Az ostor nemcsak a pásztorok egyik legrégebbi használati eszköze volt, hanem ősi hatalmi jelvénynek számított, amellyel szkíta-hun őseink uralták a világot. Az viszont kevésbé ismert, hogy az ostor a gyógyításban is előszeretettel használták.

Mezopotámiai emlékek

Az ostorral való gyógyítás már a sumér agyagtáblákon is megjelenik, melyet valószínűleg a szkíták és hunok elődei honosíthattak meg a termékeny félhold területén. Dumuzi, a pásztoristen legtöbbször ostorral a kezében jelenik meg, amely ott akkoriban inkább hatalmi jelvény lehetett. Az ősi hagyomány aztán sokáig továbbélt a mezopotámiai térségben és az asszír pecséteken Latarak oroszlánbőrbe bújva és ostort kezében tartva űzi el Lamastu démont. Ez a pecsételő a táltos gyógyítás egyik ősi bizonyítéka.

Ezen kívül a Nimród által alapított Babilonban fennmaradt néhány ősi szöveg, mely szerint a régi táltosok ostorral kopogtatták meg a beteg testét, hogy onnan kiűzzék a gonosz szellemeket. Ez arra az ősi táltos hiedelemre vezethető vissza, miszerint a betegség lelki eredetű és azt rossz erők okozhatják. A szenvedőket éppen ezért először lelkileg, mágikus eljárásokkal gyógyították, hogy a rossz erők eltávozzanak a szervezetből.

Közép-ázsiai példák

A fent említett gyógyító eljárás máig jelen van az eurázsiai sztyeppe régió nagy részén, amelyet egykoron a szkíták és a hunok népesítettek be, ma pedig velünk rokon mongol és türk népek lakják, akik máig ápolják az ostorral való gyógyítást, de mi magyarok is megőriztük ennek az emlékét. A közép-ázsiai kirgiz gyógyítók, a baksik ostorral verik meg a beteget, hogy a rossz erők mielőbb távozzanak a szervezetből.

A kazakok a gyermek születésénél próbálnak vele jósolni. Úgy vélik, ha a fiúgyermek bölcsőjébe ostort és kantárt helyeznek, akkor jó lovas és bátor hős válik belőle. A mongol táltosok ma is gyógyítanak ostorral. A legkülönlegesebb fajta szent eszköz nyírfavessző gallyaiból készül, melyekre csengőket és madzagokat aggatnak. Ezeknek az a feladatuk, hogy elűzzék a betegséget.

A csengő, ugyanúgy, mint az ostor pattogása elriasztja a démonokat. Hitük szerint azért kell több gallyból összefonni, hogy legyőzze a sárkányok vagy kígyók sokfejű lovait, esetleg a három, hét, kilenc vagy éppen tizenkét fejű kígyókat. A Bajkál-tó mellett élő burjátok a szellemősök hívása után áldást kérnek a betegre, jót kívánnak neki, szerintük nemcsak a csengő vagy az ostor hangja, hanem az áldás és ima szintén távozásra készteti a rossz erőket.

Vesszőzés vagy ostorozás?

Néhány magyar ünnep idején szokásos volt a vesszőzés, azzal próbálták biztosítani a termékenységet. Talán a szokás neve megtévesztő lehet, hiszen azt nem egyetlenegy pálcával, hanem többnyire gallyakból font korbáccsal végezték, mely leginkább egy ostorhoz hasonlított.

Természetesen voltak olyan vidékek, ahol összekötött vesszőkkel járták a falvak házait. December legvégén, az aprószentek napja legismertebb vesszőző nap a magyar hagyományban, akit akkor megcsapkodnak, az nem lesz beteg a következő évben. A tavaszi ünnepkör jeles napján, húsvétkor is szokás volt megvesszőzni a lányokat, hogy sok gyermeknek adjanak életet.

OB
Forrás: http://barikad.hu/gy%C3%B3gy%C3%ADt%C3%B3_ostor-20120103