A pánikkeltés már szinte mindennapossá vált, a pánikkeltő gépezet professzionális módon, óriási költségvetéssel dolgozik, maga mellett tudhatja úgy a politika szereplőit, a médiaszakembereket, mint a természettudósok némi előnyökért sokmindenre képes részét. Az átlagembernek így nem sok esélye marad, elhiszi, vagy ha nem is hiszi, de beletörődik: Mi, a nyugati világban élő emberek vagyunk felelősek az elmúlt 150 év néhány tizedfokos hőmérséklet-emelkedéséért, és hogy ezt megállítsuk, illetve, hogy egy, az egész bolygót érintő valamiféle nagyobb katasztrófát elkerüljünk, tönkre kell tennünk gazdaságunkat, le kell mondanunk az elmúlt 250 év műszaki vívmányainak használatáról, bele kell törődnünk egy kőkorszaki-feudális világrend bevezetésébe, ahol természetesen lesznek egyenlőbbek, akiknek minden jár, amiről a köznép csak ábrándozni fog.

Hangsúlyozzuk, mégha globális éghajlatváltozásról is beszélnek ennek a három csoportnak a képviselői, a pánikkeltés nem globális. Csak mintegy 35 országra korlátozódik: Az EU tagállamokra, a nem EU-tag nyugat-európai országokra, az USA-ra és Kanadára, továbbá Ausztráliára, Új-Zélandra. A világ többi része – mégha verbálisan el is fogadja az ’emberokozta átlaghőmérséklet-emelkedés doktrínáját, cselekedetei viszont pontosan azt mutatják: nem veszik komolyan a hisztériát. Még örülnek is neki, hogy a nyugati államok ilyen ostobák, ez ugyanis óriási gazdasági előnyöket jelent nekik.

A nagy múltú és gigantikus németországi BASF a napokban jelentette be, hogy az energiaárak miatt búcsút mond Németországnak és Kínába vándorol. A BASF-nek egyedül Ludwigshafenben akkora az áramfelhasználása, mint Dániáé. Mindezt szélturbinákkal, napelemekkel nem lehet fenntartani, úgy hogy a cég – miután véglegessé válik a német atomenergia-termelés lefűrészelése – megkezdte termelésének áttelepítését. A fejlődő országok ugyancsak örülnek minden dollárnak, amit a nyugati világtól kapnak az éghajlat megmentésére. Hogy aztán hol landolnak ezek a pénzek, az teljesen más kérdés. Érdekes módon a nyugati világban nincs egy józan hang sem, amely rámutatna: Látva az ázsiai országok rohamtempójú fejlődését, teljesen mindegy a bolygónak, hogy a nyugati világ fölszámolja-e önmagát. A CO2-koncentrációk nélkülünk is növekednek.

Honlapunk bejegyzései ugyan rendre bizonyítják, alaptalan a klímahisztéria, nem várhatjuk el azonban, hogy olvasóink észben tartsák a csaknem 200 bejegyzést. Ezért időről időre helyt adunk dolgozatoknak, melyek nem tartalmaznak új ismereteket az éghajlatváltozásról, de jó összefoglalását adják a kérdéskörnek.

Ezt tesszük ma is Prof. Dr. Horst-Joachim Lüdecke tanulmányának közlésével. A tanulmány német nyelven itt jelent meg.

Előszó

A politikában, a közvéleményben és a médiában ma nemcsak jelentős tudatlanság uralkodik a klímával kapcsolatban, hanem – néhány újságírói kivételtől eltekintve – mindenekelőtt begyöpösödött előítéletek. A nagy, főáramú médiák az állami támogatások [1] és az általánosan a baloldal felé elkötelezett újságírói magatartás miatt már nem tudósítanak tárgyilagosan. A cikk teljes terjedelmében ide kattintva olvasható el.

Forrás: klimarealista.hu  Király József