Békés Karácsonyt!

Békés, boldog, szeretettel teli Karácsonyt! Milyen egyszerű, ugyanakkor nagyszerű szavak. Mennyi minden rejlik mögötte.

Békés. Legyen békés a Karácsony! Ha szertenézünk a világban, láthatjuk, mennyire szükségszerű ez a kívánság. Legalább ezen a napon lenne nyugalom, béke. Valamiért azonban állandósuló harc folyik Földünkön. Valamiért mindig küzdenek az emberek. Valamiért. A földi javakért. A föld ásványi kincseiért, a hatalomért, a pénzért, végső soron a tárgyakért. A szükségleten felüli tárgyakért. Vagyis a semmiért. Vagyis azért, mert elhitették velünk - de legalábbis erősen próbálkoznak -, hogy az ember értékrendjének mérőeszköze a rendelkezésre álló pénz mennyisége, vagyis a vagyon.
Amíg földi életterünket áthatja a kivagyi szemlélet, a haszonelvű világrend szemlélete, addig nem beszélhetünk igazi tartós békéről.

Akkor mondjuk csak azt, hogy legyen boldog, szeretettel teli a Karácsony.

Boldog. Mi is a boldogság? Nehéz megfogalmazni. Könnyebb talán azt, hogy mi nem a boldogság. Nem lehet boldog az, aki a múltján rágódik. Mit, hol, mikor, mi módon rontott el az életében. Bezzeg akkor, ha így meg úgy tettem volna. És emészti magát. Pedig a múlt, elmúlt. Változtatni rajta nem lehet. Akkor meg? Vonjuk le a tanulságot és felejtsük el. Különben fáj. Vég nélkül, feleslegesen.

Nem lehet boldog, ha valaki állandóan a jövője miatt aggódik. Retteg a kilátástalanságtól, a kiszolgáltatottságtól a tehetetlenség torokszorító érzésétől. Ezeket az érzéseket azonban, nagyon nehéz figyelmen kívül hagyni. Ennek gyökereit, csak a társadalom szemléletének változása irthatná ki. Ennek viszont van egy gátja.

A felül lévők, hatalom, pénz, a felesleges tárgyak, vagyis a semmi után való beteges vágya. Nicsak, megint ide lyukadtunk ki.

Ezek szerint boldogságunk megléte, vagy nemléte miatt, java részt nem mi vagyunk a felelősek? Sajnos így van. A boldogság csupán, pillanatokban mérhető. Azokban a röpke pillanatokban, amikor képesek vagyunk elfelejteni a múlt hibáit, és nem gondolunk a jövőre.

Ez a jelen pillanata.

Kevesek gyakorolják átélni, és akik igen, azoknak is csak valóban pillanatokban, esetleg percekben, a kiválasztottaknak órákban, és csak a guruknak, megvilágosodottaknak mérhető valós emberi léptékben a pillanat, vagyis a boldogság kiteljesedése.

Amíg földi életterünket áthatja a kivagyi, mások munkáján élősködő életmód, a haszonelvű világrend szemlélete, addig nem beszélhetünk igazi, tartós boldogságról.

Akkor legalább legyen szeretettel teli a Karácsony!

Legyen!

Ebben viszont nem gátolhat meg bennünket semmi, és senki. Szeressük családunkat, közeli hozzátartozóinkat, barátainkat. Szeressük embertársainkat, azokat, akik magukban hordozzák a valós emberi tulajdonságokat, amitől emberré lett az ember, úgymint tisztesség, becsület, szavahihetőség, önfeláldozás, áldozatkészség és még sorolhatnám.

Külön szeretettel gondoljunk azokra a nemzet társainkra, akik önhibájukon kívül nincstelenségben, a közvetlen elmúlás határán, sokszor egyedül, barátok, meleg, ne adj Isten fedél nélkül, étlen szomjan tengetik kilátástalan életüket. Ha módunk van rá tevőlegesen is enyhítsük gyötrelmeiket, legalább ezeken a meghitt napokon.

Kiemelt szeretettel gondoljunk azokra az emberekre, nőkre, férfiakra, akik korábban megszokott életüket feladván, kizárólag a haza, és nemzetünk érdekeit szolgálva, számkivetetten, a társadalom perifériáján létezve, csak a hívó szóra, a parancsra várva élik mindennapjaikat.

Az ünnep napjaira felejtsük el azokat a pokolfajzatokat, akik miatt nem lehet békés, és igazán boldog a Karácsonyunk.

Legyen hát szeretettel teli. Ezt semmiképpen nem vehetik el tőlünk! Éljünk vele!

A többit pedig bízzuk a cselekvő reményteljes jövőre!

Szívemben szeretettel gondolok minden hazájáért tenni akaró igaz magyar hazafira, nagyapára, apára, anyára, testvérre, tüzes szívű ifjú titánra, harcos amazonra, a reményt soha fel nem adva, hogy legközelebb már valóban, így együtt

Békés, boldog, és szeretettel teli Karácsonyi ünnepeket kívánhatok.

Kiskunlacháza, 2011. december 24.

Orosházi Ferenc
a Zászlós
a Magyar Nemzeti Hadsereg tisztje
 

Beküldte: Diószegi Ede