Arcvonal tagok és akciócsoport tagok!
1995-ben rendeztük meg az első nyári táborunkat. Kevesen voltunk, de nagy reményekkel, és még nagyobb tervekkel a jövőt illetően. Azóta minden évben megtartottuk az országos táborainkat, ahol a csoportok beszámoltak az éves munkájukról, bajnokságok során bizonyították felkészültségüket, erejüket, és jól felkészült előadók növelték ismereteinket történelmi, politikai, vallási és haditechnikai kérdéskörökben. Kiváló tudású előadóink mellett Kunszabó Ferenc, Erőss Zoltán, Karaul táltos, Lajdi Róbert és mások előadásaiban megismerhettük történelmünk titkolt eseményeit, a háttérerők magyarellenes tevékenységét, ősi vallásunkat, a Rongyos Gárda harcait és történetét, Kapisztrán Szent János életét, a cionista és szabadkőműves rombolást, és sok más olyan történetet és tényt, melyeket igyekeznek a magyarság előtt titokban tartani. A járőr-bajnokságaink országos hírűek lettek, évről-évre több csapat nevezett be erre az igen kemény próbatételre.
Az országos lövészbajnokságokat is ezekben a táborokban rendeztük meg. Különböző lőtereken, ahogy a körülmények engedték. A táborzárókon kiosztott érmek és oklevelek máig féltett emlékei a győzteseknek. Ezekben a táborokban az alaki és a harcászati ismeretek elsajátítása mellett mozgalmunk indulóit, népdalokat tanultunk az esti tábortüzeknél.
Létszámunk gyarapodása és a rohamosan romló életkörülményeink miatt a nyári országos táboraink vesztettek jelentőségükből. A központi tábort kinőttük, mert a húsz hektáros erdő mellett csak 150 fő befogadására alkalmas a táborhely, mely konyhával, vízművel és fedett helyiségekkel is rendelkezik. Bővíteni nem állt módunkban, ezért az ország több térségében hoztunk létre hasonló táborhelyeket, és költségkímélési okkal a nyári táborok térségi szinten kerültek megrendezésre. Ezért az országos központi tábor az elmúlt két évben lényegét tekintve vezetőképző táborként működött.
Ennek a folyamatnak az lett a következménye, hogy a helyi csoportok bajtársi szellemisége megerősödött, viszont az országos szintű együttműködési készség ezt nem követte az elvártak szerint.
Valamikor, a kezdeti időszakban minden Arcvonal-tag ismerte egymást, ezért a bajtársi közösség egyben baráti közösség is volt. Ma ez nem várható el, mert nincs arra lehetőség, hogy több mint ezer ember személyesen megismerje egymást. Nem is ezt hiányolja a vezetőség, hanem azt, hogy az Arcvonal tagsága, különösen a fiatalok nem kapják meg azt a felemelő élményt, melyet a több száz, esetleg ezer fiatal egységes felsorakozása és tevékenysége nyújthat. A közösségben rejlő erő érzetének a hiányát kifogásoljuk.
Ezért felszólítok minden Arcvonal és Akciócsoportos tagot, hogy úgy szervezze az idejét, hogy legalább egy-két napot az országos táborban tudjon eltölteni. Jól tudom, hogy sokan milyen nehéz anyagi körülmények között élnek. Az alapvető életfeltételek biztosítására sem elég az, amivel rendelkeznek. De ez most nem pénzkérdés, mert a tábor vár mindenkit, és senki nem fog éhen halni, szomjan veszni, tető nélkül maradni. Nincs pénz utazásra? Egy szekszárdi idős előadónk nyugdíjas létére minden évben kerékpárral tette meg az utat a központi táborig. Volt olyan helyi csoportunk, mely porosan, éhesen és szomjasan, de énekelve vonult be a táborba több mint 100 kilométeres menet után. Az egész tábor egy emberként segítette őket. Egy másik csoportunk a Balaton mellől, Siófokról szintén kerékpárral, teljes felszereléssel érkezett a táborba. Ezekben az időkben gépkocsija még senkinek sem volt, legfeljebb a szüleiknek.
El kell indulni! Hogy mikor érkeztek, részletkérdés. Vállalni kell valamit, ami nem egy átlagos, hétköznapi dolog. A tábor vár, jönnöd kell. Ha mezítláb érkezel, mert szétment a cipőd, ha nincs még egy pokrócod, egy darab kenyered, egy kulacs vized sem, akkor is várunk, és lesz cipőd, kenyered, vized, ebéded, vacsorád. Nem mesterszakács készíti, nem óriási adag, de egy hétig kibírod.
Minden gondod elszáll, amikor együtt énekelsz a többiekkel, akik pontosan olyanok, mint te. A kemény gyakorlatok, a forróság, az éjszakai menetek és a nélkülözések ellenére amikor eljön a búcsú perce, még a könnyeid is lejönnének, ha nem lennél kemény férfi. Mert olyasmivel találkoztál, ami nincs. Részese voltál egy csodának, mert az amivel találkoztál, a mai önző világban csodának nevezhető. Hát ezért az élményért kell útra kelned, ezért kell a táborba eljönnöd.
Ez az országos tábor nem kiképző-tábor. Nem a fizikai teljesítmény felmérése, vagy a próbák teljesítése az elsődleges célja, hanem a közösség szellemiségének az erősítése. A táborrend mindenkire vonatkozik, de a különböző próbákon való részvétel nem kötelező. Több foglalkozás zajlik párhuzamosan, így mindenki megtalálja a számára megfelelőt.
Bajtárs! Hív a tábor, jönnöd kell!
2012. 06. 25. Győrkös István MNA vezető
Forrás: jovonk.info