A tavaszi ünnepkör

A tavaszi (vagy húsvéti) ünnepkör dátumai évről évre változnak. A márciusi naptárból tudhatjátok meg, hogy  mikorra esnek a tavaszi híres napok.

Az ünnepkör február elején, hamvazószerdán kezdődött. Ekkor minden háznál a háziasszonyok bükkfa hamuból főtt lúggal kimostak minden fazekat amelyben előzőleg húst készítettek vagy tartottak, ugyanis nem lehetett azokban hét hétig ételt készíteni. Az edénymosogatással kezdetét vette a 40 napos nagyböjt amely Nagyszombaton végződik.

A nagyböjt alatt nem volt szabad esküvőt tartani vagy bármi más, hangos, zenés mulatozást. Ebben az időben a leányok egyszerűbb, sötétebb ruhákat viseltek és mindenki főként aszalt gyümölcsöt és tésztaféléket evett. Igazi böjtös ételek voltak a következők: héjában sült pityóka káposzta cikával, szűzpityóka leves, tört, fokhagymás faszulyka (paszuly), dombraszökő (málélé), szemes-kukorica megcukrozva, aszalt szilva és aszalt vackor, mákos puliszka, mákos tészta, kokojza (áfonya) és szádogfa (hársfa) levélből főtt tea, málna- és kokojzabefőtt kenyérre kenve, faszulykaleves, rozskenyér, hidegmálé. Még néhány érdekes nevű böjtös étel a morzsolt, mákos laposka, vízenkullogó, dombraszökő, angyalbügyüre vagy bögyöre. Olvassátok el néhány böjti étel receptjét és esetleg próbáljátok elkészíteni őket.

Azért a nagyböjt ideje alatt is szórakoztak az emberek; néhány népi játék és tánc, amit ebben az időszakban játszottak a karikázó, cickomozás, pilickézés, ulicskázás, mancsozás, fogócskázás, csülközés, rongylabdázás és köcsögdobálás.

A virágvasárnaphoz a barkaszentelés kapcsolódik. Ennek a szertartásnak az a lényege, hogy ezen a napon a nagymise előtt a barka ágakat megáldották és kiosztották a híveknek. Attól függően, hogy mely területen laktak, változtak a szokások a barkával kapcsolatban. Volt, ahol nem lehetett a házakba bevinni, máshol viszont a lakóházban tartása hozott szerencsét az ott lakókra. Azt azután a következő évben elégették és a hamvát hamvazószerdán szórták szét.

Az ország bizonyos részeire ugyancsak jellemző volt a kiszehajtás e napon. A kisze egy szalmabáb, amit menyecskének öltöztettek, és a falun vitték végig a leányok énekszó kíséretével.

Haj kisze, kiszéce,
gyöjj be sódar, gömböce.
Szabó Marisnak nincs ruhája,
üres a ládája.
Haj kisze ...
Géci Rozi ládája
üresen van bezárva.
Ha üresen nem volna,
a kiszére adott volna.
Hej ki kisze ...     

A falu végén vagy vízbe dobták, vagy elégették. A bábu a böjtöt és betegségeket jelképezte.

A nagyhét a nagyböjt utolsó hete. Ennek a hétnek több neves napja van. Nagycsütörtöktől nagyszombatig elnémultak a harangok. Ezen a napon a jó termés reményében spenótot vagy zsenge csalánt főztek.

Nagypéntekhez igen sok hiedelem kapcsolódott. Ezen a napon nem gyújtottak tüzet, nem sütöttek kenyeret (mert az kővé válna), nem mostak ruhát (mert a viselőjébe mennykő csapna), és nem szőttek vagy fontak. Ugyancsak ezen a napon betegség megelőző tisztogatást végeztek mind az emberek, mind az állatok körében; ezt napfelkelte előtt kellett csinálni.

Nagyszombat a feltámadási körmenet és a tavaszi takarítás napja. A harangok megszólalása után a gazdasszony lesöpörte a ház falát miközben ezt kiáltotta: „Kígyók, békák szaladjatok, megszólaltak a harangok!”

Húsvétvasárnap a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, ekkor ünneplik Krisztus feltámadását. Ezen a napon ér véget a böjt, amelyet az ünnep magyar neve tökéletesen jelképez: hús vét. Húsvéti szertartások közé tartozott az ételszentelés is, amikor is kalácsot, bort, kenyeret, sonkát, stb. szenteltek meg. Ezen a napon a leányok és néha a legények is zöldágjárást játszottak. Ez igazából egy egész falun át való menet volt, ahol zöld ágakból tartott „kapun” bújtak át a fiatalok egymás után. Talán Ti is ismeritek és szeretitek a Bújj bújj zöld ág című éneket és játékot – most már tudjátok, hogy honnan eredt. Tekintsétek meg a játéknak egy másik változatát is.

A húsvéthétfői locsolkodás alapja a víz tisztító erejébe vetett hit; vízbevető, vízbehányó hétfőnek is emlegetik ezt a napot. Eredetileg csak vízzel történt a locsolkodás, de sok helyen (főleg a városokban) átváltottak a szagos víz használatára. A locsolásért a legények hímes tojást kaptak ajándékba. A tojásfestés egyik ősi módja az úgynevezett berzselés, melynek lényege, hogy tojásra friss zöld leveleket tesznek, ezt harisnyába kötik és így helyezik hagymalevél, vadkörte- vagy vadalma, illetve zöld dió héjából készült festékbe. A tojás héja színes lesz, a levél helye pedig fehér marad. Tojást „írással” is díszítettek: olvasztott viasszal motívumokat rajzoltak a tojásra, majd a viasz megkeményedése után az előbb ismertetett festékekbe mártották. Karcolással készítették a kotort vagy vakart tojásokat, amely folyamat során éles szerszámmal finoman mintákat véstek a tojás felületére. Mesteremberek műhelyében pedig szebbnél-szebb patkolt tojásokat láthatott a falu apraja-nagyja.

http://operencia.com/index.php?option=com_content&view=article&id=232%3Anehany-boejti-etel-receptje&catid=43%3Asuetes-fzes&Itemid=89&lang=hu