Szerzői beköszöntő:

Ez az anyag istenhittel és valláshiedelmekkel foglalkozik. Tisztában vagyunk avval, hogy az itt leírt fölvilágosítás nem mindenkinek való és hogy egyeseknek esetleg nem fog ízleni. Senkit sem akarunk megsérteni; tehát, azoknak, akikben az itt leírtak bármikor nemleges érzést keltenek, csak azt ajánlhatjuk, hogy ezen tanulmányt ne olvassák tovább.

Mi egy ős, tudásra és bölcsességre alapozott műveltség tanulói vagyunk. Nem vagyunk se papok, se hittérítők; semmiféle szervezett "vallást" sem képviselünk; nem állítjuk, hogy tudjuk "az igazságot"; és nem terjesztünk dogmákat. Adományokat nem kérelmezünk, el sem fogadunk. De, biztatjuk mind azokat, akik hívatva érzik magukat ezen kutatás támogatására, hogy, akár egyénileg, akár csoportosan, ingyen osszák meg az emberiség fölemelését szolgáló tudásukat másokkal.

Ezen tanulmányban az említett 5.-10. századot illető esemény-jelentések számításba veszik az időszámítás hibák és hamisítások lehetőségét. Szerintünk, azon hibák, ha léteznek, három különböző naptár használatából erednek: Kr.e. 323 (III. Alekszandrosz halála-hozott újraszületés éve); Kr.e.45 (a Julianus naptár első éve); és 1 (egy 5. század utáni papi rendelet, mely egy új időszámítást indított el visszamenőleg Jézus születésének föltételezett évével).

Kétségtelen, hogy Nyugat Európa, különösen a "Szent Szék" és annak politikái végrehajtója, a Német-római Birodalom érdeke lett volna kihasználni ezeket a hibákat; beilleszteni a történelembe nemlétező időszakokat, kitöltve azokat politikai célokat szolgáló kitalált szereplőkkel és eseményekkel; és eltüntetni azon történelmi eseményeket, melyek nem csak károsak a Nyugatnak, hanem le is lepleznék az esetleges időszámítási hamisításokat. Az időszámítási kutatások már kiderítették, hogy a Jézus föltételezett születése évéhez kellő 44 év előrecsúsztatás Atilla uralmából lett elvéve (Tóth Gyula, a Magyar Krónikákat idézve). Ezen kívül, úgy tűnik, hogy egy további, föltételezett nemlétező, időt előrecsúsztató 297 év, be lett toldva a mai naptárba. Heribert Illig "koholt időszámítás" (614-911) föltétezését alátámasztani próbáló tételei, viszont, csekélyek és leegyszerűsítettek. Mindamellett, következtetései, legalább, elképzelhetők. A mai napig semmi tárgyi bizonyíték sem létezik erről az időszakról. Nincsenek község-maradványok, pénzérmek, szerszámok, sírok, tulajdonképpen, semmi, emberi jelenlétet bizonyító tárgy sem létezik, amit ehhez a "Kitalált Középkor"-nak nevezett időszakhoz megcáfolhatatlanul kapcsolni lehetne. A 7.-9. század csak a "történelmi írásokban" létezik, és az erre a 297 évre utaló úgynevezett "történelmi okiratok" mind visszadátumozott hamisítványoknak bizonyultak. Továbbá, az úgynevezett "Sötét kor"-ra utaló "bizonyítékok" mind folytonosság hiányos esemény töredékek és hasadások; és események, melyekről tudott, hogy korábbiak vagy későbbiek. Az oknyomozó történelem, viszont, a 6. századbeli események megszakítatlan haladását mutatja, melyek látszólag átugorják ezeket az évszázadokat, és természetesnek tűnő folytonossággal folytatódnak a 10. századnak mondott években. Továbbá, Uwe Topper vitájában meggyőzően kapcsolja Muhammed futását az Első nikaiai zsinathoz, 325-ben, pontosan 297 évvel a hirdetett 622 év előtt.

Mindennek ellenére, tartózkodunk ezen "Lebegő idő föltevés" megítélésétől. Mi több, időszámítási hibákat egyben itt vitatni nagyon megzavarná ezen tanulmány összetételét. Tehát, ebben a tanulmányban a dátumok az általánosan elfogadottak, kivéve azon esetekben, melyekben a dátum jelentős. Ezekben az esetekben mind a két dátumot beírjuk (a ma hirdetett dátumot zárójelben).

Meglátásunk szerint, a különböző anyagok fordítása lényegében helyes, de kérjük szem előtt tartani, hogy nincs körünkben angol szakfordító. Ebben a munkában minden külső segítséget szívesen vennénk, és kérésre, hálásan elismernénk.

Kérjük minél szélesebb körben megosztani ezt az anyagot az Igazság-keresők szolgálatára hivatott kutatókkal.

Fehérlófő tankör

* * *

Meghatározások

Biblia: Merriam-Webster szerint ezen szó forrása a latin biblia, mely a görög biblion, könyv, többesszáma lenne, a büblosz papirus lerövidítése, könyv az ős Büblosz nevű föníciai városból. Ám, a biblia szó nem létezik, se mint a görög biblion többesszáma, se latinban. A folyamközi káldeusok, viszont, sumír ékírásos szövegeikben "Bi-bi-li-á"-ról beszélnek. Ennek az összetett szónak jelenleg három fordítása ismert: "a világosság beszéde" illetve "a bölcs szó ügyelője", "az égi tudás beszéde" és "a mennyei bölcsesség szava" (Badiny)

Görög: Klasszikus görög (Kr.e. 6.-4. sz.). Püthagorasz, Szókratész, Platón, Arisztotelész a méd mágusok tanítványai. Tantárgyaik az ős káldeusok papiruszra írt bölcsészete. Tanulmányaikat később a Nyugat a "Klasszikus görög" kor (bölcsészeti) irodalmának tulajdonítja. Hérodotosz (Kr.e. 484-425) ezen sumír szövegekre alapozza elbeszélő formában írt történelmét, melyet a Földközi-tenger és a Fekete-tenger környéke beutazása során megerősít. A görögök mint azonosítható nép a Kr.e. 6. sz. előtt még nem léteznek. Egyesek szerint, a mükénéiek (Kr.e. 1600-1100) lehettek a görögök elődjei.

Büblosz: Város és fontos tengerparti kikötő, 30km-el Bejrúttól északra, valószínűnek vélt legkorábbi, Kr.e. 5000 óta, folyamatosan lakott város. A Büblosz nevet föltételezhetően a görögök adták annak a városnak, amely a Bibliában Gebal, a történelemben Gubala, Gubla, és a keresztes hadjáratok idejében Gibelet néven ismert.

Gebal, Gubla: Ma (arabul) Jbail. Gubla Nib-Úr (Nimród) tartományai egyikeként szerepel a Kr.e. 6. évezredbeli följegyzésekben. Védnöke, Baál-at Gebal, Isis-sel és a sumírok Menny Királynője, Baál, a Nap-képviselte Világ (Fény) istenséggel kapcsolatban van megemlítve. Miután a babiloni héberek megfogalmazták a júdaizmust és új istenüket, Jahvét (Kr.e. 6. sz.), Baál-at Gebal védnöke, Baál a júdaizmus, és később a zsidófelkentség gonosz szelleme (demon-ja) lett.

Fönícia: Észak Kánaán (Gublát beleértve) Kr.e. 12.-9. sz. népének görög elnevezése. Homer (bár, mint kútfő, megkérdőjelezhető) szerint "nyelvüket az egyiptomiaktól vették át).

Kánaániak: Kánaán, Nib-Úr (Nimród) nagybátya, Kus vagy Kos testvére, a Kr.e. 6. évezredben Kánaánban telepedett le. A bizonyítékok nem mutatnak jelentős népvándorlásokat az úgynevezett föníciaiakat megelőzően. Ezen évezredek alatt a kánaániakkal csak rokonaik a szabírok (hurrik, hurriták), médek és az egyiptomiak voltak kapcsolatban. (A héberek elözönlik Kánaánt, de az őslakós nép már Saidától (Sidontól) délre megállítja őket.) Az egyetlen nép, amely a Kr.e. 12.-9. században Gublában és környékén élhetett, csak a káldeusok, szabírok, médek és, föltétezhetően, az egyiptomiak keveréke lehetett.

Médek: A Kr.e. 2. évezredben már a Zágrosz-hegység és Észak-folyamköz nem-sémi népe, föltételezetten a kürtök (kurdok) elődjei. Simo Parpol finn régész szerint a kúti (bibliai, goim) nép. Hérodotosz (i. 101) 6 méd törzset vesz listára, melyek egyike a mágusok.

Perzsa: Ezen szó legkorábbi említése parusa (Kr.e. 834), egy általában irániakra alkalmazott elnevezés. A csak 226 óta Irán-nak (Árja) nevezett terület lakói szabírok voltak, és később, az úgynevezett "perzsák" idejében, médek - akiket a görögök medián-oknak hívtak - és káldeusok. Tehát a "perzsa" szó egy földrajzi helynév és politikai hatalomnév; nem egy népnév.

Káldeusok: Folyamköz nem-sémi, "a tudás népe" néven ismert népe, akik később északi rokonaikkal, a médekkel szövetségben kiverték a héber Hammurapi-vallás-ideológia uralmat Babilonból (Kr.e. 18.sz). Kr.e. 256-ban a többi szkítákkal, médekkel és sumír nem-sémi népeivel együtt megalapították a Pártus birodalmat.

Szkíták: Közép Eurázsia őslakósainak görög neve - sokszor térhez és időhöz kötött. Magyar, hun, avar, kelta, jazig, kürt, baktriai, szarmata (és még sok más néven ismert) nép.

Sumír, sumér, szumér: Az újkorban alkotott folyamközi őslakósokat és földjüket azonosító név. Subartu, Szabír, Sa-pír (nap-arcú) nép, szkíta, magyar; hun - Wallice Budge, An Hieroglyphic Dictionary, egyptomi följegyzéseket idézve. Árpád unokája a görög krónikákból idéz, melyben eredeti nevük szabír-aszfali. Szintén földjük, sumírföld.

Magyar: Közép Eurázsia őslakósa saját magát azonosító népneve és anyanyelve: További elnevezések: maghar, mahgar, maghadi, maghori (India); szkíta (görög); xia hun (Kína); hun; hungarian; hongrois; székely (seculi) avar; kelta (Nyugat Európa); magog (Biblia). A korai újkőkorban már a Kárpátmedencében központosult magyarul beszélő nép (Krantz). Kr.e. c. 3000-ben az írástudását viszi sumírföldre, ahol a Dzsemet Nasr népként (ásatások helyneve) ismert. Civilizációkat alapító nép Európában, Kínában, Indiában, Egyiptomban és Amerikában (pl. maja).

* * *

Az emberi élet föllegvára

Sok évszázaddal ezelőtt, egy Izzu nevű híres építész arra szánta életét, hogy megtanítsa az embereket hogyan építsék meg az emberi élet föllegvárát, a családi otthont. Valahányszor megkérdezték, mi annak a titka, így válaszolt: "Azt tegyétek, amit őseitek tettek régen: Ássatok le a alapkőzetig, és arra építsétek otthonaitokat".

A nép megtanulta és gyakorlatba vette a híres építész titkát, és csak az alapkőzetre építette házait. Ám, a szomszédos föld népe, akik önmagukat "Isten kiválasztott vállalkozói"-ként híresztelték, hírt kaptak a híres építészről és tanításáról. Uralkodóik megélhetőségét a híres építész titka olyannyira fenyegette, hogy meggyilkoltatták, és bűntettüket avval "indokolták", hogy a híres építészt kibékítőként föl kellet áldozni "Istennek", akit ez az "hamis" építész istentelen tanítása földühített. A vállalkozók ezután kiválasztottak maguk közül egyet, akit avval bíztak meg, hogy vadássza le és gyilkoltassa meg mind azokat a tanítókat, akik a híres építész titkát tanítják; tévessze meg mind azokat, akik hallottak már róla; és hogy a híres építész tanítványaként adja ki magát.

Ez a csaló messze és mindenfelé utazott, mindenhol elvetette csalás-hálóját, és akiket behálózott, azoknak egy hamis kilétet és történelmet tanított, úgy a híres építészről mint önmagáról. Eközben, a többi összeesküvő nekilátott azon házak lerombolásához, melyek a híres építész titka szerint lettek építve. Elpusztították a titok leírt nyomait is, a titok őrzőivel egyben. A lerombolt házakat eltemették, és lakótelepeket emeltek saját telkeikre, melyeket a nem hozzájuk tartozó népnek "a híres építész otthonai"-ként adták el.

A kisiparosok és szakmunkások nem tudták, hogy az új házak nem alapkőzetre épülnek. A jó minőségű anyagból jól megépített házak jól szolgálták a családok igényeit, és sok ház elkelt. De, valami miatt, azon családok, akik beköltöztek ezekbe a házakba, mindig betegek voltak amikor bent tartózkodtak - de kint nem. A háztulajdonosok némelyike fölszemelt erre a különlegességre, és rájött, hogy ha nem is tudja, mi betegségük okozója, az valamiképp a házzal áll összeköttetésben. Ezek, tehát, elkezdtek panaszkodni. Az építők erre összeírtak egy "házhasználati utasítások" című könyvet, melyben a híres építő titka azon részecskéit írták le, melyeket másoktól hallottak - azokat saját érdekeik szerint meghamisítva -, és hozzáadtak óriási mennyiségű istenüket és saját magukat dicsőítő kitalált szónoklást. "Háztartás iskolákat" is alapítottak - melyek árát a háztulajdonosokkal fizettettek meg - ahol a vállalkozók "szakemberei" tolmácsolták a "házhasználati utasítások" könyvét, és "tanították a háztartást" a háztulajdonosoknak és családjaiknak"

Ám, valahányszor a háztulajdonosok a "házhasználati utasítások" könyvében vagy a "háztartás iskolákban" választ kerestek kérdéseikre, csak önellenmondásokat meg józan ésszel szembeszálló zagyvaságot találtak. Gyanú kelt azokban, akiket ezek a halandzsák nem elégítettek ki. Ezek egyenes válaszokat követeltek a vállalkozóktól, és megpróbálták rávenni a többi háztulajdonost is a közös föllépésre. Ez a népmozgalom újra fenyegette a vállalkozók megélhetőségét, s erre válaszul ezeket a "fölbujtókat" is meggyilkoltatták mondván, hogy őket is kibékítőként föl kellet áldozni "Istennek", aki további áldozatokat követel, mert most már az "istentelen" háztulajdonosok is földühítették avval, hogy kérdőre merték vonni "az ő kiválasztott vállalkozóit". Ezek az emberáldozatok fenyítő példákként is szolgáltak esetleges jövőbeli "lázadozók" számára.

Ezután, a háztulajdonos nem kérdezősködött többé. Élni próbált úgy ahogy tudott reménytelen helyzetével, próbálgatva elhinni, hogy a vállalkozók biztos jobban tudják, hisz "őket választotta ki Isten".

Miután a vállalkozók eltüntették a híres építész titka nyomait és elhallgattatták a háztulajdonosokat, elkezdték önmagukat földjükön kívül is - beleértve a híres építész ősi országát - "Isten kiválasztott vállalkozói"-ként és házaikat "a híres építész otthonai"-ként hirdetni.

Ez így ment évszázadokon át. De, egyszercsak, csoda történt. Egy néhány háztulajdonos föladta a válaszok keresését a "házhasználati utasítások" könyvében meg a "háztartás iskolák"-ban, és elkezdett ásni háza alapja körül, keresvén betegségük okozóját. A kiásott földben sokféle hulladékot talált: furcsa jelekkel és írásokkal ellátott agyagtáblákat és éltört cserépedényeket, teljes, még zárt cserépfazekakat és bennük ugyanolyan furcsa jelekkel és írással írt szövegeket, mint amilyeneket az agyagtábla és cserépedény töredékeken látott. Nem tudta, mit jelentettek azok a jelek és írások, tehát elkezdett kérdezősködni, és szomszédjainak is elmesélte fölfedezését. A hír a vállalkozók fülébe is eljutott, kik azonnal fölajánlották "szakértő embereik" "segítségét" a szövegek megfejtésére. A leletek, viszont, mind az igazságról beszéltek: itt volt a vállalkozók hamisítását leleplező kézzelfogható bizonyíték. Ezt látván, a vállalkozók megszállták azokat az országokat, ahol ezek a leletek napvilágra kerültek, és elpusztították a megtalált bizonyítékokat.

De, a leletek egy része túlélte a pusztítást, és azon háztulajdonosok, kisiparosok és szakemberek kezébe került, akik szintén iskolázottak voltak ezekben az ős írásokban. Ezek az ős írások, pedig, egy híres építészről beszéltek, aki megmutatta a népnek hogyan építse otthonait, ami szöges ellentétben állt a vállalkozók elveivel. Ez a fölfedezés oly nagy érdeklődést keltett, hogy a vállalkozók óriási összegeket költöttek az ősi írások lejáratásásra. Ennek ellenére, terjedt az érdeklődés a híres építész titka, elvei és kiléte iránt, és több és több háztulajdonos leásott háza alapja alá, hogy lássa mi van azalatt. És amit ott talált nem alapkőzet volt, hanem bűzlő szemétdomb. Mivelhogy a családi ház nem csak egy ház, hanem otthon is, a család menedékhelye, azon háztulajdonos, aki megtalálta betegségük okát, élete legnagyobb döntésére kényszerült: Meggyőzheti önmagát, hogy sajátjai szövegfordítása biztos hibás, hisz házát "Isten kiválasztott vállalkozói" adták el neki, és ezentúl is a "házhasználati utasítások" könyvében meg a "háztartás iskolák"-ban kell keresnie a válaszokat szerencsétlensége kérdéseire. Vagylagosan, elhagyja házát és otthontalan lesz, vagy más megoldást keres családja lakhely igénye kielégítésére. Vagy, pedig, kezébe veszi a dolgokat: Kisiparosok és szakmunkások segítségével vagy anélkül ki kell ásnia háza alól az összes mérgező szemetet, és meg kell javítania a ház szerkezetét, amit az alapkőzetre zuhanás alaposan meg fog rongálni. Ki kel dobálnia az összetört, régi bútort, és a vállalkozók istenét és szemétdombját dicsőítő ikonokat. De, munkája gyümölcse az otthonalapítás elvei tisztázódása lesz, és ami a legfontosabb, családját azontúl semmi sem fogja mérgezi otthonában. Attól a ponttól kezdve, az akkor már a híres építész titka szerint alapkőzetre alapozott házát megtudja szeretni, ahhoz képes lesz ragaszkodni, szívesen tartja karban, és megnyugodva hagyja gyermekeire.

Kedves "keresztény" szóval elámított zsidófelkent (júdeokrisztián) hölgyeink és uraink! Ezen tanulmány célja "háztulajdonosságunk" valóságának leleplezése. Otthonaink a hitünk, melyeket évszázadok óta nem a Jézus által fölújított Igazság alapkőzetére építjük, hanem egy erkölcstelenségtől bűzlő szemétdombra, az ószövetségi zsidó ideológiára. A csaló nem más, mint az a zsidó pap, akit a bibliai Júdea vallás-uralkodói megbíztak Jézus követői levadászásával és a (valódi) keresztény hit eltérítésével, átalakításával egy nem-zsidók számára kiagyalt zsidószektára, a Saul néven ismert rabbi, akit a zsidófelkentség "Szent Pál" álnéven szerepeltet. (Saul rabbi utódai közé sorolható, például, a - saját bevallása szerint - zsidó Aaron Lustiger, Római Katolikus bíboros ["Zsidónak születtem, és az is maradok" - 1981]). A kisiparosok és szakmunkások a sok, alacsony rendfokozatban tevékenykedő zsidófelkent lelkész, apáca és valódi keresztény erkölcsért küzdő laikus. Kitartó munkájuk, jóságuk, önzetlenségük és az erkölcsi elvek tanítása nagy részben hozzájárult az emberiség jólétéhez. Tehát, ezek az elhívottak nem felelősek az itt leírt, Egyházak által elkövetett gonosztettekért. Többségben őszintén hiszik és tanítják Jézus emberiséghez címzett üzenetét, úgy ahogyan azt értelmezik. Csak nem tudják, hogy Jézus kiléte és történelme el lett térítve.

A híres építész földje, a bibliai Galilea és Szamária, műveltségi szempontból, a mai (valódi) keresztény világ. Lakóssága a szkítának is nevezett eurázsiai őslakós. Ez a nép egy ma természetfölöttinek nevezett jóságos isteni lényben hisz, és a felebaráti szeretet, a származási egyenrangúság, és a tudásra alapozott lelki fejlődés elvei szerint él. Ám, az évszázadok során, más kultúrákkal is kapcsolatba került, s emiatt egy része elvesztette szellemiségét, hitét. Jézus megszületése idejében már háborúk dúlták földjüket is; lelki és szellemi értékeiket leváltotta a materializmus; életszínvonaluk szabadesésben zuhant lefelé; és véreik egy gonosztevő idegen ideológia elnyomó uralma alatt sínylődtek.

A szomszédos, "Isten kiválasztott"-ként híresztelt nép földje, a bibliai Júdea, illetve, a júdaizmus, egy egész más hely és világ. Ott, a nép vallástörvényekbe foglalt szabályok szerint él, egy gyűlölködő, más nézetet el nem tűrő isten terrorja alatt, aki halálbüntetéssel tiltja a jó és a rossz közti tudat iránti érdeklődést. Ezen tudat hiányában, könnyű a néppel elhitetni a hatalmat bitorlók önző "vallás"-dogmáit. A júdaizmus tanítása szerint a zsidó a legfőbb faj, "Isten" a zsidót arra a célra "választotta ki magának", hogy más népeket saját megélhetése érdekében háziasítsa és viszonyát a nem-zsidóval az állattenyésztés elvei vezéreljék. (A zsidó tanítás szerint a nem-zsidó állat [pl. Ezékiel 23:20]). Az effajta tudatlanság és beképzeltség undort keltő viselkedésként nyilvánul meg, melyet a zsidó tiszteletre méltónak tekint, mások viszont, fölháborítónak tartanak.

A zsidók és szomszédaik közti viszonyt leghűbben meghiúsult elszigeteltségnek lehet nevezni. Mind a két tábor el akar határolódni a másiktól, de különbözőképp. A zsidók faji és kultúrai elszigeteltségre törekszenek, míg szomszédaik térbelire. A zsidók minden nem-zsidót fajilag alsóbbrendűnek tekintenek, műveltségüket fenyegetőnek, míg szomszédaik a zsidókat erőszakos parazita-embereknek tekintik. Ám, mindeddig, mind két tábor törekvése meghiúsult: Kevert házasságok nem ritkák, és zsidók mindenhol megjelennek. A két, egymással szöges ellentétben álló kultúra egyhelyen, egyidőben, egymás mellett, egymás ellen küzd, de különböző okokból. A zsidók a nem-zsidó emberiségre szorulnak megélhetőségükért: Követik a kiszemelt bőséges társadalmakat, és rászállnak azon gazdatestekre. A megszállt társadalom, viszont, társadalmi alapelvei szerint mindenkit befogad.

Összecsapások keletkeznek valahányszor a zsidók erkölcstelen viselkedése túlterheli a befogadó társadalom türelmét. A lakosság, természetesen, panaszkodik a zsidók magatartása miatt. Erre a zsidóság elitje tipikusan elindít egy jól begyakorolt megtévesztő hadjáratot: A hadjáratot kútmérgezéssel kezdi - egy szándékos érvelési hibával, melynek lényege az, hogy az egyik fél megpróbálja lejáratni a másikat, még mielőtt az szóhoz jutna. Ezen kútmérgezést egy nagyszabású rágalom-kampányban vitelezi ki, melyben a zsidóság saját kultúrájának alapelvével, a fajgyűlölettel, rágalmazza a panaszkodókat. A közösség együttérzését az eltűrés (tolerancia) mint egészséges társadalmi elv kürtölésével próbálja kicsalni; a zsidókat faji üldözés áldozatként mutatja be, akiket - állítják ők - az együttélésre képtelen (intoleráns) gonosz személyek, csoportok, bandák, rendszerek - mindig a pillanatnyi körülményekhez alkalmazkodva - a történelem során állandóan embertelenül üldöznek. Miután a tömeg meglett tévesztve, ugyanazok a zsidók, akik minden évben (jóm kippur) előzetesen megtagadják a jövő év során megadott ígéreteiket, esküiket, s ekként fölújítják az emberiség megvetését, ugyanazok a zsidók, akik gyermekeiknek azt tanítják, hogy a nem-zsidók emberi színvonal alattiak, most az őszinteség, tolerancia, könyörület, becsület megtestesülésként, faji egyenlőség, emberi jogok, sőt, az emberiség vitézei és védelmezőiként díszelegtetik magukat, és "követelik", hogy a hatóságok (kormányok) "védjék meg a 'polgárságot' az intoleráns fasisztáktól". Megvesztegetik és megfélemlítik a törvényhozókat, pénzügyi megtorlásokkal fenyegetőznek, és "a nép nevében követelnek" törvényeket, melyek a zsidók kritizálásának minden formáját rasszista "gyűlölet bűn"-nek nyilvánítják, és szigorúan megbüntetik azokat, akik a zsidóság valódi tetteit, ideológiáit, kultúráját vagy követelései hamisságát bizonyítani próbálják.

Az efféle ügyeskedés nem csak bűncselekményé teszi a zsidók viselkedésének kifogásolását - és minden további tudományos kutatást -, hanem meg is fagyasztja a társadalom vérét, amikor rájön, hogy egy új terrorrendszer uralma alá került. Tetejébe, a zsidóság törvényeket követel, melyek kényszerítik az adófizetőt a zsidóság eltartására, úgymint hazugság-hadjáratai és zsarolása költségeinek fedezésére. A rabszolga kormányok igazságtalan törvényekkel védik és támogatják a zsidó érdekeket: Például, csőd törvényekkel eltörlik egy üzlet adósságát, a tartozást pedig a hitelezőkre veszteségként átruházzák - nyugdíj alapokra, kis befektetőkre (pl. azokra, akiknek nincs nyugdíjra lehetőségük, és életük megspórolt vagyonát csoportosan befektetik), közönséges kisiparosokra és maszek munkásokra (pl. az építkezésben), úgymint a fogyasztóra és az adófizetőre.

Ezek a kormányok a zsidó hadjárat propagandáit kötelező tananyagként beerőszakolják az adófizető által fenntartott iskolákba - ma már óvodákba is. Generációkra kiterjedő obszcén összegű jóvátételeket ítélnek meg koholt zsidó megkárosodásokért és megtört kormányi szerződésekért - melyeket a zsidók maguk mesterkedtek ki -, úgymint "gazdasági stabilizáció kezdeményezések"-nek vagy hasonló megtévesztő kifogásnak hazudott adófizető ajándékokat - melyek néha meghaladják a világ legtöbb országának évi költségvetését - dúsgazdag zsidó tőkéseknek, bankároknak, spekulánsoknak, nagyiparosoknak.

Az igazság kutatása során, viszont, a pókháló fonalai kirajzolják a csalások szerkezetét és működését. Kezdjük a faji intoleranciából fakadó történelmi üldözés áldozat állításuk, vitájuk sarokköve érvényesítésével. Ha ez ez egyetlenegy állítás érvénytelennek bizonyul, vitájuk mindenestül összeomlik. Ezután, fölbecsüljük hozzáférhetőségüket a történelmi anyagokhoz, és képességüket azok értelmezésére. Ha kiderül, hogy hozzáférnek a történelemhez és azt képesek értelmezni, de földerítéseiket hamisan állítják elő, akkor állításaik nem ártatlan tévedések, hanem szándékos hamisítások, és a csalás önmagát bizonyítja.

Tehát első lépésként, vizsgáljuk meg az emberiség elmúlt 4500 évének idevágó történelmét, hogy megállapítsuk, üldözte-e a társadalom a sémi fajhoz tartozó népet? Ha a társadalom által erkölcstelennek tekintett egyéni és csoportos tetteket rárajzoljuk az emberiség történelme térképére, arányosítva a népeket a lakossághoz, az eredmény egy kanyargó fekete vonal, ami nem egy később séminek nevezett faj (az arabok is sémi fajhoz tartoznak), hanem egy jellegzetes viselkedéséről fölismerhető nép vándorlásai nyomát tünteti föl, mely népet az emberiség sémi, héber vagy zsidó néven ismer. Ez a nép azért ismert sémi néven, mert önmagát ekként nevezi (szerinte Shem leszármazottjai). A ma hébernek mondott "habiru" néven, pedig, azért, mert ez a szó etimológiailag "hálóval, behálózással gyilkol"-tat jelent. E szó legkorábbi azonosítása a héberekkel Kr.e. 2300-ra vezet vissza, amikor egy sémi törzs vezére, I. Sargon, hazugság-hálóba csalta jótevőjét, Lugalzagizi káld-sumír királyt, meggyilkolta, beült trónjába, és elbitorolta a politikai hatalmat. Meggyilkoltatta a többi káld-sumír városkirályokat és letizedelte a lakósságot. Noah Krámer professzor írja, hogy ettől a ponttól kezdve Folyamköz történelme nem más, mint a káld-sumír és a sémi népek közti élethalál harca. A Kr.e. 2150-beli sumír adatok Úr városból a hébereket így jegyzik föl:

"egy nép, mely halál csendben közlekedik, mindent elpusztít, emberei oda mennek ahova akarnak, sátoroznak, táboroznak ahol nekik tetszik, a vidékeken tartózkodnak, nem tartják tiszteletben királyom törvényit".

A sumír "SA.GAZ" logogram lefordítva "habbaru" és "habattu", jelentése csavargó, rabló, útonálló. Kr.e. 14. századbeli levelezés Egyiptom és Kánaán közt, az Amarna Levelek, a kóborló szemitákat szintén habirunak, hébernek nevezik. Egyiptom jeruzsálemi vazallusa, Abdi-Heba, Kr.e. 1330-ban, az Amarna szövetség idejében, sorozatos leveleiben panaszkodik Egyiptom fáraójának:

"a habiruk, akik fosztogatják a földeket".

Carol Redmount (Bitter Lives: Israel in and out of Egypt, The Oxford History of the Biblical World ezt írja a habiru, héberekről:

"...csekély jelentőségű, néha féktelen létet fenntartó, a letelepedett társadalom peremén... lazán meghatározott, egy alsóbbrendű társadalmi osztály, összetétele egy csavargó, sunyi lakosság elemei, a letelepedett községekkel kapcsolatot nem tartó... akiket az ősi írások kitaszított, bérgyilkos, és rabszolgaként említenek".

Minden társadalom, mely érintkezett evvel a néppel, hasonlóképp emlékezik meg tapasztalatáról. Mindegyik törvények nélkül létező csavargóként említik meg a hébereket, akik a halál és a pusztítás nyomait hagyják maguk után. Ez a térkép világosan megmutatja, hogy a társadalom ezt a meghatározott, sémi, héber és zsidó névvel azonosított népet tettei szerint bírálja el, és hogy viselkedését, s nem fajtáját tartja eltaszítónak.

Második lépésünk során, megállapítjuk, hogy a történelmi anyagok nem hogy csak elérhetőek a zsidó kutatók számára, hanem néhány esetben csak az ő számukra elérhető (például, a Jordánból elrabolt holttengeri tekercsek). Azt is megállapítjuk, hogy kutatóik a legmagasabb tudományos hitelességet élvezik, és hogy kutatásaik költsége bőségesen fedezett. Tehát, kétségtelennek kell vennünk, hogy tisztában vannak az igazsággal és, hogy minden avval ellentétben álló állításuk csak szándékos történelmi hamisításnak minősíthető. A logikus következtetés: minden "intoleráns fasiszták" által elkövetett "történelmi üldözés" állításra alapozott törvény egy körmönfont becsapás-sorozat eredménye, amellyel a zsidóság megbénítja és egy élősködő nép gazdatestévé teszi azt a társadalmat, amelyre ráveti magát.

A történelem nemhogy csak fölmenti a zsidók szomszédjait, hanem érvényesíti is fölháborodásukat. A fajgyűlölet-, kapzsiság-, bosszú-, és gyűlölet-tüzelt erkölcstelenség minden kultúrában megtalálható: Ami megkülönbözteti a zsidót, az az, hogy ezek a társadalmi veszedelmek nem kivételes egyéni zsidó eltérések a normától, hanem a júdaizmus alapelvei. Míg más társadalmak a gonosztettek elkövetését oktatással, polgári törvényekkel és igazságos kormányzással próbálják megelőzni, a júdaizmus a zsidók erkölcstelen viselkedést vallásos tisztességnek tekinti, és csalással, vallás-törvényekkel, és politikai manipulációval tartja fenn.

Történelmileg, a zsidók egyéni erkölcstelen tettei közgyalázatot keltenek, melyekre a zsidóság elitjei további erkölcstelen tettekkel válaszolnak (dezinformáció hadjárat, igazságtalan törvények "megvásárlása", "szimpatikus" uralmak pénzelése, és így tovább). Ezen ördögi kör eredménye az égbekiáltó igazságtalanságok-, halál- és pusztítás-okozott társadalmi zűrzavar, melyre válaszul minden zsidókkal érintkezésbe került társadalom megpróbálja elszigeteli magát ettől a néptől. A zsidóság számára ez az elszigeteltség - megélhetőségük elvesztésén kívül - a kultúrán-kívüli isten-fogalmak és erkölcsi normák megismerésének előnyei elvesztését jelenti. Ez a szerencsétlen nép az emberiség határán tengődik, nem azért, mert képtelen a felebaráti szeretetre vagy bármiféle emberi tisztesség kifejezésére, nem azért, mert alsóbbrendűnek vagy lelki korlátoltsággal született, és biztos, hogy nem azért, mert a társadalom "rasszista": A zsidóság azért tesped az emberiség peremén, mert vezetői száműzik az erkölcstelenségbe, ahol a lelki törpeség béklyójában tartják (Fontos szem előtt tartani, hogy úgy ahogy vannak erkölcsileg csődbe ment nemzsidók, úgy vannak könyörületre képes, gondos, emberies zsidónak tekintett becsületes, megbízható egyének is, akik hazafias polgárok, és őszintén az emberiség fölemelésére törekszenek. A társadalom azoktól undorodik el, akik a júdaizmus ideológiáit tanítják, gyakorolják, pártolják, védik vagy jóváhagyják, függetlenül attól, hogy milyen fajhoz vagy valláshoz - ha egyáltalán - tartoznak.)

A zsidók szomszédjai, viszont, állandó lelkiismeret konfliktusokat vívnak, keresvén a gyakorlatias egyensúlyt a tolerancia és a megmaradás közt. Eleinte, eltűrik a zsidók viselkedését, adván nekik alkalmazkodási időt új társadalmi környezetükhöz. De, amikor rájönnek, hogy a zsidó több generáció után sem szándékozik alkalmazkodni a mindenkit kötelező társadalmi erkölcsi normákhoz, hanem befúrta magát annak műveltsége szívébe és abban szaporítja önmagát és bomlasztó ideológiáját, az inga az ellenkező irányba lendül, és a társadalom vagy elűzi a zsidóságot, vagy elmenekül.

Végül is, az agyagtáblák és a házak alapjai körül kiásott hulladékban talált írások az ősi sumír és kopt szövegek. Ezek mindenhol kibújtak a föld alól, és az emberek ezrei érdeklődnek; tudni akarják mit mondanak a régészeti leletek. A leletekről leolvasható igazság elfojtása érdekében, a zsidóság óriási összegű új pénzt költ a leletek megsemmisítésére, úgymint a sajtójuk, az oktatás- és a szórakozás-iparaik által kivitelezett dezinformációra. Egy minapi példa a korai civilizációk bizonyítékainak eddig példátlan elpusztítása. 2003 januárjában amerikai tudósok (McGuire Gibson, University of Chicago's Oriental Institute, és a többi) könyörögtek, hogy az amerikai hadseregek kíméljék a folyamközi régészeti ásatásokat és múzeumokat. Még térképekkel is ellátták a katonaságot. Ám - annak ellenére, hogy a U.S. Defense Department (USA-i Védelmi Minisztérium) azt megígérte, és amire minden megszálló hatalmat köteleznek az akkor is érvényben lévő nemzetközi megállapodások - az iraki háború, "érthetetlenül", a történelem legnagyobb fokú régészeti kincsek megsemmisülését eredményezte. Guy Gugliotta jelenti:

“...with U.S. forces firmly in control of Baghdad last week [April 11-12], looters breached the museum [National Museum of Antiquities], trashed its galleries, burned its records, invaded its vaults and smashed or carried off thousands of artifacts dating from the founding of ancient Sumer...” (".. az amerikai haderők Bagdad szilárd ellenőrzése alatt [április 11-12], fosztogatók betörtek a múzeumba [az Ókor Nemzeti Múzeum], szétverték a műcsarnokokat, elégették az okiratokat, föltörték a lelettárokat és darabokra törték vagy elhurcolták az ősi sumír alapítására visszamenő tárgyi leletek ezreit.) (Washington Post, April 14, 2003, p. A19). Ezután, április 14.-én, fegyvertelen "fosztogatók" fölgyújtották az Iraki Nemzeti Könyvtár és Okirattár-t (Professor Emeritus Chalmers Johnson, The Smash of Civilizations [A civilizációk szétverése]), miközben a megszálló erők tankjaikban és [Humvee] harckocsijaikban ültek és nézték [a könyvtár és okirattár leégetést].

Olvasván ezen jelentéseket, logikus kérdések merülnek föl: Hogyan tudtak fegyvertelen "fosztogatók" behatni múzeumokba és könyvtárakba, melyeket a Föld egyetlen világhatalma a helyszín "szilárd ellenőrzésével" véd? és vajon miért verték volna szét a "fosztogatók" a múzeum műcsarnokait, égettek volna el az okiratokat és történelmi bizonyítékokat, és törték volna darabokra a tárgyi leleteket - ahelyett, hogy a feketepiacon könnyűszerrel pénzé váltható tárgyakat gyorsan elemelték volna? Kit, mit védtek a megszálló fegyveres erők? Az emberiség kincseit?, vagy a "fosztogatókat" a fölháborodott lakósságtól? Milyen célt szolgáltak a tudósok listái és térképei? A múzeumok és ásatások kímélését, vagy megsemmisítését? Vajon kinek érdekeit szolgálta a történelmi bizonyítékok megsemmisítése?

A logikus gyanúsok azok, akik a történelmi hamisítások hasznát élvezik. Ezek egyike az amerikai adminisztráció "tanácsadója" 2003-ban, a rég eltökélt cionizmus-támogató és bevallása szerint "Izrael barátja", egy Lengyelországból kivándorolt zsidó fia, az iraki háború megtervezője, USA Védelmi Titkár(miniszter)helyettese, Paul Wolfowitz, aki az amerikai adminisztrációnak "tanácsolja", hogy az USA támadja meg Irakot, és semmisítse meg Irak halmozott "tömegpusztító fegyvereit". Logikus: hisz ezek az okiratok és tárgyi leletek igen is fegyverek, melyek képesek elpusztítani a tömegével-gyártott történelmi hamisításokat.

A gondolkodó ember rájön, hogy, habár "Isten kiválasztott vállalkozói" makacsul ragadják a világ anyagi javait, a világ gondolkodása csúszik ki karmaikból. A tudósok fölfedezik a zsidók hamisításait, történelmi fondorlatait, melyek célja egy jellegzetes nép dicsőítése, és az emberiség ezen önkikiáltott "legfőbb-faj" szolgálatába csorbítása. A zsidófelkentek is fölfedezik az igazságot az Egyházak dogmáiról, az eltérített de eredetileg erkölcsi, ember fölemelését szolgáló elvekről, melyeket az Egyházak szolga-elvekké alakítottak át, s az által "bűnös" rabszolgára csorbították Isten Teremtésében résztvevő embert. Kétségbeesett ellenintézkedések dacára, a "szomszédok" megtalálják igazi hagyatékukat és a híres építész, Jézus, titkát.

Tehát, valamennyien, életbevágó döntésre kényszerülünk. Mindenkinek Isten-adott joga eldönteni élete útját, mindaddig, amíg az másnak nem árt, és senkinek sincs joga más döntése fölött ítélkezni. Meggyőzhetjük magunkat, hogy "az Egyház" jobban tudja, mi jó nekünk, és továbbá is a zsidófelkent dogmákban keressük szerencsétlenségünk okát és megoldást, úgy ahogyan az a "házhasználati utasítások" című könyvben a Bibliában le van írva, és ahogyan azt a "Háztartás iskolákban", a zsidófelkent templomokban a zsidófelkent papok tanítják. Vagy, hátat fordítunk az Istenhitnek, és a tudatlanságban keressünk a lelki békét; vagy vallást változtatunk. Vagy, csatlakozunk Jézus valódi kilétét és történelmét visszaszerző erőfeszítéshez.

De, minden "háztulajdonost" figyelmeztetünk:

Ha, úgy döntesz, hogy kiásod a mérgező szemetet hited alapjai alól, "házad" hirtelen le fog zuhanni Jézus Igazság alapkőzetére, s az ütődés szilánkokra fogja törni hiedelmeidet, melyekhez te és fölmenőid régóta ragaszkodtok, hiedelmek, melyeket mindenki elvárja, hogy átadd gyermekeidnek és unokáidnak. Igen is, ez egy roppant nagy felelősség. Ha az igazság keresésére nem vagy eléggé eltökélt, tétovázni fogsz amikor megismerkedsz a valódi Jézussal: A sokk elviselhetetlen lesz. Ha ilyen helyzetben találod magad, állj meg! Tisztítsd ki elmédből elfogultságaidat, és gondolkodj minden új tudás-darabocskán, és vond le saját következtetéseidet mielőtt folytatod. Semmi szükség sincs arra, hogy másvalaki igazság-távlatát magadévá tedd. Sőt, minden "igazság"-ként bevetett állítás alapos megvizsgálása bölcsességről tanúskodik. A dogmák szélnek eresztett magok, melyeket az irányított szél az emberi ész termékeny talaja felé fúj. Tehát, fegyelmezett szellemi erőfeszítés kel ahhoz, hogy az ember észrevegye és kigyomlálja az élősködő gazt, ami elfojtja a lelki fejlődéshez kellő tudást. Különben is, a hit, még ha őszinte is, sohasem fog tartós gyökeret növeszteni másvalaki elméjében. A valódi hit csak egyéni, személyes lelki és szellemi megnyilvánulások hatásában csirázik ki. Ha, viszont, eléggé eltökéltnek érzed magad az Igazság kutatására, de nem vagy biztos, hogy hivatva vagy-e fölfedezéseid továbbítására szeretteidnek, kérd döntésedhez Jézust segítségét. Döntésed órájában halld meg tanítványait biztató szavait: "...a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek." (Márk 13:11).

És, némelyikünk számára, ez az óra most üt: Nosza, kezdjük el keresni az igazságot... Jézusról.

Forrás: Tanulmányi jegyzetek Badiny Jós Ferenc professzor és egyéb tisztelt tudósok munkáira alapozva Fehérlófő tankör 2008 The Scythian (kivonatok) magyarmegmaradasert.hu szerkesztőség fordítása