A szovjet katonák sokszor nem kímélték a nőket és a gyereket sem. Néhány település kis híján belepusztult az úgynevezett felszabadulásba, de akadt olyanra is példa, hogy szinte egy egész falut is lemészároltak. A Vértes hegyei közt megbúvó falu egy kegyetlen megtorlás helyszínévé vált. Ez Kápolnapuszta története...

Gánttól északra, a Vértes hegység erdeiben fekszik Kápolnapuszta. 1930-ban a falu létszáma 62 fő volt, többségében sváb nemzetiségű lakosokkal.

1944 őszén a németek által, a Csákvár határában felépített katonai repülőtérnek a csaták során fontos szerep jutott, így nem volt véletlen, hogy a szovjet csapatok 1944. december 24-én támadást indítottak a Móri-árok–Vértes vonalon kiépített német állások ellen. A támadás lendülete azonban megtört, és Csákvár környékén három hónapra állófront alakult ki.

A csákvári reptérről készült videó:http://youtu.be/IeXmiJOwk_Q

A források szerint az 1. magyar huszárhadosztály maradványai pont a Csákvár és Gánt közötti területre húzódtak az orosz támadások elől, de sokáig nem tudtak ellenállni. 1944 őszétől kezdve Kápolnapuszta környékén rendszeresen orosz partizánok jelentek meg élelmet szerezni, és vérfürdővel fenyegettek, ha a lakosok elárulják őket. Az itt élők 1944 karácsonyáig hallgattak, majd feljelentést tettek a csendőrségen, akik német páncélozott járművel mentek a faluba, ahol tűzharc alakult ki. Az egyik partizánt sikerült elfogni, aki azonban a Mór felé vezető úton el tudott menekülni. A visszaemlékezők szerint ő tért vissza a 2. ukrán front felderítő zászlóaljával 1945. március 16-án. Megtorlásképpen minden férfit betereltek a házak pincéjébe és kivégezték őket. Hogy valóban így történt-e, azt máig nem tudjuk pontosan, ugyanis a túlélők különbözőképpen emlékeznek vissza az eseményekre. Vannak, akik úgy tudják, hogy két civil ruhás magyar katona lőni kezdte a szovjeteket, és ez vezetett a falubeliek kivégzéséhez. A túlélők Pusztavámra, vagy Gántra költöztek, bár 4-5 család még ugyan maradt itt, de az 50-es években ők is elköltöztek.

Az áldozatokat később a falu temetőben temették el, ahol 1993-ban emlékművet is állítottak emlékükre. 2013-ban, a tragédia 68. évfordulójára pedig egy emléktáblát is avattak, amin Právetz Antal egykori csákberényi erdész, és több szemtanú visszaemlékezéséből összeállított történet olvasható, és látható rajta a falu korabeli képe, amelyre a házak mellé felírták az ott élők és az áldozatul esett emberek nevét.

Akik a borzalmakat túlélték, már nem kívánkoztak vissza, így a falu feledésbe is merült, egészen 1979-ig. Ekkor a "Másfélmillió Lépés Magyarországon" felvételei során Rockenbauer Pál és csapata interjút készített Kápolnapuszta egyetlen, és egyben utolsó lakójával, Farkas Lászlóval.

A teljes videó linkjét a itt megtaláljátok.

Ez idő tájt már csak három épület állt: az egyik a székesfehérvári pedagógusok kulcsosháza, a másik egy romos épület, a harmadik pedig az egyetlen lakott ház. Farkas László egymaga gazdálkodott, és kéthetente járt be Gántra vásárolni. Természetesen a filmben, 1979-ben nem esett, nem eshetett szó a falu tragikus történetéről.

Az interjú után egy évvel Farkas László meghalt, a házát a másik lakatlan épülettel együtt ledózerolták, ezzel pedig a falu hivatalosan is kihalt. Mára az utolsó megmaradt ház is, amiben a Fejér Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala 1958-ban  turistaházat rendezett be -, lassan a földdel válik egyenlővé.

Ma már csak a temető és a település utolsó épülete őrzi a falu borzalmas emlékeit...
Írta, Hajner Gyula

Beküldte Kunavar