Elnézést kérek a szerzőtől, de kénytelen vagyok ezt az idézetet ide is beragasztani, mivel a sámán kifejezés érintett ebben a tanulmányban. Itt utalok erre a nálunk is leközölt tanulmányra: Középkori magyar inkvizíció 9. rész 

.."maga a szerző, Fehér Mátyás Jenő korrigálta önmagát még 1968-ban (!), kijelentvén, a latin szövegek mágus szavát hibásan fordította sámánnak! "A mágus szó nyelvünkben ma is használatos és nem annyira idegen, mint a szibériai peremnépeknél oly nagy szerepet játszó sámán kifejezés, amelyet sokszor túlzottan kidomborítanak és általánosítanak. Ezek alapján tehát, a könyvben szereplő sámán kifejezés helyére az eredeti mágus szót kell nekünk a gondolatunkban   visszahelyezni."...     >Zoli< 

KARÁCSONY A SOLYMÁSZOK LEGNAGYOBB ÜNNEPE

     Hazánk ismét abba a lelki állapotba került, hogy mással nem tud dicsekedni, mint dicső őseinkkel  s minden ami dicső azt magyar eredetűnek vélünk , magyarázunk.. Ebbe a fogalomkörbe ismét belekerült a solymászat a kerecsen és a turul legenda is.

Fehér Mátyás Jenő hatalmas munkát végzett a Kassai Kódex sámánpereinek Táltospereinek (M.M. szerkesztô) feldolgozásával. Elemzése alapján betekintést kapunk a magyarság ősi hitvilágába, sámánjaik Táltosaink (M.M. szerkesztô) magas színvonalú tudásába és hagyományaink, hitvilágunk megőrzésében vállalt szerepükre.

E perek jegyzőkönyveiből tudjuk meg, hogy a XIII. SZ. elején a sámánhit Táltoshit (M.M. szerkesztô) egyik legnagyobb ünnepe a téli napforduló, a fény a nappalok meghosszabbodásának az ünnepe volt, mely a keresztény vallásba , mint karácsony épült be..

Erről így vallott 1245-ben Dala fia UNDO perében  Rufus segesvári polgár . „Krisztus születése ünnepén, a régi magyarok a sólyom ünnepét tartják.”.. OBOL várjobbágy szerint:..”Ekkor a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarait amiket a sámánok Táltosok (M.M. szerkesztô) megáldanak.” Kisszer Mihály szerint: ..”. a régi hitűek Urunk születése napján tartják a sólyom ünnepét.”.

Ágota özvegy, Ithe sámánról Táltosról (M.M. szerkesztô) vallja:

„ Amikor Karácsonykor a fiatalság az első új sólymokat felrepíti, szokott énekelni és buzdítani az ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat emlékezetéből soha kiveszni ne hagyja.” Boksa védelmében Kozma a következőket mondja:..” in festo falkonarium vulg ar ekarasun dicto”.. a szerző ezt így fordítja .a solymárok ünnepén melyet a népnyelv en karácsonynak hívnak. Az én fordításomban ez egy kissé másként hangzik.. a solymászat ünnepén,, melyet népiesen karasun-nak hívnak. A karasun egyáltalán nem biztos, hogy karácsonyt jelent. Mivel a pusztai – solymászó népek nyelvében a KARA ma is sötétet jelent értelmezhetjük ezt sötét napnak, vagyis az év legsötétebb napjának is.  Ha Gyarmathy Sámuel (az összehasonlító nyelvészet megalapítója -1799) magyarázatát nézzük keretsen,keletsen latinul GYRFALCO  , kretset, GERETSUN oroszul. A GERETSUN KARASUN  szavak összefüggésének a vizsgálata tovább finomítaná a téli napforduló ünnepéről kialakuló emlékeinket. Mindezen még bizonyára sok vitát indukáló állítások  nem érintik azt a tényt, hogy Őseink  ezen a napon a sólymok a solymászat ünnepét tartották. Az eredeti  forrásmunkák szakszerű elemzésével bizonyára több , számunkra értékes solymászati emlékre is bukkanhatunk.

Sajnos e témakörök újkori kutatóinak a többsége sem solymászati, sem solymászattörténeti, sem ornithológiai ismerettel nem rendelkezik/rendelkezett/. Pedig e nélkül sem a TURUL, sem a KERECSEN kérdésről szakszerű véleményt nem lehet kialakítani, nemhogy megalapozott, kiforrott álláspontot. Egy- egy szó szövegkörnyezetéből való kiragadása is gyakran hibás következtetésre vezet.

Annak érdekében, hogy a KARÁCSONY-KERECSEN témakörben kifejtett teória sok apró hibáira rávilágítsak, solymászati szempontból  térek ki az egyes témakörökre. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy én ezt az összefüggést elvetem, csupán azt, hogy nem lehet egy állítást hibás összefüggésekkel indokolni .

Kezdjük a ragadozó – ill. solymász madarak elnevezésével.

Azt tudjuk, hogy a népi nyelvben tájegységenként más volt a neve egy egy madárnak. pl.: héja héjja, hejő , tikhordó kánya stb. A ránk maradt solymász témájú írásos emlékek is –a solymászathoz nem értők számára - értelmezhetetlen. Vegyünk néhány példát:
Balassi a híres solymász így ír versében:
„Szép sólymok, vad rárók kiket madarászok  tanítanak viselnek..”

1564-ben I.Miksa király a nyitrai püspöktő kérl: „ sólymokat az ölyveknek abból a fajtájából, amelyeket basztardnak, vagy kéklábúnak hívnak.”
1577-ben Székely Mihály kér: ..”afféle madarászt, ki  ráróval és vizslával tudna madarászni..”
1550-ben Mária királyné /II Béla özvegye/ Belgiumból ír Thurzó Ferenc nyitrai püspöknek. „Az elmúlt években szíves volt nekem ölyveket küldeni. Most megint kellene Nyitra-vidékéről, mert az ottani ölyvek kiválóak és igen magasra szállnak.”

E sokféle kifejezés mind mind a ráró sólymot, mai elnevezés szerint a kerecsent jelenti.

Az önálló nemzetté válásunk idején – hisz előtte 150 évig török, majd 350 évig az osztrák birodalom részei voltunk, nemességünk túlnyomó része nem beszélt magyarul, tudósaink nyelve pedig a latin volt – szükségessé vált a magyar nyelv megújítása és a tudományos ismeretek rendezése. Az ornithológia területén ezt Petényi Salamon végezte el. Mivel solymászati ismeretei egyáltalán nem voltak, problémát jelentett neki a falco cherrugh magyar nyelvű elnevezése. Először a nyelvemlékeinkben és a híres Nyitra vidéki sólyomtermő helyeken használt RÁRÓ sólyomnak nevezte el – helyesen. Azonban felfedezte hogy egy Duna fölé hajló szikla neve rárós, ebből azt a téves következtetést vonta le, hogy ilyen helyen csak halászsas fészkelhet. Ennek alapján a halászsast elnevezte rárónak , a ráró sólymot pedig kerecsennek. A halász sas nevét később korrigálta a ráró kerecsen neve azonban már beépült a tudományos rendszertanba és ennek alapján a köznyelv is átvette, így  VÖNÖCZKY SHENK JAKABNAK a Madártani Intézet igazgatójának kutatásokkal is alátámasztott érvei ellenére a magyar nyelv ma már a ráró sólymot , mint kerecsent ismeri. Ennek a névcserének köszönhetően a solymászatban járatlan nyelvészek, történészek és amatőr kutatók, gyakran téves következtetéseket vonnak le.

Solymászoknak és nyelvészeknek is sok segítséget nyújthat a vadászmadarak angol megnevezése.

Annak ellenére,  hogy az angolok a sólyom szóból képezik a solymászat kifejezés, falco-falconry, megtartották a hawk –magyarul  ölyü szót is és használják a solymászat megjelölésére hawking, valamint az egyes madárfajok megjelölésére sparrowhawk-verebész ölyü (KARVALY), goshawk-tikász őlyü (héja), peregrin hawk-vándor sólyom, grouse hawking-grouse solymászat mindezen elnevezések alapján már megérthetjük az egykori solymászok leveleiben szereplő madár megnevezéseket. A nyelvújítás a tudományos rendszertan egyértelműbbé tette a solymászattal kapcsolatos kifejezéseinket, azonban csökkent nyelvi gazdagságunk.Ezért nem lehet megfelelő solymászati madarászati ismeretek nélkül a mai madár elnevezéseket az elmúlt időkre visszavetíteni.

Közkedvelt tévedés, hogy a mi „kerecsen” sólymunkat azonosítják a turul madárral. Ez annyiban igaz, hogy mindkettő sólyom. Ez a hipotézis igen hasznos volt a magyar ragadozó madár védelem megerősödése szempontjából. Nemzeti büszkeségünket növelte-növeli , hogy mi rendelkezünk a világhódító hun ATTILA  és a Kárpát- medencét elfoglaló ÁRPÁD  családjának szent madarával a turullal. Sőt védelmi munkánknak köszönhetően hazánkban fészkel e madárfaj európai állományának meghatározó hányada. Állománya világviszonylatban is jelentős. E teóriát még azzal is megerősítették, hogy a magyarok addig jöttek Ny-ra ameddig a „kerecsen-turul” sólyom fészkel.

Időnként zavart okoznak a vadászsólymokhoz kapcsolódó kifejezések is .Adott szövegkörnyezetben jelentheti a vadászatra betanított sólymot, másrészt a nyelvújítás óta a falco rustikolus-ok neve, melyet tőlünk keletre és délre turulnak, zombornak (sunkárnak), krecsetnek, tőlünk nyugatra és északra gerfalknak, gyrfalconak , jaktfalk nak, jagdfalcnak neveznek. Ez utóbbi fordításából kapta a vadászsólyom nevet.

A továbbiakban az egyértelműség kedvéért a falco cherrugh-ot rárónak, a f. rusticolust vadászsólyomnak nevezem.

Azt tudjuk, hogy őseink korában sem volt gyakori madár a vadászsólyom. Ritkasága, kitűnő tulajdonságai következtében csak vezető törzs, család totemállata lehetett. A hófehér vadászsólymokat egy-egy meghódolt nép ajándékaként említik a források, illetve ábrázolják a miniatúrák. E madarak faji meghatározásához, különböző elnevezéseihez forrásmunkák is rendelkezésre állnak.

Dzsühangüsha évkönyvben írják: Dzsingisz-kán két fia Dzsagatáj és Oktáj turulokkal hattyúkat zsákmányol.

Ali Sereffendin szerint Timúr Lenk turulokkal vadászott hattyúkra.

Abughazi  munkájából tudhatjuk meg , hogy Urusz Inall kirgiz fejedelem követei gyönyörű fehér vadászsólymokat vittek Dzsingisz kánnak amelyet a türkök sungarnak, az oroszok krecsetnek hívnak. Ugyan akkor Dzsingisz kán fiai pedig turulokkal vadásztak hattyúkra.

Taymur Mirza solymász könyvéből tudjuk, hogy Bahram Gur (420.-438) perzsa uralkodónak tughralt hoztak a távoli –valószínűleg- mongol vidékről.

E madarak faji meghatározásánál  le kell szögeznünk e madarak nem lehettek ráró sólymok ,mert azokon a területeken  ahol a turult a sunkárt és a krecsetet használták ezrével fészkeltek a rárók, azokat a solymászok jól ismerték gyakoriságuk miatt sem lehettek fejedelmi ajándékok, másrészt a rárók nem hattyúfogó sólymok.

Madártani kutatók is meg próbálták fejteni milyen madár lehetett a pusztai népek által használt és nagyra becsült mítikus solymász madár a turul?

E sólyomfajt 1892-ben Meizberg írta le először. E ritka sólyom faj a magas Altáj, Szaján, Tien San, Hangaj hegységek 2000 m fölötti arktikus régióiban fészkel Djementjev professzor irodalmi és helyszini   kutatásai is megerősítették Meizberg állításait. Ő rendszertanilag a vadászsólymok közé sorolta be. (falco rusticolus altaicus), mint átmeneti fajt a rárók és a vadászsólymok között. A hazai és Ny-európai madarászok egy része újabban a rárók közé sorolja ezt a madárfajt. E vitát ma már genetikai vizsgálatokkal el lehetne dönteni.
Tehát a hun, magyar, oguz népek vezető törzsének,családjának totem állata , szent madara a turul madár az Altaj és néhány szomszédos hegység magashegyi régióiban a gleccserek hűvös világában költ, igen kis egyedszámban. Ugyan ezen a területeken az alacsonyabb régiókban költött, s költ  a ráró sólyom keleti alfajának sokezer példánya.

Tehát a mi ráró sólymunk a TURUL madárnak csupán Ny-on fészkelő távoli unokatestvére, tehát a turult és a kerecsent egy madárfajnak tekinteni sem solymászatilag sem madártanilag nem tünik megalapozottnak.

A következő témakör amit meg kell vizsgálni : hogyan váltak a sólymok szent álattá?

Az emberiség ősidők óta tisztelte a fényt, a meleget adó napot, mely az égi magasságból sugárzott felé. A meleg a fény az eső a viharok mind mind az égi magasságból jött. Az emberek szerették volna kiismerni az ég akaratát, s ha lehet áldozatokkal elérni jóindulatát. Ezt a közvetítő szerepet a népek nagy hányadánál a nemes ragadozó madarak látták el.

A burjátok egyik mondája szerint a jó szellemek sast küldtek a földre, hogy ő legyen az emberek sámánja, aki az ég és a föld között közvetítő. Mivel a sas nem tudott beszélni az emberekkel, hiába végezte jól a munkáját, tanácsot adni szólni nem tudott. A szellemek úgy segítettek rajta , hogy egy fa tövében alvó asszonyhoz küldték, akire rászállt és teherbe ejtette. Ő volt az első emberi sámán.

Sok kultúrában ezt a közvetítő szerepet a nemes sólymok töltötték be akik pillanatok alatt eltüntek a végtelennek tűnő kék égben , majd a mindenség energiájával feltöltődve, többszáz kilóméteres sebességgel tértek vissza. Az egyiptomiak sivatagi sólyomként jelenítik meg a napistent. Az ókori uralkodók fejdíszét is széttárt szárnyú sólyom díszítette, mintegy szimbólizálva a napisten általi kiválasztottságot(pártus, egyiptomi, méd?,türk)

Egy törzs egy nép sorsa nagyban függöt /függ/ vezetőjének rátermettségétől, tekintélyétől és a tekintélyt megalapozó kiválasztottságtól, ezért igen fontos volt a szakrális eredet. Ezt így fogalmazta meg egy VII. sz.-i türk kagán.: Az égen és földön, és minden helyen ahol a nap és a hold világít, még sohasem volt, hogy a kagán ne lett volna szent ember.

Egy-egy dinasztia alapítójának eljövetelét álom jövendölte meg. Hunoknál, magyaroknál. oguzoknál turul, kirgizeknél, mongoloknál fehér sólyom (aksonkor). A „szent” kiválasztott családokba vetett hit olyan erős volt , hogy a pusztai népek még a XX. sz.-ban is igyekeztek valamilyen Dzsingisz kán utódot (törét) vezetőül megválasztani. Az Árpád háznak is többszáz éves vezető szerepet biztosított tekintélye. A turulos ősökkel rendelkező családok hatalmas birodalmakat hoztak létre. Attila a Ny-i hun , az oguz-török szeldzsükök Tugril bég /1038-1063/ vezetésével a szeldzsük, majd Ertoghrul fia Oszman Gázi ibn Ertoghrul /1281-1324/ az Oszmán birodalmat. Mint a fenti példákból is láthatjuk  a turulos , zongoros(aksunkar-fehér sólyom) ősökkel rendelkező családok képesek voltak kiválasztottságuknál, tekintélyüknél fogva világhódító birodalmakat létrehozni.

Sok pusztai népnél a kiválasztott hatalma meghatározott ideig szólt, utána feláldozták. Más népeknél valamely feladat elvégzéséig tartott földi hatalma s ezután áldozták fel. Így lelke a kozmikus magasságból segítette népét, családját. Álmos sem jöhetett be a Kárpát medencébe , miután feladatát elvégezte őt is feláldozták. ("Más népeknél lehetséges, hogy feláldoztak vezéreket, de ez nem jellemzö és nem is bizonyitott a hun magyarok esetében. Tájékozódjunk az "Álmos" cimke alatt. (M.M. szerkesztô)

Ha hagyományainkat mondáinkat végig gondoljuk hasonlóságokat fedezhetünk fel a keresztény hitvilággal:      

                                                
-          A kiválasztott eljövetelét , megfogantatását szakrális eredetét szárnyas lény –angyal – jövendöli meg.
-          A kiválasztott közvetít az ég és a föld között.
-          Miután földi feladatát elvégezte feláldozzák, népének (követőinek) az égi magasságból biztosítja támogatását.
-          A szent lélek ábrázolása madár formájában történik.
-          Utóda az Anyaszent Egyház örökli a kiválasztottságot az égi és a földi hatalom közötti közvetítő szerepet. A keresztény uralkodók szakrális voltát az Egyház közvetítésével biztosítja.

Annak érdekében, hogy a keresztény hitvilág az emberek számára jobban elfogadható legyen a megváltó születésének ünnepét a többezer éves napfordulóra a fény ünnepére helyezték át.

E kis kitérő után térjünk vissza a kerecsen szavunkhoz. A sokat idézett Kézai szerint:” a már említett pusztaság hegyvidékén kristály található és Gryfo nevű madárfaj fészkel, légerfalcnak nevezett madár, melynek magyar neve kerechet.” Ez az eredeti szöveg általam ismert fordítása. A szöveg értelmezése szempontjából solymászati ismeretek alapján is el kellene végezni egy forráselemzést.

Az én olvasatomban itt egy ugyanazon madárról van szó , csak a kor szokásainak megfelelően a madár faji pontosítása érdekében többféle elnevezését is említi. /Ugyan ezt olvashatjuk néhány száz évvel később:”sólymokat az ölyveknek abból a fajtájából amelyet basztardnak, vagy kéklábúnak hívnak”./ Kézai nyugati műveltségű ember, jól felkészült solymász, ura ideje nagy részét a kunok között solymászattal tölti. Solymásszenvedélye pénzérmein is látható A nemrég beköltözött kunok jól ismerhették az Uraltól a Kárpát medencéig húzódó területen krecsetnek nevezett madarat.

Gryfo a Gyrfalco régies alakja, a legerfalc valószinűleg a jägerfalc-nak felel meg a kerechet az orosz krecset magyarított változata, hisz a magyar nyelv nem szereti a mássalhangzó tolulást. E három név mind min a vadászsólyomnak a neve. Tehát Kézai azt írta le , hogy azon a területen az igen ritka , nagyra becsült és értékes  vadászsólymok költenek. A későbbi levelezésekből is láthatjuk, hogy a gyakori fészkelő ráró sólymok fészkelő helyeiről is mindig említést tesznek./nyitrai kéklábúak/. Egy-egy adománylevélben külön rendelkeznek az ott fészkelő sólymokról.

A magyarok a honfoglalás előtt hosszabb időt töltöttek az orosz sztyep-vidéken ahol megismerkedhetett a krecset szóval. A honfoglalás után is élénk kapcsolatot tartottunk fen e területek népeivel. A kijevi fejedelemséggel stratégiai kapcsolatban is voltunk, melyet házassággal erősítettünk meg. A hazánk területére később érkező pusztai népek is magukkal hozták magas szinvonalú solymász kultúrájukat és krecsetjeiket is. A folyamatos és élő kapcsolatokat jellemzi, hogy Mátyás király is kapott orosz földről vadász sólymokat. Az egészen Angliáig eljutó vándor solymászok madaraikkal valószinűleg Magyarországon is átutaztak.

A kerecsen, kiköcsén keletsen szó beépült a magyar nyelvbe. Az is lehet, hogy egyes területeken a ráró sólymot is kerecsennek nevezték. Azonban ahogy láttuk a kor embere más elnevezések segítségével pontosította, hogy milyen madárról van szó.

A cikkekben tanulmányokban olvasható karácsony kerecsen összefüggést a felsorolt érvek alapján nem tartom eléggé megalapozottnak. Ezen elmélet híveinek még sokirányú szakmai elemzést el kell végezniük.

Azonban a kassai kódexből megismert solymászat ünnepe bele illik a pusztai népek hitvilágába, hisz az égi összekötő a sólyom segítségét kérik a fény eljöveteléhez. Erröl az ünnepről szokásról tudomásom szerint más korabeli források nem emlékeznek meg. Más forrásmunkák felkutatása árnyaltabbá tenné erről a hagyományról ránk maradt képet.

Erről a mi sólyom ünnepünkről valószínűleg a nyugati kultúrák is értesültek és lehet, hogy ezért nevezik Ny-európában a mi ráró sólymunkat falco sacer-nek azaz szent sólyomnak.
Mint magyar solymász büszke vagyok a világ szellemi örökségét képező solymászatra, a világviszonylatban kiemelkedő ráró sólyom állományunkra , madárvédelmi eredményeinkre. A ráró sólymot én is kerecsennek nevezem, azonban őstörténelmünk kutatóinak alaposabban fel kell készülni solymászati ismeretekből, hogy kutatásaik eredményeként helyes következtetést vonhassanak le.

ajánlott irodalom:
MAGYAR SOLYMÁSZ 1996 Somfai Kara Dávid : A jövendő mondó Turul madár.
MAGYAR SOLYMÁSZ 2000 Bogyai Frigyes : A Turul madár nyomában.
MAGYAR SOLYMÁSZ 2001-2 BOGYAI FRIGY: A solymász Bábur,
 , Somfai Kara Dávid : Solymászat a Mongolok Titkos Története alapján  
                                                    
MAGYAR SOLYMÁSZ .2003-4 Bogyai Frigyes : Solymász madárneveinkről.
MAGYAR SOLYMÁSZ 2008 Dr Obrusánszky Borbála: Solymászat belső-ázsiában.