Budavár és a főváros védői az akkori kor leghatalmasabb hadseregét tartóztatták fel 3 hónapig. Azt a hadsereget, amely Fővárosunk bevétele után pár hét alatt Berlinig sétált és napok alatt befejezte a második világháborút. Ez a megszálló hadsereg mészárolta le bestiális módon, lángszóróval halomra sebesültjeink ezreit a budavári kazamatákban. Ez a megszálló hatalom vitte el örökre "málenkij robot" címén nagy- és dédszüleinket, és juttatta uralkodáshoz a mostani fosztogatók elődjeit. Nem kell túlságosan csodálkozni azon, hogy megemlékeznek arról a néhány árulóról, megpróbálva "követendő példaként" állítani őket a magyarok elé. Hátha lesz néhány elhomályosult gondolkodású testvérünk, aki bekapja a nokedlit.
A magyarság még a török uralom alatt is gyarapodott lélekszámban, és megőrizte hitét, nyelvét. A cionista megszállás és hatalomra jutás óta nem csak hitét, kedvét, népességét vesztette el az ország, hanem teljesen kifosztották, mi több, oly temérdek adóssággal terhelték meg, hogy még űkunokáink sem fogják tudni visszafizetni. Ez hát az ünneplés oka, ezért emlékeznek a hatalom haszonélvezői az árulókra!
Hogy gondolatainkkal nem vagyunk egyedül, azt jelzi, hogy a nemzeti honlapokon hasonló írások jelentek meg a témában. Egyet idemásolunk.
Hazaárulókra emlékezett meg a kormány katonai tiszteletadással. A Budai Önkéntes Ezred mi más, ha nem hazaáruló? Elárulták vezetőjüket, parancsnokukat és nemzetüket.
A kormány, amely nagy nemzeti együttműködés kormányaként kívánja bemutatni magát, üldözi azokat a szervezeteket, amelyek megemlékeznek a valóban helytálló magyar katonákról, eközben hazaárulókról emlékezik meg. Vagy tán nem olvasták az Egri csillagokat? Hegedűs sorsát? Pedig Hegedűs cselekedete éppen olyan hazafi és "logikus" lépés volt, mint a Budai Önkéntes Ezredé. Ha mást nem, legalább ezt a történetet olvashatták és megérthették volna! Pont ennyire nemzetiek.
Szégyen, hogy a hadsereg a nevét adja egy hadsereget és annak vezetését eláruló bandáról való megemlékezéshez. Azért a jelenlegi Magyar Honvédség is tisztában lehetne vele, hogy ezek az emberek elárulták (teljesen mindegy milyen politikai irányzatú) a katonai vezetést háborús körülmények között!
Átálltak az ellenség oldalára. Még az is elfogadható lenne, hogy nem értettek egyet a magyar vezetéssel. De az nem indok arra, hogy a hazáját védő magyar katonákat lőjék le! A magyar katona ugyanis nem a politikai vezetést védte, hanem a kivérzett magyar föld utolsó végvárait!
Teljesen más kérdés, hogy tiszteletben tartjuk az oroszok megemlékezéseit a győzelmükről. Ők voltak akkor az ellenségeink (reméljük ez többször nem fordul elő) és győztek. Teljesen mindegy hogy milyen politikai vezetéssel, de a nép számára ez egy győzelem volt. Sőt! Még tiszteljük is az ellenségeink közül azokat a katonákat, akik szintén hősiesen küzdöttek, és becsületes katonák tudtak maradni. Nem gyilkoltak feleslegesen, nem erőszakoskodtak, vagy bántottak ártatlanokat. Helyes, ha tiszteljük az ő megemlékezéseiket, ők pedig tiszteljék a magyar nép hősei iránti emlékezést. De ők sem emlékeznek katonai tiszteletadással azokra, akik átálltak a másik oldalara. Rájuk emlékezni nem az ő feladatuk.
Látszik, hogy hatalmas a kavalkád a kormány fejében. Liberális kisfiúk (kivétel Pintér, nem véletlen tették parkolópályára) és azok is maradnak. Nem tudják meghazudtolni önmagukat. Orbán Putyint akarta másolni, amikor nekikezdett a kormányzásnak. De csak majmolni sikerült. Ha olyan akarna lenni, akkor nem lenne buzivonulgatás, szabad fegyverviselés lenne, a valódi nemzeti hagyományokat és érdekeket képviselnék, és erős lenne az ország (többek között). De sajnos nem így van.
Komolyan mondom, nem érdekelne ki képviseli a nemzeti érdekeket. Ha valaki valóban képviselné, letenném a lantot, és befognám a szám. Nekem is könnyebb lenne. De évről évre, választásról választásra mit tapasztalunk? Hogy minden évvel, minden váltással egyre rosszabb! Mégis mit gondolnak meddig megy ez? És mit gondolnak meddig lehet árulókkal ünnepelve nemzeti színben tetszelegni? Ez nevetséges!
Azonban mégis elégedettek lehetünk! A hazaárulókra emlékezők a katonai koszorúzókkal együtt nagyjából annyian voltak, mint egy vidéki kis helyi csoportunk. És rajtunk kívül hány és hány fiatal és idős emlékezett meg a magyar katonaság hőseire? Ezrek! A magyar fiatalok túrák soraival tették tiszteletüket a hősök előtt. Megteltek a magyar erdők! Bükk, Börzsöny, Zemplén, Pilis, a kitörés útvonala, a Bakony, Balaton felvidék, és még kitudja merre olyanok, akik nem küldtek beszámolót. Az árulók lassan feledésbe merülnek. A igazi hősök pedig minden nyomás ellenére lassan megkapják a nekik kijáró helyet - a magyarok szívében!
Forrás: MNA