A KELTÁK ÉS AZ ETRUSZKOK ÖSSZEHASONLÍTHATÓ RÉGÉSZETI HAGYATÉKA

I. rész

Áttekintve a rendkívül gazdag etruszk tárgyi hagyatékot - egyúttal a kelta anyaggal is összevetve, - néhány kézenfekvõ azonosságra és hasonlóságra felhívom a figyelmet. Az egyszerû külsõ hatáson jelentõsen túlmenõ mélységû párhuzamok, - kiterjedt mûveltségi azonosságokat hordozó észleletek - figyelhetõek meg e két nép anyagi kultúrájában is, nemcsak nyelvükben és gondolkodásukban. Ismeretes mindkét nép híresen fejlett fémmûvessége, elsõre innét hozok példát, de szinte teljes panorámát tekinthetünk át mûveltségükben.

Bronzkocsik alakos ábrázolással
Etruszk

A kocsin lovas harcos, aki vadkant üldöz, a szobrocska a Kr. e. II-I. században készülhetett. A jelenet a csodálatos vadkan vadászatára, az inzuláris kelta irodalom jól ismert témájára emlékeztet, amely például a "Culhwuch és Olwen"-rõl szóló kelta történetben is olvasható. Arthur a Twrch Trwyth-t üldözi és embereivel együtt szintén lóháton vadászik. Az ír Fionn-mondakör elbeszéléseiben viszont a vadászok általában gyalog, kutyáikkal üldözik a vadat. Musée des Antiquités Nationales, St-Germain-

KELTA

← Kultikus bronzkocsi. Strettweg, Ausztria, Kr. e. VII. század. Anu Õsanya ábrázolása. 

Bronzkocsi napszimbólummal a koppenhágai múzeumból, az ún trundholmi napszekér

Fejek a falakon

ETRUSZK

A Porta Marzia Perugiában: etruszk boltív, fölötte loggia alakú építészeti díszítés dombormûves istenalakokkal.

A pártus fõvárosban, a hatrai Naptemplom egyik támpillérén szintén fejábrázolást találunk. Egy nõt és egy férfit.

A fejeket ábrázoló hagyomány továbbélése legalább a XII. századig igazolható az alábbi képen. Glastonbury Tor templomának faragványai után ez a második, itt fellelt középkorban készült kelta munka.

Az eredeti templomot és kolostort ezen a helyen Szent Brendan alapította 563-ban, de a mai templom legrégibb része a XII. századból maradt fenn. A fejek ilyetén módon való ábrázolásai a szellemi világ fontosságát és jelentõségét hirdetik. Emiatt hiábavaló bárhol levágott fejekrõl beszélni, és a vérszomjas kelták hátborzongató meséivel riogatni az embereket.

A ló

ETRUSZK

KELTA

Töredék Nages-bõl (Gard), amelyet két levágott fej és két ügetõ ló díszít. Musée Archeologique, Nimes.
A "levágott fejekrõl" fentebb már megemlékeztem.

Nõk egyenrangú szerepe

 A tükrök

A tükrökrõl Magyar Adorján írja: Hogy elõdeink a kerekséget a tükörrel eszmetársulásba kapcsolták, azért van, mivel tükreik mindig kerek alakúak voltak, úgy hogy eredetileg "a tükör" tulajdonképpen csak annyit jelentett, hogy "a kerek". Viszont az õsi tükör meg azért volt kerek, mert "teké"-vé kalapált aranygömbbõl készült úgy, hogy e gömböt elõbb kerek lappá kalapálták, ami az arany lágysága és nyújthatósága miatt igen könnyen ment, azután pedig fényesre csiszolták. Így lett azután a kerek aranytükör egyúttal a Nap jelképévé is. Hogy pedig az összes említett török és mongol szavak - teker, tigir, tügerek, tögörök, - valamint a magyar teker, tekerük és tükör szavak is mind az eredetileg kerekséget és gömböt jelentõ õsmagyar, azaz õskun tek (névutóval tek-e), tök szóból származtak, kétségtelenné teszi egyrészt az, hogy ez még egyszótagú, és még a természetben is elõforduló valamit jelent, másrészt kétségtelenné teszi azt is, hogy egyazon nyelvben és azonos t-k szóalakkal csakis a magyarban vannak meg együtt a tök, teke, teker, tekereg, tekerük és tükör szavak. Majd máshol így folytatja: A régészek és a néprajztudósok jól ismerik a szkíta népek, az etruszkok, valamint a mai magyarság és rokonnépei kerek tükrét. Magyar õseink fölfogása szerint ha a kerek tükörbe nézünk, amely régen aranyból is készült, ez tehát ugyanannyi, mintha édesapánk, a Napisten szemébe néznénk, akit e tükör jelképez, de jelentheti a tükörbe nézés saját lelkiismeretünk megkérdezését is, a saját szemünkbe nézést. A tükrözõdés jelensége csak a Napból származó testnélküli erõny (erõ), de a tükrözõdés is csak a Földanya által nyújtott anyag által válik lehetségessé, akár víz, fém avagy üveg segítségével. A tükörben látható képünk van, látjuk, pedig az anyagilag nem létezõ, testnélküli, amiért is a lélekkel volt összehasonlítható.

De ezek szerint tehát amit lelkiismeretünk mond: az tulajdonképpen édesatyánk, a Napisten szava, tanítása, vagyis azon "isteni szózat", amelyet, ha igazak akarunk maradni s a rosszat és ennek következményét: a bûnhõdést el akarjuk kerülni, követnünk kell. Ha lelkiismeretünk szavát követjük, azaz Magyar Napatyánktól örökölt lelkünkre hallgatunk, ez annyi, mintha a Napisten szeretetteljes atyai tanítását, az általa hirdetett igaz törvényeket követnõk. Õsvallásunkban ugyanis még nem voltak "parancsolatok", sem ezeket meg nem fogadók számára fönntartott kegyetlen megtorlások, pokollal, ördöggel való fenyegetések, hanem csak szeretetteljes tanítások, amelyeket aki megfogadta, maga látta ennek hasznát, aki meg nem, az el kellett viselje ennek természetes, magától bekövetkezõ kárát. Parancsokra és ezeknek meg nem fogadása esetén kegyetlen, örökkön-örökké tartó büntetéssel, ördögök általi kínzatással való rémítésre csak gonosz természetû vagy romlott népeknek, embereknek van szüksége, akik a szeretetteli tanítást meg nem hallgatnák, meg nem fogadnák, akiket gonosz tettektõl csak borzalmas büntetéstõli félelem tarthat vissza.

Ha megszokjuk mindenkor lelkiismeretünk szavára hallgatni, úgy nemcsak javulni fogunk, de életünk is megelégedettebb lesz. Ez a tiszta lelkiismeret boldogsága. Tiszta lelkiismeret nélkül nincsen lelki egyensúly, lelki egyensúly nélkül nincsen boldogság. Ezek után megérthetjük, hogy a Disciplina Etrusca, amelyet erkölcsi kódexként is tekintenek, miként volt alkalmas az etruszkok lelki életét vezetni.

A KELTÁK ÉS AZ ETRUSZKOK ÖSSZEHASONLÍTHATÓ
RÉGÉSZETI HAGYATÉKA

II. rész

Halomsír (tumulusz)

A 0,4 hektárnyi sírdomb egész Európa egyik legjelentõsebb õskori emléke. A 18 méter hosszú bejárat a fõ sírkamrába vezet, amelynek kiugró teteje 6 méter magas. A hagyomány szerint New Grange, illetve a teljes sír-együttes neve Bruigh na Bóinne volt, és az isteni Oenghus Mac ind Óg túlvilági lakóhelyének tartották. 

Harc meztelenül

Etruszk

Bemutatom még itt a mûvészettörténet egyik méltán nevezetes, lélekben megindító, drámai mûalkotását is, amely mély emberi tragédiát fogalmaz meg hallatlan magabiztossággal és láttató erõvel. Az õseik szülõföldjére, Kis-Ázsiába visszatérõ, galata néven ismert keletiek népének drámája ez, mert a régi haza már nem úgy fogadta õket, ahogy elgondolták, vereséget szenvedtek helyvisszafoglalásuk során az elgörögösödött helybéliektõl. A haldokló gallus nyakában lévõ torques magyar szóátvétel a latinban, eredileg tukarcs,tekercs, karika névvel illették, - hisz turáni találmány - amely ma szolgai módon a külföldibõl magyarítva nyakperec, tarkóperec neveken ismert. A magyar bronz címû fejezetben bemutatom tukarcsolt, tekercselt, karikázott tukarcsainkat. Ezért javasolom valódi, régi, ízes magyar nevének visszaállítását is egyúttal, nevezzük ezután - ahogy korábban is, - újra tukarcs-nak.

Most láthatjuk a görög szobrok, római testábrázolások, sõt a reneszánsz toszkánai mûvészetek Dávidjának valódi elõképeit e képek áttekintésével. Az elõkép talán nem is a megfelelõ szó, hisz egy korábbi, igen mélyen gyökerezõ gondolat visszatérését, tovább élését látni valójában megszakítás nélkül évezredeken keresztül. Miközben illõ tisztelettel adózunk Michelangelo és kortársai kifejezõ tehetségének, nem felejthetjük el, hogy igazi õseik lélekben újjászületett utódai õk valójában. Azt is érezzük, hogy a reneszánszt itt délen, a mindig is szabadabb, szabadosabb hagyományú közegben kellett kiérlelni, mert erre itt voltak a kézzelfogható, hasonló életvitelû elõdök példái.

Fejszobrászat

 Etruszk

. A veii Apollo részlete (Kr. e. 500 körül.) Róma, Museo Nazionale di Villa Giulia.

E két fejkép nem tanulságok nélküli mostani kutakodásaink során. Híven mutatják a délebbi és északabbi életfelfogás különbözõségét. A délebbi megfogalmazás díszesebb, keresi a lehetõséget részletekben kifejthetõ bravúrokban is. Az északabbi letisztult, szinte realista megfogalmazásban ad elõ olyan eredeti és hétköznapi arcot, hogy ma sem készíthetnénk ilyen eszköztelenül szebbet. Lényegük mégsem a mûvész kezében, kalapácsában lakik csak, hanem igen régrõl és mélyrõl áradó magabiztosság segíti õket a megfogalmazásbeli tökéletességben. E tekintetben idõtlen kifejezõkészségük, emiatt kapunk idõtlen élményt látásukon. Hogy mennyire idõtlen az arcok szépsége, és mennyire õsi a megvalósító gondolat, vessünk egy pillantást a sumér Urukban, a templom területén lelt márványmaszkra. E példák az eszményített szellemiség darabjai, ettõl szépek és nemes vonalúak, bármikor is készültek.

A labirintus

A két labirintus rajza hajszálra ugyanaz, errõl meggyõzõdhet bárki. Az ábrázolások elterjedése feltehetõen hasonló módon zajlott le az európai benépesedés leírásával. A Krétán Kr. e. 2800-1150 között államalkotó … népesség áttelepült a szárazföldre, magával vive õsi eredetû, helyben kifejlesztett mûveltségét. Etrúria innét kapta égei elszármazású mûveltségének jelentõs részét, szemben a ma (még) hellénizálónak nevezett elgondolással, amely voltaképpen ma már nem más, mint a mindenáron való görög elszármaztatások gyûjtõneve. Miután a görög szárazföld is kapott krétai népességet, így csak legfeljebb a közös gyökerek meglétét állapíthatjuk meg, amely után bármennyi hasonlóságot rögzíthetünk a görög, etruszk és kelta anyagban. Érdekes módon a kelta anyagban még senki sem keresett görög gyökereket, az etruszkban meg csakis ezt akarják látni.

Mitikus állatok

 A fenti két állat, a kiméra és a kelta szárnyas-csõrös állat nemcsak abban közös, hogy mitikus tulajdonságaik vannak. Abban is, hogy igen jól követhetõ elõdeik is megvannak Kádár István munkássága nyomán. Ezek Urartuból ismertek, pávasárkányok és egyéb csodalények.

Hétország

← A hettita kiméra, Kr. e. II. évezred. / Kelta

Ezen ábrázolások már még tovább visznek, mégpedig a szkíta és a magyar fémmûvesség motívumai felé. "Mind az állatok, mind a csodalények legnagyobb része az urartuiak által nagyon kedvelt elugró testtartásban van ábrázolva, hátsó lábuk majdnem függõleges, mellsõ lábuk viszont vízszintesen van elõrenyújtva. " Ugyanezt elmondhatjuk etruszk és kelta állatainkról is. Van itt azonban még más is. "Az indás hálózat találkozási és végpontjainál alkalmazott fejek is urartui jellegzetességek. A szembenézõ emberfejek az urartui nagy rézüstök emberalakú fogantyúihoz hasonlatosak. Szintén hasonló fejeket ábrázoltak a szkíta sírokból elõkerült kardhüvelyen, melyet Piotrovskij urartui eredetûnek tart. Ott hasonló emberfejeket láthatunk az életfát megtermékenyítõ két szellemalaknál és egy emberfejû, bikatestû nyilazó alaknál is, akik mind profilban vannak ábrázolva, azonosságuk azonban mégis könnyen felismerhetõ. " Vannak természetesen emberfejeink a keltáktól hétköznapi használatban is, általában edényeken. Ezek közül az elsõt éppen a címlapon láthatjuk.

← Kelta - Az angliai Kent grófságban található Aylesford kelta temetõjébõl elõkerült bronzborítású favederre erõsített két bronzfej egyike, valószínûleg a Kr. u. I. század. Ezekhez a mandulavágású szemmel ábrázolt fejekhez hasonlók szép számmal találhatók a korábbi kelta mûvészetben, de a magyar újkõkorban is. Megjegyzem, hogy a keszthelyi Balatoni

Múzeumban õrzött vonyarcvashegyi kerámiafej ugyanezt a szerepet töltötte be, a kelták hite szerint vigyázott az edény tartalmára.

A bemutatott anyaghoz nem szükséges talán további kommentár, az magáért beszél. Mégsem haszontalan megjegyezni, hogy a felette hasonló kifejezésmód a tárgyiasult anyag tanusága szerint azonos szellemi gyökereken építkezõ mûveltségeket vetít a szemlélõ elé. Önkéntelenül is felvetõdik a kérdés: kik is voltak hát az etruszkok?

Már legalábbis abban az értelemben, hogy miért nem kelta név alatt ismertek, ha ennyi azonosságot rögzíthetünk közöttük. Hogyan "kerülhették el" a keltává válást? De ha a Pó-völgyében kelta állam volt Etrúria közvetlen szomszédságában, - törzsterületeik részbeni átfedésével - mi volt az a különbség köztük mégis, amitõl nem keltának, de etruszknak nevezték õket? Felvethetõ-e az a kérdés, hogy talán nem volt Etrúriában szkíta megjelenés, amely Európa más részein megvalósult, majd a kelta név megjelenését eredményezte volna, és így maradt el a "keresztelõ"? Ugyanakkor szkíta párhuzamok is vannak Etrúriában mégis szép számmal. A feltett kérdésekre egyelõre nem tudom a választ, de azok puszta felvetése is elõbbre vihet új, megfontolni való tényanyag elemzésével. Ez a tényanyag Kis-Ázsiában és Itáliában található leginkább az etruszkokra vonatkozóan és nem mondhatjuk azt, hogy e területek ma a magyar kutatók érdeklõdésének középpontjában állnának. Talán mindaz, ami ebben a cikkben összegyûjtetett, a megrögzött szkeptikusokat nem gyõzte még meg teljesen.

Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy ennyi merõ véletlen sem létezik, amirõl eddig szó volt.
A keleti (kelta) és etruszk tárgyak közvetlen összevetésén túlmenõen további tanulságok is levonhatóak e pazar anyag láttán. Nemcsak a két (?) nép mûveltségének tárgyiasult alkotásairól van csak ugyanis szó, hisz látható, helyenként további ragozó nyelvûektõl származó megfelelések is kimutathatóak már elsõ látásra. A rend kedvéért megjegyzem, ezeket most nem erõltettem, szinte csak jelzésszerûen vetettem közbe a magyar, urartui és szkíta párhuzamokat annak a véleményemnek alátámasztására, miszerint a magyar õstörténelmet eurázsiai méretekben kell kutatni. Természetesen jobbára az 50. szélességi körtõl délre. E néhány szerény leletet pedig ajánlom mindazok figyelmébe, akik ezután mélyednek el a ragozók történelmében.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a keleti (kelta) és etruszk nyelv, szellemi élet mellett a régészet által napvilágra hozott anyag is ugyanazon alapelveken építkezõ világokat állít a szemlélõ elé. Ezek közös gyökere a ragozó nyelvûek õsi mûveltségében található meg. Miután a gondolat terjedéséhez ember is kell, nem vitatható, hogy azok tulajdonosainak is meg kellett jelenniük Itáliában, mint ahogy meg is jelentek, és fellépésükkel világtörténelmet írtak. Most annyit hoznék csak fel, hogy magam jónéhány ponton másképpen látom Európa, de ezen belül is elsõsorban a korai újkõkortól nagy erõkkel Magyarországról szétáramló vonaldíszes kerámia által belakott területek késõbbi történelmét. Lényegében felismerésem az említett - Írországtól, Franciaországtól Ukrajnáig érõ - területnek a késõbbi évezredekben nyomon követhetõ általános mûveltségbeli összetartozását jelenti. Európa e részének különösen a réz-, bronz- és vaskorban látható tárgyiasult és ebben egységesült kifejezésmódjai megengedik feltételeznünk egységes tudatú, hitû, nyelvû népesség létezését. Ahogy e hatalmas területen sem, úgy nem elégedhetünk meg Etrúria esetében sem az egyszeri bevándorlás elgondolásával, de kifejezetten évszázadokban mérhetõ összeolvadás (etnogenezis) leírásában találhatjuk meg a valóságot leginkább közelítõ folyamatot. Ennél még sokkal fontosabb azon észrevétel figyelembe vétele, hogy az etnogenezis leírása mindig az õslakossággal kezdõdik

A bemutatott kelta és etruszk hasonlóságok és azonosságok további kérdést vetnek fel. Ha e két mûveltség ennyire közeli alapokon nyugszik, akkor nemcsak az etruszkok jelentõsebb európai - pontosabban a keltához igen hasonló - eredetére gondolhatunk, hanem érvet is kapunk a bronzkori Európa ez eddig elgondoltnál sokkalta erõsebb egységes szellemi életére, és népességére is. Ez igen lényeges felvetés, mert ebbe az indoeurópaiak nem férnek bele éppen a fentiek miatt.
Még tovább haladva az összehasonlításból adódó következtetésekben nem kerülhetjük meg általánossá váló, immár az egész európai népességre vonatkoztatható újabb felvetésünket. Ha a teljes keleti (kelta) területek egységessége Itáliában is kimutatható, sõt szemünket kiszúrja azonossága, akkor azt kell megkérdezzük, ki nem tartozott bele ebbe a nagy európai azonosságba. Éppen a keltákról szerkesztett részekben fejtettem ki ragozó nyelvû hovatartozásuk szellemi világból származó bizonyítékait. Hol voltak ebben az idõben az indoeurópaiak? Úgy tûnik, a kelták és etruszkok által belakott földön nem találni õket.

Beküldte Ballán Mária