2006-ban június 27-én, tavaly már június 7-én, idén pedig a két korábbi időpont között, mondhatni átlagos időszakban, a hónap közepén, június 16-án kezdődött az intenzív tiszavirágzás. Tavasz végén, nyár elején virágzik a Tisza, de minden évben másmilyen a júniusi folyó, két éve magas vízállásnál, zavaros sodrásban zajlott a kérésznász. Idén csendes, apadó folyóvízből rajzottak ki a sárga, nagy fekete szemű hímek és a valamivel szerényebb nőstények.

A hétfői előrajzást - zömében csak hosszú faroksertéjű hímek kavarogtak a vízfelszínen - kedden már intenzívebb kérésztánc és nőstényüldözéses versenyfutás követte, szerdára viszont elromlott az idő, és rajzás is alábbhagyott.

Már a hétfői látványosság is szépszámú érdeklődőt vonzott, külföldi turisták is akadtak közöttük, hogy családostul megcsodálhassák, és videofilmre vegyék a számunkra már-már megszokott - az utóbbi években valóban rendszeressé váló - menetrendszerűen ismétlődő természeti jelenséget. Volt, aki alacsonyan szálló repülőről nézte a víz feletti kavalkádot, legalábbis naivul ezt gondolhattuk, de nem a kérészek miatt érkezett a repülő, hanem éppen ellenük vetették be. A gépmadár oda-vissza körözve a magyarkanizsai Tisza- parti erőd és strand felett ontotta a rovarölő mérget - a tiszavirágzás idején permetezték a szúnyogokat! Hetek óta készültek erre az összehangolt bevetésre, mert Zentát, az ottani Tisza szakaszt, a Halászcsárda környéki üdülőtelepet is ugyanakkor szórta méreggel két repülőgép. A Halászcsárda feletti kanyar ugyancsak közismert kérészrajzó hely, ezt is permetezték a levegőből.

Másnap, kedden mélységesen felháborodott és elkeseredett olvasóink sorra telefonáltak, hogy: „megbolondultak ezek, miért kellett pont a tiszavirág rajzása idején permetezni a szúnyogokat?” Nemtörődömség, butaság, gyalázat, merénylet a természet ellen, megannyi elmarasztó véleménnyel hangzott el az illetékesek rovására.

Véletlen egybeesés!? A légköri viszonyok hétfőn voltak a legkedvezőbbek, kedden már beborult, szerdán délután pedig már újból esett az eső. Egy bizonyos, a szúnyogirtás tervezőitől nagyobb tájékozottságot, szélesebb látókört, az élő környezetünk iránti érzékenységet, a természeti értékeink megbecsülését vártuk volna, hiszen már az óvodások is tudják Magyarkanizsán, Zentán, Adán és más Tisza menti településeken, hogy mi fán, milyen vízben terem a tiszavirág.

Délután öt és este nyolc óra között összehangolt támadást intéztek a Tisza menti szúnyogok ellen. Az összehangolt előkészítő munkából azonban kimaradt egy nagyon fontos láncszem, amit a jövőben ne tessék kifelejteni: ez pedig nem más, mint a Palingenia longicauda, azaz a legnagyobb európai kérész, kétszázmillió éven át változatlanul fennmaradt álrecésszárnyú rovar, melynek latin keresztneve hosszúfarkút jelent (a hímek farknyúlványa 7-8 cm), és amely már csak ezért is megérdemelné, hogy ne a XXI. század elején végezzünk vele.

A „véletlen” permetezés csak egy „apró” hülyesége az embernek. Évtizedek óta mértéktelen módon szennyezzük a Tiszát. A folyó rövidke vajdasági szakaszát figyelve megállapítható, hogy három-négy évtized alatt drasztikus módon sikerült elrontani a Kárpát-medencében sok ezer éve kanyargó, medrét változtató folyó vízminőségét. Éghajlati viszonyaink mellett a forró nyári hónapokban leapadó folyó harminckét évvel ezelőtti elzárásának következményeit, a túlzott eliszaposodást, a szennyezőanyagok, különösen a nehézfémek ártéri lerakódását és felhalmozódását napról napra megtapasztalhatjuk.

A folyóparti települések, városkák iparosodási törekvéseinek több ízben is ökológiai katasztrófa lett a következménye. A múlt század kilencvenes éveiben két-három nyáron is katasztrofális halpusztulás következett be. Az amúgy is meleg, oxigénszegény vízbe valahol még valamit beleengedtek, belemostak néhány nyersolajat szállító tartálykocsit, vagy csak elaludt az adorjáni kőolajterminál kezelője, és óriási olajfolt vonta be a vízfelszínt, beszennyezve a folyópartot is.

Aztán 2000 februárjában északról kaptunk ciánt (a cianidokat az aranytartalmú ércek feldolgozásánál használják), amelyet jó adag nehézfémszennyezés kísért, ami az árterületeken nevelt zöldségfélékben, a fűzfákon termő gombákban is kimutatható.

Az ezredforduló óta történt még két - rákok és más vízi élőlények elhullásával kísért - óriási halpusztulás. A legutóbbi tavaly augusztus utolsó napjaiban a Zenta alatti Tisza szakaszon. Az illetékes felügyelőségek és vizsgálószervek azóta sem hozták nyilvánosságra, milyen agresszív mérgező anyag okozta az vízi élő szervezetek hirtelen halálát. A közvélemény különösen arra kíváncsi, hogy a sok ezer áldozatért melyik céget, vállalatot terheli a felelősség.

Ezt a bűntettet is a szőnyeg alá seperték, pedig a független vegyelemzések rámutattak a lehetséges szennyezőre. Tudni lehet, hogy hol, mennyi fenolt használnak fel, amiből azután a Tiszába is jutott. A halászok a szennyezés reggelén szúrós vegyszerszagot éreztek. A dolog azonban nem szúrt szemet (orrot) az illetékeseknél.
Azzal meg már végképp senki sem foglalkozik - tehetetlen szemlélői vagyunk csak -, hogy évente a vajdasági szakaszra érkező Gellért-hegynyi hordalék zöme nálunk rakódik le a törökbecsei gátig. A folyó eliszaposodása a vízi életközösség, ökológia rendszer gyors öregedését eredményezi. Vizeinkre, de különösen az állóvizekre jellemző természetes feltöltődés az emberi tevékenység hatására hihetetlen mértékben felgyorsult. A Ludasi-tóra mondta az egyik magyarországi szakember, amikor húsz év után ismét ellátogatott a tóra, hogy két évtized alatt kétszáz évet öregedett a tó.

A Tisza is öregszik, de nem úgy, mint mi - egy év alatt egy évet -, hanem évente akár tíz évet is öregedhet. Csakhogy amíg mi magunk választjuk meg - amennyire lehetséges -, hogyan élünk, addig a folyó élete a mi kezünkben van. A mindennapos szervesanyag-szennyezés mellett időnkét beöntést adunk az agonizáló, öregedő betegnek: kőolaj, cianidok, fenol, nehézfémek és egyéb „nyalánkságok” formájában.

Jókora ráfordítással épült szennyvíztisztító Szegednél, de a Maroson még mindig dől a szenny Romániából. Épült kommunális szennyvíztisztító Magyarkanizsán és Zentán is, mégis a Zenta alatti folyószakaszon történt sorozatos ökológiai incidens. A tervek készülnek, idén talán bele is kezdenek az ipari szennyvíztisztító kiépítésébe. Ettől várjuk az alsóbb folyószakasz védelmét, de még mindig ott tornyosul a törökbecsei gát!

Gergely József

Forrás: magyarszo.rs