Stoffán György gondolatai a magyarságról és az egyházról

Milyen élményekkel tértél vissza Somlyóból Magyarországra?

- Vegyes érzelmekkel, teli aggodalommal, és másokkal ellentétben egy cseppnyi bizakodás sincs bennem a magyarság jövőjét illetően.

Mitől vagy ilyen rossz hangulatban?

- Az egyház nem teljesíti a kötelezettségeit, magyarellenes és immár ott tart, hogy önmagát is felszámolja. Persze ez a folyamat a II. Vatikáni Zsinat óta tart és emiatt a hívő nép tele van kérdésekkel, elkeseredéssel, és zavarral a lelkében.

Most a csíksomlyói búcsúról beszélgetünk... legalábbis ezért kerestelek föl...

- Igen, de ez a búcsú már nem az a búcsú, amely évekkel ezelőtt volt. Hülye politikai szervezetek Trianonoznak, nagyképű lovagok rendi ruháikban feszítenek, a főcelebráns - idén Schönberger püspök - pedig arról beszél, hogy kis nép vagyunk, és nem tehetünk semmit a sorsunk jobbra fordításáért. Nem is értem az egészet... Jakubinyi érsek a romániai választások szükségességével nyitja meg az egész szertartást. Hol van innen a Mária-tisztelet? Hol van az erőt adó szentbeszéd, a hit, és a buzgalom? Miért kell folyton más és más vendéget hívni? Ott vannak a ferences atyák, akiknél többet és jobbat aligha tett a nemzetért egyházi szervezet. Négyszáz éve ők vezették és tartották ezeket a búcsúkat, s most is képesek lennének erre... Még emlékszem azokra a búcsúkra, amelyek után az emberek tömegei büszkén, és tele önbecsüléssel távoztak a nyeregből.. ma pedig - kevesebben is mint az elmúlt években - kissé csalódottan tértek haza.

Magyarellenesnek nevezed az egyházat? Miért?

- Mert az! Évszázadok óta az! És ma a romániai magyar katolikusság vezetése is egyre inkább szemet huny ama folyamat felett, ami a megsemmisítését célozza. Nem szoktam romániai ügyekben nyilatkozni, de most kénytelen vagyok, mert azt látom, hogy a püspöki kar Bukarestben kifejezetten azon dolgozik, hogy lehetetlenné tegye a magyar katolikus közösséget Erdélyben... és nincs, aki ez ellen szót emeljen. Egyedül Tempfli püspök volt az, aki ezt megtette, aki Rómáig ment Tőkés Lászlóval az erdélyi katolikus közösségek védelmében - hasztalanul, mert Rómának nem érdeke a magyarság fennmaradása. Politikailag kellemetlen, mint láthattuk II. János Pál romániai látogatása alkalmával is. Ő pont ahhoz a hűséges magyar nemzetrészhez nem ment el, amely kitartott a hite mellett, amely évszázadokig védte a keresztény Európát, s amelynek olyan emberi és egyházi hatalmasság volt a vezetője a 20. században, mint Márton Áron püspök. Viszont kettévágta a Szent László által alapított váradi egyházmegyét a trianoni határok mentén. De kérdem én tőled: miért nem lehet plébániai kisegítőket, civileket behozni az egyházi életbe? Megmondom: mert Bukarest, azaz, a kézdivásárhelyi Rab János (Ioan Robu) és a jászvásári Gergely Péter (Petru Gergel) urak alig várják, hogy a paphiány miatt román anyanyelvű papokkal töltsék fel Erdélyt. Ha civileket szentelne a püspök vagy az érsek akolitussá, akkor még évtizedekig nem kellene a román anyanyelvű, Bukarestben vagy Jászvásárott végzett pap... de látom, hogy már Gyulafehérvárott is szenteltek román nevű katolikus papot. Persze ez Erdélyországban még nem baj, hiszen lehet, hogy az a román nevű pap szebben beszél magyarul, mint a judapesti polgár. És hadd említsem meg a csángó problémát, amelyet a Szentszék nem hajlandó megoldani... nem azt mondom, hogy nem képes, hanem, hogy nem hajlandó! És ez magyarellenesség barátom, akárhogy is vesszük.

Említéd a II. Vatikáni Zsinatot. Mi a kifogásod ellene, mit rontottak ott el szerinted?

- Mindent. Ha az én nevemet egy "F"-el írják, attól a hangzása még ugyanaz, de már nem én vagyok. Amikor az egyház úgymond nyitott a világ felé, akkor nem a világ felé nyitott, hanem saját magát hígította fel a szabadkőművesek követelésére és parancsára. Az egyháznak megvolt a kétezer esztendős hagyománya, megvoltak a dogmái, a hitbéli törvényei, és ehhez tartotta magáét. Ma itt a szembemisézés, a mise szövegek folyamatos megváltoztatása, a latin mise elhagyása, a nyelvi modernizálás, s maholnap ott tartunk, hogy a cölibátust is megszüntetik, mert idejétmúltnak nyilvánítják.

Ez így egyszerre sok! Fejtsd ki kérlek, legalább a lényegét. Mi bajod a latin misével, a szembe-oltárral, a nyelvi modernizálással?

- Nos ez összetett dolog. Először is, amíg latin mise volt, nem voltak nemzetiségi problémák a templomokban. A világon - mert hát a világegyházról beszélünk - bármerre jártál, ugyanazt a misét hallgattad, tudtad hol tart a mise, és az egy áldozat bemutatása volt szigorú szabályok szerint, amelyeket X. Szent Pius pápa határozott meg. Ezzel együtt kell említenem a kulturális oldalát. Az utolsó földmíves is tudta latinul a Miatyánkot, az Üdvözlégyet... a misén elhangzó válaszokat. A kissé archaikus Hiszekegyet magyarul szépen mondták, így a templomba járó gyermeknek is volt fogalma a régimódi stílusról, megértette Janus Pannonius, vagy Berzsenyi verseit... a virágénekek szövegét. Magyarán, elvettek egy olyan kincset az emberektől, amely nélkül nincs alapműveltség, elvész a klasszikus irodalom iránti igény, érdeklődés. A szembe misézés? Hát tudod, lehet, hogy nagyon is konzervatívnak hiszel, de ha Édesanyáddal beszélsz, hátat fordítasz-e neki? Nos, a szentmiseáldozat nem a hívekhez szól, hanem a hívő emberek részvételével és áhítatával Istenhez. Hogy néz ki, hogy a tabernákulumnak - ahol az Oltáriszentség lakozik tehát - Krisztusnak háttal végzi a pap a legszentebb áldozatot?

És a cölibátus? Miér jobb, az, ha megoldható lenne a papok nősülése?

- Igen... ez a legnehezebben megmagyarázható és nagyon is aktuális kérdés. Ha téged megbíznak egy hatalmas feladattal, amelyre büszke is lehetsz, és nagyon szeretnéd tökéletesen véghez vinni, akkor gondolsz-e másra? Tudsz-e elvonatkoztatni egy feladattól, amely életed végéig kell, hogy tartson, és az emberekért kell élj? Ma a papság többnyire egy jó állás csupán és nem hivatás. Nincs tudatában egyetlen ma végzett pap sem annak,hogy mit vállalt, és azt hogyan kellene végigcsinálnia. Nem játék az emberek lelke, hite, boldogulása és üdvözülése. Ha ennek él valaki, abba nem fér bele a család, az asszony, a roráté előtt egész éjjel tartó gyereksírás. Csakhogy ma roráté sincs meg asszony sincs.. ha érted mire gondolok. Tehát sok papnak nem azon jár az esze, hogy hajnalosan megtartsa a rorátét, hanem azon, hogy meg kellene nősülni. Ma sokat panaszkodnak a paphiányra, de szerintem nem a papokból van kevés, hanem a jó papok hiányoznak. A saját lakhelyemen is ezt tapasztalom. Két faluja van a papnak, a temetések már állami temetések jobbára, esküvőt nem tartott már kilenc éve, s keresztelő is csak egy volt ennyi idő alatt, de azt is vendég-pap végezte. Szentségimádás nincs, a templom állandóan zárva, a tetőt ellopták a cigányok egy éve, és még mindig úgy van. (De itt már a magyarországi viszonyokról beszélek!) Hol vannak azok a régi papok, akik felültek a biciklire és járták a falut, látogatták a betegeket, a kórházakat, este litániát tartottak, szervezték a közösséget és folytathatnám. Nekik nem egy forró ölelésen járt az eszük, hogy finom legyek.

És a magyarság kérdése az egyházban?

- Nézd! Mindszenty óta Magyarországon elv, hogy csak zsidó származású esztergomi érsek lehet. De a szerzetesrendek is csak amolyan kirakati szervezetek a jezsuitákon kívül. Egy ferences gimnázium tanára azt tanította a gyerekeknek, hogy Máriához nekünk sincsen több közünk, mint más nemzeteknek, úgyhogy hagyjanak fel ezzel a butasággal, hogy Magyarok Nagyasszonya, meg Égi Patrónánk etc. Röviden ennyi. Augusztus 15-én nem hallasz a magyar Mária-ünnepről egyetlen szószékről sem. Persze vannak kivételek, mint mindenütt a Kárpát-medencében, de összességében a magyarságnak már nem megtartóereje a Katolikus Egyház, és ezen belül a szerzetesrendek. Nagyok a bajok, hiszen még a húsvéti szertartás szövegéből is kiemelték - a római rabbinátus követelésére - a hagyományos szövegrészeket, amelyekben a Krisztust megfeszítő zsidókért imádkoztak. A cionista, szabadkőműves polip beférkőzött az egyházba, és bomlaszt, nem kis eredménnyel.

Van-e megoldás erre a szerinted drámai helyzetre?

- Úgy gondolom, hogy volna. Azon kevés papokban bízom, akik minden nyomás ellenére megmaradnak Krisztus egyháza szolgálatában. Sok magyar katolikus papunk van, akiknek a szellemisége soha nem lesz más. Egyre fogy a katolikusság a világban, olyannyira, hogy ma már Magyarország is missziós területnek számít, az elmúlt(nak hazudott) diktatúra miatt, a kollaboráns püspökök és a spicli papok működése okán. De a mai kevés sokkal erősebbnek tűnik, mint a régi sok. Jelenleg vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy a pápa is számos hibát belát, és igyekszik a helyzeten változtatni. Példaként hadd hozzam fel a II. Vatikáni Zsinat ostoba és züllesztő cionista tanainak részbeni visszavonását. Ám a magyar ügyekben továbbra sincsen megoldás...

Végül hadd kérdezzelek az ökumenéről

- Úgy ostobaság, ahogy van! Minden vallás tartsa meg a sajátját! Ne közeledjenek egymáshoz úgy, hogy saját dogmáikat, hitük alapkérdéseit feladják. Ez nem megoldás, hiszen egy konferencián ki lehet mondani, hogy ez vagy az nem így lesz, hanem úgy... de ezt magyarázd el a híveknek. Kérdések, csömör, kételyek tömege és hitehagyás lesz a végeredmény. Ebből az esztelen eszméből él és táplálkozik sok szekta. Ökumené nélkül is meg tudom becsülni a másik ember vallását, és lehet vitázni vagy egyetérteni, de azt nem adom fel és oda, ami az enyém, amiből a lelkem táplálkozik. Az elveket és a hit alaptételeit viszont nem szabad feladni. Ez is egy balga kezdeményezés, amelyet jól kiszámítottak ahhoz, hogy hígítsa a történelmi vallásokat. Akkor lesz értelme az ökumenének, ha a zsidó elismeri Krisztust, és bocsánatot kér a keresztre feszítésért.

Mi volt tehát a tanúsága számodra a 2008-as csíksomlyói búcsúnak?

- Az, hogy kevesebben voltunk - és ez intő jel! -, hogy beette magát a politika ide is, hogy az egyház jobban kéne támogassa a nemzetet, s hogy ma már nem a bizalom és a hit hozta el a tömegek jórészét, hanem valami más... amolyan nemzeti buli volt főpapi részvétellel. Legyen ez a búcsú a ferenceseké, végezzék ők a szertartást, beszéljenek ők a nemzethez. Hiszen ők nem lila övvel, felfuvalkodva járnak a nép között, hanem derekukon kötéllel. Szent Ferenc csuhájában, a nép bajait ismerve és velük, velünk közösséget vállalva, akárcsak háborúinkban és forradalmainkban, vagy a török alatt... Fogyunk barátom, és ezt a fogyást az abortuszokon kívül a hit egyre nagyobb gyengülése, azaz a papok és püspökök lanyhasága és hitetlensége, a Szentszék cionizmusa okozza. Ám, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Talán rájönnek ezek a hivatásukat nem is ismerő, "túldolgozott" és nagyképű reverendás egyházellenesek, hogy mindenkinek el kell számolnia egyszer... nekik is!

Forrás: Emődi Béla - Európai Idő