A királyság államformájának bukása után a politika világának természetes velejárójává vált az, hogy a pártok, mozgalmak, vagy egyének bizonyos köre egy-egy ideológia mentén határozza meg önmagát. Kezdetben - az 1700-as években, mintegy az ideológiák előfutáraként - a liberalizmus bontott szárnyat, reakcióként követte ezt a konzervativizmus, majd a munkásosztály ideológiájaként a szociáldemokratizmus hosszan elnyúló pályafutása. E három fő eszme fontosságát szokták kihangsúlyozni az ideológiák kérdéskörével hivatásszerűen foglalkozó történészek és politológusok.

A magunk részéről azt tartjuk fontosnak kiemelni, hogy a királyság szellemi és erkölcsi értelemben egy rendkívül magas rendű - isteni eredetű - államforma volt, ám fő tartóoszlopa, az arisztokrácia idővel nagyon káros szellemi befolyások rabjává vált. Ezeket a befolyásokat az ideológiákat kimunkáló, modernizáló értelmiségi kör jelentette az arisztokrácia életében. Divat lett úgymond haladni a korral, kidobni a régi, elavultnak vélt tételeket és politikai gondolkodásbéli kereteket.

Ez az értelmiségi kör, melynek tagjai zömmel valamelyik szabadkőműves páholyból kerültek ki, kiválóan együtt tudott működni a modern pénzvilágot tervszerűen, lépcsőzetesen felépíteni kívánó szabadelvű arisztokratákkal, illetve egy bizonyos újgazdag réteggel. A pénzemberek számára stratégiai partnert jelentett a szabadkőműves értelmiség, hiszen utóbbiak munkássága nyomán - eszméiket a politikai döntéshozatalba apránként beszivárogtatva - egyre jobban meginogtak a liberális kapitalizmus társadalmi-gazdasági rendszere elé gátakat emelő hagyományos társadalmi struktúrák. Ezek az értelmiségiek munkájuk fejében szép summákat tettek zsebre, így köttetett meg a modern társadalom felépítésének alapjául szolgáló nagy üzlet.

A nagy üzlet óriási szellemi, erkölcsi pusztulást hozott magával, hiszen nagyon sok ember lelkéből tépte ki Istent, száműzve a mindennapokban is fontos hit emelkedettségét a templomok világába. Evidencia lett a deviancia, az urbánus, nagyvárosi értelmiség diktálta a divatot a polgárrá vedlett emberek számára. Természetesen nem mindenkire hatott ilyen mértékben az ideológiai felforgatás, de magát a politikáról való gondolkodás világát, illetve a politikai eszméket a modern, szabadkőműves szellemi gyökerű ideológiák határozták meg.

A legmarkánsabb szellemi-politikai szembenállást ezzel az ideológiai erődítménnyel Magyarország II. világháborús szövetségesei valósították meg. Magyar részről ezt legerőteljesebben a hungarista eszme képviselői valósították meg ugyanebben az időben. Mivel a nyertesek írják a történelmet, az elbukott II. világháború után a hungarizmus szitokszó lett, legfőbb képviselőit likvidálták, illetve emigrációba hajszolták. Az emigrációtól mintegy másfél évtizede Győrkös István, a Magyar Nemzeti Arcvonal mozgalom vezetője kapta meg a hungarista eszme korszerűsítésének feladatát, a hungarizmus céljainak és eszközeinek a jelenhez való igazítását. E munkát maradéktalanul elvégezte, melynek nyomán a hungarizmus a fennálló ideológiai erődítmény felett álló ideológia lett. Az Arcvonal tisztában van azzal, hogy a XXI. század elejére az ideológiai meghatározottságok - számarányosan - csak egy igen szűk kört képesek mozgósítani. Ideológiájának, előírásainak a legkomolyabb értelemben véve ezért csupán saját tagságát kívánja megfelelteni. Politikai mozgásait, építkezését ettől függetlenül szilárd ideológia határozza meg, ám ez ez ideológiához való kötöttség nem a mániákusságig fajuló doktrínerkedésben, hanem magasabb összefüggések láncolataiban valósul meg.

Az Arcvonal vezetése - tisztában lévén önnön zártságának, illetve a hibás helyzetértékelésű nemzeti szervezetek dominanciájának - létrehozta az Egységes Magyarország Mozgalmat (EMM). A fennálló ideológiai sablonok képtelenek alapjaiban feloldani a káosszal telítődött liberális kapitalizmus okozta társadalmi-gazdasági zűrzavart, ezért volt szükség az EMM létrehozására, erre a nem a klasszikus értelemben vett ideológiák mentén szerveződő nemzeti-keresztény társadalmi szervezetre. Az EMM egy markánsan nemzeti szervezet, melyet igény szerint - mintegy tanácsadó testületként - a több, mint két évtizedes múltra visszatekintő Arcvonal stábja segít szakmai és politikai tapasztalataival. Ez a segítség semmiképpen sem jelentheti a napi munkavégzésbe való beleszólást, itt sokkal inkább bizonyos támaszték nyújtásáról van szó.

Az EMM nemzeti-keresztény vonalvezetése nem elvont ideológiai-politológiai vitákra, hanem a társadalmi szférában, a mindennapokban megvalósítható gyakorlati munkára épít. Amennyiben a klasszikus, 'izmuskénti' definícióval kívánunk élni az EMM ideológiájának meghatározását illetően, akkor hungarokratizmusról beszélhetünk. Ez a szó a magyarság uralmi törekvéseit fejezi ki, a kulturális, politikai és gazdasági értelemben vett magyar uralomra törekvést. Hozzáteendő ehhez, hogy a magyarság önmagában nem értékmérő az EMM számára, az erkölcsi és szellemi értelemben kiváló magyarság uralmát tartja kívánatosnak a mozgalom.

Létének kritikus pillanataihoz érkezett a magyarság, a közeljövőben pedig még súlyosabb kérdéseket kell megválaszolniuk a magyaroknak. Az EMM vezetése tisztában van a magyarság végletes lelki, erkölcsi és anyagi kifosztottságával, ám a megmaradáshoz szükséges küzdelmet mégis a legmagasabb fokon kívánja megszervezni. Nincs már sok hátra a jelenlegi korrupt és aljas, erkölcstelen berendezkedésből. A parlamentáris, pokolba vezető finomkodáson messzemenően túllépve kell most előre mennie a magyarságnak. Pillanatok alatt természetesen nem lehet tökéletes műveket alkotni. Azonban a Magyar Nemzeti Arcvonal által az EMM rendelkezésére bocsátott, anyagiakban kifejezhetetlen értékű - üldöztetésben szerzett gyakorlati tapasztalaton alapuló - ismeretanyaggal sikerülni fog a jelenlegi Magyarország területének visszafoglalása. És ekkor kezdik majd meg a legkiválóbbak a magyarság uralmi törekvéseinek maradéktalan megvalósítását.

Forrás: jovonk.info