Jézus anyjának származása eddig egyszerű elintézést nyert azzal a „papi információval”, hogy „Mária zsidó volt”.

Talán kutassunk együtt egyházi iratokban. Megtaláljuk Szent Jeromos (meghalt Kr.u. 420-ban) levelét, melyet Heliodoruszhoz intézett, és ebben azokat az adatokat, amelyeket az „Apokrif Evangéliumok” egyike, „Mária születéséről szóló könyv”-nek nevez. Ebben az I. fejezet így szól:

„Mária Názáretben született és az Úr templomában nevelkedett. Apját Joakimnak, anyját Annának hívták. Anyja is názáreti születésű volt, apja pedig Bet-Lehemi.”

A VI. fejezetben így olvashatjuk:

„A harmadik évben - a csecsemő idejének végeztével - elvitték a Szűzet az ő ajándékaival együtt az Úr templomába. E templom körül 15 lépcső volt a feljárat, tudniillik a templom egy magaslat tetején épült, és nem lehetett másképpen felmenni a templom kerületén kívül lévő szentélyhez, csak a lépcsőkön át… A gyermek érdekbeni törvényszerű szertartás teljesítése után a templomudvaron hagyták a Szűzet, hogy a többi hajadonokkal együtt legyen nevelve… a szülők pedig hazatértek.”

Nézzük, hogy mit mond a Biblia a „Magaslatok helyeiről”:

„Űzzétek ki akkor a Földnek minden lakosát a ti színetek elől és veszessétek el minden írott képeiket és minden öntött bálvány képeiket is elveszessétek és minden magaslataikat rontsátok el.” (4Móz. 32:52) - … „és elvesztem a ti magaslataitokat. És elpusztulnak oltáraitok és összetörnek Nap-oszlopaitok…” (Ez. 6:3-4) - „Elrontá az idegen istenek oltárait és a magaslatokat, a bálványokat eltöreté és az asérákat.” (2Krón. 14:4)

És így lehet végigfolytatni a bibliai idézeteket arra, hogy ezek a magaslatok és az azokon épült szentélyek nem a zsidó istenek templomai voltak, hanem a kánaáni és a zsidók előtti ősnépnek ősvallásához tartoztak. Nyugodtan mondhatjuk: a sumér vallás templomainak. Tehát a magaslatokon az ősi hitnek a templomai voltak és ezeket a zsidók lerombolták.

Ha már Máriát a magaslatokon lévő templomba vitték, akkor az semmiképpen sem lehetett „zsidó” templom, mert hiszen zsidó nőszemély csak a sátor pitvarába léphetett be, és nincs semmiféle szidó szentély, vagy templom, vagy egyházi közület, ahol nőket is tanítottak a templomban. Mária tehát csak az ősi hit templomában nevelkedhetett és ez ékes bizonyítéka annak, hogy sem születésileg, sem neveltetésileg zsidó nem volt, hanem galileai - azaz sumér.

A másik bizonyíték az, hogy „Názáretben csak Kr.u. 60. körül épül fel az első zsinagóga, „és a zsidó őstörténész - Josephus Flavius - Názáretet meg sem említi a zsidó települések és egyházközösségek között, minek következtében biztosra vehetjük, hogy Mária születésekor - Názáretben - sem zsidó vallási élet, sem zsidó templom - zsinagóga - nem volt.

Ha valaki „jó kereszténynek” vallja magát, akkor legalább azt kellene tudnia a saját Evangéliumából, hogy mit mondott Jézus akkor, amikor Őt a „Dávidi-vonalhoz” való tartozására vonatkozóan kérdezték a zsidók, és Jézus a 110. Zsoltárra hivatkozik, ahol „Dávid Urának mondja őt” és azt kérdezi vissza a zsidóktól:

„Akkor mi módon fia neki?” (Lk. 20:41-44) -  De Jézus szava a 110. Zsoltárra való hivatkozással mást is mond. Ugyanis: ha Jézus magát nevezi „Dávid Urának”, akkor a zsoltárnak az a része is Jézusra vonatkozik, ami így szól: „Pap vagy Te örökké Melkizedek rendje szerint!”

Megerősíti ezt Pálnak a zsidókhoz írt levele, amikor Jézust ő is így nevezi: „Örökkévaló főpap a Melkizedek rendje szerint.” (6:20).

Tehát Jézus a melkizedeki nemzetségből származik, éppen úgy, mint Édesanyja is. Kutassunk együtt Melkizedek után.

Pál idézett levele „Salem” királyának nevezi, ugyanúgy, mint később Hieronimus is, de ő „Salemet” azonosítja „Szkítopolisszal”. Itt már a szkíta nemzetségnél vagyunk, tehát a paradicsomi szépségű és fekvésű Szkítopolisz vidékén élt és működött egykor Melkizedek a felséges Isten papja, aki - ugyanúgy mint Jézus - kenyeret és bort adott híveinek a saját isteni rendje szerint. - A görög mitológia úgy mondja, hogy „Bar-Kus”-t itt Szkítopoliszban nevelték fel a nimfák, és itt telepítette a híres szőlőültetvényeket. Hozzánk még közelebb hozza ez a mitológiai eset Szkítopoliszt, mert „Bar-Kus = Nimrud” görög neve. Így tehát Szkítopolisz „Nimrud” ősapánk városa volt.

Kutassuk csak ki azt is, hogy mi volt Szkítopolisz régi neve? - A Kassita (Kusita) időből származó „Amarna-szövegekben” így taláható meg „Bit-Sa-An” és Betlehem neve is, mellette így: „Bit-Lah-Mi”. (Bit-Sa-An = égarcúak háza, Bit-Lah-Mi = Fény Szűzének Háza)

A szkítopoliszi szkíták tehát magukat „égarcúnak” (mennyarcúnak) nevezték, éppen úgy, mint a Tarihi Üngürüsz szerint „Adzsemből”, azaz „Elamból” (ami az ékiratokon „AN-SA-AN” ékjelekkel van írva és az „égarcúak honát jelenti) … induló Hunor és Magor népe

Szinte csodálatos, hogy Jézus születési helye, mai kiejtés szerint: (Betlehem”, - az ékiratokon „Bit-Lah-Mi”, a „Fény-Szűzének otthonát jelenti, és ez a név is azt igazolja, hogy Mária valóban az „Istenvárás” próféciái szerinti megtestesült „Istenanya”, akinek küldetése az Istenfiúnak fogantatása volt, a földre rendelt természeti (isteni) törvények betartása és teljesítése szerint.

Miután pedig Mária születési helyét sem tudta az eddigi kutatás megállapítani, a Bit-Lah-Mi - kb. Kr.e. 1400-ban leírt névből az a logikus következtetés vonható le, hogy Mária, Jézus Édesanyja is itt született.  Azt is meg kell állapítanunk, hogy nyomozásunk egyre közelebb hozza Máriát az „égarcú”, „naparcú” nemzetséghez, és így a „magyari népekhez”. Ugyanis nemcsak az „Adzsemi” Nimrud-fiak népe nevezte így magát, hanem a „szabírok” is, hiszen ősi nevük „Sa-Pir” (zafír, ízzó pír - Aranyi), mely szó „naparcút” jelent. Nagyon fontos tehát Mária származásának a megállapítása, mert a szkíta „Melkizedek” nemzetségből való eredete (amire Jézus az evangéliumi írás szerint hivatkozik), így az összes „magyariakat” Mária és Jézus népéhez sorolja. A szkíta ősöknek utódja, a Mah-Gar - magyar, így a „Fény-Szűzének” - Máriának - a népe; és a nemzetségből való származás érthetővé teszi a „kajafási örökség”-ként máig mutatkozó „magyarirtást”, mert ma a magyar nép ennek a szkíta-melkizedek nemzetségnek az utolsó, és a Boldogasszonyhoz hűséges maradt hajtása.

Ne tévesszen meg senkit az, hogy a bibliai írások „Melkizedek-rendjét” említik. Kifejezetten hangsúlyozzák azt, hogy „ez nem zsidó”. A népeknek saját vallásuk volt és a „Melkizedek rendje szerinti papság” a szkítáknak a vallása szerint vezette a szkítákat a Fény Szentháromsága felé. Ezért kapta meg már jó régen a Bit-Lah-Mi (Betlehem)  a „Fény Szűzének otthona” nevet, mert a próféciák ide várták a Földre jövő Istenfiú földi édesanyjának megszületését. És így is lett.

[Amikor a „próféciákat” említem, elsősorban a sumériai „Mari” város sok ékiratos jövendölésére gondolok, melyek „egy emberben megjelenő isteni látogatást említenek”. Hasonlóképpen szól az „Uruki Orákulum”, mely az „Istenanya” látogatását említi (Kr.e. 2. évezred); - és hasonló Kr.e. 2. évezred közepén írt próféciákat találtak a palesztínai „Ugaritban”] (Ugarit = Hungarit - Aranyi).

Jézus Urunk tanításának ismeretében még azt a nagyon fontos adatot kell kiemelnem és hangsúlyoznom, hogy Melkizedek nevét is megtaláljuk a Kassita-kusita időkből származó ékiratokon, ugyanazon a nyelven, ahogy „Bit-Sa-An” és „Bit-Lah-Mi” neveket, így: „Milki-Ilu” = az ’Igazság Istene’. Jézus nevezte így az Atyát, aki Őt a Földre küldte.

Mária és Jézus idejében a Galileában lakó nem sémi népek között meg kell említeni azokat a sumér utódokat, akiket a „nagy asszír király telepített Galilea és Szamaria (Szarmata - Aranyi) földjére az elhurcolt izraeliták helyett Babilonból, Kutából (Kút - Aranyi), Hamathból (Harmat - Aranyi) és Sefraimból (2Kir. 17:14)

És itt egy nagyon fontos adatot szolgáltat részünkre a nagyhírű orientalista tudós - W.F. Albright -, aki Sefraimot azonosítja Sipparral, ahonnan Werner Keller szerint a párthiai mágusok érkeztek Jézus bölcsőjéhez. Ezek a népek megtartották régi hitüket, a fénytisztelő mágus vallást úgy, miként a zsidó-kereszténység vallásos imái mondják: „a Melkizedek-rendje szerint”.

 Így nem csodálkozhatunk azon, hogy Jézus korában még létezik a Genezárath-tó partján a mágusok városa Mag-Da-La is, ahonnét - mint mondám - A Mária Magdalénának nevezett Mária Magdala is származott.

Kutatásunk során tekintetbe kell venni azt a tényt is, hogy Mária és Jézus születésének idején a Pártos birodalom hatalmának tetőpontján van és területe nemcsak az Eufrátesztől az Indus folyóig terjed, hanem a héber hagyomány által Galileának nevezett terület és Szamaria is hosszú ideig pártos fennhatóság alá tartozik, „Adiabene” néven. A Pártos birodalom uralkodói támogatják Heródessel szemben a zsidó makkabeusok utolsó leszármazottját, a Hasmoneus-dinasztiát.

Történelmi áttekintés:

Kr.e. 60-ban Rómában megalakul a triumvirátus: Cézár, Pompeius és Crassus vezérlete alatt, s megtámadják a Pártos birodalmat, de Carrhae-nál (Harran) a pártos sereg tönkre veri a rómaiakat és seregeiket megsemmisíti. Az Eufrátesztől nyugatra eső területek, beleértve Galileát és Szamariát is, pártos fennhatóság alá kerülnek, és ez az „Adiabene” tartomány, az oda kinevezett Adiabene nevű pártos királyi herceg után, akinek kormányzói titulusa Pa-Kur (a hegyvidék ura), a biblikus írásokban „Pacor”.

A Pártos birodalom királya - Bazapran - Kr.e. 42-ben meglátogatja Adiabene tartományt, „Nakeb Adiabene” pártos herceg, kormányzó és „Grapte Kharax” (Kharax = Krux = Körös - Aranyi) pártos hercegnő házassági évfordulója ünnepére. Ugyanebben az időben megerősíti a zsidó Hasmoneus-dinasztiához tartozó „Antigonosz” (Mathatias) fiát „Arisztobulo” néven Jeruzsálem királyának és szabad vallásgyakorlatot biztosít a zsidóknak.

A párosok annyira ellenzik a Róma által támogatott Heródes uralkodási szándékát, hogy Heródes testvérét, „Phasaelt” és apját „Hirkanoszt” fogságba vetik, Heródes pedig Rómába menekül.

Róma: Heródest nevezik ki Jeruzsálem királyának, és Kr.e. 39-ben a római légiók partra szállnak a szamariai tengerparton Joppában. Marcus Antoniusz (Kleopátra jegyese) a sereg fővezére, de a pártosok hadserege ismételten legyőzi a római seregeket és Antoniusz is a csatatéren marad, holtan. De két év múlva Heródes, délről, „Idumea” felől mégis elfoglalja Jeruzsálemet, nagy vérengzést végezve a zsidók (szadduceusok) között. Galileába is be akar törni, de már Szamariában fegyveres ellenállással találkozik, tehát egyességre törekszik és ezt éppen a pártos kormányzó, „Adiabene” herceg útján éri el.

Német kutatások megállapították: „Adiabene hercegnek és feleségének Grapte-Kharax pártos hercegnőnek házassága gyermektelen volt. Egy Ananias nevezetű zsidó kereskedő, akitől sok holmi között az ékszereket is vásárolták, rávette őket arra, hogy vegyék fel a zsidó vallást, imádkozzanak Izrael istenéhez - Jehovához - aki majd biztosan megáldja őket gyermekkel” - a rábeszélés sikerült és Adiabene herceg a zsidó vallásban „Joakim” és felesége Grapte-Kharax hercegnő „Anna” nevet kap. Mint Josephus Flavius írja: „Jeruzsálemben palotát építettek az Adiabene hercegek és évi jövedelmük egyharmadát a jeruzsálemi templomnak adták, a másik egyharmadok pedig szétosztották a zsidóság szegényei között.” - Azonban csaknem húsz évi zsidó hitben való várakozás után sem született gyermekük.

Ekkor a jeruzsálemi zsidó templom főpapjai arra akarták rávenni a náluk is csak „Joakim” néven ismert Adiabene herceget, hogy váljon el feleségétől és vegyen magához egy zsidó asszonyt, akitől majd lesz gyermeke. Adiabene herceg azonban szerette feleségét és mind a ketten szakítottak a zsidósággal és visszatértek régi hitükre. Adiabene herceg feleségét rábízta a Genezáret tava mellett lakó unokaöccsére, aki szintén az Adiabene családból származott, és miután a vidék halászatának felügyelőjeként működött „Usef" nevéhez hozzákapcsolták a foglalkozási nevét is és "„Usef Pandar” (Pandúr, azaz felügyelő - Aranyi) néven volt ismert. Adiabene herceg pedig Párthiába utazott és ott felkereste a mágusok főjét, akit gyermekkorától kezdve ismert, hiszen tőle is kapott oktatást. (Itt meg kell jegyezni, hogy a párthiai „mágus központ" Sipparban volt, tehát Adiabene herceg is Sipparba ment.) - Adiabene herceg töredelmesen bevallotta, hogy csaknem húsz éven át imádkoztak Jehovához és minden „templomi áldozatban" bőkezűen részt vettek és mégsem adatott az Isten nekik gyermeket. a főmágus így felelt:

„Mit mi magunkért és másokért, vagy mások értünk tehetnek, azt az örök Fényben tündöklő Isten sohasem fogja helyettünk megtenni. Erőt, képességet és intelligenciát kaptunk Tőle azért, hogy társai legyünk a Teremtés Rendjének megtartásában és terjesszük, gyakoroljuk, a Tudás Fénye által az Ő dicsőségét.

Feleséged - Grapte hercegnő - családja generációkon át szellemi és testi egészségben élt. Vidd el őt ’Ywissa’ nevű mágus-asszonyhoz, aki a gyermektelen asszonyokon való segítésben a legjobb orvosunk - és meglátod, hogy feleséged - Grapte hercegnő - majd szülni fog, hiszen évei szerint még alkalmas a gyermekáldásra.”

Adiabene herceg így szólt: „Atyám jó barátja vagy. Tanácsodat megfogadom és ígérem, hogy ha Istenünk megáld minket gyermekkel - legyen az fiú vagy leány - Istenünk szolgálatára fogom adni őt ”…és vittem magával feleségét Ywissahoz. És minden úgy lett, amint a Sippar-i főmágus mondta. Egy év múltán megszületett Grapte hercegnő leánya: Mirijam-Mária. (A fentiek megtalálhatók Wehrli-Frey: „Jesat Nassar genennt Jesus Christus” /Drei Eichen Verlag, München, 1965. - című könyvben, ahonnan a mellékelt Jeruzsálem térkép is át lett véve.

A német szerző igyekszik Mária és Jézus „árja” származását bizonyítani azon az alapon, hogy Párthia a Kr.e.-i 350. év körül létezett „Nagy Sándor birodalmának tartománya” volt, és így - szerinte - a „párthusok = árják”. Nem veszi figyelembe azt a történelmi valóságot, amit „Sebeos” (Sebes - Aranyi) ír le: (Heraclios történetei című írásának 10 oldalán /1850. Konstantinápoly) a következőképpen:

„Antiochus országlásának 14. évében a pártusok lerázták a macedónok igáját és az euthaliták (fehér hunok) királyának fia lett uralkodójuk, kinek nemsokára Kelet- és Észak-Ázsia minden népei meghódoltak.”

Tehát Mária és Jézus születésének idején már a pártusok azonosak azokkal a népekkel, akiket a történelem Daha, Szaka, Masszagéta, Szarmata, Szíkta és Hun néven ismer. Vallásuk pedig egyöntetűen az úgynevezett „mágus-hit”, vagy sokak által Zoroaszter „fénytisztelő” szertartása, magaslatokra épített templomokkal, ahol a „Fény Szűze” (Inanna, Istár, Astarte, Astoret, Anahita) és a „Fény Fia” (Bál, Mitra) felé irányulnak az emberi könyörgések. - Tehát a Galileának nevezett Adiabene tartomány őslakói és a keletről jövő pártus-mágusok vallási felfogása és hiedelme azonos és messzire kirekeszt magából minden júdaizmust.

De az Adiabene királyi családra vonatkozóan van zsidó tudósításunk is. A talmudi kort követő időben jelent meg a júdaizmus egyik irodalmi terméke, a mi Urunk Jézus Krisztust gyalázó irat, „Toledot Jesú” címmel. Ennek egyik héber alcímre: „Jézus és Helen császárnő története”. Ebben a zsidó szerző hivatkozik az „Adiabene királyi családból származó Helena királynőre, aki Jézus rokona lévén, meg akarta menteni őt a keresztre feszítéstől.”

A fenti térképet átvettem az 1755-ben, Svájcban kiadott „Zwingli Bibliából”. Itt a 67. számmal van megjelölve a „Grapte-Kharax pártos herceg család (Mária édesanyjának) palotája, akinek a sírját a 2148. szám mutatja” - Ez a térkép annak is bizonyítéka, hogy az ún. „Zwingli-féle reformáció tagadta Máris és Jézus zsidó voltát, és éppen ez volt az ok, hogy „kitértek” a római júdai-kereszténységből és a kereszténységet „reformálni” (átalakítani) akarták, minden júdaiság elhagyásával.” És ne felejtsük el az évszámot: Kr.u. 1755! Azóta azonban a júdai-kereszténységnek sikerült véglegesen eltüntetni ezt a „reformációs” törekvést.

Kiderült tehát, hogy a Pártos birodalom királyai nemcsak a biblikusan Galileának és Szamariának nevezett területekre, hanem Júdeára és így Jeruzsálemre is kiterjesztették hatalmukat; hiszen éppen Heródessel szemben Aristobolo „Hasmoneus II.-t” teszik meg Júdea királyává és Heródes apja és testvére a Galileának nevezett Adiabene tartományba mennek tárgyalni Adiabene herceggel, aki ott pártus helytartó volt. Teljesen érthető tehát, hogy Jeruzsálemben is volt palotájuk.

Az Adiabene családról a „Toledot Jesú” című szövegben ez olvasható:

„Adiabene Helen királynőnek volt egy Mirjam nevű, szűzhajadon rokona, akinek igen nagy vagyona és földbirtokai voltak. Mellette állt az Adiebene családhoz tartozó Yusef Pandar nevű fiatalember rokona, aki szintén nagyon gazdag volt, de anyja nem származott királyi vérből”