A szláv Karácsony= Kracsun is ilyen tévedés. A kracsun ugyan horvátul= retesz, tolózár /keresztező/, de alapszava a kracs= lépni, ugorni. A kracsun szó tehát az ugrás, sietés szava lehet. Van azonban olyan szó is, hogy krst= kereszt, de olyan is hogy kraty= lopni. Szemmel láthatólag mindkettő magyar eredetű, hiszen az ősi kereszt= K-R-S-T szavunkat magánhangzók nélkül vették át, a kraty= lopni pedig a kerít-keríti szóból kerekedett ki.
Ennek ellenére azt tanítják, hogy a Karácsony szláv eredetű. Nem veszik tudomásul, hogy a Karácsony eredetileg az ősmagyarok Kerecsen- ünnepe volt. Az év utolsó napja volt a Páros-istennő anyaságának az ünnepe. Valaha, úgy hívták, hogy a Körasszony- napja, /K-R-S-N/, ami egyúttal a Körösnő és Kerecsen ünnep volt.
Ennek természetesen több jelentése volt. Az első és legfontosabb: a „kör-asszony”= kövér-asszony, egész pontosan áldott állapotú asszony, aki rövidesen szülni fog. (Átvitt értelemben Karácsony napján meghal az „Ó-esztendő” és estéjén vajúdni kezd a „kör-asszony” és másnap megszületik az „Új-Esztendő”.)
Ez persze azt jelenti, hogy nem Jézus születik meg Karácsonykor, hanem az új-Év, az új Esztendő. Ez a nagy ünnep kiírthatatlanul vésődött be a magyar népek szívébe, így a zsidó-katolikus vallás sem törölhette el. Kitalálták tehát a helyettesítését szolgáló Szűzanya-Kisded mítoszt, amit Jézus-születésével kapcsoltak össze, így a legnagyobb „katolikus ünneppé” tették.
A magyar ősszavak sokat tudása azonban itt is jelen van. A Karácsony /K-R-S-N/= körössön- körözzön szó a keresztelést, körösztölést is jelentette, amikor az újszülöttet „átvitték a tűzön”. Ugyanekkor az Újszülött, tehát az „Új- Év” és a magyar istennő (Túri-Lú= Turul) tiszteletére az őt jelképező Kerecsen sólymok röpítése is ősi szokás volt. (A kerecsen sólyom vadász- módszere a keresés és körözés, körözön- keressen, hogy utána majd karmozzon- körmözzön).
A fentiekből elég világosan kitűnik, hogy a Körasszony, a várandós anya napja, a Körösztölés és a Kerecsen név torzult Karácsonnyá, amikor a mákos kalácsot sütötték. Később ebből a karácsony /K-R-S-N/ rovásírásból lett a szláv Krasun, majd Kracsun, amit a nyelvész Bach- huszárjaink a finn- ugorizmus fölényét bizonyítandó, nagy diadallal hoztak vissza, mint valami értékes etimológiai zsákmányt. (Ne feledkezzünk azonban el a fonott kalácsról sem, melyet mákkal hintettek be. A mag- mák a magyarokat jelenti, míg az R= L szabály alapján a Karácson és a kalácsom között csak a „Bach-huszárok” látnak szláv- összefüggéseket.
Ehhez a témakörhöz tartozik a mai évet lezáró Szilveszter név története is. A magyar akadémikus szómagyarázók természetesen ezt is a katolikus- ősmitoszból magyarázzák, -mondván- Szent Szilveszter vértanú és későbbi pápák nevét viseli. A valóság azonban ismét más, bár egyszerűbb: újra egy ősi fogalmat találunk a helyén, hiszen a téli nap-éj egyenlőség az óév vesztését és az újév szülését jelentette. A két fogalmat összevonva kapjuk a szülve- vesztel napot, ami később és latinosan írva Szül-veszter lett. (Az R= L azonosság jól ismert.)
http://free.x3.hu/god700/page41