Kedves honfitársaim!

Egy olvasónk által ajánlva elérhetővé szeretném tenni ezt a művet melyet Dr. Aczél József már 1926-ban feldolgozott. Az igaz, hogy a mai ismereteink alapján már a nagybetűs címen is egy NAGY fordítást - változtatást kellene kieszközölnünk valahogy úgy, hogy "A görögök szittya eredete" vagy ehhez hasonlót, de mivel az akkori kútfők még számára sem voltak nagyon elérhetők, Aczél József is abba a hibába esett, hogy görögöket hitte ősnépnek, mert ebből az irányból tudta csak megtámadni a ránk erőltetett finn-ugor-izmust, de még így is a többi történelmi szálak melyeket dolgozatában elvekkel támaszt alá, azok a szálak tökéletesen elvezetnek bennünket az igaz történelmünk irányába, és érezni lehet miért nem engedték az ellenségeink a könyv elterjedését.

Akit érdekel, olvassa és tanulmányozza az általam csak ízelítőként felszerkesztett olvasmány elejét, s ha érdekesnek találjátok akkor a megadott PDF-ben az egész eredeti olvasmány olvasható. A megkezdett felszerkesztés arra is jó, hogy véleményt írhatunk alatta a műről. - Szeretettel: >Zoli<

ELŐSZÓ

Ez az 1926-6an készült mű is, mint hasonlója, a századfordulón megjelent fiumei görög-szakos magyar nyelvtanáré, ma már föllelhetetlen, Prof. Badiny Jós Ferenc nyílt levélben a Magyar Tudományos Akadémia idegenek hasznáért törekvő fajbiológiai misszionáriusait Vádolja akik többek úgy Körösi Csoma Sándor kutatási hagyatékát {pl. 300 szanszkrit-magyar szórokonítást),mint dr. Aczél József az alig 500 finn-magyar szótővel szemben —3000 magyar-görög tőszóegyezést bemutató monumentális tanulmányt eltüntették. dr. Aczél József bebizonyította, hogy az európai kultúra bölcsőiének kitüntetett Görögországhoz a magyar-fajú turáni-szittya népeknek szoros köze van a pre-hellén és görög-hellén nyelv és a magyar nyelv között fennálló nyelvtani és szókincsbeli egyezések alapján. A teljes ázsiai földrész, Észak és Kelet-Afrika de még Európa is telve van ősi turáni: szittya, avar és magyar helyiségnevekkel: A Kárpát-Medencén kívül zömében Tibet táján^ Egyiptomban Avaris, Szittyapolis, Palesztinában Arad, Árpád, Táborvárosok és a nyolcezer éves tizenhétszer újjáépített Nimród városa Jerikó, vagy Galliában Avaricum, melyet Julius Cézár hat hétig ostromol;^ és Hunnenburg ahonnan a legpompásabb archeológiái leletek kerülnek elő az un. Hallstadti kultúra dicsősegére.Túr, Kus vagy Kos névvel számtalan helyen találkozunk, így a kis-ázsiai szigetvilágban Samos, Carpaíhos között. Ott találjuk még Karpok városát, és tudjuk, hogy Karpok lakták Felvidékünket is.

Bobula Ida történészünk írja: Az oknyomozó történetírás nagy fontosságot tulajdonít a nyelvészeti (filológiai) adatoknak és érveknek. A nyelv a lélek és szellem szóló megnyilvánulása, ami minden elnyomás és irtás dacára elvitte a néptörzsekkel az ősi haza alapvető értékeit. Akik ötezer évvel ezelőtt is azt mondták: Isten, Nap, suba, . . . azok csak rokon népek lehetnek. Prof. Gordon Childe: The Danube in Prehistory c. könyvében állítja: A Kr. e. harmadik évezredben az Eufrátesz melletti mezopotámiai műveltség Kis-Ázsián keresztül a Kárpát-Medencébe hatolt.
Az angol régészek általánosan elfogadott véleménye szerint is a késői szumér utódokat ősszkítáknak nevezték, akik a pusztítások elől való menekülésükben tömegesen észak felé húzódtak. Ezt erősíti az orosz történetíró J.P. Frencew is. A szumérok a Balkánon felhúzódtak a Kárpát-Medencébe is ahonnan a Kr. születése előtti évezred elején vándorolt ki egy részük a Kaukázus-Káspi tenger térségében is élő testvéreikhez.Magyarországon ebből az időből származó bronz s kora vaskori leletek, égetett csontmaradványok, temetésre szolgáló ember alakúi edények kerülnek elő, s ehhez hasonlóak csak Trójában fordulnak elő. Trogus Pompeius azt mondta, hogy a szittyák minden mái népet megelőzve, 1500 éven át bírták egész Elő-Ázsiát s ezek a szittyák minden más népnél, még az Egyiptomiaknál is régebbiek. Ezt az állítást magáévá tette Francois Lenormant Histoire ancienne l Orient jasque aux guerres mediques c. munkájában. Xenophon Kr.e. 431-ben megemlékezik az avarokról.
Bölcs Leó bebizonyítja, hogy a magyar név használata előtt az egész nép neve avar volt.Histapes, Dárius történetírója (Kr.e.520) már megemlékezik a hunokról s a hun elnevezés a szittya helyett abban dz időben kezd általánossá válni. Federic aquileai pátriárka az Aquileai krónikábanírja: Magna Hungarorum gens a Syria egressa. Eliseus Pharbi Lázárral s általában az összes krónistákkal vallják, hogy a parthusok avarok voltak. Almássy Kristóf: A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei c. művében örmény, arab és perzsa kútfőkre hivatkozva, azokat összevetve igazolja, hogy a szittya népek egy-nyelvet beszélő népcsalád.
E tényt Herodotos, Strabo, Plinius, Jordanas stb. is állítják. A Közel-keleti, krétai, Égei-tengerí, trójai rovásírások szoros rokonsága kimutatható a magyar rovásírásokban.H.G. Wells írja: Az Ó-Görögországot (Archea Hellas) megelőzte egy másik, még régebbi ó-Görögország, amelynek létezésétől az archeológusok csak az elmúlt száz évben szereztek és szereznek fokozatosan tudomást. Ez a civilizáció sok tekintetben annyira civilizált volt, mint az utána következő. A görögök nem teremtettek egy civilizációt, hanem leromboltak egyet és a romokra újat építettek.

A turáni népek világtörténelmi vándorútjukról, műveltségi viszonyairól ma hallgatnak az uralkodó elemek. Ezt mutatta dr. Aczél József 50 évvel ezelőtt, ezért lett a tanulmány eltemetve, ezért támasszuk fel. ..

Szilveszter Jenő

 Bevezetés.

 A nagy probléma megoldása. Végre meg van oldva a nagy probléma, mely századokon át foglalkoztatta a tudós világot: a magyarok eredete. Kétségen kívül, megdönthetetlenül Nem valami kalandos hipotézissel lépek fői, amilyenek gombamódra elszaporodtak az utolsó száz év alatt; nem a régi írók megbízhatatlan, egymásnak ellentmondó homályos feljegyzései alapján állapítottam meg szittya-görög eredetünket; az én fő argumentumom maga a mi nyelvünk. Az én tanúim hitelesek, megbízhatók; s nem is csak egynéhány ez; majdnem az egész nyelvkincsünk sok ezerre menő anyaga. Gazdag szókészletünk majd minden tagja bizonyít igazságom
mellett: ezer meg ezer tanút vonultatok föl, s ha még ez sem elég, ott van a kun nyelv kimeríthetetlen tárháza! A székely, a göcseji, a palóc, a dunántúli besenyő, a kis és nagy kun bemutatja most sok ezer éven át gondosan megőrzött klenodiumait, melyeken nem fogott az idő; épen, sértetlenül maradtak fönn szavai, mint a lávába temetett ős római városok.

A felfedezés fontossága. A tudomány szempontjából is szinte mérhetetlen ez. Új világításban tünteti föl egész őskorunkat, eredetünket, több ezer év előtti műveltségi viszonyainkat. De nemcsak a hazai história és nyelvészet nyer belőle új, szinte kimeríthetetlen forrást, hanem az egyetemes történet és nyelvtudomány is. Az ókor egy hatalmas népének, a szittyának nyelvéről és kultúrájáról ím lehull a szaiszi fátyol: óriási méretekben bontakozik ki előttünk kápráztató fényében az ókor harmadik klasszikus nyelve és feltűnik az ősvilág legrégibb népfaja műveltségének szédítő méreteivel.
És mi maroknyi magyarság ennek a hatalmas nemzetnek vagyunk a közvetlen leszármazottai, tisztán, keverődés nélkül megőrizve ősi fajunkat és ősi nyelvünket*). Egy múzeumi ritkaság .a zagyva népkeverékek tömkelegében.

Kőrösi Csorna Sándor. Száz éve már, hogy ez a lelkes székely egy vándorbottal a kezében, megrakott tarisznyával az oldalán útra kelt, hogy a messze keleten felkutassa a magyarság nyomait. A tarsolya sem az elemózsiától volt nehéz, hanem tele volt az görög, latin, arab, perzsa szótárakkal és nyelvkönyvekkel. És eljutott Tibetbe és nem találta meg, amit keresett. Pedig rajta aludt, az volt a feje vánkosa. Az a rongyos görög szótár ott a tarsolyában. Háromezer fejezetben volt ott megörökítve a magyar nép őskora, eredete, műveltsége- Mert minden egyes görög szó a mi régi történetünk egy-egy fejezete.

Horvát István. Míg Körösi Csorna Sándor messze keleten kereste a homokba temetett nyomokat, egy nemzetét rajongóan imádó történettudós, Horvát István egyfelől a stúdiumaiból leszűrt meggyőződésére támaszkodva, másfelől a költő divinátiója alapján hirdette, hogy a magyar a görögök, latinok, babilonok és persák rokona. Soha tudós még annyi gáncsot, gúnyt nem szenvedett, mint o az elméletével. Pedig igaza volt! Nevetségesnek találták a módszerét, amikor a hely- és személynevek alapján etimologizált.
De aki e derék tudós emlékére követ dob, ne felejtse el, hogy Horvát ezelőtt száz évvel irta meg elméletét, amikor az összehasonlító nyelvészet még gyermekkorát élte; és ne felejtse el azt sem, hogy ha a Dárius, a tarajosféle etimonokon mosolyogni lehet, hát akkor kacaghatunk azokon, melyeket egyes nagytudományú nyelvészeink száz évvel Horvát fellépte után gyártanak. Például:

Apalin-szívű (lágy szívű) ez az Apollóniából ered; persze még a kis diákok is tudják, hogy hapalosz (hapalin-osz) görög szó és lágyat jelent, hapalo-phrón lágyszívű. Ennél az Apollóniánál már csak különb a Horvát István Boriszthenesz (bor, istenes) etimonja! Egy másik hírneves nyelvész kimutatja, hogy a »bárzsing< (étcső, gége) a német bodensack (vakbél) egyenes és törvényes leszármazottja. Mind a két szó b-vel kezdődik, tehát alakilag feltűnően egyeznek egymással, a jelentés különbözősége pedig igazán mellékes.
Bárzsing egyébként a hellénben pharûng (étcső, gége), a különbség, hogy a magyarban egy szóközépi is jelent meg, úgy látszik a farsang, verseng stb. szavak analógiája alapján; (bázsing alak is van, mint ahogy fásáng fársáng mellett). Még csak egyet a sok közül: bóbiskol ez a latin vobis cum! Ez már Horvát szájából vette ki a szót — csakhogy száz évvel utána.

-------------------

*) Beolvasztásról igazában véve — csak az utolsó félszázad alatt beszélhetünk, s inkább csak a nagy városokban. A kunok, besenyők közeli rokonok voltak, csak a történetben járatlan és a nyelvészetben még járatlanabb tudósok tartják ezeket török eredetűeknek.
A beolvasztással értékes (Főleg" német) elemekhez jutottunk, ami nemcsak, hogy nem veszélyeztette faji sajátságainkat, hanem teljesen vérünkbe olvadva — még az ő soraikból került ki a magyar eszmének sok kitűnő és buzgó harcosa.

 A tudós világ véleménye a magyarságról Tudósaink szerint a magyar az ugor népekből vált ki, legtovább megtartotta a kapcsolatot a vogul-osztjákkal; ez a magyarázata, hogy az összes ugor nyelvek közül ezeknél találjuk fel a legtöbb hasonlatosságot nyelvünkkel.

A végleges kiválás után — négy-ötszáz szó birtokában — valamely török néppel jutottunk érintkezésbe, a csuvas ősével, a bolgárral, s ezektől vett kölcsönszavakkal hamarosan készíttettük hiányos szótárunkat. Mert ugor ősapánk meglehetős szegényen bocsátott el hosszú utunkra; teljesen meztelenül bandukoltak a szegény magyarok dél felé, holmi ruhafélének még a neve sem fordult élű a szótárukban; azt a bizonyos fügefa levelet is úgy kellett a Meotisz istenáldotta partjain felszedegetni. (Füge görog eredetű szavunk) A szegény magyarnak egyetlen dísze a szakálla volt, de még ennek a nevét se ismerte; a tűrőktől akarta kikölcsönözni, amivel ezt nagy zavarba hozta, hisz ő szakállt még soha se látott idáig, legföljebb a kecskéin. (Ismeretes hogy a keleti török állán mindössze csak néhány szőrszál szégyenkezik.
El is nevezték őket a szittyák turkománoknak Trikho mánosz szittyásan tirkhomán ritka, gyérszakállú.) Na de azért minden rendbe jött. Egy-kettőre kiművelődtünk, a török jóvoltából megismertük a búzát, árpát és a hasznos háziállatokat, ökröt, ünőt mi egymást; kaptunk köpönyeget és csizmát és nem kellett tovább szégyenkezni; s mikor még buzogánnyal is elláttak bennünket, rögtön felkerekedtünk új hazát foglalni. Útközben gondosan átvizsgáltuk a szemétdombokat, s más népek elhullatott szavaival díszítettük nyelvkincsünket. Aztán megtörtént a honfoglalás, persze fakardokkal, mert az acélt már az itteni szlávoktól kölcsönöztük ki.

 Mit mond Jókai Mór? Ki tudna más egy nj'elv szépségéről, klasszikus voltáról ítéletet mondani, ha nem a költő, akinek a nyelv, — mint a zeneművésznek a hegedű, — az eszköze, mellyel kifejezi érzéseit, gondolatait.

Te minden idők egyik legnagyobb költője, Jókai Mór, aki
elbájoltál bennünket nemcsak a meséiddel, hanem azzal a gyöngyöző humorral, ahogyan azokat előadtad olyan stílusban, nyelvezetben, melynek minden sora a nagy klasszikusokra emlékeztet, óh mond meg nekünk: valyon ez a magyar nyelv — eltekintve ugor magvától — csakugyan szemétdombokon összeszedegetett zagyvalék-
e, valyon az a hegedű, melyen te játszottál, melynek húrjaiból kicsaltad a bűbájos dalt, vásári gyártmány-e vagy Stradivari-féle ?

És Jókai Mór megfelel nekünk.
Az első kérdésünk, finn-ugor eredetű-e a mi nyelvünk?

- Mellemre tett kezekkel hajlok meg a nagybecsű ethnographiai adathalmaz, az összehasonlító nyelvészet szólajstromai előtt; néma bámulattal tekintek úgy a finn-ugor, mint az ural-altáji és turk nyelvcsoportokat megállapító theoriákra, de minderre csak azt mondom: a magyarok nyelve mindig magyar volt!

-------------
♦) Jókai összes művei. Nemzeti diszkiad. XCV. k. Utószó Leventéhez. Nyelvtudós urak, olvassátok el ez értekezést és okuljatok belőle!

"- Én a szegény atyámfiait meg nem tagadom, sőt ha a csalhatatlan tudományos világ egy népcsaládba soroz bennünket, a rokonságot is elvállalom de azért határozottan állítom, hogy a magyar és finn-ugor nyelvek között azonos eredet nincs és nem volt soha."
"- Nem fitymáló büszkélkedés indít e megíagadásra. Hiszen a finn nemzet legnagyobb tiszteletemnek tárgya,. . . de a finn népnek egész nemzeti jellege, szokásai, hajlamai annyira elütnek a magyarokétól, hogy ez eltérést csak nyelvének különbözősége múlja folül. A világirodalomban is számottevő naiv néphős regéje a Kalevala pedig annyira idegenszerű ránk nézve, hogy mi azt átérteni sem tudjuk."

A második kérdésünk, klasszikus nyelv-e a magyar?
A felelete: - igen. Itt világos példákat hoz fel nyelvünk tömörségére és kifejező voltára. >Küldtek, jöttem: — hínak, megyek,« így csak egy klasszikus nyelv tud kifejezni: mittebant, adveni: - vocant, ibo. »Az eszméknek ily rövid, de teljes értelmű kifejezése adja meg a magyar nyelvnek klasszikus alakzatát.«

A >"szemétdombok" kifejezést se én használom csak. »Ha már őseink emlékét nem kereshetjük Ninive és Persepolis palotaromjai között,*) legalább ne keressük Ázsia szemétdombjain.<

A történetíró feladata. A hisztorikusnak saját szakján kívül sok mindenféléhez kell érteni^ hogy kritikát gyakorolhasson az előtte fekvő adatok fölött. Különösen nehéz az őstörténettel foglalkozó helyzete. Nemcsak a régészetben, paleographiában kell jártasnak lennie, hanem a keleti nyelvekben is.

Azt az elméletet, melyet nyelvtudósaink elég naivul összetákoltak a magyarok eredetéről, komoly hisztorikus el nem fogadhatja; hiszen annyira képtelenség. Hogy egy gyenge magból, amilyen nyelvünkben az a néhány száz ugor szó^ mely még a legelemibb ismereteket, a test tulajdonságaira vonatkozókat sem nyújtja, egy terebélyes fa nőhessen az összelopkodott szavak ezreiből és hogy a világ minden natiojának hulladékaiból egy egységes, klasszikus nyelv fejlődhessék, ezt valamirevaló történetíró el nem fogadhatja.
Itt hiba van a kréta körül, bizonyára a filológus módszerében.  Nézzünk csak be egy kissé a konyhájába 

A módszer a nyelvészetben.

Erről sokat lehetne írni, itt csak néhány hibás okoskodásra hívom fel az Olvasó figyelme^ ezt is az összehasonlító nyelvészet körében*

Hangutánzó, hangfestő szók. Végzetes hibát követnek cl egyes nyelvészei^ amikor a hangutánzó szókat nem tartják alkalmasnak az. egybevetésre. Úgy gondolkoznak, más nép is folyamodhatik ahhoz a kínálkozó alkalomhoz, hogy a hangot úgy ahogy hallja, egyszerűen szóvá rögzítse.

----------
•) De kereshetjük: Ott van a szumír rokonságágunk, melyet Véletlen Jánosék leintegettek. 

Például a kakukkmadár egész tisztán ejti ki ezt a szót, hogy *kakuk«; még a szomáli néger is könnyen és természetes módon alkothatna tehát e madárra kakuk szavat. és még se így nevezi. De még a latin is cuculs-nak híja, az olasz is coculo-nak pedig előttük volt a pompás hellén szó: kokkuksz. Nem minden nép egyformán fogékony a természet megfigyelésére. Hangutánzó, hangfestő szókban leggazdagabb a görög s így természetesen a magyar is.
Milyen pompás hangutánzó szó például a görögben a klaksz (zár, kulcs), szinte kihallatszik belőle, hogy klakkl És a latinban ugyanea claustrum, az olaszban serratura^ a németben schloss (ez már meg van olajozva!), a mi nyelvünkben lak-at (klak-id ion)- Fú, fúj nemcsak hogy hangutánzó, hanem a szó szoros értelmében egyúttal be is mutatjuk vele magát a cselekvést is; a hellénben fúsz-. Hát melyik nyelv csinálta ezt utánunk? A német talán az ő blasenjével, a latin flare szavával, vagy jobb talán az olasz soffiare?
Egyike legsikerültebb hangutánzó szavainknak a kop-og (kopínt, koppan), csak a hellénben van mása, ott is egész tisztán kop u. a. jelentéssel, mint a magyarban. A német klapfen már csak gyenge utánzata ennek; a latin pulsal, crepat nem is hangutánzók, az olasz picckiare se adja tisztán vissza a hangot.
Egy más helyen (Beszéd, hang c. alatt) mintegy hatvan, e fogalomkörbe tartozó szavunkat vetem egybe a hellén megfelelőkkel. Úgyszólván a hangnak minden elképzelhető árnyalatát ép úgy fejezi ki a hellén, mint a magyar.
S ugyanitt megemlítem, hogy a hatvan szónál mindössze 2—3 egyezést állapíthatunk meg a görög és latin között. Hát hozzak még föl más érveket is?

Már e felhozott néhány példából is megértheti a sz. olvasó, hogy a tudóst nem ejtheti tévedésbe az elemzésnél a szavak hangutánzó volta. Ezek képezik úgyszólván a nyelv legalsóbb rétegét és épen ezt a legbecsesebb anyagot mellőzzük? 

A Magy. Egym, Szt. szerkesztői a hangutánzó és hangfestő szókat nem vetik egybe se az ugorral, se a törökkel, se a latinnal. Nem tudom, hogyan képzelik el a dolgot. Mikor a magyarok kiváltak az ugorságból, kimotozták a batyuikat s minden hangutánzó szót elkoboztak tőlük, sőt átokkal fenyegették meg őket, ha ilyen ugor szavakat használni merészelnének. Átok ide, átok oda, mi Szkythiából mégis sok száz hangutánzó és hangfestő szót hoztunk magunkkal, a hellének is magukkal vitték azokat Kis-Ázsiába és a Balkánra.
Különben a M. Egym. Szt. következetlen is Pl. csiripel szavunk megvan ugyan az ugorban, de mégis mi csináltuk, mert hangutánzó szó. Aztán megfeledkezve módszerük szigorú alkalmazásáról, később kijelentik, hogy a magyar csiripel átment az oláhba is. A csiba, csahol, csacsi stb. szavainkat a tót vette át, csd, csáré? szavainkat pedig az erdélyi szász, az allól szót viszont mi kölcsönöztük a némettől. Dehogy kölcsönöztük? Ezeket a buzdító szavakat ép úgy használták őseink sok ezer évvel ezelőtt, mint ahogy most használjuk: 

 A kiválogatás. Azt értik alatta nyelvtudósaink, amikor bizonyos szempontok szerint kiválogatjuk azokat a szavakat, melyeket valamely nyelvből át akarnak venni, vagy melyek nem kellenek, mint pl. láttuk a hangutánzó szavaknál.
Természetes, hogy a kiválogatás elmélete né1külöz minden tudományos alapot. Hunfalvi Pál szerint — török jöv. szavainkról szólva, - az r-es alakok (ikiz iker, kazik karó) a csuvasból valók, a többi a csagatajból, a kunból stb. Munkácsi Bernát szerint is az r-es szavaink,, valamint az -ó (eredeti -ak, -ok) végződésűek a csuvasból valók. Szóval mi kiválogattuk a csuvasból bizonyos szavakat bizonyos szempontok szerint Hiszen ha tiz r-cs szavat (ennyi az egész!) átvettünk a csuvasból, akkor a valószínűségi törvény
alapján még 400 más szavat is át kellett vennünk, mert minden r-es szóra legalább is 40 nem r-es, nem rotacízmus útján keletkezett szó esik. És ha 10 -ó végzetűt is átvettünk, akkor még 600 nem -ó végűt is át kellett vennünk, mert minden -6 végűre legalább is 60 nem -ó végű szó esik; pedig nyelvészeink 220—230 török jöv. szavat ismernek csak el.

A nép, ha átvesz egy más nyelvből szavat, nem nyelvészkedik, s nem vizsgálja meg előbb, -r-es szó-e az vagy *6 végzetű, hangutánzó-e vagy hang* festő? Szóval kiválogatás elmélete naiv, hogy igen enyhén fejezzem ki magamat. 

A szláv nyelvekben édes-kevés az eredeti görög elem; egészben véve a szittyából jutott be oda. Talán minden tíz szláv szóra esik egy görög eredetű szó. És amikor mi átvettünk a szlávból 5—600 szót, gondosan kiválogattuk a görög eredetűeket- Bámulatos^ hogy hibbanhatott meg ennyire egy tudós agya de még bámulatosabb, hogy egy meghibbant agyú tudósnak egész sereg követője akadt! Hiszen ha mi a szlávból csak 500 görög eredetű szavat átvettünk, akkor a valószínűségi törvény szerint még ötezer eredeti szláv szót is át kellett volna vennünk, szóval majdnem az egész szláv szókincset.
A törökben is van vagy 150 görög eredetű szó és mi egytől egyig átvettük ezeket, gondosan kiválogatva a rengeteg tömegből; hiszen így a valószínűségi törvény alapján az egész török szókincset át kellett volna vennünk.
így vagyunk a többi nyelvekkel is: mindenütt csak a görög szavakra vadásztunk! De ne vágjunk ez érdekes téma elébe, majd részletesen kifejtjük a Jövevényszavak c. fejezetben.

Megrendelésre készült kölcsönszavak. Szinte megdöbbentő egyes nyelvészeinknek az olyan okoskodása, hogy mi valamely nyelvből átvettünk egy szavat, s azt használjuk egy más fogalom megjelöléséré. A basz- nyomni szó a törökben szalonképes, mert ott nem használatos a nemzés kifejezésére.
Mi átvettük ezt a szót a törökből direkt abból a célból, hogy a nemzésre legyen egy új kifejezésünk.
Mintha a mi nyelvünk nem volna elég gazdag, mintha mi az óriási nyelvkincsünkben nem tudtunk volna valami megfelelő szót találni erre a fogalomra! S mintha már nem lett volna úgy is egész sereg szavunk a >coire< elnevezésére!

Van nekünk egy szőlőfajunk, a bakator, még a szittyák honosították meg, főleg az Érmelléken ezt a vöröses szőlőt, melyből tüzes, zamatos bort szűrünk. Magyar-szittya specialitás. Persze ennek se volt neve, mint a szakálunknak, meg a térdünknek. Végre egy ügynököt szalasztottunk Itáliába, nyomozzon ki ott valami megfelelő szót, jól megfizetünk érte. És az ágensünk elhozta onnan a bacca-doro aranybogyó szót, amit ugyan az olaszok nem használnak szőlőnévnek, nem is vöröst jelent, de ha már költekeztünk rá, ne vesszen kárba a pénzünk, átgyúrtuk a szól bakator-rá. Szóval megettük a szappant sajt gyanánt, mint az egyszeri tót. Hát a bakar alak, mert ilyen is van, mi fán terem ez, t. nyelvtudósunk?

Természetes, hogy a bakator szittya-görög szó: hakkha- ige -tor képzős alakja, bakkhator a részegítő, mámorító; bakar pedig ugyanezen ige -r képzős alakja hasonló jelentéssel. (V. o. még bakkhosz bor).

A boszorkány szavunk eredete meg épen fenomenális. A szittya kultuszminiszter a külügyminiszter útján megkereste a bolgár kormányt, hogy a mellékelt tíz aranyat tűzze ki mint pályadíjat annak a derék töröknek a jutalmazására, aki a legsikerültebb szót tudja gyártani ennek a gyalázatos varázslónak az elnevezésére. A történelem nem őrizte meg a boldog nyertes nevét, de remeteműve örök időkre fentmaradt, de csakis a mi nyelvünkben, mert hiszen mi fizettük meg az etimont. Basyr török szó "nyomni", -kan török képzővel basyrkan a nyomó, aki álmunkban a mellünkre ül és nyom.
Van a töröknek a boszorkányra szava, mért nem azt vettük át? Pénzbe se került volna. Hogy honnan való a boszorkány szavunk, mindjárt rátérünk.

A kaptafa. Ne az analógiára gondoljunk, mely logikailag is helyes eljárás.
A kaptafa az más. Nyelvészeti körökben értik alatta azt az elmés megoldási módot, mikor a nyelvtudós csinál magának egy szellemes etimont, persze nem valami tudományos alapon, s ennek a mintájára aztán száz meg száz szót gyerekjáték megfejteni. De hadd beszéljen a példa, melyet egy akad kiadványból citálok. A szerző nevét — saját érdekében — elhallgatom.

Brassó etimonja- Kétségtelen, hogy egy szláv személynévből alakult e szó "Ó" képzővel, bár a megfelelő személynevet nem tudjuk kimutatni. Ide figyelj, Horvát István szelleme! Itt van a kaptafa, a kriptogramma kulcsa! Melyik helynevet akarod megfejteni? Madridot. Tegyük a kaptafára: kétségtelen, hogy egy magyar személynévből alakult e szó -d helyképzővel, bár a megfelelő személynevet (Madri) a magyarban nem tudjuk kimutatni.* Vagy Ciprust! Kétségtelen, hogy egy magyar személynévből alakult e szó melléknévképzővel, bár a megfelelő magyar személynevet (Cipru) nem tudjuk kimutatni. Stb.

Különben Brassót a szittyák arról a híres időszaki forrásról nevezték el, mely az Ó-Brassó melletti hegyen van: a Fortyogó-ról. Brassz- jelentése a hellénben is: forr, kiokád, pezseg, fortyog; partic alakja brasszón szittyásan = fortyogó.

A véletlen. A legtöbb visszaélést a véletlenre való hivatkozással követik el az Összehasonlító nyelvészek. Mikor már nem segít semmiféle csűrés-csavarás, akkor a véletlen az argumentum. Mint a rossz drámaíró, ha lélektanilag nem tudja megindokolni a cselekvést, a véletlennel hozakodik elő. Persze azt hiszik, hogy, két nyelv szavai közt az egyezés quantum satis lehet véletlen, — tíz, húsz, száz sőt ezer meg ezer esetben is. Nagyot bámulnak, ha figyelmeztetjük őket arra, hogy a véletlenségnek törvényei vannak és egyes tudományágak pl. a statisztika, amikor nagy számokkal, sok eset egybevetésével foglalkozik, nem ismeri a véletlent. A biztosítás is ezen alapszik; a biztosító intézet pontosan tudja, hányszor verheti cl a jég a termést, ezer ház közül hány pusztul el tűzvészben, ezer emberből hányat érhet baleset és erre alapítja számvetését.

Ahol a véletlenre való hivatkozás az argumentum az nem tudomány, az gyerekes fecsegés csak. Milyen szerencse a világra, hogy ezek a nyelvészek, ezek a Véletlen Jánosok*) nem az építészeti, vegyészeti stb. pályára mentek: mázsás súlyokat raktak volna gyenge lécekre. hisz véletlenül ezek is megtartják, a vegyi laboratóriumokat sorra felrobbantották volna, a nitroglicerint kalapáccsal zúzták volna össze a mozsárban, hátha véletlenül nem süt el.
Ugyan milyen fogalmuk lehet Véletlen Jánoséknak a csillagászatról? A nap reggel véletlenül feljön és este véletlenül lenyugszik.

Vegyünk föl egy példát. Azt mondja egy ismert nyelvtudósunk a török etimonokat tárgyalva, a tántorog* szavunk csak véletlenül egyezik a török tantirak szóval, noha alakilag és jelentésre nézve is teljes az egyezés.
Hát lehetne ez véletlen^ mit mond erre a mathematika?

•Ha a magyar cs török nyelvnek kűlön-külön nyolc millió tőszava lenne, akkor történhetnék meg az az eset, hogy a török tantirak (tántorog) és a magyar >tántorog« véletlenül egyezhetik. Mert itt a két egybevetett szóban öt, egymásnak teljesen megfelelő helyen levő hang egj'^ezik; már pedig öt hangzóból 24 millió, de könnyen kimondható szóalakzat csak 8 millió lehetséges.«

Hát, nyelvtudós urak, ezt a mathematika mondja, ezt nem lehet ám elcsűrni-csavamrni.

 A folytatás illetve a részletes eredeti dolgozat ITT olvasható: →

TURAN PUBLISHER, GARFIELD, NJ. USA. 1975.

Első kiadás: Budapest, 1926.
Második kiadás: Garfield, NJ. USA. 1975. november
Kiadta: Szatmári István,
P.O.B0X "H", Garfield. N.J. USA.
Készítette: TÚRÁN PRINTINS AND BINDERY
P.O.BOX "H"
GARFIELD. N. J. 07026 USA

Ajánlotta: suhu