Fából nem lesz vaskarika, de errefelé nincs vashiány. Ám azt körré kell kovácsolni.

Az alábbi egy hozzászólásnak indult Kőműves Géza, Ki a Magyar című cikkéhez meg az arra utaló hozzászólásokhoz, de ahhoz egy kicsit hosszúra sikerült.

Ha jól értem, a vitatott kérdés itt az, hogy mi teszi embert magyarrá? Származása vagy gondolkodása? (mellőzve a kevésbé valószínű tételeket.)

Szerintem mind a kettő kell hozzá. Magyar az, akit a magyarul gondolkodás kiteljesít. De a magyarul gondolkodás csak azokat képes kiteljesíteni, akik arra fogékonyak. A fogékonyság pedig, mint minden érzékenység, örökölt. Ha ez igaz, akkor elvileg nem szükséges magyarnak születni ahhoz, hogy valaki magyar legyen, de gyakorlatilag csak az lehet magyar, akinek legalább egy fölmenője magyarul gondolkodott, azaz - a fönti meghatározás szerint - magyar volt.

A genetikusok már régóta tudják, hogy minden ösztönös hajlam, fogékonyság, érzékenység, legyen az testi, lelki vagy szellemi tehetség, adottság, rátermettség vagy bármilyen érzék vagy vonzalom, jó vagy rossz, örökölt. Tehát mondhatjuk, hogy épp úgy, mint ahogy, például, a hivatottság egy bizonyos életpályára, a fogékonyság egy megadott gondolkodásra is örökölt. Ebből következtetik, hogy csak az fogékony a magyarul gondolkodásra, aki örökölt arra fölvevőképességet, azaz fogékonyságot.

Ha valaki fogékony egy megadott gondolkodásra és arra rátalál, azt teszi magáévá. Ezt tapasztalhattuk valahányszor rokon népek telepedtek le a Kárpátmedencében idegen földről (például, az örmények). Rövid időn belül, mondhatni természetesen fölvették a magyar műveltséget, a magyar észjárást beleértve. Gyakorlatban a fölvétel viszont csak akkor valósul meg, ha a letelepedő nem kerül politikai célokat szolgáló hamis hovatartozás nyomásgyakorlás alá. Koholt hovatartozás tévhitbe csalt vagy kényszerített rokonaink (például, az elszlávosított turáni népek), bár lehetnek fogékonyak a magyarul gondolkodásra, nem teszik azt magukévá, vagy csak részben, vagy nem is ismerkedhetnek meg vele, amíg ki nem szabadulnak a nyomást gyakorló hatalom alól.

Ha viszont valaki nem rendelkezik fölvevőképességgel egy megadott gondolkodásra, az egyszerűen képtelen akként gondolkodni. Színlelheti, erőltetheti is, de képtelen lesz azt magáévá tenni, mert arra genetikailag nem fogékony. Olyan lesz, mint a hazaszeretetre képtelen sehonnai bitang ember. Sohasem lesz hű egy hazához, bármilyen hazához, mert képtelen lelkileg fölfogni a "haza" fogalmat, s emiatt vonzását sem képes érezni. Ezt is tapasztalhattuk. Valahányszor idegen népek telepedtek le nálunk, évszázadok után sem tették magukévá a magyarul gondolkodást. Sőt, még annak színlelését is föladták, mihelyt biztonságban érezték magukat (például, a cigányok). Viszont fogékonyak lehetnek saját fölmenőik gondolkodásra. És ha fogékonyak arra és ismerik, azt teszik magukévá (például, a zsidók). Továbbá, ha nem ismerik de rátalálnak, fölrúgnak minden más addigi hovatartozás-tudatot. Sőt, a vélt csalódás ellenszenvet kelt bennük az egyből idegennek minősített környezetük és szomszédjaik iránt.

Az is megfigyelhető, hogy nem minden magyar gyermeke föltétlenül fogékony a magyarul gondolkodásra. Egy kevert házasságból származó gyermek örökölheti - esetleg továbbíthatja is - magyar fölmenője fogékonyságának genetikai tényezőit, anélkül, hogy azok megnyilvánulnának benne. Viszont megnyilvánulhat benne az idegen fölmenő fogékonysága saját gondolkodására. Így magyarázható, például, egy igaz magyar gyermekének idegen, esetleg elfajult gondolkodása, de unokája magyar észjárása is. (Itt "idegen" alatt azokat kell érteni, akiknek nincs legalább egy magyar elődjük. Bizonyítottan az európai, és valószínűleg a nyugat- és közép-ázsiai, mondhatni a kaukázusi (europid) fajhoz tartozó lakosság többsége viszont visszavezethető azon őskőkori ősökre, akik a magyarok többségének elődjei. Lásd lejjebb. Tehát a környékbeli (európai, közép-eurázsiai) emberben - jöttmenteket kivéve - általában megvannak a fogékonyság genetikai tényezői a magyarul gondolkodásra, azaz többnyire legalább lappangó magyarok.)

Azt, hogy léteznek-e kimondottan "magyar" genetikai alkotóelemek vagy tényezők - gének, genotípusok, fenotípusok, stb. -, majd csak úgy tudjuk meg, ha azokat valaki esetleg megtalálja. Egyelőre épp olyan nehéz lenne bizonyítani kizártságukat, mint létezésüket. Ám Semino és társai (2000) minden kétséget kizárva kimutatták, hogy az őskőkori sírok csont-maradványaiban levő genetikai jelző, az Eu 19 haplotipus, legnagyobb mértékben a magyaroknál van meg. Azt is kimutatták, hogy ez a jelző, és csak ez a jelző, Európa lakossága többségében is megtalálható. Eszerint Európa lakosságának többsége visszavezethető a magyarok őskőkori elődeire. Ez azt bizonyítja, hogy az átlag európai ember sejtjeiben megtalálható azon genetikai jelzők némelyike, amelyek a magyarokat jellemzik. Tehát valószínű, hogy más genetikai azonosság is létezik köztünk, beleértve legalább szunnyadó fogékonyságot a magyarul gondolkodásra.

Továbbá, nem kizárt, sőt többek szerint valószínű is, hogy ez a képesség az Urál hegységen túl, a nyugat- és közép-ázsiai őslakók leszármazottjaiban is megfigyelhető. Például, az ujgurok észjárása, egyesek szerint, hasonlít a magyarul gondolkodásra. (A tanulmányt most hirtelen nem találom, de megkeresem, ha van rá jelentős érdeklődés.) A (főként keleti) tengrizmus hívői pedig, ha el is hagyták az ősmagyar egyistenhitben megtalálható szellem, gondolat, öntudat, meg a test, anyag, téridőbeli jelenségek isteni eredetének hitét, lényegében megtartották a lélek, élet, érzés (Anyaisten) eszmét.

Itt még érdemes megemlíteni, hogy a kaukázusi fajon belül, az önmagukat egymástól eltérő európai nemzetnek vagy népnek tartó embercsoportok genetikailag nem különböznek egymástól. A genetikai megváltozáshoz, "robbanásszerű" (Phillip Tobias, antropológus) ritka változásokat kivéve, több tízezer év szükséges (Semino).

Ám vasból sem lesz vaskarika, ha a kör ismeretlen, vagy ha nincs se kovács, se kovácsműhely. Hiábavaló a fogékonyság, ha nincs mit fölfogni, befogadni. Hiába fogékony valaki egy megadott gondolkodásra, ha avval nem tud megismerkedni. Érezheti, hogy hiányzik valami életéből, keresheti is, de képtelen lesz magáévá tenni a számára természetes gondolkodást, amíg azt meg nem találja. A magyarul gondolkodást a magyar szülők gyermekei és unokái nevelésük során ismerik meg. Itt ismerkednek meg vele és teszik azt magukévá a magyar műveltség - istenhit, értékrend (erkölcs), nyelv, világnézet, hagyományok, népmesék, mondák, regék, táncok, népművészet, stb., fölfogása és befogadása során.

Mindenki tisztában van saját gondolkodásával, de a másokét lehetetlen közvetlenül megfigyelni. Viszont lehet következtetni, például, a cselekedetek és a viselkedés megfigyelésével. Ha, például, egy régészeti ásatás során előkerül egy betört koponya, akkor a magyar ember ösztönösen valamilyen szerencsétlenségre gondol, míg egy ábrahámista azonnal egy oltárra terített emberáldozat nyomait látja. Ha a koponyán egy már beforróban lévő kerek lyuk van, akkor az előbbi gyógyításpróbálkozást föltételez, míg az utóbbi emberkínzást. Természetesen, más fajta gondolkodás is létezhet. Egy megsérült koponyáról lelehet olvasni egy genetikai rendellenesség következményét, a hadviselet nyomait, gyilkosságot, betegség maradványait, stb. Így is, úgy is, az ösztönös következtetés elárulja a természetes gondolkodást.

A gondolkodást a viselkedés is elárulja. Például, egy Benjamin Saget nevű zsidó nagykereskedő fia, Robert Lane Saget, létre hozta az America's Funniest Home Videos (Amerika Legmulatságosabb Otthon[készített] Videói) című szórakoztatónak hirdetett televízió-sorozatot. Az állítólag beküldött videókból egy "zsüri" kiválaszt egyet, amelyért a beküldő állítólag valamilyen jutalmat kap. A műsorvezetők által humorosnak minősített jelenetek többsége valamilyen fájdalmas szerencsétlenség videófölvétele, melyhez a hangműszakiak komikus zenét és mesterséges, koppanás-, dobbanás-, csattanás- puffanás-, stb., hangokat ollóznak. Kimondottan tetszik nekik a néhányéves kisgyerekek elesése, leesése, megütődése, orrbeverése, szenvedése, látható fájdalma, megsérülése, sírása. Kétségtelen, hogy a magyar emberben ez efféle jelenetek szívet tépő sajnálatot, szánalmat keltenek, szórakoztatásra szánt mutogatásuk pedig kimondottan fölháborodást. Evvel ellentétben, a műsorvezető (például, a szintén zsidó Richard Kind, Samuel Kind ékszerész fia) nagyokat nevet rajtuk, kigúnyolja "ügyetlenségüket", míg szerkesztői fölhangosítanak egy máshonnan lementett nevetés, röhögés hangfölvételt, mintha az a helybeli nézőközönség együttérzését bizonyítaná a szerkesztőség gunyoros észjárásával. A nézőközönségébe szétszórt alkalmazottak pedig figyelnek az előre megtanult jelekre, és a megadott jelre erőltetett mesterséges nevetésbe vágnak. Erre a többiek, félvén, hogy netán hülyének nézik őket, szintén elkezdenek nevetni vagy nevetést színlelni. (Itt egy gondolkodás-módosításra kiagyalt mesterfogást is észre lehet venni.)

Zárójelben még érdemes megjegyezni, hogy a magyarul gondolkodást idegenek is képesek megtanulni. De annak eredménye legföljebb (szellemi) tudás lesz. Nem lesz lelki vonzóereje; nem kelt sóvárgást elvei befogadására és méltányolására; nem kelt semmiféle érzelmet - vagy ha kelt, az ellenszenv lesz -; nem elégíti ki az idegent; nem lesz benne lelki hajtóerő, ami kiterjesztené azt magyar embert jellemző cselekedetekre és viselkedésre. A magyarellenes háttérhatalom, például, nagyon jól ismeri a magyarul gondolkodást, és minden alkalommal ellenünk alkalmazza beszivárgásra, átverésünkre, gyöngeségeink kihasználására. Evvel egyben, ezen háttérhatalom pillanatnyi "Magyar Kormány"-nak hazudott helytartói mindenütt akadályozzák a hagyományos magyar gyermeknevelést, a magyarul gondolkodás tanítását, és helyébe egy avval szöges ellentétben álló, "menővé" emelt vagy annak hazudott idegen észjárást csúsztatnak be gyermekeink - és serdülőink és fölnőttjeink - fejébe, szívébe.

Összefoglalva, attól egyelőre nem kell tartani, hogy nincs elég magyarul gondolkodásra fogékony rokonunk Közép- és Nyugat-Eurázsiában. Itt minden kaukázusi fajhoz tartozó ember rokon, ha nem is tudja. Csak tudomására kell hozni a magyarul gondolkodást, hogy avval, ha szomjazik rá, kiteljesíthesse önmagát. Arra viszont ügyeljünk, hogy ne azt üzenjük nekik, hogy tulajdonképpen ők is magyarok, mert az azonnal elidegenítené őket. Megfosztani valakit vélt kilététől csak ellenszenvet kelthet. Ezt mi, magyarok, tudjuk legjobban. Ráadásul - a fönti meghatározás szerint -, nem is igaz. Hanem azt üzenjük nekik, hogy valamennyien ugyanazon közép-eurázsiai őslakók leszármazottjai vagyunk.

Fából nem lesz vaskarika, de vas van bőven. Atilla királysága újra kivirágozhat a Magyarok Istene, meg eltökélt magyarul gondolkodó "kovácsok" segítségével. Aki nem hisz ez efféle "föltámadásokban", az csak tekintse meg, például, Kína történelmi térképeit (például, itt: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Territories_of_Dynasties_in_China.gif)

leszerelt: magyarmegmaradasert.hu ("kovácsműhely", egy a már számos közül)