Attól,hogy valaki nem tud valamiről, vagy nem akar tudomást venni ,az még létezik! Megtehette volna azt is,hogy fejcsóválva, Önmagában summázza, hogy idealista,vagy ostobaság az írás,mégis vette a fáradságot,hogy a tudassa velem. Tiltakozott az elméje,hogy elfogadja amit írtam,mert az ő érdekei kerülnek veszélybe,ha a figyelem a lélek irányába fordul. Mi van ,ha mégis igaz. Oda az eddig felépített tudás(?),ismeret a világról, benne az Emberről. A dialektikus materialista filozófia ,amit már régóta harsognak az abban érdekeltek, tagadva a lélek, és a Felsőlélek létezését, s mint olyat üldöz és megvet. Számára a világot az anyagban lévő mozgás viszi előre, nem fogadja el egy Teremtő létezését.
Szerelmi csalódás, elhagyás,elmúlás esetén ki után vágyodik az ember,hiszen ha csak a test számít,akkor azt egy másikkal lehet(ne) pótolni. Valami,valaki mégis hiányzik. Aki a test mögött van!

" megyek az utcán, szembe jön velem egy másik ember. Nem ismerem,talán soha nem is láttam,mégis olyan ismerős valahonnan,valami megfogott benne. Valami átsejlik inkarnációkon kersztül. A szeretet! Valamikor szerettem ezt az embert ".
Csodálatos dolog egy másikban megpillantani,megszeretni azt,aki a testen belül van! Magát az EMBERT! (Ezt próbáltam közölni) Persze "ez nem mindenkinek adatik meg ,mert többnyire a kölsőségek rabjai,aztán ha az megkopik jöhet egy új. (TF)

Hm.. Ne foglalkozzunk a problémával,nyomjuk el bármivel, csak elég mélyre? Ami előbb utóbb úgyis a felszínre fog tőrni. Minél mélyebben van annál magasabbra. Azért ez egy kicsivel bonyolultabb. Attól,hogy nem foglakozik az ember egy adott dologgal ott marad a tudatalattiában, és végzi a feladatát. Keresi a megoldást,vagy marcangol. Di-stressz. Ami öl! Probléma amúgy is csak egy van. Maga az ember! Feladatok vannak,és ha ezt jól oldotta meg,még rősebbé is válhat tőle. Ragaszkodás, a harag
,a vágyak,a kapzsiság és az ego,ami többnyire megmérgezi az ember életét, hogy az enyém kell hogy legyen, vagy nekem legyen igazam. Hogy csak az a valami,vagy valaki tud boldoggá tenni és ha azt nem kapom meg, büntetem magam,boldogtalan leszek. Ez a probléma a mai házasságokkal, 10-ből 8,5 -en elválnak,mert mindketten kapni szeretnének,így mindegyik csak a másik nyomorát kaphatja. Az meg neki is van,így köszöni szépen,odébb áll. Majd ha annyi szeretet lesz benne,hogy megosztaná valakivel,és a másik is így érez,akkor mind a ketten kapni fognak. Főleg ha nem a testébe vagy az erszényébe szeret bele, hanem a lelkébe,az mindig tartogat valami újat és szépet. Akkor majd nem akarnak egymás felett uralkodni, hanem a másikat a szó nemesebb értelmében SZOLGÁLNI. Ekkor már nem csak férj és fele-s-ég,hanem EGY-S-ÉG. Csak is azt adja és kívánja Neki,amit magának is szeretne.
Ma a legtöbb házasság üzlet. Te használsz engem,én használlak téged és kéz a kézben bandukolnak a sír felé. Meg lehet nézni az embereket amikor sétálnak, mint két halott ember. Hol van az öröm,a vidámság ,a szeretet? Hol van az,amikor a másik közelébe szerettem volna csak lenni,hogy lássam a mosolyát,érezzem a rezgését,az illatát?
Ó..., idők!