Ezen ünnep eredeti magyar neve egyelőre kutatásra vár; de föltételezhetően fogalmi kapcsolatban áll az ógörög "Eos"=hajnal-istennő, "Astare", "Astoret"="Szűzistennő", "Szűzanya", a latin "Aurora"="hajnal-istennő" nevekkel, melyek többek szerint (pl. Grimm fivérek) a "(Nap)kelet" szó német "Ostara" és az angol "Easter" szavak gyöke. A Sanskrit "Usas"="hajnal" szó is hasonló "újraébredés", "a növekvés újraindulása" fogalmát sugallja.
A lelkileg és szellemileg szegény társadalmak, látván de nem ismervén ezen ünnep kozmikus, hitbeli jelentőségét, saját elképzeléseik szerint létrehoztak egy avval ellentétben álló élet-ellenes, ártatlanság-, tisztaság-ellenes, gyűlöletre, bosszúra alapozott szertartást, melykor az ártatlan és tiszta élet kioltását ünneplik meg. Papjaik nagy orgiákban lemészárolják állataikat, kimondottan célozva azok ártatlanabbnak, tisztábbnak tekintett fajtáit - pl. bárányokat -, melyek vérével bemázolják házaik, üzleteik bejáróját, ami, szerintük, megvédi őket bosszúálló istenük tömegpusztító hóhérangyalai ellen, akik, szerintük, "kikerülik" ezeket az épületeket. Ha arra alkalom adódik, ezt az öldökölő-orgiát állatáldozatról emberáldozatra fokozzák, továbbá is kimondottan célozva az ártatlanokat, az erkölcsileg tisztákat. Ezt tették Tiszaeszláron is 1882-ben, amikor a kis ártatlan és biztosan erkölcsileg tiszta Solymosi Eszter nyakát szertartásszerűen elvágták, és vérét egy tálba folytatták. Ezen szertatás neve a héber "pészah", azaz, "kikerülés", az angol "passover" "átlépés", és a több latin eredetű nyelven ismert "Paschal", "Paques", stb., szó.
A politikai célokra létrehozott saulista zsidókrisztián egyházak is a héber "pészah" szó változataira és fogalmára alapozzák a tavaszi napéjegyenlőség ünnepét, ami "Húsvét"-ként terjedt el a magyar nyelvterületeken. Ezen ünnepet hivatalosan Jézus húsvérvasárnapi föltámadásaként hirdetik, de szertartásaikban különös figyelmet szánnak Jézus nagypéntekkel kezdődő halálrakínzására, mely folyamatot Jézus kínzására összpontosítva egyes felekezetek "le is játszanak". A "vallásos" zsidókrisztián hívő mindkét nap elmegy a templomba, ahol meghallgatja a pap prédikációját, mely a zsidók mindenkori erkölcstelenségét isteni akaratként hirdeti, amit a zsidókrisztián köteles elfogadni, ha csak nem akar a végtelenségig szenvedni egy "pokol"-nak nevezett helyen vagy állapotban.
Ha a zsidókrisztián hívő elmélkedni kíván, olvasgatja az evangéliumok idevágó verseit, amíg szeme meg nem akad János evangéliuma 19:30. versén: "Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett!..." [Károli] "Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: 'Most már minden be van fejezve'" [Új olvasó verzió]. Akaratlanul fölmerül benne a kérdés: Mi végeztetett el? mi van befejezve?"
Erre a kérdésre a zsidókrisztián egyházak - lehazudván (saját bibliájukban is leírt) Jézus szavait - a judaizmus erkölcstelen alapelvei egyikére alapozzák saulista válaszukat: "minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat", "...mindent vérrel kell 'megtisztítani', és a vér kiontása nélkül nincs lehetőség a bűnök megbocsátására" (Zsidókhoz 9:22). Bár ezen dogmát különböző ésszerűtlen félremagyarázkodásokba csomagolják, lényege kétségtelen: Jézust a zsidók azért gyilkolták meg, hogy azáltal engeszteljék a vérszomjas zsidóistent, aki évezredek óta bosszút áll emberen és minden ártatlan leszármazottján egy úgynevezett "eredeti bűn" - a tudni akarás - elkövetése miatt. E dogma egyik terjesztési módszere az "Isten báránya ki elveszed a világ bűneit" bemagoltatása, amellyel a tévhitben szenvedő zsidókrisztián hívő önszuggesztióval tartja fenn judaizmusra alapozott erkölcstelen tévhitét. Hasonlóképp, szertartásai során "allelujá"-zza ("alleluja"=héber "dicsértessék Jahve"), dicséri a zsidók gonosztevő istenét és a zsidók gonosztetteit. A zsidókrisztián templomokban ma azt tanítják, hogy Jézus "küldetése" önföláldozó emberáldozat volt, ami halálával "elvégeztetett", illetve "befejeződött".
A (valódi) keresztény hit, viszont, a zsidókrisztiánizmus dogmáival szöges ellentétben álló választ ad e kérdésre. Itt nem találunk se emberáldozat követeléseket, se vérszomjas, bosszúálló isteneket, se "eredeti bűnöket". Sőt, még az evangéliumokban sem. Se Jézus, se egyetlen tanítványa sehol sem említ semmiféle "eredeti bűnt", vagy hogy bármiféle valódi vagy kitalált "bűn" "megbocsájtása" emberáldozatot, kínzást vagy vérontást igényelne. Továbbá, se Jézus, se egyetlen tanítványa sehol sem említi, hogy Jézus azért öltött volna testet, hogy bármiféle zsidóisten emberáldozata legyen. Sőt, határozottan elutasítja az efféle erkölcstelen elveket: "Irgalmasságot akarok és nem áldozatot" (Máté 9:13). "Küldetéséről" - ha már Isten megtestesülését mindenáron annak akarjuk nevezni -, pedig, saját maga határozottan nyilatkozik: "Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz" (János 12:46) (Ezt hazudják le a zsidókrisztián egyházak - többek között). Tehát, a keresztény hit szerint "elvégeztetett", illetve "be van fejezve" ésszerűen csak erre a félreérthetetlenül meghatározott "küldetés" elvégzésére, befejezésére utalhat. Egybefoglalva így lehetne kifejezni: "azon munkám, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz, elvégeztetett, illetve be van fejezve". A Jézus-hit szerint ez a munka Jézus megszületésével, Karácsonnyal kezdődik, nagypéntekkel fejeződik be, és Jézus húsvétvasárnapi föltámadásával hozza ember tudomására Isten visszalényegülését testmentes állapotába.
Ezen ünnep lényegét az apostolok minden magyar- és rokon-lakta területen (lásd. papi breviárium) tanították: Jézus, avval, hogy legyőzte a halált, megmutatta isteni kilétét (pl. "De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek" (Márk 16:7). Továbbá, újra megtanította embert isteni származása valóságára, s ez által ember isteni képességét (a halál legyőzését) is tudatára hozta. A Jézus-hit szerint ember nem egy bűnben született és bűnben fetrengő földi élőlény, akit emberáldozattal ki kellett "váltani", (megváltani, stb.) elkárhozott sorsából, hanem Isten gyermeke, aki földi élete során Jézus tanítását követve alkalmat kap fejlődésére, ráérettségéhez képest részt vehet a folyamatos Teremtésben, és földi élete után öntudata visszatérhet forrásához, Istenhez. Részvételét a Teremtésben egészséges testi, lelki és szellemi termékenységével valósítja meg, és ezt az isteni ajándékot ünnepli meg minden évben a tavaszi napéjegyenlőség alkalmával, úgy, ahogyan az teszi emberemlékezet óta.
Boldog testi, lelki, szellemi termékenységet,
leszerelt
Hozzászólás
Jó kérdés. Itt egy esetleges válasz...
"A két, egymással szöges ellentétben álló kultúra egyhelyen, egyidőben, egymás mellett, egymás ellen küzd, de különböző okokból. A zsidók a nem-zsidó emberiségre szorulnak megélhetőségükért: Követik a kiszemelt bőséges társadalmakat, és rászállnak azon gazdatestekre. A megszállt társadalom, viszont, társadalmi alapelvei szerint mindenkit befogad." (magyarmegmaradasert.hu/kiletunk/a-mag-nepe/hitunk/item/3176)
Kedves lolek,
Igen, ismerem ezt a föltevést és a hozzá hasonló hipotéziseket, melyek egyelőre tudományos kutatásra várnak. Föltételezem, hogy avval majd az arra hivatottak fognak foglalkozni. A "kazár" csak politikai hatalomként említett, úgymint a perzsa, a pártus, a római, a bizánci, vagy a szovjet. Tudtommal "kazár" nevű nép nem létezik, sohasem létezett. Emiatt lehetetlen meghatározni bármiféle "kazár" faji hovatartozást. A magyar nép történelme, írásai, mondái, stb., pedig nem említenek "askenázi zsidót", tehát azok haszontalanok az "askenázi zsidó" faji hovatartozása megállapítására. Ha tévednék, megköszönném az idevágó kútfőket.
a kazárok zsidó vallása az gyakorlatilag politikai húzás volt.az agresszívan térítő arab muzulmánok elleni lépés volt és így nem kellet a bizánciaktól sem tartani. a muszlim kezdeti arab térítés idejében a "könyv" népeit viszonylag békén hagyták.a zsidó vallást először a kazár vezetők és az elit vette fel,majd lassan a többiek is.mikor a magyarok a kazár birodalom területén voltak,(Levédia) akkor mára a kazár kán a zsidó vallást követte.ha a magyarok eredetét illetve vándorlásait tanulmányozod ott olvashatsz ezekről.és ezért van az hogy az askenézi zsidóknak semmi közük a szemita népekhez.röviden,dióhéjban ennyit.
Azt elfogadom, hogy a mai zsidóság túlnyomó többsége (80-90 %) askenázi. A gond evvel a meghatározással csak az, hogy az "askenázi" elnevezés sem tisztázott: Ha viszont a sémi héber, később zsidó néven ismert nép vándorlásai nagyobb vonalait követjük, egy Európában élősködő, judaizmust gyakorló népre bukkanunk.
Az akkor még héber néven ismert zsidóság történelmi vándorlása Folyamközből való elkergetése után Egyiptomba halad, ahol az "izrael" (egy nem-sémi, turáni törzs) álnéven jelen meg. Amikor a hébereket onnan is kikergetik, (c. Kr.e. 14. sz.) egy részük délfelé vándorol a fölső-nílusi vidékekre, ahol a görögök által később szkíta néven ismert "aiteóp" álnévevet tulajdonítják el (a mai etiópiai zsidók); nyugat felé Észak-Nyugat Afrikába, ahonnan később betörnek a szkíta Ibériába (szefárd zsidók); és Kelet felé a Sínai félszigeten keresztül Dél-Kánaánba, ahol szintén a lopott "izrael" álnéven jelennek meg. A Kr.e 6. században Nabukodonozor, Babilon királya a hébereket Babilonba deportálja, ahol a héberek ateista elitjei kiagyalják új "istenüket" és ideológiájukat, a "vallásnak" hazudott judaizmust. Itt és ekkor lesz a héber zsidó. Nem mind, csak az, aki a judaizmusra áttér vagy át lesz kényszerítve. Később, Kűrosz király visszaengedi a most már zsidó néven ismert népet Dél-Kánaánba. Nagy részük vissza is vándorol, és a Kr.e 2. századig - és még azután is - a helybeli szkíta őslakósság (a valódi és a bibliában is "izrael" néven említett nép) leigázására törekszik. Próbálkozása meghiúsul; de amikor a római terjeszkedés eljut Kánaánig, a zsidóság hízelgésével és fortélyaival ráveszi a rómaikat, hogy adják meg neki az önkormányzási hatalmat a Júdea nevű római tartományban - ami egy rövid ideig Szamáriára (63 év) és Galileára (27 év) is kiterjed. A romaiak az 1. században szétverik a júdeai zsidóságot, akik nagy része onnan a Rómába vándorol, ahol a nemzsidók számára megalapítja a saul rabbi-féle ("Szent Pál") "római vallás" és ortodoxia néven is ismert zsidó szolga-szektát, a zsidófelkentséget (judeokrisztiánizmust).
A római birodalom keletre költözésével (4. sz) Bizáncba, a zsidóság egy része is odavándorol - amit idővel szintén elzsidósít. Egy másik része helyben marad, de a nyugati római birodalom fölbomlása után (5. sz.) Nyugat felé vándorol, ahol a történelem legnagyobb csalásával (a koholt Konstantin adományozása) megbuktatja a szkíta gallok Meroving uralkodóházát, és azáltal létrehozza a "Római (később Német) Szent birodalmat", amit idővel egész Nyugat- és Közép-Európára kiterjeszt. Az Egyiptomból, Kánaánba, Babilonba, Júdeába, Rómába, Galliába (Franciaország) vándorló zsidó keveredik az Egyiptomból, Észak-Nyugat Afrikába, Ibériába (Spanyolország, Portugália) vándorló "szefárd" héberrel, és a most Németországnak nevezett területen tűnik föl egy kevert héber-német nyelvet beszélő és judaizmust gyakorló nép, melyet a világ azóta "askenázi" néven ismer.
A Bizáncból illetve a Folyamközből kelet-felé vándorló zsidókról keveset tudok, de tudomásul veszem a történelmi vitákat azon témát illetően, így a kazár nép elzsidósítását állító tételeket is. Az "askenázi" szó eredete vitatott: A zsidók egy bibliájukban említett névre utalnak, míg mások szerint ez is egy lopott (anatóliai) törzsnév.
Mit mondanak ők ?
www.youtube.com/watch?v=k_BPPvzUpD4&feature=related
Meg lehet e élni csak igéből valamint kupeckedésből, ha nincs aki termeljen ?
Szükségük van tehát olyan - főleg nem sémi árjákra - akiknek nem derogál összekenni a kezüket és lehajolni a bagóért,amivel lehet majd kupeckedni és lehet fogyasztani is.
A probléma nem ezzel van, hanem azzal, hogy nem lehet egyezséget kötni az ilyen kalmárokkal, hiszen olyan mértékig eltérő az értékrendjük.
Miért kényszerül mégis együttélni a két nép ?
Mi történne a kalmárok, rabbik népével, ha mindenki más kirekesztené őket ?
Erre volt már bőven példa történelmünkbe
Kedves "leszerelt"enged meg hogy vitatkozzam veled ezzel kapcsolatban.szerintem a ma élő žsidókˇ többsége nem szemita mert azok java része kihalt az elmúlt évszázadok alatt.a többség az askanázik közé tartózik akiknek vannak kazár gyökereik.és ez a csoport az ami kavarja a sz....t az egész világban.ezek tákolmánya a mai Izrael állam is,amit az ortodox zsidók nem is ismernek el.
Kedves Hédy,
Az lehet, hogy rosszul tudom, de a bizonyítás mindenkor az állítót terheli - a megcáfolót csak a bizonyítékként bemutatott anyag hitelességének vagy az érvelések ésszerűségének a megcáfolása. Mivelhogy nem mutattál be bizonyítékot, érveléseden kívül nincs mit megcáfolni, tehát állításod legföljebb az egyéni vélemény súlyát nyomja - ami, természetesen, nem föltétlenül értéktelen, de tudás szempontból még akkor sem nyom annyit, mint a bizonyíték, ha szakvélemény. És nekem nem úgy hangzik, mint ha az lenne.
Emiatt, csak érveléseddel foglalkoztam. Első mondatoddal, "A magyar ősvallás azt tanítja, hogy nincs kollektív megváltás és nincs kollektív bűnösség sem", egyetértek; tehát, annak boncolgatását nem láttam és most sem látom szükségesnek. A másodikat, "Vagyis minden embert a saját érdemei szerint kell megítélni", viszont, kifogásolom, mert a "vagyis" szóval belevetted első mondatodból a "magyar ősvallás azt tanítja" szókapcsolatot, mellyel második mondatod "a magyar ősvallás azt tanítja, minden embert a saját érdemei szerint kell megítélni" lett. Emberre vonatkozóan a "megítél" igének csak egyetlenegy értelme van: "vmely szóban forgó személyről elítélő, helytelenítő véleményt, ítéletet alkot, nyilvánít" (A Magyar Nyelv Értelmező Szótára, IV. köt. 1077. o). Ilyesmit, pedig, tudtommal a magyar Isetenhit nem tanít.
A káros érvelési hiba ott rejlik, ahol a sehol sem tanított "embert megítélni" elv, egy figyelmet elterelő "saját érdemei szerint" határozó kifejezéssel és egy téves "magától értendő" sugallással sajátmagára próbálja vonatkoztatni a tanított "nincs kollektíve bűnözés" elv erényességét. Az efféle hibák jobb esetben véletlen tévedések, rosszabb esetben szándékos csúsztatások, de mindenképp kártevők. A kártevő hozzászólásokat, pedig, nem hagyjuk szó nélkül. Föltételezem, hogy ebben az esetben egy véletlen tévedés a ludas.
- Tánczos Gábor ügyét azért hoztam fel, hogy nyilvánvalóvá váljon mindenki számára, ma is előfordulnak a tiszaeszlári gyilkossághoz hasonló esetek, ezért sem lehet a kis Solymosi Eszter esetét csupán kitalációnak és rágalomnak tartani. Minden további találgatás a közelmúltbeli esettel kapcsolatban sértő lehet az ügy érintettjeire és rossz szájízt okozhat minden jó érzésű olvasónak, ezért további találgatásokba nem megyek bele.
- Az eseményeket vezérlő törvény a következő: Minden teremtmény (legyen az jó vagy rossz cselekedet) végül visszakerül teremtőjéhez.
A zsidóság szerepéről a #48-as hsz. vastagbetűs részéhez annyit fűznék hozzá, hogy:
- Mivel az ókori zsidóság szellemi szintje nagyon alacsony volt (Jézus születésekor már a beszélt nyelvük is a görög volt), ezért a néppé szervezés komoly szellemi teljesítményét sem tulajdoníthatjuk kevés tanult vezetőjük tudásának. Itt külső, földön kívüli segítség és tudás valószínűsíthető, amint a tevékenység haszna is hozzájuk vándorol(hat).