eben den Atem betrachtet, der der Benennung des Begriffes Seele, Leben, zu Grunde liegt. "A jakutra nézve Sieroszows, ki külön is kiemeli "La vie superieure ne commence qu' avec le scuffle tyn. Un etre vivant s'apelle un erre qui respire". Az altáji nyelvek pedig a lehelletet, a lelket, az életet a következõ kifejezéssel illetik, ili. jelölik: ujg. tin-Seele, Atem, Bauch, Dunst; csag. tin- rem, dem, ugyanaz;, alt. tat. tin-Leele, Leben, Atem; jak. Tin-Atem; csuv. tin-Sinn. Bewusstsein; ozmán din-ruhen, aufhören. A szumirban is élni, élet-tin, til megrövidített alakja ti-u. az. A szumir alakváltozatok a következõ jelentésekben fordulnak elõ: 1) leben, ins Dasein tretem, werden, sein; 2) kaus. lebendig machen; 3) wohnen.
Nem lehet véletlen, hogy ugyanez a gyök ismétlõdik az urali ág nyelveiben is, mégpedig a szumirnak teljesen megfelelõ jelentésben. A következõ urali szócsalád vonható ide: magyar: teng, tenyész mindkettõben az élet fogalma fejezõdik ki. És mindkettõnek az eredete eleddig ismeretlennek volt beállítva. Szumirban még nem kopott el a szókezdõ t, sõt a magyar teng változat arra látszik mutatni, hogy a szumir tin változat sem volt mentes a nazalizálódástól és eredetileg tingnek hangozhatott, ami nagyon szépen megmagyarázná az altáji szózáró m-t, v. ö. szum. dizzgir-dimir hangátmenetet.
De idetartozik még a szumirhoz viszonyítva a szókezdõ mássalhangzót (T) elvesztõ, egyébként a szumir til, tin gyökökkel mindenben azonos jelentésû következõ finn-ugor szócsatád is: cser. el, il-leben, sein, verseilen., magy. él, illem, élet, illet, éleszt, illeszt.
b) A finn-ugor népek a lehelletlélek jelölésére egy olyan gyökszót használnak, amely a szumirban általában szelet jelent. E gyök az egész nyelvágban közös és a következõ kifejezõ variációi vannak: vog. lili, oszt. lil, dialektikusan til, magy. lélek, ak szóvégi képzõ; zürj. lul, votj. lul-lélek, szellem, élet; lap. lieol-gõz, finn löyle-Wasserdampf, észt leil-Dampf, Atem, Seele. Karjalainen úgy véli, hogy a szó alapértelme: Atem, Dampf lehetett. És helyesen következtet, Mert pl. magyar népünk is azt mondja az állatok elmúltáról: "kiadta, vagy kilehelte a páráját". A felsorolt jelentésekbõl egyébként az is meglátszik, hogy a finn-ugorok a lekelletet valami páraszerû, szélféle anyagnak képzelték el. Gõznek, meleg levegõnek, mely tovaszáll, elillan. A szumirban fõjelentése: szél, mellékjelentése az asszír-babiloni silitu, amelyet azonban az asszirológusok eltérõen értelmeznek. Mi Brünnowval tartunk és azt hisszük, hogy az õ magyarázata a helyes, mikor a silitu-t breathing, lélegzésnek fordítja. E véleményünkben megerõsít az Ebeling által közölt szöveg is, mely im namtila-ról ír. Tudjuk, hogy az I. im, vagy imi jelentése: 1) szél, 2) ég (coelum), 3) sé, idõjárás, a namtil, namtila pedig életet jelent, együtt tehát az élet szelét jelölik, ami nem lehet egyéb, mint a lélegzésnek módja. De más nyelvek is szolgáltatnak példát szél és lehellet szoros egybetartozandóságára, így a görög anemos szelet, míg a latin animus, anima lelket jelent. A héber ruách szintén kettõs jelentéssel bír, u. m. szél és lélek. Sõt a Csel. könyve a pünkösdi jelenet leírásában a Szt. Lelket is "sebesen zúgó szél"-nek nevezi (2, 1 kkb).
c) Az árnyéklélek fogalma is ismerõs szumiroknál és uralaltáji népeknél egyaránt. A szumirban neve zi, si. A vogul osztjákban is, magy. iz elavult szó, a mai népnyelvben: rák, rákos daganat. Paasonen kimutatta, hogy a finn nyelvekben is jelen van pronominális alakban, de úgy, hogy még õsi jelentése rekonstruálható. A finn-ugor kifejezések közös értelméül P- az árnyékjelentést szupponálja. Az altáji tör. tat. nyelvjárásokban san, son a neve, a kínaiban shen az égi lelket jelöli, a kwei földi lélekkel szemben. A japánban is megvan shinto alakban, amely azonban az istenek útját jelölvén, nyilván a kínai shen-tso összetétele.
d) Holmberg-Harva az ural-altáji lélekképzetekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy a következõ jelentéseik vannak: lehellet, élet, életerõ, kinézés, alak, tükrözés, árnyékkép. Valóban ezek azon formák, amelyek alatt a lélek minden primitív népnél jelentkezni szokott. Ámde minket ezekbõl csak az egyezõ sorok érdekelnek.
Lélekszékhelyek és a lélektávozás módjai és esetei
Szumirok és ural-altáji népek csak kétféle lelket különböztetnek meg: u. m. lehelletet és az árnyéklelket. Ezt az ugor népekre vonatkozólag kimutatta Karjalainen is. A testlélek e népeknél nem önálló lélekforma. A testléleknek nincs önálló terminológiája. Helyébe felnyomultak a szervi Lelkek. A következõ szervek jönnek figyelembe: az arc, a fej, néha a hát, mindenesetre azonban a szív, máj, vese és a vér. A test belsõ részében a lehelletlélek: az arc. A fej és a hátban az árnyéklélek lakik. Egyébként mint a szumiroknál, az ural-altáji népeknél is legfontosabb lélekszékhely a szív és a máj. Érdekes és fontos mozzanat, hogy épp e szervek elnevezései mutatnak fel szumir és ural-altáji nyelvek között etimológikus összefüggést, amennyiben pl. a szumir sab, sag-szív alapja lesz a vog. sím, sin, osztj. sem, sum, magy. szív, cser. süm, zürj. ülöm, votj. sülem.
Az egyik az ég és föld 3 rétegûségérõl is szólván, úgy közli, hogy a föld felsõ rétegét a Ziqi-qu-amelutu lakja, ez pedig a szumir muhi-lil, vagy lu-lil. Eberling így fordítja le: "Windhauch-Mensch" (TLVE 1931. No. 4, Rev. 10. s.).
Finn sydáme, szamojéd eul, suol mind azonos jelentésben. A másik a máj elnevezésére vonatkozik és a szumirban bar-nak hangzik. Ebbõl nõ ki a köz-török bagir, kirgiz bair, vogul por. A szumir, kirgiz és vogul szó, a máj jelentésén kívül még barát, kedves jelentésben is használatos. A kirgiz rokonság a halottat így siratja: "óh, én májam, óh én májam! ". Ez voltaképpen azt jelenti: "Ó én barátom, óh, én kedvesem ". Munkácsinak egyik nyelvmestere a következõképpen írta körül a lélek székhelyét: sím-por-szív-máj. Az obi-ugorokról modern útleírók jegyezték föl, hogy megették legyõzött ellenségeiknek a szívét. 1722-ben a szamojédekrõl történt hasonló feljegyzés. Az õsmagyarok pedig a vérszerzõdésben kötelezték e1 a fakupába eresztett közös vérnek, mint lélekszékhelynek az élvezése által magukat életre-halálra. Más népeknél is elõforduló szokások.
A lélek távozhat a testbõl önként, vagy erõszakos beavatkozás következtében. Az álom egy középforma, az altáji népek annak a jeléül fogják fel pl. a megijedést, hogy a lelket hatalmukba kerítik a gonosz szellemek. Ilyenkor a lelket különbözõ fogásokkal vissza kell csalogatni. Különösen kis gyermekeknél veszélyes a megijedés, mert ezek lelke végleg el is távozhatik. De a tüsszentés is arra szolgáló jel, hogy démoni beavatkozás történt. Innen ered a tüsszentésnél a szerencsekívánás. Magyar népünk még ma is gyakorolja e szokást. A lélek távozása a szájon, az orron, és a fülön át történhetik. Mihelyt a lélek eltávozik, az illetõ különösen érzi magát és ha huzamosabb ideig nem tér vissza, meg kell kísérelni mindent, hogy a visszatérést kikényszerítsék, mert az elhagyott beteg lesz és a végén még meg is halhat. A súlyosabb betegségek démonizáltatnak, s mint ilyenek tárgyi bizonyítékaivá válnak a szumir- ural-altáji azonos lélek-szemléleti módnak. Errõl majd a démonvilág kialakulása címû fejezetben lesz szó.
A végleges távozása azonban csak a halálban következik el. A meghalásnak, a halálnak is van egypár közös mûszava, melyet itt ismertetünk, ezek a következõk: szumir ug-halál, halott, megöl, meggyilkol; mong. ük-halni, meghalni, ükül-halál; szumir gu-l, gul- megöl, tönkremegy, elpusztul; finn. kuole, mordvin kuli, cseremisz kol, zürjén kul, vogul kal, kol; osztják ohal, magyar halni, meghalni; szumir us-halott, halál, meghalni, elveszni; vogul usi-elveszni, elmúlni; osztják us-elpusztul, meghal; zürjén vos-tönkremegy, elvész; magyar veszni, elvész.
A haláltól a sírig - temetkezési szokások
Az altáji giljákok azt tartják a halálról, hogy azt a gonosz szellemek idézik elõ. Ha gonosz démonok nem volnának, halál sem volna. E hitet kezdetben osztotta minden õsáltáji nép. A jakutok pl. azt hiszik, hogy gonosz szellemek rabolják el és eszik meg a beteg lelkét. Általános ural- altáji, sõt primitív emberi hitmeggyõzõdés az, hogy a halottak szeszélyesek, mindent látnak, hallanak, ezért kell róluk csak jót mondani. A latin közmondás: de morbis nil, nisi bene - ösi hitnézetet és jelentést örökített meg. Tehát a halál félelmetes és éppenséggel nem kívánatos állapot. Frazer 3 kötetben foglalta össze a primitív és nem primitív népek folklorisztikus bizonyságait halálfélelmükrõl. (A tunguzok pl. még a helyet is elkerülik, ahol valaki meghalt.) Magyar népünk félénkebb tagjai még ma sem szívesen nézik meg a halottat. Az indok ugyan más, de a halottól való félelem a régi. E félelem rányomakodik az õsi szumir és ural-altáji temetkezési szokásokra, s megadja azok elhárító, távoltartó jellegét. Így alakulnak ki azok az óvatossági rendszabályok, melyeket a félelem alapérzése szül. Fõcél lesz a halotti lelkek távoltartása, visszatérõ szándékukban megakadályozása. Távolról sem akarunk kimerítõek lenni, de mégis ismertetnünk kell azon egyezõ rendszabályokat, amelyek szerint a szumirok és az ural-altáji népek temetkezési szokásaikban eljárnak. Ezek a következõk: a) Elsõ követelmény volt a halottat olyan gyorsan eltakarítani, amilyen gyorsan csak lehet. Ám ehhez különbözõ elõfeltételek teljesítése volt szükséges. Mindenekelõtt a holttest preparálása, a temetési útra. E célból szokásos volt, a holttest megmosdatása, a legszebb ruháiba való felöltöztetése, amit Munkácsi az obi-ugorokra nézve, találó névvel a "halott ruhakészségének" nevez. A jakutok és szojotok úgy oldják meg az elõkészület megkerülését, hogy ott hagyják sátraikat a holttesttel együtt és maguk vonulnak tovább. A lappok is így tesznek.
b) Hogy a halott ne mindent lásson és halljon, még a zsákmányoló életmód korában létrejön az állatbõrbõl készült szemfedõ alkalmazása, amellyel letakarják a halott szemét, orrát, arcát, füleit. A Volga melléki csuvasoknál még ma is divatban van e szerveknek bedugaszolása vörös selyembõl készült dugasztóval. Magyar népünknél bizonyosan e hitnézetbõl származó régi szokás, hogy haláleset idején a szobában levõ tükröt megfordítják, vagy lefedik. Nyilvánvalóan azért, hogy a halott ne mindent lásson.
c) A szamojédok, osztjákok és vogulok nem a rendes ajtón viszik ki halottaikat, hanem az ablakon. E szokásnak a halottra nézve megtévesztõ célzata van. Olyan szokás ez, mint magyar népünknél a temetési udvar beszórása frissen hozott homokkal, hogy a lábnyomok eltûnjenek és visszatérésre ne indítsák a halott lelkét.
d) Az obiugorok, mikor kiviszik a halottat, éktelen nagy zajt csapnak, hogy a halottnak elmenjen a kedve a visszatéréstõl.
e) Minden ural-altáji népnél szokásban van, a halottat vigitálni, õrizni. Sõt a beltireknél még a temetés után is 3 nap és 3 éjjel vigitálják, hogy a halott visszatérését megakadályozzák.
f) Több ural-altáji nép gyakorolja azt az eljárásmódot is, hogy a temetõbõl nem a rendes úton térnek vissza, hanem frissen vágott mesgyén. Ez is a halott lélek félrevezetését célozza.
g) Ha a lélek a halálban végleges távozás jelét adja, meg kell könnyíteni az útját, hogy szabadon elrepülhessen. Az obi-ugorok ilyen esetben úgy járnak el, hogy egy fadarabot tesznek a szájba, amelytõl a száj nem csukódhat be. A finnek a füstkivezetõket nyitották meg, az észtek pedig az ajtókat.
h) A lappoknak az volt a hite, hogy a halott magával kívánja vinni családját, feleségét és gyermekeit is. Ezt a hitet valószínûleg osztotta minden ural-altáji nép. Ezért találunk ilyen eljárásmódokat: az osztjákok halottas menetben mindig a halott elõtt mennek. Az obi ugorok sohasem ejtik ki a halott nevét, hanem helyette körülírásokat, becézõ neveket használnak. A votjákok e szavakkal búcsúznak halottaiktól: "eredj a házadba, ne maradj velünk". Finn-ugor szokás, hogy míg a faluban eltemetetlen halott van, senki ne végezze a megszokott dolgát, hanem mindenki legyen a halott segítségére. A szamojédok különösen tilalmazzák ily esetben a halászatot és a vadászatot, sõt még a folyóvízen való átkelést is.
j) A temetésrõl jövet nem volt szabad az ural-altáji népeknek hátranézni. A karakirg-izek pl. oly gyorsan térnek vissza, hogy közülük némelyek lovaikról még le is esnek (RVAV. 283. kl.).
k) A déli vogulokról fel van jegyezve, hogy mielõtt kivinnék a holttestet, felemelik a plafonig, majd a küszöbbel hozzák érintkezésbe, hogy értésére adják, a búcsú végleges. Magyar vidéken is itt-ott szokásos a halottat háromszor a küszöbhöz érinteni, hasonló céllal.
l) Az lrtis-osztjákok a holttest kivitele után a falu összes házait bizonyos ideig bezárják éjjelre, és az ajtóküszöb alá fejszét, vagy kést helyeznek a visszatérõ halott távoltartására. Az obi-ugorok is kést vagy fejszét szoktak a küszöb alá tenni, hogy ha a halotti lélek mégis visszatérni óhajtana, ezek megakadályozzák õt szándéka valóra váltásában.
m) Karjalainen közli azt az érdekes adatot, hogy a magyar föld némely vidékén még ma is szokásban van temetéskor a sírba lõni. Ez csak a halott lélek elrémítésére szolgálhat. Ismeretes a katonatemetések salve-ja is. Már mai formájában nem több, mint tisztességadás a vitézi lélek emlékezete elõtt, ki tudja, minõ õsi jelentés rejtõzködik benne évezredek öröksége és titka gyanánt? n) Az árnyéklélek az emberi testbõl való kiszakadása után csak annyi kapcsolatot tart fenn a testtel, hogy a sír közelében tartózkodik, de többé nem alkotórésze annak. Egyébként, míg ki nem alakul a minden halottat befogadó közös alvilág képzete, addig kóborol a világûrben és csak éjszaka tér vissza szállására az elhagyott testbe. Ezt tükrözi a következõ magyar szólásmondás: "Csak hálni jár bele a lélek. " Ma ugyan arra szokták mondani, aki felette rossz bõrben van, de valószínû, hogy nem ez volt az eredeti értelme.
o) Ám mégis legbiztosabb esete az volt az élõ emberek megháborításának, ha valamely halott temetetlenül maradt. Ez a hit az emberiség õskorára vihetõ vissza. Kramer egyik szövegében Gilgames kérdésére: "Láttad azt az embert, aki temetetlenül ott fekszik a síkon? Milyen annak a sorsa? " Enkidunak, az alvilágból felszálló lelke így felel: "Láttam, lelke nem talál nyugalmat az alvilágban. " Ilyen esetekben úgy segített magán a nyugtalankodó élõ ember, hogy legalább jelképes temetést adott a kóbor (éleknek, vagy ruháját, vagy egyéb holmiját temette el a számító kegyelet. Így jártak el az ural-altáji népek is.
De mi úgy látjuk, hogy a félelem alapvetõ érzése mellett része van a halotti ceremóniában a pietásnak is. Nem oly jelentõs, mint annak, de elég számottevõ. Most ereket soroljuk fel, amint egymásra következnek: a) Elsõ a halott siratása. Ezt nem lehet elintézni azzal, hogy a siratás is zajcsapás, a halotti lélek elijesztésére, mert még az állat is jelét adja, hogy fáj neki, ha övéitõl megfosztják. Mennyivel inkább fájhat az öntudatos, gondolkozó embernek, ha meg kell válnia szeretteitõl, méghozzá általa nem értett, félelmetes körülmények között. A halál a legjobb felidézõje az õszinte együttérzésnek, mert közös sorsa embernek, állatnak és növénynek egyaránt. Igaz, hogy vannak hivatásos, fizetett sirató asszonyok, de e divat az ural-altáji népeknél nem fordul elõ. Az ilyeneket a kényelemszeretet, vagy az õszinte, mély érzés hiánya hozza létre.
b) A halott ellátása minden szükséges eszközzel, amire a túlvilági életben való létfenntartásához ill. foglalkozása folytatásához szüksége van. A férfiaknál ez a fegyverek, evõeszközök, ruházat és más mellékletek, az asszonyoknál a ruhán kívül foglalkozási tárgyak, evõeszközök, gyermekeknél pedig játékszerek odahelyezésébõl, mellékelésébõl állott. De mindent felölelt, amit a pietas, a szeretet sugallt. Ami nem fért el a koporsóban, azt a koporsó mellé tették, vagy a síron hagyták. Az obi-ugoroknál, amint Karjalainen tudósít róla, tilos volt bizonyos dolgokat a halott mellé helyezni, pl. kovakövet, vagy acélt és gyöngyöket. A magyaroknál tilos férfi halott mellé patkószöget, nõi halott mellé hajcsatot mellékelni. A tilalom valószínû magyarázata az, hogy a halottnak nehéz volna ruháiban bármiféle vastárgyat hordozni.
c) Kegyelet nyilvánul meg abban az eljárásmódban is, ahogyan a halott mellé odahelyezik a használati tárgyakat. Ezeket t. i. "megölik" elõbb, széttörik, megcsorbítják. A valószínû ok az, hogy amint a halott lelke felszabadult, a használati tárgyak lelkeit is szabaddá kell tenni, hogy urukat követhessék a másvilágra.
d) A halott búcsúlakomája a tor. A tor szót honfoglalás elõtti török jövevényszónak minõsítik, holott nem az, hanem szumir-ural-altáji közös örökség. De errõl majd a kultusz fejezetben lesz bõvebben szó. Magyar földön régebben addig rendezték, amíg a halott a házban feküdt, manapság már a temetés napján tartják, és a temetésen segédkezõk megvendégelése. De még így is sok olyan õsi vonást tartalmaz, amely a halott utolsó megvendégelésére emlékeztet.
e) Nõtlen fiatalemberek és házassági korban levõ hajadonok lakodalma. Ezt a halotti tor keretében szokták megrendezni. Altáji és finn-ugor népeknél egyaránt elõfordul, de ismerik más népek is. A halottak nevében a szülõk kötik meg a házasságot, úgy, hogy kirajzolják papírosra az elhaltak képeit, a lovak, és más állatok, a ruhák és házieszközök képeit, igés mindezt elégetik a tûzön, azon hitben, hogy a tûz közvetítésével a fiatalok a túlvilágon is egymáséi lesznek (RVAV, 344. 1.). Magyar csökevényeit összegyûjtötte és feldolgozta Szendrey Ákos. A magyarok is a halotti tor keretében ülték meg. E szokás régen nagyon krudelis jelentéssel bírt, t. i. azt jelentette, hagy a menyasszonynak követnie kell võlegényét a sírba. Kínában még ma is gyakori eset, hogy a feleség önként követi férjét a halálba, Japánban is elõfordul. Nyilván, mert ez régen szabály volt. A finn-ugor házasságkötés értelmét Harva tisztázta egyik magyar nyelvû tanulmányában.
f) Elõkelõbb személyeknél szokásban volt a feleség, szolgák, és az elmaradhatatlan háziállatok élve eltemetése az úrral együtt a sírba, hogy uruknak ott is rendelkezésére álljanak.. Az altáji törökök ilyenkor 2 lovat áldoztak meg, az egyiket, hagy szolgáljon a halott utolsó lakomájául, a másikat pedig, hogy legyen hátas lova. Fehér G. írja egyik tanulságos cikkében, hogy valamely török elõkelõség halotti síremléke mellé felállított, harcban megölt ellenség szobra azt jelképezte, hogy az illetõ szolgálni fogja ellenfelét a másvilágon. A magyar Lél monda is így hangzik: "te elõttem mégy és szolgám leszel a másvilágon". E források alapján közli, hogy az urával együtt élve eltemetett szolgára aranyakat bíztak, abban a reményben, hogy majd visszafizeti azokat, és ajánló leveleket adtak a kezébe, hogy itt jól szolgált, tehát az elõzõ fejedelem lelke fizessen meg neki. A szumir mitológia körébõl az 1. világháború utál feltárt uri királysírok adtak vissza igen tanulságos leleteket. Az uri királytemetõ Kr. e. 3500-3200-zal kezdõdik és legalább ezer év szumir temetkezési szokásairól ad számot. A királysírok feltárt csontvázai mutatják, hogy a szumir fejedelmeket feleség, szolgaszemélyzet, használati tárgyak tömege, luxus cikkek és egyéb szükségleti tárgyak követték a sírba. A tárgyak anyaga arany, lapislazuli és egyéb ékkövek voltak. Minden a legmûvészibb kivitelben. A feleség és szolgaszemélyzet helyzetébõl megállapítható volt, hogy élve temettettek el.
g) A becézõ egy neme volt az ún. szellembábú (Totenpuppe) készítése. E szokásnak, mint Karjalainen kimutatta, obi-ugor népeknél egy õsibb hitmeggyõzõdés és eljárásmód szolgál alapjául, az nevezetesen, hogy az a nézet volt elterjedve, hogy a halott és a ruhái közötti kapcsolat nem oldódik fel a halálban, hanem fennáll továbbra is, különösen a kimosatlan ágynemû és a halott alsó ruhái között. Ezekben a halotti léleknek valamely darabja marad vissza. Ezért több ural-altáji népnél halotti lakomák alkalmából az illetõ ruhadarabokat az asztalfõre ültetik és úgy kezelik, mintha maga a halott volna. Ebbõl fejlõdik ki a szellembábú készítési módja és szükségessége, amely a helyi viszonyok által diktált módosításokkal, nemcsak az ugor népek õsi sajátossága, hanem több ural-altáji törzsnél is elõfordul, mint pl. a boszniai törököknél, a kirgizeknél, az altáji tatároknál, a jakutoknál, a mongoloknál, és a goldoknál. Sõt csökevényei itt-ott még magyar népünknél is feltalálhatók. Karjalainen hivatkozik a hegyháti magyar szokásra, ahol a halott ágya bizonyos ideig úgy marad, mint a halál idején, és továbbra a férj, vagy a feleség hál benne, hogy megtudja álomban a halott akaratát. A szellembábú készítése tehát õsrégi ugor és ural-altáji szokás, s még az õsközösség idejébõl fennmaradt örökség. Ha játszik is benne némi szerepet a halott lelke távoltartásának az indoka, mégis a fõ motívum a pietás szülte szeretet.

Temetkezési szokások

A szumirok a földre temetkeztek. A sír nem volt nagyon mély. Koporsót csak a tehetségesebbek használtak. Amint az uri királysírok megmutatták, a királyokat az élõ szumir hitnézet szerint minden elképzelhetõ felszereléssel temették el, nem hiányzott még az arany és elefántcsont trónszék sem. Mellette volt felesége, szolgái, arany evõeszközei. Hogy minõ luxussal történt egy királytemetés, kitûnik abból, hogy Nesileam sírjából kb. 70-80 csontvázat is sikerült napfényre hozni. Ilyen személyzet mellett még a szórakoztatásról is gondoskodás történt. Bizonyosan az ilyen nagy udvartartásról megfelelõ élelmiszerkészletet is igényelt, de ennek maradványai elenyésztek. A királysírok megfelelõ boltozatos, idõálló üregek voltak, de csak árnyképei az egyiptomi piramisoknak. A bebalzsamozást nem a szumirok, hanem az egyiptomiak találták ki. De szumír szokás volt a sírok megbolygatásának a tilalma és átok alá vonása.
Az elõkelõ temetés a királyokéhoz igazodott, bár, méreteiben jóval szerényebb volt. Az egyszerû nép koporsó nélkül került a földbe. Mellékletekül a délbabiloni föld termékei szolgáltak. Feltehetõleg a szumiroknak külön temetõk álltak rendelkezésükre.
Az altáji népek, míg halászó és vadászó életmódot folytattak, halottaikat erdõkbe, ligetekbe, elhagyott helyekre, ún. priccsekre, vagyis 3 vagy 4 lábú emelvényekre tették ki, amely temetési mód még ma is dívik a halászó-vadászó életmódot folytató észak-szibériai törzseknél. Amely népek azonban áttértek a nomád állattenyésztésre, azok halottaikat a fákra akasztották ki. Régi útleírók megerõsítik e szokás jelenlétét, de még csattanósabb bizonyíték mellette, hogy a jakutok, tunguzok, és az altáji tatárok még ma is ezt gyakorolják. A tatárok azonban a fákra aggatás elõtt lenyesik a fák ágait, hogy a halott ne tudjon róla lemászni. Pland Carpini azt írja, hogy a tatárok fõnökeiket titokban temetik el, lovával, lószerszámával együtt. A fa mellé asztalt helyeznek, amelyre húst, és tejet tesznek. 1-2 lovat is megáldoznak halotti lakoma céljaira. Ismételjük tehát, hogy a cölöpös, priccses temetés az északi halászó-vadászó kultúrához, a fákra való kiakasztási mód ellenben a harcos nomád kultúrához tartozik.
Az altáji népek kezdetben, míg halászó és vadászó élethivatást töltötték be, nem használtak koporsót, hanem halottaikat valószínûleg állatbõrökbe burkolva temették el. Ugyanez lehetett az eset a szumiroknál is, akiknél hasonló temetkezési szokások tételezhetõk fel, babiloni bevándorlásuk elõtt. A tunguzok és az északi szamojédok még ma is koporsó nélkül temetik el halottaikat. Az altáji török törzsek még alkalmaztak egy más temetési módot is, t. i. a megégetést, de hogy ez vajon eredeti és régi-e, nem dönthetõ el.
A finn-ugor népek õsrégi temetkezési módja az volt, hogy kitették a holttestet a földre és ott az lett a sorsa, ami ilyen esetekben történni szokott vele, ragadozók, éhes kutyák, állatok prédája lett. Arra nézve van egy csalhatatlan bizonyítékunk, a szamojéd halmer, kamelp; mordvin kalmo, kalma; finn kalma. E szó a szamojédban testet, a mordvinban sírt, a finnben pedig sírt és halált jelent, tehát a halotti test sírba helyezését, vagyis kitételét jelenti. Ez a legõsibb finn-ugor temetkezési mód és kezdetben egyedül uralkodó mód. Karjalainennek is ez a véleménye.
A szamojédekrõl pedig tudjuk, hogy egy Kr. u. 600-ban kelt kínai jegyzék tupo név alatt felemlíti, hogy halottait fákra akasztja ki.
Éppen ezért nincs kizárva, hogy még e temetési módot is megelõzi egy priccses vagy fára akasztott temetési mód, bár a rávonatkozó adataink hiányoznak. Mindössze az obi ugoroknál találunk talajszínt fölött álló halottszerkezetben (Leichenhütte) és az ennek maradványaként figuráló Toten, vagy Leichengerüst-ben valami ilyesfélét, anélkül, hogy pontos megfelelõje volna. Az obiugorok és velük együtt a finn törzsek is kezdetben koporsót nem használtak, ehelyett állatbõrökbe burkolták halottaikat, vagy nyírfaháncsból készült burkolatba, amelyet aztán a Toten, vagy Leichenhüttebe helyeztek el. Mikor késõbb divatba jött a koporsó használata, azt néhol teknõ, néhol pedig csónakalakúra faragták ki, hogy ha a halottnak vízen kell átkelnie, ne akadjon föl. De ez is õsrégi forma lehet. Minden esetre még az osztatlan ugor közösség idejére mehet vissza, mert az Ecsedi láp környékén lakó magyarok is e formát használják.
Ismerték az obi ugorok a lovas temetkezést? Karjalainen hajlandó ezt a magyar példa anyag alapján elismerni. A magyarokról õ közli, hogy találtak olyan magyar sírokat, ahol a halott mellé volt helyezve egy egész ló csontváza, sõt néha lovon ülve, lovagolva találták meg a halottat. De van még egy erõsebb bizonyíték is, az t. i., hogy mindhárom ugor nyelvben közös a ló elnevezése, továbbá a lótartásra vonatkozó mûszavak, mint a ló, nyereg, ostor, fék, mén, másod-, harmad fû ló. Mit jelent ez? Nem kevesebbet, mint azt, hogy az ugor népek még az ugor õsközösség idején alakították ki közös mûszavaikat, és valamikor a vogulok és az osztjákok is, a magyarral együtt, lovas nép voltak és délebbre laktak. A lónak a halott mellé való helyezése azért történt, hogy az alvilágban hátas lóul szolgáljon, az elhunyt számára. A temetõbe való kikísérés és a kiszállítás a helyi viszonyoknak megfelelõen ment végbe.
A temetõbõl visszatérõk bizonyos óvatossági rendszabályokra voltak kényszerítve, amelyekben közös eljárásmódok ismerhetõk fel és ezért itt kell szólanunk róluk. Tudjuk, hogy más népeknél is elõfordulnak, de a szumir és ural- altáji módozatok közös õsi forrásból erednek. Ilyenek:
1) A halott nevét nem szabad kiejteni, helyette becézõ körülírásokat kell alkalmazni.
2) A temetésrõl visszatérõben a jakutoknak, szojotoknak, voguloknak és osztjákoknak nem volt szabad hátranézni. A surguti és a Vach melléki osztjákok a visszavezetõ úton vesszõkbõl, néha botokból kereszteket raktak ki, vagy fejszéket helyeztek el, élével felfelé, hogy a visszatérõ halotti lelket szándékától eltérítsék.
3) Az obi ugorok háromszor körüljárják a sírt, egyre tágabb köröket csinálván és ezzel jelképezik, hogy a halott lélek mozgási szabadsága eddig terjed.
4) Karjalainen hivatkozik arra a magyar szokásra, hogy néhol egy fûrész-darabot és tüskét tesznek a koporsóba, hogy a halottat a mozgásban megakadályozzák.
5) A korakirgizek, mint már említettük, lovaikon szélsebesen térnek a temetõbõl vissza úgy, hogy közülük sokan le is esnek. Hazaérve a férfiaknak le kellett mosakodniuk vízzel. Az én boldogult anyám is gyakoroltatta velem e szokást, nyilván mint örökletes õsi megszokást.
6) A jakutok tüzet raknak a visszavezetõ úton és így tisztul meg ember és állat egyaránt.
7) Az észak-osztjákok is tûzzel vagy füstöléssel tisztítják meg magukat és eszközeiket. Magyar népünknél is érvényesül a tûz tisztító hatása az ún. Szent Iván éjjeli tûzugrás szokásában, mely Nyitra, Pozsony, és Hont vármegyék területén most is szokásban van. Ilyenkor párolásra alkalmas virágos füveket tartanak kezükben és énekelve ugrálják át a tûznek lángját a helybeli lányok. Tehát õsi népszokás, amely csak per analogiam vonható ide a temetkezési szokások közé.
8) A temetésrõl hazatérve gyászt öltenek az érdekeltek, és gondoskodnak a halott további szükségleteinek fokozatos kielégítésérõl.
Ami a gyászt illeti, Jordanes tudósít róla, hogy a hunok Atilla temetésekor ijesztõ arcaikat összekarcolták, hogy a fejedelem halotti lelke ne ismerjen rájuk. A vogul-osztják törzsekrõl Karjalainen, Munkácsi és Holmberg- Harva részletes adatokat közölnek, mint a haj kibontása, a fejkendõ megfordítása, az arc véresre karcolása, véres hajfürtöknek a halottra dobálása stb., mind a külsõ felismerhetetlenné tételére céloz és a félelem az indító oka.
Ámde a halotti lélek szükségletei további kielégítése is közérdek, az élõ hátramaradottak áthághatatlan kötelessége. Gondoskodni kell a ruha, az élelmiszer pótlására, mert a halott ide- odajár, és közben lekopik róla a ruha és elfogy az elemózsia is. Az élõ rokonok e szükségletekrõl úgy gondoskodnak, hogy bizonyos idõközökben lakomával és egyéb igények kielégítésével is egybekötött emlékünnepeket tartanak, amelyeken hitük szerint a halott lelke is megjelenik- Ez ünnepek azonban a késõbbi gyakorlattal szemben nem volt idõleg eleitõl kezdve, csak a temetés és évforduló napja volt kivétel. A legelmaradottabb tunguroknak, jakutoknak, lappoknak és szamojédoknak még ma sincsenek rögzített terminusaik. Ellenben van példa arra, hogy a halottak tudtára adják az élõknek, hogy mire van szükségük, miben látnak hiányt. A volga-finnek pl. a húsvét hetét "a halottak vándorlása hetének" tartják, míg ez a balti finneknél október hónapjára esik. Ez utóbbi alighanem keresztyén hatás. Ilyenkor a halottak felkeresik régi otthonaikat is és tudomására hozzák a rokonaiknak szükségleteiket. Ezért az emlékünnepek idõpontja tekintetében nincs egyezés. De annál inkább megegyeznek a tartalom és eljárási módok. Ezek azonban már a kultusz rovatba tartoznak és ott fognak sorra kerülni.
A halott-emlékünnepeknek két típusa ismeretes szumiroknál és ural-altáji népeknél. A minden halottra és a kiváló, az erõs emberekre vonatkozó külön speciális emlékünnepek. Holmberg-Harva ez utóbbit tartja korábbi eredetûnek, mi úgy véljük, hogy egyazon kor és gondolkozásmód szülöttei. Az 1) a családra tartozik, 2) egy nagyobb közösségre, falura, vagy körzetre. Az elsõbõl családi istentisztelet lesz, a 2. a közösségi istentiszteletnek válik alapjává. Az elsõt a család rendezi, a másodiknak a sámán az ura.

Az alvilági élet rövid rajza

Milyennek látja a földi ember az alvilági életet? Az antik népek általában a földi élet nyomorúságos pótlékának, szurrogatumnak, örömtelen, csendes sorvadásnak hitték, ahol csak addig éli az árnyékéletet is, míg az élõk gondolnak rá. Ha azonban nem törõdnek vele, még az emlékezete is elvész. Szumirok és ural-altáji népek is ebbe a kategóriába tartoznak. Egyedüli kivétel az egyiptomi nép hite, amely azonban kissé derûsebb színeivel teljesen elszigetelõdik. De általános jellegû az a hiedelem is, hogy ily sorvadó minõségében is a földi élet folytatása, amirõl a sírmellékletek tanúskodnak. E hiedelmet szintén magukénak vallották a szumirok és ural-altáji népek egyaránt. A szumir kozmogonikus képzetek teljesen vigasztalannak találták a túlvilági életet, és ez volt az eredeti ural-altáji álláspont, de az õsközösségi élet felbomlása után némely ural-altáji törzsek megpróbáltak derûsebb színeket vegyíteni az alvilági sötét képbe, de ezekrõl megállapíthatók, hagy idegen környezeti hatások vagy alapnélküli önvigasztalódások.
Abból, hogy az alvilági élet a földinek a folytatása, önként következik, hogy mindenkit foglalkozási eszközeivel kell eltemetni. Pl. a vadászt a fegyverével, a halászt a hálójával, a sámánt a dobjával stb. A vogulok szerint az alvilágban minden nemzetségnek megvan a maga helye. Az alvilági élet több észak-szibériai nép hite szerint nem is nagyon kellemetlen. Ott is vannak gazdag vadász és halász területek és a fogás könnyû. A lelkek ellenben kicsinyek és minden megfordítottja annak, ami a földön van. Pl., ami itt jobb, az ott bal, ami itt világos, az ott sötét- Ezért járnak a kísértetek nálunk éjjel. Az alvilági nap és hold nyugaton kél és keleten megy le. Mindez arra vall, hogy az alvilág a földön észlelt tapasztalatoknak vízi tükrözõdése. Az alvilág alul és víz mögött van (RVAV 1938, 345, kkl).
A törõk népek és az altáji tatárok már külön alvilági birodalomról beszélnek, melynek fejedelme Erlik, ki a betegségeket küldi és a halottakat maga köré gyûjti. Családja is van, aranypalotában él és rettenetesen kegyetlen. Az obi-ugorok alvilági képzetei is sötétek és borzadálykeltõk. A finn népek képzeletébõl sem tudta elmosni az idegen hatás az alvilág borzadalmas jellegét.
A halotti lélek élettartamát Karjalainen az obi-ugoroknál a földi élet tartamában szabja meg, Holmberg-Harva e sorvadó életet a finn-ugor népeknél olyan idõtartamnak tartja, amíg a csontváz szét nem bomlik, 1-2-3 évig. E ponton Karjalainen feltevése látszik valószínûbbnek- Az altáji törzseknél a sámán mondja meg, hogy mikor szûnik meg az élõk kötelezettsége a holtak iránt. Rendszerint 3 év múlva. Hogy az élõk visszariadtak e borzalmasan siralmas világtól és mindent elkövettek annak vagy káros kinövéseinek, a halotti lelkeknek elhárítására, azon szumir liturgikus szövegekbõl tûnik ki a legszemléltetõbben, melyeket Ebeling tett közzé egyik mûvében. "A holtak, akik beállítottak hozzám, megjelentek nálam, legyenek akár atyám, anyám, fivérem vagy nõvérem halotti lelkei, fogadják el ezt és távozzanak tõlem! " A 147- 1. a következõ lelkeket említi: "Halotti lélek, amely engem szünet nélkül éjjel és nappal üldöz, legyen az idegen, elfeledett, vagy neveletlen. gondozó nélküli, halotti áldozatban hiányt látó, harcban elesett vagy bûnös lélek. --", majd leírja szenvedéseit és felemlíti, hogy ez családja és nemzetsége halotti lelke. Valóban meg kell borzadnunk, hogy ilyen hit mellett még élni is egyáltalán lehetett. A gonosz halotti lelkeknek ilyen jelzõik voltak: Sohrek, Sraher, Laufer stb. Egy asszír király megálmodja, hogy milyen lesz a sorsa az alvilágban. A Setne Kbauna egyiptomi túlvilági útjától eltekintve, ez a legrégibb Bescendus ad interos. Az alvilágban a király körül állat és emberalakú démonok sorakoznak, kõztük Nergal. Nergal trónon ül, tõle jobbra és balra a 600 Anunnaki. A következõ pillanatban Nergal õt hajánál fogva megragadja és maga elé vonja. De Isum szót emel érdekében, mire Nergal visszaküldi a felvilágra. A király felébred és a rettenetes álomnak vége van.

A francia elami expedíció néhány táblát talált sírokban, melyek sémi-babiloni nyelven voltak írva és nyilván babiloni harcosok sírjában, a halottak tájékoztatási célját szolgálták. Ezekbõl is megtudunk egyet s mást az alvilágban folyó dolgokról. A halott imádkozik egy istenhez, hogy szabadítsa meg õt a nyomorúságból. Kérését az isten meghallgatja, ezért neve: Ismikarab. A szöveg második részében a halott rálép arra az útra, mely az alvilághoz vezet. Útjában kíséri õt Ismikarab, a jó Isten és Lagamal egy gonosz démon, kinek neve annyit jelent, mint "kíméletlen''. Ámde bárhogyan is igyekszik a földi ember az elhunyt lelket távoltartani, vagy elûzni, szumiroknál és ural-altáji népeknél egyaránt jelen van a hit, hogy a halott lelkek vagy az égi lakásban tartózkodnak bizonyos ideig, vagy hazajárnak, visszatérnek. E hitnek világos bizonyságai fennmaradtak, magyar nyelvünkben emlékét õrzi "a hazajáró lélek" kifejezés. Tehát még hatékonyabb módot és eszközöket kell találni, hogy a távoltartás, az elûzés sikeres legyen. Ezt célozza a sámán alvilági útja, amelynek keretében levezeti a lelket az alvilágba és ott rábízza valamelyik korábban elhalt rokona õrizetére.

A sámán alvilági útja a halott lélek levezetésére.

A szumiroknál külön isteni dekrétum szabályozta az alvilágba való lemenetel és az onnan való feljövetel kérdését. Kramer közöl egy részleteiben megfejtett mitikus szöveget, amelybõl kitûnik, hogy száznál több dekrétum örökítette meg a szumir kultúra alapjait és ezek közt ott olvasható az alvilági út problémája is. Sajnos a dekrétum felsorolásból semmi egyebet nem tudunk meg a puszta címeknél, holott mi arra is kíváncsiak lettünk volna, hogy kiket illetett meg ez a kiváltság. Vajon a szumír sámán közöttük volt-e? E mítosz és a benne felsorolt isteni dekrétumok a Kr. elõtti 3. évezred szumir hitvilágára vetnek jellemzõ fényt.
De annál többet tudunk az altáji népek sámánútjairól és a vogul konda-alvidéki híres "Nagy fejedelem" alvilági kalandja, sõt a finn kalevalai hõs Väjnämoinen, és az észt Kalevipoeg hõsének Kalevnek, az alvilágjárása is e rovatba tartozik. Mindenesetre feltûnõ tény, hogy e népek oly sokat foglalkoztak az élõk és holtak egymáshoz való viszonya kérdésével, úgy látszik, hogy e probléma idõleges megoldása tekintetében szumirok és ural-altáji népek voltak az emberiség elsõ tanítómesterei. Útleírásokból és máig is élõ népszokásokból tudjuk, hogy a lekísérés miképp történt. Fõ dolog benne természetesen a sámán repülése. A goldoknál szerepel még a buccu és a koori madár viaszfigurája bevonva egy fiatal öz bõrével. Ezek a sámán hátaslovai, melyek nélkül nem tudna feljönni az alvilágból. A sámán a végkimerülésig ûzvén praktikáit, egyszercsak arccal nyugat felé, egy szibériai szánt szimbolizáló deszkára telepszik le és mihelyt a deszkára elhelyezték a fehér halottas párnát (fanja) és az asszonyok által elkészített szénából való, de a halott ruháiba öltöztetett halotti figurák (mugde), az utazáshoz szükséges elemózsiával, legott kiadja a parancsot szellemeinek, hagy fogassanak be kutyákat, vagy rénszarvasokat a szánba. Azután nekiindul az útnak- Megérkezvén az alvilágba ostromolják, hogy miért jött, kit hozott, és honnan való? Persze az okos sámán e kérdésre nem felel. Majd rábízván az újdonsült halotti lelket valamelyik közeli, korábban elhalt õsére, készül a visszatérésre. Visszaérkezvén hallgatói kérdésekkel halmozzák el, hogy van odalent, hogy fogadták az új jövevényt? Mindezt elmondván, sõt üdvözleteket és ajándékokat is hozván az alvilágból, tudtára adják a rokonságnak, hogy a halott irányában minden megtörtént, többre nincsenek kötelezve.
Szumir és ural-altáji alvilági élet tehát szomorú elmúlás, de amennyiben mégis beigazolódnék, hogy a szumir alvilági élet ítélettõl elõfeltételezett, ez már sémi babiloni pótlék, mert az eredeti szumir koncepció szerint az alvilágban a sorsok között különbség nincs.
A lélekfogalom szumir ural-altáji további egyezõ vonásai Milyen alakot ölthetnek élõ és halotti lelkek a földön?

1) Már megállapítottuk, hogy szumirok és ural-altájiak csak kétféle lelket különböztetnek meg, u. n. a testi, illetve lehelet lelket, és az árnyéklelket. Fontos jelenség ez, mert a legtöbb primitív nép élesen elválasztván egymástól a testi és lehelet lelket, háromra emeli az önálló lelkek számát.

2) Az sem mellékes körülmény, hogy szumirok és ural-altáji népek egyaránt vallják, hogy a lelkek kívülrõl, valamely felsõbb hatalmasságtól, valamely istentõl adatiak az emberbe.

3) Az is lényeges, hogy emberi, állati, növényi és tárgyi lelkek között semmiféle különbséget nem tesz e népek primitív szemléleti módja. És ez állapot megmarad mindvégiglen a szumir vallásos fejlõdés magasrendû (folyományaként) folyamán át is.

4) Ha az ég volt a népek legfelsõ és legfõbb istene, akkor õ adta, teremtette az emberbe, állatba, a növényekbe, a tárgyakba, a mindenségbe a lelkeket- a szellemeket is. Mert azt lehetetlen feltételezni, hogy ha ember eljutott egyszer az isteneszme magasságáig és konkréten megalkotta a maga istenképzetét, ne szõtt volna reflexiókat isten és a saját sorsa, az isten és a mindenség egy-máshoz való viszonya között, és fölött.

5) A lelkek száma így lesz légió. Minden él, aminek lelke van, a primitív reflexió pedig gondoskodik róla, hogy minden belekerüljön a meglelkesítés sodrába. A lelkek, a szellemek egymástól függetlenek, önállók.

6) A lelkek önmagukban sem nem jók, sem nem rosszak, de minden esetre szeszélyesek és az emberlelkek az élõkre irigyek is. De lekenyerezhetõk és kielégíthetõk. Csak meg kell találni a módját. Erre szolgálnak a sírmellékletek és a halotti emlékünnepek.

7) A szumir vallásban nincs adat arra nézve. hogy az élõ lelke milyen alakot ölne hagyhatja el idõlegesen (pl. álom körben, ájulás, vagy extázis esetében) a testet, de a halotti lélek madár alakjáról már van tudomásunk. Az Inanna- lstar alászállása az alvilágba u. i. így aposztrofálja a halotti lelkeket.
Az alvilágban a lelkek, mint a madarak, szárnyakkal vannak ellátva- Tehát madár alakjuk van (O. vers. 10. s.). De adataink vannak arra nézve is, hogy a szumirok sem tettek kezdetben semmi különbséget madarak, hernyók, férgek, csúszó mászók, pillangók, sõt még a halak között sem. Errõl meggyõz minket a szumirok józan okossága mellett a madár, féreg és hal nevek feltûnõ egyezése, vagy ahol ezek hiányozni látszanak, az illetõ állatfajok halott lélekhordozókká való átminõsítése. Kényszerítõ bizonyítékok ezek és nem lehetnek véletlen összecsengések, annál kevésbé, mert tapasztalati megfigyelésen nyugosznak. A tapasztalat u. i. rávezette a szumirokat és ural-altáji népeket arra a szomorú észlelésre, hogy a holttest semminõ mesterkedéssel meg nem tartható, sõt éppen feloszlik, részeire bomlik, férgek, hernyók lepik el, melyekrõl azt hiszik, hogy az árnyéklélek költözik át beléjük. Így alakul ki minden kezdetleges kultúrájú népnél - tehát nemcsak a szumiroknál és ural-altáji népeknél -a lélekhordozók csoportja, amely azonban nem lévén tudós természettudományi osztályozás, hibás asszociáció révén felölelte az elõbb említett állatfajokat mind. Lélekhordozókká minõsülvén, egyben démonikus karakterûekké is váltak.

Egyezõ mûszavaik a következõk:

1) Sumir musen, mutin; magyar madár, amely minden hangtani nehézséget kiküszöböl, de még mindig jobb a semminél. Kiváltképpen, ha tekintetbe vesszük azt is, hogy az a végmássalhangzó elkopásával az utóbbinak muti alakváltozata is van.
A féregneveknél már biztosabb talajon állunk. A következõ féregnevek egyeznek: 2) szumir zibin-egy féregfajta; csag. zibin-légszúnyog; karacs. cibin, baszk seben, tatár seben-légy; 3) szumir nim num-légy, Fliege; vog. nink, nin, osztják nink, nenk-u. az, zûrjen num-szúnyog, Mücke; permi num, votj. nimt-szúnyog, és magyar nyû, nyûv; 4) szum. sig-mely, motte; osztják nink, nenk, altáji sok, sek, karacsaj sük, Mücke, Fliege; kojbal sök, Fliege-légy. Hogy a halotti lélek légy alakba is öltözhetik, példa rá a parsizmus Drug Nasu légy alakja és a zsidóság Beel-sebul, vagy Beel-zebub, népiesen Belzebub, akiben a gonosz szellemek fejedelmét a nyári dögvészeket okozó urát kell látnunk, és akinek a zebul elnevezése valószínûleg összefügg a szumir zibin szóval és paralleleivel.
Ennyi egyezés önmagában is feljogosít, hogy a szumirban az élõ és halotti lélek azonos alakváltozatait tételezzék fel, mini az ural-altáji nyelvekben, de eltekintve a fejlõdés hasonló menetét igazoló általános vagy történelmi bizonyságoktól, van még egy erõsebb bizonyítékunk is, az t. i. hogy a finn-ugor népek, amelyeknek idevonatkozó képzeteit jobban ismerjük, csakugyan ilyen alakokkal ruházzák fel az élõ és halotti lelkeket.
Az ugor népek pl. úgy vélik, hogy az árnyéklélek szárnyas lény, rendszerint madár- A kazimi osztják szerint fecske. Nevitzkij szerint hattyú, mások elbeszélése szerint szarka, vagy bagoly- A kondavidéki osztják pedig arról tud, hogy az élõ lélek légy alakban tér vissza az elhagyott testbe. A népköltési emlékek azt állítják, hogy az elhalt hõs halotti lelke vörös színû farkas, vagy mókus alakot ölt, sõt néha még növénnyé is átalakulhat. A Surgut vidéki osztjákok az árnyéklelket iles-nek, vagy kaini-nek nevezik. Az utóbbi szó jelentése szúnyog. Miloke, az iles eredetileg árnyék, tükörkép, majd árnyéklélek, mivel pedig ez szúnyog, vagy pillangó alakban távozhatik a testbõl, e két utóbbi jelentést is felveszi.
Karjalainen az árnyéklélektõl élesen megkülönbözteti az árnyékot (Schattengestalt), amelynek egyetlen feladata, hogy az illetõ halálát megjelentse. A gyermekét gyermeki hangon, a felnõttét a felnõtt hangán. Neve a permi népeknél és az ob-ugoroknál art, ort, ört. A vogulok szerint az erdõben él. Az osztjákok minch, lonch, junk-nak is nevezik. Szárnyas lény, a denevér alakjába öltözik. A vogulban tow, towi a másik neve. Nyilvánvalóan az árnyéklélek fogalmából kinõtt másodlagos fejlemény.
A haldokló magyar ember is madarat lát lázálmában, annak az atavisztikus õsi felfogásnak a maradványa ez, amely úgy hitte, hogy a lélek madár alakban távozik el a testbõl. A fecske nemcsak az égisten sorsmadara, hanem az ob-ugoroknál lélekhordozó is, ezért lesz magyar népünk szemében "az Istene madara", mert az Istentõl teremtett lélek egyik megjelenési formája is. És ezért minõsül, mint sok más helyen a bagoly is halálmadárnak, mert halotti lelket hordozván, megjelenti, ha valamely házra rászáll, vagy fészket rak kéményébe, esetleg elröpül felette, a házbeliek közül valakinek a halálát a közelben. Tehát az obi-ugor art szerepét tölti be.
A Volga és balti finneknél a lélek alakváltozatainak a következõ eseteivel találkozunk: a leggyakoribb az emberalak, mely az elhunytról szóló visszaemlékezés ereje és a róla alkotott utolsó kép. De majdnem ilyen gyakori az állatalakban való megjelenés is. Egy zürjén mese azt állítja, hogy egy asszonynak a lol-ja, tehát leheletlelke, míg õmaga aludt, kis egérként táncolt a keble körül, majd ismét visszaváltozott gõzzé és visszatért az asszonyba. A votják lélek megjelenési formája a denevér. Sõt még azt is megtudjuk, hogy a denevér, mint lélekhordozó miért jár éjjel? Azért, mert az emberek nappal dolgoznak, a léiek pedig csak éjjel, míg az ember alszik, szállhat ki a testbõl, és ölthet fel denevér alakot. Néha a lélek szürke pillangó alakjában jelenik meg. A cseremiszeknél a lélek hernyó alakban jelentkezik, s mihelyt az elsõ hernyók megjelennek a szántóföldeken, a cseremiszek azonnal kötelességüknek érzik, hogy áldozzanak a halotti lelkeknek. Az osztjákok és a balti finnek hittek a lélek bogár alakjában is. A lappok madár alakúnak képzelték a halotti lelket. A votjákok pedig a gonosz ember halotti lelkét farkas alakjába öltöztették.
8) Általános szumir és ural-altáji hit, hogy a halotti lélek szél alakban is jelentkezhetik, különösen forgószélben, amikor is le kell csendesíteni.
9) Sok primitív népnél többek körött az ural-altáji népcsalád körében is el volt terjedve a hit, hogy a lélek valami finomabb anyagszerûség, amelyet meg lehet enni. Nemcsak gonosz alvilági démonok eszik meg a hatalmukba került kóbor, házaló lelkeket, hanem az élõk is. A vogul-osztjákokról és szamojéd törzsekrõl fel van jegyezve, hogy megették harcban legyõzött ellenfeleiknek szívét és máját, ami azért fontos, mert a szív és máj a vérrel együtt a központi lélekszékhely. Az osztjákokról olyan adat is fennmaradt, hogy ittak az áldozati állat vérébõl, de hasonlót szimbolizált a Krum kezébe adott bolgár madaras síremlék-kehely is. A szokásnak kettõs célja van: a) a megélvezés hozzásegíti az megélvezõt, hogy ellenfele vagy az áldozati állat lelki tulajdonságainak a megevése által maga gazdagodjék; b) hogy ellenfele soha többé ne kelhessen életre, de minden esetre magában foglalja a megélvezéshez szükséges finomabbszerû anyagszerûséget is. Ha szabad a kezdetlegesebb kultúrfokról a magasabb rendû egykori õsi állapotára visszakövetkeztetést levonni, ilyen lehetett a szumirok õstörténeti eljárásmódja és lélekkezelési szokása is.

Árnyéklélek, árnyékkép és névadás

E fogalmak között bizonyos titokzatos, misztikus kapcsolat áll fönn. Hogy e kapcsolat értelmében jobban és mélyebben beletekinthessünk, tisztáznunk kell mindenekelõtt pontos jelentésüket, egymáshoz való viszonyukat és egymás közötti összefüggésüket.

1) Árnyéklélek, ez az a magasabbrendû valami, ami az ember belsõ énjét teszi ki. Ha más szóval akarnánk kifejezni, azt mondhatnánk róla, hogy öntudat. A német Seelenschemen, vagy Bewusstsein. A semen itt az árnyéklelket összetartó keret, foglalat. Ezzel szemben más az árnyék, amit a Karjalainen mûvének német kiadása így fordít le: Schattengestalt. Ami minden testnek, minden tárgynak kísérõ társa szokott lenni, ami minden testbõl kivetõdik. Az embernek is van hasonló árnyéka. Az árnyék mindig tárgy, a test alakjához igazodik. Gyakran elválik a tárgytól, a testtõl. El, ha vízbe nézünk, hol nõ, hol kisebbedik. Csak az árnyékléleknek nincs árnyéka.
A kép valamely tárgynak, vagy testnek a figurája. Lehet kicsinyített, vagy felnagyított. Van mûvészi és van durva, nyers kép is. Akad egészen kidolgozott, illetõleg elnagyolt, csak a fejet ábrázoló kidolgozású is. Rendkívül fontosak és tanulságosak a démonok, az istenek kiábrázolásai, de semmivel sem jelentéktelenebbek a megrontásra kiszemelt azon áldozatok képei, melyeket a fekete mágia használ ártó céllal. A kép, úgy viszonylik a valósághoz, mint az álom az ébrenléthez. Az antik népeknél minden irányában bõséges példaanyag található. De bõ példázattárral szolgál a szumirok és az ural-altáji népek vallásos mûvészete is.

2) Az árnyék tárgyszerû jelenség, ami abból is kitetszik, hogy ha rátaposnak, vagy más módon bántalmazzák, az illetõ maga szenvedi el. Az árnyékalak (Schatten gestaltl az ember ún. Doppelgänger-e, ami a germánoknál és a skandinávoknál is elõfordul. A szumirok azonban nem ismerik, legalábbis a szumir halotti kultusz nem szól róla.
3) Minden árnyéklélek árnyszerû a halál után, de szumir ural-altáji közös neve nem urt, ort, stb., hanem az is zi, si. Mint Karjalainen közli: az északosztjákok az árnyéklélek helyett az árnyékalakot használják, de az õsibb állapot kitûnik abból, hogy ily esetben megjelölésére az is-chor kompozitivumot alkalmazzák.

4) A kép, vagy képmás a kiábrázoltat mindenben helyettesíti, és úgy viszonylik az élõ emberhez, mint az álom az ébrenléthez. A primitív ember mindkettõnek a valódiságáról meg van gyõzõdve. Az álmot isteni kijelentésnek, tudtuladásnak hiszi, a képet, a képmást pedig a kiábrázolt ember lelkével meglelkesíti. Vagyis úgy ítél róla, hogy az illetõ lelke a képben elszenvedi mindazt, amit a valóságban is el kelt majd szenvednie. Õsi jelentés átöröklõdése, mikor még ma is megbotránkozunk, ha a képeinket, vagy érdemes emberek szobrait meggyalázzák, felrobbantják. A magyar legény nem tud nagyobb inzultust odavágni szerelmesének, mint ezt a mondást: "Sárba taposom a fényképedet, nem veszlek el soha. "

5) A névadás gyakorlása lényegbevágó szokás és sorsmeghatározó jelenség. Az antik világban a név a létet jelenti, a teremtéssel egyenlõ. A néven szólítás által minden elérhetõ, név nélkül semmi. Akinek neve nincs, vagy nevét törlik, az nem létezik. A névváltoztatás új létformát jelent. Nem hiába tilalmazza a Dekalogus az Isten nevének hiába való felvételét, és nem ok nélkül mondja a latin közmondás: Nomen est omen, de valójában így is van.
A névadás fontosságát urai-altáji szempontból legjobban illusztrálja a votják urt kuton kifejezés, amely szerint a névadás: "lélekkeresés". Nem célunk fölvázolni ax egész ural-altáji és szumir névadás rítusát, de legalább az ugor és török eljárás és személynévképzés módját ismertetnünk kell, mert e népek voltak a legnagyobb hatással a magyar névképzés módjára.
A szumir névképzés kompozitum jellegû és rendszerint theofiros jelentésû. Az illetõrõl az istenséggel kapcsolatban állíttatik valami kegyes dolog, vagy viszonyt kifejezõ jelzõ. A szumir igen vallásos nép volt.
Az ugor névadás fele-fele arányban megoszlik a halotti kultusz és a totemizmus kõzött. Ha gyermek születik, az atya dolga a névadásról gondoskodni. Elsõsorban az elhalt családi õsök neveit vizsgálják felül. A fõkérdés az, hogy melyik õs lelke jelent meg az újszülöttben? A kivizsgálás úgy történik, hogy a bábaasszony felemeli a csecsemõvel együtt a bölcsõt, közben pedig mondják az õsök neveit, és amelyiknél a bölcsõ nehezebb lesz, az az igazi, annak a nevét kapja a gyermek. Ha aztán a gyermek megbetegszik, vagy fejlõdésében visszamarad, ez annak a jele, hogy tévedés történt, mert nem annak a lelke ment át az újszülött életébe. Ily módon lehetõvé válik a névcsere többször is. Az az obi-ugor közhit, hogy az eltalált õséhez hasonló lesz az újszülött élete is, mert az illetõ õs védõszelleme is pártfogásába veszi az újszülöttet. Ezért áldoznak is az õs szellemének.
Az ugor névadás másik felerésze külsõ, szembetûnõ jelenségekkel kapcsolódik, amelyek a születés pillanatában magukra irányították a szülõk vagy a bábaasszony figyelmét. Ezek a legkülönbözõbb jelenségek lehetnek, de valószínûleg kezdetben csak az állatvilág megfigyelésébõl kerültek ki. Ha egy osztjáknak meghal a gyermeke, az utána következõ nevét ártalmas, gyûlölt állatok neveibõl, vagy értéktelen dolgok neveirõl veszi. A magyar ember még tovább megy, amikor a gyermek védelmére olyan neveket talál ki, amelyek létezését letagadják, vagy a születés napjára korlátozzák. Ilyenek mint láttuk már Balmaz, Nemvaló, Mavagy, Nemvagy, Haláldi stb. Hogy melyik névadási forma az eredetibb, nehéz volna eldönteni, és mégis úgy vélem, hogy az elsõ õsibb. Bizonyos csak annyi, hogy mindkét forma az egész ural-altáji nyelvcsalád körére kiterjeszkedik, és gyakorlása õsidõ óta forgalomban van.

Az alvilágból való szabadulás csodaútja

1) Hogy milyen volt valójában a szumír és ural-altáji alvilág képe, azt majd az "Egyezõ világkép" címû fejezetben fogjuk leírni. Jelen fejezetben elmondanánk róla annyit, amennyi a dolgok megértéséhez szükséges. Az alvilág külön birodalommá alakul át, külön igazgatási szabályai vannak, külön Isten vezetése alatt áll. Örömtelen, rideg ország, melynek sorvasztó hatását minden földi halandónak kivétel nélkül meg kell tapasztalnia. És, aki egyszer ide betér, az örök fogoly marad, innen kimenekvés, visszatérés nincs a végenyészetig. Ez utóbbi akkor következik be, ha a róla való emlékezés itt a földön kialszik. Tehát az alvilág mindenkit befogad, és onnan ki nem jön egyetlen halotti lélek sem, hogy megszakadt földi életét folytassa. "Lasciate ogni speranza. "

2) Azaz, hogy mégis van egy csodamód és út, amelynek segítségével a halotti lélek feloldozható az elmúlás kötelékei alól. Ez az élet vize csodaszer, amellyel befrecskeltetvén az illetõ, visszatérhet a földre és itt folytathatja elõbbi életét. E képzet a vallástörténetben a legtisztábban a szumir és az osztatlan ugor (magyar, vogul, osztják) mitológia keretén belül jelentkezik, a többi ural-altáji mitológiában már kevert, idegen hatásokkal telitett alakban van jelen. De errõl is majd az "Egyezõ világkép" címû fejezetben lesz bõvebben szó.

AZ ŐSÖK EGYEZŐ KULTUSZA    ⇑tartalomhoz     

Az õsök lelkeit megkísérli a primitív aggódás olyan formán is hasznosítani, hogy démonizálja õket és rendszeres kultuszt rendez tiszteletükre. Megvendégelik, emlékünnepeket tartanak, szükségleteiket ellátják, röviden szólva törõdnek velük, gondolnak reájuk. Ez már a halotti kultusz kezdete. Milyen volt ez a szumiroknál és az ural-altáji népeknél?
A családi õsök szumir-ural-altáji egyezõ tisztelete
A szumiroknál Deimel (PB. 1914-ben) megjelent mûve kb. 3 és félezer szellem és istennevet közöl, de e szám 1914 óta jelentõsen felszaporodott. A japánokról tudjuk, hogy milliárdokra rúgott szellemeik száma. Mindez az animizmussal és animatizmussal függ össze. Szumirok és ural-altáji népek halotti kultusza nem nagyon különbözik más primitív népek halotti kultuszától, mindazonáltal szokásaikban, eljárásmódjaikban azonos elvek nyilvánulnak meg, melyek összefüggésre engednek következtetni.

1) A halotti kultusz elsõ helye a ház, majd a sír volt (obi-ugorok). Ideje változó. Vagy addig tartják az elsõ tort, míg a halott a házban van, vagy a temetés napján. A magyarok pl. az ilyen lakomát még ma is tor-nak nevezik. Korábban addig ülték meg, míg a halott a házban volt, ma már a temetés napján. Kezdetben a halott búcsúlakomája volt, ma már a siratók és a temetésen résztvevõk megvendégelése lõn. Eleinte a félelem ösztönös érzése mellett, bizonyos komorság hatotta át, ma már vidám hangulat ömlik át rajta.

2) A tor és annak magyar neve igen régi intézmény, mert már a szumirban is megvan a dar, tar alakban. A sémi babiloniban kispu-val adják vissza. A kispu-t azonban kettõs értelemben használják, ú. m. halotti ünnepély, halott siratás, és szakadék, földmélyedés. A két jelentés egymással összeegyeztethetetlen. Így tûnik ki, hogy a szumirban is két dar, tar van (I-II). Az I. dar~tar-Totenklage Totenfeier, a II. dar-tar pedig rendesen ki-vel kompozitumot alkotva (ki-dar-Erdrise). De a szumir lexikonok az I-II. dar, tar-t nem tartják elég széjjelválaszthatónak. Pedig élesen szétválasztandó, Senacherib unokája az V. R. 4, 72-ben ezt írja: "Ami Babilon többi lakosát illeti, a bikakolosszus elõtt, ahol nagyatyámat meggyilkolták, ott öltem meg õket élve", majd hozzáteszi: ina kispisu-in der Form einer Totenfeier für ihn (Delizsch, AHWB- 344 l.). Ez nem más, mint élõ emberek feláldozása halotti torul a meggyilkolt lelke kiengesztelésére. Deimel a ki-dar jelentését is így adja vissza: Totenopfer in einer Erdsfalte (SGé. 1934, 1.). A magyar szót különben honfoglalás elõtti tõrök jövevényszónak minõsítik és a csagataj tor-Gasmahl, Bewirtung jelentésû szóból eredeztetik. Holott mind a magyar, mind a csatagaj gyöknek a szumir I. dar, tar képezi az alapját, amely tort jelent, mint halotti ünnepély, nyilván halotti lakomával egybekötve.

3) Ha az élõ rokonok továbbra is gondoskodnak halottaik szükségleteinek a kielégítésérõl, noha a halotti lelkek irigyek az élõkre. mégsem kell részükrõl nagyobb bajoktól tartaniuk, de még mindig félniük kell a világûrben szerteszét kóborló lelkektõl, akik örökös bolyongásra kárhoztatva az élõk megrontására törekszenek. Ilyenek pl. a gyermektelenül, vagy férjhezmenetel elõtt elhalt asszonyok, lányok lelkei, vagy elõtte erõszakos halállal életüktõl megfosztott személyek lelkei. Az ily lelkeket a jakutok Üörnek, a burjátok Anakhajnak nevezik. Veszedelmesek a régen elhalt emberek lelkei is, aminek az altáji tatárok az Aina, Üzüt, a burjátok a Bokholdot, a jekutok pedig az Abasy nevet adják. Igen veszélyesek továbbá az anyjuktól megölt gyermekek lelkei, akiket a lappok Appárá-nak, a finnek Ápárá-nak, az osztjákok pedig Vylep-nek, vagy Fatskak-nak hívnak. A gonosz démonok a sírok körül tartózkodnak, de szívesen laknak a pusztában is, mint a turáni, vagy Góbi sivatagban.

4) A mongolok úgy vélik, hogy a gonosz démonok tüzeket gyújtanak éjszakánként elhagyott helyeken és akinek sikerül a tüzet ellopnia, az nagyon gazdag lesz. Azonos hit kering az erdélyi székelyek között is.

5) Az altáji népeknél és az obiugoroknál jelen van az a képzelet is, hogy a halotti lélek bizonyos idõ múlva újjászületik a család valamelyik világrajövõ új kisdedében.

6) Lappok és magyarok, mielõtt valakinek az egészségére innának, elõbb kiloccsantanak a kupából vagy a palackból egy cseppet a földre, a földalatti szellemek, illetve halotti lelkek megelégítésére. Az õsi halotti áldozatok többé már nem értett maradványa ez.

7) Szumirok és csuvasok az utcára öntötték ki kóbor halotti lelkek számára a szükséges élelmiszert. Azon altáji népeknél, ahol a temetkezés a fára történt, a fa mellé asztalt helyeztek, megrakva a halotti lelkek számára szánt áldozati ajándékokkal. A Volga-finnek az ajtóhoz közel helyezték el a halotti lélek részére az ételekkel telerakott tálat, mert azt hitték, hogy az emlékünnepre érkezõ halotti lélek tartózkodási helye ott van.

8) Minden altáji nép, de a finn-ugor népek is vallják, hogy a halotti lélek bizonyos ideig még nem szakad el végleg a háztól, tehát addig nem is megy be halotti birodalmába. Az idõ változó. Az altáji népek körébõl ismerjük a sámán-ceremóniát, amelynek keretében a sámán ünnepélyes szertartások között lekíséri a lelket az alvilágba. De finn-ugor részrõl ilyen ceremónia nem maradt fenn. Ismerve azonban e népek sámánizmusát, okunk van feltételezni, hogy náluk is hasonlóan történt a lekísérés. Kalevipoeg 14. éneke ugyan a halottak önkéntes vándorlásáról tud és ezt Húsvét hetére teszi, de ahhoz túl komoran meghatóan emberi a kép, hogy feltételezzük, hogy ez az õsi, eredeti állapot lehetne. A vonatkozó rész u. i. így hangzik:

"A halottak minden évben
Kísértetek idejében
Felmehetnek hazájukba,
Rokonaik üdvözleni,
Kedveseik köszönteni.
Lelkek estéjén a holtak,
Sebten röpülve suhognak,
Kerülve a pokol kínját,
Pokolország kapuin át.
Szélviharral versenyt futva
Rég elhagyott hazájukba,
Hol valaha boldogulva,
Avagy gyötrelmesen éltem,
Sok derûs vagy sötét évet,
De, ha vége a szép kornak,
Leforgott a boldog hónap,
Búcsúznak a bolygó telkek,
S volt honukból visszamennek,
Árnyékvilág országába,
Ki-ki maga falujába.
(Bán A. fordítása)

A családi õsök tiszteletének jelenléte és módja a szumir és ural-altáji vallásokban.
A szumirok tiszteletérõl nagyon kevés adatunk maradt fenn. A babiloni letelepedésük után köz-, illetve állami kultuszt gyakoroltak, ez pedig lényegesen befolyásolta, sõt átalakította a jóval primitívebb családi õskultuszt. Írásos feljegyzések csak az elõbbirõl készültek, az utóbbiról csak itt-ott átöröklött csökevényekre vagyunk utalva. Ilyenek:

9) Az Ebeling-féle szövegekben emlegetett atya, anya, fivér, nõvér stb. halotti szellemek, akiktõl a szumirok éppúgy féltek, mint az ural-altáji népek, és akiket éppúgy lekenyerezni, kielégíteni igyekeztek, mint amazok.

10) Hasonló csökevény az atya gis-gibiI (gi-ga) és a nagyatya pab-gis-gibil (gi-ga) elnevezése. Ezek t. i. mind a családi kultuszból átmentett maradványok, amire jelentésük kielemzése is utal.

11) Az altáji népeknél, mint a szumiroknál, nem sûrûsödik rendszerré a családi õsök tisztelete, de hogy megvolt, igazolják a mandzsuk sátrában látható nemezfigurák, melyek kétségtelenül az õsök szellemeinek a kiábrázolásai. Az altáji népek inkább az erõs, a kiváló emberek, a hõsök kultuszát érvényesítették vallásos gyakorlatukban.
12) A kínai és japán vallásban központi helyet foglal el az elhalt õsök lelkeinek kultikus tisztelete. Kínában külön tudománya van az egyetemes õstiszteletnek, az ún. Fengh, vagy Fungh-shui-szél és víz, mely a sírok kiválasztását, jó karbantartását írja elõ az õsöknek kiengesztelése, sorsukkal való megbékítése gyanánt.

13) Több adatunk maradt fenn a finn-ugar népek családi halotti kultuszáról. A családi õsök tisztelete rendszerint a házban és igen realisztikus módon bálványképek alakjában megy végbe. Ilyen a Volga-finnek, votjákok, kua, kuala, cseremisz, kudo és a balti-finnek észt Tonni-vakk kultusza. A votják kun, kuala, cseremisz kudo kultusznak teljesen megfelel a Lapp seite-saivo kultusz, amely szintén a lapp családi õsök tiszteletét jelenti. Mivel a seite-saivo kultusz primitívebb mint a másik kettõ, kezdjük ezzel ismertetésünket.

A seite kõbõl készült idelumot jelent. A saivo halotti lélek tartózkodási helyét, ezért kapcsoltatik rendszerint az aiomoval. A kõbálványok helyett néha fából is faragtak bálványképeket, de úgy ezek, mint a kõbõl készültek hegyek tetején, vagy tavak partjain állottak. Azért itt és nem sátraik belsejében, mert a lappok régebben még nomádabb életmódot folytattak, mint ma. Minden családnak volt ilyen bálványa. Betegség esetén, vagy a jövendõt megtudakolni, a lapp családok hozzájuk fordultak. Tiszteletükre rénszarvast, más állatokat, pl. madarakat, sõt néha gyermekeket is áldoztak. Hittérítõk egyértelmû vallomása szerint bennük a lapp családi-õsök testesülnek meg.
Bizonyos adatokból Holmberg-Harva azt következteti, hogy a finneknek is voltak hasonló bálványképeik.
A votják kua, kuala a családi istenek õrzésére rendelt pajtaforma, négyszögletes épület volt, melynek padlója, mennyezete és ablaka hiányzott. Ajtója a hosszabbik oldalon nyílott. Középen kövekkel kirakott tûzhely állott, felette egy nagy üsttel. Az ajtótól balra egy pad, elõtte asztal és szék. A baloldali hátsó szögletben embermagasságnyira deszka volt a falhoz erõsítve, melyen fedeles kéregkosár állott, a vorsud. A vorsud a családi istent reprezentálja, aki a család boldogságát, jólétét munkálja. Ezért neki szólnak a kuala áldozatok. Kuala-ja lehet egyes családoknak (kis kuala), de lehet a faluban megtelepedett nemzetségeknek is közösen (nagy kuala). A szertartások sorából kiemelkedik a mudor, mely földalapítást jelöl, s az ünnepnek lakodalmi jellegei ad. Pl., ha valaki elhagyja földjét és elmegy más vidékre új lakást keresni, a kuala földjébõl visz egy keveset magával és azután kéri a vorsud szellemét, hogy kísérje el új lakásába. A kuala áldozatokat évente háromszor mutatják be: tavasszal, nyáron és õsszel.
A kuala kultusznak megfelel a cseremisz kudo kultusz. A kudo kamrájában állott a szellemláda, melyhez idegeneknek, asszonyoknak és gyermekeknek nem volt szabad közeledniük. A cseremiszek fekete juhot áldoztak tiszteletére. A cseremisz nõ férjhezmenetel esetén még a régi kudóba jár bizonyos ideig, s ha betegség éri, annak tulajdonítja, hogy haragszik a régi kudo szelleme.
E kultusz egykor dívott a mordvinoknál is. Az észtek Tonni valk (Toteni láda) kultusz szellemei nem oly jóindulatúak, mint a kuala kudoéi, de ez onnan ered, hogy a Tonni szellemcsoport alá különbözõ szellemeket foglalt össze a félelemmel párosult kegyelet.
Az obi-ugor törzseknek és a szamojédoknak is voltak házi, vagy családi isteneik. Egy-egy szamojéd pater familiasnak néha 15 is volt. Elhelyezésük vagy a sátorban, a szellemszegletben ládában, zsákban, emelvényen történt, vagy a sátor mögött álló külön szánon, mely "az istenek szán"-ja nevet viselte. Erre voltak rárakva, ládákban, szállításra készen. Ha szállították õket, mindig az "istenek szán"-ja volt a karaván utolsó tagja. A bálványképek ruházata nem volt varra, hanem csak csavarva. Néha értékes prémekbõl állott és évenként kellett újítani. Rendszeres áldozatokkal tisztelték és minden dolgukban hozzájuk fordultak. Õrzési helyükhöz asszonyoknak nem volt szabad közeledniük. A legtöbbször fából faragott, vagy ritkán öntvénybõl készült bálványképek lehettek emberalakúak, de állatformájúak is. Ámde ez utóbbiak mellett mindig ott voltak az emberalakú "segédek" is.
Némely ural-altáji népeknél a családi õsök tisztelete bizonyos részeiben a síron folyt le. A síron hagyták azokat a mellékleteket, melyek a koporsóba, vagy a sírüregbe nem fértek bele. Részben, mint a csuvasoknál és az obi-ugoroknál a sírokon történt meg az élelem utólagos eljuttatása a halotthoz, a sírokon - még ma is - állítják fel a halott képmását (szobrát, fej alakúra kifaragott cölöpét stb.), sõt a sírokon folyik le a kegyeletes emlékezés, holott a modern ember már rég tisztában van vele, hogy ami porból vétetett, annak porrá kell válnia és valóban azzá is lesz.

14) Kereshetünk és vajon találunk-e magyar eleinknél nyomokat, melyek az elhalt családi õsök kultikus tiszteletére utalnak? Határozottan igen. Van a magyar nyelvnek egy igen régi szava, az egyház, melyet a laikusok az ekklézia õskeresztyén fogalma speciális magyar kifejezésének tartanak. Holott a két szó csak a keresztyénség felvétele óta használt jelentésében fedi egymást, de sem eredeti jelentésében, sem végsõ etimológikus gyökérszálaiban semmi köze sincs egymáshoz. Egyház szavunk ugyanis sokkal régebbi, mint a magyar keresztyénség. Hivatott nyelvbúvárok szerint egyház szavunk szóösszetétel a finn-ugor eredetû ház (das Haus) -az egy, az egy-szent, sacer tövekbõl és ez utóbbit honfoglalás elõtti török jövevényszónak szokták minõsíteni. A következõ fejezetben majd meg fogjuk látni, hogy mindkét tagjában szumir-ural-altáji õsközösségi birtokállomány. Az összetétel értelme tehát ez: szent ház. De miért nevezhetõ a sátor, a kunyhó, a viskó - amilyennek az õsi magyar házat is el kell képzelnünk - szentnek? Azért, mert a sátor hátsó részében, mint az ural-altáji népeknél általában, az elhalt õsökrõl készült családi bálványképek állottak, és e szellemszegletben - asszonyok, gyermekek, idegenek által megközelíthetetlenül -a családi õsök kultikus tisztelete folyt.
Megállapítottuk, hogy e bálványképek mindenik ural-altáji népnél a sátor hátsó részében voltak elhelyezve, csak a Volga-finnek emeltek számukra külön pajtaszerû épületeket és a szamojédek tették õket hordozható isten-szánra. No meg a lapp, nomád életmód indokolta hegytetõre való felállításukat. Ezért lett az õsmagyar ház-egyház, szentház.
A ház a keresztyénség felvétele következtében kiüresedett a családi bálványképektõl, de a családi õsök kultikus tiszteletének az emlékezetét megõrzi egyház szavunk, míg magyarok élnek a földön.
A családi õsük kultikus tisztelet-helyeinek közös szumir-ural-altáji elnevezései

15) A magyar ház (das Haus), finn-ugor eredetûnek minõsíttetik. Felhozzák hozzá parallelül az osztják khot, finn kofakunyhó, viskó; cseremisz kudo, votják kua, koala, sõt a vogulban megtalálható jelpeng kwol- domus sacra, templom, ecclesia szóösszetételben a magyar egyháznak teljesen megfelelõ képzési mód is. Mi mégsem elégszünk meg csak ennyivel, hanem keressük a szónak még õsibb gyökerét. És ezt meg is találjuk a szumir ga tõben. Jelentése: ház. Sõt tovább is megyünk. A szumir írásban ugyanaz az ideogramma, amely ganak olvasandó, egyúttal es (rövid e) -nek is olvasható, hajlandók vagyunk az egész finn-ugor szócsaládban kompozitívumokat látni ga-es alkotórészekbõl, annál inkább, mert a szumir es, e- templomot, kultuszházat is jelöl, tehát a ház olyan hely, ahol istentisztelet is folyik, mégpedig a családi õsök kulturális tisztelete. Csak amikor feledésbe ment a szó összetett jellege és eredeti jelentése, merült fel a szükségessége annak, hogy a magyar és a vogul kompoziták egy elibük tett "szent" jelzõvel külön is megjelöltessenek. Így lett a magyar házból egy-ház, "szent kéz".
De van a szumir nyelvnek még egy harmadik szava is a ház, a lakás jelölésére, és ez az ab gyök, amelynek az altáji tatárok nyelvében áb, áp megfelelõje van, az ozmán törökben szintén ez felel meg neki azonos jelentésben. Tekintettel arra, hogy egy altáji nép (a mandzsuk) sátraiban látható nemezfigurák elhalt családi õsök bálványképei, feltételezhetjük, hogy a szumir ab-nak is volt szellemszeglete, amelyben a családi õsök kultikus tisztelete folyt, csakhogy a ház elnevezését az altáji népek egy része örökölte tõle.

16) A sír. Finn-ugor eredetûnek minõsítik. De a példatár igen szegényes, mindössze a cseremisz sigher- ugyanaz. Erre mondja Bárczi, hogy "az egyeztetés gyöngéje az, hogy a cseremisz szó alkalmasint oly képzett szó, melynek õsi volta kétes" (M. Sz. Szó. 271.

1.). A magyar szó régi alakja siker, ez pedig a Delitzsch által nyugtázott sur (fonetikusan írva: su-ur), melynek jelentését az asszir-babiloni biri-tu vagy kibiru fejezi ki és azt jelenti, hogy sír, temetés (Grab, Begräbnis - SG 1. 253 1.).
A "szent" erõ tartalma
Mivel egyház szavunk okvetlenül megköveteli az "egy" szó eredetének és õsi értelmének a tisztázását is, mielõtt a magyar mitológia továbbépítésének a mûveletében tovább haladnánk, ki kell térnünk a fontos kérdés megoldására is. Az elavult szent jelentésû szóról az E. Sz. azt írja, hogy "eredete nincs tisztázva" (l 403. l.). A magyar szónak van így, ügy, id alakváltozata is, amelyeket mind figyelembe kell vennünk. Bárczi nem látja a helyzetet ily sötétnek, mikor az egyrõl nyilatkozik (M. Sz. Szó. 1941, 59. l.): "valószínûleg valamelyik török nyelvbõl a honfoglalás elõtt... az egyeztetésnek aligha akadálya, hogy a magyar szóban a régibb adatok szerint.... mintha eredetibb lenne a gy. " A következõ török szócsaláddal vetik egybe: ujgur ádgü-kitûnõ, jó; csagatáj ázgü-szent, baszkir izge, kirgiz izge-fromm, gut, erhaben; õstörõk ádgü stb. De a szócsalád, amelyben még az egyen kívül beletartozik az üdv, üdül, üde, idnap-a szentnap is, és az ünnepet ülni kifejezés is, minden tartozékában és tagjában a szumir õsalapra, az azag gyökre megy vissza, melynek jelentése: szent, tiszta, fényes. A szumir alapszó a III. a zag, mint a Delizsch (SGI. 221, l.) közli, õsi eredeti értelme: erõ, hatalom (a. b. emuqu-Macht, Kraft).
Egyébként az összehasonlító vallástörténeti kutatás is megállapította a maga részérõl, hogy a szentségnek az elsõ fokozaton az erõ az alapja, ami t. i. erõs, az elválik a környezetétõl, ami erõs az értékesebb, mint a nem erõs, az jobb is, és így tovább- Úgy látszik, ebben is szumirok és ural-altáji népek voltak az emberiség elsõ tanítómesterei.
A bálványképek szumér-ural-altáji egyezõ elnevezése:

1) A magyar alak régi jelentése bábu, baba, álarc stb. Eddig ismeretlen eredetûnek volt hirdetve, holott nem az, mert a szumirból ismerjük pontos megfelelõjét, az alom, alan gyökben, kép, faragvány jelentésben (az m-g hangátmenetre v. ö. kanag- kalap-ország szavakat,). A Maqlu-ban gyakran elõforduló nu--kép, valószínûleg az alanu erõsen elkopott formája.

2) A magyar kép, képmás, már a 13. sz. óta használatos. Török eredetû honfoglalás elõtti jövevény szónak minõsítik, hol azonos jelentése van, pl. az ujgurban kep-ugyanaz. Az eredeztetés azonban nem nyúl a végsõ gyökérig vissza. A szumir gim. ES. dim és a tör. gib, gibi, gím a hasonlítás partikulájaként szerepel, de eredeti jelentése, mint ez a dim formából is kiteszik-tesz, készít, ebbõl készítmény, kép, alak és így lett a hasonlítás, a hasonlóság partikulája.

3) A magyar bálvány, néha pleonásztikusan is bálványkép alakban. Szláv kölcsönszónak hirdetik, ahol gerenda, szobor jelentése van. Pedig már Budenz régi nyelvemlékeink adataiból megállapította, hogy eredetileg fából készült felül emberalakúra formált cölöpöt jelent, és õsi pogány szó. Cölöp, karó jellegére utal kapubálvány szóösszetételben való használata is. Hogy õsi, pogány szó, azt bizonyítja, hogy a hittérítõk így nevezték eleink bálványképeit. A szó Bal-. bal alakban elõfordul már az õstõrök feliratokban is.
Négy mûszavunk, illetõleg szólásmondásunk igazolja, hogy õseink is fából készítették bálványképeiket, ú. m. a fejfa, vasorrú bába, a faszent és a faképnél hagyni. A fejfáról Budenz tisztázta, hogy nem azért fejfa, meri a halott fejéhez volt állítva, hanem mert felül durva fejformára ki volt faragva.
4 vasorrú bábáról Solymossy megállapította, hogy török és ugor örökségbõl ered, és közelebbrõl az ugor eljárás szolgál alapjául, hogy ott pléhvel, vagy bádoglemezzel bevonták a bálványkép orra körüli részt, hogy a vér, mint az áldozati állat lelkes része, könnyebben lemosható legyen róla. " (így állsz itt, mint egy faszent", hangzik a népi szólásmondás. E kifejezésben nem a szent jelzõ a fontos. mely a latin sanctus átvétele, hanem a fa elõrésze. Végül a faképnél hagyni szólásmondásnak, ha a Solymossy-féle értelmezést fogadjuk el (és nem a Bárcziét), szintén vallási értelme van és bálványképekre vonatkozik.

 EGYEZÕ MANAIZMUS     ⇑tartalomhoz

A manaizmus rövid, általános jellemzése
A mana szõ a melanéziai nyelvcsoportból vett kifejezés és rendkívüli erõt, hatalmat jelent. B. H. Codrington angol misszionárius fedezte fel elõször, aki e szigetvilágban 24 évig (1863-1897) hirdette az Úr Jézus Krisztus evangéliumát. A rávonatkozó jelenségeket nevezi a tudomány manaizmusnak. Általános jellemzõi a következõk:

1) A Codrington nyomán megindult tudós kutatás kiderítette, hogy a mana fogalom nem szorítkozik csak a melanéziai-polinéziai szigetcsoportra, hanem jelen van különbözõ elnevezések alatt a föld más, ma élõ primitív népeinél is, melyek semmi kapcsolatban nem állnak egymással. Tehát jogosan nevezhetõ általános primitív szellemi, vagy gondolati kategóriának.

2) Honnan származik a mana a dolgokba? Godringtan még azt gondolta, hogy természeti és halotti szellemek viszik bele a dolgokba, a jelenségekbe a mana-t, az utólagos kutatások azonban tisztázták, hogy ez már a mana fogalom kapcsolódása az aninizmussal és nem az eredeti állapot. A mana igenis hozzátartozik a dolgokhoz, a személyekhez, azok lényegét alkotja, tehát nem kívülrõl kerül bele a jelenségekbe.

3) Kinek és minek lehet manája? I. embereknek, II. állatoknak, növényeknek, tárgyaknak, III. a szellemeknek. Az I. rovatot kitöltik: a) harcosok, b) a fõnök és törzsmana, c) a papok és orvosok. A II. rovatba tartozók hasznosságukért, alakjukért stb. ítéltetnek manával bírónak (cethalak, madarak, gyíkok, ritkaságukért, búja hajtásukért, szaporaságukért stb.), d) fontos a fegyvermana. A III. rovat mana-birtokosai a szellemek és istenek. Érdekes, hogy itt nem minden szellemnek van manája, pl. már Codrington észlelte, hogy egyes halotti szellemnek nincs.

4) Miben mutatkozik meg a mana jelenléte? A biztos sikerben. Ha t. i. nem sikerül a vállalkozás, ha balul üt ki a kaland, ha eredménytelen marad a vadászat vagy a halászat, ha nem sikerül a beteggyógyítás, ez biztos jele annak, hogy az illetõt elhagyta a manája. Ha célt téveszt a fegyver, ha kiszárad a növény, a mana szállt el belõlük.

5) A mana kapcsolódhatik más primitív szellemfejlõdési kategóriákkal is, melyek hatása alatt jelentõs módosulásokon megy át. De maga is hozzájárul, hogy azok erõs változásokat szenvedjenek. Fontos az animizmussal történõ keveredése - az animizmus benépesíti a mindenséget szellemek légiójával, a manaizmus szelektálva értékei. Vagyis azokat a lelkes jelenségeket állítja he az emberi érdeklõdés középpontjába, amelyektõl félni, tartani kell, amelyek tehát rendkívüli erõvel telítettek. A többit veszni hagyja. Hogy mily erõs kapcsolat fejlõdhetik ki mana és lélek fogalom között, mutatja a héber nefes szó, mely: lélek és életerõ is. De, hogy mégis disparat képletek, bizonyítja a görög psyché, amely csak lelket jelent, míg az életerõt már Homeros óta a Lhymos és menos adja vissza. Az állatmanák a totemizmussal keverednek össze és érdekes alakulataikról a primitív népmesék számolnak be.
A mana mint varázserõ, varázsképesség

6) A fejlõdésnek eme fokát a folklore-ban preanimizmusnak szokták nevezni, mert az a közhit róla, hogy megelõzi a lélekképzeteket. Lehet, bár éppen nincs módunkban ellenõrizni. A kérdésnek nagy irodalma van, de mi csak a Frazer, K. Th. Preuss és az A. Vierkandt mûveit említjük fel ez összefüggésben.
Fontosságát sokan annyira hangsúlyozzák, hogy önálló szellemfejlõdési kategóriának teszik meg. Való igaz, hogy varázslás mindenütt van, de ez még csak egyetemes elterjedtségét igazolja és semmivel sem többet. Az még nincs végérvényesen eldöntve, hogy a mana mellett lehetséges-e önálló primitív gondolati kategóriaként való igazolása, avagy sem

7) Ha sikerülne az önállóság elvét diadalra vinni, ez igen fontos következményekét vonna maga után, két irányban is: a) hogy minden ember tud varázsolni, tehát nincs szükség különálló sámánra, b) a mindenki varázslása minden ellen irányult, ami az ember elõtt titokzatosnak tûnt fel, vagy ami izgatta. Így eljutunk a varázslást kiváltó okok láncolatáig.

8) Mi váltja ki tehát az emberbõl az izgalmakat, melyek ellen varázsolni kényszerül? Azok a benyomások, melyek a primitív embert mindenkor tettre indítják, a betegségek, a halál, a táplálékszerzés és a vadállatok elleni küzdelem.

9) A betegség belülrõl hat, a táplálékszerzés és a vadakkal való küzdelem kívülrõl szuggerálnak a primitív embernek egy csomó mágikus gondolatot és eljárásmódot. Az idevonatkozó képleteket többféle szempontból osztályozzák, de ezek itt, ránk nézve mellõzhetõk (utánzó, vagy érintési mágia).

10) A fejlõdés magasabb fokán aztán megjelenik a külön mágus személye, akinél fizikai erõ, épség, alak, majd lelki tulajdonságok birtoklása határozza meg a sámáni tisztre való alkalmatosságot. E fokon már a céltudat is világossá válik.

11) A varázslás pozitív és negatív irányban hat. A negatív mana, a tabu, azaz tiltás. Vannak: a) Személyi tabuk. Ide tartoznak: 1) a fõnökök, királyok, pl. a régi Mikadó, 2) a gyászolók, 3) a menstruáló és gyermekszülõ asszonyok, 4) a harcosok csoportja, 5) halászok és vadászok kasztja.
h) De vannak dologi, tárgyi tabuk is. Ilyenek: 1) a vas tabuizálása. Még a vas általános elterjedése elõtti korból való. 2) a vér tabuizálása, a vérnek mint lélekszékhelynek az ismeretébõl fakad. 5) A fej tabuizálása. Annak köszöni eredetét, hogy a fejben árnyéklélek székel. 4) A haj, mint tabu- 5) a nyál tabuizálása, váladék. 6) Táplálékok, mint tabuk. Tiltva van bizonyos lelkes állatok, növények megélvezése, nem tudni mi okból. 7) Göbök, gyûrûk, karikák.
c) Végül jönnek a tabuizált szavak. Ezeket nem volt szabad rendszerint kiejteni, Legfontosabbak a névtabuk: 1) halottak nevei, 2) királyok és más szent személyek nevei, 3) istenek nevei. A varázslás körülfogja, mint az élõsdi repkény az egész életet. Nem mentes tõle a földi élet egyetlen kiemelkedõ mozzanata sem. Születés, betegség, élelemszerzés, halál, mint az õ kondiminiumához tartoznak. Természetesen a harc, a háborúskodás is. Az egyéb tabuizált szavak közül érdemes még felemlíteni: 4) az önelátkozást, mely a középkorig felnyúló istenítélet (Orda e) kiegészítõ része volt, és 5) az esküt, amely azon a hiten alapszik, hogy az ember valamely hatalmasabb tárgyat, vagy személyt hív ki maga ellen bizonyságtételre, az esetre, ha nem mond igazat; 6) az elõjelekbõl (Tomina) való jövendõmondás, melynek az égi jelektõl elkezdve a legváltozatosabb formáival találkozunk világszerte.
A manaistiko-magisztikus eljárásmódoknál az ösztönös tett rendszerint megelõzi a szót, de a szó is õsrégi és a cél világos tudatával egybekötve jelent meg.

12) A mana fogalom több irányban hat a primitív vallásos fejlõdésre: a) megszilárdítja a természetfölötti tudatát a lélekben; b) kialakítja a szentség fogalmát, mely kezdeti fokon nem más, mint erõállapot; c) fölemeli az erõ birtokosait az astena; ill- démonikus szférába; d) mint varázserõ pedig gúzsba akarja kötni a saját akaratával a világot, vagy belátván az emberi erõ tehetetlenségét, odaborul a felsõbb hatalmak elé, mondván, legyen meg a ti akaratotok. Ez az emberi erõ csõdje, a vallás igazi kezdete.

A szumir és ural-altáji népek egyezõ polidémonizmusa

Az animizmus, az animatizmus és a mana fogalom természetes következménye az lett, hogy együttesen kialakították a polidémonizmust. Az ember kapcsolatba jutott a szellemek egész áradatával, s azoktól függött élete minden viszonylatában- Az is természetes, hogy a szellemekhez való e viszony nem mindig jelentett az emberre nézve jót, ellenkezõleg olyan szellemek is garázdálkodtak a természetben, kiknek egyenes hivatása volt az ember megrontása. Ilyenek voltak elsõsorban is kezdeti fokon az összes halotti szellemek, kik irigységbõl is készek voltak ártalmára lenni az embereknek. Még tovább, az ártó szándék, ha az élõk elhanyagolták irányukban a kötelezõ gondoskodást és a halottak szükséget tártak sok mindenben.
A) Kialakult a polidémonizmus, az ártó vagy védõ démonok hadserege, melybõl a következõk egyeznek (nyelvi összefüggésen alapuló õsi egyezések):

I) Az obiugoroknál az alvilági fejedelem neve Chul-ater. A név elõrésze chul finn-ugor eredetû, az ater valószínûleg árja kölcsönszó és urat jelent. A chuhl-al a következõ szavakat vessük egybe: osztják kulj-ördög, zürjén kutj-ugyanaz, vogul ohul-betegség, votják kylj- betegségokozó démon, magyar hagy-máz (elhomályosult összetétel)- tífusz hagy elõrésze.
A szócsalád azonban nemcsak finn-ugor eredetû, hanem szumir örökség is, mert már ez utóbbiban is elõfordul ohul alakban. Jelentését Deimel (SL. 1934. 125. l.), ax asszír-babiloni gallu-val (ördög) adja vissza. A kur démonhoz való viszonyáról majd késõbb lesi szó.

2). Az árnyéklélek (Schemen vagy Schattenseele) a vogul-osztják-ban is elnevezést visel, a németben is Krebs, Krebsgeschwür alakban és jelentésben maradt meg. Paasonen kimutatta, hogy a szó elõfordul a többi finn nyelvekben is, prominális alakban, de rekonstruálható jelentéssel.
Paasonen felsorolja a magyar szitkozódásokban elõforduló változatait is és ezeket is kommentálja: "Wenn wir aber den Gebrauch dieses Wortes in scheltenden Ausdrücken, die eine Verwünschung enthalten, näher beachten, können wir nicht umhin, den Schluss zu ziehen, dass ung. iz nach ursprünglicher Vorstellung ein böses, gefürchtetes Wesen mit Zahnen und Gliedern war, -es soll nicht nur den betreffenden, resp. seine Leber auffressen, oder zerreissen (iz egyen meg, rágjon meg az iz, rágja meg az iz a máját), sondern ihn auch Holen, fortbringen, mit sich nehmen (vigyen el az iz), und zerreissen (tépjen, szét az iz! ist, wie bei vielen verwandten und nicht verwandten Völkern aus der "Seele" kein Geist, sondern zuletzt eine widerwärtige Hautkrankheit geworden" (i. t. 19. 1.). Ax egész szócsoportnak pedig õsalapja a szumir zi, su (asszír-babiloni napistu) -élet, lélek.

3) Az obiugorok ismernek egy Taren, Teren elnevezésû alvilági istent, aki úgy szerepel, mint a véres balesetek istene. Szinte állandóan a tûz és harc isteneként figurák lakása is hol a felsõ, hol az alsó régióban képzeltetik. Igen gyakran a kol, kulj v. ö. magyar hagy-máz appozíciójaként jelenik meg. Toren ohul vagy Teren ohim. Adjektivum alakja tereng. Csak az ugor mitológiában fordul elõ. A magyar mitológiából megfelelõje a Teringette (Tering-ette) szóösszetétel, amely késõi megjelenése ellenére is õsmitológiai maradvány és nem mint Bárczi véli, a Terem-tette szitokszó enyhítõ elcsavarása (M. Sz. Szó, 208. l.).

4) A magyar ördög szó elhomályosult összetétel. Alakváltozatai urdung, erdeug, eördeug, evrdeugh stb. Ámde e forrnák, részben csak ortográfikus sajátosságok, melyeknek semmi jelentõségük nincs. A magyar fogalom a szumir erum, uram, eri, ere (verschiedene Wiedergraben von ursprünglichem) öröm, örü írja Delitsch (SGI 51. l), udug kompozituma és az elsõ tag: alattvaló, harcos férfi; a 2. pedig: halotti lélek; együtt tehát: harcos halotti lélek. Ez arra vonatkozik, hogy az alvilág ura elküldi követeit a világba, hogy a kóbor, házaló lelkeket összegyûjtsék és betereljék a halotti birodalomba, vagy esetleg a halotti lelkeket nem kellõképpen gondozó élõk figyelmeztetése. A 2. tag az elsõ hatása alatt hasonult át magas hangzásúvá. Az elsõ tag megismétlõdik az alvilág és Nergal Ergal (asszir-babiloni Irkalla) nevében, az Era mítosz Era nevezetû hõsében, és a török-tatár Er-lik ördögfejedelem Ér-elõrészében. Mindez nem lehet véletlen.

5) Középázsia a gyakori szélvészek, orkánok, hófergetegek hazája. Az itt lakó népek közhite szerint ilyenkor démonok garázdálkodnak a szélben, kiktõl nemcsak betegségek, hanem kozmikus bajok is származhatnak, pl. nap- és holdelsötétülések, a Kalevala csodaszampojának tönkretétele stb. A szumir Zu viharmadár a sorstáblákat rabolja el Enliltõl a szumir õsember Adapa csónakját a déli szél borítja fel. Marduk pedig így nevezi az Enuma elis teremtés mítoszban segítõ társait: "a gonosz szél, az orkán, a vihar, a négyszél, a hátszél, a forgószél és a pusztító szél". A szumirban a szélvész, az orkán, a szél legõsibb neve a lil, ezzel függ össze az altáji nyelvek jil, sal, régi magyar zél azonos jelentésû szócsalád.
Kapcsolat áll fenn a szél és a halotti lélek körött. Láttuk, hogy a lélek is gõz, fuvalom, pára, valami szélféle anyag. A Gilgames eposz XII. t. szerint Enkidu halotti lelke szélként jön fel az alvilágból, hogy a jóbarátnak elbeszélje, mi van odalent. Az Ebeling közölte szöveg ám namtila kifejezésére itt csak emlékeztetünk. Az Udug (Utamki limnuti), egy Thompson-féle szöveg ezt írja: "Magas fedelek, széles fedelek között szökkennek tova..., mint viharár. Ereskigal követei õk. Orkán, mely az országon végigszáguld, ez õk.
Az altáji népek monda- és mesevilága szerint az orkánokban, hófergetegekben és felhõszakadásokban alvilági démonok viaskodnak felvilágiakkal a mindenség birtoklásáért. E hiedelmet megerõsíti a mongol "Gesserkhnam" címû eposz Jilbágán alvilági szörnyalakja, kinek nevében a Jil elõrész nem más, mint a szumir széldémon Lil elnevezése. A Jilbágán egy ember alakú hétfejû keleti sárkány-típus, s mint ilyen élesen különbözik a vegyes állatalakokból összetevõdõ európai sárkánytípustól. A magyar meseanyagban sem vegyül össze soha vele. Óriási termetû, rettentõ erejû, kegyetlen, rendkívül vérengzõ, emberalakú démon, kinek fejei száma 9, sõt néha 12 is. Jellemvonásai megolvashatók a magyar "Sárkánycsalád" címû mesetörténetben. Alvilági várkastélyban lakik, elrabolt földi nõ a felesége, gyermekei vannak, fegyvere a buzogány és a kard. A földrõl az alvilágba alászálló hõs kénytelen birokra menni vele, hogy legyõzhesse.
Õsi, magyar pogánykori hiedelmek is igazolják, hogy a középázsiai hófergetegekben, szélviharokban, felhõszakadásokban, az alvilágból elszabadult sárkányok, démonok vannak jelen. Az idetartozó anyagot Solymossy S. rendszerezte és ugyanõ állapította meg, hogy pl. Székelyföldön a nehéz felhõbõl leereszkedõ esõfüggönyrõl azt mondják: leereszkedett a sárkány, nagy esõ lesz. E megállapítást az én szûkebb hazámban, Aranyosszéken is használják. A forgószelet, a futó széltölcsért, a Hajdúságban "sárkányfarknak" nevezik. Ha a szélvihar letépi a háztetõk nád, vagy szalmazsúpjait, azt mondják róla, hogy "sárkányfarka érte". Solymossy közli az irodalomban fennmaradt bizonyságokat is.

6) A féregdémonok szintén kapcsolatban állanak a halotti lelkekkel. Ezért chtonikusak és démonikus eredetûek is. A lehelletlélek (test, vagy szervi lelkek) beléjük mennek át és így kialakítják a lélekhordozók csoportját. Róluk azonban már az animisztikus képzetek során is szó esett és így felesleges itt behatóbban tárgyalni õket.

7) Era a dögvész istene. A démon borzasztó dühöngésérõl szól, mely az An által teremtett és alája rendelt 7 gonosz démon segítségével hajtódik végre egyeseken, a közületeken, sõt a természet világában is. Hiába akarja mérsékletre bírni Isum, a minisztere, nincs vége az öldöklésnek, míg magától le nem csillapodik. Nevét már elemeztûk.

8) Nam-tar, kompozitum a szumir nom(sors) -tar-eldönt, elrendel, elvégez. Az alvilág fõkapusa, a halotti sors beteljesítõje. Lázdémon, kinek garázdálkodását a CT. XVII. 29. kezdõ sorai így rajzolják: "Nam-tar, ki az országot, mint tûz elégeti...., aki a mezõn viharhoz hasonlóan zúg tova, aki gonosz módjára megragadja az embert, aki lázzal fûti az embert, s akinek kezei és lábai nincsenek és úgy bolyong körül az éjszakában.
A nam elõtag etimologiája még vitás. Delitsch a IV. na (kijelent, beszél), s a men segédigébõl képezett am kompozitumának tartja, a dam, tam mintájára. Az eredménytelen etimologizálásnál azonban tovább vezet, ha megnézzük a nam szinonimáit, amelyek a következõk: a) gis-ohar, asszír-babiloni ucurtu-a fába beleróni, feljegyezni, de kép, relief is; b) a mu-név, egy I. me (nennen, kundtun] gyökbõl képezve. A név u. i. ókori keleti fogalmak szerint: teremtés, sorsmeghatározás. Nevet adni valakinek: az illetõt létrehozni, megteremteni. Az Enuma elis így kezdõdik: "Mikor még semmi név nem volt" és ez: "amikor még semmi nem volt teremtve. Nabu isten feljegyez mindent a sorsmeghatározó istengyûlésen, aminek neve van". A sémi babiloni tulajdonnevekben pedig Nabu-bel Sumate-Nabu a nevek urá-nak írják. A Gen. 2. 19, v. is megerõsíti a névadás teremtõ fontosságát. De a névadás egyben sorsmeghatározás is. AK 34 jelrésû szöveg Enlilhez e kérést intézi: "határozd meg életem sorsát, nevem szerencséjét mondd ki. "A név eltörlése halált, a név megváltoztatása pedig a sors megváltoztatását is jelenti. A varázslás sikeréhez tartozik a betegségokozó démon néven szólítása, Narduk pedig a Tiamat felett aratott gyõzelem jutalmaképpen 50 tiszteletnevet kap s vele együtt a világmindenség feletti hatalmat és a sorsmeghatározás jogát is.
A sors és a név ily szoros kapcsolatánál fogva fel kell tennünk, hogy a nam a földi halandónak égi teremtését, életre hozását, sorsát nevét jelenti, s mint ilyen bátran egybevethetõ a finn nimi, szamojéd nim, magyar név gyökszóval, de az indogermán onomá, nomere, Name szócsaláddal is. A tar utórész pedig a köz-tõrök türü, mongol türü, mandzsu doro, magyar törvény-döntés, szokás, törvény, erkölcs szócsaládnak pontos megfelelõje.

9) A forróság (láz) egymást kísérõ gonosz betegségek. Nem ok nélkül perszonifikálja õket a primitív képzelõ erõ. Az ural-altáji népek betegségképzetei között és mitológiájában is megtalálhatók. Csak egy magyar szólásmondási idézzünk itt, amely így hangzik: "kileli a hideg". A Lel ige ez összefüggésben valószínûleg azonos a talál igével, aminthogy váltogatva is használják. A 16, század óta folyamatos. Bárczi a következõképp nyilatkozik róla: "pogánykori hiedelmen alapszik, a betegség gonosz szelleme keresi áldozatát, s ha megtalálja, akkor az illetõ megbetegszik" (M. Sz. Szó, 188.).
9a) Zitarruda a neve egy démonnak, akit Ebeling "Lebensabschenudung"-nak nevez, mert a hóhér szerepét játssza az ember életében. Nevének mind a két alkotórésze ural-altáji gyökszó, a zi a finn-ugor is, iz stb. és a török-tatár sam, son, a kínai Shen (árnyék] -lélek, élet. A tar pedig az altáji toro, törli, doro stb. magyar törvény szavunk tör elõrésze. Betegségdémon, tehát halotti lélek démonizálva. Akire ez rászabadul, vagy akibe ez beleköltözik, az pillanatok alatt a halál martaléka lesz. Az emberre gonosz varázspraktikákkal rá is szabadítható. Ez esetben a beteg megszabadítható, mégpedig úgy. hogy egy állat - szövegünkben egy malac - magára veszi a gonosz varázslatot és meghal az ember helyett. A páciens egyidejûleg a Napisten igazságtevéséhez fohászkodik. A jelek szélütésre engednek következtetni.
9b) E csoportba szintén halotti lelkekbõl lett démonok kerülnek, de olyanok, amelyeknek nem annyira neveik, mint inkább hivatáskörük és jellegük egyezik. Annyira feltûnõ az egyezés a részletek tekintetében is, hogy csak genetikus összefüggésre gondolhatunk. Idetartozik mindenekelõtt a várandós asszonyok és a kis gyermekek megrontására törõ démon, amely rendkívül vérengzõnek rajzoltatik.

10) A kis gyermek megrontását a sumirban egy Labartu nevezetû démon végzi, kinek garázdálkodásáról egész szövegsorozat maradt fenn. Rendkívül kegyetlen, vérengzõ lény, mely isteni származással dicsekedhetik. Az égitesten (An) leányaként szerepel. Szumir neve dingir Rabkanne és eredetére jellemzõ, hogy elamitának, suteabelinek neveztetik, ki a hegyekben, a nádsûrûben székel. Nõnemû démon volt, kinek alakját rettenetesnek festik a szövegek. A gyermek megrontását már az anyaméhben megkezdi, ahonnan erõszakkal akarja kivonszolni, majd ártó mûködését továbbfolytatja a szülésnél, a zsenge gyermekkorban és kiterjeszti azt az anyákra és a dada megrontására is. Garázdálkodását a következõ jelek kísérik: elhalványítja az arcot, megemészti a test erõit, megragadja a tagokat, elmetszi az összekötõ inakat, megváltoztatja az egész alakot, tûzként égeti a testet, s forrósággal és fázással kínozza azt.
A szülés megakadályozására hivatott démon alakja ismerõs az altáji népek varázslása körébõl is. Így pl. tudjuk, hogy a szibériai nõk szülési vajúdását a Bai Ülgon megbírásából megkönnyíteni igyekszik egy Ja Jucsi, viszont annak meghiúsítására tör, vagy legalább is olyan fájdalmassá akarja azt tenni. amilyenné csak lehet, az Erlik (az ördögök fejedelme] küldötte gonosz szellem: a Körmös. A mandzsu vallásban ismeretes a Busuku és jemdzi nevezetû démon, mely hasonlóképpen a kisdedeket, s mellettük a háziállatokat bántja. A csuvast ijje hasonlóképpen a kisgyermekeket megrontó gonosz szeltem. Az állandóan betegeskedõ kisgyermekrõl azt tartja a csuvas néphit, hogy születési helyén ütközött belé az ijje. A finn-ugor népek mitológiájában ismerõs a szülés, a gyermekáldás istene, jószelleme, ami azonban egész bizonysággal arra enged következtetni, hogy a szülésnek megvolt a rossz szelleme is, amely néha az asszonyoknál éppen meddõséget okozott, s ezért varázslással mindenképpen el távoltartandó volt.
C) Ebbe a csoportba azokat a gonosz szellemeket osztjuk be, amelyek szumir részrõl az ural-altáji gonosz szellemek mûködését valamely szempontból kiegészíteni látszanak. Ezek is még mindig halotti szellemek. Idetartoznak a következõ démonok is:

11) A Maskim (asszír-babiloni Rabiou)-a leskelõdõ. Tehát a gonosz démon felhasználja a leskelõdés nemtelen fegyverét is, csakhogy a lelkeket hatalmába keríthesse. Amint a Gen. 4. 7. v. mondja róla, nyilván az ajtó elõtt hever és vár alkalmas pillanatra.

12) Ge-dim (asszír-babiloni etimu) elnevezés: az éjszaka, a sötétség csinálmánya, az, amit mi magyarok "kísértetnek'' hívunk. A kísértetjárás minden primitív népnél éjszaka szokott történni. így volt az a szumiroknál és az ural-altáji népeknél is. A szókezdõ g elkopása magyarázza meg a démon asszír-babiloni névformáját. A Ge-dim eredeti jelentése árnyék lehetett.

13) A Lagamal-a kíméletlen. Ez a démon kíséri be a halotti lelket az alvilágba.
D) Csoport: Ennyi halotti lélekbõl alakult gonosz, ártó démonnal szemben nem hiányozhattak a védõszellemek sem. A szumiroknál és az ural-altáji népeknél egyaránt megtalálhatók. Ilyenek voltak:

14) Szumir Lamma-védõdémon.

15) Az Udug nemcsak gonosz démon volt, hanem védõszellem is. Különösen Gudeánál jelenik meg ilyen minõségben. Nem egyszer-kétszer, hanem elég gyakran. Itt már a halottaktól való félelem mellé szorosan felzárkózik a pietás érzése is. De ilyen esetben, mikor az Udug-ot védõszellem értelmében használják, sohasem maradhat el mellõle a "kegyes, a jóindulatú, a jóakaró" jelzõ sem.

16) Sajnos, nem ismerjük a szumir nevét annak a démonnak, aki a "kíméletlen"-nel együtt a halotti lelket bekísérte az alvilágba, asszír-babiloni neve Ismi-Karab és amint nevébõl is megállapítható, a halotti lélek könyörgését meghallgató jóindulatú védõszellem.

17) Ehelyett kell még megemlékeznünk azokról a szárnyas bikakolosszusokról, amelyek már a proszumir kortól kezdve, a templomok urait õrizték, védték, hogy a gonosz démonok be ne hatolhassanak a templom belsejébe. Noha bikák, mégis szárnyasoknak ábrázolták õket, meri ily esetben fõ a gyorsaság, amely erõvel párosulva, minden akadályt és nehézséget legyõz.

18 Az ural-altáji népek az animizmus, animatizmus és a manaismus határozott zûrzavarából építik fel polydémonizmusukat. Mindent benépesítenek démonokkal, nem marad ki a démonizálásból semmi sem. Az altáji népek egyiknél-másiknál (rendszerint a legelmaradottabbaknál) annyira megy ez a specializálás, hogy még az ural-altáji kategóriába tartozó dolgoknak is (pl. tavaknak, folyóknak, hegyeknek stb.) megvan a külön-külön démonjuk. Primitív õsadottság ez, mely a szumirokat is jellemzi. A japán õsi Shintoizmusban milliárdokra megy a démonizált szellemek száma. Mi itt csak általános jellemzésre szorítkozhatunk.

19) Az altáji tatárok kut-nak nevezik az emberi és természeti démonizált szellemeket. A török-tatár nyelvekben megfelel neki a tyn és a sür, amely lehelletet, életet, lelket, megjelenést, szépséget, hatalmat, erõt jelent. Castren "a dolgok urai"-nak nevezte õket. A csuvasban Hoz, a jakutban Itsi, a burjátban pedig Edzhi a nevük. Az emberen kivel ilyenje lehet mindenkinek, de fõképp fegyvereknek, eszközöknek, mindannak, ami mozog és erõkifejtésre képes. A különbözõ mesterségeknek is. Különösen becsült a kovácsmesterség és a zene. A tunguzok az erdõ szellemeit favorizálják. A pusztaságnak is van démona. Az állatok közül a kihalt rénszarvasnak és a medvének is van démona: "ura". Az erdõ urát a jakutok Bajapai vagy Bai-Bajanai névvel illetik, s azt tartják róla, hogy õ rendelkezik az erdõ minden vadjával. Az elsõ fogást a szibériai vadászó életmódot folytató népek neki áldozzák fel, õsszel mikor a vadászat megindul. A tunguzok. jakutok az áldozat alkalmából elkészítik az erdõ szellemének képét, vagy úgy, hogy egy élõ fára emberhez hasonló alakot festenek, ill. vésnek, vagy úgy, hogy egy-egy kivágott fatönköt formálnak át egész emberalakúvá. A Volgatatároknál Shürále a neve, a csuvasok Obidá-nak hívják. Még rosszabb indulatú démon a középázsiai tatár Albasta, akit a kirgizek asszonynak képzelnek el, ujjain hegyes, éles körmök kel, s térdig lelógó emlõkkel. A pusztaság démonát a mongolok Alhire-nak nevezik, ez úgy veszti el az utasokat, hogy hamis világosságot áraszt, mintha lakásokból kiszûrõdõ fény volna, s mire az utas észreveszi, már vége is van. Északszibéria halászó altáji törzsei, a halászati évad kezdetén, tavasszal áldoznak a víz démonának is. A jakutok pl. fekete ökröt ajánlanak fel neki, hogy gazdag halászzsákmányt biztosítson. A Jenisszei osztjákok is áldozatokkal tisztelik bálványképét. Ahol az ember jár-kél, mindenütt démonok kísérik. Ha valami baleset történik utazás közben, pl. egy ló kirúg a hámból, vagy a szekér felborul a jakutok azt mondják rá, hogy a halászat ura okozta a balesetet. Ha az altáji tatárok hegyen kelnek át, a hegytetõn kövekbõl rakásokat halmoznak fel áldozatul a hegy urának. A jakutok, ha hosszabb útra mennek, titkos nyelvet használnak, hogy rászedjék a hegy urát.
Mind e többé-kevésbé gonosz démonok ártó hatásai ellen az altáji népek a sámánizmusban kerestek és találtak maguknak menedéket. A sámánnak megvoltak a maga segítõ szellemei, akikkel rendelkezhetett minden egyes hozzá forduló ember ügyes-bajos dolgaiban. És rendelkezett is.
A védõ szellemek rendszerérõl jóval többet tudunk a finnugor népek körébõl. Csak az a baj, hogy ezeken az idegen hatás érzik. Feltûnik az is, hogy míg a gonosz szellemek sarában több egyezést állapíthatunk meg, szumir és uralaltáji mitológia között, addig a védõdémonok elnevezése közt ilyen egyezés nem állapítható meg. Mivel az altáji népeknél sincs külön kategóriája a védõszellemeknek, föl kell tennünk, hogy a szumirok és ural-altáji népek külön-külön fejlesztették ki védõdémon rendszerüket és kezdetben - mint az altáji népek - kizárólag a sámánizmus segítségére támaszkodtak. A finn-ugor népek védõdémon-rendszere a következõ képet nyújtja:
Az obiugorok a planétaistenekbõl csinálnak, külön fejlõdés rendjén, védõszellemeket. Különösen az égisten elsõ és hetedik fia (t. i. planétaistenek az égatya fiaiul adoptáltatnak), a pelimi isten, és a Világügyelõ fejedelem figurálnak úgy, mint az emberek patrónusai, védõdémonjai.
Újabb keletûek és bizonyosan idegen hatás eredményei azok a védõszellemek, akikkel a Volga- és Balti finneknél találkozunk. Éppen ezért csak magyar nevükön soroljuk fel õket és kimerítõségre egyáltalán nem törekszünk. Ilyenek pl. a votják "házember", vagy a "házura''. Lakóhelye a padló alatt van. Alakja emberalak, áldoznak neki, ha úgy látják, hogy haragszik. Egy másik a barmokra vigyáz, áldozatai õsszel és tavasszal esedékesek, mikor a barmot kihajtják a legelõre és beterelik onnan. Külön szelleme van a vízimalomnak, ki egyben a molnárok segítõje is. A mordvinok különbözõ méh-védõ démonokat különböztetnek meg, kik nagy méhtenyésztõk.. A Balti finnek Haltia-nak, ill. Haldja-nak nevezik és mindennek tulajdonítanak. Még a mezõkön elrejtett kincsnek is van külön Aarnon Haltia-ja, ki rajta ül a kincsen és szép nyári éjszakákon fellángol a sötétségben. A Haltia csak ritkán, szerencsétlenségek elõtt szokott megjelenni és emberalakot is ölthet magára. A finn Pata az éji Puuk (Hozó) mindenféle jó dolgot hoz gazdájának és a balkéz kisujjának a mozgásával lehetett mûködésbe hozni.
Bizonyára ilyen védõszellem volt "a magyarok istene" is. Az õskorban minden népnek volt népi vagy nemzeti istene. A szumiroknak En-lil, vagy Mun-lil, sémi babiloniaknak Marduk Babilon helyi istene, az asszíroknak Assur, a hittitáknak Tarchu, a hébereknek Jáhve, a kanaánitáknak Baal, a moábitáknak Kemos, az egyiptomiaknak pedig Amun-Ra. A voguloknál a Világügyelõ Fejedelem, a mordvinoknál pedig Pirgine pás tölt be hasonló szerepet. Sajnos a magyar néphagyomány teljesen cserben hagy e fontos, réginek látszó mitikus képzetnél, sõt a megítélést még annál is rosszabbá tette, hogy a "magyarok istené"-t összezavarta a keresztyénség istenével, holott a kettõ ura egy és ugyanaz a személy. Ha a magyarok istene valóban õsi mitikus maradvány, akkor valamilyen kisebbrangú istenséget kell benne látnunk, a nép, az összesség védõ démonát, patrónusát.

Szumir-urad-altáji hõsi kultusz    ⇑tartalomhoz

A lélekhit (animizmus) és a rendkívüli erõ fogalma (manaizmus) hozza létre mindenütt a hõsök kultuszát. Minden népnek van hõsi kultusza. Van természetesen a szumiroknak és az ural-altáji népeknek is. Az igazi hõsiesség mindig a legönfeláldozóbb felajánlása a fizikai és lelki erõknek és ezért minden korban becsült közérdekû áldozati mód volt. Ha aztán a hõsiség motívuma erkölcsi célkitûzést ölt, a hõsök ez esetben az emberiség legnagyobb jótevõi és elõmozdítói lesznek. Vannak élõ és haláluk után megdicsõült hõsi lelkek. Mindkettõre bõven található példa a szumir és urai-altáji mitológiákban.
A kínai és japán vallásban körponti helyet foglal el a hõsök kultusza. Az altáji népekrõl hasonló adataink vannak. De mindennél meggyõzõbb bizonyítéka a hõsi kultusz virágzásának az a mód, ahogyan vele a szumiroknál, a török és finnugor népeknél találkozunk.
Szumir hõsi-kultusz
A szumirok igen nagyra értékelték a hõsök kultuszát, hiszen õk a történelem elsõ megfogható népe, mely hõsiséggel új hazát szerzett magának. Hõsi kultuszukról írásos feljegyzéseket hagytak ránk, melyek a hõsiesség indokait is tartalmazzák. Élõ és halott hõsökrõl van bennük szó. Az anyag csoportosítását végezzük az indokok szerint, amelyek mind vallásiak. Így a valószínûnek látszó idõi szempontoknak is annyira-amennyire eleget tehetünk.

Az örök életért vívott hõsi küzdelem

I) Elsõ terméke egy nippuri szöveg (Kr. e- 3. évezred), melyet Kramer rekonstruált. Arról szól, hogy Gilgames dobja és verõje az alvilágba zuhan, mire a hõs szíveszakadva kiáltja, hogy ki hozza vissza azokat. A jó barát Enkidu vállalkozik rá. De a terv nem sikerül, és az alvilág lelkét fogvatartja. Isteni közbenyúlásra Enkidu lelke felszáll az alvilágból és informálja Gilgamest, hogy minõ sors várja a halottakat odalenn. A Lélek árnyékká lesz, a test szétporlik, csak a hés nyugszik ágyon, és az övéitõl körülvéve, iszik tiszta vizet. De, akinek teste nincs eltemetve, annak lelke örökös bolyongásra van kárhoztatva. Nem találja nyugtát még az alvilágban sem.

2) Második terméke a Gilgames eposz- Ez az epikai mû nagy népszerûségnek örvendett világszerte. Õsszumir változatát nemcsak a babiloniak, hanem a szomszéd népek, chittiták és a churinák is átvették. Hatott a Sámson mondára és a görög Derakles mítoszkör kialakulására is. A szöveg tartalmilag keveset változott az idõk folyamán. Gilgames okulván jóbarátja szomorú sorsán, hajszolja az örök életet, és így jut el hosszú bolyongás után az özönvízbõl megmentett õsének Ziusudrának tartózkodási helyére, tõle óhajtván megtudni az örök élet titkát. Meg is tudja a nevét és találási helyét egy, az öregséget is megifjító csodaszernek, az örök élet csodafüvének, meg is találja azt, és boldogan viszi hazafelé, de egy õrizetlen pillanatban ellopja tõle a ravasz kígyó. Gilgames tehát nem jut az örök élet birtokába, noha 2/3 részben isten volt és csak 1/3 részben ember.

3) Az Adapa mítosz szintén az örök élet problémájáról szól. Adapa bölcs volt, mint An. De örök élet neki sem jutott osztályrészül. Mikor egész közel állott hozzá, egy fatalis véletlen folytán éppen akkor játszotta el boldog sorsát.

4) Az Inanna alászállása az alvilágba ugyancsak az örök élet problémájáról szól, s vetít rá fény. Szerelmeséért, Dumuzi (Tammuz) -ért vállalja e nehéz utat, de majdnem rajta veszít, mert az alvilág külön birodalom, ahol nem imponál a felvilági isteni rang. Dumuzi Uruk királya volt.
A csodaszülés füvéért vívott hõsi harc
Etana várandós feleségén segítendõ, fel kíván menni a sas hátán a csodaszülés füvéért az Inanna-Istar egébe. De mikor a föld eltûnik szemei elõl, e szavakkal állítja meg a sast: térj vissza a földre, nem akarok belépni az egekbe. Erre mindketten a mélységbe zuhannak.
A sorstáblákért folytatott hõsi küzdelem
Az An helyét a szumir istenpanteon élén Enlil foglalja el. Az Enlil birtokában vannak a sorstáblák is. De tõle egy óvatlan pillanatban elrabolja a Zu nevezetû viharmadár. Tehát a sorstáblákat minden áron vissza kell szerezni, mert különben az Enlil uralomnak vége szakad. Az istenek nem mernek Zu-val szembeszállni, mire Lugalbanda, Uruk királya sikeresen visszaszerzi- Tehát a szumirok igenis gyakorolták mind az élõk, mind a halott hõsök kultuszát, ami abból is kiviláglik, hogy királyaikat már életükben megistenítették, akiket nevük elõtt joggal megillet az istendeterminativum. Akárcsak a császárság fennállása idején a kínai császárnak kijárt "az ég fia" elnevezés. A hõs Gilgames problémáját pedig úgy oldotta meg a hálás kegyelet, hogy nyilván sémi-babiloni hatás alatt, alvilági bírót csinált belõle.
A török-tatár népek hõsi kultusza
Elég csak a bulgáriai madarai síremlékre egy futó pillantást vetni, hogy megállapítsuk, ilyennek a jelenlétét. Ez a szikla dombormû Európának egyetlen ilyennemû alkotása, melynek fontosságát a Fehér Géza szakavatott tollának köszönhetjük
A török Krum khán lovasszobor síremléke. Az emlékmû az elhalt khán képmása, a tetteit megörökítõ felírattat. A törökökrõl úgyis tudjuk, hogy szokásuk volt elõkelõ halottaik képmását elkészíteni és sírjaikra felállítani. Ruisbraek még azt is közli a kunokról, hogy elõkelõ halottaik fölé nagy sírhalmot hánynak és arccal kelet felé forduló, köldöke elõtt csészét tartó szobrot állítanak neki. A Krum síremléke is ilyen, balkezében csészét, illetõleg kelyhet tart a lélekhordozó vér számára, olyan áldozatként az istenek számára, amelybõl maga is részesül, hogy így is biztosítsa az istenekkel való állandó szakrális kommuniót
A nagy magyar Alföldön is láthatók a Ruisbraek által a kunoknak tulajdonított óriási sírhalmok - aki nem tudja, hogy mik, valóságos 'kis hegyeknek' képzeli õket, holott hatalmas földhalmok, mesterségesen felmagasítva -, nyilván elõkelõ emberek sírjai fölé emeltettek. Debrecen körzetében is látható egy ilyen. A néphagyomány emberemlékezet óta kurgánoknak nevezi õket. Valószínûleg kun temetkezési mód, elõkelõ halottak részére. Ma különbözõ célokra hasznosítják. A kurgan igen fontos mûszó és minket a következõ szócsaládra emlékeztet: szumir kor III. A- hegy, hegység, Berg, Gebirg; zürjén kur Berg, Anhöhe; osztják karis, keres-u. az; cseremisz korok, korák, korek-Berg; votják gures, gurec-Berg; finn korkea-hoch. A magyar néphagyomány kurgan kifejezésének pontos megfelelõi. A magyar mitológust azért érdekli különösebben a dolog, mert itt azon kunokról van szó, akik a magyarság soraiba, mint török eredetû néptöredék, az idõk folyamán beolvadtak.
De még tovább is mehetünk. Érdekes, hogy a nagyságot, az erõvel teljeset, a méltóságosat, a nagyon tiszteltet, a tökéleteset is ugyanaz a gyök fejezi ki, csak Delitsch (SGI. 1 E8. 1.) és Deimel (SL. 147.) választják el egymástól, és iktatják be IV. kor gyanánt lexikonaiba. Holott az utóbbi jelentéssorozatnak is a fizikai kiemelkedés, a magasság képezi a nyilvánvaló alapját. Egyébként Delitsch a IV. kor szellemi jelentéseit teljesebben sorolja fel, mint Deimel. Delitsch így közli ezeket, hozzátevén az asszír-babiloni equivalenst is: gross (rabu), machtvoll (pungulu), schwer, hochangesehen (kabtu), hochgesesetzt (kubbutu), volkormen (gitmalu). Távol álljon tõlünk arra gondolni, hogy azért emeltek sírhalmot (kor) az elõkelõk fölé, mert az elõkelõség kifejezése is kornak hangzott. Csak azért említettük fel, mert a török nyelvekben, sõt a magyar nyelvben is a nagyság, a tekintélyesség, méltóság kifejezése azonos gyökkel történik. V-ö. pl. õstörök kur-der Rang, die Stellung; ujgur kur-u. az; tatár die Reihe, Línie; lpp. ko-ark-herrlichkeit, magyar kor a következõ összetételekben ekkora, akkora, mekkora (so gross, wie gross), ahol világosan kiérezzük a nagyság fogalmát.

A finn-ugor népek hõsi kultusza

1A lapp seite-saivo kultusznak van egy harmadik elnevezése is, a norvégbõl kölcsönzött storjunkare kultusz. Ha ez összetett szót elemezzük, mindjárt észlelni fogjuk, hogy a seite saivo családi kultuszhoz jó adag hõsi kultusz is hozzávegyült- A storjunkare u. i. stor-nagy és junker-ember, tehát együtt kiváló embert jelent. És ki a kiváló ember?
Azon korban még egyedül a hõs

2) Bõvebb adataink vannak az egymásnak pontosan megfelelõ votják- cseremisz lud-keremet kultuszról- A lud bekerített áldozati berket jelöl, középen egy magas fenyõfával. Tehát megfelel a szumir tir azag-nak és a vogul-osztják õs- ligeti áldozó térnek, középen a tir fenyõággal. A keremet az arabtörõk kiramat jövevényszó átvétele volna, állítólag szent jelentéssel. Bizonyos azonban, hogy a cseremiszben szent berket jelöl, középen egy magas fával. A szent berek középi fa mind a votjákban, mind a cseremiszben a család, vagy a törzs rettegett õsét reprezentálja, aki a fában lakik. Tehát a lud-keremet kultusz a családi, illetve törzsi õs halotti szellemének szól, ezért kellett az áldozóknak a külsõ kerítésnél megállapodniuk (a nõknek ide sem volt szabad közeledniük). Évenként kétszer. nyáron és õsszel áldoztak neki, mindig fekete színû állattal és mindig este. Gyakran úrnak, uralkodónak nevezték és azt hitték róla, hogy álomban is megjelenhetik, emberalakot öltve.

3) Paasonen kimutatta, hogy a keremer kultusz a mordvinoknál is dívott, és ott is hasonló jellege volt.

4) A Balti finneknél (finnek és észtek) is feltalálhatók hasonló kultusz nyomai. Van egy közös mitológiai fogalmuk, a hiissi, mely eredetileg erdõt, majd áldozati berket, de egyúttal e szent helyek lakó-szellemét is jelentette, aki rosszindulatú démon volt és az ember megrontására tört - ez egymagában is bizonyítja, hogy a Balti finnek körében a félelmetes õs [hõsi) kultusz nemcsak feltételezhetõ, hanem egyenesen feltételezendõ.

5) Az obiugoroknak is vannak helyhez kötött szellemeik, csak nem rosszindulatúak. Ilyenek pL: Karjalainen, RU V. II. BD. szerint az ott felsorolt Gaugester-ek, kik között ott vannak pl. a Világügyelõ Aranyfejedelem, Kaldes istenasszony, stb. és akiben szerzõnk mind démonizált hõsi halotti lelkeket lát. Vele szemben Munkácsi és Pápay azt az álláspontot képviselik, hogy nem mind hõsi halotti lelkek démonizálásai az összes kerületi szellemek, hanem a fontosabb természeti jelenségek personifikációi is. Mi ez utóbbi nézethez csatlakozunk, jelen mû más helyein kifejtett indokból. Itt csak annyit szögezünk le, hogy a démonfixált emberhõsök erõsen idealizálva vannak, ami a népköltészeti emlékekbõl azonnal megállapítható. Ámde történeti magra mennek vissza és korántsem osztjuk a Karjalainen nézetét, mely szerint az obiugor népköltészet az urogok vallási rajzából lehetõleg kikapcsolandó. Az obiugor Gaugeisterek rendszeres tiszteletben részesültek, és ez igen komoly vallásos kötelesség volt, melyet büntetlenül senkinek sem lehetett áthágni.

6) Pogány magyar elõdeinknek hasonló képzeteik lehettek a hõsök kultuszáról, mint obiugor rokonaiknak. A magyar hõsmonda és a magyar ember szenvedélyes "õskeresése'' valamint õs szavunk eredete és a vogul-osztják megfelelõ szóval azonos jelentése [öregapa, atya), finn-ugor jelentõs biztosítéka annak, hogy a magyar õsi hõsök kultusza, mely menthetetlenül elveszett, az obiugor szelídebb formát és nem annak ridegebb, rettegésre okot adóbb alakját (Volga- és Balti-finn) öltötte magára. Egyébként a magyar igyfa (szentfa) árkáikus alakja megfelel a votják-cseremisz szentberek törzsõst reprezentáló berekközépi magas fájának, ill. a vogul-osztják áldozó téri tir-jének, mert nyilvánvaló, hogy a magyar igyfa-nyírfa volt. Némely helyeken még manapság is Szent György éjszakáján a gonosz õs halotti lelkét azzal akarják távol tartani a háztól, hogy nyírfát tesznek az ablakba, az ajtófélfába, az istállóba stb. A palócok májusfául még ma is a nyírágat használják, és érte távoli vidékekre is elmennek, csakhogy hozzájuthassanak.

7) Terjedelmes és tárgyilagos közlésekbõl tudunk róla, hogy a szamojédoknak is voltak hõsi bálványképeik, amelyek rendszerint a szabad ég alatt állottak. De ezek ránk nézve itt mellõzhetõk.

EGYEZŐ SÁMÁNIZMUS     ⇑tartalomhoz

Szumirok és ural-altáji népek a sámánt is a hõsök közé számították, mert sámáni tiszt betöltéséhez felfokozott fizikai és lelki erõ volt szükséges. Ezzel pedig csak a fizice és psychice eleve meghatározott embertípus rendelkezett. Szumirok és ural-altáji népek között ez irányban is bizonyos közös elvek, közös eljárási módok nyilvánultak meg, amelyek alapján joggal beszélhetünk közös szumir-ural-altáji sámánizmusról.
A szumir-ural-altáji sámánizmus egyezõ mûszava:
A sámán elnevezést csak a mandzsu-tunguz törzsek használják, még e szó honosodott meg az ural-altáji varázsló elnevezésére. Vitás a szó eredete is. Vannak, akik autochton képzõdménynek tartják, mások a szanszkrit craman, a pali nyelv samana (Bettelmönch) szavából eredeztetik. A mûszó elõfordul még a tochat szogdh, sõt a kínai nyelvben is.
A török-tatár törzseknél más elnevezéseket találunk a varázsló jelölésére. Ezek körül egyeznek a következõk:

1) Szumir mu-varázslás, burját bö-u. az, mongol bügesámán, kun bogo-próféta, ujgur bögi, bögü-Kenner, Weise, Gelehrte; csagataj bögü-Zauber, boszorkányság; ozmán bögü, büjü-u. az, magyar bû, bûv, pl. bû-bájos; cseremisz mu-zsan elõtagja, vogul-osztják mul-Zauberwort.

2) A török-tatár bag, bah; buj, büj-bilincs, kötelék, tehát a varázslás megkötés. A varázslás alóli megszabadítás a bilincset, köteléket feloldani. A szumirban ugyanez a helyzet, sõt ismeri e jelentést még az USZ is (V. ö. Surpu).

3) A szumirban egyik elnevezése a varázslásnak a II. en valószínûleg megrövidített alakja az enem, inim szónak. Az enem, inim jelentése-Wort, Befehl, Ding, Sache, Angelegenheit. A szón varázsszót kell értenünk. Erre céloz az inimnimma kettõzött forma Beschwörung értelme is.

4) Az enem, inim elõfordul ilyen összetételekben is: enemdug-ga és enem-bi; sõt reduplikálva is így: inim, iním-du-du és enem, enem-bi-bi. E kettõzött forma különösen a varázslásban közkedvelt. A dug és bi jelentése a szumirban: szól, beszél, kijelent - tehát mindkettõ "varázsigét mondó", vagyis a varázstó- A szumirban ily esetben a fõhangsúly az utolsó tagra tevõdik át, amit az mutat, hogy annak a végmássalhangzója megkettõzõdik. A fõhangsúly áttolódásával a mellékhangsúly is eltolódik a nem, vagy nim szótagra, és ennek folytán az elõrész, az e vagy i szótag, mint hangsúlytalan, elkopik, elvész, majd a dugga is továbbkopván és du-vá rövidülvén, elõáll egy nendu, vagy nindu forma, mely a vogul-osztják najt, finn raoita, lapp noaidde-varázsló, varázsolni szavaknak képezi az alapját. Reguly és Munkácsi megerõsítik még a vogul-osztják naj tuch igei változat használatát is, szintén varázsol, bûvöl jelentésben, ami a nendugga alaknak felel meg. A megfeleléshez tudni kell, hogy az m mássalhangzó ad és t elõtt az összes rokonnyelvi terminusokban j-sül. Munkácsi a vogul namt (ész, elme, tanács, okosság) szóban keresi a mi gyökszavunk alapját, holott szumir-ural- altáji õsközösségi örökség. Tehát igaza van Munkácsinak, ha a szó eredetét "a messzi õsiségben" keresi és abban sem téved, hogy a szó k mássalhangzóját teljes értékû n-nek és nem m-nek veszi, mert a szumir an is teljes értékû n-az.

5) De az e em, inim az alapja a magyar ének, ínek ynek, finn aani-hang, lapp ji-enn- ugyanaz jelentésû szavaknak is. A magyar szóvégi k kicsinyítõ képzõ. A folklore-kutatás kimutatta, hogy az ének és zene kezdeti fokon nem más, mint a primitívek zajcsapása avégbõl, hogy a gonosz szellemeket vele elriasszák. A zajcsapások még ma is sok primitív népnél megfigyelhetõk. A dodonai jóshelyet ércmedencék vették körül, a keresztyén harangokról szóló középkori definíció is vivos vocomortuos plage, julgura Jrango, szintén õsrégi emlékét õrizték meg.
A szumirban az egykori zajcsapás emlékét az õrizte meg, hogy az összes éneklést kifejezõ mûszavaknak kiáltás, ordítás jelentésük is van.
A III. tu jelentését Delizsch így közli: Wind (szél, asszír-babiloni saru). Ez alá sorolja be a tu s tutu gyököt, amelynek jelentését következõleg adja vissza: Beschwörung und der Zauberer. Megjegyzi még, hogy a tu-nak ta, te változata is van (SGI. 100. 1.). Nos a tu képezi az alapját a votják tü-no elõtagjának, amelynek no utórészében a szintén szumir szónak minõsülõ II. na, ill. I. nu (ember, férfi) lappanghat. Dehát miképp kombinálódik a tu-szél jelentésû szó egy sámán elnevezéssel? Egyszerûen úgy, hogy Munkácsi szerint a votják sámán varázstevékenysége valójában a betegre való rálehelésbõl, ráfúvásból állott, mintha e szimbólikus gesztussal akarná kiûzni a gonosz démont a betegbõl (VNGy. II. 2. 1.). A votják nyelv azonban a ráfúvást, a rálehelést egészen más szóval fejezi ki, ám ez csak annyit jelent, hogy a tu olyan õsrégi szó, hogy eredeti jelentése az idõk folyamán teljesen veszendõbe ment, többé nem értette meg senki sem, s így mással kellett pótolni. Tehát a tuno mindenképpen varázslót jelent.
De ez az alapja az eleddig megfejthetetlen szamojéd tadibe-varázsló kifejezésnek is, amely nem egyéb, mint a tu reduplikált tu-tu alakja, a szumir bi-szól, beszél formája, tehát az, aki varázslást szót, vagyis a varázsló. A bi ugyan a tutu-hoz kapcsolva a szövegekben eddig még kimutatva nincs, de ha van enem-du és enem-bi - márpedig mindkettõ a szumir feliratokban gyakori -, akkor miért ne lehetne tutu-bi, vagy tatu-bi is?
4) Németh Gy., a budapesti egyetem turkológusa fölemlíti, hogy a kínai krónikák Kr. e. 103-tói kezdve, többször szólnak a vuku bûvölésrõl, ez pedig nem más, mint a török bügü-bûvölés, varázsló. A lapalji 5 z, j-ben megjegyzi, hogy az ótörök kultúra legfontosabb mûszava áll elõttünk a bügü szóban, amely az õsmagyar mitológia 4, fogalmát kölcsönözte eleinknek, u. m. a bûvöt, bájol, bölcs és boszorkány szavainkat. Ezek közül már elemeztük a bû-báj gyököket, most vizsgáljuk meg a két utóbbit.
A bölcs terminust, melynek eredeti jelentése: varázsló, honfoglalás elõtti törõk jövevényszónak minõsíti az Et. Sz. Legközelebb áll hozzá a csatagaj büghizi-ugyanaz, de megfelelõi elõfordulnak más török nyelvekben is. Végsõ fokon, mint tudjuk, ez is a szumir mu gyökre megy vissza. A 13. század óta állandó használatban van, mai jelentése: der Weide, der Vielwissende. Az m-b hangátmenetre, v. ö. a török nyelveken belül, csagataj, ozmán mundsuk-bundsuk-Glasperlen, falsche Perlien.
A boszorkány alapszava szintén a szumir, török mu-bo, bü jelen formája az alapgyökbõl eredt továbbképzés. Csak a 16. század óta használatos. Mai jelentése Hexe, a feltételezett török szó, melybõl származna volna: basyrgan- lidércnyomás, aki nyom, sehol sem mutatható ki, de kikövetkeztethetõ a basyr igébõl, amely megvan több török nyelvben és a csuvasban is.
5) Még van egy mûszónk, amely az õsi boszorkány hitbõl eredõnek látszik, de rávilágít a varázslás: megkötés, kötelék, bilincs jellegére is, és ez a magyar tág, tágít kifejezés. A 15. század óta van forgalomban. Etimonja szerint "talán hangutánzó-hangfestõ tá, tõ származéka" mondja róla Bárczi (M. Sz. Szõ, 298. L). Egyébként eredete ismeretlen. A ta gyök a szumirban oldalt jelent, a da-val együtt, és igen fontos szavak ágaznak ki belõle, pl. a ta-am, da-am- oldalon lévõ, a férj, stb. Ilyen a ta- b (i] is, vagy megrövidítve tab-2 hinzufûgen. Egy magyar szólásmondás elárulja nekünk, hogy miképp kell a boszorkány és az oldal viszonyát egymáshoz elképzelni. A "nem tágít tõle" szólás-mondás ui. feltételezi, hogy a boszorkány mindig a megrontott beteg vagy képe oldalán, vagy közelében tartózkodik és onnan lövöldözte ártó hatásait. (Kivéve a rontó báb visszahozásának az esetét.) Nem úgy áll tehát a helyzet, hogy "az eredeti jelentés elhomályosulásával nem rajta (azaz a köteléken) tágítanak, mint Bárczi véli, hanem tõle. "
A magyar táltos szó bizonytalan eredetû, csak újabban terelõdött rá a figyelem a török talt-önkívületbe ejt gyökszóra, melynek ys török képzõs alakja volna. Ámde ez az etimológia sem nagyon valószínû, mert van pl, táltos ló is, erre pedig az önkívületi állapot semmiképpen sem alkalmazható. Igaz, hogy a ló táltos állat, s mint ilyen rendkívüli tulajdonságokkal van megáldva, de mégis furcsa volna, ha állat esnék extázisba, ilyen állapot csak embernél tételezhetõ fel. A magyar nép képzeletvilágában él az embertáltos képzete, amely fõképp rendkívüli értelmi képességekkel ruházza fel azt. A táltosember képzete õsi, keleti örökség. Joggal kereshetjük tehát már az õsközösség idején alapgyökét. És ez meg is található a szumir tal gyökben, amely: értelem, okosság, belátás. Reduplikált alakja is gyakori: tal-tal pl. a K. 4386 Col. IV. 32. sor, a tal-lal következõ asszír-babiloni fordítását adja: il Ea bel nimeki, bel hasisi- E-a isten az értelem és okosság ura. De nem választja el a tala tõtõl, holott nem azonos azzal. Deimel ellenben elkülöníti egymástól (SI. 204. L), úgy, hogy jelentéstani alapon bátran egybevethetõ a finn taitaa- tud, ért jelentésû szóval. A mi táltos szavunk tos utó tag nem teljes reduplikált és azonkívül el van látva az s melléknévképzõvel is. A táltos ló hû segítõje gazdájának, a mesebeli hõsnek, akivel ha találkozik, gebébõl tündérparipává változik át. Az embertáltos mindig jószándékú az emberek iránt, csak a barátságtalan fogadtatást fizeti vissza kamatostól. Rendesen foggal születik, s ha természete meg nem változik, rövidéletû. Fel tud emelkedni a levegõbe, s ott viaskodik az ellenség táltosával. Csendes, hallgatag lény, igénytelen. Sok késõi, keresztyén vonás tapad alakjához, s gyakran összetévesztik a garabonciással.
A garabonciásról ezt írja Bárczi (M. Sz. Szó, 91. 1.): "végsõ elemzésben a görög nekromanteia-magia, halottból jóslás szóra megy vissza, latin, majd olasz közvetítéssel, s a szó nagymértékû elferdülésével" (v. ö. olasz gramanza) - A garabonciás alakjában a középkori deák képe elevenedik fel elõttünk- Sok benne a keresztyén vonás, de õsi sámánisztikus hagyománnyal elkeveredve. Gyakran a táltos mezét ölti fel, de nem oly jóindulatú, mint amaz. Több vonás a fekete mágiára emlékeztet benne. Pl., ha kérését nem teljesítik, rettentõ viharral, jégesõvel torolja meg a rajta esett sérelmet. Ilyenkor felemelkedik a levegõbe, lova a sárkány, elõtte nyitott bûvészkönyve, mellyel sárkányát idézi fel valamely tó, vagy folyó vizébõl. A garabonciás külföldi egyetemet járt ifjú, és okkult tudományokat is hallgató vándordeák, tehát középkori alak, kinek személyét és tulajdonságait nagyon kiszínezte a népi képzelõerõ és hazai figurát csinált belõle. Mint ilyennek csak annyi köze van az õsi magyar pogány hithez, amennyiben a samanizmus régi jellemvonásai tapadtak hozzá. Ilyen a bûvészkönyv, amely a sámándobra rajzolt figurákat akarja helyettesíteni, az egyetemet járt deák képzettségének megfelelõen. Mi tudjuk, hogy ez mit jelent, mert a debreceni kollégium egyik híres professzoráról is el volt terjedve annak idején a hit, hogy egy bizonyos bûvészkönyv révén a szellemekkel, magával az ördöggel áll összeköttetésben. (Hatvani István 18, sz. vége.) Vagy további õsi sámánisztikus jellemvonás: a viharral való kapcsolata, a sárkányon való lovaglása, a gyakori alakváltoztatás stb.
Az altáji török-tatár-törzseknél el van terjedve a sámánnak kam neve, amit középkori útleírók is megerõsítenek. Õsi elnevezésnek látszik, még ma is használatban van. Szinte kínálkozik a feltevés, hogy en maga szumir ima, kimu-Verstand, Einsichttel azonosítsuk. Ha Munkácsi a vogul és a többi rokonnyelvi nojt, noita és noaidde parallelek közös alap-gyökszavát a vogul namt-ot veszi föl. Krokin Gy. pedig a votják nodo, nodas- okos és a zürjén nod-kis- találósmese jelentésû szavakban találja meg, miért volna groteszk és fantasztikus a szumir és a török- altáji- tatár kima, kimu-kam szók egymás mellé állítása? [VNBY II. 2. 03441. jegyzet.)
Van még egy magyar szó, mely szintén kifejezi a sámánkodás lényegét. Ez nyelvünk regös, szava. Sebestyén Gy- írt róla egy két kötetes pompás monográfiát, melyben kimerítette a regös hagyományt.
Az újabb kutatások eredményeit pedig számbavette és értékelte Bárczi; DI. Sz. Szótára, 1941., a megfelelõ címszók alatt- Eszerint úgy áll tehát a helyzet, hogy a regösök nem tulajdonképpeni sámánok, hanem csak utódai a régi sámánoknak. De annyi jellemzõ vonását megõrizték az õsi sámánizmusnak, hogy elõadásuk módjában, viselkedésükben, sõt öltözékükben is sok és megbízható hagyomány rejlik.
A sámán lelki beállítottsága és tiszte
Az extasis mûszavai
A jelek szerint sámánról is le lehet mondani, amit a költõrõl, hogy non illi, sed nascitur. Komoly etnográfusok úgy jellemzik a sámán-típust, mint egy külön emberfajtát, amelynek különös lelki adottsága van a sámánkodásra. A lelki és fizikai jelenségek már a gyermekkorban elkezdõdnek és folytatódnak mindaddig, míg az illetõ nem enged a hívó szónak. A sámánt t. i. az õsök szellemei választják ki és jaj annak, aki az elhívásnak nem engedelmeskedik. Egyik betegségbõl a másikba esik, s a végén meg is hal. Holmberg-Harva külön fejezeteket szentel vallástörténészeti mûveiben a sámánok személyeinek és ezekben felvonultatja az útleírók és a modern etnográfusok bizonyságtételeit a sámáni tisztre történõ elhívatás mellett, mi csak utalunk az ott közöltekre. A sámán sorsa tehát tragikus végzet. Bizonyos lelki diszpozíción nyugszik, s elõle nincs kitérés. Epileptikus rohamok gyötrik mindaddig, amíg sámánkodni nem kezd. Akkor aztán megkönnyebbül és ismét normális emberré válik. Vannak sámáncsaládok, amelyekben apáról fiúra száll a sámáni tiszt, ezért szinte örökletes is, mert apáról fiúra öröklõdnek a lelki és fizikai tulajdonságok is. A sikeres sámánkodáshoz azonban egyéb feltételek is szükségesek, így mindenekelõtt élénk fantázia, amellyel a sámánjelölt színesíteni tudja élményeit. Azután a sámánfogásokba való rendszeres bevezetés, melyet a kandidátus valamely sámántól nyer el, ki a szimptómák jelenléte esetén tanoncává fogadja. Némely altáji népnél a sámáni tisztre való felavatás ünnepélyes szertartások között megy végbe. A sámánkodáshoz azonban bizonyos kisegítõ eszközök is nélkülözhetetlenek, mint pl. a sámánöltözet, vagy a sámándob. Mindezekrõl meg kell emlékeznünk, mert a sámánkodás lényeges kellékei. Ilyenek még az ostor és a kard.
Foglaljuk mégegyszer tehát röviden össze a sámáni tiszt lényeges elõfeltételeit: kell hozzá a bizonyos lelki és fizikai beállítottság, rendszeres oktatás, sámáneszközök, s mindezek tetejébe és mindent megelõzõen az õsök szellemei által való elhivatás. Különösen fontos ez utóbbi, mert a démonizált õsök szellemei által való elhívatás mintegy a magasabbfokú isteni kiválasztást pótolja. De nélkülözhetetlen elõfeltétel is.
A sámáni tiszt eredményes betöltésének alapja a szellemekkel való kapcsolatba jutás. Mégpedig mind az ártó, mind a segítõ-szellemekkel- Az elõbbiekkel azért, hogy õket a betegbõl kitessékeljék, az utóbbiakkal azért, hogy tanácsukat kérje és jóindulatukat a baj leküzdésére hasznosítsa. A szellemekkel való érintkezésnek azonban megvan a maga módja. A sámánnak elõbb extázisba kell esnie, csakis így juthat velük érintkezésbe. Ezt célozza az ingerlékenység, és erre valók a heves, gyors mozdulatok és a sámándob pergetése, azzal a fülsiketítõ zajjal, melyet a dobra, meg a sámánöltözetre akasztott érccsengõk és vaslemezek éktelen csörömpölése okoz. De az extázis mesterséges szerekkel is, pl. légyölõ galócával elõidézhetõ. Mûszavai a magyar nyelv megfelelõ mûszavai köré csoportosítva a következõk: a) Bódít, bódul - egy ismeretlen bód tõnek a származékai (v. ö. Et. Sz.).
1) Ugyanebbõl a tõbõl származtatják a boldog szót is, melynek jelentésváltozása a bõd gyök-révült, kábult õsi jelentésével szemben "talán pogány vallásos szemléletbõl volna magyarázható" - írja Bárczi (M. Sz. Szó, 22 kl.). De van a bód tõnek egy másik levezetése is, mely azt a bolyog, bolyong szóból származtatja és egybeveti a vogul moljem- siet jelentésû gyökszóval. Erre mondja Bárczi, hogy "súlyos hangtani nehézségek igen valószínûtlenné teszik az egyeztetést. Török egyeztetés sem megfelelõ" (M. Sz. Szó, 24. 1.), Ámde ami hangtani nehézség fennforog a vogul és a török egyeztetésnél, az mind elenyészik a szumir bulog-siet, asszír-babiloni hasu-ugyanaz a jelentésû szóhoz viszonyítva, amely magába foglalja az a orrhangot is, csakhogy nem tudja azt a szóvégén írni. A szó mind Delitschnél, mind Deimelnél nyugtatva van (70. és 32. 1.). Sõt Deimel még a lu sag bulugga asszír-babiloni muselu etimmu (Totenbeschwörer) változatát is közli (SL. 31. l.). Ebbõl vezetik le a magyar balgatag melléknevet is bolygatag.
b) Esik magyar ige vogul is-leereszkedik, osztják esi- leenged, a zürjén, votják nyelvekben is van megfelelõje, tehát finn-ugor eredetû. Származéka a magyar eskü, amelyben régi alakja es-ugyanaz, eszerint a szó a sámánkodás korába vezet vissza, mikor a táltos révületében a földre esve hívta a jó szellemeket segítségül. E szócsaláddal függ össze az esd, eseng, esedezik, esdekel szócsoport is, az imádkozásnak egy speciális magyar mûszava, mikor a sámán szinte síró hangon, rimánkodva terjeszti elõ segedelem iránti kérését, vagyis révületében (Et. Sz. 1. és M. Sz. Szó. 68 l.).
c) Ismeretlen eredetû a magyar kába, kábít, kábul, amely mesterségesen elõidézett révület, rokonnyelvi vagy szumir nyelvi parallelje nincs.
d) Van a magyar nyelvben egy mélyértelmû mûszó az extatikus állapot kifejezésére és ez a finn-ugor eredetûnek minõsített révül, vagy réül. A rejt, reked, rekken szavainknak az alapja. A 15. század óta használatos. A vogulban reg, regh, righ hõséget, a finnben rakki ugyanazt jelent, "eredetileg a táltos révülésére vonatkozik, a vogul mitológia a sámán ihlettséget még ma is tarem reg-isten hevének nevezi" (M. Sz. Szó. 258. 1.). Aranyosszéken, az én szülõföldemen a rekken tövet használják a nyári forróság, a megrekedt meleg jelölésére is. A jelölés fejlõdést Bárczi így állapítja meg: láz, révület, varázslat, bûvölés, elvarázsolás, eltüntetés, elrejtés, elzárás (M. Sz. Szó. 255. L).
e) Az orvos etimológiáját nem ismerjük, ezért kombinációkba, mérlegelésekbe nem bocsátkozunk.
f) De van a magyar nyelvnek egy szava, amelyrõl érdemes itt néhány szót vesztegetni. Ez a közismert jós, ill. az ennek alakváltozataként elõforduló javas szó. Bárczi a magyar jó melléknév származékszavát látja benne (M. Sz. Szó. 145 L), de ugyanott közli a többi magyarázatot is. Köztük figyelemreméltó az I., mely a szó alapgyökét a cseremisz ju, jó-varázsige jelentésû tõben találja meg. Milyen érdekes, hogy az azonosan hangzó, egyébként folyóvizet jelentõ id, jó, stb. szónak és a szumir Ea, la-nak szintén eredetileg föltehetõ (folyó) víz-démon, a legerõsebb köze van a varázsláshoz és egyenesen úgy szerepel, mint a varázslás istene. Õ az egyedüli szumir isten, aki igazán törõdik az emberek dolgaival és jóindulatát nem fizikai erejében, hanem fia, Marduk isten és a szumir sámán varázsoktatásában mutatja meg. Marduk a Surpu szeseries szerint többször fordul Eahoz varázstudományért, mire Ea némi szabadkozás után, mégiscsak közli fiával varázsutasításait. Marduk helyére néha a sámán lép, akit szintén Ea hív el és választ ki az arra alkalmas emberek közül. Tehát a szumir sámán is tõle nyeri révületét, mégha a szövegek nem is említik az extázisba jutást kifejezetten. De hát hogyan kerül folyóvíz és varázslás egymással kapcsolatba? Úgy, hogy a tûz mellett a víz szerepel a leghatásosabb tisztító eszközként démonikus hatások ellen (V. ö. a bit, rimki és az ural-altáji fürdõházi varázsceremóniát, továbbá a szumir varázspap másmás nevét, a más megtisztít reduplikációja.)

A sámán szellemei

A legkimerítõbb tudósítások és a legprimitívebbek az altáji népek sámán életébõl maradtak ránk. Orosz és finn tudósok megfigyeléseinek, feljegyzéseinek köszönhetjük õket. Belõlük megtudhatjuk a következõ nagyfontosságú tényeket: 1) E szellemek mindig állatalakban jelentkeznek. 2) Gyakran törzsi elhalt sámánok lelkei. 3) Valósággal megszállják a sámánkodásra kiszemelt áldozatot, míg teljesen hatalmukba nem kerítik azt. 4) A sámán hatalmától függ, hogy hány lélek hatol bele, a tehetõsebb sámánnak 10 lelke is lehet, a kevésbé tehetõsnek 1-2. 5) A szellemek azonban nemcsak urai a sámánnak, hanem egyben tanácsadói is, idegen szellemek felé közvetítõi is. Tehát tanácsosok, üzenetközvetítõk, de hírszerzõk is. A szellemek által való megszállás tartalma alatt a sámán csodaképesség birtokába jut, tüzes vasra lép, éles és hosszú kést nyel el, izzó szénre lép, tûz felett táncol, az öregedõ sámán úgy tesz mintha fiatal volna, semmi kár nem esik benne. Európai megfigyelõk is megerõsítik, hogy csodaélményeknek voltak a szem és fültanúi. Mindez természetesen nagyon fokozza a sámán tekintélyét.
Az állatvilág fajtái körül bizonyos madárfajok, mint pl. a sas és a hattyú, a négylábúak közül pedig a kutya, a bika, a farkas, a medve és a rénszarvas hozatnak a sámánnal kapcsolatba. Ezek olyan törzseknek a totemállatjai, amelyekbõl híres sámánok kerültek ki, és ahol a sámáni méltóság szinte örökletes. Ámde az említetteken kívül, még más állatalakba öltözött szellemeik is lehetnek a sámánoknak (Harva, RVAV, 19-38. 465 kkl.). Itt csak a sámánizmus és a totemállat közötti kapcsolatra vessünk futó pillantást. Annál inkább, mert az urali ágnál is ugyanezen állatfajok ismétlõdnek meg.
A sámánizmus eredetét az altáji népek a sassal hozzák összefüggésbe. A gonosz démonok által okozott betegségek és a halál ellen az istenek aláküldik az égbõl a földre a sast, ámde az emberek nem értik meg sem a sas jövetele célját, sem beszédét. A sas tehát dolgavégezetlenül kénytelen az égbe visszatérni. Ismételten leküldik, de most már azzal a megbízással, hogy az elsõ embernek, akivel találkozik, adja a sámáni méltóságot. A sas erre közösködik egy férjétõl különélõ asszonnyal, akitõl fia született. Ez lett az elsõ sámán, az asszony pedig az elsõ sámánnõ. Ezért tisztelik az altáji népek a sast. A jakutokról már a nagy svéd utazó, Strahlenberg közli, hogy e népnek minden törzse szentnek tart bizonyos állatokat, mint a hattyút, a ludat, és a hollót. A burjátok a medvérõl azt állítják, hogy korábban vadász volt, illetõleg sámán, s csak azért változott át medvévé, hogy a bálványistent, a burchánt megijessze. De bármikor visszanyerheti, ha kívánja emberi alakját. A burját sámánnak még bikához, mint totemállathoz is köze van, mert alvilági lélek keresése közben a bikát, mint törzse totemállatát utánozza. Az altáji tatárok pedig a bagolyról hirdetik, hogy eredetileg nagy sámán volt.
Általában a sámándobra festett és a sámánöltözetre akasztott állatfigurák mind összefüggésben voltak a sámánkodással. A vogulokról és osztjákokról W. Steinatz nem régen szintén megállapította, hogy az északi elhelyezkedésû törzsek totemállatja a medve, míg a déli törzsek, melyek az õsi, hamisítatlan ugor mûveltséget képviselik, Numi Tarem gyermekeinek állítják magukat. Tehát az obi ugorok is tudnak a sámánnak egy fõ szellemérõl, akit Holmberg-Harva "bear-fike spirit"-nek nevez. De még kezdetlegesebb a lapp sámánizmus, amely a sámándobra rajzolt állatfigurákon árulja el, hogy a sámán szellemei minõ állatokba mehetnek át. Találunk itt medvét, madarat, halat és kígyót. Ez állatoknak a segítségével teheti meg a lapp sámán alvilági útját, ahova komoly betegség esetén a testbõl távozó lelket a gonosz szellemek elcipeltek és most a sámánnak vissza kell hoznia. Hogy a lapp sámán is önkívületi állapotban tette meg az utat, egészen természetes, de az extázisba jutásnak a dobban, és az ütemes mozdulatokban mindig kéznél volt az apparátusa. A finn nyelvben, éppúgy, mint a magyarban a révül, réül, megmaradt az extázis mûszava, melyet Harva után így idézünk langeta loveen- fali into trance.
A sámán tekintélye az ural-altáji népeknél felette nagy volt. Az õ kezében futott össze a lelkek feletti hatalom, õ rendelkezett a szellemekkel, s nélküle az élet fontosabb dolgai le nem pereghettek. Õ volt törzsének papja, lelkipásztora, orvosa, tanácsadója, mindenese. Híre-neve soknak fennmaradt, de zárt rendet nem alkottak, s a legtöbbje szegény ember maradt. A magyar nyelvben két kifejezés is mutatja az egykori sámán nagy tekintélyét, az egyik a bûvöl, bûvös, bûvész, bûvészkedik, képezve az õsrégi bû tõbõl, a másik a rögtön mûszó. Az elsõ azt jelenti, hogy a sámán csodahatásokkal rendelkezik és olyan dolgot hajt végre, hosszabb, vagy rövidebb idõ alatt, amely a nézõk elõtt hihetetlennek látszik, s mégis sikerül. A rögtön egy magyarázat szerint a regõ-rejt szócsaládhoz tartozik és jelentése "varázslatos módon". Azonban más magyarázatai is vannak (v. ö. M. Sz. Szó. 262 kl.).
A szumir sámánnak is tannak állat alakú szellemei. Errõl tanúskodik az a mód, ahogyan sámánkodását a betegszobában elõkészíti. Zimmern 58. sz. rituális tábla egy madár alakú képnek az asipu-rítusban való használatáról tudósít. AK 626 jelzetû szöveg ezt mondja: "hollót vegyen a pap jobb, sólymot a bal kezébe... " A CT. XVI. 2-8, 64 ks. ezt írja: "A hollót az istenek vigyázó madarát jobbomon tartom, a sólymot, a felszálló madarat a te gonosz arcod fölött balommal viszem végig. " A K. 893 2. egy varázslási ceremóniában éppen 4 madárról emlékezik (surdu-sólyom, summam-galamb, aribu - holló, lu-hu-lu madár, közelebbi jelentése ismeretlen).
A madár figuráknak itt más szerepe nem lehet, mint segíteni a sámánnak, hogy a gonosz démont a betegbõl kiûzze. A szumir hit is az volt a betegségrõl, hagy a beteg lelke valamiképpen gonosz démonok hatalmába kerül, s ezek igyekeznek õt az alvilágba magukkal vinni. Pl. Enkidu, Gilgames barátja és kísérõ társa, megálmodja korai halálát és látja, amint lelkét halálmadár alakjában viszik le az alvilágba a gonosz szellemek. A varázsszövegek nem szólnunk arról, hogy a sámánok kísérnék alá a hazajáró lelket az alvilágba, de tekintettel arra, hogy viszont mivel sámáni feladat volt gondoskodni, hogy alvilági szellemek ne zavarhassák meg az élõk nyugalmát, jogunk van következtetni, hagy a primitívség kezdõ fokozatán a szumiroknál is ez volt a helyzet. Ennek már csak utolsó hullámverése, amikor felvilági istenek, vagy hõsök szállnak alá az alvilágba.
Említettük elõbb, hogy a szumir sámánokról kifejezett eredetmítosz nincsen, de nyilvánvalóan hasonló eredetre megy vissza, mint az ural-altáji sámánizmus. Vagyis állattotemektõl származott, lelki és fizikai adottságuknál fogva alkalmas személyek hivatottak e1 e tisztre. A totemállat, valamely madár, talán a holló, vagy a sas lehetett. Az elõbbi Sirburla/Lagas-a mai Tellóh nevét adja, a 2. mitikus szövegekben, pecsétcilindereken foglal el elõkelõ helyet és rajta ülve akar feljutni az égbe. Ezért is lesz a lélek kedvence, sõt mondhatni kizárólagos megjelenési formája a madártípus, és játszik a sámánszellemek sorában és a maretikában olyan fontos szerepet.
Még egyet-mást el kell mondanunk a szumir sámán réülésrõl. Sajnos egykori szövegünk nincs a réült állapotról, s az ezenközben történt gesztusokról, az asszír babiloni emlékek is cserben hagynak, de szerencsénkre kisegít az Ószövetség, amely több ízben tudósít a korai próféták elhivatásáról és extázisba jutásukról is. Nyilván szumir hatás alatt közös gyakorlat fejlõdött ki e tekintetben az egész ókori keleten. A következõ ószövetségi helyek közölnek ilyen tudósításokat: I. Sámuel 10, 5- 13. v., ahol azt olvassuk, hogy Saul miképp esett egy próféta csapat láttán - akik a hegyekrõl szálltak alá, elõttük hárfa, dob, fuvola és citera, és éppen elragadtatásban voltak - maga is elragadtatásba, Istennek lelke szállt õreá, úgy, hogy azok körött prófétált. Azóta terjedt el ez a közmondás: "Saul is a próféták közé tartozik? " De hasonlóan jellemzõ az I. Sám. 19/18 kkv. leírása is, ahonnan arról értesülünk, hogy Saul követeket küld Ránába az elmenekült Dávid után, hogy visszahozza õt, de amikor a követek egy próféta csapattal találkoztak, Isten lelke szállott rájuk és extázisba esvén, maguk is prófétálni kezdtek. Ez így történt háromszor. Végül maga ment, de mikor Ránába érkezett, "megszállta õt is isten Lelke úgy, hogy menet közben õ is extázisban volt. Ekkor õ is levetette ruháit és Sámuel elõtt úgy mutatkozott, mint elragadtatott, majd a földre esett s mezítelenül feküdt amaz egész napon és egész éjjel. " Az I. Sám. 7, 1 kkv. a következõképp írja le Dávid táncát a Jáhve láda elõtt: "Dávid pedig és Izráel egész népe táncoltak Jáhve elõtt teljes erõvel és énekek között citerával, hárfákkal, dobokkal, csengettyûkkel és cimbalmokkal. " Dávid valószínûleg mint szent személy, mint pap vett részt ez ünnepen, amire ruhája is utal. Így kell elképzelnünk valahogy a szumir sámánokat is. De még tovább is van. A k. Kir. 18: 20-40 v. leírja Illyés versengését a Karmelen, a Baál papokkal. Ez utóbbiak a következõ fogásokat alkalmazzák az extázis elõidézésére: kiáltás Baálhoz reggeltõl délig, majd ugrálás az oltár körül, azután hangosabb kiabálás, kardokkal, lándzsákkal önmaguk véresre karcolása, s csak ezután estek transzba, amely eltartott déltõl az estéli ételáldozat felajánlásáig. Mintha egy középázsiai ural-altáji sámánt látnánk magunk elõtti Ennyire hatalmába tudta keríteni a szumir sámánizmus az egész ókori keletet, mert az semmiféle bizonyításra sem szorul, hogy ez szumir mágia!
A szumir sámán tekintélye fölmérhetetlenül nagy volt. Nemcsak a babilonföldi szumir honban érvényesült, hanem kiáradt az egész ókori keletre, beleértve az ószövetségi választott népet, Izráelt is. A szumirban isak-Törzsfõ, a patesi pedig papkirály. Ez elég bizonyíték a szumir sámánizmus egykori tekintélye mellett.

"Fehér" és "fekete" sámánok

Itt kell röviden megérintenünk a kérdést, hogy milyen nembõl kerülhettek ki a sámánok, mert ez a probléma szorosan összefügg a címben foglalt föltétellel. Szumir és ural-altáji sámán egyaránt lehetett: férfi és nõ, akinek megvoltak hozzá a lelki és fizikai tulajdonságai. Hogy melyik elõzte meg a másikat, ránk nézve közömbös kérdés. Csak az a fontos, hogy mind a két nem egyformán szolgáltathatott fehér és fekete sámánokat. Mindig az emberhez való viszony szabta meg, hogy ki hova tartozik. Mégis az ún. boszorkányok túlnyomóan nõi sámánok voltak. A megkülönböztetés alapja az a hit, hogy a fehér sámánok sohasem tesznek az embernek rosszat, és mindig a felsõ, a fény, a világosság isteneihez fordulnak. A fekete sámánok ennek éppen az ellenkezõjét csinálják. A dobot egyformán használják, a sámánruhát csak a férfiak.
E csoportosítást azonban nem minden altáji nép viszi következetesen keresztül. Legtúlzóbban a burjátoknál jelentkezik az. A szumiroknál és a finn-ugor ágnál pedig a boszorkányhitben csúcsosodik ki. Ámde a boszorkányhit világjelenség és nem különleges ural-altáji mitikus sajátosság. A keresztyénség csinál a megtérített népek fekete, rosszindulatú sámánjaiból mindenütt boszorkányokat. De a szumirok gyakorolják velük szemben elõször a megégetést, amint ez a Maqlu szövegbõl kitetszik.
Ez eredeti állapot tisztázásához nem lehet a burját adatokból kiindulni, mert ezek egy késõbbi világnézet kiszínezései, hanem figyelembe kell venni a sámánizmus lelki alapját és ez elvezérel a helyes nyomra.
Minden fajta sámánkodásnak az indító oka az a félelem, hogy a testbõl kilépõ lélek gonosz démonok hatalmába jut, kik sietek azt levinni az alvilágba. Tehát a sámánnak a lelket minden áron vissza kell szereznie, különben a páciens meghal. A kezdeti fejlõdés fokán még nincsenek felvilági istenek, akikhez fordulhatna, csak démonok állnak egymással szemben, tehát legjobb lesz egyenesen az alvilági démonokat engesztelni meg, akár áldozatokkal, akár egy alvilági út keretében átnyújtandó ajándékokkal -a fõ dolog, hogy a lélek visszakerüljön. Ezért Harvával mi is a késõbb rossz hírbe hozott ún. fekete mágiát tartjuk a sámánizmus eredeti kezdõfokozatának (RVAV. 485. l.). Ez az állapot azonban idõileg föl sem mérhetõ, mert már az antik törvényadások megbélyegzik és üldözik a fekete mágiát. A hivatalos szumir sámánizmus is úgy tekinti a boszorkányok mûködését, mint máglyahalálra érdemes bûncselekményt. A közép és újkor boszorkány-perei pedig még friss emlékezetünkben vannak.

A sámánizmus eszközei

1) A sámánfa. A dolgánok és jakutok hite szerint, mikor a legfõbb isten a világot és az embert teremtette, ez utóbbi segítségére megteremtette az elsõ sámánt is. Ugyanakkor három fát engedett a földön is nõni, és azok lábainál ülve, belõlük készítette a sámán minden eszközét. Megtanította az elsõ sámánt arra is, hogy mint éljen velük az emberiség hasznára. A goldok hite szerint is a földi világfáról kapta az elsõ sámán Kh-ado a varázseszközöket. Az obdorszki szamojédoknál is megvan a sámánfa emlékezete, amely megnõ, mihelyt valaki a sámánságra elhívatik és kiszárad, mihelyt az illetõ sámán meghal. E hit maradványa minden ural- altáji népnél, hogy a sámáneszközöket csak szent fából lehet elkészíteni és csak a sámán tudja, hogy melyik az a szent fa (Harva, RVAV. 480. kl.).
A szumirban is van hasonló isteni cselekedet, ha kötelezõ kultuszrendelkezés eleddig nem is került elõ. Nyilván ott is szabály volt, hiszen a szumiroknak rendelkezésére álltak a templomokat körülvevõ szent ligetek is. Babilon fõváros neve pedig szumirul Így hangzott Tin-tir- ki-élet ligete. A szóban forgó esetet Kramer invenciózus rekonstrukcióját követve, így adhatjuk vissza: lnanna (Istar) egy huluppu fát látott az Eufrátes mellett. A folyóvíz táplálta, de a déli szél rátört és ekkor az Eufrátes hullámai elborították. Inanna megsajnálta a szegény fát és magával vitte erechi szent kertjébe, hol elültette és maga vigyázott rá. Jó lesz, gondolta magában majd széknek és díványnak. A huluppu fa megnõtt, de lstar sajnálta kivágni. Ekkor azonban különbözõ szörnyek települtek meg rajta. Sírva panaszolta el fivérének, Utu napistennek, hogy mi történt a fával, de nem volt segítség. Gilgames az erechi hõslovag megsajnálta Istart és elhatározta, hogy segít a bajon. Felöltvén nehéz fegyvereit, elõször a kígyót ölte meg, mire a többi szörny kereket oldott. Majd kivágatván a fát, elküldte Istarnak, hogy rendelkezzék vele. Istar azonban az alsó részbõl pukku-t (dob), a koronájából pedig mikku-t (dobverõ] készített a hõsnek. Kramer ezt udvarias köszönetnek véli a lovagias segítségért, holott nem az, Gilgames nyilván varázsmanipulációt folytat a dobbal, amit az is mutat, hogy mikor egy hajadon sikítása miatt a dob a verõvel együtt az alvilág lyukába esik és a hõsnek nem sikerül megakadályozni, ijedt arccal mondja, illetõleg kiáltja, ki hozza vissza az alvilágból az én pukkumat és mikkumat? Enkidu jelentkezik, de az õ igenlõ válaszából is kiérzik a veszteség nagysága, mikor így vezeti be mondókáját: "Mesterem, miért kiáltasz, miért beteg a szíved? "
Enkidu vállalkozása nem sikerül, mert nem hallgatta meg Gilgames tanácsait. A szöveg Nippurból a 3. évezred végérõl való és nemcsak azt igazolja, hogy a dob és verõje szent fából készült, hanem azt is, hagy a sámándob a 3. évezred végéig még ismerõs, sõt használatos volt a szumiroknál.
A dobon kívül szumir és ural-altáji egyezõ sámáneszköz volt az ostor, a kard és a sámánornátus, de a sámánruha fokozatosan fejlõdött ki és nem oly lényeges kelléke a felszerelésnek, mint a dob

A sámándob

Kezdjük mindjárt a magyar szó etimológiai alapja feltárásával. A szó nagyon régi kincse nyelvünknek, már a 13. század közepe óta forgalomban van. Változatai: dub, dop és dobb. Õsi jelentése: tympanum, Trommel. De egyéb jelentései is vannak. Magyarázatul az Et. Sz. 1370. hozzáteszi: "eredeti jelentése nyilván turgidum quids, a domb szóval azonos. A domb szó alatt pedig idézi a következõ etimológiai gyököket: vogul tumó, tómp-sziget, domb; a vogul tump szabályos megfelelõje a magyar dob. Közli még a török paralleleket is a következõkben: tõrök, csatagaj dumbak-Trommel, Pauke, Hügel; kirgiz tompak-Geschwulst, Erhebung, Hügel: csagataj dumóalak- espece de petite timbale. "A török szócsalád az ugorral talán õsrokonsági viszonyban van. "A magyar nyelvi domb változata járulék orrhanggal nyilván magyar nyelvi fejlemény (785. 1.). Ennyit a hivatalos etimológiáról. Mi azonban még hozzátesszük a szumir duó tövet, melynek Delitzsch III. dub a. l. jelentéseként közli: aufschütten, ausgiessen, dubba változatát is ismeri (144 1. j. De hakom, domb is, amint ez egy Ebeling által közölt szövegbõl kitetszik (TLVB. 1. T. /I931: No. 24. 45. ks. 95. l.). Deimel pedig (78 1.) II. dub 6. jelentéséül dub-ba változatban en a jelentését jegyzi fel róla Pauke-kézidob. Tehát a hivatalos etimológiának igaza van, mikor a dombbal hozza kapcsolatba (ennek felel meg a dub-aufschütter jelentés): de dob jelentése is õsrégi, ami nemcsak a dub-Pauke jelentésbõl: hanem a török parallelekbõl is kiderül. A dub-dob jelentése átmegy az ószövetségi tof szó alakjába is.
A szumirban van még egy mûszó a dob körülírására és ez a balag összetett gyök, mely balakku alakban átmegy a sémi babibiloniba is, jelentését Deimel így adja vissza ein paukenartiges Musikinstrument'' (25. 1.). Deimel a bal A.jelzz. gyök (schlagen) -az ag segédige összetételének tartja.
A magyar dob viszont egy csomó szláv nyelvet és az erdélyi szászok nyelvét gazdagította különbözõ alakjaival.
A sámándob régebbi, mint a sámánruha. De az idõhatárt a messze õsiségbe kell visszatolnunk, mert a korai szumir emlékek már az öltözetrõl is tudnak. A szumirokról azt is meg kell jegyeznünk, hogy már az égitest személyzete sorában is volt egy hivatalos "dobverõ''. A szumir templomokban különbözõ fajta dobok voltak elhelyezve, néha férfi magasságúak is, melyeknek tompa zaja a gonosz démonok távoltartását szolgálta. hogy a szumir sámánok használták a betegség elleni magán varázslásoknál a dobot, nem tudjuk biztosan megállapítani, de nyilvános varázslások céljára minden esetre igen. Jogunk van ezt kikövetkeztetni abból az értékelésbõl, ahogyan Gilgames az alvilágba került dobját és annak verõjét siratta, továbbá abból a fontosságból, amellyel a dob a kultuszban találkozott. Az uralaltáji népek varázsdobjai különbözõ méretûek voltak, így a jakutokéi 1 méter átmérõjûek, a voguloké 50 cm hosszúak, de többé-kevésbé ugyanaz a típus szerint készültek.
Mindenütt az ún. szita forma érvényesült. Oldalfala vékony háncskéregbõl készült, ovális alakúra szorították össze. Magassága igen alacsony, mindössze 6- 14 cm. csak a felsõ része van bõrrel bevonva, tehát egész szita, illetõleg rosta formájú. Egy burját mese tudni véli, hogy a dob mindkét része eredetileg bõrrel volt bevonva, de egy hatalmas sámán égi csínytevésére az ég istene a dobot két részre tagolta, és csak a felsõ felét engedte bõrrel bevonatni (RVAV 144 l. ). A dob belsõ részén 2 szilárd pálca van keresztszerûleg kifeszítve, amelyek merevítõ tartalékul és egyben fogantyúkul is szolgálnak. Néhol a fogantyús rész díszesebben ki van képezve. A bõrrel való bevonás otthoni állatok bõrébõl készült, de döglött állat bõrét nem volt szabad e célra felhasználni. A bõrbevonat külsõ vagy belsõ részén néha figurák láthatók, de vannak figurátlan dobok is. Rendszerint azon szellemek állatfigurái, amelyek állatokba költöztek, és rájuk a sámánnak szüksége van. Gyakran kozmikus figurák is láthatók, melyek vörösre vannak pingálva, de éppoly gyakran más figurák, sõt vadászjelenetek is megfigyelhetõk. Néha a sámán képe is köztük díszeleg. A dob belsõ része tele van akasztva csengettyûkkel, ércsúlyokkal, melyek a zaj fokozására valók. A dobverõ egy arasznagyságú fa vagy csont botocska, a felsõ végén bevonva, hogy tompa dobolásra is alkalmas legyen.
A sámándobnak hármas célja volt: 1) a dobba begyûjteni, összehinni a sámánszellemeket; 2) elûzni, a betegbõl kitessékelni a gonosz démonokat; 3) a sámánt minél elõbb révülésbe ringatni. Az altáji sámánok a dobot jóslásra sohasem használták.
A magyar sámánisztikus praxisból is fennmaradt a varázsdob emléke. Solymossy közöl két gyermek, vagy kiolvasó régi verset, melyek egyike így hangzik:

Gólya, gólya, gilice
mirõl véres a lábad?
Török gyerek megvérezte,
magyar gyerek. gyógyítgatja.
Síppal, dobbal, nádi hegedûvel.
A másik a következõképp szól:
Adjon Isten lassú esõt,
mossa össze mind a kettõt.
Szita-szita péntek,
szerelem, csütörtök,
dob szerda.

Ez utóbbit valószínûleg felnõttek is énekelték, õsi varázsvers töredék mind a kettõ. Ezen kívül Sebestyén Gy. -nak azt is sikerült valószínûsítenie, hogy az ugor sámánok magyar utódai, a regõsök már a 11. században dobpergés mellett énekelve és sámánköntösben, alakoskodva adták elõ mondanivalóikat.

Sámán ostor és kard

Babyloni varázsszövegekben többször olvasunk róla, hogy varázspap ostort vesz kezébe és megveri vele a szenvedõ beteg testét. Így pl. a A. 626 jelzésû szöveg, a varázsló kötelességeit bizonyos esetre ekként írja körül: "Ostorral verje meg... (hogy mit, az - fájdalom -a szövegbõl ki van törve. Vagy a CT, 1V1. 28. az ostor használatáról így emlékezik meg: "A halat felakasztom a kapu keresztgerendájára, a baltu növény hajtását ráakasztom egy karóra ostorral (ina qinazi) megkopogtatom a testedet, mint egy csökönyös szamarat. " És nem lehet kétségünk felõle. hogy az ostornak ez a pattogatása a beteg teste fölött, vagy testén nem azt a célt szolgálta, hogy a beteg szenvedése a verés által még tovább fokoztassék, hanem, hogy a benne lakozó gonosz szellem a veréstõl megijedjen és távozásra késztettessék.
Az ostornak a kirgiz varázslatban történt használatáról Levohine útleírása alapján Lenormant kõzöl egy igen érdekes adatot, mely szerint a kirgiz varázspap ostorral megveri, vérig verdesi a beteget és arcba köpi azt, nyilván hasonló célból mint a szumir varázsló.
Bõvebb adataink vannak az aranyostornak, a vogul mitológiában és varázslásban való használatát illetõleg. Így a kondai ifjabb fejedelem bátyja ellenfelének legyõzése végett Numi Tarem "kedves ura atyjától" aranyostort, aranyfokost és életvízzel való tömlõt kért és kapott. És a két elõbbit ellenfelei legyõzésére használja fel. A Világügyelõ férfiúról egy' idézõ szövegben az mondatik, hogy "A csontunkat pusztító kór ruhája szélét hét rojtos szent ostorával a fekete hátú szent föld alá ûzi, a húsunkat pusztító betegség ruhája szélét az aranyszerû szent óceán alá ûzi. " Ez utóbbi helybõl világosan kitetszik az arany ostornak a varázslással egybekötött gyógyításban játszott nagy szerepe.
Hasonló adatot közöl a wjatkai és kasani kormányzóságok votjákjainak a varázséletébõl Wasiljev, mikor a varázspapról ezt írja. "In die rechte Hand nimmt er eine Peitsche; deren Stiel aus dem Holz des Spierstrauchs verfertigt sein muss, um die bõsen Geiter zu vertreiben, Wenn der Spierstrauch hat eine solche Macht, dass der, der ihn in der Hand hält, kelne teuflischen lnfechtungen zu befürchten braucht. '' E votják adat világosan megmondja, hogy az ostor szerepe a varázslásnál az volt, hagy a gonosz démonok vele a betegbõl kiûzessenek. Mindezek olyan frappáns egyezések szumir és ural-altáji varázslás között, hogy összefüggésükhöz - kivált, ha még további idevonatkozó adatokkal lesznek kiegészíthetõk - kétség nem férhet.
Nagyfontosságú egyezõ adalék a kardnak a szumir és ural altáji varázslásban való közös használata is. Így a Labartu démon elleni varázsszöveg egyik helyén a következõ érdekes utasítást tartalmazza: Tisztítsd meg az épületet, az épület agyagát és egy Labartu képet állíts a beteg fejéhez, a tûzhelyet töltsd meg tûzzel és szúrj bele egy kardot, három napig hagyd a beteg fejénél állani, a harmadik napon naplementekor vidd ki, a karddal üsd széjjel", stb. Az itt közölt szimbólikus cselekményeknek, melyekben a kard is szerepel, célja az, hogy a Labartu démont a belep testébõl való távozásra és a saját képmásba való költözésre bírják. Egy eredete szerint ugyan késõi fogalmazású, de anyagát tekintve, bizonyos õsrégi szumir varázsszokásokat fenntartó szövegbõl olvassuk a varázspapnak adott következõ utasítást: Állj a Nergal isten és a hét isten hét képe elé eru-fával és tõrökkel felfegyverkezve és szólj: "Te, aki a gonosz Rabicut levered, Te erõs, ki életet ajándékozol, az ellenséggel szembeszállasz, a Bel oraculumát megõrzöd, óh Girru. ki az ellenséget legyõzöd, Óh Kard, aki Namtart megsemmisíted! ", és a többi. Ez utóbbi hely nyilván mutatja, hogy a kard mintegy megszemélyesített és varázserõvel bírónak képzeltetett el.
A kardnak ily szerepét megõrizték a vogul népköltési szövegek is a következõ helyeken, pl.: Ajasz isten egyik igézete a kardbálvány rendeltetését ekképp szabja meg: "Ha afféle ínséges világ, afféle nyomorúságos világ áll be, hogy valamely vidék felõl had érkezik: kéz segítséget, láb segítséget hadd nyújtson! " Vagy a Lopmuszi-öreg azt mondja magáról, hogy "amelyik lányom, amelyik fiam kóros hús kórja érinti, beteg csont betegsége érinti (azaz gonosz démon szállta meg), hegyes karddal járom körül, éles karddal járom körül" és a hely magyarázatát Munkácsi így adja: "a karddal való körüljárás gyógyító mûvelet, mely föltehetõleg úgy történik, hogy a kardos bálványt a beteg körül hordozzák.. Egy másik vogul szöveg ugyanígy aposztrofálja a kardot: "Az én csontomat pusztító kór ruhaszárnya, betegség ruhaszárnya hogyha fölemelkedett, az én csontomat pusztító kór száját, betegség száját kétélû éles szent karddal, hova a nõcsont, a férficsont hullott, a piszkos hátú szent föld alá, oda fogd le. " De elõfordul az a wjatkai és kazánvidéki votjákok varázspraxisában is. Sõt Nagy Géza a földbe szúrt kard képzetét és annak tiszteletét megtalálta a tunguzoknál, és a mongoloknál is.
Szittyák, japánok, finnek, egyaránt ismerik a csodatevõ kard varázshatását, Árpádházi királyaink hadbavonulás idején véres kardot hordoztattak körül az országban, sõt a nemzet kardja még a koronázási szertartásban is jelen van, mint Heller B. monográfiája kimutatta, a szumir-ural-altáji kardkultusz közös eredete mégsem tagadható meg, mert itt közönséges varázseszköz, mely a gonosz szellemek elûzésére szolgál és nagy egészében azonos indokolással is fordul elõ.

Sámánöltözet

Lényeges kelléke a sikeres sámánkodásnak. Õsiségét és fontosságát már az is mutatja, hogy a szumir sámánok is használják, tehát nyilván közös szumir-ural-altáji sajátosság és találmány. A szumir források csak jelenlétérõl szólnak, de az altáji népek sámánszokásai egyebet is elárulnak.
Nem véletlen egyezés szumir és ural altáji mágia között tehát az, hogy a varázspap a maga funkcióját külön varázsruhában végezte el, melyet a varázslás alkalmára mintegy hivatalosan magára öltött. Mivel e külön öltözet viselése az egész nyelvcsaládon belül minden sámánra nézve kötelezõ, nem ítélhetjük azt jelentõség nélkül valónak, mint ahogy Bán A. és Radloff cselekszik, ellenkezõleg a sámáni gyakorlat oly elengedhetetlen kellékét kell benne látnunk, mely annak sikerét és érvényességét garantálta. A szumir varázslásban a varázspap részére a varázsláshoz vörös ruha viselése volt elõírva, amirõl a következõ szöveg tudósít: Rit. Taf. Nr. 26. Col. 1. 25. kk. Col. II. 8. k.: a masmas vegyen magára piros nahlaptut (valószínûleg felsõruhát) és öltsön fel piros cubutut (alsóruha, ing-féle). Egy másik szöveg pedig meg is magyarázza, hogy miért (CT, XVI. 28. 69. kkk., IV. R. 30): "piros nahlaptut, mely borzadályt ébreszt, vettem magamra teellened (t. i. a démon ellen), piros cubutut, rettegéssel teljes ruhadarabot öltöttem tiszta testemre teellened". A British Múzeum K. 626 jelzésû szövege úgy írja le a masmas papot, mint aki piros ruhát és azonos színû süveget visel.
A finn-ugor sámán öltözet piros színére idézhetjük Castren leírását a samojed sámán öltözetrõl, melyhez hozzátartozik a vörös posztóval szegélyezett irhazubbony, és amelynél a nyakat egy keskeny vörös posztószelet veszi körül; a votják tuno (varázspap) sámán öltözete egyebek között egy széles ujjú, hosszú lilaszínû köpenybõl állott; a cseremisz muzsan (sámán) ruhájáról azt olvassuk, hogy ahhoz egy hosszú, sírna, fehér kabát tartozott, amelynek a mellére vörös, a hátára fekete szövetbõl egy három hüvelyk széles és kb. egyharmad rõf hosszú szelet volt varrva. Az altáji népeknél csak a sapka vörös színére van adatunk, de ha a finn-ugor sámánöltözetre vonatkozó elõbbi adatok - amiben nincs okunk kételkedni - õsrégi szokást és állapotot tükröztetnek vissza, joggal következtethetjük, hogy ez lehetett az uralkodó szín a teljes altai sámánviseletnél is. Hogy különben az ural- altáji népek varázslásában a vörös szín jelentõs szerepet játszhatott, abból is kitûnik, hogy a népcsalád körében egyetemlegesen elterjedt varázsdobon a reá rajzolt figurák színe néha vörös volt, amit fennmaradt több adatból határozottan ellenõrizhetünk.
A sámánöltözet eredeti célja, teljessége és szükségessége inkább megtetszik némely altáji törzs sámánceremóniáiból, mint a kultúra magas fokára feljutott szumirok varázsszokásaiból. Így pl. tudjuk, hogy a sámánöltözet teljességéhez nemcsak a föveg és a palást, hanem az öv és szandál is hozzátartozott. Az altáji sámánok öltözete különbözõ bõrökbõl, különleges varrással készült, és mindig egy állattípust, illetõleg egy állatot akart ábrázolni, utánozni, vagy egy madarat, vagy egy rénszarvast, illetõleg õzbakot. A madártípus elõfordul az altáji telengitáknál (Uhu), a szojotoknál, a karagaszoknál, a dolgénoknál, a jakutoknál, és a tunguzok egy részénél stb. A másik típust a burját és némely tunguz sámánok használják. A bõrökbõl készült sámánpalást el volt látva mindenféle dekorácíóval, csörgõkkel, érclemezekkel, bojtokkal, gyakran figurákkal és elõl-hátul különbözõ színû posztóbetétekkel. E tekintetben meglehetõs választékosság uralkodott. Az állattípus fõleg a fövegrõl ütközött ki. A madártípus fövege a madár tollaival, a rénszarvas pedig agancsokkal volt feldíszítve. Ma már kevés sámán visel teljes sámánornátust, de a föveg még mindig szinte nélkülözhetetlen. Ebbõl Harva arra következtet, hogy a sámánöltözet a fövegbõl fejlõdött ki fokozatosan.
Tehát egy bizonyos Maskenanzug volt a gonosz szellemek félrevezetésére és elijesztésére, de egyben a sámán önvédelme is. Ezért a vörös posztóbetétek is rajta. Az altáji és Szaján helykörüli néphit az uhut, a mandzsu sámánok hite pedig a felszarvazott föveget démonûzõ hatással ruházta fel. A sámánöltözet fontossága kiderül ama szokásokból is.
Szumir-ural-altáji egyezõ varázspraxis

Az õsmagyar sámánizmus azonos eljárásmódjai

Megismerjük a sámánizmus fizikai és lelki elõfeltételeit, eszközeit, révüléseinek mûszavait és módjait, most lássuk azért, hogy mint tevõdnek össze ezek a gyakorlatban. Vagyis meg kell ismerkednünk a nyugatszibériai, illetõleg középázsiai exorcizmus praktikus módjaival. Csak ha ez is egyezik lényeges pontjaiban, beszélhetünk a sámánizmus azonos típusáról. Elöljáróban le kell szögeznünk azt a néhány elvi megállapítást, melyek a lényeg elbírálásánál igen fontosak:

1) A szumir varázslási rendszer sokkal komplikáltabb és nagyvonalúbb, mint az ural-altáji. Az elõbbi varázsszövegekben és hozzájuk készült rituális utasításokban maradt fenn, az utóbbi a sámánceremóniákban, sámáneszközökben, a mind máig tartó, de már itt-ott szétesõ sámángyakorlatban és a néphagyományokban jutott ránk. Mindkettõt figyelembe kell vennünk, mert csak így lesz a kép egységes és egész.

2) A szumir források jóval megelõzik az ural-altájiakat, tehát az õsközösségi állapot és a szumir sámánizmus hatása felméréséhez kiadósabban használhatók. De viszont, hogy korunkig mint tökéletesült, minõ változásokon ment át, arról csak az utóbbiak tudnak számot adni.

3) Közös jellemzõ vonásuk, hogy a sámánizmussal behálózhatják az egész életet. Az emberi és a mindenség életének minden fontosabb eseménye hatáskörébe tartozik. De kiváltképpen a beteggyógyítás.

4) Egy kétnyelvû, a babiloni Marduk-templom részére készült agendáskönyvben a varázspapok számára a következõ betegségek vannak felsorolva: szájmosás (sérült istenszobor megjavítása), csereképp, hogyha elveszti hatályosságát, vagy a sámán meghal, nem semmisítik meg, hanem felakasztják a sír kõzetében valamely fára. A sámánruha ott áll bõrzsákban a sátor hátsó részében, ahol a házi bálványképeket szokták õrizni. Ma már szétesõben van, még az altáji hegy körüli törzseknél is kezd a divatból kimenni. A Bajkálon túli tunguz törzseknél is kezd a divatból kimenni, azonban mindkét típust használják felváltva, mert hitük szerint csak az egyik önmagában nem elég.
A sámánöltözet célja az volt, hogy a gonosz szellemeket a beteg közelébõl elûzze, a jó démonokat viszont a sámán védelmére elõhívja, a reáaggatott súlyokkal, csengõkkel a zajt fokozza, a sámán kimerülését minél hamarabb elõidézze, s így földreesést és extázist eredményezzen. Ily módon azonban jelentékenyen hozzájárult a sámáni tekintély emeléséhez is.
A finn-ugor sámánoknak is volt külön ruhájuk. Hogy a vörös csíkozás, mely aztán a szumiroknál teljesen vörös színûvé változott át, milyen õsi szokás lehetett, a finn-ugor népek példája is igazolja. Egy régi magyar közmondás is azt mondja, hogy: "veres tehén, veres ló, veres ember egy sem jó. "
A sámáni mûködés szumér-urat-altáji lényegi egyezése
Milyen eseteknél szükséges a sámán közremûködése? Minden olyan esetnél, ahol sem családtag, sem más ember nem tud segíteni. Elmondhatjuk, hogy behálózza az egész életet. Modern tudósok megpróbálták szûkebb térre korlátozni, hogy ily módon a sámánizmus vallási jelentõségét csökkentsék, de annyi kivétel akadt, hogy a törekvés nem sikerült. A sámán ott van mindenütt, ahol baj van, a meddõségnél, a névadásnál, a házasságkötésnél és a temetésnél is, de legfõképp a betegség esetében, amelyre nézve egyezõ felfogást vallottak a szumirok és ural-altáji népek. Vagy azt hitték a betegségrõl, hogy a betegnek önként, vagy nem önként a testbõl kimenõ lelke az alvilág küldte gonosz démonok hatalmába került, kik leviszik magukkal az alvilágba, vagy pedig megeszik. Sierovszky ez utóbbi esetrõl tudósít a jakutokkal kapcsolatban. Ily esetben az illetõnek menthetetlenül vége van. Senki, még a sámán sem tud rajta segíteni. De másképp alakul a helyzet, ha az alvilágba kerül le a lélek. Ekkor már tud segíteni a sámán. A segítség módja kétféle lehet: 1) megkeresi és visszahozza az elrabolt lelket, tehát vállal egy alvilági utat (utazást); 2) összegyûjti a neki engedelmeskedõ szellemeket és ezek megmondják, hogy mi a teendõ. Mindkét esetben önkívületi állapotba jutás szükséges.
Az elsõ esetben szimbólikusan teszi meg az utat, a 2. esetben a jó szellemek belebújnak, öntudatlanságot okoznak és inspirálják a sámánt, vagyis nem a sámán beszél, hanem a benne levõ lélek. Az alvilági utat a sámánritus igen gyakran egybefûzi az égi utazással is, melyet azért vállal, hogy informálódjék, az égisten segítségét kérje, és a beteg családja részérõl küldött áldozatot személyesen átadja. Itt fölmerül a kérdés, melyik forma az eredetibb? Csak az alvilági utat tartalmazó vállalkozást tarthatjuk eredetinek. Ez Harva véleménye is (RVAV. 1938. 559. 1.). Ez következik a szumir eljárásból is, amelyet az Inanna Tammuz keresésérõl szóló alvilági mítosz tükröz. E szöveg egyik szumir verziója Kr. e. 2000 körülrõl való, s benne Dumuzi (Tammuz) még a pásztornép istene, korábban valószínûleg pásztor volt, õmaga is. És Inanna õt megkeresni mégis az alvilágba száll alá. Ez irányadó az ural-altáji népek alvilági képzeteire is. De viszont az égbe való utazás képzetét sem tehetjük nagyon késõre, mert már az Etana mítosz tud egy földi király égbeutazásáról. Ez is közös szumir-ural-altáji konceptus lehet.
Sámáni feladat volt a korábbi otthonától megválni nem akaró halotti vagy a kóborgó halotti lelket lekísérni az alvilágba és ott rábízni korábban elhunyt rokonaira. Ilyenkor külön ceremónia volt, ahogy a sámán befogta a házaló vagy kóbor lelket, az extatikus állapotnál pedig mindig szükség volt egy járatos magyarázóra, akit a finn mitikus szemlélet "kitalálónak" ÍErrater) nevez. Mert a sámán öntudatlan állapotban elmondja, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie, kikkel beszél, mit lát odalent. Ha a betegség abból ered, hagy a kiszemeltet megtámadják a gonosz szellemek és így akarják a lelket elrabolni, a sámán fõ dolga lesz, a megtámadottból gonosz démonokat kiûzni és a lelket megerõsíteni. Így áll elõ az exorcizmus, melynek számtalan példája az újszövetségi kort is foglalkoztatja.
Az ügyes sámán mindenen diadalmaskodik, ha arról van szó, hogy az elveszett lelket megkeresse és visszahozza. Nemcsak az alvilág fejedelmével, hanem az égistennel is szembe mer szállni. Egy burját mese szerint az elsõ sámán Morgon-Kara ellen panaszt lett az égisten elõtt erõszakossága és ügyessége miatt az alvilág ura, mint az égisten próbára tette. E célból elragadta az ember lelkét és bezárván azt egy palackba, a palack szájára ráhelyezte hüvelykujját.. A sámán csak hosszas keresés után talált rá az elrabolt lélekre, majd áttekintvén a helyzetet, darázzsá változott át, és megszúrta fullánkjával az égatya homlokát, mire az fájdalmában elvette hüvelykujját a nyílásról és a palackból kirepült a fogoly lélek. A sámán felülvén dobjára, a kiszabadult lelket visszaviszi a betegbe. E csínytevést torolja meg az Égisten a dob két részre osztásával és csak a felsõ felület bebõrözésének a megengedésével.
A turuchanski tunguzok Harvát élõszóval úgy informálták, hogy sámáni feladat az is, hogy azon halotti lelkeket, amelyek egy évig nem hagyták el régi otthonukat, lekísérjék véglegesen az alvilágba. Továbbá, hogy becsalogassák az elszabadult kóbor lelkeket elõre elkészített fabábukba. Végül a vadászszerencse biztosítása valamelyik sámán által. No, meg a betegek gyógyítása, démonûzés által (RVAV. 541 kl.).
A dolgánok és jakutok hite szerint az égisten a világ és az ember teremtésekor a saját háza elé is ültetett egy nyolcágú, soha le nem dûlõ szent világfát, melynek ágai a saját gyermekeinek és a fényes szellem embereinek nyújtanak védelmet. Ugyanekkor ültette a sámánfát is. A goldok három világfáról tudnak, u. m. égi, földi és alvilági világfáról. Az égi fa a gyermekek lelki fája, amelyen madár alakban élnek a meg nem született gyermekek lelkei, vagy amelyre visszatérnek, szintén madár alakban, az egy éven belül elhalt gyermekek lelkei. Ha egy gold asszony meddõ marad, a sámánhoz fordul és ekkor már a sámán dolga, hogy egy gyermek lelket az égi fáról befogjon. E célból különbözõ varázsmanipulációkkal él, sõt még egy égi úttól sem riad vissza. Sok jel arra mutat, hogy az altáji népek hite szerint a gyermeklelkek egyenesen a paradicsomból jönnek a földre. Az altáji népek úgy hiszik, hogy él az 5. égrétegben egy hatalmas Jajutsi, akinek feladata a gyermekek teremtése. A jakutok, és a teleutok is úgy tudják, hogy a dédatya és dédanya szellemei az égben élnek, mint a születés istenei. Karjalainen szerint az ugoroknak is voltak hasonló szellemeik, de erek sohasem figuráltak életadókként.
A finn népeknél már bizonyos fokú idegen hatás érzik idevonatkozó képzeteiken.
Egy ominaszöveg pedig a következõ varázslatokat sorolja fel: Ami az ember alakját bilincsekbe veri: az a gonosz arc, a gonosz szem, a gonosz száj, a gonosz nyelv, a gonosz ajk, és a gonosz nyál.

5) A varázslást a magyar nyelv az ige fõnévbõl képezett igéz igével fejezi ki. Az igéz eredeti jelentése: 1) összeszid, 2) varázs igével megbûvöl. Az alapjául szolgáló fn-t török eredetû honfoglalás elõtti kölcsönszónak minõsítik, egyike azon jövevény szóknak, amelyek pontos megfelelõit ma csak a mongolból tudjuk kimutatni. A mongolban ma üge-nek hangzik és szó jelentése van. A magyar néphagyomány azonban az igéz, igiz képzet alatt a szemverést érti, amelynél a varázsige nem játszik semmi szerepet. Sõt egyenesen meghiúsítaná a célt, ha varázsige nyomatosítaná. Tehát nyilván nem azonos gyökrõl van szó. A szumirban a szemverést az igi okul okozza. Az igi-szem, a okul-gonosz. Nem tudom magamban elnyomni a gondolatot, hogy a mi szemverést jelentõ igéz szavunkban a szumir igi (szemnév) lappang (a végsõ z magyar képzelõ elem).
Egyébként, hogy minõ hatalmas része volt a szumir varázslásban a szónak, enem, inim, igazolja a varázspap ka-ug neve is, melyet Del. SGI. Mundmachtiger heves, mérgesszájúnak titulál (ka-száj, ug-erõs, heves, haragos).

6) A magyar varázslás ír-nek nevezi a kenõcsöt, amit a varázseljárás a betegség meggyógyítására felhasznál. Régi jelentése orvosság. Talán a szó ugor eredetû, de alkalmazása jóval õsibb. bár a szumirok is használnak kenõcsöket. Különbözõ gyógyfüvekbõl, mézbõl, tejbõl, borból, sörbõl, lisztbõl stb. készítették, elõírás szerint. Használják az altáji népek is. A Kalevalában Lemminkájnen édesanyja Ukkotól hozatja a halott fiát megelevenítõ ír-t (a méhecske segít ebben neki).
Vajnamoinen térdsebét a vasember szintén varázslással és csodaírrel gyógyítja meg (9. é.).
A démonizált beteggyógyítások egyezõ esetei és módjai

7) Bornemisza Péter protestáns prédikátor 1578-ban kiadott "Õrdögi kísértetekrõl" cím alatt egy munkát, amelyben a szerzõ elnevezése szerint több bájoló "imádság" is elõfordul. E formulákat Bornemisza tardoskeddi Szerencse Benedekné nyitramegyei javasasszonytól kapta. Valóban feltûnõ bennük a keresztyén átmázolás alól is kikandikáló rálehellés, a betûrímes szavak, az elavult õsi szók és szófûzések, a betegségek hatásának kiszínezése. "Máriának a szûz anyának. Az kinek fejét megmente, hogy ne fájjon" címû darabban a Fiú által való ilyen aposztrofálása: "Ne ijedjél szent anyám, Mária, én vagyok mindennél nagyobb orvos, te vagy mindennél nagyobb bájos. " "Az menyülésrõl" (ficamodásról) címû darabnak Mária a csodatevõje. Arról van benne szó, hogy Krisztus felül szamarának nyergetlen hátára, hogy bemenjen a paradicsomba. De a szamárnak kificamodott a lába, úgy, hogy a terv nem sikerült. Az Úr elszomorodék. Mária így vigasztalja fiát: "Ne ijedj meg, szent fiam, szent kezemmel megfogom szent szamaradnak lábát, szent szájamból szent igét reámondom, szent lehelletemet reá lehellem: 'csont megyen csonthoz, velõ megyen velõhöz, ér megyen érhez, ín megyen ínhoz, vér megyen vérhez'. " Ez az egyenlõnek egyenlõvel való párhuzamosítása igen fontos közös jellemzõ vonása szumir és ural-altáji szemléleti módnak, amint ez a köv. példasorból megtetszik:
Levainkajnen anyja a Kaieva 15. é. 466 k-ban így imádkozik fia megelevenítéséért Ukkohoz: "Honnan a bõr leszakadott, növessz oda bõrdarabot, a idegek hol kifogytak, pótold ki az ércsomókat, ahol a vér elmaradott, új vérforgást alapíts ott, ahol a csont szétzúzódott, teremts oda újdon csontot, ahol a hús le var válva, alkoss megint húst reája, rendezz mindent a helyére, csinosan az elõbbire. "

8) A szumir vallásos fejlõdés úgy jár el varázsmanipulációban ilyenkor, hogy megengedi a beteg ember helyett egy malac, vagy egy kecskegidával leendõ kiengesztelését, kárpótlását a betegségokozó démonnak. De közben éppoly sámánizmussal érvényesíti a tagért tagot elvét, mint az ural-altáji varázslási mód. Az Asakku martati démoncsoportot pl. a következõképp bírja a beteg ember elhagyására: "Vedd a malacot és állítsd a beteg fejéhez. Vedd ki az állat szívét és helyezd a beteg szíve fölé. Malacvérrel kend be a betegágy oldalfalait. A malacot szedd szét tagokra, és helyezd a beteg fölé... A malacot add pótlásul az emberért. A malac húsát az ember húsáért, vérét a beteg véréért, szívét a szívéért. " És, hogy ez szigorú szabály volt, mutatja egy Ebeling-féle szöveg is, ahol a beteg teljesen felmegy, feloldódik az állatba, annyira, hogy a beteg ruhadarabjait is feladja a varázspap az áldozati állatnak.

9) Nyilvánvaló, hogy a tagok ily részletes felsorolásának valamelyes oka van. Az ok kézenfekvõ, ha tekintetbe vesszük azon adatokat, melyek a betegnek a gonosz démon által való megtámadásáról szólnak. A démon is részletekben, tagjaiban támadja meg az embert és így okoz betegségeket: "Eredj Namtar és zárd be Istárt palotámba. " - Ereskigal így rendelkezik Namtarnak, amikor Innana-Istar belép az alvilágba: "Bocsáss reá 60 betegséget, hogy õt megkínozzák: szembetegséget szemeire, kézbetegséget kezeire, lábbetegséget (mindenütt, egész testére) lábaira, belsõ betegséget belsõrészére, fejbetegséget fejére, betegséget mindenütt, egész testére" Az Asakku démoncsoport is így támad. Az egyik az ember fejét, másik a lábát, a kezét stb. támadja meg, veszi célba. Eszünkbe jut Pál apostolnak a tagokra mondott gyönyörû hasonlata (lKor. 1.). Mily távolság van a kettõ között, pedig a gondolat ugyanaz. Csakhogy a varázspraxisban testi, Pál apostolnál ellenben lelki szemléltetésrõl van szó. Sok példát lehetne idézni az ural-altáji népek varázspraxisából és folklórjából is, de a 8p. felsorolásából az önként következik.

10) A ránk maradt szumír szövegekbõl, meg tudjuk állapítani, hogy kezdetben a betegségdémonok egyenként támadtak, majd késõbb az egynemûek csoportokba verõdtek és így alakultak ki a szumir földön igen kedvelt hetes csoportok, mint az Utukku dimnuti, vagy az Asakku martati. Mellettük azonban továbbra is megmaradnak súlyosabb és kínzóbb esetekben a démonizált betegségek szellemeinek izolált támadásai. Így megmarad a szívfájás, a fejfájás és a fogfájás démona. Veszélyes és szüntelenül nyugtalanító a halotti lelkek, betegségek ge-dim (voltaképpen gig-dim), asszír-babiloni etimmu, vagy a sötétség (gig) csinálmánya, vagy a betegség (gig) -bõl lett gonosz démon támadása, amely ellen nincs védve senki sem. A csoportos vagy egyéni támadáshoz igazodik a védekezés, az exorcizmus is. A rituális szövegek pontosan feltüntetik, hogy mit, mikor és hogyan kell alkalmazni. Mivel utasításaikból az ural- altáji mágia sok homályos pontjában kiegészül, vagy legalább is érthetõbbé válik, elõször ezekbõl vegyük vizsgálódásunk tárgyát.
Itt jegyezzük meg, hogy' a démonok szumir neve kellõ és elégséges bizonyítékot nyújt minden olyasféle feltételezés ellen. mintha sémi-babiloni és nem szumir találmányról lehetne szó.

11) Utukke (szumir adag) limute ellen pl. úgy védekezik, hogy: a) felsorolja a démoncsoport gonosz tulajdonságait, így: "Gonosz viharok, Namtar követei, Ereskigal trónhordozói. Özönvíz, mely az országot elönti, ez õk. " Elsorolván, hogy mi minden tulajdonítható nekik, majd név szerint is megnevezvén õket, b) következik az exorcisztikus formula: "az ég segítségével, a föld segítségével legyetek elûzve! " A szöveg-sorozat gyakran meg van szakítva a nagy istenekhez intézett litániák által, akiknek segedelmét igényli a sámán, mintha az altáji sámán szólalna meg. Fontosak és értékesek az olyan szövegek is, amelyek bevezetésében az esetet magyarázó valamely elbeszélés van, pl., hogy amint Sin segíti a tehént az ellésben, vagy amint Ea megszabadítja Sint (holdisten) a7 Utukku által okozott elsötétülésbõl, azonképpen szüljön a szülõasszonyv könnyen gyermeket, vagy szabaduljon meg a beteg betegségébõl.

12) Az Asokku (szumir azag) sorvadást okozó démon volt. A betegbõl való kiûzésének módját már a 8/p. alatt megismertük. II. a sag, si (a-sig) alapja az azag démonneveknek (v. ö. Delitzsch SGI. 289 1. - kraftzerschlagend).

13) Labartu démon kiûzésének többféle módja volt: a] átcsalogatták egy malacszívvel terrakotta képmásába, ezután a sámán a képpel együtt a démont is elássa, vagy megsemmisíti; b) másik módja megfékezésének az volt, hogy nagy ajándékot ígértek neki, mire önként távozott: c) végül a beteg nyaka köré a képével ellátott amulettet kötöttek, ettõl megszelídült és távozott. A kis gyermekeket és terhes asszonyokat megrontó démon képzete ismerõs az ural-altáji népek körében és elhárításának módjai is többé-kevésbé azonosak.

14] Veszélyes és kínzó fájdalom volt a fejfájás (szum. sag-gih). Ez ellen pontos utasításokat ad a sámán rituálé.

15) A fog- és szívfájást féreg okozza, melynek még neve is egyezik az ural-altáji népekéivel. A féreg ohtonikus és démoni eredetû, mert mint láttuk, lélekhordozó.

16) Külön varázsutasításokat írt elõ a sámán rituálé a megjelenhetõ halotti lelkek ellen (enim-nimma us-mes igi mes), a gedim ellen. Ezektõl féltek a szumir és ural-altáji népek leginkább. Belõlük lett a betegségeket okozó démonok túlnyomó résre. A IV. us gyök Delitzsch (SGI. 58 1. ] szerint jelent, mint: halál, halott. Deimal szerint (SL) ugyanaz. E gyök az alapja a finn-ugor eredetûnek minõsített magyar vesz, vész, veszedelem; vogul us--elpusztul, osztják woz-u. az, további megfelelõi a zürjén. votják nyelvekben, v. ö. már a lélekképzetek során is a halál egyezõ mûszavai között. A ge-dim pedig gig-dim-abgeschiedene Seele, Schauen, Gespenst. A 93038 Col. II. 34. sz. olyan ideogrammával írva. amely halott és emberkomponensekbõl áll. Egyébként az I. rész a ge, a gig megrövidülése. Ez az alapja a magyar gyenge, gyönge, gyengélkedik szavunknak, amelyet honfoglalás elõtti török kölcsönszónak minõsítenek, holott mind a M. Sz. Szó. 103. 1. felhozott csagataj jaghi- nek. mind a szavunknak, a szumir gig (Nacht, Krankheit) a végsõ gyökere, amely a kiejtésben grog-nek hangzik, ill. hangozhatott. de az írásban nem volt kifejezhetõ.

17) A betegségekbõl lett és betegséget is hozó démonokkal azonos megítélés alá esnek a férji és nõi boszorkányok. T. i. így nevezik azokat, akik állami, vagy egyházi (vallási) autorizáció nélkül, titokban ûzik praktikájukat, ellenséges szolgálatban állnak és céljuk mindig valakinek a megrontása. Pl, a rontó bábuval való manipulációt is õk végzik. Ellenük irányul két varázs szövegsorozat, u. m. a Maqlu és a Surpu. Mindkettõ sémi-babiloni szó és elégetést jelent, így nevezve a tûzistent hol szimbólikus, hol tényleges szerepérõl. A tûznek az ural-altáji sámánizmusban is kiváló jelentõsége van.

18.) Az Era (dögvész démon) mítosz varázsszövegként is használatos volt. Egyik másolati példánya u. i. a következõ feliratot viselte: "A házban, ahol e tábla el van helyezte, én az Era bárhogyan is haragszom és a7 démon bárhogyan is gyilkol. a dögvész kardja nem fog hozzá közeledni - megtartatás lesz a sorsa. "

19) A múló betegségek természetesen nem démonizáltattak, sem a szumir, sem az ural-altáji mitológiákban. De az ilyenek majdnem démonikus hatást gyakorolnak, mint amilyeneknek a garázdálkodási módját Kandra K. a magyar néphagyomány alapján egybeállítja: "a Csikarás marja, az Iz eszi. a Láz gyötri, a Nyavalya hasogatja, a Vértályog öl" stb. Ehhez az állapothoz csak az hasonló, mikor egy Ebeling szövegben a halotti szellemtõl megtámadott beteg így írja le kínjait: "éjjel-nappal üldözi, állandóan kínozza, úgyhogy haja már hegyként meredezik, oldala megbénult, szemei pedig megmerevedtek. Pedig õ mindent adott neki: ruhákat, hogy felöltözzék, cipõt lábaira, övet csípõire, vízzel telt tömlõket, hogy igyék. és élelmet, hogy egyék. Nos távozzék hát nyugatra az alvilágba, vissza, és ott fogja be. Nedu, hogy többé meg ne szökhessék.

20) Tilos volt valaki tisztátalan ember kezét megérinteni. Ha mégis megtörtént, csak varázslással lehetett rajta segíteni.

21) Az utcára kiöntött vízbe lépni szintén tilos volt. (Magyar népünknél is széltében-hosszában el van terjedve a hit, hogy nem jó az utcára kiöntött víz nedves helyére rálépni.) Ha e tilalom ellenére mégis bekövetkezik, szintén csak a varázslás segít.

22 j Némely halotti lelkek nem szívesen válnak meg régi otthonuktól, ezeket bizonyos idõ múlva le kell kísérni az alvilágba. Itt külön sámáni feladat, a halotti lélek befogadása, hogy rendelkezhetõ legyen. A betegségrõl az a közös szumir-ural-altáji felfogás, hogy a lélek önként, vagy nem önként idõlegesen eltávozhatik a testbõl - kóbor halotti lelkek -, az alvilági fejedelem küldöttei leselkednek reá, hogy az alvilágba bevigyék, vagy megeszik. Ha ez utóbbi eset következik be, a léleknek menthetetlenül vége van. A páciens pedig meghal, Sierowsky ilyen esetrõl tudósít a jakutokkal kapcsolatban. Ha azonban a lélek az alvilágba kerül, vagy az égbe, akkor a sámánnak kell vállalkoznia az alvilági vagy égi útra. A halotti lélek lekísérése az alvilágba is kapcsolódhatik égi úttal, mikor is a sámán azért vállalja, hogy informálódjék az égiek akaratáról, és hogy személyesen adja át az égistennek a haláleset által érintett embernek áldozati ajándékát. Az altáji sámánnak ez utazásai mindmegannyi szimbolizmusok, és révült állapotban mennek végbe.
Fölmerül a kérdés, a két út közül vajon melyik az õsi, az eredeti? Az alvilági utat tekintik õsibbnek, de igen régi, még az õsközösség korából való lehet, az égi utazás képzete is. Inanna/lstar az alvilágba száll alá, hogy halott szerelmesét megkeresse és új életre keltse, de késõi fogalmazása ellenére õsi szemit képzeteket tükrözõ Etana mítosz hõse már az égbe óhajt felutazni a csodaszülés gyógyfüvéért. Kezdetben még nem istenek, hanem démonok állanak egymással szemben, tehát a sámánnak nem volt miért az égbe utaznia - eleinte az alvilági démonokat kellett kiengesztelnie ajándékokkal, áldozatokkal. E sorrend felel meg a lélekhit õsi karakterének is.

A sámánizmus egyező műszavai

Szumir mu-varázslás, burját bü, kalm. bö-u. az, meng. büge-sámán, kun. bogo-próféta, újg. bögü-Kenner, vates. Geléhte; csag. bögü-Zauber, boszorkányság: ozmán Bögü, büjü-u. az, magyar bû bûz, pl. bûbájos: cser- mu-zsam elõrésze, vog. -osztj. mul-Zauberwort.
Szumir II. en-varázslás, valószínûleg megrövidített formája az enem, inim szónak, mely jelent, mint Wort, Befehl, Ding, Sache, Angelegenheit.. A gyök tehát varázsszót jelent.
Szumir enem-dugga és enem-bi, vagy kettõzött formáik, a dug és bi szinonimák jelentésének megfelelõen varázslásmód, vagy varázsló. A dug tovább kopik, de mindenesetre hangsúlyos tõre tolódván át, az elülsõ e, i magánhangzó elvész és így áll elõ a nemde (nimdu) forma, mely alapjává válik 3 finnugor varázstevékenységet kifejezõ mûszónak, u. m. a vog., osztj. najt, najtuch, finn nafta, lapp noijde-varázsol, varázsló kifejezéseknek. A szumírban az a valódi n, és nem ny tehát a vog. osztj. terminus is nájt és nem nyája. Az m pedig ad és t elõtt j-sül.
Vegyes komplikált varázseljárások egyezése a szumir és ural-altáji sámánizmusban
Ilyenek: 1) Az ún. rontó báb visszahozásának az esete, melyet ma szumir és ural-altáji alkalmazásában egyaránt részletes leírásokból megismerhetünk. Ennek a varázslási módnak a lényege abból áll, hogy a megrontó személy, aki rendesen varázstudománnyal bíró ember volt elkészítette valamilyen formálható anyagból a megrontásra kiszemelt ellenfelének a képét. Ezt a képet aztán különbözõ módon összeszurkálta, megverte, megsértette, válogatott kínzásokkal illette a homocopatheticus elv alapján azon hitben, hogy ami a kiábrázolt képpel történik, azt a helyettesített szenvedi eI. Ez ellen most már a megvarázsolt, ki azt sem tudhatta, hogy ki részérõl érte õt a nagy baj, csak úgy tudott védekezni, hogy a hivatásos varázspapokhoz fordult, kik viszont a rendelkezésükre álló nagy istenek és jó szellemek segítségével oldották fel a gonosz varázslatot. A megrontott képet a megrontó rendszerint valahova elrejtette, kútba, félreesõ helyre, folyóvízbe dobta, hogy ne lehessen nyomára bukkanni. Egyik fõcél tehát az volt, hogy a megrontott képet a varázspap valamiképp föltalálja és visszahozza. De, amint a fejlõdöttebb szumir varázslásból látjuk, emellett dívott az ellenvarázslásnak az a módja is, amelynél a varázspap viszont kifaragta a megrontó boszorkány képét, s most õ járt el azzal úgy, ahogyan az ellenfelével, illetve annak kifaragott képmásával megrontás céljából eljárt. A viszontvarázslásnak a végrehajtásával, vagy a megrontott képnek a valamiképpen való visszanyerésével a megrontás fel volt oldozva, s utána a beteg rohamosan javulni kezdeti. Külön is szükségét érezzük, hogy rámutassunk e varázslási mód szumir eredetére. Talán elég lesz fedezetül csak egyetlenegy véleményt, a Maqlu tudós kiadóját megszólaltatnunk, ki a következõ döntõ bizonyítékot hozza fel: "Der bei den assyrischen Hexen und auch bei den priesterlichen Beschwörern übliche Gabraucht des Bildnisses entstammte wahrscheinlich der vorsemitischen, sumerischen Magie. Denn auffallender Weise wird in rein assyrisch geschriebenen Texten, wie Maqlu, dieses Bildniss durchgängig mit dem sumerischen Worte NU- assyr-babiloni calmu bezeichnet. "

A szumir viszontvarázslás esetét részletesen leírja a Maqlu IV.; éspedig így:

1) "Tûzisten, bíró, aki rosszakat és ellenségeket megfog, fogd meg õket, mielõtt én még nem megyek tönkre. Kifaragták képemet, alakomat kiformálták, arcomat megragadták, nyakamat összepréselték, mellemet átfúrták, hátam meggörbítették, karjaimat megzsibbasztották, férfierõmet elrabolták, istenek szívét rámharagították.... nyugalmamat feldúlták, -.. varázseledelt etettek és varázsitalt itattak velem, piszkos vízzel megmosdattak, gonosz füvekkel bekentek, halálra kiszemeltek, élet vizemet a sírba helyezték, istent, királyt, urat rám haragítottak. "Ezek után kéri, hogy az illetõket (nyilván az illetõk képeit) eméssze meg tüzével. Ez a boszorkányégetés kezdete
A varázslás eme módja a szumirokon kívül feltalálható az obi-ugoroknál és a lappoknál. És bár Frazer máshonnan is idéz példákat, mégis okunk van hinni, hogy a rontóbáb visszahozásának az esete közös õsi szumir-ural-altáji örökség.

2) Az áldozati állat bõrét, a bõrben hagyott koponyával és kifejtetlen csülkökkel együtt felaggatják szumirok és ural-altáji népek az áldozati tér közelében álló valamilyen fára, karóra, esetleg kapufélfára.
Ez a szumirban a mas hulduppu nevet viseli. A mas jelentése gida, gödölye, a hulduppu-é pedig, mint Morgenstern annak idején megállapította, a bõr a koponyával és a csontokkal együtt. Ezt szokták kiakasztani a kapufélfára a gonosz démonok távoltartása céljából.
Azonos szokás dívott az ural-altáji népeknél. Pl. Vámbéry az altájiakról és teleutokról azt írja, hogy az áldozati lakoma után az állatok bõreit magas karókra aggatták, hogy a gonosz szellemeket elijesszék. Radieff pedig arról tudósít, hogy az altáji törökök az áldozati állat bõrét a koponyával és a lábakkal együtt még manapság is az áldozó karókra aggatják- Más török törzsekrõl hasonló szokást jegyzett föl Vámbéry. A finn-ugor népek szintén ismerik és alkalmazzák az áldozati állatok bõreinek ezt a kiakasztását, amit a következõ adatok bizonyítanak: Patkanov az irtys- osztjákok áldozati szokásairól megõrizte a következõ idetartozó adatot: a leölt áldozati állatok bõreit a szellemeknek szánt ajándékul fákra aggatták se bõröket aztán késõbb a sámánok részben eladogatták. Karjalainen megerõsíti e szokás jelenlétét az osztjákoknál a halottak tiszteletére bemutatott áldozatokkal kapcsolatosan. Ugyanõ e szokásnak az értelmét egy másik helyen abban látja, hogy a szellemeknek szüksége van az áldozatnak a bõrére és a benne maradt fejére, valamint csülkeire, mert "man glaubt wahrscheinlich, dass die vom Körper befreite Seele zunächst in diesen verweilt". A vogulok hasonló eljárásmódjára a fennmaradt népköltési emlékekbõl számtalan adatot összegyûjtött Munkácsi B., aki egyúttal közli a régi útleírók idevonatkozólag tett észleleteit is. Mindezekbõl megtudjuk, hogy a voguloknál az állatbõrök kiakasztása a bennük hagyott fejjel és lábszárakkal állandó alkalmazásban volt és a legrégibb idõre visszanyúló szokás. Célját talán legjobban felfedi a lopmuszi istenség következõ nyilatkozata: "Egy kötélre kötött hét szarvas állatokat, hét patás állatokat. Felsõ Aranyos atyátoknak oda öljétek le: gõzölgõ edények gõze, füstölgõ edények füstje hadd hatoljon föl, e szarvas állat, patás állat bõreit aztán újonnan nõtt kis nyírfára akasszátok föl: ezután a Kór ruhaszárnya, a Betegség ruhaszárnya elsimul. " Tehát nyilvánvaló a szokásnak a varázslással kapcsolatos jellege. A permi és volgai népeknél fennálló e szokásra Krohn közöl érdekes és fontos összesítõ példákat. Különben az osztják sámánizmus körébõl arra nézve is rendelkezünk adattal, hogy az áldozati állat bõre a szumir mas hulduppu mintájára a beteg teste, illetõleg fájó testrésze köré szokott csavartatni, kivált, ha nagyobb és értékesebb áldozati állatnak: rénszarvasnak, vagy Lónak a bõrérõl volt szó. Tehát az állatbõrnek nyilván priznic-szerû, gyógyító szerepe volt.

3) Közös jelenség szumir-ural-altáji mitológiában az ún. féreg-démonok garázdálkodása. Ez nem meglepõ jelenség azok után, amiket a féregelnevezések etimológiai összefüggésérõl a lélekképzetek címû fejezetben megállapítottunk volt. Mindenik nép varázslással védekezik ellenük, de itt már a több évezredes fejlõdés eredményeképpen érvényesülnek idegen hatások és helyi tényezõk is. A féregdémonok garázdálkodásáról a következõ adatok állanak rendelkezésünkre.
A szumir irodalomból ismerjük a fogfájás férge elleni varázsszöveget Így hangzik: "Miután Ann az eget teremtette- Az ég a földet teremtette. A föld a folyókat teremtette. A folyók az árkokat teremtették. Az árkok a mocsarat teremtették. A mocsár a férget teremtette: a féreg sima Samas elé lépett és Ea elõtt hullató könnyeit: 'Mit adsz eledelemül? Mit adsz italomul? " Adok neked érett fügéket és gránátalma nedvét. ' 'Mit csináljak én az érett fügékkel és gránátalma nedvével? Emelj föl engem és engedj a fogak és az állkapocs között laknom! A fogak vérét akarom én színi. És az állkapocs foggyökereit akarom én szétzúzni! A lakást (vagy zárat?) alkosd erõssé, gátold meg a lábat! ' (Hogy t. i- a férget garázdálkodásában senki se zavarhassa.) 'Mivel így szóltál, óh féreg. Verjen meg téged Ea erõs kézzel? " (Varázslás fogfájás ellen.) Majd következik a varázslás, mely ugyancsak a fogfájás férge elleni receptet tartalmazza. Jean még más féreg démonokat is említ szumirból. Hogy a fogfájást egy féreg alakú rossz szeltem okozza, az ural-altáji népeknél is elterjedt hit volt. Pl. a csuvas õsvallásnak a nép ajkán élõ emlékeibõl Mészáros közli a következõ igen érdekes szöveget: "Hetvenhét világ. Hetvenhét világ közepén. Hetvenhét tenger. Annak a közepén egy öreg van. Ennek az öregnek arany foga, ezüst haja. Ennek a fogát, amikor a féreg megeszi. Csak akkor egye meg (ennek az embernek) a fogát a féreg". Ugyanezt a szöveget adja még egyszer Mészáros azzal a változtatással, hogy' az öreg helyére egy anyókát tesz. Majd közli a fogféreg elleni varázslást.
Az osztjákok a fogfájást illetõ nézetérõl Karjalainen ezt írja: "Auch Zahnschmerz und Gicht sind, wie man am Tremjugan glaubt, durch irgend ein Tier verursacht, ein Tier frisst meine Knochen heisst. "És mindezt azzal kapcsolatosan mondja, hogy az osztjákok gyakran egy férget hisznek a betegség okozójának.
A finneknél és az észteknél hasonlóképpen megállapíthatjuk a fogfájás ilyen eredetét. Már Castrén utal a finneknél a kéz- és fogféreg (az elsõ neve: koi, a másodiké: hammas mato) jelenlétére. A. Kuhn pedig Schiefner adatai alapján ugyanezt konstatálja a finnek, esztek és lívek ide vonatkozó képzeteirõl. Löhnrot gyûjteményébõl aztán ma már ismerjük éppen terjedelmes szövegek leírásaiban a fogféreg eredetét és garázdálkodása részleteit. Sõt H. von Wlislocki még magyar népünk körében is ki tudja mutatni népies babonás varázsmondókákból a fogfájást okozó féreg képzetének a jelenlétét. Pl. bizonyos vidékeken fogfájás ellen háromszor térdeplõ helyzetben e varázslást kell Wlislocki közlése szerint elmondani: "Új hold, új király, Téged köszöntelek eleven foggal- Döglött féreggel! Az én fogam akkor fájjon: Mikor kígyót, Békát eszek! " Másutt meg ezt: "Új hold, új király, Köszöntlek téged, Ezen üdvözléssel, Hogy a fogfájást Hárítsd el tõlem! "
Nos e képzetek egyezéséhez az elsõ látszatra semmi kétség sem férhet. Ám a helyzetet az komplikálja, hogy a fogfájást okozó féreg képzete más népeknél is ismeretes, pl. bizonyos primitív népeknél, mint a szudáni négereknél, még inkább pedig az, hogy az indogermánoknak is vannak hasonló képzeteik, s így amennyiben az ural- altáji képleteket nem akarjuk autochton képzõdményeknek tekinteni, esetleg gondolhatunk e ponton indogermán befolyásra is. A germán népeknél és az indusoknál ide vonatkozólag található képzeteket összegyûjtötte A. Kuhn, s erekbõl megállapíthatjuk, hogy az említett népek körében egészen elterjedt volt az a hit, hogy a betegségek okozói lehetnek különbözõ férgek, melyek emberi és állati testben egyaránt megtelepedhetnek és az egyes tagokban, mint a belekben, hátgerincben, fejben, szemben, orrban és fogban, sõt a velõben és a szívben is betegségeket idézhetnek elõ. A leggyakrabban emlegetik a szövegek a kézférget és a fogférget, melyek garázdálkodása ellen különbözõ orvosságokat is ajánlanak. A legjellemzõbb azonban a dologban, hogy e férgek háromtorkúaknak, vagy háromfejûnek állíttatnak és mindig színeseknek: fehéreknek, feketéknek, pirosaknak (és a többi) képzeltetnek. Annyira hozzátartozik valamely szín emlegetése az illetõ féreg képzetéhez, hogy anélkül a szövegekben elõ sem fordulhat. Ámde éppen ez a vonás az, ami lehetetlenné teszi, hogy a fogféreg ural-altáji elterjedtségénél indogermán befolyásra gondoljunk, mert a fogféreg színérõl a kérdéses ural-altáji szövegekben sehol és soha szó nem esik.
4) Az ún. fürdõház (asszír-babiloni bil rimki) is a benne lefolytatott nambur-bu rítussal az egyezõ komplikált varázslások köré tartozik. Célja az volt, hogy a víz által való befrecskeléssel vagy lemosással, megtisztítsa az embert és így feloldja a reá váró szerencsétlenségtõl, bajtól, nyomorúságtól. A víz mellett használatos az ilyen kultikus cselekményekhez olaj is. E kultikus cselekmények végezhetõk voltak a templomban, odahaza, kinn a pusztaságban és a folyóvizek mellett egy nádsátorban. Embereken kívül kultikus eszközökre, sõt egyéb tárgyakra is kiterjedt ez az eljárás.
Fennmaradtak tekintélyes töredékek a látnokra (baru), a varázslóra (asipu), az énekes papokra (zambaru) és a királyra vonatkozó ceremóniákból. Ezek persze különös ceremóniák voltak, és közönséges halandókra nem alkalmaztattak. A gyûjtemény közös neve a "fürdõházi ritusok".
Szerencsés kiegészülést nyernek töredékeink azon fennmaradt és még 'mai napig gyakorolt varázseljárásmódokból, melyeket az ural-altáji népek felmutatnak, Északamerika, Északázsia minden népénél, sõt a szittyáknál is elõfordul. Az altáji törzsek körébõl való használatára az ERE. XII. Val. Sweat, Scathouse címszó alatt közöl adatokat (121 kkl.), a finn-ugor népek azonos berendezkedésére vonatkozik Krohn Bán kézikönyve. De, ha más népeknél is elõfordul, Czaclickával együtt, jogosan tekinthetjük szumir-ural-altáji közös találmánynak, azok részérõl pedig kölcsönzésnek. A cél az urai-altáji népeknél is a szumir célkitûzéssel azonos, viszont az eljárások különbözõségét megmagyarázzák helyi viszonyok és a több évezredes elválasztó idõhatár. No meg az is, hogy a szumir töredékek, mint megállapítottuk, extra személyekre vonatkoznak.
A fürdõház intézménye ismerõs volt a pogány magyaroknál is. Különösen a varázslással egybekötött ún. gyógyító fürdõk. E feltevés ellen nem érvényesíthetõ az az érv, hogy a magyar fürdõ egyik neve a bánya (r. jelentése: fürdõ), szláv kölcsönszó, mert ott van mellette a valószínûleg für alapszóból származó fürdõ, õsinek bizonyuló magashangú változat, mint másik elnevezés. Ott vannak további bizonyító érvül az egész nyelvcsaládnál és a szumiroknál való jelenléte és gyakori szerepeltetése, tehát nem volna magyarázható fajunknak e tekintetbeni kivételes helyzete. Mellette szól az is, hogy eleinknél a fürdõ használata jóval gyakoribb volt a mohácsi vészig, mint azután. Az õsi varázspraxis hatása volt ez, természetesen varázsgyakorlat nélkül. Van két szólás-mondásunk, amelyik a gõzfürdõ gyakoriságát, illetve elõkelõségét mutatja. Az egyik így hangzik: olyan meleg, mint a bánya; a másik: befûtöttek neki. Galeotti Mátyás-udvari történetíró arról tudósít, hogy a magyar fõurak vendégségeiket gõzfürdõben tartották, ahol vendégeik tiszteletére külön fûtötték be a gõzfürdõt. (A Kalevala hasonlóról tudósít finn rokonaink részérõl.) Ami azonban egykor tisztesség volt ("befûtöttek neki'], az ma épp ellenkezõ jelentésûre változott. Sic transit gloria nundi.
Az élet fontosabb aktusainak megszentelése közös varázsritusokban
Ez aktusok: a) születés, b) a házasság, c) az élelemszerzés, d) a betegség, e) a halál, f) sok helyen még a serdülõkor (pubertás) megünneplése is. Ez események körül bonyolult és nem könnyen érthetõ varázsrítusok alakulnak ki, melyeket R. van Gennep igen találó névvel "rites de passage"-nek nevez. Olyan varázsmódok, amelyeknek célja nyilvánvaló: megkönnyíteni, elõmozdítani az átmenetet egyik fokozatról a másikra. Szóval, a zökkenés-mentességet akarják biztosítani mind az ember, mind a világegyetem életében. Mert a varázsrítusok átnyúlnak a mindenség életébe is, ott, ahol az ember erõsebben van érdekelve (pl. az élelemszerzés, az ég leszakadása, a föld alásüllyedése az õsvízbe stb.).

⇑tartalomhoz

⇐ Vissza az első részre: Az ősmagyar mitológia sumir és ural-altáji öröksége