20240329
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2010 január 04, hétfő

A Dunántúl közepén keletkezett az európai civilizáció

Szerző: László Dóra

- A falusiak nem egyszer leveszik a kalapjukat a falu határában feltárt történelmi múlt emlékei láttán, és megilletõdésük a dolgokat változásában vizsgáló szakembert is megérinti. A múltról szerzett tudás nagyon fontos adalékokkal gazdagíthatja a szülõföldünkhöz fûzõdõ viszonyunkat. Az a kérdésfelvetés, hogy valami jó volt-e vagy rossz, értelmetlen a történész részérõl.

 

A Dunántúl közepén keletkezett az európai civilizáció

A régészek Sherlock Holmesként, a nyomok egy ezrelékébõl göngyölítik fel a sok ezer éves múltat - mondja Bánffy Eszter õskorkutató. Az Európai Régész Szövetség titkára szerint az autópálya építések során elõkerülõ, kiemelkedõen jelentõs lelõhelyek feltárásához gyakran az kell, hogy a régészek Tienanmen-téri diákokra emlékeztetve álljanak ellen a földmunka-gépeknek.

- Hazánk bõvelkedik a szenzációsnak számító õstörténeti leletekben. Ad ez okot nemzeti büszkeségre?

- A régészek nem rangsorolhatnak sem korszakok, sem leletek között, minden, ami a föld mélyérõl kerül elõ, egyenrangú öröksége a Kárpát-medencében élõknek. A paleontológus vagy a geológus egészen más kiindulópontból vizsgálja azt a kérdést, hogy mit jelent egy-egy lelet az emberiség fejlõdése szempontjából, mint egy újkori régész-történész, akinek számos írásos dokumentum áll a rendelkezésére, melyeket összehasonlíthat mindazzal, amit a föld mélye rejt. A római kor kutatóinak munkáját is megkönnyítik a kõbe vésett feliratok, míg az õskorkutatókat írásos emlékek nem segítik - de legalább nem is hátráltatják. Az ókor és középkor történetírói ugyanis olykor elkövettek tudatos és véletlen történelemhamisításokat. Ha az uralkodó rájuk parancsolt, kiszínezték, megmásították a történteket például annak érdekében, hogy dicsõ múltat hagyjanak maguk után. A saját látásmódjuk szûrõjén engedték át a történelmet akkor is, ha nem akartak csalni. Az írásbeli emlékekkel rendelkezõ korok kutatóinak tehát állandóan gyanakodniuk kell. Az õskorral és a még annál is korábbi korszakokkal foglalkozók ettõl mentesülnek: amit jól csinálnak, az a saját érdemük, de ha valamit elszúrnak, az bizony a saját felelõsségük.

- A nagyberuházások, elsõsorban az autópálya építések megelõzõ feltárásain hatalmas mennyiségû õskori leletanyag került felszínre. Csak a mennyiségük nagy, vagy a jelentõségük is?

- Az alsónyéki ásatás tárta fel például Eurázsia egyik legnagyobb új kõkori (Kr. e. 5000-4500-ra keltezhetõ) temetõjét, ami így Európa kiemelten jelentõs lelõhelyének minõsül. A páratlan telepnek és temetõnek a megelõzõ feltárások esetében szokatlanul hosszú és alapos, teljes feltárásához az kellett, a régészek Tienanmen-téri diákokra emlékeztetve álljanak ellen a földmunka-gépeknek, hogy idõt nyerjenek. Az MTA Régészeti Intézete ennek folyományaként nemzetközi források elérésére egy több pályázatból álló pályázatfüzért ad be, hogy a nagyközönség számára is bemutathatók legyenek az autópályás beruházásokon folytatott ásatások eredményei. Nem Kárpát-medencei, hanem Európai jelentõségû ugyanis mindaz, amit például az M6-os nyomvonalának építésekor feltártunk.

- Miben áll a jelentõsége?

- Ami a Dunántúlon az újkõkor kezdetén történt - errõl szólnak a Sárréten végzett környezettörténeti, vagy a Regölyben folytatott régészeti ásatások -, az egész Európa társadalmának fejlõdését befolyásolta. Az itt élõ emberek csoportjai vándoroltak el a párizsi medencébe, Frankfurt vagy Krakkó környékére. Azért van ilyen nagy érdeklõdés az õskornak ebben a szakaszában a mi irányunkba, mert ha Európában meg akarnak tudni valamit arról, hogyan kezdõdött náluk a természet átalakítása, hogy keletkezett a letelepedett életmód és végsõ soron a civilizáció, akkor nagyrészt tõlünk kell megtudniuk mindezt, hiszen az élelemtermelés tudásanyaga, a földmûvelés, a házépítés ismeretei, a genetika szálai mind a Kárpát-medencébe vezetnek. Pontosan 7500 évvel ezelõtt következett be a Dunántúl közepén, a Balaton vidékén ez a jelentõs átalakulás. Ezen a korábban üresnek hitt vidéken a mezolit ásatások radiokarbonnal igazolt adatai szerint vadászok, halászok, gyûjtögetõk szórványos csoportjai éltek. A Balkán felõl érkezõ földmûvesekkel kicserélték a tudásukat, és ez volt az a szikra, amibõl az európai civilizáció kipattant. Õk lettek az elsõ bevándorlók, akik a házépítést, a kerámiakészítést és az aktív termelést meghonosították az európai kontinensen. Mindez felelõsségre, múltunk becsülésére tanít bennünket. Csak akkor válhatunk az európai közösség felelõs tagjaivá, ha a kulturális örökséget, a mi saját örökségünket méltón kezeljük.

- Egy-egy lelet csak apró töredéke a múltnak. Értelmezésük nagyrészt perdöntõ bizonyítékokon nyugszik, vagy feltételezéseken?

- Az utóbbi néhány évtizedben robbanásszerûen megnõtt az értelmezhetõ adatok száma a természettudományok segítségül hívásának köszönhetõen. A radiokarbon forradalom elõtt közmegegyezés volt például a relatív idõrendben: a történészek a földmûvelés kezdetét a mezopotámiai írásos forrásoktól visszaszámolva, becslés alapján idõszámításunk elõtt 4000-re tették. Az atomfizika viszont gyökerestül forgatta fel a korábbi nézeteket. A szénizotópos vizsgálat segítségével meg lehet állapítani, hogy egy szerves anyag mikor szûnt meg létezni, azaz mikor szûnt meg izotópot fölvenni. A megszûnés idõpontjától visszaszámolva vált lehetségessé az abszolút dátumok következtetése az õskorra nézve, és ez sokkot okozott az õsrégészek körében.

- Miért?

- Két dolog derült ki: egyrészt az, hogy a földmûvelés kezdete legalább ezerötszáz évvel korábbra tehetõ, mint ahogy azt a közmegegyezés tartotta. Megdõlt ugyanakkor az "ex oriente lux" elve is, tehát az a felfogás, hogy minden ismeret keletrõl érkezett, és északnyugat felé haladva egyre silányabb minõségben csak utánozni próbálták a keleti kultúrát. Ezek a felismerések komoly konfliktusokat okoztak a régészeti kutatásban, míg mára mindenki elfogadta: megbízhatóak a radiokarbon adatok. Mintha egy zsilip nyílt volna ki ezután, olyan intenzitással fedezték fel, hogy milyen sok természettudományos módszer állítható a régészet szolgálatába. Ma például már hidrológus állapítja meg, hogy milyen vízszint volt valószínû a vizsgált terepen, más tudósok a pollenprofilokból következtetnek arra, hogy milyen növényzet élhetett a lelõhely környékén - a termesztett növények arányaiból a gazdálkodásra is lehet következtetni. A vadon nõtt növények és a területen hajdan volt csigák nyomaiból fel lehet vázolni a vizsgált kor klimatikus viszonyait, az évi középhõmérsékletet és csapadékmennyiséget.

- Mindenkinek megvan a maga feladata?

- A makrobotanikus a gabonaszemekbõl következtet, a paleoentomológus az egykori rovarmaradványokat elemezve mondja meg, milyen kártevõk éltek a vidéken, és azok melyik gabonát károsították, az archeozoológusok arról nyilatkoznak, hogy milyen háziállatok éltek a területen, levágták-e õket fiatalon vagy a tejükért felnevelték. A csontkollagén vizsgálatot is végzõ antropológusok azt is meg tudják állapítani, hogy milyen étrenden élt a hajdanvolt személy, elsõsorban növényeket vagy állatokat fogyasztott-e, és ha húson élt, inkább a szárazföldi állatokat kedvelte-e, vagy a halakat. Ma már az sem titok, hogy milyen betegségei, sõt milyen hiánybetegségei voltak elõdeinknek, de az archeogenetikusok közlik azt is, hogy ki kivel állt rokonságban, bevándorolt-e vagy helyben született. Az õsrégész pedig botcsinálta Sherlock Holmesként próbál a mozaikokból értelmes egészet alkotni. Mert ami igazán érdekes, az egy valaha volt társadalom rekonstrukciója.

- Hogyan viszonyul a ma embere a régmúlthoz?

- A falusiak nem egyszer leveszik a kalapjukat a falu határában feltárt történelmi múlt emlékei láttán, és megilletõdésük a dolgokat változásában vizsgáló szakembert is megérinti. A múltról szerzett tudás nagyon fontos adalékokkal gazdagíthatja a szülõföldünkhöz fûzõdõ viszonyunkat. Az a kérdésfelvetés, hogy valami jó volt-e vagy rossz, értelmetlen a történész részérõl. Ha viszont nem vagyunk képesek megérteni, hogyan volt, nem leszünk képesek megérteni azt sem, hogyan van - még kevésbé azt, hogyan lesz. Ha az emberi gondolkodás egyes állomásait és törvényszerûségeit le tudjuk írni és értelmezni, akkor következtetni tudunk a jelen állapotokra, és - ha szerencsénk van, és nem szúrjuk el ezeket a következtetéseket - akkor a jövõre is.

László Dóra Heti Válasz Online - 2009.09.07.

Forrás: http://www.hirhalo.net/nh/index.php?lap=3

Hozzászólás  

+1 #1 Valójában ennek a kultúrának a nyomai az egész ország területén fellelhetőek.Ködszurkáló 2012-12-31 23:33
Részletek Dr. Domboróczki László: A neolitikum kutatásának újabb eredményei Heves megyében c. írásából:

Az első neolitikus (újkőkori földműves) kultúrát a Kárpát-medencében a Starcevo-Körös kultúra jelenti, mely a Kárpát-medence déli felét foglalta el az ie. 7-6. évezred fordulóján. Azt, hogy az első neolitikus kultúra megjelenése balkáni telepesek megjelenéséhez köthető, a leletanyag hasonlósága és az antropológiai jellegzetességek miatt szinte senki sem vitatta. A Starcevo-Körös kultúra azonban a Kárpát-medence közepétől nem terjedt tovább észak felé. A medence északi felén, a C-14-es adatok tanúsága alapján, csak az ie. 6. évezred közepétől kezdődően jelentek meg neolitikus kultúrák, melyek a Körös kultúrától eltérően már vonaldíszes kerámiával jellemezhetők. Ezek nyilván az előbbi hatására jöttek létre, de hogy miként, arra már eltérő magyarázatok születtek.
A korai vonaldíszes kerámia az Alföldtől és a Dunántúltól egészen a Rajnáig elterjedt. Az a legérdekesebb, hogy az új kultúra elterjedése az óriási területen szinte egy csapásra, mintegy száz-százötven év leforgása alatt végbement. A Kárpát-medence ezért a 6. évezred közepén, a közép-európai neolitikus fejlődés kisugárzó centrumának tekinthető.
A neolitizáció vizsgálata szempontjából a legfőbb kérdés az volt, hogy az új vonaldíszes kultúrák létrejötte kulturális, vagy etnikai diffúziónak köszönhető, esetleg mindkettőnek. Lényegében ez a probléma tartja lázban a nemzetközi kutatást napjainkig is. (Kutatásról persze, csak az utóbbi években beszélhetünk, helyesebb inkább a beruházásokhoz kapcsolódó, iparszerű feltárásokról beszélni.) (Pl. autópálya építések.)
Korábban, egészen az 1990-es évekig azt gondolták, hogy az AVK (Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúra) települések kis méretűek, szabálytalan szerkezetűek. Úgy vélték, hogy azok a nagy ovális gödrök, amelyekben a leletek is koncentrálódtak, és amelyekben égésnyomok is előkerültek, nem mások, mint gödörlakások, és mint ilyenek, megfelelnek egy primitívebb nomád közösség lakhelyének. Természetesnek tűnt, hogy a déli gyökerű Körös-népességet fejlettebbnek tartották az éppen általa neolitizált helyi őslakosságnál. Ezt a képet még az sem homályosította el, hogy cölöpszerkezetes háznyomok az AVK végső szakaszából is előkerültek már eddig is. Az AVK készítőit kissé elmaradott emberekként képzelték el, akik amellett, hogy már áttértek a letelepült életmódra, „megőrizték mobilitásukat”, és ragaszkodtak földbe vájt lakásaikhoz. Az AVK korszak gödörházaira vonatkozó elképzelések csak a 90-es években változtak meg gyökeresen. Az autópálya építkezésekhez kapcsolódó leletmentő feltárások során először Polgáron, majd Mezőkövesden találtak föld fölé épített, nagy méretű AVK kori házmaradványokat, majd 1995-ben hasonlóan nagy méretű, szabályos cölöpszerkezetes házak nyomai kerültek elő Füzesabonyban is. A két évig tartó ásatások során több mint tíz háznyomot találtunk, melyek szabályos, 12-16*5-6 méteres, háromosztatú építményeket jeleztek, már a legkorábbi AVK időszakában!
Ekkoriban már nem is annyira a házak megléte, hanem maga a településszerkezet volt az, ami igazi újdonságnak hatott. A házak ugyanis sorokban álltak, egy hajdani érmeder két partján. A házak között gödrök húzódtak, a házak sarkainál pedig temetkezések maradványai kerültek elő. Az egész település képe tervezett, rendezett benyomást keltett.
Gubakúton vált világossá, hogy az AVK időszak települései hosszú idejű egy helyben lakást jeleznek. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a települések szabályossága nem véletlenszerű jelenség, hanem egy egykor tudatosan követett, szigorú tradíció nyomát mutatja. Munkánk révén egy hagyományaihoz hű, szervezett közösség képe bontakozott ki.
Vörös I. az AVK lelőhelyek állatcsont anyagában kimutatta, hogy a domesztikált állatok aránya több mint 94 %-os, vagyis zömmel háziasított állatokat fogyasztottak.
Rövid beszámolóm végén azonban nem hallgathatom el, hogy a közelmúltban egy minden eddiginél komolyabb problémával kellett szembesülnünk. Kutatási keretünket elvonták, ezzel tervszerű kutatómunkánkat – egyelőre legalábbis – ellehetetlenítették

Forrás: magyarostortenet.gportal.hu/gindex.php?pg=26772198

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások