A vírus elleni harci modell Svédországban nem egyéb, mint a nyílt társadalom működési modellje. Amennyiben a vírus megfékezésére alkalmazott módszerünk bizonyítja hatékonyságát, akkor az az alulról szerveződő nyitott társadalom hatékonyságának lesz a beigazolódása. – mondja az Alapblognak adott interjúban a Göteborgi Egyetem néplélektannal, médiával és politikával foglalkozó professzora, Bengt Johansson.
Rámutat arra, hogy ami hazájában történik az nem más, mint hogy a politika visszavonult, nem szólhat és nem is kíván beleszólni a szakértők és a közvélemény párbeszédébe. A szakértők partnerükként, felnőttekként kezelik az embereket, semmit sem hallgatnak el előlük. Svédországban lényegében a nép és a szakértői gárda szövetsége alapján zajlik az élet járvány idején. Az előjelek szerint ez most már így marad a járvány végéig. A svédek ugyanakkor kezdenek aggódni a többi országban szerintük várható zűrzavar miatt.

Zentai Péter: Nálunk a közvélemény legalább fele a lehető legélesebben kritizálná a hatóságot és a kormányt, ha az a világ többi részével szembe menne. Szerintem ugyanez lenne a helyzet, az általam ismert országok közül, Németországban is.
Az Ön hazájában – egy olyan kolosszális jelentőségű témában, mint a vírus terjedésének megállításért folytatott küzdelem – mitől olyan szófogadó a nép, hogy nem lázadozik senki? Vagy éppenséggel lázadoznak, de erről hallgat a média és a politika? 

Bengt Johansson: A svéd társadalmat az döbbentette meg, az okozott szinte sokkhatást, hogy egyedül maradtunk. A múlt hónap elején a megkérdezett svédek hetven százaléka bizonyosra vette, hogy a dánok, a norvégok, a finnek, és nemcsak az északi népek, hanem nagyjából mindenütt Európában, főleg a fejlett demokráciákban a mienkéhez hasonló hozzáállás fog érvényesülni. Mind a mai napig – magamat is beleértve – a svédek többsége nem érti, hogy a világ szinte minden más országában nem úgy bánnak a közvéleménnyel vírus ügyben, mint nálunk.

A világ többi országában viszont az a nézet terjed, hogy Svédországban hagyják meghalni az embereket, máshol viszont mindent megtesznek a halálozások számának csökkentéséért. Az Önök egyik legfőbb szakértője jelentette be, hogy májusra Stockholm lakosságának egyharmadát, hatszázezer embert ér vagy már ért el a fertőzés.

De hiszen ez nem rossz, hanem jó hír. Arra enged következtetni, hogy szakmailag jó a megközelítés a járvány kezelésének ügyében. A nyájimmunitás működik, lassan, de biztosan meghozza jótékony következményeit Egyre kevesebb lesz a haláleset.

Hogy lehet eladni a svédeknek, hogy a környező országok közül eddig messze Önöknél a legtöbb a haláleset? Hogy-hogy ez nem szül egyfajta lázadást, hogy „tessék bevezetni az elkülönítést” és hogy „mindenki maradjon otthon!”?

Ami vitákat vált ki nálunk, hogy miért halnak meg oly sokan az idősotthonokban.  Ugyanis a többi szomszédhoz képest magasabb halálozási ráta csak ebből fakad. Nem a kórházakban ápolt vírusfertőzöttek, hanem szinte kizárólag az öregek, és jellemzően az idősotthonok lakói halnak meg – nagyobb számban, mint másutt. Ez most nálunk a leginkább tárgyalt téma a médiában és a politikában.
A legelejétől kezdődően alapvetően másként zajlottak a dolgok, mint amit a kérdése sugall.

Egyrészt – a jobboldali, radikális jobboldali politikusokon kívül – senki nem emelte fel a szavát az elkülönítéses, karanténos rezsim mellett, senki sem követelte, hogy „mindenki maradjon otthon”.
Amit svéd modellnek és svéd stratégiának neveznek az – ellentétben azzal, amit a nemzetközi médiában leginkább olvasni – nem arról szól, hogy az embereket a vírus negligálására bíztatták. Ellenkezőleg, február végétől arról szól a média, hogy súlyos járvány fenyeget, a címlapsztorikban horrortörténeteket is megírtak.

A horrorsztorik nem a félelmet erősítik? Nem azt hozzák ki logikusan az emberekből, hogy kemény intézkedéseket követeljenek a politikától?

Ez attól függ. Nálunk pedagógiai jelentőséggel bírtak a Vuhanból, majd Olaszországból, Spanyolországból érkezett képek, riportok. Inkább azt erősítették az emberekben, hogy „mi jobban csináljuk, mint másutt” és felnőttnek kell tekinteni az embereket. A média szerepe politikai jelentőségűvé ott válik, ahol a politika irányít.
Nos, a svéd megoldásnak az a lényege, és mi itt ezt vártuk volna el minden demokráciától – hogy a járványügyet nehogy már politikusokra, katonákra bízzuk. Az első pillanattól kezdve kétség sem fért hozzá, hogy a virológusok, a járványügyisek és az orvosok kezébe adjuk sorsunk irányítását, ugyanis nyilvánvalóan, hivatásuknál fogva, ők értenek a témához és számukra a legnagyobb elismerést a járvánnyal szembeni eredményesség fogja jelenteni.

Abban csalódtak, hogy másutt nem szakértők irányítják a dolgokat? De hiszen ez nem igaz…nálunk is szakértők foglalnak állást.

Nem tudom, hogy van Magyarországon. De a nagyvilág nagyon sok országában a szakértőket sakkban tartja a politika, a hatalom és a média. Sakkban tartja őket a népet, annak értelmét, értelmességét lenéző magatartás. A járványhoz – nagy csalódásunkra – csaknem mindenütt felülről irányítottan nyúltak hozzá.
Nálunk alulról- a nép és a szakértők tulajdonképpen szövetséget kötöttek.
A mindennapi életben igazából semmi más nem történt, mint hogy ugyanazokat az óvintézkedéseket, amiket Németországban, Dániában vagy keményebben irányított országokban felülről bevezettek, azokat nálunk is követik. De nincsenek elrendelt dolgok, politikusok és újságírók, kommentátorok nem tartanak „kiselőadásokat”, nem adnak önkényesen tanácsokat az embereknek. Csak szakemberek szólnak hozzájuk érdemben.
A vírus elleni harci modell Svédországban nem egyéb, mint a nyílt társadalom működési modellje. Amennyiben a vírus megfékezésére alkalmazott módszerünk bizonyítja hatékonyságát, akkor az az alulról szerveződő nyitott társadalom hatékonyságának lesz a beigazolódása.

Azt akarja mondani, hogy a svédek többsége ezt így fogja fel?

Igen, egészen pontosan. Nagyobb a modell támogatottsága most, mint valaha.

Most, hogy lelepleződtek a hatalmas halálozási adatok?

A közvélemény-kutatások egyértelműsítik, hogy a svédeknek egyre jobban imponál, hogy az ő szabad döntésük érvényesül, az ő felelősségük, hogy mit tesznek, ugyanakkor a döntésüket nagyon széles tudásanyagra építhetik. Március legeleje óta folyamatosan tájékoztatják őket – és ami leginkább imponál az embereknek, különösen a többi ország ellentétes példáját látva – nem a politikusok, nem katonák, hanem csak és kizárólag szakértők.
Még egyszer mondom: ugyanúgy vigyáznak magukra az emberek, ahogy másutt. De megértették, hogy az iskolákat nem kell bezárni, és jó dolognak tartják, hogy a szülők magabiztosabbnak érzik magukat, mert ha akarnak akkor dolgozhatnak és nem kell aggódniuk gyerekeik miatt. Senkinek sincs igénye tömegrendezvényeken részt venni, ezért nincsenek is ilyen rendezvények.
Sétálnak kézen fogva oly sokan, mint ahogy – de nem sokan – eljárnak vendéglőbe is. Mivel a dolgok menete tudósok, szakértők kezében van, senki sem rendelhetett el boltbezárásokat. De ez nem is került napirendre. Az az általános nézet, hogy akinek kedve, ereje, tudása van hozzá, az nyugodtan nyissa ki a boltját, feltételezve, hogy aki betér hozzá, az is van annyira felnőtt, hogy fel tudja mérni a kockázatokat.

Az egész tömegpszichológia?

Igen, az úgynevezett svéd stratégiának meghatározóak a lélektani alapjai.
Egyrészt az egyén szabadságába vetett hitet erősíti, az emberek saját szuverén döntésükként élik meg, hogy alkalmazzák-e azokat az életmód tanácsokat, amelyeket a szakemberektől hallanak vagy sem. A túlnyomó többség egyértelműen alkalmazza őket. Nemcsak virológusok és más doktorok, hanem pszichológusok is komoly részt kapnak ma az ország úgymond irányításából. Az első perctől kezdve jövő orientáltan gondolkodtak a szakemberek.
Azt mindenki tudta, hogy elkerülhetetlen lesz egy nagyobb gazdasági visszaesés és hogy ennek munkanélküliség és más, a polgár lelkét sértő, megannyi fejlemény a velejárója. Azért ragaszkodtak a szakértők, hogy maradjon meg a lehetősége az üzletek, a vendéglők, a műhelyek nyitvatartásának, mert ez erősíti a lelket, nem fejt ki egyfajta börtönhatást, ahogy ez másutt most kezd igazából érződni. Ettől függetlenül, a „terepen” valójában óriási a kis- és középvállalati gazdasági visszaesés, igaz csak fele akkora, mint Norvégiában vagy Finnországban.

De milyen jót ad a léleknek, ha tudják, hogy Norvégiához, Finnországhoz képest dupla annyian haltak meg?

Még egyszer: ezzel számoltak a szakértők, a nyájimmunitás egyre nyilvánvalóban működik, magas halálozás pedig – mint jeleztem – az idősotthonok lakóira, és eleve súlyosabb beteg idősekre vonatkozik.
De engedje meg, hogy visszatérjek a stratégiai gondolkodás jelentőségéhez és a tömegpszichológiához:
Mi itt – szinte egybehangzóan – állítjuk, hogy nem magunk miatt, hanem a többi ország miatt kell aggódnunk. Nem a svéd, hanem a külvilág halálozási adatai fognak nőni, mégpedig – a szakértőink szerint – radikálisan és ennek lesz beláthatatlan következménye a világra, a világgazdaságra. Ugyanis a többiek most – egy több mint egy hónapon át tartó karanténos állapotot követően nyitják ki országaikat, most lépnek be abba a szakaszba, amit mi a legelejétől kezdve csinálunk.

Későn?

Egyrészt későn, másrészt túl korán és átgondolatlanul, teret adva a rögtönzéseknek. A késettséget nem kell különösen magyarázni, nincs is értelme már erről beszélni.
De arról igen, hogy a többi országban – ahol a dolgok úgy mentek, ahogy mentek – a média és a politika csinálói különböző belső nyomások, egymással szembe szegülő érdekcsoportok nyomása, a vírus miatt kialakult és tovább alakuló nemzetközi politikai-gazdasági verseny hatására kaotikus állapotok alakulhatnak ki, a tömegek össze-vissza fognak cselekedni. Ez melegágya annak, hogy a vírus „felüsse megint a fejét” és sokkal többen haljanak meg általa, mint eddig.
Beláthatatlanul nagy rizikót vállaltak fel azok az országok, amelyek politikusokra, néhol politikusokra és katonákra bízták a vírusjárvány kezelését, hagyták az egészet átpolitizálódni. A szakértőket elbizonytalanították, megzavarták és egymással szembeni politikai-ideológiai harcba kényszerítették. Minden esetre a szakértők ugyanúgy veszthették el szuverenitásukat, szabad gondolkodásukat, ahogy az egész közvélemény.
Svédországban – nagy meglepetésünkre egyedül nálunk – nincs olyan szakértő, tudós, aki elvtelen kompromisszumokra kényszerült volna a politikával. A politika végig befogta a száját. A közvélemény nagy része messzemenően kitart az eddigi gyakorlat mellett, jelezve, hogy a nagy kihívások közepette a szabadságot, a szakmai érdemet, értelmes emberek értelmes szavát tartja csak mérvadónak.

Forrás: alapblog.hu
Beküldte: Szabó Klára