Napjainkban folyó restaurálásának üteme pedig Kőműves Kelemen legendáját idézi. A középkorban még bevehetetlennek ítélt sasfészek romjai azonban így is igazi turisztikai látványosságot jelentenek. Történelmi emlékműként pedig szintén nagy jelentőséggel bír a vár, lévén hogy az itt zajlott események felidézése miniatűr tükörképet nyújt egész Erdély történetéről.

XIII századi fesmény Déva Váráról. Elötérben a hajdani református templom

A történelem tükrében

A vár első írásos említése a legtöbb történelmi forrás szerint 1267-ből származik, amikor IV. Béla az erődítmény alatt küzdött meg pártütő fiával, a későbbi V. Istvánnal. Valószínűleg maga a vár is ebben az időben épült, az 1241–42-es tatárjárást követő erőd-építési lázban, királyi birtokként.

A XIV. századtól a vár többnyire az erdélyi vajdák birtokát képezte ám Kán László halála után ismét királyi tulajdonba kerül, a XV. századig, amikor az örökös pénzhiánnyal küzdő Zsigmond király részleteiben eladományozza a dévai várat. Később újra az erdélyi vajdák kezére jut az erődítmény, a környező jobbágyfalvakkal együtt, Újlaki Miklós és Hunyadi János birtokát képezi. Hunyadi halála után, özvegyére, Szilágyi Erzsébetre száll a tulajdon, majd Mátyás király uralkodása alatt rövid ideig királyi birtokká válik Déva vára és környéke.

1490-ben II. Ulászló Bátori István országbírónak és erdélyi vajdának adományozta a várat, aki sokat tett királlyá választásáért és megtartotta Erdélyt a király hűségén. A mohácsi csata idején a vár kincstári birtok volt, az erdélyi fejedelemség megalakulása nyomán azonban már Szapolyai János fiára, Erdély első fejedelmeként számon tartott János Zsigmondra száll Déva vára és fejedelmi birtok is marad a Rákoczi-féle szabadságharcig.

Ez idő tájt a vár birtokosai között említhetjük Báthori Zsigmondot is, aki 1594-ben Geszti Ferenc várkapitánynak adományozta azt  Radnóttal együtt. Geszthi jelentős bővítést, erősítést eszközölt a váron,  aminek nyomát kőbe vésett felirat őrizte évszázadokig. (ma már nem látható). Szintén ő kezdte meg a Várhegy tövében álló Magna Curia (Nagy Udvarház) építését is, melyet aztán Bethlen Gábor épített igazi kastéllyá. Geszthi azonban nem sokáig élvezhette várúri státusát, mert 1595-ben megmérgezték. Végakarata szerint hagyatékából hozták létre az első dévai iskolát. Özvegye, Horvát Anna 1596-ban visszaadta a várat Báthori Zsigmondnak. Ezt követően Zsigmond majd Bocskai István kezén volt a vár, utóbbi végrendeletében Nyári Pálra hagyta azt (1606). Nyári azonban nem jutott a vár birtokába mivel az új fejedelem, Rákóczi Zsigmond megtartotta kincstári birtoknak.

A vár 1610-ben kerül ismét magántulajdonba, amikor Báthori Gábor fejedelem az akkor még hűséges támogatójának, Bethlen Gábornak és feleségének, Károlyi Zsuzsannának adományozta. Bethlen Gábor fejedelemsége idején is megtartotta dévai birtokát, sőt idővel feleségére ruházta azt. Károlyi Zsuzsanna halálát követően Bethlen Istvánra száll a vár, majd pedig ennek fia örökli, a később "Murányi Vénuszként" emlegetett Szécsi Mária első férje. A korán özvegyen maradt várúrnő azonban második, botrányos házasságát követően 1640-ben I. Rákóczi György fejedelemnek adta el a várat 6000 tallérért. Ekkor készült egy részletes leltára is. Szalárdi János beszámolója szerint a fejedelem egy újabb bástyával is megerősítette a várat. 1657-ben II. Rákóczi György a tisztségekben akkor már nem szűkölködő Barcsai Ákosnak adományozta Dévát, megalapozva ezzel a Barcsai család vagyonát. Ákosnak, későbbi fejedelemsége, illetve Kemény Jánossal vívott küzdelme idején is ez szolgált legbiztonságosabb menedékeként. Végül azonban mégiscsak Kemény birtoka lett Déva és a következő évtizedekben fejedelmi tulajdonban is marad.

A törökök magyarországi kiűzését követően osztrák katonai helyőrség került a várba. A Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc során 1704-ben sikerült a kurucoknak elfoglalni. A császáriak 1706-ban ugyan visszafoglalták, de három hónapos ostromba került a megszerzése. A várat a 18. században is karban tartották, sőt tovább építkeztek rajta.

1717-1719 között gr. Steinville, az erdélyi császári hadak főparancsnoka kijavíttatta a várat és modernizálta erődítési rendszerét. Hasonló munkálatokra került sor 1752-ben is gróf Maximilian Ulisse Broune irányítása alatt. A 19. század elején karbantartásával felhagytak, nyilvános árverésen eladták, új tulajdonosa pedig, Pogány Franciska, szabad prédának engedte a városban folyó építkezések számára. Fokozatos elbontásának I. Ferenc császár erdélyi útja vetett véget, aki úgy látszik újraértékelte a jelentőségét és elrendelte a helyreállítását. A munkálatok 12 évig tartottak és 216000 forintba kerültek. Déva ezután megmaradt királyi uradalomnak és az 1848-49-es szabadságharc idején újra fontos hadászati szerepet töltött be. Közvetlenül Bem fegyverletétele előtt azonban néhány nappal, máig tisztázatlan körülmények között a vár felrobbant.

A 160 éve történt robbanás

A különböző történelmi források által 1849 augusztus 13 illetve 14-én említett robbanás leírását a korabeli feljegyzésekből idézzük:  „A szabadságharc végén Dévát borzalmas katasztrófa érte. Augusztus 12-én Lüders orosz tábornok Stein csapatait Szászssebes és Déva közt megverte s a mieink Dévára menekültek. Két nappal utóbb, augusztus 14-én a szikla vár 114 honvéddel a levegőbe röpült. E katastropha után másnap Stein a demoralisalt sereggel elhagyta  Dévát, Lüders pedig még e napon megszállotta. Már akkor két napja múlt, hogy Világosnál porba hullott a magyar szabadságharc zászlaja s ennek híre átszáguldott Erdélyen is.” Néhány nappal később itt tette le a fegyvert Bem tábornok maradék serege is.

 Újra építeni kezdték

A vár 1849-es robbanása óta romokban hever. Átfogó restaurálását bő másfél esztendeje kezdték el. A régészeti ásatások nyomán XIII. századi falak, középkori lakótornyok és a vár ciszternája is felszínre került. Pénz hiányában azonban a várudvar rehabilitálását finanszírozó önkormányzat néhány hónapja leállította a munkálatot. A gond, hogy az ásatások kifizetésének elmulasztása miatt egyelőre nem született meg a régészeti feltárás konklúziója. És ameddig ez nincs, addig nem lehet tovább haladni a külső vár felújításával sem. Pedig ez utóbbira épp az elmúlt hetekben nyert el egy 7,3 millió eurós uniós támogatást az önkormányzat. Florin Oancea alpolgármester szerint a felső várban eddig elvégzett munkálatok kifizetésére, illetve a minimális konzerválásra 8 millió lejre lenne szükség. Ezt az önkormányzat hitelrészletei törlesztésének elnapolásával próbálja előteremteni. – Az a szándékunk, hogy az idei év végére a régészeti kutatások eredményének fényében megszülessen a végleges elképzelés a belső várról és az uniós támogatással elkezdhessük a külső vár felújítását is. A teljes felújítás 2013-ra készülhetne el – véli Oancea alpolgármester.

DÉVA VÁRA

A vár szerkezete

Déva a Maros mentén haladó, Erdély legfontosabb útvonala mentén fekszik. A vár a város központjában fekvő és természeti rezervátumként működő Várhegyen fekszik. Habár állapota az utóbbi évszázadban nagyon sokat romlott, falai még ma is viszonylag magasan állnak. Legkorábbi része a hegytetőn található, majd a későbbi bővítések során egyre nagyobb területet foglalt magába, mígnem 18. századi erődítése majdnem a hegy aljához ért. A várat ezen késői erődítés fala mentén haladva lehet megközelíteni, amit két egymást követő erődített kapu védett. A felső vár két falgyűrűből áll, amelyekhez a különféle erődítések és épületszárnyak csatlakoznak. A külső falgyűrű 17. századi, nyugati oldalán egy kerek bástya, az úgynevezett Bethlen rondella található. A belső falgyűrű a vár legkorábbi építménye. Észak-keleti oldalán található a kaputorony, majd ennek folytatásában húzódott egy négyszintes palotaszárny. Ezzel átellenben helyezkedett a vár másik nagy palotaszárnya, alatta pincével. Az udvar északi és déli végében két masszívabb építmény (torony?) feküdt, amelyek a vár legkorábbi építményei lehettek. Az udvar észak-nyugati oldalán ciszterna található.

(Részlet Lupescu Radu-nak, a Castrum Bene Egyesület honlapján megjelent írásából)
Forrás: http://www.nyugatijelen.com/jelenido/160_eve_varja_az_ujjaepiteset.php

 Kömives Kelemenné

  Tizenkét kömijes ésszetanakodék
Magoss Déva várát hogy felépittenék
Hogy felépittenék félvéka ezüstér
Félvéka ezüstér félvéka aranyér
Déva várossához meg is megjelöntek
Magoss Déva várhoz hézza is kezdöttek
Amit raktak délig leomlott estére
Amit raktak estig leomlott röggère
  Megint tanakodott tizenkét kömijes
Falat megállitni hogy lössz lehetséges
Mig elvégre ijen gondolatra jöttek
Egymás között szoross egyességet töttek
Kinek felesége legelébb jő ide
Szép gyengén fogjuk meg dobjuk bé a tüzbe
Keverjük a mészbe gyönge teste hammát
Aval állitsuk meg magoss Déva várát
  Kocsisom kocsisom nagyobbik kocsisom
En uramhoz mönni lönne akaratom
- Kömives Kelemèn felesége mongya -
Fogd bé a lovakot fogd bé a hintóba
Fogd bé a lovakot áj is gyorsan elé
Hadd mönnyünk hadd mönnyünk Déva vára felé
  Mikò fele uttyát elutazták vóna
Eröss üdő vala záporesső hulla
Asszonyom csillagom forduljunk mü vissza
Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba'
Az éjjel álmomba ojan álmot láttam
Kömies Kelemön udvarába jártam
Hát az ő udvara gyásszal van béhuzva
Annak közepibe méj kut vala rakva
S az ő kicsi fija oda beléhala
Az éjjeli álom nem telik ma jóra
Asszonyom asszonyom forduljunk mü vissza
Kocsisom Kocsisom nem fordulunk vissza
A lovak sem tiéd a hintó sem tiéd
Csapjad a lovakat hadd halaggyunk elébb
  Mönnek möndögélnek Déva vára felé
Kömijes Kelemen őköt észrevevé
Megijede szörnyen imádkozik vala
Én uram Istenem vidd ê valahová
Mind a négy pej lovam törje ki a lábát
Vessen a hintónak négy kereke szakát
Csapjon le az utra tüzes istennyila
Horkolva térjenek a lovaim vissza
  Mönnek möndögélnek Déva vára felé
Sem lovat sem hintót semmi baj nem lölé
  Jó napot jó napot tizenkét kömijes
Neked is jónapot Kelemen kömijes
Köszöne az asszony az ura válaszolt
Édös feleségem neked is jónapot
Hát ide mé' jöttél a veszedelmedbe
Szép gyengén megfogunk bédobunk a tüzbe
Tizenkét kömijes azt a törvént tötte
Kinek felesége hamarébb jö ide
Fogjuk meg szép gyöngén dobjuk bé a tüzbe
Annak gyönge hammát keverjük a mészbe
Aval állitsuk meg magoss Déva várát
Csak igy nyerhessük el annak drága árát
  Kelemenné asszony hogy átalértötte
Bánatos szivének igy lött felelete
Várjatok várjatok tizönkét gyilkosok
Amig búcsut veszek csak addig várjatok
Hogy búcsut vöhessek asszonybarátimtól
Aszonbarátimtól s szép kicsi fijamtól
Mett a halottnak is hármat harangoznak
Én árva fejemnek égyet sem kondítnak
Kelemenné asszon aval hazamöne
Eccê' mindenkorra hogy végbúcsut vönne
Hogy végbúcsut vönne asszonbarátitól
Asszonbarátitól s szép kicsi fijától
Aval visszamöne Kömies Kelemenné
Sirva halatt magoss Déva vára felé
Megfogák szép gyöngén betötték a tüzbe
Az ö gyönge hammát keverék a mészbe
Aval álliták meg magoss Déva várát
Csak igy nyerheték meg annak drága árát
  Kömies Kelemön mikô hazajöve
Az ö kicsi fija jöve vélle szömbe
Isten hozott haza kedves édös apám
Hô maratt hô maratt az én édösanyám
Az ő édes apja neki így felele
Hadd ê fijam hadd e hazajő estére
Istenem Istenem este is êjöve
Mégis édös ànyám még haza nem jöve
Àpám édös àpám mongya meg igazán
Hogy hô van hogy hô van az én édösanyám
Hadd ê fijam hadd ê haza jő rêggêre
Az ő édes apja neki igy felele
  Istenem istenem röggel es êjöve
Mégis édös ànyám még haza nem jöve
Àpám édö àpám mongya meg igazán
Hogy hô van hogy hô van az én édösanyám
  Mönny ê fijam mönny ê magoss Déva várra
Ott van a te ànyád kőfalba van rakva
  Elindula sirva az ő kicsi fija
Elindula sirva magoss Déva várra
Háromszô kiáltá magoss Déva várán
Ànyám édös ànyám szój bár egyet hézzám
Nem szolhatok fiam mett a kőfal szoritt
Erös kövek közé vagyok bérakva itt
  Szüve meghasada s a főd is alatta
S az ő kicsi fija oda beléhulla