A madaras falfestmény

Heraklion Régészeti Múzeumban kiállított minószi falfestményeken jól elkülöníthetők az eredeti faldarabok a halványabb színezésükkel, így csak ezeket a darabokat szemlélve érdekes megfigyeléseket tehet mindenki - Pap Gábor előadásaiban is elhangzott útmutatások alapján.

Az alábbi madaras falfestmény érdekessége, hogy a fa, három vastag ággal és rajta a bogyó formájútermésekkel a madár hátából nő ki! Félre értés ne essék, a FA nem a madár mögött van, hanem a hátából nőtt ki. Ilyen fajta ábrázolás a magyar / szkíta népművészetben megszokott és fontos jelentéssel bír. Pap Gábor az ilyenfajta ábrázolásoknál szokta kihangsúlyozni, hogy nem a mester volt „nehézkezű”, aki elfelejtett a Fa alsó részét is megrajzolni, hanem szimbolikailag a Fa a madár (vagy egyéb állat, emberből) emelkedik ki. Pontosan ugyanez az ábrázolás figyelhető meg a tordai kulacson és a háromszéki kerámiákon[5] is. Mivel oly nagyfokú az egyezőség közöttük, hogy az Akadémiánk biztosan e nagyfokú egyezőség alapján jelentené ki, hogy pontosan ez a nagyon erős egyezőség zárja ki annak a lehetőségét, hogy a kettő között bármiféle kapcsolat legyen. (Ahogy volt már ilyenre példa)

A bikaugrás jelenet

Az egyik legszebb és legtöbbet hivatkozott minószi falfestményen, a bikaugrás jelenet részletei olyan vallástörténeti összefüggésekre utalhatnak, amire nem is gondolnánk. A minószi falfestmény egyes részei megfeleltethetők az európai Mitrász kultusz bikaküzdelem ábrázolásának sajátos szimbolikus ábrázolásával. De miről van is szó?

A korábbi Mithrász [6] tanulmányaim sokat említett idézete [7], itt újabb jelentés kap: „A leszúrt bika oldalából szivárgó vér búzává változik, s ahogy a szemek a földre hullanak, vegetációt sarjasztanak.”

Arról a Mithrász kultuszról van szó, mely a Párthus Birodalom államvallása volt, s mely kultusz a hunokkal együtt érkezett a Római birodalomba. És arról a Mithrász vallásról van szó, melyet inkább a kereszténység előzményének lehet tekinteni, sem mint az ótestamentumi iratokat [9].

De ha azt gondolnák, hogy ez/ezek a lóhere alakú foltok a bika testén csak üres, jelentés nélküli díszítések, és hogy ezeknek semmi köze a Mithrász kultusz szellemiségéhez, sőt még asztrológiai kapcsolatot sem érdemes keresni a falfestményben, akkor tévedünk. A BIKA zodiákus jegy, és ezzel együtt a BIKA világkorszak [10], melyben a minószi civilizáció is az aranykorát élte, az IKREK jegyet és az IKREK világkorszakot követi a precessziós menetben. Ikrek világkorszakot, melynek jelképes IKER alakjai két oldalról veszik körbe a bikát a festményen [11].

A bika szemét és a bika szarvát is érdemes jobban megvizsgálni. A bika szemében ott van az a HOLD, mely a Bika zodiákus jegyben meghatározó szerepkörben van, hiszen az asztrológia szerint a bika jegyben a Hold erőben van [12].

De a bika szarvának formája még érdekesebb, mely kétséget kizáróan igazolja a minószi vallási szemlélet kapcsolatát a Mithrász kultusszal. A falfestmény eredeti darabján a bika szarva nem is igazán szarv. A szarv nem ilyen lágy vonalvezetésű, nem ilyen csíkos és nem lehet ilyen lágyan, puhán megemelni. Ez nem szarv, hanem összefogott búzakalász! [13]

A Mithrász változatban a búzának, az élet szimbólumának fontos szerepe van, de ezek szerint már a minószi kultuszra is érvényes ugyanez?  A Mithrász ábrázolásokon nemcsak a szivárgó bikavér változik búzaszemekké, hanem a bikának a farka is érett búzakalásszá! Míg a minószi falfestményen a BIKA eleje, a szarva, addig a Mithrász ábrázolásokon a BIKA vége, a bika farka az ölti fel az érett búzakalász alakját. Ez talán azzal van kapcsolatban, hogy a precessziós égi menetrend szerint melyik irányban található a Bika világkorszak? Az Ikrek csillagkép felöl, a Bikába a szarvai felöl lehet eljutni, de a Kos és a Halak felől viszont Bika farka van legközelebb.

Nemcsak a bika oldalán lévő négylevelű lóhere [14] formájú fénymag az egyetlen manicheista szimbólum a falfestményen. A falfestmény díszítő kerete teljes egészében az ötelemű (víz-, levegő-, föld-, tűz és a szer-elem) szkíta zodiákus rendszert idézi meg. A keretezés egymás után ismétlődő golyóinak színeiben, mind azok mintázatában egyértelműen ez a világszemlélet fedezető fel.

A szaltót ugró leány önmagában is meglepő üzenetet közvetít. A mellkasa fölött alig gömbölyödő NŐ nemcsak a női nemet idézi meg, hanem a LEÁNY állapotot is. Elképzelhető, hogy e veszélyes bika ugrás akkoriban a tini lányok kedvenc elfoglaltsága volt? A szaltót ugró leány még nem NŐ, hanem leány. LÁNYOS alkat, mely kifejezés a JÁNOS névre is utal, mely névben a férfi/női kettősség is megtalálható. A népmeséink hőseinek is többségében ezért János a neve. Talán ez az oka annak is, hogy Leonardo az összes festményén leányos arccal jeleníti meg a Szent Jánosokat, még a borzas nagyszakállú Keresztelő Szent Jánost is [15].

„Annak (Jézusnak) növekednie kell, nékem pedig alább szállanom” - János evangélium 3.30.

A leány szaltó pördülésében a Szent János mondata, ugyanez a növekedés és alászállás jelenik meg együtt. De mi köze lehet a Lányosság /Jánosságnak a Bika jegyhez, hiszen a keresztény logika alapján Keresztelő Szent János a RÁK, a fény maximum állatövi jegyhez tartozik? Mivel a Bika jegyben két női planéta van meghatározó helyzetben (Vénusz otthon, illetve a Hold erőben) ez részben meg is magyarázhatja a „lyányos” szaltót a Bika hátán. De ennél van mélyebb magyarázat is. Míg a keresztény asztrológiai szemléletet Jézus személyéhez igazították, így a kereszténység megelőző időszakban vélhetően más viszonyítási rendszert kellett elsődlegesen alkalmazniuk. Ez véleményem szerint a NAP 26 000 éves precessziós ciklikussága volt, melyben a világos és sötét precessziós évkör határa az a Bika világkorszak, melyben a minószi kultúra is a világkorát élte! Az az időszak, amikor a fényes évköri 13.000 éves időszakból átlépünk a 13.000 éves „sötétség” által uralt precessziós időszakba, azaz a precessziós nap-éj egyenlőség. A szaltót ugró leány az Ikrek csillagkép irányából ugrik a bika hátára, a bika szarva irányából, de már átlendült az egyensúlya bika farka irányába. A bika másik oldalán, a búzakalász szarvat tartó legény ikertestvére várja a szaltózó leányt. De tényleg várja? Szerintem inkább a leány a szaltójával mintegy „átmenti” az IKREK tulajdonságot a sötét precessziós évkörre is! Ha elfogadjuk, hogy nem statikus fotószemlélet alapján készült falfestményről van szó, sőt a későbbi Mithrász kultusz kapcsolata alapján még a SZENTKÉP funkcióját is figyelembe vesszük, akkor joggal tekinthetjük ezt a festményt akár mozgásdiagramnak is, mely a minószi kultúra legfőbb szakrális feladatát is képi formába ölti. A szkíta IKREK mentalitás átmentését a Bika világkorszakon túli sötét időszakra is, többek között a mi vészterhes napjainkra. De a szaltót vető leány nem csak a férfi János tulajdonságot hordozza, hanem a csodálatos NŐI tulajdonságot is, melyben a növényi növekedés szavunk is benne rejlik. Ez alapján a bika hátán szaltót vető Nő és a madár hátából kiNŐvő Fa között vélhetően szoros logikai kapcsolat tételezhető fel. Ezt erősíti meg a későbbi korok bika „vadászati” jelenetein bőven található bika hátából kinövő életfa is. Mindenesetre a párthus és szaszanida művészetben még mindez nagyon hasonlóan jelent meg, ahogy az alábbi sasanida tálon is, ahol a bika „díszítésében” a fénymag módosult formája [16] még az uralkodó. A korábbi, Perzsa „Szent György” tanulmány képanyaga szintén hasonló logikai elvet mutat be [17].  

A képírás sajátossága, hogy több helyes értelmezése is lehet, nincs kizárólagos helyes kép értelmezés. Ez alapján a szaltózó leány testtartása további érdekességgel is szolgálhat. A leány lapos mellkasának egyik oka a hátrafeszített testtartása, de a hátrafeszitett lábaknak más szimbolikai szerepe is van. A leány háta felett előre hajló lábai a skorpió jellegzetes, a háta fölött előre csapódó méreggel teli farkára emlékeztethet minket. Bika és rajta a Skorpió két összakapcsolódó jegy, a precessziós nap-éj egyenlőségi tengelyt alkotják együtt, nehezen választható két jegy. Míg a Bika a testiséget, addig a Skorpió a szellemiséget jelenti. A leány - skorpió jegy kapcsolatot nemcsak a leány lábtartásában lehet felismerni, hanem a leány OLLÓ formájú karjaiban is. Ahogy a skorpiónak az ollója van elől, úgy a lánynak a kinyújtott, olló formájú karja, ahol a kézfeje beleolvad a karjának ívébe. A leány szaltó mozdulatát továbbfolytatva, vélhetően a leány a földet érkezése közben bika mögött várakozó legényt rugja („marja”) majd meg a lábával. Azaz nemcsak az Ikrek tulajdonságának átmentése függ a szaltót vető leánytól, hanem éppen az élet utolsó szikrájának elpusztítója is lehet. Ez hatalmas felelősség, amivel vélhetően a minósziak is tisztában lehettek. A legyőzhetetlen skorpió, mely képes önmagát is elpusztítani. Talán erre utal a leány feltünően sötét VÖRÖS BARNA bőrszine is? (Csak emlékeztetőül: Skorpió jegyben a VÖRÖS/véres Mars otthon, a míg sötétzöldes, barnás Szaturnusz rejtett erőben van.)
A leány göndör hajfonatja a szaltó ugrás következtében az ég felé „hajt ki”. Ez magában még nem lenne érdekes, azonban a leány mellbimbója, a szíve felett is „kihajt” egy növényforma. A lány korona- és a szívcsakrájából mintha a szellemiség és a lelkiség indulna a növekedés útjára e szaltó következtében. De mi van a leány testiség szintjével? Onnan nem indul ki semmi, viszont az derékvonal alá érkeznek a szellemiség szintjéből a lelkiség útján (a leány hátvonalán) felkúszva a hosszú hajtincsek. Ilyen hajmozgást nem lehet lefotózni, ez egyértelműen képírás! Mintha a szellemiség megtermékenyülése, testet öltése zajlana le a lány szaltója közben. És a szellemiség szintjéről kiinduló göndör hajfonatok pont a leány nemi szervének magasságában érnek össze újra…

Ha a göndör hajtincs esetleg szellemiség kisugárzásra utal, akkor a homlok alá hulló feltűnően göndör (önálló szemmé kunkorodott) hajtincs pedig a harmadik, a meditatív szem menyillására? Vélhetően valami kapcsolat lehet a harmadik szemmel is, hiszen a hölgy göndör tincse alatt, a harmadik szem felett egy látható kék gyöngyforma fedezhető fel.

Nemcsak a szaltót ugró leánynál figyelhető meg a hosszú, derékvonal alá érő göndör haj, hanem a bika két oldalán lévő IKREK fiatalembereknél is. Hasonlóan a bika mögött várakozó legény furcsa, „ollószerű” kéztartása szintén elgondolkoztató, túl életidegen testtartás, ami alapján joggal vélelmezhető itt is valami jelkép. Hasonlóan a feltűnően vékony derekak, sőt az ágyékkötő formája is mintha önálló jelentéssel is bírna, de erről bővebben majd a következő falfestmény részleténél.

Az ábrázolt személyek hajának S alakú csigái nagyon emlékeztetnek a szkíta szarvas ábrázolásának alap ívére ugyanúgy, ahogy egyes minószi ábrázolások alap formájára, a tengerhullámok alakjára valamint egyes minószi „tulipános ládán” a „fénymagok” születésére is. De hasonlóan a nagyszentmiklósi kincseken is található ilyen hajcsigás férfiarc, ami már további elmélkedéshez nyitja meg az utat.

 A tengerhullám motívum

Tengerhullám motívum, melynek alapja a már említett spirálforma, mely az S alakot ölti fel és mely mintha önálló életre kelne a vázákon. Láthatóan önálló életre kelnek, leszakadnak az egyenletes hullámzásról és alaktalan formációként, időnként madár/kígyó fejként próbálnának önálló testet ölteni. Végül a próbálkozásuk eredménnyel jár, nem is akárhogy: a vízöntő világkorszakra jellemző „tömegembereként”.

Merész dolog érzésekről beszélni, de az alsó testek ilyenfajta sorozata egyből Csontváry Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban festményét idézte meg számomra, ahol a szüzek tánca kelti életre az agyagból az embert (a tanítót)[18]. Talán ezen a minószi falfestményen is valami hasonlóról lehet szó, ahol az ágyékkötő által körbefogott területen valami más, fontos megfogan? A föntről leereszkedő szellemiség és lelkiség testet öltése (a megfoganása), vagy pedig a test fogságából kiszabadulásról szól-e inkább a falfestmény?

Kőmíves Kelemenné, avagy a minószi csillagvizsgálódás?

A népmeséink élve befalazott hősei nem halnak meg, hosszú éveken keresztül „vegetálnak”, meditálnak egy sötét lyukba befalazva, melyen csak egy kis rés látható. Ezen a résen nem csak a szükséges élelem és innivaló jut be, hanem a fény is. A Nap, a Hold és a csillagok fénye. Hosszú évek telnek el, amíg elérkezik az a megfelelő pillanat, amikor a nemzet érdekében ezek a hősök életre kelhetnek és a hosszú évek alatt összegyűjtött belső tudásukkal a nemzet érdekeit szolgálhatják.

Mintha a népmeséink ezen motívuma öltene testet az észak spanyolországi katalán katedrális kőfaragványában is [19], mely nagyon emlékeztet engem a minószi paloták fülkéinek funkciójára [20]. Talán a Kőmíves Kelemen falba (esetleg hídba) beépített asszonyának a sorsa is erre vezethető vissza, mely szinte minden európai nép kultúrkincse között fellelhető? Mindenesetre a balladánk álomlátása, égi eseményei emlékeztetnek a knoszoszi palota lyukainak szerepére, valamint a minószi távolba figyelő szobrocskák és a királyszobrocskák női jellege is nagyon szembetűnő. Mintha a szakrális funkció, az önfeláldozás a női nemhez tartozott volna ekkor?

Bár nem tartozik szorosan a minószi falfestményekhez, mégis úgy érzem helyénvaló záró gondolatként ezt a kis történetet is megemlíteni, mely igazolja, hogy érdemes az érzéseinkre, hirtelen jött gondolatainkra hagyatkozni, még ha ez ellent is mond a belénk nevelt „tudásnak”.

Korsó és koporsó, avagy mennyire érdemes hallgatni a gyermekeink és saját magunk megérzésére

A hat éves kislányom hallgatva Benedek Elek meséjét az öreg királyról, ki már fél lábbal a KOpoRSÓ-ban tartózkodott, feltette a kérdést: „A koporsó és a korsó szavak kapcsolatban vannak egymással?” És valóban, a KO-POR-RSÓ szavunkban megtalálható a KORSÓ és a POR szavunk, amivé a halálunk után válunk a Halotti könyörgésünk és imánk szerint is.

„Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk. ”

A lányom nem láthatta azt a fényképet, melyet Krétán, a minószi régészeti leletek között fotóztam a Korsós, koporsós temetkezésről és mely igazolja a kérdésének helyességét. 

[20] A minószi (krétai) civilizáció rejtett összefüggései www.naput.hupont.hu/57

Forrás: http://www.naput.hupont.hu/42