20241122
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2012 április 07, szombat

A szabír magyarok a sumírok tanítómesterei

Szerző: Kozsdi Tamás és Bíró József

 IV. A „SUMIROK” TÖRTÉNELME

A „sumir világ” fejlődése a mezopotámiai agyagtáblák feltárása és megfejtése után vált lehetségessé. Ezek a feliratok és régészeti leletek bemutatják a vízözön előtt élt népetnikum életmódját, kulturális vívmányait is. A vízözön után betelepült, eggyéolvadt lakosságot „sumir”-nak nevezték el helytelenül az indo-germanisták, az előttük itt élőket még helytelenebbül „elősumir” népcsoportnak.

A „sumirok” történetét célszerű két részre osztani. A „sumirok” megjelenésükkor Mezopotámiában már egy fejlett politikai és gazdasági rendet kifejlesztett őslakosságot találnak. Az agyagtáblák is vízözön előtti és utáni királyságokról beszélnek.

George Roux Ancient Iraq: Mezopotámia történelem előtti időszaka

i.e. 600.000 - Alsó-Paleolitikum – Barda-Balka
i.e. 120.000 - Közép-Paleolitikum – Hazard-Merd
i.e. 60.000 - Shanidar D (ásatási szint)
i.e. 35.000 - Felső Paleolitikum, Shanidar Barlang C, Zarzi
i.e. 10.000 - Mezolitikum, Shanidar B, Karim-Shehir, Mlefaat
i.e. 7.000 - Neolitikum, Jarmo
i.e. 5.000 - Kalkolitikum, Matarrah, Hassuna-Samarra Időszak
 

  Dél-Irakban Észak-Irakban
i.e. 4.500 Eridu, Qal’at Hajj, Muhammed  
i.e. 4.000   Halaf Időszak
  Ubaid időszak Északi Ubaid
i.e. 3.500 Uruk időszak Gawra kultúra
i.e. 3.000 Ninive kultúra  

Hol és mikor találkozik a két rokon ősi népcsoport. Többféle elmélet is szól arról, hogy honnan is jöttek Mezopotámiába a „sumirok”. De a megérkezésük időpontját általában a tudósok nagy többsége a nagy vízözön tájára teszi. (i.e. 4000-3500)

Bagdadi régészeti konferencián 1929-ben megállapodtak abban, hogy Dél-Mezopotámia kora kultúráit arról a helységről nevezik el, ahol az első régészeti leleteket találták. (Ubaid, Uruk, Jamdet Nasr stb.) Ezután a vízözön előtti és utáni királyi dinasztiák adatai szerint pontosítanak.

Magyar kutatók egy része azt állítja, hogy a „sumirok” a Kárpát-medencéből jöttek. Feltevésüket a Tatárlaka-i (Erdély) korongocskákra karcolt írásjelekre alapozzák. Mind a Tatárlaka-i korongocskákat hátrahagyó, mind az Ubaid-i (subar) Halaf-i és Hassuna-i („sumirok” előtti Mezopotámia) kerámiát alkotó népcsoportok az ősszabirok utódai, akik Mezopotámiából i.e. 5500 táján, még Halaf időszak kezdete előtt jutottak el a Kárpát-medencébe is.

A szabir-magyar őstörténelem szempontjából nagy jelentőségű az a tény, hogy a Hassuna és Halaf időszakok és a velük egyidőbeli Kárpát-medence népetnikuma, nyelve, vallása és kultúrája azonosnak nyilvánítható.
A „sumirok” Eridut tartották a legrégibb városuknak. Urtól kissé délnyugatra (20 km) Hall, majd később Woolley expedíciója meg is találta ezen a környéken az első agyaggal megerősített nádkunyhók nyomait. Tehát azok az érvek is igazolva látszanak, melyek „sumirokat” a tenger felől érkezőknek tartják.

Mikor érkeztek a „sumirok” Mezopotámiába. Döntő bizonyítékot erre a kérdésre Sir Leonard Woolley ’Excavation at Ur’ = Ur városának ásatása c. könyvének 42. oldalán adja: „Míg az al-ubaidi sírokban hátukon kiterítve feküdtek, és a Királyi Temetőben alvó testhelyzetben, oldalt fekve összegörnyedt tartásban, lehajtott fejjel, a felhúzott láb a testtel egyvonalban, majdnem érinti az állat, a sarok érinti a feneket. Ez a magzati póz olyan, mint a szülés előtti. A testhelyzeten bármiféle változtatás valláscserét jelent. Tehát egyrészt a Jamdet Nasr, az al-ubaid-i, másrészt a Királyi Temető sírjai közötti különbség komoly törést jelent az ország történelmének folyamatosságában, és valószínűleg idegen megszállás bizonyítéka.”

Megállapíthatjuk, hogy az özönvíz utáni Jamdet Nasr periódus népe más, mint az azt megelőző Al Ubaid kultúra népe. Mindkettőnek más a temetkezési szertartása, tehát más a valláskultusza is. Woolley terrakotta ’istennő’ figurákat talált az Al Ubaid-i sírokban, azonosíthatjuk a matriarchális hitszemléletű népet. A Jamdet Nasr periódusban ennek az ellenkezőjét, a patriarchális valláskultusz szimbólumait találjuk, bikát űző oroszlánokat festettek a freskóikra, domborműveikre, a kővázakra kosfejeket faragtak, a napimádó hitszemléletet követő kus nép szimbólumait. Így találkozik a két ősi nép, a szabir és a kus, a dél-mezopotámiai térkörben. E két nép fúziójából alakul ki a hatalmas „sumirnak” elnevezett civilizáció. Ezért mondja Leiden, hogy Káldeában a turániak és a kusiták összekeveredtek és két birodalmat alkottak, Kaldeát és Elámot.”

Cambridge Ancient History Vol. I Part I. 343. old.: „bármennyire is hajlandó az ország az idegenek befogadására, a történelem előtti Babilonban nem vettünk észre törést a régészeti leletek folytonosságában, mely alapot adhatna egy új nép megérkezésére. Még a 12. szinten sem, ahol az építészet, a fejlettebb mezőgazdaság figyelhető meg.”

Megállapítható, hogy az eridui 18-12 szint szabir lakossága tanítómestere az újonnan érkezett „sumiroknak”.

A történelem előtti Babilonban nem vettünk észre törést a régészeti leletek folytonosságában. Ez arra enged következtetni, hogy a vízözön és az úgynevezett „sumir” népetnikum megjelenése után is dominál a szabir kultúra. Valószínűsíthető, hogy a szabirok többen maradtak életben a vízözön után, mint gondoltuk volna, és Anatóliából, Észak-Mezopotámiából, a Zagros hegység lejtőiről és máshonnan is vándoroltak vissza szabirok az árvíz-pusztította , jó termőföldű Dél-Mezopotámiába.
Oppert sehogy sem spekulálta jól ki 1869-ben a „sumir” megjelölést a mezopotámiai népetnikumra. Mert a kutatások és régészleletek azt igazolják, hogy a nagy mezopotámiai civilizáció szabir kezdeményezés volt.

Megjegyzem, hogy a nyugati régészek, történészek általában Mezopotámiára a Babilon elnevezést használják előszeretettel. Pedig a tárgyalt időszakhoz képest Babilon csak évezredekkel később jelenik meg a történelemben. Valójában még a Mezopotámia elnevezés is helytelen, ez a görög szó, amely ’folyóközt’ jelent, mert ősi népek nem használták a folyóköz fogalmat.
Mezopotámia nem csak a két folyó közé eső területet, hanem a Tigristől keletre, és az Eufrátesztől nyugatra eső terület is.

A SZABÍROK ELŐ-„SUMIROK”

S.N. Kramer bizonyítása, miszerint a szabirok elő-„sumirok”: The Sumerians 40. old: „Sumeria első lakói nem voltak sumirok. A bizonyíték nem régészeti vagy embertani forrásokból származik, hanem nyelvészeti. Suméria két életadó folyójának a neve, a Tigris és Eufrátesz, vagyis idiglat és burannun, amint az ékírásban olvashatók, nem ’sumir’ szavak. A legfontosabb központi városok – Eridu, Ur, Larsa, Isin, Adad, Kullab, Lagash, Nippur, Kish – ugyancsak nem sumir szavak. Tehát ezeket olyan népnek kellett elnevezni, akik nem ’sumir’ nyelven beszéltek, pl. a Mississippi, Connectikut, Massaschusets, Dakota elnevezés azt mutatja, hogy az Amerikai Egyesült Államok első lakói nem angolul beszéltek.

Ismeretlen Suméria ezen elő-sumir telepeseinek a neve. Akik jóval az írás felfedezése előtt éltek, és nem hagytak írásos jelet maguk után. Talán lehetséges, hogy legalább egy részüket az időszámítás előtti 3. évezredben szabiroknak hívták.”

Benno Landsberger az Ankarai Egyetem folyóiratában 1944, megjelent cikkében azt írja, hogy bizonyítva látszik, hogy az alapvető mezőgazdasági és ipari technikai vívmányok nem a „sumiroktól” de azok elődeitől származnak.

Landsberger: Cambridge Őstörténelem I. 2. XIII. fej. 80. old.: „Minden kétséget kizáróan a korai dinasztiák előtti kor legfigyelemreméltóbb találmánya az írás. Jelenlegi ismereteink szerint az ’Uruk’ 4. elnevezésű periódusban jelenik meg. Ez az írásmód egyáltalán nem volt primitív.
A Cambridge Őstörténelem szeriont viszont az a kérdés, hogy milyen nyelven írhatták ezeket az agyagtáblákat, mert még a ’sumirok’ előtti időkből is találtak itt, ebben a témakörben a régészek egy ásatási réteget.

A kételkedő tudósok nem tudják cáfolni, hogy ez az írás nem a subar-ősszabir népé volt. Viszont egyre több azt erősíti meg azt a feltevést, hogy az ősszabir nép alkotta az ősi kultúrát, és a legelső írást is.

EPHRAIM A. SPEISER A VÍZÖZÖN ELŐTTI SZABIROKRÓL

Néhány nagyobb horderejű bizonyítás következik a szabir-magyarok ősmúltjára, amelyek biztosabbak, mint az indo-európaista történészek kellő bizonyíték nélküli feltételezései, akik a saját ősiségüket egy Indiában felfedezett nyelvre, s szanszkritra alapozták. Az ékírásos irodalomról megállapították, hogy a vízözön előtt már léteztek. (Dhorme azonosította a C.F. Schaffer által Ugaritban 40 év alatt kiásott agyagtáblákon megjelenő subarokat (szabirokat).

A szövegek általában öt olyan városról beszélnek, amelyekben a királyok uralkodtak a vízözön előtt:

1. Eridu (írott formai megjelenése NUNki)
2. Bad-tibira (írva BAD.URUDU. NAGARki)
3. Larak (írva UD. UD. AKki)
4. Zimbir (UD, KIB. NUNki)
5. Shuruppak vagy Shurippak (SU. KUR. RUki LAM)

A hat város közül négy határozottan nem sumir, sem nem semita. Ezt bizonyítja az ak és r szóvégződés (Larak, Suruppak, Zimbir, Zarar). Bíró: A Szabir-magyarok őstörténete 141. old: „Susa-t (Shushim) az ókori történelemből Elamnak ismerjük. The Encyclopedia Britannica (Vol. III. 1878) azt írja, hogy Susiana csak egy későbbi neve volt ennek az országnak. Az akkádok Numma-nak hívták (magasföld), vagy SUBARI-nak, és ennek a semita Elamu csak egy fordítása volt.

Mostmár látjuk, hogy nemcsak Észak-Mezopotámia régióit nevezték SUBARTU-nak (akkádul), de SUBARI („sumirul”) vagy SUBARTI volt a neve annak a régiónak is, melyet a történészek és régészek a semita fordítás alapján neveztek el Elam-nak, és így hívják ma is. Így megvilágosodik előttünk, miért harcolt szövetségben számtalanszor az észak-mezopotámiai Subartu szabir népe és az eláminak nevezett szabir nép a semita hegemónia alatt élő sumirok ellen.

Elámi istennevek: BA. SA-Susinak, Pinkir, Kir, Pisir, Ruhuratir és Nitutir. Awan Elám egyik fontos tartománya.

Az indoeurópaista nyelvészek flexibilis, nem fonetikus nyelvei, és eltérő nyelvi szerkezete, amelyik nem ragozó, hanem előljárószókkal és körülményes szerkezettel szerkesztik a mondatokat, nem értik meg a ragozó szerkezetű, szabir eredetű nyelveket, összekeverik a személyragokat és a birtokragokat. De nem csak a nyelvi szerkezetük tér el, de a fogalomkészletük is hiányos. Az agyagtáblák fordítása során a növények, orvosságok, tárgyak, foglalkozások, tevékenységek nevét sem tudták lefordítani, nemhogy a politikai, sőt nyelvtani fogalmakat, ezért évtizedekkel, évszázadokkal, évezredekkel vetetették vissza a tudományok, és az emberi társadalmak fejlődését. Az évezredek óta békés, termelő-alkotó munkát folytató szabir eredetű népeket leigázók – hozzáértés hiányában – a csatornázás ültetvényes gazdaságokat sivataggá változtatták, a virágzó városokat lerombolták, könyvtárait felégették (mint a macedón Nagy Sándor stb.)

Tradició, hogy Elam és Mezopotámia között már időtlen idők óta kapcsolat állt fenn. A kronológiai listák összeállításakor, nagyon is ismert volt, hogy valóban melyik város volt a legrégibb az országban. ’Suruppák’. Utnapistim azt mondja Gilgamesnek, ’a város, amelyet te ismersz . . . az a város már ősi volt, amikor az istenek a szívükben elhatározták a vízözönt. (Gilgames eposz 11. 11-14. Suruppak különböző írásmódjai SU.KÚR.RU(ki).

Alsó-Mezopotámia első lakossága nem a sumir népcsoport volt. A megszállók ezen a földön szemben találták magukat egy ősi népességgel. Nagyon fontos részét alkotta ennek az elő-sumir őslakosságnak az elamita, vagy az elamitákkal közeli rokonságban álló népcsoport. Miután a sumirok és az elamiták nyelve nem rokon, Alsó-Mezopotámiának kétnyelvűnek kellett maradnia egy ideig a leigázás után.

Idők múltával a sumirok nyelve túlélő, addig, ameddig lassacskán az akkád nyelv ki nem szorította az i.e. második évezred fordulópontján. A sumirok nyelvének mélyebb belső változáson kellett átmennie, miután kapcsolatba kerültek az őslakosokkal. Ez a változás elsősorban hangtani változtatásokkal hatott a rátelepült nyelvre.

http://osemlekezet.fw.hu/


« Prev Next

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.